házimunka bejegyzései

...olyan volt, mint 2011. utolsó 2-3 munkanapja együttvéve. A titkárnő durcás és savanyú pofát vág, a könyvelő kipihente magát, és most megállás nélkül (hülyeségeket) beszél, a vezető könyvelő úgy van ott, hogy nincs is ott, a társam szabadságon van, így minden rám marad, én meg kialvatlanul próbálom csökkenteni a máris hegynyi tennivalót.

A menetrend szerinti újévi másnaposság után a késő esti szex felpezsdített, így éjjel elég rosszul aludtam (felborult a pihenőidők rendje), következésképp az első munkanapon máris álmatag és nyűgös voltam. Aztán bementem, hogy nekilátok a hó eleji számlázásnak, de a program rögtön összeomlott, újraindítás után ki kellett töltenem ezer olyan kérdést, amit már tavaly is el kellett végezni, majd a logónk számlákra applikálásával tököltem. 8 órán keresztül nyomtatgattam és küldözgettem a bizonylatokat, közben pedig újabb és újabb telefonokra válaszoltam, a kollégák kéréseit teljesítettem, regisztráltam az elkészült dolgokat és előzetesen felsoroltam, mi mindent kellene mielőbb elvégezni. Ahogy pedig múlt az idő, egyre inkább láttam és beláttam, hogy minden messze nem fog beleférni, ezért elkezdtem képzeletbeli prioritási listát készíteni, és maradék időben aszerint haladni. Végül rájöttem, hogy mivel rosszul paramétereztem be a számlázást, 53 számlát is kézzel kell majd lekönyvelnem (holnap), holott a szoftver lehetőséget ad az automatikus rögzítésre is, így 18 óra után 10 perccel feladtam és hazajöttem.

A probléma, hogy holnap nem bent dolgozom, hanem a másik helyen, szerdán meg továbbképzésre megyek (egész napos), így csak túlórával tudom megoldani a legfontosabb teendők ellátását. Kedden tehát 7 vagy 8 óráig leszek kénytelen dolgozni. Be szépen indul az év...

Viszont elhatároztam (nem fogadtam meg!), hogy idén ismét megpróbálok minél többet blogolni, lehetőleg naponta, így olvastam is egy kicsit, meg most ugye írok is. Jó, nem olyan izgalmas, de azért bejegyzés.

Most pedig (21:28) ideje nekilátni vasalni, mert hegyekben áll a mosott ruha...

Átlagos vasárnap, Ricsi otthon, távol tőlem, kint szakad az eső (minimum 4. napja), én pedig itthon vagyok. Mivel úgyis megfogalmazódott az igény a magánéleti bejegyzésekre, legyen ez most egy intim post. Online, egész nap vezetett lista arról, mi mindent csináltam ezen a napon.

8:30, ébredés: direkt kikapcsoltam az ébresztőt a telefonon, és levettem a karomról az órát, hogy NE ébredjek föl korán, mármint kevés alvás után. Nem sikerült. A macskám úgy gondolta, itt az idő egy kis reggeli rendetlenkedéshez, én pedig már nem tudtam visszaaludni.

8:34: számítógép bekapcsolása. Minden nap ez az első mozdulatom, meg az ablak kinyitása a macseknak. Utóbbi ezúttal elmaradt.

8:35: első cigi. Nem fogom az összes rágyújtásomat regisztrálni, de ne felejtsük el, hogy (még) dohányzom.

8:40: fogmosás, fürdőszobai teendők. Aztán gép elé beülés.

Minden időpont között Facebook, azon belül Treasure Isle, Mafia Wars, más netes játék, egyéb oldalakon való szörfözés.

9:10: teafőzés. Kis teáslábas elő, víz bele, gáz begyújt, netezés, gáz lezár, netezés, filter bele, netezés, filter kukába, cukor bele, citromlé bele, bögre elő (közben cigi), bögrébe öntés, szobába be, kortyolgat. Már elég sokat hűlt.

9:20: ágynemű fotelbe hajigálása, beágyazás címén.

