határidő bejegyzései

... az életem, nem sok kellene, hogy nekimenjek az ablaknak. A hetedik emelet elég magasan van ahhoz, hogy egy ilyen akció minden problémámat megoldja.

Tegnap este ugyanis jött a közös listára egy levél egy egyetemi csoporttársamtól, aki egyébként az egyetem alkalmazottja is. Csak úgy mellékesen említette meg mindnyájunknak, hogy a tandíj befizetési határideje csütörtök este lejár, és aki addig nem teljesíti, annak bepipálják a rendszerben, hogy nem mehet vizsgázni. Annyi könnyebbség van csak, hogy aki ma vagy holnap utal — és emiatt a pénze esetleg csak a jövő hét elején érkezik meg — az hétfőn még nem lesz elkésve a rendszeren belüli átvezetéssel. Nyilván ez a bejegyzés meg sem született volna, ha nem volna két apró problémám:

1. én még nem fizettem ki a tandíjat

2. nincs miből kifizetnem a tandíjat

Egy-másfél hét múlva lenne (szűkösen), de a határidő ezt a lazaságot már nem engedi meg. Ha pedig nem szerzek a hátralevő órákban egy fizetésnyi pénzösszeget, akkor nagyot fogok szopni (ezúttal képletesen értve). Akkor hiába voltak a kiselőadások, hiába izzadtam annyit a házidogáim egyikével, hiába vertem el egy csomó pénzt vonatra meg tankönyvre, hiába töltöttem annyi időt utazással, hiába szereztem meg máris 4 vagy 5 jegyet, és hiába vettem fel annyi kreditet, mert borul minden. Semmit nem fog érni az egész.

Közhely, hogy "mindig van valami", de esetemben mindenképpen igaz. Huzamosabb ideje nem mondhatom el magamról, hogy stabil anyagi körülmények között éldegélnék, mert állandóan felmerül valamilyen extra pénznyelő alkalmatosság. Már le se merem írni, de tartok tőle, hogy mihelyst ezen a kérdéskörön túl vagyok, tönkremegy mondjuk a hűtőm vagy — ami még rosszabb — a mosógépem, én pedig képtelen vagyok annyi tartalékot felhalmozni, hogy azt ne vigye el valami.

Mondhatná akárki nagy bölcsen , hogy "bezzeg, ha nem dohányoznál", meg válogathatna a kiadásaim közül, hogy "ez minek?" meg "az minek?", de igazából ennek az összegnek akkor sem lenne meg a fedezete. Ha ebben az évben egyetlen szál cigarettát sem szívtam volna el, nem vettem volna egyetlen DVD-t és könyvet sem, sőt, még azt a pár rongyot sem szerzem be, amit az idén megvettem, még mindig nem spóroltam volna eleget a sulira. Hibáztathatom magam, hogy elbasztam a pénzt, de erről szó sincs. Inkább három másik tényezőt hibáztatok:

1. A @=%*X%!! MSZP-SZDSZ kormány két aprócska törvénymódosítását, amivel a bevezetés óta, azaz az utóbbi két évben 1300000 Ft-tal csökkent a jövedelmem. Ebből 13-szor fizethetném ki a most hiányzó összeget. Semmi érzelmi alapú neheztelés, ez puszta érdek. És akkor ezek után még én vállaljam a "válság" terheit, és vágjak jó pofát az újabb sarcokhoz...

2. Ami pénz viszont járna, azt nem kapom meg a körbetartozások miatt. Azaz én úgy tartozok (de csak a sulinak), hogy közben nekem is tartoznak. Öt emberke kisebb-nagyobb összegekkel, amik együtt 250000 Ft-ot tesznek ki. Ebből szintén legalább kétszer letudhatnám a féléves tandíjat. Kurva jó helyzet. Ha pedig hozzáveszem azokat a tartozásokat is, amik törvényesen még nem járnak, csak elméletileg, akkor simán félmillió a kintlevőségem.

3. Hibáztathatom még magamat, amiért bíztam abban, hogy egy februári számla ellenértékét májusra talán megkapom. Ha tudom, hogy nem, akkor nem fizettem volna ki az első negyedéves EVA-összeget, hanem inkább letudtam volna a sulit, és csak a maradékot utaltam volna az APEH-nak. Némi késedelmi pótlékot ugyan kellett volna fizetnem utána, de legalább nem lenne ennyire gáz a helyzet.

