költés bejegyzései

A hosszas blogszünet után talán nem szerencsés, hogy egy ilyen unalmas bejegyzéssel jelentkezem újra, de telik az idő, és megint el fogok csúszni, mint két évvel ezelőtt. Úgyhogy most gyorsan letudom a vállalt penzumot, aztán reménykedem, hogy lesz időm érdekesebb dolgokról is értekezni (amiket majd jól szét lehet trollkodni).

Mire pocsékolódott el tehát a márciusi fizetésem?

Kaja (19,53%): érdekes módon idén még minden hónapban ugyanakkora arányt tett ki az élelmiszerre költött pénzösszeg, holott abszolút értékben (forintban) más és más összegekről van szó. Ha több a fizetésem, többet eszem? Vagy csak drágábbakat? Inkább utóbbi lehet. Szerintem ha főzök, akkor olcsóbban megúszom a kajálást, mások szerint viszont olyan magasak az alapanyag árak, hogy ezzel sem lehet már sokat spórolni. Szerintetek melyik az igaz?

Cigi (5,36%): mit lehet ehhez hozzátenni? Még mindig dohányzom, és még mindig ugyanannyit, mint eddig. Mondjuk januárban kb. 3 dobozzal többet szívtam el, mint máskor, de nyilván többet is voltam szórakozni, esetleg többet flangáltam a városban. Mivel viszont nyilvános helyekre viszonylag ritkán járok, az április 1-el életbe lépett dohányzásellenes rendelet sem fog a cigipénz mértékén csökkenteni.

Macska (2,72%): most a korábban betárazott száraz kaják és az alom is elfogyott, ezért mindenből venni kellett. Ezért kicsit több, mint máskor.

Rezsi (17,43%): márciusban a legnagyobb fűtésszámla ellenére is csökkent a rezsim, mivel februárban minden halmozódást, elmaradást letörlesztettem, így csak a havi kiadásokat kellett finanszírozni. Meg aztán a víz- és csatornadíj sem ebben a hónapban aktuális, így ennyivel is kevesebb volt a végösszeg.

Szórakozás (7,67%): a januári és februári mozidömping után márciusban jóval kevesebb alkalom fogyasztotta a pénztárcámat, volt viszont pár buli. Ezek leginkább házibulik, de volt egy félresikerült éjszakázás és egy spórolós Madonna-buli is, amik viszont kompenzáltak. Az ilyen célra előirányzott keretet így sem léptem túl.

Szerzemény (0,2%): itt viszont az előirányzat közelébe sem értem. Másra kellett a pénz, így csak a szokásos, heti Magyar Nemzet Képeslapokat vettem meg. Majd pótolom.

Test (8,8%): rendszeresen kondizni továbbra sem sikerült, amiről a pénzhiány mellett legfőképpen az időhiány tehet, de azért két alkalommal elmentünk, csak úgy mutatóba (meg nézőbe). Ezek mellett a havi fodrász és egy újabb fog megcsináltatása még befért.

Háztartás (0,4%): fogkrém, zsepi, szemeteszsák, semmi extra. Majd áprilisban...

Ruha (0.0%): a százalékérték mindent elmond...

Egyéb (37,84%): a március hónap fő anyagi célkitűzése az volt, hogy a még tavalyról hurcibált adótartozásom lehető legnagyobb részét kifizessem végre, mert frusztráló azzal a tudattal élni, hogy tartozásom van. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nem érzem magam szabadnak addig, amíg tudom, hogy a pénzem egy része valójában nem az enyém. A tartozás pedig már jó ideje ott lógott, mivel tavaly sem a magán- sem a céges pénzügyeink nem voltak a legrózsásabb állapotban, éppen ezért kellett az egyéni vállalkozásomból egy nagyobb összeget átszámlázni a cégbe. Ott levontuk az ÁFÁ-t (kis lélegzethez jutottunk), aztán bíztam benne, hogy a nálam keletkező EVA-kötelezettséget is hamarosan be tudom fizetni. Teltek a hónapok, és én csak egyre bizakodtam, de az anyagi helyzetem, nemhogy javult volna, de tovább romlott. Így jött el az idei év, amikor is a volt főnököm kifizetése után már több jutott magunknak, így elkezdhettem befoltozni a 2012-ben ütött lyukakat. Először egyéb sürgős dolgok kerültek sorra, és most végre a NAV felé fennálló tartozásom kb. 90%-át is letudtam. Maradt még az a 10%, meg a Fővárosi Önkormányzat felé egy 10-15%-nyi összeg, ami a május hónap terve, vagy ha az április nagyon megszalad (van erre esély), akkor azé. Ha még a hátralevő fogaim javítgatásának is a végére érek, végre elkezdhetek előre felé nézni, és akkor a stressz szintje is csökkenni fog bennem. Már csak kis türelem kell...