9:30: két napja kimosott, de csak nagy nehezen megszáradt ruhák begyűjtése több fázisban. Először a törölközők és a pólók egy része, netezés, aztán az alsógatyák és a pólók másik része, netezés, végül a zoknik. Minden megy a szekrényekbe, a pólók pedig a másik fotel támlájára (ha van neki olyan). Várják a vasalást.

10:00: teamelegítés, mert kihűlt, három napos mosatlan tányérok elmosása.

10:15: blogírás megkezdése.

10:35: legutóbb kiolvasott könyv (Huma legendája) táskából ki, hátuljába beleírom, mikor olvastam el, aztán vissza a polcra, a helyére. Hosszú idő után végre belefért az időbe egy kis fantasy, ráadásul az igen jó fajtából. Most egy kis szakirodalom jön, de aztán jöhet a sorozat következő része.

10:40: a legutóbbi két Magyar Nemzet Képeslap, ami eddig az üvegasztalomon hevert szem elől eltüntetve. Az egyik szekrény aljában sorakozik 5 év minden megjelent lapszáma (hetilap), kivéve 3 példányt, mert azokról lemaradtam. Valamit majd kezdeni kéne azokkal is, mert így bazi sok helyet foglalnak.

10:50: egy banán gyors elfogyasztása. Ez volt az utolsó szem gyümölcs a lakásban.

11:00: irány egy kádnyi, jó forróvíz. Késő este már nem volt kedvem fürödni, csak a waxot mostam ki a hajamból, mert az (a betonra keményedő zselémmel ellentétben) összebassza az ágyneműt. Egy bögre felforrósított tea is jött velem, meg a macskám, akinek állandóan ott kell sündörögni a kád szélén. A fürdősó- és fürdőkristály készletem kifogyott, fürdőolajat meg nem akartam most használni, meg az egyébként is inkább a páros ázásokhoz jó, de a végén egy kis testápolót — kivételesen — bevetettem, és nem oda, ahova rögtön gondolnátok. Mivel az előző tusfürdő kifogyott, elővettem az Axe Skin contact fantázianevű következőt, és azt használtam. Hát, nem valami hűde, de még mindig jobb, mint a készlet utolsó darabja, az Axe Twist. Nem áztam sokáig, mivel sok dolgom van, azaz van egy tengernyi dolog, amiből a nap folyamán megcsinálok valamennyit. Olyan ez, mint amikor gyerekkoromban, míg apámék horgásztak, azzal akartam agyonütni az időt, hogy megpróbáltam feltölteni a Dunát. Világmegváltó terveim már akkor is voltak. Aztán egy következő alkalommal inkább a mederszélesítésnél maradtam, mert az látványosabb, de mindkettő lényege, hogy bár egész nap csináltam őket, nem sokra jutottam. Tisztára mint az életem. A tiszta alsók elfogyása miatt, eddig kényszerből viselt bordó-barna-lila-vajszín-kockás-csíkos boxeralsó a szennyestartóban landolt, helyette egy fekete, két vékony, narancssárga csíkkal ékesített Springfield alsó került habtestemre.

11:30: rájöttem, hogy a padlón éktelenkedő tócsa és a szomszéd minapi, ázás okán való felcsöngetése között összefüggés van, mégpedig a mosdó alatti flexibilis cső szivárgása. Nosza, kisszobába be, Sziloplaszt elő, beszáradt rész kipiszkálása (közben izgulás, hogy a beszáradt rész ne az egész tubust jelentse), büdös szutyok kenegetése a csőre. Talán megteszi, de a napokban úgyis hívok egy vízszerelőt, a vízórák kicserélése végett.

11:50: reggeli készítés két szelet kenyér, családi sertésmájkrém és némi gyenge minőségűnek talált sajt segítségével. Meleg szendvics, NDK-s, alumínium grillsütőben sütve. Az utolsó, egészségesnek tűnő paradicsom sajnos (a túloldalról) a súlyos betegség tüneteit mutatta.

12:05: reggeli elfogyasztása a HírTV híradójának megtekintése közben. Ezzel most elvagyok vagy délután 5 óráig.

