hülye bejegyzései

Nos, Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő nagyon szeret sütkérezni a munkásságával kapcsolatban világot látott, pozitív kritikák dicsfényében, és ilyenkor általában megengedő hangulatba kerül, s nem mellesleg megszállja az ihlet. A minap, miután publikálta korok és országok költőinek életművét messze lepipáló alkotását, szintén ilyen hangulatba került, ezért miután elszívott egy ihlettel átitatott cigarettát, úgy döntött, az éppen akkor a kisujjából kirázott mestermű segítségével mutatja meg a nagyérdeműnek, mennyire nagyon ért ő — többek között — a bokorrím-szerűséggel elegy időmérték szakszerű használatához. Következzék hát ez az alkotás:

Egy (bizonyos) bérszámfejtőről

(Anonim), te hülyegyerek,

A szakképzésit nem ismered,

S ha egyszer bal lábbal kelek,

A pofádra nagyot verek.

Meg a rehabot sem tudod,

Helyetted én számolhatok,

Meglásd, egyszer bevadulok,

S a pinádba körzőt dugok.

Ezen igazgyöngyszerű szösszenet értékét minden kommentár csak csökkentené, ezért csak lábjegyzetben jegyezném meg, hogy fenti alkotás Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő egyik életrajzi ihletésű műve.

Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő a kánikulától felfűtött irodában

Felhevült habtestem éltető sónedve

izlandi gejzírként tör át

finom, puha bőröm megviselt pórusain,

hogy onnan hegyi patakként csordogáljon végig

hátizmom meredek vonulatának rejtett kanyonján,

és zubogó vízesésként érkezzen

altestem pállott vulkánjának kürtőjéhez.

Itt kissé megpihen, majd rövid tétovázás után

csendesen elkanyarog

a rendszeres pusztítástól dacosan megerősödött,

sötét szőrerdőm

seggszagú ösvényein,

egyenesen bele éjfekete alsóm puha szövetébe,

hogy e fingtól meggyötört földben leljen végső nyughelyre.

Közben karjaim alatt,

két rejtett barlangban

az Élet aprócska jeleinek zsezsgő matériája vívja

végső harcát,

és az esélytelenségre fittyet hányva igyekszik

elnyomni a pusztító vegyi laborokban készült

Old Spice ihlette jeges gleccserillatot

a Földanyánk adományozta,

dinsztelt hagymás pörköltkezdeményt idéző

szaggal.

Vajon sikerül-e nekik?

Vajon elnyomják-e cipő-katlanomban sülő lábfejem

nedves-mocsaras zokni-fövenye alatt

tobzódó gombás burjánzatom

rothadásszagú igyekezete nyomán gerjedő

orrellenes kipárolgásokat, avagy...

... avagy ennél egy kicsivel előbb jutok haza,

és a holt tetemek közvetlen légkörnyezetében

lebegő dögszagot árasztó,

egész napos hőségben fővő

macskaeledeltől tömegsírszagú lakásom

kiszellőztetése után

végre szétcsapok köztük  hűs vizű zuhanyrózsám

gyémántcsillogású áradatával.

Remélem, az utóbbi...

Ez kérem egy időzített bejegyzés, amit 23-án este, fél 11-kor írtam, és amit azért írtam, hogy lássátok, gondolok rátok még a sok bosszankodás között is.

Ezekben a percekben ugyanis a Népligetben tobzódom, és szidom az összes népeket, amiért pont ugyanakkor akarnak utazni, amikor én, és pont ugyanoda, ahova én, ezért nem fértem fel az előző buszra, a Volán meg nem indított mentesítő járatot. Itt állok a fagyban, hót idegbetegen, és fogadkozom, hogy jövőre autót veszek, és a tervek között jogsi már meg is előzte a német nyelvvizsgát, meg az így megszerzett diplomát.

Na, de ne foglalkozzunk a szánalmas kis problémáimmal, hiszen nem erről szól ez a bejegyzés, hanem arról, hogy

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES BLOGGERTÁRSAMNAK, ÉS BLOGOT (MÉG) NEM ÍRÓ OLVASÓMNAK!

Egyetek sok bájglit, tömjétek tele magatokat ünnepi koszttal, de azért legyen egy kis lelkifurdalásotok a felszedett kilók miatt, és 27-én máris irány a konditerem. Ne vitatkozzatok sokat a családtagokkal, arra ott az év összes többi napja, az ajándékokat pedig örömkisugárzással az arcotokon köszönjétek meg, ne úgy, mint én, aki általában úgy reagál a kibontott csomag tartalmára, mintha azt mondták volna neki, "10 óra múlt 5 perccel". Szenteste ne a Mikulást várjátok, mert az majd csak 10 év múlva hozza az ajándékot az addigra vélhetőleg teljesen kitúrt Dzsízöszka helyett. Ugyanilyen megfontolásokból a harisnyák is a fiókban maradhatnak. Nézzetek sok ünnepi műsort, főleg Viasatot, ahol 25-én este — kimondottan az ünnep alkalmából — a Végső állomás 3-at fogják adni, csak ne felejtsétek el, hogy a DVD-verzóval ellentétben ezúttal majd hiába nyomkodjátok lelkesen a távirányítót, nem tudjátok szabályozni, hogyan múljanak ki benne a szereplők (vagy sehogy se). De tudjátok mit? Inkább ne is nézzetek tévét.

Én is csak kicsit tűnök el, holnap már vissza is térek. Ez meg itt egy illusztráció gyanánti pfujizléstelen kép: