honlap bejegyzései

Hétfő: munka, csörgő telefonok, sokszor idegesítő kollégák, tornyosuló kupacok. Egy csomó tennivaló, ami mindig fenyegetően övez a közvetlen munkakörnyezetemben. Megmutatom a többieknek, mennyit haladtam a honlappal, megnézik, dicsérnek. Munka végén indulás kondizni. Fél úton csörög a Ricsi, hogy a testvére még nála van, és különben sem fog időre odaérni a teremhez. Vagy megyek egyedül, vagy átmegyek hozzá. Utóbbi. Beszélgetünk, nevetgélünk, bor, pezsgő. 11 után érek haza, fürdés, alvás.

Kedd: nehéz fölkelni. Még a hétvégét sem sikerült kipihenni (péntek: éjszakába nyúló társasozás, szombat: házibuli, html-lel egybekötve), és hol van még a következő? Kedden nincs munka, mert otthon dolgozom. Ilyen is ritkán van. Aludhatnék nyugodtan, de valami szar 8:05 perckor kezd el fúrni, folytatólagosan. Persze, a házirend reggel 8-ig tiltja, neki meg sürgős a dolog. Kikászálódok, teát főzök, cigi. Persze a húgomnak sincs aznap előadása, pedig egy kicsit egyedül lehetnék. Honlap-tervezés, délután egy kis alvás, 16:45-re rohanás az önkormányzathoz, esküt tenni a választásra. Megint. pedig arról volt szó, a legutóbbi eskünk 4 évre szól — vagy csak én emlékszem rosszul. 17:05-kor nyílként lövök ki, és húzom el a belem, mert Ricsi vár a Westendnél, 17:30-kor. Persze kettőnk közül megint én érek oda előbb. Filmnézés szűk körben (már megírtam), aztán haza, szokásos esti program.

Szerda: ismét munka (mint a legtöbb felnőtt, felelősségteljes embernek). Valahogy eltelik ez a nap is, és egész jól haladok. Az a jó a 20-a utáni időszakban, hogy igazából semmi sem sürgős annyira. Vagy sürgős, de akkor azért, mert már 20-a előtt óta ígérem valakinek, hogy majd ÁFA után. Délután, munka végeztével irány a konditerem, mert már egy hete nem volt edzés. Betegség volt helyette. Edzés után az első éjszaka Ricsinél. Még sosem aludtam nála, ő sem sokat magánál. Fel kellett avatni az ágyat is, szóval éjjel 1-kor sikerült csak elaludni. A hidegben való szexelés előnyeit a páromra való tekintettel nem ecsetelem itt.

Csütörtök: elég lett volna 7:30-kor kelni, elvégre a belvárosból hamarabb érek a munkahelyemre, mint otthonról. Csörög is a telefon, de lenyomom, ahogy szoktam, és visszaalszom. Azért jó igazán sötétben aludni, mert abban nagyon jól lehet. Nekem is jól sikerül: 8:45-kor nyitom ki a szemem legközelebb, de akkor nagyon nagyra. Kapkodás, rohanás, anélkül, hogy felébrednék, és csak 9:30-ra érek be. A munkaidőm — hivatalosan — 8 órakor kezdődik. Felébredni egész nap nem sikerül, de ez a nyomottság ebéd után még valami megmagyarázhatatlan dühvel is társul. Utálom az egész világot, és minden idegesít. Így állok fel négykor, hogy squasholni menjek. Oda is érek időben, a társam viszont nem. Elaludt. Sok dolog van, ami bosszant, de a késés a toplista élén van, és jelen hangulatomon ez éppen, hogy nem segít. Az időt kihasználva bemegyek az Intersportba, hogy labdát vegyek. A többit felütöttük a lyukba. Csak profiknak valót kapok, de az is jó. Sőt, mint utóbb kiderül, nagyon is jó. Mindketten elég fáradtak vagyunk, bár nekem még így is több az energiám. Önmagunk szétizzadása után zuhanyzás, egy tea a másodikon, aztán irány haza. Húgom megjegyzi, milyen régen látott, és rákérdez, hol voltam. Egy barátomnál, kész. Örüljön, hogy nem közöltem vele, hogy ahhoz semmi köze. Kicsit ellenséges lettem volna, de elszoktam én már az időm elszámolásától. Vacsora, mosogatás, honlaptervezés (tök jól haladok, és jópofa is lett itt-ott), a jelen bejegyzésbe is belekezdek, de már nem fér bele. Különben is, a dühöt erőteljes bánat-érzés váltja fel, aminek megint csak nem tudom az okát. Bár megfogadom, hogy korán lefekszem, természetesen megint nem így történik.