12:25: körömvágás, még mindig tévézés közben.

12:40: készülés a Perzsia hercege film bemutatójára a Prince of Persia: The two Thrones című játék nyüstölésével. Kell egy kis szórakozás is a mai napra. Nagyon tuti ez a játék. Hol van már a régi, két dimenziós kis gagyi? Pörgős akció, gyönyörű helyszínek, izgalmas harcrendszer, látványos mozgások, szép átvezető animációk. Az egyik annyira tetszik, hogy este megmutatom majd Ricsinek is, biztosan értékelni fogja.

13:45: újabb tea lefőzése. Hideg van, a fürdővíz melege is elhagyta már a testem.

13:55: jöhet a munka! Egy idén megszűnt egyéni vállalkozás utolsó ÁFA-bevallásának elküldése történt meg némi szerencsétlenkedés árán. De elment a kész bevallás, szóval az itthoni mellékmunka utolsó előtt-előtti mozzanata is kipipálva.

14:15: teendőket tartalmazó táblázat update-elve. Az év eleji kb. 40 intézni valóból alig 10-12 maradt. Azok viszont kicsit munkásabbak.

14:35: még egy kis Prince of Persia... ha egy üzlet egyszer beindul...

15:40: jelentkezett vagy másfél hónappal ezelőtt egy alapítvány, hogy könyvelni kéne nekik. Le-emaileztük a dolgot, aztán a pasas arra hivatkozva, hogy a kuratóriumnak döntenie kell, melyik könyvelőirodát választják, el is tűnt. Csak most jelentkezett, hogy akkor mi lennénk a megbízottak, és jövő héten jönne aláírni a szerződést, csak előtte küldjem már át neki a tervezetet. Kérdései is voltak, szóval válaszoltam neki. Ez is kipipálva.

16:10: megint játék. Bűntudatom lesz, amiért a heti pihenőnapomon egy pár órát henyélek. Pedig annyi mindent kéne még csinálni.

17:45: felhívom Ricsit, mikor ér ide. Eggyel későbbi busszal jött, szóval csak 7-re, de azért megbízom, hogy hozzon már nekem egy doboz cigit. Kaja van itthon, csak el kéne készíteni.

17:55: jön a válogatás, mi legyen a következő teendő. Fáj a csuklóm, a hátam és a derekam. Néha mozogni is kéne egy kicsit, vagy legalábbis kevesebbet ülni a gép előtt.

18:05: válaszoltam az előző bejegyzés kommentjeire, elvégre ez is a mai napi terv részét képezte.

18:20: az egyik ügyfél átküldte a megbízási szerződésünk általa javítottnak nevezett verzióját, és ezt olvasgatom. Azt hiszem vagy azonnali hatállyal beszüntetjük a szolgáltatást velük, vagy egy mérsékelten durva hangvételű levéllel indítva megpróbálom felhívni a figyelmüket, hogy ami szerintük javítás, az szerintünk többszörös, durva bepróbálkozás, avagy az általuk eszközölt módosítások minden esetben a könyvelőiroda 'kárára' történtek. Ezt én nem fogom aláírni.

19:30: megjött a Ricsim. Innentől kezdve nem garantált a folyamatos naplózás.

19:50: vacsora. Most csak konzervcucc, rizs körettel.

20:10: még mindig nem tudok napirendre jutni afelett, hogy az említett ügyfél (jogtanácsosa) képes volt nemcsak a szolgáltatás feltételeit átírni, de még a könyvelési díjat is. Megkérdeztem e-mailben az ügyvezetőt, milyen mértékben van tisztában a változtatásokkal, és ha azt válaszolja, hogy teljes mértékben, a héten már mehet is, amerre lát.

kb. 21:00: páros ázás a fürdőkádban, beszélgetés, innentől pedig nem publikus.

Egy hirtelen ötletet követő hosszas felkészülési időszak (és még hosszabb Pató Pál időszak) után tegnap szombaton végre kifestettem a konyhám. Hivatalosan dinnye színű lett — valójában pedig narancssárga.

