költség bejegyzései

Mint korábban azt már említettem, idén januártól ismét vezetem az összes (vagy legalábbis minél több) pénzmozgásomat, akárcsak két évvel ezelőtt. Ha valahol valamit veszek, azt vagy megjegyzem, vagy optimális esetben elteszem a blokkot, és a nap végén egy szép kis táblázatba felvezetem a megfelelő rubrikába. Hó végén összesítem, tudomásul veszem, aztán megosztom veletek.

Most viszont nem lesz grafikon, meg mélyreható elemzés, csak egy arányszám, és néhány kiemelt tétel. Mindezt persze forint összegek nélkül. Ami különbség még, az az, hogy a kategóriák nem minden esetben megfeleltethetőek a két évvel korábbiaknak, például nincs külön lottó sor, van ugyanakkor egy "szerzemény" nevezetű (plusz külön egy "ruha") kategória, amibe az olyan dolgok kerülnek, amiket hosszú távra vettem, nem használódnak el, és ideig-óráig örömet okoz a birtoklásuk. Na, akkor lássuk:

Kaja (20,5%): na, erre nem sokat lehet írni, max. annyit, hogy az összes kiadásom ötöde megy el a kajára. Ennek fele kb. az én nap közbeni fogyasztásom, másik fele pedig a kettőnk vacsorája, plusz a hétvégi kajálásunk. Drágaság van kérem, meg aztán idén még nem kaptam kajajegyet (amit ingyennek veszek a táblázatban).

Macska (6,9%): szerencsére pár hónapja nyílt egy kutya-macska eledeles üzlet a közelben, aminek a vonzereje az olcsóság. Whiskas és Royal Canin tápokat is 60%-on lehet ott venni, így pl. egy 4-es alutasakos macskakaja 375 Ft, míg mindössze 30 méterre onnan, a Matchban ugyanaz 525. Nem mindegy. Így aztán a minőségi cicaeledeleket is viszonylag olcsón tudom megvenni, ergo nem sajnálom őket a Desitől.

Rezsi (24,1%): ez a második legnagyobb tétel az év első hónapjában, pedig még mindig csak az előző havi számlákat fizetem (azaz még mindig nem jutottam odáig, hogy az előző és az aktuális havi számlákat IS egyszerre kifizessem). UPC, fűtés, villany, víz, bankköltség, bérlet, kb. ezek szerepelnek a listán. A bérletet idén elvileg téríti a cég, de tavalyról nálam maradt egy 10-es, így én most azt nem adtam vissza a bérletért cserébe.

Szórakozás (12,6%): ez az egyik, amiért érdemes dolgozni és élni. Januárban volt 3 mozizás, minimum két házibuli, blogtalálkozó, és még előre ki is fizettem egy szállásdíj előleget meg két színházjegyet. Holnapután 'váltom be' ezek közül az egyiket, a L'art pour l'art Társulat jubileumi előadására. A bulik költsége egyrészt a fogyasztás, másrészt a taxizás. Fene a kényelmes valagam...

Szerzemény (2,8%): itt most a szokásos Magyar Nemzet Képeslapokon túl 4 könyv szerepel, amiből kettőt (utalványok beváltásával) gyakorlatilag ingyen vettem, a másik kettő meg jó drága volt. A Dragonlance-sorozat egy újabb trilógiájának 2 kötetéről van szó, amit a közeljövőben egy újabb trilógia fog követni (a tervek szerint).

Test (28%): fodrász, néhány kozmetikum, meg a bazi drága fogam.

Háztartás (0,9%): ez anno is elég soványka volt, és az oszlop ezúttal is csak egy új fogkefét, papírzsepit meg némi vécépapírt tartalmaz.

Ruha (0%): erre most nem futotta...

Egyéb (0,7%): csak egy bélyegzőgumi, amit azért kellett csináltatnom, mert idén kiléptem az EVÁ-ból, így változott az adószámom.

Ennyit a januárról...

UPDATE: aha, a cigi meg kimaradt. Ez 6,9% volt ebben a hónapban, ami sajna arányában is és abszolút értékben is sok. Pedig nap közben nem is dohányzom, csak este meg reggel (leszámítva persze a hétvégéket).

Ez a nagy kérdés, pontosabban az annyira nem érdekel, hogy valaki meddig tudja belőle kihúzni, sokkal inkább az, hogy én meddig bírom.

