ismerkedés bejegyzései

Fiatalabb koromban — mondjuk úgy a kamasztól huszonig — gyakran ábrándoztam arról, milyen lenne egy olyan szuperképesség, amivel ránézésre megmondhatnám bárkiről, hogy meleg-e vagy sem. Mondjuk ülnék a villamoson vagy sétálnék az utcán, és minden érintettnek — aki velem szemben jönne vagy mellettem állna — zöld aurája lenne, amit csak én látnék (hogy miért pont zöld, azt nem tudom), vagy enyhébb esetben egyszerűen csak tudnám róla és kész. Aztán ezt variáltam is, hogy mondjuk szuperképesség helyett ha három kívánságom lenne (részletkérdés), vagy nem csak azt tudnám, ki buzi, ki nem, hanem azt is, kinek jönnék be én, bár ez utóbbi szerintem már két kívánsággal is felér.

Időközben ezt feltalálták, így már nem kell ábrándozni. Úgy hívják, hogy Grindr, és máris az új mobilom egyik első alkalmazása lett, hiszen ezzel részben teljesült egy régi vágyam. Nem akarok úgy tenni, mintha feltaláltam volna a spanyolviaszt, mivel tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy rajtam kívül kb. már mindenki aprólékosan ismeri és rutinosan használja, de azért hadd csodálkozzak rá a világra egy újszülött szemével. Onnan is tudom például, hogy milyen sokan használják, hogy az ismerőseim (köztük a bloggertársak egy része) is a regisztráltak között van, néha fel is bukkannak az X mérföldes körzetemben. Ők valószínűleg jobban meglepődnek rajtam, mivel egymást tutira megstírölték már.

Egy Facebook-üzenetet is kaptam már, hogy mit keresek én ott. Kicsit ez is ihlette ezt a bejegyzést, meg a helyzet 'tisztázása', mielőtt még elterjed a suttogó propaganda, hogy a 979 csalja a Ricsit. Nem, nem csalja, mert — hasonlóan sokan másokhoz — én sem a húspiacra kívántam regisztráltatni magam, így például a profilomban ki sem töltöttem a 'kit keresel?' rovatot, ugyanakkor ha csalni akarnám, bármikor máskor is megtehetném.

De akkor minek? Egyrészt a bevezetőben írt vágyam teljesítése céljából, másrészt kíváncsiságból, harmadrészt azért, hogy megtudjam, egyetlen fotó alapján tetszenék-e még bárkinek (utalva a koromra), negyedrészt a Gayromeoval való összehasonlítás céljából (és egyéb szociológiai alapvetésű infók gyűjtésére), ötödrészt pedig azértmertcsak, mert megtehetem, mert felnőtt ember vagyok, aki azt tesz, amit akar. (Erős késztetést érzek, hogy szmájlikat pakoljak egyes mondataim után, de juszt sem fogom összeszennyezni velük a blogom (pedig ide is akartam volna egyet)).

Azt hiszem, Ricsi és köztem megvan a bizalom, hiszen azt is tudjuk, ki kivel mit csinálna szívesen, meg még azt is, ki mindenki csinálna velünk ezt-azt, ha lenne mersze bepróbálkozni, így talán az sem meglepő, hogy a frissen beszerzett mobilomra maga a Ricsi telepítette ezt az alkalmazást, majd együtt néztük végig, az ki mindenkit dobott ki első nekifutásra. Eddig sem játszottuk el a süket, vak és vágyak nélküli szerelmes párt (mégis lassan 3 éve leszünk együtt), ezek után sincs erre szükség. Más kérdés, hogy mindennek ellenére ő vajon meddig tolerálja nekem, ha alkalmanként felszökkenek a Grindr-re, és végigsimogatom a félmeztelen testeket és arcos profilokat, közben rácsodálkozva, hogy hús-vér emberek hogy nézhetnek ki olyan jól, vagy hogy valaki milyen nagyon közel tartózkodik hozzánk.