... ahogy egy következő, normális bejegyzéshez is.

Mivel a munkahelyi gépekbe memóriát kell vennem, tegnap meg tegnapelőtt plázáztunk kicsit a Ricsivel. Tudom, ebből a célból egyik sem a legjobb hely, meg menjek ide meg oda, mert ott olcsó és jó, de nekem olyan üzlet kell, ami délután 6 után is nyitva van, és nem kell rendelni, várni, visszamenni. Aztán mivel a Saturnban csak úgy volt, hogy 'elvileg', de gyakorlatilag nem kaptam, az Aréna Pláza Electroakármije meg átépítés miatt zárva volt, lényegében futottam két üres kört. Mindegy, pénteken úgyis szabin vagyok, majd akkor nyakamba veszem a várost, és elmegyek egy kimondottan számítástechnikai üzletbe.

De ha már pláza, csak benéz ide-oda az ember, hátha lát valamit magának. Én különben is olyan vagyok, hogy megnézek mindent, semmi sem tetszik, de közben beleszerelmesedek valamibe, ami akkor és ott nem kell, de aztán addig cseszteti az agyamat, amíg vissza nem megyek megvenni. Persze addigra vagy elvitte más, vagy elfogyott az a méret, vagy már nem akciós, vagy úgy akciós, hogy drágább, mint az akció előtt, mint az a Devergo cipő, amit tavaly vettem magamnak (és már félig lerohadt a lábamról). A Duna Plázában viszont ilyesmitől nem kell félni, mivel ott jóformán semmi nincs. Van egy Reserved üzlet, amiben egész jó cuccok szoktak lenni, egész jó áron, viszont ott már a múltkor is voltam, és akkor is csak alsógatyát vettem (mint szinte mindig), mert ott már a folyosóról látni őket, és a fétisem mindig berángat. Aztán van Marx & Engels, ami kurva drága, viszont nekem túl visszafogott, valami új, olaszos nevű ruházati áruház, ami C&A kategóriájú, csak még gagyibbul hangzó márkákkal van feltöltve (vö. Cactus Clone, Angelo Litrico), minden más meg vagy megszűnt vagy van bennük 5 póló meg 5 farmer, azok is 40000-ért. A GAS is mióta felköltözött az emeletre, gyakorlatilag sosem találok benne semmit, azt viszont elképesztő árakon. Szóval a Duna Pláza ruházkodás terén nem pálya.