Péntek: egész tűrhetően ébredek, egészen korán. Jellemző, hogy amikor korábban fekszem le, korábban is kelek. Ha mégis megvan a 8 óra, akkor meg túlalszom magam. Nem jó ez így. Felöltözés, borotválkozás, pendrive-ra a leendő honlap, hogy ismét megmutogassam odabent. Elvégre azért mentem el tegnap egy órával korábban, mert azt csináltam otthon... Azt nem kell tudni, hogy csak este láttam neki. Felhalmozódott már egy csomó e-mail, amiket el kellene intézni. Ingyenes hirdetési lehetőség, önjelölt alkalmazottnak jelentkező, okosítók kinyomtatása, válasz ügyfeleknek, aztán könyvelni is van mit. Amit lehet, lepasszolok a kollégáknak, és még örülnek is neki (vezetésmódszertan 5-ös...). Blogolni is kell, meg van két határidős dolgom, egy jövő hét péntekre, egy keddre. Sosem baj, ha nem az utolsó pillanatban állok neki.

Munka után kondi, most kicsit korábban, mert moziba megyünk páran. Lesz vagy este 11, mire hazaérek. Előtte még beugrani Ricsihez, hogy letehesse az edzős cuccát, mozi után meg haza hozzám, a hétvégére húgtalan lakásba. Talán sikerül aludni is valamennyit, de a szombat sem üres. Ha nagyon unatkoznék, és sem honlapot nem készítek éppen, sem kalandot nem tervezek (ahhoz a bizonyos netes játékhoz, pénzért), akkor még mindig ott a lehetőség, hogy például takarítsak, mossak vagy vasaljak. Vásárolni is kell, mert este házi rendezvény, a világ másik végén, oda is vinni illik valamiket. Onnan majd valahogy hazakeveredni, vasárnap aludni, aztán amit szombaton nem sikerült megcsinálni, abból törleszteni, amennyit csak lehet. Meztelencsigának is ígértem már egy találkozót, ráadásul nálam pattog a labda, illene visszaválaszolnom. De mikorra ígérhetem magam? Csak lesz valahol egy lyuk a naptáramban... Szóval így megy ez.

Végül szeretném kérni a Ghymes Zivatar című számát, és küldeném mindenkinek, akinek nem olyan az élete, mint a fent leírtak alapján nekem, esetleg képtelen egyről a kettőre lépni, na meg mindenkinek, aki szereti.

A blog történetében még sosem volt olyan hosszú szünet, mint most, főleg nem olyan, amit nem terveztem előre. Most így alakult. Talán a húgom érkezése, a munkahelyi stressz, vagy a zsúfolt program miatt nem volt kedvem írni, talán az volt a baj, hogy lebetegedtem, és a puszta lét is nehezemre esett, de az is lehet, hogy túlságosan kötelezővé vált ez a blogolás, és emiatt makacsoltam meg magam kissé.

Mert beköltözött ugye a húgom, sőt, már egy hete együtt lakunk. Sok vizet nem zavar, bár az utóbbi két alkalommal már az én szobámban evett, hogy velem legyen közben. Ez zavar kissé, hiszen így nem tudok sem blogolni, sem blogokat olvasni, sem a Facebookon lógni, mert nem akarom, hogy rákérdezzen, mit olvasok. De hogy küldjem át a saját szobájába? Elég szívtelen dolog lenne, de most őszintén, nem olyan ez, mint amikor a munkahelyeden vagy hót feszült, nehogy valakinek szemet szúrjon a saját blogodra adott kommentek olvasgatása? Nem azért, mert nem dolgozol, hanem azért, hogy ne kérdezzék meg, mit olvasol. A komfortérzetemet ez nagy mértékben rontja, és így a saját lakásom pár hét múlva egyértelműen megint nem lesz számomra otthon. Az előbújás ezen mit sem változtat, mert ha fürödni akarok, attól még ugyanúgy csuknom kell az ajtót, hogy csak egy dolgot említsek a sok közül. Viszont nagyon az elején vagyunk még ahhoz, hogy ezt érdemes lenne tovább ragoznom.