Na, de az eddigi tapasztalatok. Először is a Romeohoz annyiban biztosan hasonlít, hogy ha nincs képed, rád se bagóznak, még azok sem, akik saját bevallásuk szerint csak csetelni regisztrálták magukat. Ennyit az őszinteségről...avagy ezek azok, akik a "csetelésnek álcázott közeledéssel próbálok összehozni magamnak egy kiadós baszást" taktikát alkalmazzák. Aztán vannak, akik a testükkel igyekeznek megnyerni a 'barátkozni' (érted...) vágyó társaikat, mások inkább az arcukat adják, pont mint a társkeresőkön. Megjegyzem, egyáltalán nem gondolom azt, hogy bárminek másként kellene működnie, mint azokon. Na, vasárnaptól (vagy már szombattól?) csak úgy, sötéten tartózkodtam fenn, de úgy nem volt túl nagy élmény a Grindr használata, ráadásul az extra (vagy plusz, vagy micsoda) tagság is csak 7 napig tart. Szóval tegnap este feltöltöttem egy képet magamról (azt, ami a Facebookon is a profilképem szokott lenni,) meg kitöltöttem pár olyan adatot, hogy súly, magasság, etnikum, de kihagyva a 'kit keresek?' és a rövid leírás magamról rovatokat. A kép nem túl előnyös (és ez szándékos is volt), mert másnaposság állapotában ábrázol, a szilvásváradi erdőségben, kócos, belövetlen hajjal, magamra aggatott ruhával, de láss csodát, amint az üzemeltetők élesbe engedték a képet, máris jött egy üzenet, szinte a szomszédból. Ő is ezt állapította meg, én viszont kicsit megszeppentem, meg aztán az illető közeledése — a képe alapján — még akkor sem lett volna kívánatos számomra, ha éppen egyedülálló lennék. Nem szép dolog, de nem reagáltam semmit, inkább lefeküdtem aludni.

Reggel újra beléptem, és már jött is két üzi, két különböző (újpesti) emberkétől. Az egyiknek szintén párja van, a másik meg jóval fiatalabb nálam, és nagyságrendekkel jobban néz ki, mint én (meg is lepődtem azon, hogy írt), de persze mindkettő csak amolyan csacska kis közeledést eresztett meg. Nekik hasonló szintűeket válaszoltam (ne bunkózzak már annyira, hogy neki se), azóta nem is írtak, írt viszont egy negyedik srác, aki szintén jól néz ki. Bár ő csak chatelni akar (azt írja a profilja), egyes kérdései mögött egyéb szándékot is érzékelek. Eddig jutottam, de biztosan lesz még pár érdekes tapasztalatom.

Ahogy meg ismerem magam, kb. pár nap, és úgyis levágom a telefonról, mert megunom az addigra nyilván sokadik tolakodó figurát (tudom, le lehet tiltani őket, ugyanakkor megjegyezném, hogy nem attól tolakodó valaki, ha rám ír), bár tutira nem bírom majd megállni, hogy megnézzem, pölö anyámék falujában ki a bumbi. Hát majd meglátjuk. Biztosan jó móka lesz egy ideig.

Már itt, az elején előrebocsátom, hogy az alábbiakban — tőlem szokatlan módon — homoerotikus szexuális tartalom, — tőlem ritkán tapasztalt módon — obszcén kifejezések, és —a tőlem a megszokottnál is — nagyobb mennyiségű zárójel és gondolatjel fog szerepelni. Ezért aki undorodik a melegektől (mondjuk az a napi 15-20, "szkinhed" keresőszóval ide érkező), prűd vagy a Zárójel Ellenes Liga (ZEL) tagja, az az olvasással lehetőleg várjon a következő bejegyzésemig, vagy mazsolázzon a régebbiek között, azok is nagyon jók.

Iguazu a napokban közzétett egy rendkívül szubjektív (még jó, hogy...) írást arról, hogy milyen srácra/pasasra/fiúra/férfire vágyna, ha választhatna. Ez valahogy engem is megihletett (ami az előző bekezdés utolsó szavaiból is kitűnik), ezért — mint éppen egyedülálló ember — most veszem a bátorságot, és magam is közzéteszem a saját elképzelésemet. És mivel már legalább ketten vagyunk, aki ilyet tesz/tett, szinte már intézményesültnek tekinthető a dolog, ezért arra is veszem a bátorságot, hogy nevet adjak neki, megkönnyítve ezzel a későbbi hivatkozásokat is: Egyedülálló Buzik Ismerkedés Helyett Alkalmazott Listája (röviden: EBIHAL). Használhatják persze nem-egyedülállók is, ha hűtlen fráterek, adaptálhatják heterok is, mert miért is ne, és ismerkedés mellett is élhetünk a nyilvános közzététel ilyetén módjával, ha még nincs meg a szívünk választottja. De a legkényelmesebb, ha ismerkedés helyett alkalmazzuk, mert az olyan sok nyűggel járhat. Először is nyitott szemmel kell járni, avagy az e célra rendszeresített honlapokat látogatni, ahol túl keveset tudunk meg a többi emberről, vagy képet kell föltölteni magunkról, ami azzal a kockázattal jár, hogy valaki megismer minket az utcán, és úgy ordítja bele az embertömegbe, hogy "Nem téged láttalak a Gayromeon?" (és/vagy máshol). Aztán időpontokat kell egyeztetni, izgatottan, torkunkban dobogó szívvel, száraz szájjal, nedves tenyérrel várni az illető érkeztére, és lelkiekben felkészülni, hogy a magáról feltett kép óta 40 kilót hízott vagy, hogy amikor meglát minket, hátat fordít, és hanyatt-homlok menekülni kezd.