Az úgy volt, hogy péntek este konditeremben voltam (mily meglepő...), ahol ezúttal elmaradtak a láberősítő gyakorlatok, helyettük a vállamra fektettünk nagyobb hangsúlyt. Mondtam is az edzőnek, hogy olvas a sorsom könyvében, mivel a múltkori (tervezett) túra előtt lábügyileg akart megfingatni, most meg a másnapi festést akarta galád módon meghiúsítani. Erre harsányan felröhögött, de azért egy cseppet sem kímélt. Edzés után — szokás szerint — kiment az álom a szememből, így ha akartam volna sem tudtam volna a másnapi munkára való tekintettel időben lefeküdni. Ehelyett éjjel 3-ig játszogattam ezzel. 

Reggel 8-kor ébredtem, és nem bírtam visszaaludni, pedig közel 9-ig próbálkoztam vele. 9-kor aztán kénytelen voltam felkelni, merthogy ugye egy csomó dolgot terveztem aznapra, például még festéket is kellett vennem. Ennek ellenére 11 óra elmúlt, mire kiléptem a lakásajtón, hogy elszaladjak a közeli OBI-ba. Ennek az üzletnek tök jó neve van: OBI. Sok jóra nem lehet számítani, ha tekintetbe vesszük a szó szleng jelentését, Obi van Kenobi gyászos sorsát, azt, hogy Obi-nak hívták a Fűrész II. másodikként elhunyó szereplőjét, és hogy még a zOmBI szóban is benne foglaltatik. Számomra viszont akkor lett volna igazán obi, ha távozás előtt nem nézek utána, hogy hol van az a bizonyos festőszett, amivel már korábban is festegettem idehaza, mivel sehol sem találtam. Igazából még most sem tudom, hol van. Majd egyszer előkerül valahonnan, ahol tutira megnéztem legalább háromszor (mindenhol megnéztem legalább háromszor), mert egyáltalán nem emlékszem arra, hogy kidobtam volna (ami nem jelent semmit). A 979-féle biliárdtaktika (megy ahova megy) ezúttal nem szívatott meg, úgyhogy a bótba a festék mellett soksörtés festőbizbaszt is vettem. Érdekes egyébként — de esetemben cseppet sem meglepő —, hogy a két sor közül sikerült azt kiválasztanom, aminek az elején fennforgás volt. A másik sor már rég 10 embert haladt előre, mire mi megmozdulhattunk, közben pedig egy előttem álló párocska egymás csókolgatásával múlatta az időt. Lelki szemeimmel elképzeltem, ahogy a felrúgásom következtében az állapotos anyukából kirepül a gyerek és valahol a kerti bútorok között landol véres cuppanás kíséretében, de az ilyen és ehhez hasonló durva megoldások helyett inkább csak csúnyán néztem (az igazi szemeimmel).

Szerencsém volt, hogy odafele is, meg visszafele is rögtön jött egy busz, és ez így egy kicsit kompenzálta a sorban állással elvesztegetett időt. Mielőtt hazamentem volna, beugrottam a sarki étkezdébe, ahol vettem magamnak némi ebédet. Hát nem semmi ez a hely, az tuti. Hiába van a kiszolgáló csajokon kötényke, meg hajfogó, ha a rizs és a hús lemérésekor olyan disznóólat csinálnak a mérlegen, amitől hányni lehet. Most is, egy kis papírtálcára tette a választott húst, lemérte, aztán mellé tornyozott némi rizst. Azt úgy baszta vissza a mérlegre, hogy a kaja egy része a tálcáról lehullva beszennyezte azt, de sebaj, mert fogta a csaj, és kézzel felmarkolgatta a rakoncátlan borsó és kukoricaszemeket, majd két méterről a mosogatóba hajította. Nem volt túl őszinte a mosolyom... Aztán megkérdezte, hogy a papírba csomagolt cucchoz adjon-e szatyrot. Mivel nem lett volna célszerű az OBI-ban vásárolt holmik mellé rakni az ebédet, mondom, adjon. Erre a 15x10-es papírtálcán 3-4 centi magasan felhalmozott, majd papírba göngyölt cuccot, egy fél köbméter űrtartalmú nejlonba tette bele. Vicces volt.

