gond bejegyzései

Legutóbb, amikor arról panaszkodtam, mennyire elöntenek a tennivalók, a lavinát hoztam fel hasonlatnak. Azt írtam, úgy érzem magam, mintha elsodort volna egy lavina, én ott gubbasztok alatta, de ha valamennyit kiások a hóhalomból, az üreg rögtön beomlik, és kezdhetem elölről az egészet, amíg el nem fogy az erőm vagy a a levegőm.

Most sokkal aktuálisabb az árvizet ide idézni, de nemcsak azért, mert most annak van szezonja, hanem mert az mintha egy kicsit közelebb lenne a valósághoz. A lavina hirtelen jön, nagy robajjal, és egyszer csak rád zúdul, a víz meg szép apránként közeledik, duzzad-duzzad, és csak aztán erősödik sodró áradattá. Félreértés ne essék, nem annak a temérdek embernek a balsorsával akarok humorizálni, akik mostanában vesztették el eddigi életük minden eredményét, sőt, egyáltalán nem is viccnek szánom a témát. Egyszerűen csak azt érzem, hogy mindenhol víz vesz körbe, én meg csak rakom a homokzsákokat, rakom, és egyre reménytelenebbnek tűnik a helyzet. Állok a kis gátam mögött, aminek a túloldalán egyre magasabb a vízoszlop, egyre nagyobb nyomást fejt ki a gátamra, és félő, hogy bármelyik pillanatban áttörheti azt. Sőt, valójában már a magam oldalán is térdig gázolok a sárban, a zsákok között is egyre hevesebben csorog át a folyó, nekem pedig csak arra van erőm, kedvem és energiám, hogy ide vagy oda ugorjak, és emeljek egy kicsit a halmon vagy betömöszköljek egy lyukat.

Egy csomó dolgot már leírtam, zárójelbe tettem, hogy a fontosabbakkal foglalkozzak, de még ez sem elég, mindenhol csak szaporodik a tennivaló. Nem akarom felsorolni mindet, de ha most körülnézek a munkahelyemen, mindenhol elintézni való dolgok kupacai vesznek körbe. Balomon egy cég könyvelendő anyaga, akik a Széchenyi Kártya meghosszabbításához előzetes mérleget és főkönyvet kérnek, kicsit mögöttem a lefűzni valók 10 centis kupaca (ez viszonylag alacsony). Jobbra mögöttem 20 centi papír, mind könyvelendő, a fejem mellett a falon pedig egy tábla, rajta csupa olyan dologgal, ami nem annyira sürgős, de félő, hogy elfelejtem őket, ezért valahova fel kellett írnom (a cetlikből meg már elegem volt). Tele van írva az is. És akkor hol vannak még az ügyvezetői dolgok? Néhány e-mailt megírni, új honlap, szerver, domain, vízóra csere, hírlevél előkészületei, facebook-oldal, frissítgetések, hirdetni, stb. Ha ezekre lenne időm, az olyan volna, mintha megnyitnék egy víztározót. Ha megvan a honlap, lehet hirdetni, akkor jönnek az ügyfelek, nő a bevétel, fel lehet venni új embert, csökken a muszáj-munka, és ez önmagát gerjesztheti.

Az aktuális beadandómat szinte az utolsó pillanatban írtam meg, tantárgyakat kell töröltetnem, nem kaptam jegyek két házidogára, legyen kaja mindig, hideg, meleg, legyen a macseknak is mit enni, legyen mindig alom, elfogy a waxom, mosni kell, kupacban áll a vasalni való, ágyneműt kell cserélni, vendégek jönnek, takarítani kell, edzeni kell, mert megfájdul a hátam a sok ülésben. Kilyukad a zuhany csöve, cserélni kell, állandóan összeomlik az Adobe Flash, amivel valamit csinálni kell, lassú a benti gépem, lassú az otthoni gépem, nem működik a benti Word, elhallgat a hangfalam, kopik a kádról a festék, szakadt a tapéta, a kirakómon taposunk, javítani, intézkedni kell mindenben.

Átázik a gát.

Hetek óta nem terveztem kalandot a netes játékhoz, amiért már szóltak. Késve küldöm el a KSH jelentéseket, amiért mindig szólnak. Gyűlik az önrevíziós pótlék a javítatlan bevallásokra, amiből baj lehet. Csúszva küldöm el az emaileket, amiért megorrolhatnak. Lejár az erkölcsim, új kell helyette. Szaporodnak az 'utánanézek' ígéretek, de nincs időm rájuk.

Spriccel a víz.

Nincs időm blogolni, blogot olvasni, képeket keresni a mégis megírt bejegyzésekhez, hogy pofásabbak legyenek, sorakoznak a bejegyzés tervek, és egyre csak elévülnek a témák.

Hanyagolom a barátaimat, miközben persze találkozgatunk, mert ők nem hanyagolnak engem. Tigriékkel hónapok óta nem találkoztam, a többieket meg fel kéne hívni néha, hogy érezzék is, hogy gondolok rájuk, nemcsak mosolygok, amikor találkozunk. Meg aztán néha nekem is szervezni kéne egy-egy találkozót, programot. Úgy illik.

A szemem baromi szar, de mikor menjek szemészetre, és miből vegyek szemüveget?

A vízművek hamarosan szerződést bont velem, mert még mindig nem cseréltettem ki a vízórát. Van rá három hetem, hogy az utolsó pillanatban elintéződjön a dolog.

Az ELMŰ egy rég befizetett számla összegét követeli rajtam, én meg képtelen vagyok őket felhívni, és ennek már három hete.

Szakad a gát.

Sorolhatnám, de minek. Ez az egésznek csak a töredéke, és akkor az anyagi részét nem is ecsetelem, megtettem azt legutóbb. Mindenből csak egy kicsit csinálok meg, és azt is lassan, mert fáradt vagyok, de azért mégis mindenhol javuljon a helyzet. Így aztán soha semmi nincs kész, semmit nem tudok magamban lerendezni, nem esik le a vállamról a teher, mert minden befejezetlen, miközben újabb teendők keletkeznek. Egy csomó minden viszont egymásra épül, én pedig nem jutok odáig, hogy lerakjam az alapokat, ami miatt persze megint csak süllyedek.

Ha viszont mégis lenne időm, energiám nincs, mert pihenni akarok. Csak ülök a gépem előtt, és kattintgatok, játszogatok, másra nincs erőm, és nincs idegem. Mellesleg abból egyre kevesebb van, mert a fentiek szépen erodálják, amíg megint be nem sokallok.

Elvisz az ár.