gazdagság bejegyzései

...beiktatok egy kis szünetet, ma ugyanis felbosszantott egy ember a puszta jelenlétével.

Nem vagyok rosszindulatú ember, ezt bármelyik ismerősöm megmondhatja. Igaz, a közszereplőkről gyakran lesújtó véleményem van, amit meg is fogalmazok, de talán az más kategória, mint a hétköznapi emberek egymás közötti viselkedése. Előbbieknek példát kellene mutatniuk, emberek millióinak életéért vagy szellemi fejlődésükért kellene felelniük, amit gyakran a lehető legrosszabbul tesznek. Sok politikus hétpórbás gazember, egyes értelmiségiek mással sem foglalkoznak, mint a nemzeti öntudatot vagy az emberek pszichéjét farigcsálják, gúnyolódnak saját népükön, és állandóan az ingerküszöbünket növelgetik, az újságírók egy jelentős része pedig ahelyett, hogy a feladatát végezné (a nép megvédése a túlkapásokra hajlamos hatalomtól), bagatellizálja a lopásokat és szerecsenmosdat. Az a minimum, hogy az ember az ilyesmit szóvá teszi, az 'elkövetőket' pedig nevükön nevezi. Vagy nem egy gané például az, aki több tonna romlott húst zabáltat fel emberekkel, nem utolsó senkiházi, aki a kilakoltatott emberek bútorait (beleértve a gyerek játékát) eltüzeli? Nem tehetségtelen nímand az, akinek se hangja, se hallása, se IQ-ja, mégis a csapból is ő folyik? Ez azonban amolyan vertikális emberi kapcsolat, jogunk van szóvá tenni a felettünk állók rossz tulajdonságait.

A horizontális szint az egészen más. Családtagok, ismerősök, baráti körök, 'emberi' lények, boltosok és vevők egymás közt egészen eltérő síkon kéne, hogy érintkezzenek. Egymásra vagyunk utalva, ezért segítenünk kellene a másikon (nem is feltétlenül altruista módon), nem pedig fúrni, keresztbe tenni. Az ismerőseimnek is mindig azt mondom, nem foglalkozz a másikkal, ne azt nézd, mit mondott, mit csinált, vagy mit nem csinált, főleg, ha ezzel nem ártott neked. Én is így gondolkodom, és eszerint élek.Ha pedig valaki valamit elkezdett, ne folytasd, mert annak mindig rossz vége van. Van egy csomó jellemtelen ember és vannak olyanok, akik a környezetünkben tesznek valami visszás dolgot. Persze, lehet haragudni, lehet kapcsolatot megszakítani, lehet megjegyzést tenni, de ha valaki megindít egy lavinát, legalább mi ne növeljük. Ha nem veszünk tudomást a dologról, nem tanuljuk meg az ilyen helyzeteket kezelni, ezért ezt nem javaslom. Ehelyett inkább próbáljuk megérteni, az illető miért tette, miért mondta azt, amit. Mi motiválta? Mit kompenzál? Ez egyrészt segít nekünk helyre tenni a dolgokat, másrészt növeli annak az esélyét, hogy nem vesszük fel a kesztyűt, és nem ártunk tovább, se neki, se másnak.

A legfőbb mozgatórugó az irigység, a tudatlanság és a félelem.

Nézzük mondjuk a homofóbokat. Náluk a félelem és a tudatlanság (ami egymásból is következik) a vezérlőerő. Félnek, hogy őket is megrontják a melegek (vagy a gyerekeiket vagy a tisztességes világot, stb.), és nem tudják, hogy ez nem választott életforma, és nem fertőz. Vagy nézzük a homofób és latens buzikat. Ők irigyek másokra, akik képesek elfogadni (legalább) önmagukat, másrészt félnek, hogy egyszer elhatalmasodik rajtuk a meleg én és/vagy lebuknak. Egy munkahelyi közösségben az elfogadás vagy a kedvezőbb pozíció kiharcolása a motiváció. Ezért fúrnak, ezért nyalnak. Félelem és irigység. Aki szakítás után van, irigyli a boldog párkapcsolatban élőket, a szegények a kevésbé szegényeket, a lúzerek a talpraesetteket, a csúnyák a szépeket, a bénák az ügyeseket. Nem sorolom tovább. Ha rájövünk, mi az ok, hatalmunk lesz az emberek felett (persze csak ha megfelelő a kommunikációs készségünk is), és kezelni tudjuk őket. 

