honvédség bejegyzései

Kondi 2.

2007. okt. 3.2007. okt. 3. 21:39 - írta: 979
Kategóriák: mindennapok, kondi
Címkék: betegség, edzés, honvédség, kondi

Ma már nyolcadszor voltam kondizni, ami tizenegyedszer lett volna, ha nem betegszem le. Ezt persze nem fogom a végtelenségig számolni (nem is fogok addig járni), de most még nem esik nehezemre. Nem úgy, mint a súlyok emelgetése...

A teremben szerintem legalább ezren voltak, de ha annyian nem is, az öltözőben folyamatosan helyezkedni kellett, hogy mindenki elférjen, aztán magában a teremben is folyamatosan kérdezgetni kellett a népeket, hogy használják-e még az adott eszközt. Mondjuk mivel az edzőm a terem tulajdonosa, ahova menni kell, ott mindig felszabadul a hely. Pedig ő mindig mosolyog, és még sosem hallottam, hogy felemelte volna a hangját, de ha valakit megkér, hogy menjen máshova, az úgy kotródik onnan, mintha már legalább egyszer kapott volna egy kiadós verést.

A gyakorlatok megtanulásának most már vége, és a teherbírásom puhatolásának is, kapom a súlyokat rendesen. Rögtön az elején vádligép 90 kg-mal, ami után olyan légiesen könnyűnek éreztem magam, hogy csak úgy szaladgáltam a teremben (pedig becsszó nem akartam), aztán viszont fokozatosan lehervadt a mosoly az ajkamról. Egy csöndesebb pillanatban rákérdeztem, hogy az edzőnek van-e valami hosszú távú terve velem kapcsolatban, vagy mindig az aktuális szinthez képest találja ki a teendőket. Erre azt mondta, hogy főképp hosszú távú terve van, mégpedig, hogy 2 év múlva egy kézzel fogom fekve kinyomni a 30 kg-ot. Azt hittem viccel, de komolyan gondolta. Hááát, ő tudja, de szerintem rossz már a szeme, és nem látja, hogy nézek én most ki. Pálcikaember egy jóllakottabb pillanatában. A végére kezdtem eléggé kilenni, de szerencsére egyszer csak véget ért a tortúra.

A zuhanyzóban nem volt melegvíz, pedig vagy öt percig folyattam, mivel állítólag lassan ér oda . Aztán föladtam, de innen már nem volt visszaút. Naná, hogy gyakori káromkodásaim közepette rögtön eszembe jutottak honvédségi élményeim, amikben meghatározó szerepe volt a hidegvízben való zuhanyzásnak. Ezt meg is osztottam egy jelen lévő kollégával, aki szörnyülködés helyett vágyakozva mondta, hogy bárcsak ő is lehetett volna még katona. Egy hidegvíz-fan, ahogy megállapítottam.