RSS
A macsekomnak mindig van mit ennie. Én nem vagyok annak a híve, hogy etetési idők legyenek, méricskélni kelljen az adagot, és mindig otthon kelljen lennem, mert különben megzavarodik szegény, ezért száraz tápot és konzerves-nyálkás nyers cuccot is kiteszek neki. Majd ő tudja, hogy mikor, mennyit akar enni, be is osztja szépen (sosem üres a tálja, bármennyi időre is hagyom otthon). Vannak persze azok a kaják, amiknek nem tud ellenállni, és hányásig eszi, de ezekkel igyekszem vigyázni, hogy csak módjával kapjon belőlük.
Tegnap reggel azonban elszámoltam magam, mert úgy emlékeztem, van még egy alutasakos a szekrényben, de nem volt. Ezt persze előre nem tudtam. A meghagyott cafatokat kimostam a nyers kajás fémtányérjából, visszatettem a szokott helyére, aztán a szekrényhez léptem, hogy kivegyem a frisset...de nem volt. A macska persze már be volt gerjedve, és izgatottan, kurrogva követelte az adagot. "Hát most mit adjak neked?" — kérdeztem tőle aggodalmasan és egyben lelkifurdalással (merthogy ilyen még nem fordult elő), aztán eszembe jutott, hogy van otthon ilyen macskafej alakú dobozkában kapható jutalomfalat, amit nagyon szeret. Hogy kiengeszteljem, adtam belőle neki, de hogy ne érezze magát duplán becsapottnak, a fém tányérba tettem, a megszokott száraz tápos helyett.
Nézi, nézi, forgatja a fejét, közelebb lép, megszagolja, nem érti, mi van. Aztán a szagot megismerve felbátorodik, és — mint egy hímes tojást, — a foga hegyével kiemel egyet a kupacból, óvatosan átemeli a szomszéd tálkába, majd hevesen felzabálja, ahogy szokta. Aztán jöhet a következő, majd a következő, én pedig ettől az aranyos megmozdulástól elérzékenyülve gyorsan átborítottam neki az egészet a megfelelő helyre, hogy ne érezze magát olyan zavarban. Közben meg lélekben majd megzabáltam az okos kis szőrcsimbókot.
Hát igen, itt a bizonyíték, hogy az állatoknak mennyire fontos a megszokás, a rutin. Alvásidő, evésidő mindig ugyanakkor, a megszokott emberek közelsége (a szokatlanok távolsága) jelentős tényező, és ha a megszokás felborul, akkor zaklatottak lesznek. Az enyém erre fogja magát, és a sarkából kifordult világot a foga hegyével teszi helyre, utólag szolgálva meg ezzel a jutalomfalatokat.