Mert ez a helyzet gáz. Idegileg eléggé megvisel, és ez szegény párom számára sem túl jó, mivel látja, érzi rajtam, hogy kivagyok. Kissé szétszórt is vagyok, és perpillanat egy megoldást látok csak: ülni és várni. Egy baromi link ügyfelünk elvileg beesik még ma, és fizet is valamennyit. Ha beesik és ha fizet. A kollégákkal (közvetlenül) és a főnökkel (közvetve) megtárgyaltuk, hogy amit az ipse hoz, azt én megkapom. Így törlesztik felém a tartozásukat. Ha ez nem sikerül, még van egy vasam a tűzben, de holnap reggelig meg kell oldódnia a helyzetnek vagy obi.

Az izgalmakat megtartanám a mozifilmeknek meg a Vidámparknak, és az ilyenekről inkább lemondanék. Nem bánnám, ha egy kicsit kevésbé zajlana az élet...

UPDATE: az ügyfél, aki 16 óra és 16:30 között ígérte magát, nem jött. Ezt 16:46-kor közölte, miután rátelefonáltunk. Eleve gyűlölöm ezt a módszert, és minden alkalommal mélységesen elkeserít a hasonló linkség, de ebben az esetben különösen rosszul esett. Úgy néz ki, céges szinten dobjuk össze a tandíjamat, ami egyrészt baromi égő, másrészt azzalfog járni, hogy az elkövetkezendő napokban kiflit fogok enni parizerrel. Reggel, délben, este.

... két hete még nem is látszott, csak tudtam, hogy valahol ott van,

... az utóbbi két hétben iszonyú sebességgel elkezdett közeledni,

... az utóbbi három napban pedig megállt, és most se előre, se hátra.

Pontosabban nem állt meg, csak vagy visszahúz egy különös erő (mint az álmokban, ha menekülni próbál az ember), vagy az alagutat fúrják folyamatosan tovább a szorgos fúrópajzsos munkások. Ez köznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy hétfő óta szinte semmit sem haladtam a határidős munkákkal.  Ezek mind könyvvizsgálós cégek, tehát miután összeállítottam a szükséges bevallásaikat, az illető még alaposan végignézi őket. És persze talál is bennük valamit, ami meg kell változtatni egy csomó dolgot. Az egészet újracsinálni ugyan nem kell, de így is sok velük a meló. Mint amikor egy pókhálót megpöccintesz az egyik ponton, és az végigrezeg saroktól sarokig. Ha például kiderül, hogy kimaradt valamilyen gazdasági esemény a könyvelésből (például pont a könyvvizsgáló számlájának időbeli elhatárolása), akkor az módosítja a számviteli törvény szerinti eredményt, az adóalapot, az adófizetési kötelezettséget, a kötelezettségeket (vagy követeléseket), a mérleg szerinti eredményt, az eredménykimutatás megfelelő sorait, esetleg néhány tájékoztató adatot, és még sok minden mást is (esetleg). Ezeket ilyenkor mindenhol, egymással egyezően végig kell javítgatni, majd kinyomtatni a módosult analitikákat, főkönyvi kivonatokat, lemezre menteni minden módosított adatbázist.

 

 

Ez mind nem is volna probléma, hiszen ha valami rossz, azt ki kell javítani, ráadásul ha én rontottam el, csakis magamat okolhatom miatta. DE a hibák zöme olyan, amit vagy nem láthattam előre (pl. mert a könyvvizsgáló még ki sem állította azokat a számláit, amiket reklamál a könyvelésből), vagy olyan hajtásos időszakban keletkeztek, amikor ember lett volna a talpán, aki akkor észreveszi, vagy ha észreveszi, foglalkozni is tud vele. Így néhány időzített bombácska egész évben ketyegett, és csak most robbant fel, amikor a legrosszabb. A könyvvizsgálónak viszont az a feladata, hogy még év közben kiszúrja azokat a bombácskákat, amiket senki más nem, és hatástalanítsa őket. Mert különben mire kapja a pénzét? Azért, hogy engem kikészítsen idegileg? Hogy aláírjon 2-3 oldalt?

Ma például konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "Most kérlek benneteket, ha 2009. május 1-én nem lesz minden könyvvizsgálós cégem könyvelése végignézve, figyelmeztessetek, hogy azon nyomban adjam be a felmondásomat!" Hasonlókat persze máskor is szoktam mondani, de ezúttal valóban komolyan is gondoltam. Nagyon elegem lett. Újra meg újra széttúrni a készet, aztán megint összerakni csak bizonyos játékok esetében élvezetes, de ha munkáról van szó, akkor egy cseppet sem. Teljesen besokalltam, szerintem még a hangom is remegett.

