hétköznapok bejegyzései

1. Az utóbbi 3 hétben annyit dolgoztam, mint szerintem még soha, de legalábbis annál régebben, amennyire vissza tudok emlékezni. Heti 50 óra körül toltam a szekeret, és ez a szellemi és idegi állapotomon meg is látszik. Itt az ideje pihenni egy kicsit.

2. Ezt el is kezdtem, mivel ma 14:30-kor úgy felálltam a helyemről és hazajöttem, hogy csak na. Ilyen is jó régen volt.

3. Szerdán lement a BA7 kezelésének újabb fordulója. Dokibácsi már kicsit fáradt és nyűgös lehetett, mert az érzéstelenítés előtt nem gondoskodott (másik) érzéstelenítésről, de felnőtt férfi vagyok, kibírtam egy (helyett két) apró tűszúrást. Volt megint fúrás, az inlay üregének kialakítása címén, aztán az alsó és felső fogsoromról lenyomatot vett, hogy jövő héten beragaszthassa a pótlást. Király lesz!

4. Egy kis adalék az ország (egyesek szerint a miniszterelnök) ekézésével kapcsolatban. Mit is tudnak rólunk azok, akik súlyos állításaikkal feketítenek bennünket a világ különböző országaiban? Kormányelleneseknek, és értékrend nélküli minden-elleneseknek nem ajánlott!

5. A köztársasági elnök úrnak eközben le kellene mondania. Megengedő módon még mindig megadom a lehetőséget a minden kétséget kizáró bizonyításnak, erre viszont kevés esélyt látok. Bárki másról lenne szó, nem lennék olyan szigorú (hiszen jó pár hasonló ügyet találnánk), de az ország első emberéről van szó, és ő nem engedhet meg magának ilyen botrányt. Viszont a lemondással várjon 2-3 hónapot, mert az ország renoméjának ez most nem tenne túl jót (többet ártana mint máskor), akkor majd jöhetnek a családi okok...

6. Ugyanakkor ha én lennék az NBH, a HVG újságíróitól megkérdezném, hogy vajon milyen okok vezettek ahhoz, hogy ezt az ügyet most érezték szükségesnek a nyilvánosság elé tárni, amikor így is nyakig vagyunk a szarban? Nem ért volna rá 2 hónapot? Semmi probléma vele, sőt, helyeselhető is, főleg, hogy egy magát gazdasági lapnak tartó újság kollégái töltötték vele az idejüket, de hát az időzítéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Mellesleg gratulálok nekik, mert sokat tanultak a magyar jobboldal újságíróitól. Ez oknyomozás a javából! (És most ismét parazsat gyűjtöttem a fejemre).

7. A sütőben éppen az egyszerű és gyors kedvenc sül. Tepsibe minimális olaj (kenésnek) + krumpli + fűszerkeverék + lila hagyma + fűszeres sertéskaraj + feta + paradicsom, ezek szeletelve egymásra rétegezve, egy kis tejföllel kevert reszelt sajttal megborítva. Ízorgia.

8. A (rettegő) hajléktalanok a Róna utcai szelektív hulladék szigetnél újabb eljárást fejlesztettek ki az alumínium dobozok megszerzésére. Eddig felborították a tárolókat és az aljukon keresztül szedték ki a pénzzé tehető dolgokat, az FKF viszont körbekerítette azokat egy vas korláttal, hogy csak az emelőeszközzel lehessen kiemelni őket. De sebaj, elég egy hosszú rúd, amivel az alumíniumost kicsit meg lehet dönteni, egy adag karton, amire az esőben is rá lehet térdelni, és egy bot, amivel a résen ki lehet piszkálni a dobozokat. A híres magyar lelemény...

9. Az utóbbi hetek fáradalmai mellett nem nagyon volt időm vasalni, így most a vasalandós fotel támlájának tetejéig áll a póló-ing halom. Mivel ez nem mehet így tovább, a hétvége fő programja lesz a kupac eltüntetése, a 2 hete a szobában álló vasalódeszka elpakolásával együtt.

10. Holnap ugyan egyéb programom van, de erősen gondolkodom rajta, hogy kiszaladok a Kossuth térre, hogy egy mécsest én is elhelyezzek majd a többi között. Aztán megyek is tovább. De lehet, hogy nem fog beleférni.

Ez az Univerzum egyensúlya dolog valahol mégis működik, ezt megint megállapítottam. Tudjátok, ez az a hitféle cucc nálam, amire mindig hivatkozni szoktam. Az eszemmel persze tudom, hogy tiszta hülyeség az egész, de hiszen valahol éppen ezért minősül hitnek. De miről is van szó?

Arról, hogy a múlt héten végig pörögtem, egy csomó mindent elintéztem, most meg teljesen alkalmatlan vagyok hasznos tevékenységek végzésére. Egy hete magam is meglepődtem azon, milyen energikusan fogyasztottam a munkahalmokat, írtam a beadandókat, intéztem az ügyeket, és mintha nem éreztem volna fáradtságot. Minden reggel elgondolom magamban, hogy aznap mit fogok elintézni, elvégezni, és persze minden nap kevesebb lesz a vége. Ez a múlt héten éppen fordítva volt, mindig többet csináltam meg, mint terveztem, és ez tovább ösztönzött. "Hú, ez is kész! Na, akkor még ezt is gyorsan, még ez is belefér." Sokkal jobb is volt a közérzetem.

Erre jött a váltás, valamikor a hétvége felé. Itt volt három nap, és annyi, de annyi mindent megcsinálhattam volna. Takaríthattam volna, megírhattam volna mondjuk 3 kisebb beadandót, csinálhattam volna az új céges honlapot, blogolhattam volna (na jó, egy összeszedetlen bejegyzés azért csak készült), erre mindhárom nap kómázással telt. Péntek este ugyan bowlingozni voltam, de az a másnapra miért lett volna befolyással? Szombaton a hetero haverokkal iszogattam, politizáltam, ami a vasárnapom felét is elcseszte, mivel volt egy enyhe másnaposságom. De a további másfél nap semmittevésére nincs értelmes magyarázat. Húsvét hétfő estéjén még egy kicsit felélénkültem, és csak nekiláttam annak a honlapnak, de este fél 11-kor nyilván nem jutottam messzire.

Azóta meg? Olyan ólmos lassúsággal végzem  minden dolgomat, hogy az nem igaz. Semmi pörgés, semmi energia. Odabent alig haladok, pedig most aztán volna mivel, amit meg mégis megcsinálok, azt is háromszoros idő alatt. Még csak azt sem mondhatom, hogy netezéssel cseszem el az időmet, mert netezek ugyan, de nem többet mint máskor, csak mást nézek. Aztán hazajövök, teszek-veszek, de az is semmiség, és mire késő este túllendülnék a holtponton, addigra már nem kezdek bele semmibe. Ezt a bejegyzést is szerda este kezdtem el, most meg péntek reggel van. Annyira nem tartalmas és hosszú, hogy eddig kelljen vesződni pár sorral. Tudom, hogy mi mindent kell elintézni, azt is tudom, hogy a legtöbb alig pár percet igényelne, de egyszerűen semmihez nincs kedvem. Egy-egy pillanatra fellángol bennem a tettvágy, de a következőben már a múlté is, én meg csak bosszantom magam, hogy már megint semmit nem csináltam.

Mi a nyavalya van velem? Most fizetem vissza a múlt heti kölcsön-energiát?