A helyzet ugyanis az, hogy ennyi jelenleg az összvagyonom, és ha úgy vesszük, ez már második napja van így (a tegnapi vacsora óta). Érdekes szituáció, és meglepő módon egyáltalán nem terhel meg annyira a tudat, mint kéne, de ezt betudom a 979-féle lassú felfogásnak és annak, hogy egészen eddig amire költeni akartam, arra volt, ergo most következhet be az első pillanat, amikor valamit (gyakorlatilag bármit) vissza kell majd tennem a bolt polcára.

Hogy fordulhatott ez elő? Ahogy a párom mondta nemrég: a túlzott optimizmus (mondhatni naivitás) vezetett ide, mivel egész hónapban azt hajtogattam, hogy majd ma/holnap úgyis fizetnek az ügyfelek, de nem. Én viszont végig úgy költöttem, mint máskor, hiszen ugye holnap úgyis fizetnek. Pénteken, Lost születésnapján még fogyasztottam, szombaton még vendégül láttuk őket Norbival (elvégre hétfőn úgyis fizetnek az ügyfelek), hétfőn már radikálisan visszafogtam a költést, kedden ebédre vettem két zsömlét, egy olcsó pulykafelvágottat, sajtkrémet és egy mikrojoghurtot, vacsorára egy csomag tésztát, túrót és egy kis dobozos tejfölt, amit bevacsoráltunk Ricsivel, aztán most itt tartok.

Félreértés ne essék, nem sajnáltatásból írom mindezt, és muníciót sem akarok szolgáltatni vele azon kedves olvasóimnak, akik erre rögtön késztetést éreznek, hogy  egy majdani vitában érvelés helyett azzal támadhassanak, milyen szarul vezetem a cégemet, pusztán rögzíteni szeretném a tényt, hogy a 2010. novemberének végére olyan anyagi helyzetben kötöttem ki (önhibámon kívül?), amire úgy 11-12 éve nem volt példa. Igaz, akkor 20 ezer forintot kerestem, így nem volt nehéz minden hónap végén számolgatni (pontosabban kurva nehéz volt). Talán ez most arra szolgál, hogy tiszteletteljesebben viseltessek a hajléktalanok iránt, talán arra, hogy kicsit jobban átérezzem azok helyzetét, akiknek pár forintot kell beosztani egész hónapra, talán pedig arra, hogy a Sors kifürkéssze, megérdemlem-e a majdani gazdagságot, egy prosperáló cég elégedett főnökeként való tulajdonlását. Sőt, az is lehet, a szervrendszereim tesztje mindez: mennyire bírom gyomorral, agyilag és pszichésen a tudatot, hogy miközben 210 forintot kell beosztanom X időre, addig kétmillió forinttal tartoznak nekem? A pénzforgalmi és számviteli személet közti különbség gyakorlatban történő megtapasztalása... Köszi, de nem kértem volna.

De hogy a fő kérdésre is válaszoljak: meglátjuk. A tegnap ebédre vett kenőcs és felvágott mellé elég ma 2-3 zsömlét venni, ami kijön 60 forintból (ha a pékhez megyek, 50-ből is), vacsorára pedig majd túrok a szekrényben valamit. Olajam és krumplim van, szóval egy sültkrumplis vacsora belefér, de van 4 kiló örökség-tésztám, és még vagy 6 készétel konzervem. Ha már zsömlére sem telik, megfőzöm őket este, és majd abból ebédelek másnap is. A kaja tehát megoldva. Cigim még van 2 napra, de az egyébként sem annyira fontos (mondom ezt függőként), viszont mosóporom már csak egy mosásra futja (mellesleg megjegyezném, hogy ez még a 4,5 évvel ezelőtt meghalt nagyanyám készletének utolsó mosásnyi adagja...), és a macskának is csak csütörtök estig van mit enni. Ezek komolyabb problémák, mint az, hogy miből egyek. Majd jelzem, mi a helyzet éppen.

(Na jó, annyi csalás van a dologban, hogy a bankkártyámon még van annyi pénz, amit felvenni már nem tudok, de macskakaját még fizethetek belőle kártyával, és most kivételesen a Ricsi adott nekem kölcsön 2 ezret (ennyit kértem), biztonsági tartalékként, ehhez azonban a játék kedvéért nem szeretnék hozzányúlni).