Mint mondtam, alapvetően jó embernek tartom magam. Kicsit lusta vagyok, de nem vagyok haragtartó, képtelen lennék szándékosan ártani másoknak, és mivel nagyon optimista, valamint kissé naiv (jóhiszemű) vagyok, az alap felállás nálam az, hogy az emberek alapvetően szintén jók, csak valami elrontja őket (mint fent). Ezért aztán valahol a tudatom legmélyén azt érzem, a filmekben szereplő gonoszok, a szappanoperák intrikus boszorkái csak a képzelet szüleményei, ilyen alakok a valóságban nincsenek. Pedig vannak, erre ma is rájöttem.

Tényleg sok mindent szóvá teszek, de sok minden mást eltűrök. Sokszor csúnya dolgokat mondok a vezetőinkről (vagy másokról), de még ha azt is állítom, hogy hányingerem van tőlük, azt csak úgy mondom. Valójában nem érzem. Igazán hányingerem azoktól van, akik más tollával ékeskednek, akik többnek akarnak látszani, mint amik, és ezért pózolnak, előadják magukat, ál-viselkedési formákat vesznek föl. Mint például a celebek. Ezek java része semmihez nem ért, nincs hangjuk, nincs tudásuk, semmilyen teljesítmény nincs mögöttük, nincs munkásságuk. Jó helyen voltak jó időben vagy elég erkölcstelenek voltak ahhoz, hogy a szent célok valamelyike (hírnév, pénz) érdekében lépéseket tehessenek meg. Vagy ott vannak azok az előadók, akik egy már egyszer befutott, nagy sikerű szám feldolgozásával lesznek 'valakik'. De vannak ilyenek kicsiben is...

...például az egyik ügyfelem, akinél egyszerűen befuccsol a türelem, az okok keresése, a legyintés. Egyszerűen undorodom tőle. A közelmúltban adódott neki egy lehetőség, amivel élni is tudott, így sok pénzt keresett, adózatlanul. A felesége anno még nálunk dolgozott, mint csicska kis gyakornok. Az asszony közben elvégezte a jogi egyetemet, ügyvédi irodát nyitott, és hattyúvá változott, mint a rút kiskacsa. Kettőjüknek együtt három cége van, és mindhármat azért alapították, hogy a korábban megszerzett jövedelmet legálisnak látszóvá tegyék, mintha azt mostanában keresték volna meg. Ez hagyján, hiszen sokan csinálnak hasonlót.

A pénztől azonban kifordultak önmagukból. Amikor a pasi megjelenik nálunk a drága ruhájában, a drága aktatáskájával, kihízottan, elfog az ideg. Leveti magát a székre, és hanyattfekszik benne. Laza és flegma, mint aki a seggéből rántotta elő az egész irodát. Folyamatosan okoskodik és kekeckedik, mindent jobban tud nálunk. Bűzölög a pacsulitól, ami — gondolom — valami drága parfüm lehet, de attól, hogy egy csomó pénzt költ magára, még nem lesz a felső tízezer tagja. Abba születni kell, venni nem lehet. Állandóan ügyeskedik, és amikor szart csinál, minket okol. A legjobb, hogy sipítozik a vagyonadó miatt, hiszen most fizetnie kell a háza, a nyaralója és a hajója után. A vagyonadóval maximálisan nem értek egyet, de nem is ez a lényeg, hanem a kontraszt. Érzitek? Ráadásul panaszkodik a könyvelési díj miatt, és vitatkozik 5000 Ft-on, mellesleg pedig rajtunk élezi a nyelvét, amiért még mindig nem kapták meg a felesége táppénzét. Közben meg ott áll a sarkon a vadiúj Audija. Egyszerűen undorító...és ezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni.

De nem is ragozom tovább, mert belelovallom magam a fröcsögésbe, aztán mentem megcáfolok mindent, amit a fentiekben írtam magamról.