izzadás bejegyzései

Kovácsovics Tróger Alpár ordenáré költő a kánikulától felfűtött irodában

Felhevült habtestem éltető sónedve

izlandi gejzírként tör át

finom, puha bőröm megviselt pórusain,

hogy onnan hegyi patakként csordogáljon végig

hátizmom meredek vonulatának rejtett kanyonján,

és zubogó vízesésként érkezzen

altestem pállott vulkánjának kürtőjéhez.

Itt kissé megpihen, majd rövid tétovázás után

csendesen elkanyarog

a rendszeres pusztítástól dacosan megerősödött,

sötét szőrerdőm

seggszagú ösvényein,

egyenesen bele éjfekete alsóm puha szövetébe,

hogy e fingtól meggyötört földben leljen végső nyughelyre.

Közben karjaim alatt,

két rejtett barlangban

az Élet aprócska jeleinek zsezsgő matériája vívja

végső harcát,

és az esélytelenségre fittyet hányva igyekszik

elnyomni a pusztító vegyi laborokban készült

Old Spice ihlette jeges gleccserillatot

a Földanyánk adományozta,

dinsztelt hagymás pörköltkezdeményt idéző

szaggal.

Vajon sikerül-e nekik?

Vajon elnyomják-e cipő-katlanomban sülő lábfejem

nedves-mocsaras zokni-fövenye alatt

tobzódó gombás burjánzatom

rothadásszagú igyekezete nyomán gerjedő

orrellenes kipárolgásokat, avagy...

... avagy ennél egy kicsivel előbb jutok haza,

és a holt tetemek közvetlen légkörnyezetében

lebegő dögszagot árasztó,

egész napos hőségben fővő

macskaeledeltől tömegsírszagú lakásom

kiszellőztetése után

végre szétcsapok köztük  hűs vizű zuhanyrózsám

gyémántcsillogású áradatával.

Remélem, az utóbbi...