hirdetés bejegyzései

Péntek éjfélkor lezárult a személyi jövedelemadó bevallások határidőben történő benyújtásának lehetősége, és ezzel együtt az adó 1+1%-áról való rendelkezés lehetősége is. Aki eddig nem küldte be a bevallását, azt jobb esetben pótlásra szólítja fel az adóhivatal, rosszabb esetben kapásból mulasztási bírságot kap, az 1%-okról viszont már utólag sem lehet rendelkezni...

...szerencsére - teszem hozzá én szubjektíven, mivel ha van valami, amit a szakmámmal kapcsolatban utálok, akkor az ennek a felajánlásnak az intézménye. Az ügyfelek, azok alkalmazottai és az ebben az időszakban az utcáról betévedő egyének nagy többsége, azt sem tudja, miről van szó, vagy ha tudja, nem érdekli a dolog, ahogy egyébként engem sem. A kolléganőim viszont reszketnek, hogy ki és hova, és mondja meg, és írjon vissza, és hívjon fel, addig pedig nem lehet befejezni, kinyomtatni, elküldeni, úgy en bloc letudni egy bevallást. Azzal érvelnek, hogy "sok kicsi sokra megy" és, hogy "nehogy má' otthagyjuk a pénzt az államnál", miközben ezek a pici kis összegek a felajánlásunktól függetlenül az államot illetik, pusztán arról van szó, hogy mi mondhatjuk meg (bizonyos feltételek teljesülése esetén), hogy mire fordítsa. Én meg utálom, ha félkész kupacok állnak körülöttem, és utálom, hogy egy ilyen apróságok hátráltatnak a munkámban. Bosszankodom.

Másrészt az is bosszant, hogy ez egy újabb koldulás, amit nem tudok kivédeni, mert még a hálószobámba is betör, ha akarom, ha nem. Amikor elindulok dolgozni (vagy valahova), amíg a háztól a metróig elérek, a szembe jövők egy nem elhanyagolható része potenciálisan cigit lejmol. Van egy park az utca mellett, néha még onnan is utánam futnak az ottani padok mellett ücsörgő hajléktalanok. Az Újpest-Központban lézengők szintén betámadhatnak, az aluljáró lépcsőjét pettyező kéregetők pedig professzionális szintre gyakorolt esdeklő tekintettel néznek rám, hátha kapnak tőlem valamit. Teszik ezt gyerekkel, kutyával, hajlongva és minden egyéb módszerrel. Vannak ott utcazenészek is, azok is a pénzemre hajtanak, de azok legalább tesznek is valamit érte. A metrón néha szurtos kis purgyéval kéreget egy-egy anyuka, a gyorsétteremben vagy a vonaton pedig süketek szeretnének nekem plüssállatkákat vagy kulcstartót eladni. A Thököly-Hungária kereszteződésben újabb cigilejmolók támadása várható, a munkahelyemnél a buszról leszállva pedig a sarkon élő hajléktalan próbálkozik újra meg újra. De ha beértem dolgozni, akkor sem vagyok biztonságban. Telefonon napjában többször is megpróbálnak bennünket rávenni, hogy különféle alapítványoknak, különféle célokra pénzt adjunk céges szinten, vagy ha úgy nem, akkor magánszemélyként. Rohadt idegesítő. Hazafelé ugyanez a helyzet minden sarkon, minden aluljáróban, vagy bárhol, ahol 5 percre meg lehet állni. Tegyük fel, hogy beugrom a Ricsihez, és végigmegyek a Nyugati aluljárójában, plusz megteszek pár saroknyit a Nagykörúton. A hajléktalanok és piára gyűjtő punkok mellett (véletlenül mindig cigány) 'alapítványosok' nyomnak a kezembe képeslapot, amiért persze fizessek vagy adjam vissza. Kurvák (férfi és női) ajánlják fel testüket a pénzemért, vonatjegyre gyűjtők ugranak elém, és elkezdik szajkózni az "irataimat, pénzemet ellopták..." kezdetű mantrájukat, krisnások tukmálnak rám érthetetlen szövegű könyveket, vagy éppen a szcientológusok akarnak ingyenes stressz-tesztre berángatni a sátrukba. Utóbbiak a legrosszabbak, ők a lelkemet akarják.

Minderről nem az alapítványok tehetnek, de arról igen, hogyha mindezt 'túléltem', és végre hazaérek, a postaládámban egy kupac boríték vár, amelyben az adóm egy százalékért kuncsorognak, a tévében frappáns reklámok akarnak ugyanerre rávenni, az internetes oldalak szélén, sarkán és mindenhol pedig linkek, bannerek, reklámok villogtatják ugyanezt az üzenetet. Úton-útfélen kopasz gyerekek, csontsovány, kócos, tetves kutyák, bánatos tekintetű emberek versenyeznek egymással a pénzemért és az ingerküszöböm egyre magasabbra tornázásáért. Sikerült nekik: most már olyan magas az ingerküszöböm, hogy mindezt úgy nagyjából leszarom, a fülem süket, a szemem vak, és az sem nagyon izgat, hogy micsoda irdatlan pénzeket költenek el reklámra és az egymással való versengésre, éppen azért, hogy én újabb pénzeket juttassak nekik.

Ettől függetlenül tudom, hogy a magyar adórendszernek ez az intézménye hasznos, tényleg sok problémát lehet így megoldani, a pénzek úgy nagyjából jó helyen landolnak (más kérdés, hogy a reklámok és az esetleges gazemberkedés mennyit visz el belőle, de erre úgysincs hatásunk), és bízom benne, hogy egyre többen ajánlják fel, ami nekik semmibe sem kerül, DE kérem, ne ennyire erőszakosan! Az utcán közlekedő ember számára ez már mindennek a teteje, és ebből kifolyólag az erőszakos tukmálás kontraproduktív is lehet.

De most legalább megint van egy évnyi nyugalmunk...

Reggel az egyik villanyoszlopon egy szövegszerkesztővel készített hirdetést láttam, ami megmosolyogtatott, úgyhogy le is műtöttem onnan (maradt még a többi felületen elég), hogy szó szerint idézhessem:

XYZ "Fuvariroda, nyitva mindennap 7 órától 21 óráig! Diszpécserszolgálattal! Irodákat, lakásokat sérülésmentesen szállítunk. Olcsó árakon, kultúrált rakodókkal dolgozunk. Ingyenes munkafelmérés és árajánlat"

Elemezzem? Inkább kihagyom, mert ez így kerek egész, de nem bírom megállni, hogy feltegyem a kérdést, milyen az, amikor kulturált rakodókkal dolgoznak? Bartókot hallgatnak, és esténként színházba járnak? Annyira biztosan nem kulturáltak, hogy tudják, ezt a szót rövid u-val kell írni...(Mondom én, akinek legalább olyan gyatra a helyesírása.)