Tegnap viszont úgy mentünk be az Arénába, hogy kivételesen nem csak mozizni. Úgy már egy csomószor voltam, de körülnézni, vásárolni még nemigen. Gyerekek, én ott huzamosabb ideig nem tudok tartózkodni, mert orgazmusom lesz. Egyrészt minden buzi ott lebzsel, másrészt mindenki olyan helyes, olyan jó alakú és olyan jól öltözik, hogy csak kapkodom a fejem. Ja, hogy ezt Ricsi is olvassa? Nem probléma, ő is mindig elmondja, ha olyat lát, különben is, neki van egy kedvence az edzőteremben is (ahova járunk). Ennek van egy árnyoldala is, mégpedig, hogy az önértékelésem hasonló esetekben mindig súlyos csapásokat szenved, hiszen mindenki izmos, jóképű és csinos, KIVÉVE engem, aki egy kapuzárási pánikos, kopaszodó, lúzer fasz, aki nem izmos, nem jóképű, öltözködni pedig végképp nem tud (a jellemzés egy része éppen a kedves páromtól származik, bosszú gyanánt az én kedveskedéseimre). Ez egyrészt elkedvetlenít, másrészt ösztönöz: többet kondizni, eljutni végre kozmetikushoz, olyan fodrászhoz, aki kezdeni tud valamit a hajammal, és vásárlás, vásárlás, vásárlás. Ehhez ugyan pontosan annyi dolog kell, mint amennyi Montecuccoli szerint a háborúhoz, és amiből nekem mindig szűkösen van, DE bevásárlólistát azért írhatok. Csak az bosszant, hogy az Aréna egyes üzleteiben pont most van leárazás, pont most vannak ott olyan cuccok, amikbe beleszerettem, de mivel pont most jönnek vízórát szerelni (40000-ért) és pont most kell majd a negyedéves EVÁ-t befizetni, ezért pont most nincs pénzem semmire. Na jó, egy üzletemberes inget, meg egy olcsó pólót csak megfinanszíroztam magamnak, de sok más cuccról meg lemondtam, részben szívszakadva. Ja, és még annyit, hogy végre jártam Bershka, Pull and Bear és Zara üzletekben, és bejönnek. Nagyon. Végre van mivel pótolni az Aboriginalt és a GAS-t, na meg az egyre unalmasabb Kenvelot és New Yorkert.

Na, de ennyi bevezető után jöjjön végre egy rövid lista arról, amit szeretnék a közeljövőben. Három dimenzió van, a lakás, az üzleti és a ruházkodás.

Kezdjük az üzletivel:

— kell először is egy táska, merthogy komoly üzletember nem iskolatáskával/sporttáskával jár tárgyalni. Igaz, nem vagyok komoly üzletember, csak egy csicska könyvelő, aki magának kaparja a gesztenyét, de amíg a legalapvetőbb kellékek sincsenek meg, addig nem is leszek több. Szóval amolyan irattáska cucc kellene, de nem az a szögletes, mert az már avítt, hanem olyan, amiben a tésztagyáros vitte mindig a költségvetést az Országgyűlés elé, csak nem bivalybőrből. Szerintem 20000-en belül is kapni rendeset.

— kell ing, méghozzá sok, és még annál is több. Na jó, tegnap vettem egyet, úgyhogy most már elég további sok-mínusz-egy is, de nyilván nem szeretnék gyakran feltűnni ugyanabban. Nem kell, hogy tízezres (vagy drágább) ingek legyenek, csak ne ordítson róluk, hogy trógerproli vagyok, aki egy lakótelepen lakik, egy 34,5 m2-es lyukban.

— aztán kell nyakkendő, sok, de legalább 5-6. Jelenleg egy van, amit apámtól örököltem, ő meg az övétől (gyanítom), mert a másikat kölcsönadtam a Rolandnak, ő meg közben átköltözött Írországba. Egyet szintén akartam venni tegnap, de az újabb 3500 lett volna, azt meg már nem finanszíroztam meg.

— ing és nyakkendő után zakó is kellene, mert egy ócsógagyi van csak, amit a macskám megkarmolgatott, ennek folytán pedig itt-ott kihúzódott belőle pár szál. Szóval úgy nézek ki benne, mint egy kintornás, nem mint egy üzletember. Nem kell komplett öltöny, elég csak vagy két zakó, indulásnak.

— ez már csak az extra: kellene egy normális, érintőképernyős mobiltelefon, amiben sok-sok infot lehet tárolni, lehet normálisan netezni, és nem kell két napig nyomkodni, ha küldeni akarok vele egy üzenetet. De ez már tényleg a level 2.