Ha ez mégsem történik meg, jöhet az ismerkedés. Közös programot kell találni, közben pedig mindenféléről csevegni. Mindezt úgy, hogy (ha valóban párkapcsolatot keresünk, és nem szexpartnert) közben azért ne bámuljuk meg nagyon feltűnően, ne lessünk be a pólója alá, ne felejtsük a szemünket a sliccén, ne vizslassuk a ruhája koszmenyiségét, ne számoljuk a füléből kilógó szőrszálak számát, és még szórakoztatóak is tudjunk maradni. Esetemben ez elsőre általában igen nehéz, mert baromira meg tudok illetődni, képtelen vagyok az illetőnek élből azt mondani, hogy "Bocs, de pá!" (mert sajnálnám őt, amiért megalázom ezzel), ráadásul, ha olyan emberrel hoz össze a sors, aki első blikkre tetszik, akkor nyomban elapad a szavaim árja, és esetlen leszek. Pedig aki ismer, az tudja, mennyit tudok dumálni...ugye, hogy mennyit tudok dumálni? 

Szóval tiszta nyűg az egész (bár felettébb izgalmas tud lenni), ráadásul ha egyébként minden klappol, még sehol sem tartunk, hiszen ki az, aki elsőre belém zúgna? Vagy én belé. Jöhetnek az újabb körök, újabb egyeztetések, és mindig ott a kockázat, hogy kiderül rólunk valami, ami nyomban negálja az egész procedúrát, vagy esetleg a másikról, és akkor meg szomorúan jelenthetjük ki, hogy "pedig milyen jól indult". Közben pedig jöhet a vívódás, hogy most akkor színészkedjünk, és mutassuk magunkat olyannak, amilyennek szerintünk látni akar minket, vagy adjuk önmagunkat, és vállaljuk a csalódás okozásának kockázatát. (Egy mondat erejéig komolyra fordítva a szót: ne színészkedjünk, hanem legyünk őszinték, hiszen ha megjátsszuk magunkat, nem belénk fog szeretni, hanem a szerepünkbe, ez pedig aknamezőt telepít a közös jövőnk útjára, ami nem szerencsés.) Az egészet megakadályozandó, jöjjön az én külön bejáratú EBIHAL-am!

Azaz még egy kicsit ne jöjjön, mert szeretném leszögezni, hogy (ahogy azt Igu is megfogalmazta), tökéletes pár nincs, soha nem is fogjuk megtalálni. Ha van egy EBIHAL-unk (mindenkinek van), az csak a mérce, az etalon, amihez a szóba (meg a szembe) jöhető embereket mérhetjük, de teljes egyezés sosem lesz. Mi sem felelünk meg (feltétlenül) mások elképzeléseinek, éppen ezért mindkét félnek tudni kell engedni. Ráadásul rájöhetünk, hogy bizonyos tulajdonságokat oktalanul zártunk ki előre, bizonyos tulajdonságokról nem is feltételeztük, hogy fontosak számunkra, mások elenyésznek, ha a szerelem tüze gyullad fel a szívünkben. Sőt, lehet, hogy amiről eddig azt hittük, hogy zavarna minket, éppen azt találjuk vonzónak a másikban, vagy arra is rádöbbenhetünk, hogy bár a szívünk választottja rendelkezik némi hiányossággal, sokkal több erénye van, mint hátránya. Ezért aztán aki most ezt olvassa, és reménykedik, ne gondolja, hogy ha valamely — az alábbiakban felsorolandó — 'kizáró' tényezővel rendelkezik, az máris az el sem kezdett párkapcsolat végét jelenti. És akkor most tényleg jöjjön a lista:

Első és legfontosabb, hogy a lába között többlet legyen, és ne hiány, azaz férfi legyen az illető, lehetőleg olyan, aki maga is többletre vágyik. Bár mint (jelenleg) filigrán srác, a nemi identitás mutatóm elvileg a biszexuálison áll, azonban úgy tűnik, ez mégsem ilyen egyszerű. Valahogy rájöttem, hogy jobban érzem magam a melegvilágban, mint az unalmas heteroban, és igazság szerint a szemem sarkából is szinte csak a pasikat nézem meg, a lányokra rá se hederítek. Lehet, hogy mégis azon olvasóimnak/bloggertársaimnak van igazuk, akik azt hangoztatják, hogy biszexuális nincs, csak kéretőző buzi? (Wiko, a diadalittas kiáltásaidra nehogy összeszaladjanak a szomszédok, mert még nem fogadtam el ezt az állítást, csak ízlelgetem). Bocsi, csajok...

Másodsorban lehetőleg 20 és 28-29 év közötti legyen, mert egyrészt állítólag én sem nézek ki 29-nek, másrészt egy nagyon fiatal még egészen máshogy gondolkodik és más világban él, mint én. Ha már egyetemista, akkor sem mindegy, hogy anyuci pénzén, a két szép szeméért, a saját pénzén, megdolgozva érte vagy hozzám hasonlóan, néhány év kihagyással, önszántából és önerőből. Az utóbbi két kategória már tudja, mi az az ÉLET, és nem a középiskolás álomvilágban él.

Aztán jöhet a kinézet, mert az (is) nagyon fontos. Ezt úgy kell érteni, hogy hiába tökéletes az illető belsőleg, mert ha számomra visszataszító a külseje, akkor viszonylag kevés esélye van a belsője és belseje megismertetésére. Persze adódhat olyan, hogy valamilyen teljesen ártalmatlan szituációban találkozunk, amikor felfedezhetem az értékeit, és a fellobbanó szerelem esetleg megvakít, de erre kár apellálni. Viszont itt nem kell olyanokra gondolni, hogy a szőke, kék szemű, deltás herceget várom, mivel az olyan rám sem nézne. Vagy de? Kishitű vagyok. Nem baj, ha kék a szeme, mert az vonzó, de ha különleges (szürke vagy zöld), az kimondottan jó, viszont a barna is kifogástalan. Nem ezen múlik, bár piros azért ne legyen. Legyen haja, és az legyen igényes, ha ugyanis igénytelen hajformájú egyedre vágynék, akkor a saját, régebbi fényképeimet csókolgatnám, és időnként lekapargatnám róluk a rászáradt...khm... Szóval a haj. Kopasz — ha lehet — ne, meg csimbókos és raszta se. A többi jöhet, mert ez sem olyan lényeges. Nem baj, ha nálam kicsit alacsonyabb vagy némileg magasabb az illető, de egy két méteres égimeszelő mellett nehezen tudnám elképzelni magam mint férfi. Aztán ne legyen túlsúlyos, féllábú, fogatlan vagy barnás-feketés állagúra korhadt szájtartamú. Ne legyen büdös, koszos, hacsak nem az edzéstől (éppen) megizzadt és poros. Nem kell, hogy kigyúrt legyen, kockák legyenek a hasán (az meg végképp nem, hogy úgy nézzen ki, mint aki allergiás a darázscsípésre), de ne hanyagolja el a testét, ne legyen több rétegű úszógumija vagy köbméteres hasa. Ha kevéssé szőrös vagy szőrtelen (mellkasú), az pluszpont, ha mégis szőrös, az sem baj, viszont az arcszőrzetért levonás jár, kivéve ha az néhány napos borosta.

Az öltözködése mindegy. Nem kell, hogy drága cuccokat viseljen, és nincs privilegizált stílus vagy forma sem, bár az ilyen retronak nevezett kordbársony szörnyűségek és pepita-kockás szövetsapkák a sírba tudnak kergetni. Ha farmert hord, az pluszpont, ha az gyárilag vagy szándékosan szaggatott, ezzel kivillantva a combja vagy térde felületének darabjait, az sok pluszpont (plusz nekem egy nem-annyira-spontán merevedés). Ja, ha lehet, az alsónadrágja ne a sarki kínaitól származzon, és semmiképpen ne legyen elöl sáfrányos, hátul enyhén vonalkódos (á la Fábry) vagy kifingott.

Ismét leszögezem, hogy egyébként a kinézet nem olyan fontos, és a fentiek talán nem is olyan nagy elvárások, mint amilyen sok betűbe tellett összefoglalni őket.

