hiba bejegyzései

... két hete még nem is látszott, csak tudtam, hogy valahol ott van,

... az utóbbi két hétben iszonyú sebességgel elkezdett közeledni,

... az utóbbi három napban pedig megállt, és most se előre, se hátra.

Pontosabban nem állt meg, csak vagy visszahúz egy különös erő (mint az álmokban, ha menekülni próbál az ember), vagy az alagutat fúrják folyamatosan tovább a szorgos fúrópajzsos munkások. Ez köznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy hétfő óta szinte semmit sem haladtam a határidős munkákkal.  Ezek mind könyvvizsgálós cégek, tehát miután összeállítottam a szükséges bevallásaikat, az illető még alaposan végignézi őket. És persze talál is bennük valamit, ami meg kell változtatni egy csomó dolgot. Az egészet újracsinálni ugyan nem kell, de így is sok velük a meló. Mint amikor egy pókhálót megpöccintesz az egyik ponton, és az végigrezeg saroktól sarokig. Ha például kiderül, hogy kimaradt valamilyen gazdasági esemény a könyvelésből (például pont a könyvvizsgáló számlájának időbeli elhatárolása), akkor az módosítja a számviteli törvény szerinti eredményt, az adóalapot, az adófizetési kötelezettséget, a kötelezettségeket (vagy követeléseket), a mérleg szerinti eredményt, az eredménykimutatás megfelelő sorait, esetleg néhány tájékoztató adatot, és még sok minden mást is (esetleg). Ezeket ilyenkor mindenhol, egymással egyezően végig kell javítgatni, majd kinyomtatni a módosult analitikákat, főkönyvi kivonatokat, lemezre menteni minden módosított adatbázist.

Ez mind nem is volna probléma, hiszen ha valami rossz, azt ki kell javítani, ráadásul ha én rontottam el, csakis magamat okolhatom miatta. DE a hibák zöme olyan, amit vagy nem láthattam előre (pl. mert a könyvvizsgáló még ki sem állította azokat a számláit, amiket reklamál a könyvelésből), vagy olyan hajtásos időszakban keletkeztek, amikor ember lett volna a talpán, aki akkor észreveszi, vagy ha észreveszi, foglalkozni is tud vele. Így néhány időzített bombácska egész évben ketyegett, és csak most robbant fel, amikor a legrosszabb. A könyvvizsgálónak viszont az a feladata, hogy még év közben kiszúrja azokat a bombácskákat, amiket senki más nem, és hatástalanítsa őket. Mert különben mire kapja a pénzét? Azért, hogy engem kikészítsen idegileg? Hogy aláírjon 2-3 oldalt?

Ma például konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "Most kérlek benneteket, ha 2009. május 1-én nem lesz minden könyvvizsgálós cégem könyvelése végignézve, figyelmeztessetek, hogy azon nyomban adjam be a felmondásomat!" Hasonlókat persze máskor is szoktam mondani, de ezúttal valóban komolyan is gondoltam. Nagyon elegem lett. Újra meg újra széttúrni a készet, aztán megint összerakni csak bizonyos játékok esetében élvezetes, de ha munkáról van szó, akkor egy cseppet sem. Teljesen besokalltam, szerintem még a hangom is remegett.

Az egyik ilyen cégnek tavaly januárban ellopták az egyik autóját. Mivel biztosítva volt, a biztosító áprilisban fizetett is, más papír azonban nem jutott el hozzám az esetről, tehát nem is csináltam a könyvelésben ez ügyben semmit. A nem létező autót pedig szépen értékcsökkentettem, egészen az év végéig, mintha továbbra is meglenne. Súlyos hiba. Hogy ennek kijavítása mivel jár, arról csak holnap tudok beszámolni, de nem fogok, mivel nyilvánvalóan senkit sem érdekel. Ezt miért május 28-án kell észrevenni, amikor május 31. a határidő. Ha csak a biztosító térítését nézem, akkor is 13 hónap telt el azóta. Na ezen basztam fel az agyam. Milyen könyvvizsgáló az, aki egy közel 4000 tételes céget 4 nappal a határidő előtt kezd el az alapoktól nézegetni? Ráadásul még csak ki sem oszthatom, mivel a főnököm barátnője.

Na ugye, hogy valóban hülyékkel vagyok körülvéve?

A fény az alagút végén pedig csak ácsorog, és várja, hogy közelítsek. Én viszont ha egy lépést előbbre jutok, rögtön egyet vissza is kell, hogy lépjek. Mennék én, de csak toporogni tudok. (És maximum még csak sejtem, hogy a kijáratnál egy nagybetűs tábla hirdeti: VIZSGAIDŐSZAK!)

Mindig jót szórakozom idebe', hogy amikor kiborul a bili, a jellemes kolléganőim miként próbálják elhárítani magukról a felelősséget.

Most pl. idetelefonált az egyik ügyfelem, hogy éppen az imént kapott egy értesítőt a bankjától, amiben az egy APEH-os inkasszóról tájékoztatja őt. Megkért, nézzem már meg, mit kaptak le a számlájáról, amikor ő mindent kifizetett (és majd csak áprilisban küldik a bankkivonatait). Mondom, ha mindent kifizetett, akkor én hiába meresztem a szemem, hogy mit nem fizetett ki mégsenem. Hívja föl az APEH-ot, aztán kérdezze meg tőlük.

Felhívta, majd utána engem is. 505.000 Ft társasági adót cuppantottak be (többek között), amit 01.20-ig kellett volna befizetnie. Hülyeség. Akinek feltöltési kötelezettsége van, annak a januári TA előleget is 12.20-ig kell befizetni. Nézzük a bevallást: 1.800.000 Ft bevallva, az ügyfélnek ugyanennyi diktálva. Ja, hogy nem ennyit kellett volna bevallani, hanem csak 1800-505 e Ft-ot?

Rosszul vallottam be. Én. Hát persze. Ki más?

Tényleg az én ügyfelem, de mivel ő kiemelt ügyfél, a főnököm és I. (a jellemes) koprodukcióban számították ki (és baszták el) a decemberi feltöltési kötelezettséget, és bár első nekifutásra még beleszámították az ominózus 505-öt, a másodszori, felülbírált mellékszámítást már nem módosították ugyanennyivel. Így az APEH az 1800-on fölül az 505-öt is várta, majd mivel azt hónapokig nem kapta meg, hát elvette szépszerével (amennyiben egy inkasszó annak nevezhető).

Ha I. (a jellemes) nem Horváth Ágnesre hajazó arckifejezéssel közölné, hogy ez bizony malőr és, hogy nekünk ez mennyire kellemetlen, az én vérnyomásom napi középértéke is alacsonyabb maradna. Mondjuk a szokásoshoz képest egészen jól viselem a helyzetet, így a legkisebb gúny nélkül, pusztán ártatlannal elegy naiv arckifejezéssel nyomom az orra alá a saját írását, az iránt érdeklődve, hogy vajon ezt ki írhatta, ha NEM ÉN. Jaj, meg hát ez a másik is itt, na ez kié lehet? Csak nem az ÖVÉ?

Ha tévedek, elismerem, ha úgy érzem, nincs igazam, beismerem, de más szarát nem fogom magamra kenni.

Megértettem?

Nyasgem...