Lakás, ahol több olyan dolog is szerepel, ami már egy évvel ezelőtt is a listán volt:

— 4 db faszántosan kinéző villanykapcsoló, mert a régiek nagyon avíttak

— új csillár (helyett spotlámpa) a nagyszobába, meg a felszerelése

— egy darab konyhába való kép, kerettel, mert most felemás szegény helyiség

— egy 84X60-as képkeret üveg előlappal, hogy a legutóbb kirakott, 1500 db-os puzzle-met a falra installálhassam. Kell hozzá dekorkarton is, mert amin kiraktam, azzal a Desi csinált valamit még kis korában, és most foltos tőle.

— tapéta az előszobába és a szobába, mert tiszta mocsok és tépés az egész. Szintén Desim a ludas, de már elég nagy, az újat talán nem teszi tönkre.

— fentiek a fontosabbak és kisebbek, ez pedig a ráadás: egy új ágy, mert a mostani egy gyalázat. Gyalázat a kinézete, a huzat állapota, és konkrétan szét van baszva, azaz eltört benne legalább egy rugó a sok dulakodástól. Ez már komoly tétel, szóval majd.

Öltözködés, ami gyakorlatilag egy végtelen halmaz. Korlátlan mennyiségben lehet bele önteni a pénzt:

— először is kell legalább egy cipő, mert a mostaniak egyrészt unalmasak, másrészt nem sok mindent lehet hozzájuk felvenni, harmadrészt némelyik már kezd vállalhatatlanba fordulni. Cipő nélkül egy csomó minden mást sincs értelme venni, mert úgyis csak hülyén állna rajtam. Szóval akkor inkább legalább két cipő kéne, egy sötét, egy világos, aztán lehetne tovább variálni a dolgokat. Néztem egyébként, hogy az a fajta cipő, amit 20 évvel ezelőtt még fel sem akartam venni, mert égő volt benne tornázni, úgy 10 éve mégis vettem belőle egy példányt, mert kellett miben túrázni, az most 18000 Ft-ba kerül, mert mindenki azt hordja, és mert van rajta egy Converse-csillag. Ja, azt kihagytam, hogy 700 Ft-ért vettem anno. Nonszensz!

— kellene aztán egy papucs, amiben a szabadidőmben is kitehetem a lábam az utcára. Van egy most is, de annak annyira kemény a pántja, hogy az első sarokig kikezdi, a célállomásig ledarálja a lábam. Szerencsére, eddig nem sok alkalom volt hordani.

— eddig szintén nem sok alkalom volt hordani, de rövidnadrágot is kellene vennem, mert bár van öt is, három eleve csak edzeni való, a negyediket meg befogtam fürdőnadrágnak, mert baromi gyorsan megszárad, ha vizes lesz. Szóval marad egy, az meg kevés.

— no, a hosszú nadrág. Igaz, van 15 farmerom, és tudom, pofátlanság ezek után azt mondani, hogy 'kell még', de abból a 15-ből 3-at veszek föl szívesen, abból meg kettő éppen lerohadni készül rólam. Az egyikből kilóg a seggem, ami némelyek számára szexi, ezért nem bánom, a másiknak meg a sok mosástól úgy elvékonyodott és kikopott az anyaga, hogy egy öblösebb fingtól cafatokra szakadva robbanna le a testemről. Ja, egyébként említettem már, hogy az alsógatya fétis mellett a farmer a másik fétisem? Na, de nadrág kéne, és rájöttem, hogy sehol sincs előírva, hogy én csak farmert hordhatok, és csak kék/szürke nadrágokat. Miért ne vehetnék fel egyszer-egyszer fehéret, nem-farmert vagy bármilyen mást? Erre a Springfieldben döbbentem rá, ahol mellesleg mindig két dolog jut eszembe: az angol cserediákok és SPF (nem csak a nickje miatt). Ja, és a régieket sem dobnám ám ki, hanem valahogy eljuttatnám a rászorulóknak, mivel semmi bajuk nincsen (kivéve azt a kettőt, amit ugye a kukába hajítanék), csak nem szeretem őket, vagy kényelmetlenül érzem magam bennük.