(A heteroknak most jön a hányós rész)

A szex viszont fontos. Nem a megismerkedéskor, hanem utána, hiszen minden kapcsolat ezen alapul. Hiába tökéletes minden, ha a szexszel problémák vannak, ekkor ugyanis valamelyik fél óhatatlanul kifelé kezd kacsintgatni, de az is előfordulhat, hogy az első (második) együttlét után döbben rá valaki, hogy ő nem ilyen lovat akart (főleg, ha szeret lovagolni). Ennélfogva legyen passzív vagy uni az illető...és akkor itt most álljunk is meg egy szóra. Aki ismer, főleg aki alaposan ismer, az eddig úgy tudta, hogy én kizárólag aktív vagyok. Aki meg nem tudta, az most megtudta (milyen jó is a blogolvasás, nem igaz?). Én is így tudtam, és ennek a fő oka azt hiszem első homoerotikus élményem volt, amikor a passzív szerepet osztotta rám a sors. Ezt most nem fogom ecsetelni, de leszögezném, hogy eddig senki elől nem titkoltam el, maximum az illető nem értette a virágnyelvet, vagy nem akarta érteni. Elég legyen annyi, hogy a hajdani izgatottság, az akkori szégyenérzet és a partner nemlétező intim mérete miatt elég sok negatív élmény maradt bennem az eset kapcsán. Utána lánnyal jártam, ahol nem volt kérdés, ki melyik végén áll a fasznak (megmondtam az elején...), aztán jött az előző párom, amikor ilyesmi megint nem merült föl kérdésként. Nem is vágytam rá. Hát igen, 11 éve szűz vagyok ilyen téren, DE nem hinném, hogy örökre. Mivel a hajdani kudarcélmény már elhalványult, önmagam keresése ilyen értelemben még nem zárult le. Igen, szeretném kipróbálni (mondhatni újra) ezt is, és ha a leendő szerelmem azt kérné, hogy én legyek 'alul', egy percig sem haboznék, hogy megadjam neki, amire vágyik... hiszen szeretem. Ha pedig egyébként tényleg élvezném (és nem csak feltételezném) a dolgot, akkor meg ugye miről beszélünk? Sajnos az eddigi párkapcsolataimban nem volt lehetőség ezt megtudnom, mert vagy fizikai vagy pszichikai korlátai voltak, mellesleg nem is hiányzott. (Bocs, Roland, amiért most megszűntem 'férfinek' lenni a szemedben.)

Ha viszont új kapcsolatot kezdek, elvárom, hogy a párom a szexben megadja nekem, amire vágyom, és ha tud, mutasson újat is. Nincs semmi olyan vágyam, ami (leszámítva a homoszexuális érintkezést) deviáns volna. Ez persze a páromra is vonatkozik. Ne akarjon félholtra verni vagy más módon fájdalmat okozni arra hivatkozva, hogy az milyen élvezetes, ne akarja tökig bekapni a lábam, ne akarja könyékig feltolni a karját belém (jajj, istenkém, magamra sem ismerek, miket írok...komolyan itt pirulok a gép előtt...addig olvassátok, amíg ki nem törlöm...), ne akarja a teste különféle tartalmait (pisi, kaki, hányás, takony) rám üríteni, és ne akarjon velem nyilvános helyen szeretkezni, mert utóbbi esetben az számomra minden lenne, csak nem szex. Kinőttem már az erotikus matekórák meg a volánbusz hátsó ülése korszakból. Viszont akarjon nekem élvezetet okozni, mert én is neki akarok majd, és így fergeteges együttléteink lehetnek. Ha mindig jóval előttem élvez el, akkor ne nekem keressen mentségeket (biztos fáradt voltam), hanem vagy szégyellje magát az önzésért vagy dicsérjen meg, amiért ezt én értem el nála, ÉS legközelebb próbálja meg a fordított esetet előidézni. Például jó módszer, ha nemcsak rögtön rámarkol a kiszögellésekre, nemcsak letépi rólam a ruhát és nemcsak hanyatt dobja magát, hanem felfedezi a testem, ha kell, minden alkalommal. Persze el is lehet térni ettől, de alapvetően a lassú, erotikus szeretkezés híve vagyok, és nem az ádáz baszásé. Ismerje az erogén zónákat és a petting fogalmát, és alkalmazza is azt. A vetkőztetés, a csókolgatás, a cirógatás, az ölelés, egy szem szőlő, egy darab jégkocka, néhány csepp pezsgő vagy egy fagylalttól hideg lehelet nálam ugyanúgy a szex része lehet, mint az intim bőrfelületeken levő folytonossági hiányok nyállal történő gyógyítása vagy a lyukak monoton betömködése. Valóban előfordul, hogy fáradt vagyok, és inkább aludnék, de ha a párom odafigyel rám, könnyen elérheti, hogy percekkel később inkább nyüszítsek (bár ilyen még nem nagyon volt), hogy minden tagom remegjen és zsibbadjon, és ha mégsem lassú szeretkezést akarna, arra is rá tud venni, hogy bevaduljak. De ehhez előbb fel kell fedezzen és meg kell ismerjen, mert szóval, kéréssel ez nem megy. Tőlem is ezt fogja kapni. 

