jövő bejegyzései

Majdnem egy heti folyamatos idegeskedés és egyre növekvő mértékű önmagam beleélése után tegnap átszakadt egy gát, amikor is a főnökömmel leültünk megbeszélni a hogyan továbbot. Azóta egészen más a világ, és egy kicsit én sem értem, mi történik. Most már le merem írni, mert úgy látszik, visszafordíthatatlan a folyamat.

Ha legutóbb nem lett volna egyértelmű, én leszek az iroda egyik új főnöke, I-vel egyenrangúan. Aláírási jog, munkáltatói jogok, bérezés, önrendelkezés, hirdetés, minden. Kicsit ugyan kellemetlen lesz a többiek fölé keveredni, de nem úgy ismerem magam, mint aki elfelejti, honnan jött, és abban bízom, hogy ezzel ők is tisztában vannak. Persze nem az adósságba fulladó céget kell lúzer módon átvenni, hanem egy teljesen új, tiszta lappal induló céget, amiben 3-an vagyunk tulajdonosok, I. a főnököm és én. Minden régi ügyféllel átszerződünk, az újak pedig már eleve ezzel az újjal kötnek majd szerződést. Minden bevétel a mienk, pontosabban a (volt) főnökömnek azért van pár kikötése:

— bruttó havi 200000 Ft-ot kér fizetésként, aminek az adóterheit nekünk kell állni

— a gyerekek cégeit ingyen és bérmentve kell könyvelnünk, amit át kell számláznunk neki, de nem fizet érte

— az egyik, hozzá ragaszkodó nagy cég könyvelési díjának felét megtartja (ez kb. 140 ezer Ft havonta).

Mindez két évig, aztán kiszáll a cégből, a tulajdoni hányadára pedig elővásárlási jogunk lesz. Nem kér a nyereségből, osztalékból, semmi egyéb. Ahhoz ragaszkodik, hogy az 51%-os tulajdoni hányad ez alatt a két év alatt az övé legyen, de mivel a társasági szerződésben kikötjük az ügyvezetést, a munkáltatói jogokat, és az elővásárlási jogot, úgy néz ki, ez valóban csak a ragaszkodást fogja szimbolizálni a 18 év munkájának gyümölcséhez.

Hihetetlen. Tényleg alig hiszem el, hogy egyszer csak az ölembe pottyan egy ilyen lehetőség, és egy iroda tulajdonosa leszek. Szerintem érdemtelenül, hiszen én csak egy ember vagyok a sok közül, és miközben mások egy életet ledolgoznak utcaseprőként, és úgyis mennek a sírba, én itt állok egy fantasztikus lehetőséggel, csak ki kell nyújtani a kezem érte. Jó, tudom, hogy 8,5 évnyi megszakítatlan munkaviszony, minden sürgős feladat elvállalása és határidőben való teljesítése, megbízhatóság és egyebek eredője mindez, na meg persze egy jó helyen és jó időben elsütött mondaté, de hányan vannak hozzám hasonló múlttal hozzám hasonló helyzetben? Senki. Ha arról kérdeztek, mihez kezdenék a lottó ötössel, általában azt válaszoltam, hogy miután kidőzsöltem magam, és mielőtt elkezdenék unatkozni, összevásárolnék magamnak egy csomó könyvelőirodát, jól rendet vágnék bennük, aztán közös név alatt vinném őket tovább. Most majdnem erre kaptam lehetőséget, csak éppen fordítva. Meg kell dolgoznom érte, és meglesz a lottó ötös, szelvény nélkül is (persze erős túlzással).