Az egyik ilyen cégnek tavaly januárban ellopták az egyik autóját. Mivel biztosítva volt, a biztosító áprilisban fizetett is, más papír azonban nem jutott el hozzám az esetről, tehát nem is csináltam a könyvelésben ez ügyben semmit. A nem létező autót pedig szépen értékcsökkentettem, egészen az év végéig, mintha továbbra is meglenne. Súlyos hiba. Hogy ennek kijavítása mivel jár, arról csak holnap tudok beszámolni, de nem fogok, mivel nyilvánvalóan senkit sem érdekel. Ezt miért május 28-án kell észrevenni, amikor május 31. a határidő. Ha csak a biztosító térítését nézem, akkor is 13 hónap telt el azóta. Na ezen basztam fel az agyam. Milyen könyvvizsgáló az, aki egy közel 4000 tételes céget 4 nappal a határidő előtt kezd el az alapoktól nézegetni? Ráadásul még csak ki sem oszthatom, mivel a főnököm barátnője.

Na ugye, hogy valóban hülyékkel vagyok körülvéve?

A fény az alagút végén pedig csak ácsorog, és várja, hogy közelítsek. Én viszont ha egy lépést előbbre jutok, rögtön egyet vissza is kell, hogy lépjek. Mennék én, de csak toporogni tudok. (És maximum még csak sejtem, hogy a kijáratnál egy nagybetűs tábla hirdeti: VIZSGAIDŐSZAK!)

Már megint a munka... De hát mostanában főleg ez köti le a perceimet, természetes, hogy ezzel foglalkozom a legtöbbet.

Egy múlt heti bejegyzésemben már ecseteltem, mennyi dolgom van odabent, de akkor még nem tudtam volna számszerűsíteni, hogy konkrétan hány céget kell lekönyvelnem, és hány ÁFA-bevallást (és egyéb 20-ai határidejű dolgot) kell összeállítanom. Egészen tegnapig ez így is maradt, mert nem akartam magam feleslegesen stresszelni. A hátralévő feladatok mennyiségét csak az elintézendő kupacok nagyságával mértem. Szemre. Most viszont már kénytelen voltam utána számolni, így jött ki, hogy 11 cég bevallásai várnak még rám.

 

Tekintve, hogy pénteken BKV-sztrájk lesz, és nem tudom megoldani a munkába menést, egy munkanapom teljesen kiesik. Mivel szombaton anyámékhoz megyek (részben) a macskámért, bepótolni sem tudom a kieső időt. Ez azt jelenti, hogy ezt a 11 bevallást egy nap alatt kell megcsinálnom, mégpedig holnap. Ez képtelenség, még akkor is, ha este 8-ig ülök bent. Ott van persze még a hétfő, hiszen amennyiben a határidő munkaszüneti napra esik, úgy automatikusan a következő napra tolódik a bevallások leadásának utolsó napja. Elvileg tehát plusz egy napom van, azonban az adót ilyenkor nem pusztán bevallani kell, hanem megfizetni is, az ügyfelek pedig nyilván nem óhajtják a határidő napján megtudni, hogy esetenként több százezer forintot kell hirtelen kiperkálniuk (már amennyiben nem óhajtanak késedelmi pótlékot is fizetni).

 

Érdekes lesz, az biztos. Annyit tudok tenni az ügy érdekében, hogy a tutira visszaigénylő cégeket, és azokat, akik úgysem fizetnek egy fillért sem, hétfőre hagyom, a többit pedig megpróbálom holnap megcsinálni. A nagy cégeket már lekönyveltem, a kicsikből pedig akár 6-ot is lekönyvelhetek, főleg, ha minimálisra redukálom az internetezéssel és egyéb nem munka jellegű dologgal töltendő időt (ez lesz a legnehezebb), és 2-3 órát még ráhúzok a munkaidőmre. Ez utóbbi viszont csak annyiban megoldás, amennyiben az elkészült bevallásokat ellenőrző vezető könyvelő is tovább bent marad, mert különben úgyis hétfőre csúszik az egész.

Mindezek ellenére a munka szempontjából kiegyensúlyozott a lelkiállapotom. Nem vagyok ideges. Úgyis készen leszek, csak az égés mértéke kérdéses.