Lehet, hogy nem hiszitek el, de miközben mindezt írom, vigyorgok. Ez most vagy azt jelenti, hogy teljesen hülye vagyok vagy azt, hogy a biztonsági tartalékok és a kintlevőségeink bármikor várható érkezése miatt még sincs esélyem átérezni azt a reménytelenséget, amit egy valóban nyomorgó ember érezhet nap mint nap. Vagy az majd a következő lépés lesz? (Nem is...)

UPDATE: tegnap, miután megírtam ezt a délelőtti bejegyzést, kisvártatva eljött az ebédidő. Mit lehet ilyenkor tenni? Kimentem kaját venni, de nem a sarki CBA-ba mentem, mert az drága, hanem 20 méterrel odébb, és beszereztem két zsömlét, 30 forintért. Ezzel 180 Ft-ra csökkent a vagyonom. Azt ebédeltem, amit előzetesen is leírtam. A reggeli kimaradt, és mivel az egyik kolléganőm minden nap hoz nekem egy korpás vagy rozsos kiflit, amit csak a hét végén szoktam neki kifizetni, volt egy potya kiflim is, hitelbe. Azt uzsonna gyanánt nyeltem le, hogy ne menjek üres gyomorral edzeni. Este az Újpest-Központban levő Match volt az célpont, és itt is a zsömlét igyekeztem felkutatni. Az azonban már nem volt (hogy is gondolhattam, este 8 után?), ezért kénytelen voltam valami más után nézni. A választásom egy kereken 100 forintos cipóra esett, ami 3 napi ebédem árával lett volna azonos, ha lett volna még tartalék felvágottam odabe', de ár-érték arányban semmi olcsóbbat nem találtam. A pénztárnál kiderült, hogy az a 100 forint sokkal inkább 110, és csak azért nem tettem ezt szóvá, mert egy csomóan álltak mögöttem. Azért eszembe jutott, hogy ha valóban nem lett volna nálam több pénz, ahogy sokakkal előfordulhat ilyen, akkor mennyire kellemetlenül éreztem volna magam. Milyen lehet basszus, az utolsó összekuporgatott forintocskákkal azért égni a pénztárnál, mert bár te mindent kiszámoltál vásárlás közben (többször is összeadva a tételeket, hogy biztosan elég-e a pénz), egyszerűen rosszul vannak kiírva az árak? Otthon aztán előkapartam egy sólet konzervet, megmelegítettem, és jól bevacsoráltam belőle. Sőt, desszert gyanánt még egy korty, hétvégéről maradt kólát is utána gurítottam.

Ma viszont véget ért a játék, mivel — hó eleje lévén — elkezdtek csordogálni a novemberi könyvelési díjak, így én is kaptam fizetést. Most egy időre elhárult a veszély, de érzem, hogy ez a hónap sem lesz sokkal könnyebb, mivel a karácsony sokak számára előbbre való, mint a megrendelt szolgáltatás kifizetése. Ezt próbálnák csak meg egy fodrásznál...

Folytatódik a tűzoltás, avagy a hónapok óta tervezett, de máig meg nem írt bejegyzések elkészítése. Ez is egy ilyen, avagy végre választ kapunk, mi a jó büdös ló***ra meg el ennyi temérdek pénzem egy évben. Ezért nyugtáztam, memorizáltam, adminisztráltam 365 napon keresztül, de most, hogy tudom a választ, semmivel sem vagyok boldogabb. Jó, igazából sosem gondoltam, hogy a tudás birtoklása majd boldoggá tesz, nem úgy, mint talán azt az olvasómat, aki legutóbb kifejezetten igényelte a jelen bejegyzést (Hanson? Goner? Már nem emlékszem.) Szóval akkor jöjjön 2009. összes kiadása, számokban.

Első kimutatásunk a megszokott, havi táblázatokból képzett ábra évesített változata. Jó, mi? Rezsire költöttem a legtöbbet, minden keresetem 20%-át (igaz, a számok csak a költségeim közti arányra értelmezhetőek, de mivel év elején lényegében 0 Ft megtakarítással indultam, és úgy is fejeztem be az évet, előző állításom megállja a helyét). A következő legnagyobb tétel a vállalkozásom utáni terhek kifizetése volt, azaz az a pénz, amit azért költök, hogy megkapjam a költeni való pénzem. Hülyén hangzik, de lényegében igaz. Ez a kettő, plusz a háztartási kiadások olyan tételek, amik nem csökkenthetők lényegesen (persze lehet bliccelni is, meg a netet is le lehet mondani), és mondjuk a kaja 30%-a is megspórolható (egészségkárosodás nélkül) sok odafigyeléssel és lemondással, így állíthatom, hogy a jövedelmem 50%-át teszi ki az emberhez méltó létezés finanszírozása. Ebből két dolog következik:

- ha ennél kevesebbet keresnék, ez az arány nagyobb lenne, azaz mondjuk fele ennyi fizetéssel semmi másra nem maradna pénzem. Márpedig ennek az összegnek a fele is nagyobb, mint az ország lakossága jó részének összes jövedelme, ergo

- gazdagnak érezhetem magam. Végül is eltartok egy macskát, dohányzom, finanszírozom az egyetemet, ruházkodásra is jut (minőségi cuccokra!), és minden jövedelmem 12%-át szórakozásra költöm. Kell ennél több?

Idén sajnos még nem sokkal lesz jobb a helyzet (bevétel terén elég nagy lemaradásom is van), mert például most is van/lesz két félévnyi tandíjam, meg aztán jogsi, nyelvtanulás, de jövőre remélhetőleg az önképzésre fordítandó összeg jelentősen lecsökken, és akkor azt is szétszórhatom a többi tétel, remélhetőleg a szórakozás és a ruházkodás között. Avagy kiderül, hogy rákom van, és akkor arra megy el minden. Van még egy ilyen százalékos eloszlást ábrázoló tortám is:

Ide már nem írtam ki, mi micsoda, mert a színek ugyanazok, mint az első ábránál. Végül van egy havonkénti bontású grafikon is, amin nem sok minden látszik, de ha már megcsináltam, beillesztem (és akkor a havi átlagot el sem készítettem, pedig az még mondana valamit...):

A következő 500 bejegyzésben a hasonló tartalmaktól — asszem — megkíméllek benneteket.

Annak ellenére, hogy a hétvégémet megnyújtottam plusz egy nappal, és hétfőre szabadnapot vettem ki, ismét nyomasztó súllyal nehezednek rám a terhek, ami miatt ismét kezdem magam elveszve is érezni. Még az elején tartok, és még mosolyogva veszem az egészet, de a szemem körül már vastagodnak a táskák. 

Eszembe jutott viszont, hogy az egész élet — legalábbis az enyém mostani szakasza — olyan mint egy menedzser-játék. Ilyenekből van egy rahedli, és egy darabig élvezni is szoktam őket. Sim City, Sims, a különféle Tycoon-ok (Railroad-, Theme Park-, stb.), vagy amit mostanában nyüstölök, a Ceasar IV, csak általában az a bajom velük, hogy mivel nincsen végük, nincs egy cél, amit el lehetne érni bennük, kifullad a lelkesedésem, és sokáig feléjük sem nézek. Az életemben ehhez képest éppen azt szeretem, hogy (egyelőre) nincsen vége, de a többi szinte azonos, például az is, hogy sosem klappolhat minden. Én nem vagyok nagy igényű a boldogság tekintetében, de tényleg csak nagyon rövid időre vagyok képes azt érezni, hogy most minden oké, és jó élni.

Ha az életem egy ilyen menedzser-játéknak tekintem, három erőforrást különíthetek el benne, az időt, a pénzt és az energiát. Ezek egymáshoz képest úgy viselkednek, mint a klasszikus közgazdaságtan bűvös háromszöge, aminek a három csúcsa az inflációt, a munkanélküliséget és a GDP-t jelentik, ideális állapotban egyenlő oldalú lenne, ez azonban mégsem teljesülhet soha, mert ha valamelyik terület javul, a másik kettő romlik. Az általam elgondolt élet-háromszög is ilyen. 

Van egy csomó dolgom, amire rendelkezésre áll valamennyi idő, és valamennyi energia (tettre készség), ezen kívül pedig van egy csomó kiadásom, amikre viszont nem elég a pénzem. Hiába van a dolgaim elvégzésére időm, ha közben kifáradok, és nem tudom magam rávenni, hogy elvégezzem a maradékot, és hiába volna kedvem és energiám hozzájuk, ha viszont nincs időm. Ha több pénzt akarok, hogy a kötelező költéseimből többet tudjak mielőbb teljesíteni, és emiatt többet dolgozom, akkor viszont az időm és az energiám csökken, ezzel vonva el minden mástól ezeket az erőforrásokat. Az benne a játék, hogy a szűkös erőforrásokat optimálisan kell felhasználni, és ha ehhez hozzávesszük, hogy még élni is kéne, akkor beszélhetünk igazi menedzseri feladatról. Menedzselni kell az életemet. Besorolni a kiadásokat, törleszteni a teendőkkel kapcsolatos elmaradásokat, de úgy, hogy minél több férjen bele. Nem tudom, mennyire vagyok zagyva, de éppen nagyon fáradtnak érzem magam, és nehezemre esik kifejezni a gondolataimat. Inkább átmegyek konkrétba:

A következő teendőim vannak: a munkahelyemen negyedéves zárás, bérszámfejtés, plusz az extrák. Otthon a szokásos takarítás, életvitelszerűen ismétlődő feladatok (pl. vásárlás, edzés), otthoni munkák (3x, +2x, +1x negyedéves könyvelés egyéni vállalkozóknak), blogolás, és most lecsaptam egy adódó lehetőségre, ami otthoni teendőt jelentene, ráadásul végre olyan dolgot, amit nagyon szeretnék csinálni (majd később visszatérek erre). A következő kiadásaim vannak: fogorvosi pénzek, szemüveg és kapcsolódó dolgok, vízóra csere, tandíj fele, negyedéves EVA fizetési kötelezettség, életvitelszerű kiadások, plusz év végéig még egyebek. Ezeket kell úgy összekombinálni, hogy valamit mindig sikerüljön közülük törleszteni. 

A rendelkezésre álló időt kétfelé tudom bontani, otthoni és munkahelyi időre. A blogolást és pár extra dolgot (amit gép előtt kell csinálni) sokszor el tudom intézni a munkahelyemen, ez viszont most ki van lőve, hiszen odabent ebben a hónapban egyébként is temérdek a teendő, és egyre több. Egyre több, mert például (most is) blogírással pocsékolom az időt, a tennivalók meg halmozódnak, torlódnak, és egyre több, mert a cég tragikus állapota miatt újabb és újabb munkákat vállalunk, ergo nekem is egyre több a könyvelendő ügyfelem. Odabent szintén menedzselni kell a feladatokat, hogy azért mindig minden készen legyen, de mégse váljék túlságosan monotonná, és mindig érezzem, hogy haladtam valamivel, mert különben kétszer annyira fárasztónak érzem a bentlétet, és akkor az ajtón kilépve is csak csökkent erőforrásokkal tudom a napomat folytatni. Otthon — ha a fiziológiás szükségletek kielégítését levonom — esténként kb. két órám van szellemi és fizikai tevékenységet folytatni, amibe a párommal és a macskámmal való foglalkozás, főzés, takarítás, iskolai feladatok és minden egyéb beletartozik. Nem csoda, ha nemcsak, hogy az extrákkal nem haladok, de még az alapvető tennivalók is egyre halmozódnak.

Most pedig itt van egy lehetőség, hogy játéktervező legyek, másodállásban, otthon. Egy hamarosan induló internetes fantasy játékhoz kell kalandokat tervezni, tesztelni és a játékba betenni. Pályázni kell a feladatra, a pályázatban pedig 3 mintakalandon kívül (amikkel bizonyíthatom az ötletességem és a feladatértésem) reklámoznom is kellene magam. Bizonygatni, hogy a ki tudja, hány jelentkező közül én vagyok a legalkalmasabb erre a posztra. Szeretném ezt a feladatot, hiszen végre kereshetnék is egy olyan dologgal, ami a hobbim, és amit szeretek csinálni. 15 éves álmom válna valóra, ha végre ennek a már sokat segített csapatnak lehetnék a külsős tagja, ÉS ezrek szórakozhatnának egy olyan játékkal, aminek én vagyok az egyik főmuftija. Valahol a blog is ilyen, de azért mégis más. Ez nem koncepciózus, és egészen más lelki igényemet elégíti ki. Csak attól félek, hogy minden más feladatom ellátása közben annyira elfáradok, hogy a prezentációm vagy nem készül el időben vagy gyengére sikeredik, és emiatt bukok egy ilyen lehetőséget. Ezért írok most blogot, a munkaidőm rovására, hogy otthon majd csak azzal a másikkal törődhessek.

A pénz? Azt meg hagyjuk. Több lenne, mint máskor, de nem kapom meg, sőt, már előre közölték, hogy "nem tudom, hogy fizetjük ki". Így aztán igazi menedzsernek kell lenni ahhoz, hogy minden stimmeljen, és zökkenőmentesen megoldódjon. Csak ne hagyjam el magam.