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy teljesen elszálltam, és a realitás majd úgyis lelohaszt, hadd mondom el, hogy nagyon is tisztában vagyok a realitásokkal. Szerencsére ehhez kis segítséget is kaptam, egy bevétel-kiadás táblázat képében, azaz sikerült belelátnom a jelenlegi cég gazdálkodásába is. Elvégre csak kellett valami, ami alapján dönteni tudtam. Ebben — akármennyire rossz is — az a jó, hogy ha a bevételeket alulkalkuláljuk, a kiadásokat pedig felül, a herék, léhűtők és adótartozás nélkül akkor is pozitív az egyenleg, persze azzal az apró kiegészítéssel, hogy minden csak akkor szép, ha az ügyfelek fizetnek is. Ha nem, akkor átmeneti pénzzavar előállhat, de majd azt is áthidaljuk valahogy.

Az biztos, hogy először is (csütörtökön) szembesülnek a kollégák a más világgal, amit eddig a harmadik frontnak neveztem. Olyan is lesz, mint egy csata, de az eddigiekhez képest azzal a különbséggel, hogy itt mindenképpen győzök/győzünk. Az lenne persze az igazi eredmény, ha ők is győztesnek éreznék magukat a végén, de ehhez nagyon ügyesnek kell lenni. A vezető könyvelő bére marad a régi (és ez már I-vel konszenzusban született döntés), ami kicsit alacsonyabb, mint eddig, de kilátásba helyezzük majd a növelést, amint stabilizálódik a helyzet. A titkárnő bére egy kicsit emelkedik, mivel újabban neki kell csinálni a takarítást is, amiért eddig egy fityinget sem kapott, és különben is, nagyon keveset keres. Nem hinném, hogy problémázik majd ezen, főleg, mivel kijártuk, hogy ezentúl a főnök-férj cégének ügyeit nem kell majd csinálnia, cserébe viszont nekünk kell majd segítgetnie, mivel a leendő partnerek vállalásához munkaerő kell. Hajni az igazi kemény dió, mivel neki bizony csökkenteni kell a fizetését. Ő könyveli most a haveri-családi cégeket, amiért az iroda egy fityinget sem kap, a főnököm viszont kifizeti neki a képzeletbeli könyvelési díjuk 20%-át. Ezt ezek után nem tudjuk megengedni magunknak, főleg mivel ha ezeket a főnök felé kiszámlázzuk, akkor a semmi után is adót kell fizetnünk, ergo két felé kéne pénzt kidobni. Mivel Hajni kijelentette, hogy a többet nem bír, elvesszük tőle ezeket a cégeket (a fizetése megfelelő részével együtt), és megmondjuk neki, hogy a felszabaduló munkaerejét új cégek vállalásával töltse ki, ami újbóli fizetésemelkedést eredményezhet. Ha pampog (márpedig fog), akkor pampog, de ha nem nyugtatja meg, hogy a mi fizetésünk még jobban csökkenni fog, és az előzetes várakozások ellenére mégis megtartjuk a kajajegy intézményét, amit ő akkor is meg fog kapni, amikor mi még nem, akkor nem tudunk mit csinálni, keresni kell mást helyette. Ezt nagyon szeretném elkerülni, de ha behisztizik, nem fogok engedni. Most már a közös zsebre megy a játék, beszélgetésért, kiflivajazással töltött időre nem fogunk fizetni. 

Ez lesz a kiindulási alap, mivel az első 2-3 hónapot nagyon meg fogjuk szenvedni. Én eleve -245000 Ft-tal indulok, hiszen az lesz az én tőkerészem, aztán I és én sokkal kevesebbet fogunk keresni, hogy mindenki mást ki tudjunk fizetni. Aztán ha ez a zűrös időszak elmúlt, nyomunk egy újratervezést, és meglátjuk, hogy alakulnak a dolgaink a továbbiakban.

Nem is untatnék mindenkit további részletekkel, de a későbbi bejegyzésekhez ezeket célszerű volt leírni, mint lehetséges konfliktusok alapjait. Úgysem vagyok most arra alkalmas, hogy egy rendesen felépített, mindenre kitérő bejegyzést írjak meg, egy csomó mindent így is kihagytam — például, hogy tegnap óta ismét létezem a főnököm számára, — amikre egy másik alkalommal még vissza fogok térni.