— aztán pólók, pólók, pólók. Ezeket nézem meg leggyakrabban, mert ezeket engedhetem meg a leginkább magamnak, és ha nem is költök sokat, mindig érezhetem, hogy kaptam valamit magamtól. Meg aztán azért is nézegetem őket sokat, mert mindenhol százával vannak, viszont a legtöbb nem tetszik. De csak legyen pénzem, nem fogok variálni, bemegyek egy boltba, és — ártól függően — leemelem a polcról az első N darabot, tetszik, nem tetszik. Tudom, ez hülyeségnek hangzik, de a válogatósságom valójában egy öngerjesztő folyamat, aminek minden állomáson az a vége, hogy szürke, kék vagy fekete pólót veszek, így sosem kezdek el színesben, mintásban, figurásban járni, pedig csak egyszer kellene átlépni a határt. A nem-formális ingek szintén ide tartoznak, mivel azok is ká jól tudnak kinézni, főleg pólóval és normális testalkattal kombinálva, igaz, ezek egy kissé drágábbak, mint a pólók.

— plusz végtelen mennyiségű egyéb, például öv, kiegészítők, pulóverek, kabátok, de ezt csak azért írom ide, hogy mindhárom kategóriámban legyen valami nem-kell-nagyon-de-azért-jó-lenne cucc.

Ez úgy cirka (rengeteg) pénz, ami nekem nincs, de ha végre egyszer letudom azt a sok kötelező kiadást, talán elkezdhetek valami havi fix keretet elkülöníteni, és akkor csak azon kell gondolkodni, hogy abban a hónapban éppen mit vegyek, nem azon, hogy akkor most az ötszáz forinttal olcsóbbat vegyem vagy a másikat, esetleg egyiket sem, mert majd csak a következő hónapban. Persze nekem most kéne a leárazásokban dagonyázni, mert októberben már kitörölhetem a seggem az XXXL-es maradékokkal, de hát jövőre is lesz nyár, addig meg marad a vágyakozás és a nálam sokkal jobban kinéző srácok stírölése...

Folytatódik a tűzoltás, avagy a hónapok óta tervezett, de máig meg nem írt bejegyzések elkészítése. Ez is egy ilyen, avagy végre választ kapunk, mi a jó büdös ló***ra meg el ennyi temérdek pénzem egy évben. Ezért nyugtáztam, memorizáltam, adminisztráltam 365 napon keresztül, de most, hogy tudom a választ, semmivel sem vagyok boldogabb. Jó, igazából sosem gondoltam, hogy a tudás birtoklása majd boldoggá tesz, nem úgy, mint talán azt az olvasómat, aki legutóbb kifejezetten igényelte a jelen bejegyzést (Hanson? Goner? Már nem emlékszem.) Szóval akkor jöjjön 2009. összes kiadása, számokban.

Első kimutatásunk a megszokott, havi táblázatokból képzett ábra évesített változata. Jó, mi? Rezsire költöttem a legtöbbet, minden keresetem 20%-át (igaz, a számok csak a költségeim közti arányra értelmezhetőek, de mivel év elején lényegében 0 Ft megtakarítással indultam, és úgy is fejeztem be az évet, előző állításom megállja a helyét). A következő legnagyobb tétel a vállalkozásom utáni terhek kifizetése volt, azaz az a pénz, amit azért költök, hogy megkapjam a költeni való pénzem. Hülyén hangzik, de lényegében igaz. Ez a kettő, plusz a háztartási kiadások olyan tételek, amik nem csökkenthetők lényegesen (persze lehet bliccelni is, meg a netet is le lehet mondani), és mondjuk a kaja 30%-a is megspórolható (egészségkárosodás nélkül) sok odafigyeléssel és lemondással, így állíthatom, hogy a jövedelmem 50%-át teszi ki az emberhez méltó létezés finanszírozása. Ebből két dolog következik:

- ha ennél kevesebbet keresnék, ez az arány nagyobb lenne, azaz mondjuk fele ennyi fizetéssel semmi másra nem maradna pénzem. Márpedig ennek az összegnek a fele is nagyobb, mint az ország lakossága jó részének összes jövedelme, ergo

- gazdagnak érezhetem magam. Végül is eltartok egy macskát, dohányzom, finanszírozom az egyetemet, ruházkodásra is jut (minőségi cuccokra!), és minden jövedelmem 12%-át szórakozásra költöm. Kell ennél több?