Na, otthon belapátoltam a drága, viszont annál íztelenebb ebédet, majd nekiláttam az előkészületeknek. A konyhám nem túl nagy baromi kicsi, ennek megfelelően a lefestendő falfelület sem sok. A festék doboza szerint a tartalma 25 nm-re elegendő, ami nem is olyan hihetetlen, mivel a leírtakhoz képest tényleg elsőre fed. Az viszont nem igaz, hogy nem csöpög, de hát az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy nem hazudik az, aki nem bontja ki a teljes igazságot. Ehhez képest tényleg tuti kis festéket vettem, és nem is volt drága (2900 Ft a 25 nm-re elegendő). Ha úgy veszem, 5000 Ft-ból megcsináltam azt, amit egy szakember 50000-ért csinált volna meg- És ha hozzáveszem még, hogy a festék felén túl a festőszett is megmaradt, akkor a következő ilyen akcióm ingyen lesz. Egy festő viszont nem tudott volna olyan jól elszórakoztatni, ahogy azt én tettem magammal. Egyrészt beraktam a Eurythmics Best of CD-jét, és arra nyomultam, másrészt olyan akrobatikus mozdulatokat tettem, amin néha hangosan fel kellett röhögnöm. Elképzeltem magam a külső szemlélő szemével. Egyik lában a tűzhely tetején, másik a létrán. Aztán a létráról át a konyhaszekrényre, az egyik kezemmel a falon lógó szekrénybe kapaszkodva, a másikkal a sarok irányába nyújtózkodva. A csövek mögötti/körüli felületek lefestését már nem is ecsetelem. Tisztára mint egy 3D-s Twister. Közben persze két telefonom is volt, de csak azért, mert a hívó felek nyilván érezték, mikor a legalkalmatlanabb a hívásuk. A beszélgetés már csak azért is kellemetlen volt, mert a festék baromi gyorsan száradt, és ha későn vettem észre, hogy egy már lefestett részen anomáliák maradtak, némi izomerő segítségével korrigálhattam csak azokat.

Mindenesetre meglepően gyorsan végeztem, alig 1 órámba tellett az érdemi munka. Viszont annál tovább tartott a túlszaladt foltok eltüntetése. Eddigre már Rolcsi is befutott, így ebbe már be is tudott segíteni (festeni nem is engedtem volna, mert csak az a jó, amit én csinálok). A profik a védendő felületeket szigetelőszalaggal ragasztják le, de mivel én nem vagyok profi (még), sikerült pluszmunkákat gyártani magamnak. Majd legközelebb jobban ügyelek...

Most, hogy kész a konyha, az antik falitányérokat már nem szándékozom visszatenni a régi helyükre, ahogy a köcsögöket sem a szekrény tetejére. Nem véletlenül nem fehérre festettem a falakat: vége a skanzennek. Így ugyan egy kicsit csupasz a fal, de csak addig, amíg nem sikerül beszereznem néhány igazi, konyhába való képet. Ilyeneket elvileg lehet is kapni, csak gyakorlatilag nem. Az OBI-ban meg a TESCO-ban már néztem, és a mintapéldányok között akadt is néhány megfelelő, de a felgöngyölt, megvehető darabok között sem itt, sem ott nem volt megvehető. Pedig jól mutatnának. Olyan képekre gondolok, amiken mondjuk vodkák vannak jégágyon néhány szem eper kíséretében, vagy egy pohár valamilyen itallal, benne szívószállal, az oldalán vízcseppekkel.

Mivel a köcsögök szekrénybe zárásával a konyhaszekrény teteje is üres lett, kivittem az egyik gazt a szobából. Szerettem volna a falhoz illő cserepet venni neki, de természetesen azt sem kaptam. Ami késik, nem múlik.

Most vasárnap a fürdőszoba jön (az pasztellkék lesz).