jókívánság bejegyzései

Ez kérem egy időzített bejegyzés, amit 23-án este, fél 11-kor írtam, és amit azért írtam, hogy lássátok, gondolok rátok még a sok bosszankodás között is.

Ezekben a percekben ugyanis a Népligetben tobzódom, és szidom az összes népeket, amiért pont ugyanakkor akarnak utazni, amikor én, és pont ugyanoda, ahova én, ezért nem fértem fel az előző buszra, a Volán meg nem indított mentesítő járatot. Itt állok a fagyban, hót idegbetegen, és fogadkozom, hogy jövőre autót veszek, és a tervek között jogsi már meg is előzte a német nyelvvizsgát, meg az így megszerzett diplomát.

Na, de ne foglalkozzunk a szánalmas kis problémáimmal, hiszen nem erről szól ez a bejegyzés, hanem arról, hogy

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES BLOGGERTÁRSAMNAK, ÉS BLOGOT (MÉG) NEM ÍRÓ OLVASÓMNAK!

Egyetek sok bájglit, tömjétek tele magatokat ünnepi koszttal, de azért legyen egy kis lelkifurdalásotok a felszedett kilók miatt, és 27-én máris irány a konditerem. Ne vitatkozzatok sokat a családtagokkal, arra ott az év összes többi napja, az ajándékokat pedig örömkisugárzással az arcotokon köszönjétek meg, ne úgy, mint én, aki általában úgy reagál a kibontott csomag tartalmára, mintha azt mondták volna neki, "10 óra múlt 5 perccel". Szenteste ne a Mikulást várjátok, mert az majd csak 10 év múlva hozza az ajándékot az addigra vélhetőleg teljesen kitúrt Dzsízöszka helyett. Ugyanilyen megfontolásokból a harisnyák is a fiókban maradhatnak. Nézzetek sok ünnepi műsort, főleg Viasatot, ahol 25-én este — kimondottan az ünnep alkalmából — a Végső állomás 3-at fogják adni, csak ne felejtsétek el, hogy a DVD-verzóval ellentétben ezúttal majd hiába nyomkodjátok lelkesen a távirányítót, nem tudjátok szabályozni, hogyan múljanak ki benne a szereplők (vagy sehogy se). De tudjátok mit? Inkább ne is nézzetek tévét.

Én is csak kicsit tűnök el, holnap már vissza is térek. Ez meg itt egy illusztráció gyanánti pfujizléstelen kép: