jog bejegyzései

Most, hogy a vizsgaidőszaknak vége, és egy fantasy regényt is elolvastam, adótörvényekkel szórakoztatom magam utazás közben. A megfelelő szaklapok cikkeit akkor is elolvasom, ha azokban olyan dolog található, ami konkrétan nem érint, sem személyesen, sem a munkám kapcsán. Így sikerült egy írást végigrágnom a vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban, és ebben egy megdöbbentő bekezdésre bukkantam.

Ezekről a vizsgálatokról manapság igen sokat hallani. A hírekben néha elhangzik, milyen visszásságokat tártak fel a revizorok, mennyi pénzt szedtek be, vagy éppen mennyi vizsgálatot végeznek/fognak elvégezni. Érdekességképpen, az elmúlt két évben 17000 vizsgálatot végeztek, és 40 milliárd forint adóhiányt tártak föl. A veszprémi gyilkosság kapcsán a napokban azt is hallhattuk, hogy a Balaton környéki éjszakai életet uralni szándékozó Sztojka családra is hasonló sors vár. Kérdem én, miért kellett a gyilkosságig várni ezzel?

Vagyonosodási vizsgálatot jellemzően az APEH kezdeményez, hogy megállapítsa, az ellenőrzött illető bevallott jövedelme fedezi-e annak életszínvonalát. A kiválasztás történhet random módon, azaz a rendszer egyszerűen kidobja az 'áldozat' nevét, valamilyen egyéb ellenőrzésből adódóan (például ha egy hót veszteséges KFT-nek nyújtott tagi kölcsön létezését firtatják), vagy akár állampolgári bejelentésre is. Ez utóbbi dolog a legótvarabb, bár néha csak így lehet helyre tenni egy-egy kopasz, bicikliláncos, agyonszoláriumozott, kigyúrt faszkalapot. Elvégre Al Capone is adócsaláson csúszott el.

A vizsgálat során az ellenőrök számára szinte minden megengedett. Kikérhetik a bankok nyilvántartásait az alany pénzmozgásairól, vagy kimehetnek 'terepszemlére', amelynek során akár még a hűtőgépbe is benézhetnek. Minimálbérből nehéz kaviárt meg homárt összevásárolni, meg persze az úszómedence állandó melegen tartása is nehézkes volna a kétszintes vityilló alagsorában... Szóval bármit megtehetnek, amivel bizonyítani tudják, hogy a vizsgált személy életszínvonala és bevallott jövedelme között rések/szakadékok tátonganak. A bizonyítás őket terheli, de amint ez sikerül nekik (és sikerül, efelől semmi kétség), máris megfordul a helyzet, és az alanynak kell bizonyítania, hogy a hivatal megállapításai valótlanok. Pontosabban nem kell, csak célszerű, mert ha ez nem sikerül, az APEH becsléssel állapítja meg az adókülönbözetet, amit kegyetlenül kivet, plusz a késedelmi pótlékokat is. Itt nem egyszer 10 milliós tételekről van szó!

Ha rajtunk a bizonyítás sora, bármit mondhatunk, de néhány szabályt azért figyelembe kell vennünk. Egyrészt összehordhatunk hetet-havat, hogy mennyasszonytáncon szedtük össze a zsét, hogy ajándékba kaptuk, hogy anno kölcsönt adtunk, és ezt kaptuk most vissza, de ha ezeket az állításokat nem tudjuk hitelt érdemlően bizonyítani, semmit nem ér az egész. Elképzelem, ahogy egy menyasszonytánc után a násznép összeül, és címletjegyzékkel ellátott, közjegyzővel hitelesített papírt ír a begyűjtött pénzről... Másrészt mondani bármit lehet, de nem árt észnél lenni, mivel ha másokra hivatkozunk (kölcsön, ajándék), máris sikerül azt a mást is bevonni a vizsgálatba, hiszen ilyenkor megnézik, hogy NEKI miből tellett, tellett-e egyáltalán. Ha nem, ott állunk, ahol a part szakad. Harmadrészt a hitelt érdemlő bizonyítás akkor sem sikerül, ha olyan elévült dolgokat emlegetünk, amiknek már kidobtuk a papírjait. A törvény ugyan 5 évig történő megőrzési kötelezettséget ír elő, de a vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban többen leszögezik, hogy a saját érdekünk a lényeges iratokat nem kidobni. Érdekünk, mert hiába mondunk igazat, ha nem tudjuk bizonyítani azt, az ellenőrök maximum széttárják a karjukat. Negyedrészt pedig fontos, hogy ha ránk kerül a bizonyítás sora, kapásból soroljunk fel mindent, amivel védeni tudjuk magunkat, mert az újabb vizsgálati forduló után 'eszünkbe jutott' dolgokat (Jajj, most ugrott csak be, hogy tavaly 20 millió forintot nyertem a lottón!) vagy figyelmen kívül hagyják, vagy csak saját szavahihetőségünket rontjuk velük, és ezzel a korábbi érveink pozitív elbírálását is kockáztatjuk. 

És most jön az, amin megdöbbentem. Az ADÓ című szaklap egyik cikkében a következő szerepel:

"Az Art. 97§ (5) bekezdése szerinti szabályozás nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint jövedelmet csak legális forrásból, adó, illeték, deviza-jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően szerzett bevételek tekintetében lehetne igazolni. Nincs továbbá olyan rendelkezés sem, amely az elévülési időn túl rendelkezésre nem álló bizonylatok miatt valamilyen joghátrány alkalmazását írná elő. A kifejtettekből következik, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérésre az adózó illegális forrásból szerzett jövedelem kapcsán is hivatkozhat, és e körben bizonyítást terjeszthet elő. A bizonyítékok bizonyító ereje tekintetében azonban a törvény felállítja azt a követelményt, hogy az adózónak az állítását hitelt érdemlően kell igazolnia."

Jó, mi? Magyarul ha hitelt érdemlően tudom bizonyítani, hogy évekkel ezelőtt bűncselekményből szereztem egy halom pénzt, akkor a revizorok, máris írják a jegyzőkönyvet, hogy "Jaaa jó, akkor, nem szóltunk semmit". Célszerű mondjuk olyan bűncselekményt igazolni, ami egyébként már elévült, hiszen így adózási szempontból fedve vagyunk, és mégsem kell elszenvednünk a jogkövetkezményeket. (Gyanítom, hogy Sztojkáéknak sem kell különösebben rettegniük.)

Ez milyen már?