házidolgozat bejegyzései

A könyvelők számára a május hónap eleve rendkívül megterhelő, főleg nálunk, ahol a munkanapok közül 3-at is költözéssel töltöttünk. Elment aztán egy nap Pünkösdkor, bár ezt a vasárnapi munkával próbáltam kompenzálni, és további 2xfél a tönkrement benti számítógépem miatt. A házidolgozatok csak tovább rontották a mindennapjaimat, mivel egyrészt a szórakozásra fordítható időm gyakorlatilag lenullázódott, másrészt eleve lelki teherként jelentkezett a tudat, hogy még ennyi meg ennyi dolgom van. A munkahelyi idegeskedés és fáradtság után aztán képtelen voltam fogalmazni, az idő meg csak telt. Mindehhez jött még, hogy itthon kénytelen voltam a kuplerájt bámulni, és a pluszmunkákkal töltött idő is hiába térült meg anyagilag, ha azt a pénzt nincs időm elkölteni magamra. A legutóbbi ZH-m is csak 2-esre sikerült, ami a legrosszabb verzió. Ha ennél jobb lett volna, a tárgyra megvan az egy eggyel rosszabb jegy, ha egyes lett volna, akkor pedig mehettem volna pótzéházni, és az előző verzió lépett volna érvénybe. Így viszont szóbeliznem kell, ergo tanulnom is. A három kitekintő tárgyat pedig buktam, mivel addig-addig nyugtatgattak, hogy majd időben megtudom a követelményeket, amíg végül kifutottam az időből, és egyiket sem tudom teljesíteni. Ilyen még nem volt az eltelt 5 félévben (kitekintő tárgyam sem). Ez persze kizárólag az én hibám, viszont annyi hasznom van belőle, hogy ismét megerősödtem a tudatban, hogy az a jó, amit én intézek vagy csinálok. Ha másra hagyatkozom, mindig csak a a szar van belőle.

A munkahelyi gép még szarakodik ugyan, mivel netezni csak barkács módon tudok (ha az msn keresőjén keresztül nyitok meg egy oldalt, akkor működik, de ha a címsorba írom a honlap címét, vagy valami hivatkozás megnyit egy második ablakot, akkor mindkettő lefagy, és a CPU nyomban 100%-on kezd működni, ergo elviselhetetlenül belassul minden), de legalább dolgozni tudok rajta. És ami a legmegnyugtatóbb, megírtam az uccsó házidogát is. Regionális fejlesztés volt, és ezt szerencsére e-mailben is el tudtam küldeni, így egy nappal beljebb voltam a postai verziókhoz képest. Ehhez az is kellett, hogy végre egyedül legyek itthon, ne szóljon a TV, ne terelje el senki a figyelmemet, és bevegyek egy FLP-s értágító tablettát, ami segít a tanulásban, és nem mellesleg ha fiatalabb vagy kipihentebb lennék, ahhoz is hozzájárulna, hogy az ágyékom a házidoga írás közben folyamatosan a monitorra mutasson.

Most tehát egy kicsit fellélegezhetek, mielőtt intenzív tanulásba kezdenék. Holnap a Rolcsival elmegyünk TESCO-zni, ahol költhetek, és feltölthetem az itthoni készleteket, talán mosni is lesz időm, olvasgathatok egy kicsit, Dr. House-t nézhetek, és tutira nyugodtabban alszom. Bár a munka ettől nem készül el, de esténként legalább testileg-lelkileg regenerálódhatok.

A többi majd jön magától. (Közben pedig nem felejtkezem el arról a számtalan potenciális problémáról, ami már most az ajtómon kopogtat, de ezekről majd a megfelelő időben számolok be.)