Mielőtt még végképp felocsúdok, hogy "Úristen, miket írtam", gyorsan kihasználom a pinaalattnyi hangulatom adta alkalmat, és idebiggyesztem, hogy a farokméret nem elsődleges, persze minél kevesebbet takar el belőle a markom, annál jobb (te jó ég!...rögtön kitörlöm...). A forma viszont azt hiszem némileg számít, bár nem hiszem, hogy elszaladnék bizonyos torzulatok és görbületek láttán. Mondjuk ha extrém a mérték, akkor lehet... na, de ezt itt most gyorsan be is fejeztem, azaz még annyit, hogy természetesen legyen a higiénia híve.

És akkor jöjjenek a belső tulajdonságok, mert azok aztán nagyon fontosak.

Legyen romantikus. Lehessen vele együtt ázni a kádban, kiállításokra járni, megmasszírozni egymást, összebújni vele (és ne csak nekem kelljen őt ölelni, és én is a mellkasára hajthassam a fejem), jókat vacsorázni, sétálni és sokat beszélGETni. 

Ne csak ő akarjon beszélni és ne csak hallgasson, mint egy darab kő, de legyen véleménye arról is, amit nem ismer alaposan. Mesélje el a múltját (az egy éjszakás kalandokat nem muszáj), és legyen kíváncsi az enyémre. Érdekelje sok minden, és érdekeljem ÉN. Értse, amit mondok, ne kelljen minden gondolatomat megmagyarázni neki. Legyen olvasott, tájékozott, vagy legalább érdeklődő. Fogadja el az övétől eltérő álláspontomat, már én is megtanultam elfogadni másét.

Legyen kicsit kölykös, de tudjon komoly is lenni. Én is ilyen vagyok, hol infantilis és játékos, hol komoly (mondjuk aki csiklandozás címén a bordáimat böködi, azt reflexből megütöm, de nem szándékosan). Lehessen vele kirakózni, kajlálkodni, a fenekére csapni, viccelődni.

Lehessen vele a természetet járni, néha hosszabb időre elutazni. Szeresse az állatokat (köztük engem).

Lehetőleg ne legyen feltűnően nőies, ne affektáljon, ne csak kicsinyítő képzős főneveket ismerjen. Ne dobálja magát az utcán és ne hivalkodjon meleg mivoltával a külvilág előtt. Én nem vagyok büszke a helyzetemre, ezért kínosan érzem magam minden olyan szituációban, amikor nyilvánvalóvá válik, melyik csapatban játszom. Ne akarjon leleplezni a barátaim vagy a szüleim előtt, főleg ne az én érdekemben.

Vegye tudomásul, hogy előtte is volt élet és, hogy rajta kívül is van élet. Engedjen egyedül is társaságba, és ő is menjen, különben 'beszáradunk'. Ne féltékenykedjen, és ne féltékenykedjen a múltamra, még akkor sem, ha az néha-néha jelenné válik. Bízzon bennem, mert még soha senkinek nem adtam okot a bizalmatlankodásra és féltékenykedésre, neki sem fogok. Ha valami nem teszik vagy úgy látom, hogy nem a jó úton halad, azt először finoman szóvá teszem, aztán viccelődöm vele, majd nyíltan megmondom. Ha ennek ellenére is marad a régiben, szakítok, és csak utána kötök ki más ágyában, addig nem. Ne kezeljen a tulajdonaként.

