izom bejegyzései

(Lassan új kategóriát kéne nyitnom kondi címmel...)

Jövő héten lesz 7 hónapja, hogy testépítő terembe járok kb. heti 3 alkalommal. Azért kábé, mert előfordult, hogy kimaradt egy-egy napi, karácsonykor és betegség esetén pedig egy-egy heti, edzésem. Abba bele sem merek gondolni, hogy mennyi pénzt hagytam már ott bérletre, személyi edzőre, kesztyűre és kreatinra, de nem is ez a lényeg...

...hanem az, hogy ezek szerint közel 7 hónapja vagyok permanensen izomlázas. Már észre sem veszem, csak amikor tényleg nagyon durva a helyzet, mint például most.

Amikor először mentem 'gyúrni', természetesen közel egy hétig fájt minden mozdulatom. Másnap mozgássérültként próbáltam valahogy megborotválkozni, evéskor nem a kanalat emeltem a számhoz, hanem a fejemet a tányérhoz, és eleve úgy ébredtem, mint akit jó alaposan végigvertek egy husánggal. A szervezetem a későbbiekben alkalmazkodott az igénybevételhez, de mivel mindig addig kell erőlködni, amíg már láthatóan alig megy a gyakorlat, sosem szokhat hozzá igazán. Szegény izomrostjaim egy kicsit mindig kikészülnek, de ha ez a szaporodásuk feltétele, akkor végül is teljesítem a (sokadlagos) célom. Az edzés utáni reggelen még nem kimondottan fáj az érintett testtájam, hanem ég. Persze ez elviselhető, és mostanság már észre sem veszem. Hanem amikor ez átmegy abba a fájós izomlázba, azt már észreveszem, főleg, amikor az égős érzés már teljesen elmúlik, és csak a fájás marad. Ahogy múlik az idő, mindez egyre kisebb területen érződik, azonban annál kellemetlenebb is, míg végül csak a következő edzés első 10 percében múlik el végleg — hogy aztán másnap elölről kezdődjön, máshol.

Most egy kicsit még érzem a hétfői gyakorlatok utóhatását is, plusz a tegnapi mozdulatsorok után jelentkező izomlázat, ez utóbbit viszont nagyon. Főleg, mivel tegnap a 6 gyakorlatból 3 új volt számomra, ezért nem feltétlenül sikerült úgy végeznem őket, hogy csak a megcélzott izmaimat erősítsem általuk. Így a hétfőn megfingatott részeim sem tudtak rendesen regenerálódni. A leltár emiatt így alakult: a fekvenyomás és a tárogatás miatt a mellizmom, a pull-over miatt a bordaközi izmaim, az egyenesrudas és egykezes bicepszezés, valamint az egykezes kalapács miatt a bicepszeim, a húzódzkodás, az ülve evezés és a szűk húzódzkodás miatt a komplett hátam (nyaktól derékig), a hypernyújtó-pad miatt a combom és a fenekem, a tolódzkodás és a köteles lehúzás miatt pedig a tricepszeim sajognak. Pedig nyújtok ám rendesen, ha nem tenném, az edzőm az orromra koppintana.

Descartes után szabadon: izomlázam van, tehát vagyok (nagyon szabadon: musclito algo sum) 

Tegnap, miközben éppen azon agonizáltam, hogy akkor most fájjon-e a fejem, avagy se, szörnyű gondolat hasított buta kis agyacskámba: az Alteregoban ugyebár csupa jó testű, jó képű, csinos, fiatal srácot láttam, akik közt szívesen tölti az ember az idejét. De mi van, ha éppen én rontottam le az átlagot?

Elvégre a 29. évemet taposom, a hajam kétoldalt ritkulásnak indult, a halántékomnál egyre több az ősz hajszál. Az arcomba kis mitesszerek fúrták be magukat, és amíg be nem durvulok, egész jól el is éldegélnek benne (vagy amíg egyszer el nem kezdek kozmetikushoz járni). Az orrom — állítólag — nagy, a testem viszont csenevész. Öltözködni sosem tudtam, és bármennyire is volna rá pénzem, mégsem visz rá a lélek, hogy olyan ruhadarabokat aggassak magamra, amikre úgy érezhetném, nem illenek a testemre. Elkezdtem a tükörbe bámulni, és egyáltalán nem voltam elégedett a látvánnyal. A hajam is milyen már? Hol túl hosszú, hol hülyén van levágva, hol egy irányba dőlnek a zselézett tincsecskék, hol meg a leghülyébb helyeken lapul le. A borotválkozás után sokszor ott marad egy-egy szőrszál, ami viszont a testemen állandóan burjánzik, nem győzöm gyantázni (bár már javulóban a helyzet). Pedig gyerekként nagyon helyes kis pofim volt. A kezem állandóan száraz, a gerincem duplán ferde, a vádlijaim felemások (mindkettőn az egyik oldalon kurva izmos, a másik oldalon meg csak a csont van). Nem jó ez így. Hogy nézek már ki?

Kapuzárási pánik jött rám, vagy mifene? 

Aztán amikor a párommal a bulit elemeztük, csak úgy mellesleg megemlítette, hogy a barátnője az érkezésemkor azt mondta neki, hogy micsoda jó pasija van. Végül is, ha belegondolok, nekem is azt mondta, hogy kár értem, és ha hozzáveszem a bepróbálkozó illető közeledését is, akkor nincs is okom az aggodalomra. Bár Rolcsi szerint a srác marha ronda volt, de ez nem jelent semmit, mivel valószínűleg a legtutibb modell is ronda lenne neki, amint megkörnyékezne. Minden esetre ez átbillentett az ellenkező végletbe. Vissza a tükör elé. Hmmm... Baromi jól nézek ki! És még csak 28 éves múltam. A legszebb, legkívánatosabb kor, de mivel rendszeresen 23-24-nek néznek, tehetek is úgy, mintha annyi is lennék. A hajam ugyan ritkul, de az még nem olyan látványos (van, aki szerint mindig is ilyen volt, de én tudom, hogy hazudik), a halántékom őszülése pedig csak még szexibbé tesz. A hátam nem is annyira púpos, szemből meg nem is látszik, a testem meg már rég nem olyan csenevész. Sőt, kifejezetten jól kezd kinézni. Végre elkülönülnek egymástól az izmaim, kis munkával a mellizmom kimondottan lapos lesz, és ha betartanám, hogy itthon jó sok felülést csinálok esténként, akkor az utóbbi időben centiket vékonyodott hasam is kockásba fordulna. A vádlim nem is torz, hanem erős, az arcomat a kozmetikus néhány kezeléssel helyre teheti, a hajam pedig ma baromi jó lett. Máskor is így fogom bezselézni. Igen, faszán nézek ki! 8-9 pontot saccolok magamnak egy 10-es skálán...

...ezennel betekinthettetek 979 skizofrénbe hajló, de mindenképpen rendkívül végletes lelkivilágába (holnap reggel megint az első verzió lesz aktuális...).