A munkahelyi stressz nem volt sokkal nagyobb, mint máskor, viszont a honlaptervezésbe való belevágás azért eléggé lekötötte a gondolataimat. Mondhatni szerencsére, mivel az ötletelés során már előzetesen rájöttem pár megoldásra, amivel köbgyök alá tehettem a készítés várható munkaidejét, csak engednem kellett kicsit önnön elvárásaimból. Úgy döntöttem, nem nulláról kezdem, hanem egy ingyenesen letölthető sablont kezdtem el alakítgatni, és meg kell hagyni, így is sok időmbe telt az alapok elkészítése. Pedig a fejléckép+menü kombináció esetén is lemondtam az eredeti ötletemről, és más megoldásokat is zárójelbe tettem inkább, ami miatt a régi honlapunkhoz képest kicsit talán egyszerűbb lesz az új. Cserébe viszont sokkal átláthatóbb, és jobban felépített lesz, a design meg a most el nem készülő funkciók pedig kevésbé fontosak, mint az, hogy működjön és legyen. A szépítés és funkcióbővítés ráér majd később, ez különben is az én gyermekem lesz, amit majd úgyis szívesebben nevelgetek, tanítgatok, mint más gyerekét. Ez is a blogolás ellen szólt tehát, a szellemi energiáimat ugyanis lekötöttem a felépítésen és megjelenésen való elmélkedéssel, és persze a tervezett tartalmat is eleget ízlelgettem az agyamban. Csoda, ha később már semmi kedvem nem volt valami teljesen más témán agyalni, és még meg is írni azt a blogba?

A zsúfolt program szintén örömteli dolog, mert a zömét a barátaimmal folytatom. A legutóbbi bejegyzésem utáni szombaton leutaztam anyámékhoz, ahol felkészültünk a húgom költözésére meg költöztünk, most pénteken és szombaton viszont mindkétszer éjszakáztam, és ezeket az órákat a blogolásom óta megismert barátaimmal nevetgéltük-beszélgettük végig. Utánuk viszont időbe telt hazakavirnyázni is, meg kipihenni sem igen sikerült magam. Heti háromszor edzés (elméletileg), és mostanában squasholni is eljárok, ami közel is van, és viszonylag gyorsan le is tudom, de azért mégis időt vesz el, például a blogolástól. Viszont tök jó dolog, és megismerteti velem az izomzatom eddig ismeretlen részeit is, csak kicsit drága. Főleg, hogy gyakorlatilag a második mozdulatommal eltökítettem egy labdát, majd aznap (az első alkalommal) még egy másikat is, és azóta összesen vagy 6-ot (igaz, nem mind az én érdemem). Hozzátenném, hogy a legolcsóbb labda-trió 2000 Ft, de ennél drágábbak is léteznek. Igazából nem mi vagyunk a bénák, hanem a pálya olyan, hogy a plafonzata tele van a falak mögé futó csövekkel meg üregekkel, szóval nem lehet eléggé vigyázni, mert a legextrémebb módokon képesek elnyelődni a lasztik. A lényeg, hogy nem unatkozom.

A betegség szóra sem érdemes. Vélhetőleg a húgomtól kaptam el, viszont jobban elhatalmasodott rajtam, mint rajta. Radikális orrfolyás, torokfájás, kis láz, rendkívül rossz közérzet, éjszakai fuldoklás, mostanra pedig felszakadós köhögés, ami már nem visel meg, csak jó csúnyán hangzik. A betegségérzetem is megszűnt.

A különleges ebben a kb. 10 napos kihagyásban inkább az, hogy se szó, se beszéd módon tettem, és hogy egyáltalán nem hiányzott. Sajnálom, hogy ezt kell írjam, de így van. Talán az lehetett a baj, hogy elkezdtem kötelességként tekinteni rá, betáblázni a teendőket, határidőket kitűzni magam elé (lásd verses játék), ez elkezdett egyre jobban frusztrálni, nyomasztani, és egyre inkább rám jött a makacs ellenkezés, a juszt se. Mondogattam ugyan, hogy "majd holnap", de amikor másnap sem írtam bejegyzést, egyáltalán nem furdalt miatta a lelkiismeret.

A blogszületésnap alkalmából teljesen felpörgettem magam, aztán rám zuhant a fent taglalt temérdek dolog. Ehhez jött a muszáj-érzet, a teljesítménykényszer, amitől programhibák keletkeztek, majd összeomlott az egész rendszer. Kénytelen voltam kicsit kikapcsolni magam, hogy hűljön a proci, pihenjen kicsit a ventilátor, meg a többi alkatrész. Most jöhet a reboot, a rendszer újbóli felépítése, a kommentekre válaszolás, az illusztrációk keresése a csak-szöveg bejegyzésekhez, a kérdőív kiértékelése, az ígéretek betartása, KKP, IMF, verses játék meg a többi.