Nem várom el, hogy lépten-nyomon azt hangoztassa, mennyire szeret, kínosan is érezném magam. Ő se várja el, hogy ezt mondogassam, mert nem fogom. Említettem, hogy szűz vagyok? De ha valakinek én önszántamból azt mondom, hogy 'szeretlek', akkor azt NAGYON úgy is gondolom, viszont ezt meg kell becsülni, mert ritkán hagyja el a számat. Cserébe minden más módon éreztetni fogom, hogy szeretem: gondoskodásban (akár anyagi is), törődésben, tanácsokban, szex közben, és számtalan más, non-verbális módon. 

Ne akarjon életmódváltásra kényszeríteni. Ha egyszer vegetáriánus, hívő vagy absztinens leszek, az az én választásom lesz, nem külső kényszer eredménye. Én sem várok el senkitől hasonlót. Ha viszont elhatározom magam valami nagy dologra, akkor segítsen és támogasson abban. Ne akarja, hogy sose igyak egy kortyot sem, és vegye tudomásul, hogy ha reggel-este, társaságban vagy egyéb ok miatt rágyújtok.

Ne akarjon heteken belül hozzám költözni, és engedjen nekem privát szférát. Ha valaki állandóan rajtam lóg ("mert szeret"), mogorva leszek és piszkálódó, aminek nem fog örülni. 

Talán van még, talán más nincs. Elfáradtam és a végére mintha el is komorodtam volna. Lehet, hogy közben rájöttem, hogy ilyen embert nem fogok találni? Pedig a sok betű ellenére ezek egyáltalán nem nagy elvárások, és nem is sok. Gyakorlatilag nagyon sokan ilyenre vágyunk, csak nem mind írjuk le (főleg nem a szex részét). Ráadásul — mint azt már írtam — attól még lehet valaki az IGAZI, hogy nem felel meg mindennek, sőt, éppen az az érdekes, ha itt-ott eltér, de az eltéréseket sok más pozitívummal pótolja. Úgymond meglep a jellemével, és ráébreszt, hogy az ilyen EBIHAL-ak túlzott idealizmusra és enyhe korlátoltságra utalnak (Igu, ezt csak magamra vonatkoztatva értem).

Pedig van ilyen ember a környezetemben, az ismerőseim között. Talán nem is egy. Talán ő maga sem tudja (még), hogy a fenti sorok olvasása közben ő is eszembe jutott, és talán aki most sértve érzi magát egy-két kitétel miatt, annak is eszébe jut, hogy nem feltétlenül rá gondoltam, amikor mindezt leírtam. Nehéz az ilyen.

És ami még nehezebb, olyan embert találni, aki ENGEM elvisel, és akinek ÉN vagyok a megfelelő, ha nem is az igazi. Ez az egészben a legnehezebb. Egyszer már találtam (bár a körülmények alapján bizonyos dolgok még sem lehetek olyan igaziak), de elvesztettem. Ha máshogy történt volna, most ti sem olvashatnátok a fenti sorokat, és nekem sem kéne szégyenkeznem, amiért olyan dolgokat is leírtam, amiket más esetben eszem ágában sem lett volna. Nem is hinném, hogy a jövőben ismét hasonlókat olvashattok tőlem.

Végül még teljesítenem kell azon előrejelzésemet, miszerint obszcén is leszek, mert ebben végül elmaradásom lett: picsa, segg, szar, pöcs.

Bepótoltam.

Délután (túlórában) nem sok kedvem volt dolgozni az üres irodában, ezért a szilveszteri fogadalmaim egyikének teljesítése okán a régebbi bejegyzéseimet címkézgettem, illusztrálgattam. Hát nem pont az a bejegyzés jött soron, amiben a megismerkedésünket taglaltam? De.

Mivel a mostani olvasóim közül vélhetőleg senki nem olvasta a blogom elejét, nem szégyellem idelinkelni. Az utána következő meg a hárommal utána következő írásokat is ajánlom, ha esetleg van kedvetek a múltamban dagonyázni. Szerintem jól sikerültek, legalább is, engem megnevettettek (főleg egy totál elfeledett versem (amit azért is feledhettem el, mert szar, de azért 1-2 poént találtam benne)).

Ma éjjel voltunk egy évesek a párommal. Tudom, ez normál körülmények között semmiség, de meleg körökben — ha jól tudom — mégiscsak ritkaság. Büszke is vagyok magunkra, de főleg magamra, hiszen aljasmocsokgané biszexuálisként eddig is kitartottam ugyanazon egy db ember mellett, és másra szinte rá sem néztem (azért meg nem vakultam persze). Sajnos az évfordulót külön kellett megélnünk, de majd bepótoljuk az ünneplést is. E neves esemény apropóján (valamint mert nincs kedvem dolgozni), elmesélem nektek a megismerkedésünk körülményeit.