Idén sajnos még nem sokkal lesz jobb a helyzet (bevétel terén elég nagy lemaradásom is van), mert például most is van/lesz két félévnyi tandíjam, meg aztán jogsi, nyelvtanulás, de jövőre remélhetőleg az önképzésre fordítandó összeg jelentősen lecsökken, és akkor azt is szétszórhatom a többi tétel, remélhetőleg a szórakozás és a ruházkodás között. Avagy kiderül, hogy rákom van, és akkor arra megy el minden. Van még egy ilyen százalékos eloszlást ábrázoló tortám is:

Ide már nem írtam ki, mi micsoda, mert a színek ugyanazok, mint az első ábránál. Végül van egy havonkénti bontású grafikon is, amin nem sok minden látszik, de ha már megcsináltam, beillesztem (és akkor a havi átlagot el sem készítettem, pedig az még mondana valamit...):

A következő 500 bejegyzésben a hasonló tartalmaktól — asszem — megkíméllek benneteket.

Ezer dolgom van, de csak annyi időm, amennyi alatt jó, ha kétszázat el tudok intézni, és ez frusztrál. Ülhetnék egész nap a gép előtt, viszont pihenni is kell, meg legalább vegetatív szinten ellátni magam (pl. enni). Egy dolog a sok közül azonban éppen ennek a bejegyzésnek a megírása (hiszen még utána is kettő hátra van a sorozatból), szóval amíg megy a vita a múltkorin, lezavarom gyorsan.

A grafikon:

Kaja (13,26%): az ősz közepén — úgy látszik — csökkent az étvágyam, ami nem csoda, tekintve, hogy éppen elő kellett teremtenem vagy negyedmillió forintot, méghozzá sürgősen. Ez biztosan jó hatással volt az evésre, meg a táplálék minőségére, igaz, általában akkor sem szoktam átállni a zsömle-parizer kombóra, ha tudom, hogy szűkös időszakok jönnek. Csak mellesleg teszem hozzá, hogy éppen most számoltam össze, mire számíthatok a közeljövőben: egymillió forint kiadás három címen, miközben a cégből messze nem fogok ennyit kiszedni ez idő alatt. Jól hangzik, mi? Remélem, ez az utolsó pénzügyi mélypont lesz az életemben.

Macska (3,36%): Desiré — velem ellentétben — többet evett, mint szokott, ez viszont vélhetőleg a közelgő télnek volt köszönhető. Fel kellett híznia az ínséges időkre, és ezzel fordított arányban csökkentette a 'vagyonomat'.

Cigaretta (5,26%): annak ellenére, hogy az életem ebben az időszakban kifejezetten stresszes volt (bár nehéz rangsort felállítani...), nem dohányoztam többet, mint máskor. Talán azért, mert nem volt rá több alkalmam.

Háztartás (1,81%): dőzsi! Luxuskiadásaim voltak, hiszen a szokásos papírzsebkendő és vécépapír mellé még egy konzervnyitót, meg egy ételtartó doboz triót is vettem magamnak. Ez előző bontó már csak nyiszatolt, és a kezemet is előbb vágta el, mint a dobozokat fel.

Rezsi (17,62%): szokásos, plusz két telefon feltöltés. Ezek ráadásul hatékonytalanok voltak, hiszen nem a legnagyobb összeget nyomtam rá (ami a legnagyobb kedvezményt is jelenti), hanem kisebbeket. Ínséges idők. Azt tudja egyébként valaki, hogy ha az egyenlegem feltöltésből és kedvezményből áll, ami telefonáláskor arányosan csökken, de a vásárlások csak az alapot csökkentik, ami miatt felborul az arány, akkor hogy tudom a kedvezményt felhasználni? Most úgy néz ki, hogy az egyenlegem áll 300 Ft-ból, meg 5800 Ft kedvezményből, de ha a 300 Ft elfogy, nem tudok telefonálni. Milyen faszság már ez?

