hasfájás bejegyzései

Emögött a sokatmondó és gusztusos cím mögött az idei nyaralásom részleges elbaszódásának sztorija húzódik.

Ehhez képest...:

Az eredeti terv az volt, hogy 6-án, vasárnap a legjobb barátommal és három gyerekkel leutazunk Balatonmáriafürdőre, ahol az ő legjobb barátjával, annak barátnőjével és két gyerekével együtt eltöltünk egy lazulós hetet. Bográcsozás, pancsikolás, vattacukor, lángos, szúnyogcsapkodás, tüzeskedés, meg sok hasonló volt tervbe véve. Én mondjuk annyit kutyultam a dolgon, hogy mára meg holnapra haza kellett jönnöm (és ezt előre láttam) valamint, hogy előtte anyámékhoz is el akartam szaladni, mert már nagyon régen láttak (a ballagást leszámítva). Tőlük vasárnap este jöttem volna vissza, de úgy, hogy haza sem megyek, hanem a buszról leszállva csak bepattanok a barátom kocsijába, aztán már repesztünk is a Balaton irányába. Ehhez az kellett volna, hogy az összepakolt holmimat vagy pénteken vagy szombaton reggel átviszem hozzá.

Pénteken este már nem volt kedvem csak emiatt útnak indulni, ezért a pakolást szombat reggelre halasztottam. Este Rolcsival megnéztük (végre) az Indiana Jones 4. részét, miközben popcornt ettünk (ejnye-bejnye), előtte meg a KFC-ben haraptunk egy-egy szendvicstet (ejnye-bejnye 2.), mellé pedig (ugyanitt kapott) benzinszagú szalvétával töröltük a szánkat.

...ez történt:

Reggel már éreztem, hogy valami nincsen rendben odabent, mert enyhén sajgott a gyomrom. Nem fájt nagyon, csak úgy nyomott, hol elviselhetően, hol kellemetlenebbül, de összességében nem tartott vissza némi szexuális együttléttől. Utána viszont egyre nagyobbakat nyilallt, ami rövidesen vécére ülésre sarkallt. Rolcsinak közben távoznia kellett, és az igazat megvallva nekem sem volt már sok elszarható időm, de nemigen tudtam felállni a fajanszról. Amikor mégis sikerült, izzadtságban úszva rogytam vissza az ágyba, de csak azért, hogy pillanatokon belül újra a toalettre siethessek. Valamiért az az érzésem támadt, hogy ha beleülnék egy kádnyi forróvízbe, elviselhetőbbé válna a fájdalom, ezért a következő félórát a wc-fördőkád-ágy háromszögben töltöttem, a következő 2 órát pedig a fürdőkád és az ágy között, de már törölközni sem volt energiám, ezért csak úgy, vizesen gömbölyödtem össze az ágyban.

Összességében semmi változást nem értem el (maximum, hogy az ágyneműm már úszott), ezért a hányás mellett döntöttem. Bár a gyomrom tökéletesen üres volt (hiszen semmit nem ettem), késztetést éreztem önmagam meghánytatására. Első próbálkozásaim kudarcot vallottak, csak a gyomromat kínoztam még jobban meg, de nem tágítottam. Addig turkáltam a saját garatomban, mígnem megéreztem azt az arczsibbasztó "most pedig hányni fogok" érzést. Most már elég gusztustalan vizeken evezünk, ezért aki nem bírja az ilyesmit, az ugorjon. Jött is a cucc: sárga, habos gyomorsav, jelentős mennyiségű lenyelt nyállal keverve. Ejj, de undorító volt.

Azt hiszitek, ettől jobban lettem? Dehogyis. Még szarabbul. Most már arra is képtelen voltam, hogy hunyott szemmel szenvedjek az ágyban vagy a kádban, mert annyira fájt a hasam, hogy 10 másodpercig sem tudtam hely- vagy pózváltoztatás nélkül meglenni. Bevettem egy Algopyrint, de kb. 8 perc múlva azt is kihánytam, meg kétszer annyi vizet, mint amennyit megittam. Végképp nem maradt meg bennem semmi. Hiába ittam, hogy a kiszáradás bekövetkeztét hátráltassam, rögtön kiadtam minden korty vizet, és a gyomrom most már nemcsak sajgott, de a sok összerándulástól konkrétan fájt is. A számban az alkoholmámoros, átdohányzott éjszakák érzete képződött, és már a víz gondolatára is undor fogott el. Kezdtem megijedni.

Közben felhívtam a barátomat is, hogy ne számítson a csomagomra, meg anyámat is, hogy ismét le kell fújjam a hétvégi kiruccanásomat (előtte a málnaszedés miatt). Közben olyan lelkifurdalásom volt, hogy ihaj, de ilyen állapotban egyszerűen nem mertem nekivágni az útnak. Ráadásul én
elég gyatrán bírom a gyötrelmeket, ezért néhány órányi vergődés után már öngyilkossági gondolatok ütötték fel a fejüket az én fejemben. Ilyenkor persze a krónikus és megállíthatatlan fájdalommal kapcsolatban gondolkodom el hasonlókon (önkéntelenül), de valójában eszem ágában sincs szétloccsanni a földszinti lépcsőn.

Na, úgy délután 3-kor aztán elnyomott az álom a sokadik kád vízben, majd amikor felriadtam, és átmásztam az ágyba, ott is aludtam egy nagyot. Szerencsére Desiré végig nagyon rendes volt velem, mert most például ő is velem együtt aludt, sőt, többet is, mint én. Amikor délután megjöttek a Rolcsiék, hogy elvigyék a macsekot, megkértem őket, hogy hozzanak már nekem egy csomag háztartási kekszet. A nap hátralevő részében ezt eszegettem, közben pedig tévéztem. Kezdtem rendbe jönni, de normális kaját még nem mertem enni, nehogy visszaessek.

Vasárnap már étvágyam is volt, nem is kicsi! Nem győztem zabálni, persze csak diétásakat. Nem tudom, mi lehetett ez, de gyanítom, hogy valami vírus. Esetleg a diétás kajához szokott gyomromat viselte meg a péntek esti KFC-s szendvics, bár szerintem az még aznap este gyötört volna meg, és nem másnap reggel. Mindegy, a lényeg, hogy túléltem, és mostanra már a hányás okozta gyomorfájdalmak is elmúltak.