Rolcsi előtt lánnyal jártam, akit szintén nagyon szerettem. Ezt már korábban is említettem. Sajnos ő nem úgy gondolta, hogy én vagyok élete értelme, ezért mondvacsinált okokra hivatkozva bejelentette, hogy szakítsunk. Engem a bejelentés szinte letaglózott, és mivel nem tartottam elfogadhatónak az indokokat (amik igazából nem is voltak), mindent elkövettem, hogy húzzam az időt, hátha közben észhez tér a lány. Ezzel persze csak azt értem el, hogy a saját szenvedéseimet nyújtottam meg fél évvel, merthogy kb. még eddig tartottuk a kapcsolatot. Aztán újabb fél év telt el, amikor is a Kossuth-téren sokadik napja tüntetve megtudtam a "kedvesem" barátnőjétől (nem direkt, hanem egy másik téma kapcsán), hogy amikor mi végleg szétmentünk, őkelmének már rég volt egy másik pasija. Fél év küszködés és fél év önsajnálattal egybekötött gyász után az agyam egy pillanat alatt kitisztult. A rózsaszín ködnek slutty, annyi. Mintha sosem lett volna. Persze a józanságom csak addig tartott, amíg az ominózus barátnő nagypapájának pálinkája ki nem fejtette a hatását. Iiigeeeen??? — felkiáltással szépen fogtam magam, hazamentem, rendbe hoztam magam, felöltöztem csinosba, és lementem egy buzibárba. Hogy mi ütött belém, azt utólag már én sem nagyon értem, hiszen nem akartam én ott konkrétan semmit. Ha akartam volna, korábban is lemehettem volna, hiszen már egy ideje egyedül éltem, és senkinek sem tartoztam beszámolni, hogy mikor hova megyek. Ja, hozzá kell tennem, hogy legutóbb még 18 évesen voltam az Angyalban (2x), de utána a meleg világot teljesen zárójelbe tettem.

Szóval nem akartam az Alibiben semmit, sem felszedni valakit, sem vigasztalást keresni, és akkori lelkiállapotomban a kíváncsiság sem hajthatott. Talán abban az esti pillanatban megundorodtam a női nemtől, de egyedül sem akartam otthon gubbasztani, nehogy mélyen sértett önérzetem még a végén valami meggondolatlan dologra vigyen rá. Szóval megérkezésemkor körülnéztem, hogy hova is kerültem, de még a dzsekimet sem adtam le a ruhatárban, mert eltökéltem, hogy másfél óra múlva megyek haza. Kértem magamnak egy kis szeszt, és levetettem magam az egyik ülőhelyre. A gondolataim nem is ott jártak, csak a magam baján elmélkedtem, és még csak a népeket sem néztem meg (leszámítva a nagyon nevetséges alakokat). Ahogy aztán a pia elkezdett hatni, én is ellazultam, már nem is siettem sehova, és a dzsekimet is leadtam a ruhatárban. Már nem akartam egy helyben ücsörögni, megnéztem a műsort, aztán leesett állal bámultam Desirét, és azon elmélkedtem, hogy ennek az embernek milyen szinten nincsen önkritikája. Ekkor lépett oda mellém, egy fiatal, jóképű, csinos srác, és megkérdezte, nincs-e kedvem normális zenére táncolni vele. Azt válaszoltam, hogy de, holott 1 : nem tudok táncolni, 2.: nem akartam senkitől semmit. Normál körülmények között ilyenkor amúgy is reszketek, és a torkomban dobog a szívem (még ha lányról is van szó), mert olyan kishitű, bátortalan kis hülye vagyok még mindig (holott akkor és azóta is sokan megnéznek sőt, be is próbálkoznak, ami pozitív visszajelzés lehetne). Talán a szesz miatt, de ezúttal a leglazábban vettem az egészet, minden mindegy volt. Ahogy közeledtünk a hajnal felé, már baromi álmos voltam (kicsit megfáradtam a piától), és simán leléphettem volna se szó, se beszéd, de valamiért mégis azt mondtam a srácnak, hogy jöjjön fel hozzám. Aludtunk egy jót, aztán mást is csináltunk, majd a legtermészetesebben tettem fel a kérdést, mintha évek óta járnánk, hogy akkor este jön-e. Jött...

...és azóta eltelt egy év. Eltelt? ELRÖPÜLT!