Vállalkozás (44,6%): na, ezért kellett olyannyira spórolni, meg odafigyelni a kiadásaimra. Igen, ez az a baszott magas oszlop, ott a közepén. Decemberben lesz még egy ilyen, ami még ennél is jobban kiemelkedik majd a többi oszlop közül, de arról majd akkor. Negyedéves EVA, azaz a saját fizetésem beszolgáltatása az államnak, hogy legyen mit lenyúlni.

Szórakozás (8,01%): ez a rész mindig kedvencem, mert itt legalább látom az életem értelmét. Októberben nem unatkoztam, az biztos. Volt egy blogtali, két egyéb buli, kétszer jártamtunk moziban, megengedtem magamnak egy olcsó DVD-filmet, és a szokásos Magyar Nemzet Képeslapjaimat sem mulasztottam el megvenni.

Test (3,77%): annak ellenére, hogy ebben a hónapban egyáltalán nem voltam edzeni (azaz, miután lejárt a bérletem, nem vettem másikat), mégis egy halom apró kiadásom keletkezett. Például borotvakrémek, szappanok, na meg a fogorvosi tortúrám költséges előzményei (röntgen, stb.).

Egyetem (0,5%): valami kósza tétel szerepel itt, de azt sem tudom, mi.

Egyéb (0,5%): egy oda-vissza út anyámékhoz, semmi más.

Lottó (1%): csak a próbálkozás, nyeremény nélkül.

Ruha (—): sajnos a szokásos.

Még két ilyen, meg egy összefoglalás, aztán elfogytak a potya bejegyzések.

Kicsit elhanyagoltam a blogot, de a napokban eléggé foglaltak voltak az estéim, odabe' meg sok a munka. Viszont most itt vagyok, ha csak egy viszonylag rövid bejegyzés erejéig is. Kis gonoszként nem fogom ecsetelni, hogyan állok a párkeresés terén, pedig biztosan örülnétek egy ilyen bejegyzésnek. Hehe. De most nem, majd ha megérett rá a nemzetközi helyzet.

Most a blogom napló jellegének erősítése következik, hiszen elvileg azt a feladatot is be kell, hogy töltse. Meg aztán éppen egy hónapja nem dagonyáztunk a pénztárcámban, és ha a hasonló témájú bejegyzéseket hanyagolnám, csökkenne a lelkesedésem a kiadásaim vezetésének terén. Aki nem kattint el innen rögtön, az még apró részletek is megtudhat az életemről (voyeur-öknek pedig zsepit elő!).

Így néz ki a február grafikonja:

Szemfüles olvasók rögtön észre vehették, hogy ezúttal egy oszloppal több van, mint legutóbb. Na jó, tutira senki nem vette észre, mert ki az a hülye, aki visszalapozott a januárhoz? Meg aztán minek is. De akkor most mondom: korábban elfelejtetem felvenni a nyilvántartásba a 'Ruha' tételt, ami azért nem volt feltűnő, mert nem vettem magamnak semmit. Most se magas ez az oszlop, mert csak néhány pár zokni van benne (az utolsó). Érdekes módon a legtöbb tétel szinte teljesen megegyezett a januárral, ami viszont növekedést jelent, arra ott volt fedezetként a prémium fizetésem előre hozott 1-2 részlete. Mondtam már, hogy burokban születtem?

Akkor lássuk, mire költött februárban egy átlagos(?), meleg fiatalember:

Élelmiszer (első oszlop, 12%, +1%): érdekes, hogy szinte semmivel sem költöttem többet élelmiszerre, mint januárban. Lehet persze, hogy nőt az infláció, én meg véletlenül kevesebbszer vásároltam, vagy jobban beosztottam a tartalékokat, de így első ránézésre tényleg nincs különbség. A március lesz az érdekes, mivel már második hete diétázom, ami elvileg többe kellene, hogy kerüljön.

Macska (második oszlop, 8,5%, +350%): Desi kajája valahogy most eleve a kétszerese a múlthavinak, aminek nem tudom, mi az oka. Talán megnőtt a Whiskas aránya, mert lassan mást végképp nem eszik meg. A nagy eltérést a macskabútor okozza, de ez egyszeri kiadás volt, és ehhez hasonlót máskor nem is tudnék venni, mert nincs hova tenni. Igazából nem is feltétlenül ebbe az oszlopba való, de végül úgy döntöttem, a macskabútor a macskát illeti, költségek terén is.

Cigaretta (sárgás oszlop, 4,5%, -3%): szinte teljesen ugyanannyi, mint januárban, egy kicsit mégis kevesebb. Ez jó jel, és amíg csak reggel-este meg társaságban gyújtok rá, addig nem is fog meglódulni fölfelé.

Háztartás (halványkék, 1%, +56%): ez sem vágott a földhöz februárban (sem). Némi mosogatószer meg zsebkendő tartozik ide, bár utóbbit — leggyakoribb felhasználási területét tekintve — akár a Test oszlopba is írhatnám. Khm...

Rezsi (Himalája, 29%, +11%): nané, hogy ide ment el már megint egy halom pénzem. Mindenkinek a rezsi a legtöbb, sokaknak az egész fizetése rámegy. Az enyém több, mint a bruttó minimálbér... A UPC-számlám most csak 35 Ft volt, de nem azért, mert bementem, és körbeszoptam mindenkit, hanem mert januárban véletlenül duplán fizettem ki egy számlájukat (meg mert hülye vagyok). Cserébe viszont ezúttal a FŐTÁV van duplán, mert arra januárban nem maradt keret. Aztán most jött a Díjbeszedő is, plusz egy mobilfeltöltés is esedékes volt. A többi (ELMŰ, bérlet, közösköltség) fix.

Vállalkozás (Rolcsitól kapott, de nála kikötött pólóm-színű, 17%, +385%): szakmai lapot most sem vettem többet, mint januárban viszont decemberben elkummantottam az adóm egy részét, és ezt most muszáj volt befizetnem. A karácsonyra való tekintettel akkor csak a büntetési határig fizettem ki az EVÁ-t... Majd áprilisban figyeljetek! Akkor aztán lesz itt összeg, hajjaj. (Igen, akkor is lesz ilyen bejegyzés, bármennyire is szomorú.)

Hobbi-szórakozás (7. oszlop, 8,5%, +1%): nem számoltam ki előre, de szintre forintra annyi, mint a korábbi hónapban. Néhány DVD (amikről már írtam), a King-könyv (amiről szintén), néhány feles az egyetemi ebédszünetekben, egy italozás Ricsivel, ilyesmi. 

Test (izé-kék, 13%, +103%): már a múltkor előrevetítettem, hogy ez bizony több lesz, mint akkor volt. Bizony, az edzőmmel már csak félbarterben vagyunk, mivel a könyvelésével semmi dolgom, és ezt ő is tudja. Emiatt dupla az összeg, nem azért mert többet lettem volna fodrásznál vagy több fogkrémet nyomtam volna a fogkefémre.

Egyetem (sötétkék, 4,5%, +3%): ugyanannyi, mint januárban. No comment.

Egyéb (magenta (vagy mi), 1%, -310%): mivel ezúttal megúsztam a név- és születésnapokat, alig akadt némi költenivalóm ajándékozás terén.

Lottó (sárga, 0,5%, -63%): volt egy 4-találatos Skandinávom a hónapban, amit visszaforgattam a játékba. Így nem sokat pocsékoltam el a reményre.

Ruha (utolsó, 1%, N/A): a zoknik. A java majd csak most jön, mivel azóta vettem magamnak egy pár cuccot. Élvezzem már, hogy dolgozó ember vagyok! Meg aztán csinosnak kell kéne lenni, ha nem akarok egyedül maradni.

Juj, de izgalmas volt mindez, alig bírok majd elaludni. Szerintem ti is vegyetek be altatót...