Ezt a bejegyzést pedig legszívesebben kitörölném, és újra megírnám úgy, ahogy eredetileg szerettem volna, de ilyen kevés idő mellett ez luxus lenne, tehát így marad. Cserébe gondoljátok tovább magatoktól a bűvös háromszög idő-pénz-energia összefüggéseit.

Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek azt a temérdek, kommentben, e-mailben, facebookon, képeslapon vagy személyesen továbbított születésnapi jókívánságot, amit kaptam. Sosem gondoltam volna, hogy a régi baráti köröm teljes negligálása után akad még valaha ennyi ember, aki gondol rám, és képes erőfeszítéseket tenni azért, hogy ezt ki is fejezze irányomban, nem is beszélve azokról, akik még ajándékot is küldtek/hoztak (meglehetősen zavarba hozva ezzel engem). Hálátlanság vagy nem, ma érdektelen bejegyzés jön.

A fárasztó házibuli és a múlt heti, szellemileg fárasztó vitatkozások után, de még az újabb egyetemi félév előtt megpihenek egy kicsit, és egy-két tingli-tangli bejegyzést firkantok ide. Például a 2009. évi kiadásaimról készült sorozat következő epizódját, amiben — mint tudjuk — azért sok-sok apró vélemény- és információmorzsa van elrejtve, nem is annyira szándékosan. Már szeptember, és én még csak júniusnál tartok, úgyhogy mindenképpen muszáj felzárkóznom, annak ellenére, hogy ezt — vélhetőleg — veletek együtt már én is unom. Így fogadkozzon az ember Szilveszterkor... Vigasztaljon a tudat mindenkit, hogy lelkileg egyébként sem érzem jól magam (és fizikailag sem igen), így még egy ilyen semleges témával járunk a legjobban az éles vitákat kiváltó, ingerült véleménypostok helyett.

Jöjjenek tehát a kiadások, először grafikusan:

Élelmiszer (18,6%): a nyár első hónapjáról beszélünk, ami felvetné annak lehetőségét, hogy az élelmiszerre költött pénzmennyiség megugrik, ez nálam mégsem történt így. Hiába a sok (drága) zöldség, a sok (drága) gyümölcs, a fagylaltozási lehetőség és a meleg okozta állandó szomjúság, az élelmiszerre és italmiszarra költött forintjaim csak alig nőttek (hozzátenném, hogy még ÁFA-emelés előtt vagyunk, viszont immár fixen — részben — ketten eszünk ennyi pénzből). Egyébként hogy éppen volt-e diétás időszak (vagy legalább elszántság), arra már nem emlékszem, mert ugye amikor éppen szép testet szeretnék, akkor a kajára költött pénz is megugrik.

Macska (6,87%): az összes hónapban akad egy-egy olyan kategória, ami a többi hónaphoz képest kiemelkedően magas, hiszen ahogy mondani is szokás, "Mindig van valami...". Most ez a 'valami' Desiré volt, ugyanis ismétlő oltásokat kellett neki beadatni. 11700 Ft-ot gomboltak le rólam, és akkor mennyi lett volna az egész, ha belemegyek a többi vizsgálatba és oltásba is (amit végül nem tettem)? A havi kajával és apróságokkal együtt a kiscicám (?) majdnem annyiba került nekem, mint az összes korábbi hónapban együttvéve, de nem bánom, mert szeretem, és egy évben egyszer igazán ki lehet bírni ennyit. Roland mondogatta anno, hogy kifizeti a felét, de ez elmaradt, szóval a cicatartás költségei most teljes mértékben engem terheltek (igaz, a hasznát is én szedem).

Cigaretta (5,7%): kicsit több, mint legutóbb, ami jobban megnézve valójában kevesebb. Ez hogy lehet? Úgy, hogy ami hó elején még 555 Ft volt, az hó közepétől már 570 (amikor pedig ezt írom, már 600), és június az vizsgaidőszak, amikor indokoltan szívok többet...

Háztartás (1,4%): hát az biztos, hogy tőlem az összes háztartási bolt és OBI tönkre menne, mert sosem költök sokat a lakásom fenntartására. Egész hónapban csak egy mosogatószert, egy flakon öblítőt, egy csomag papírzsebkendőt, néhány szeget és egy kalapácsot vettem, utóbbiakat a Desiré szúnyogháló-pusztítása utáni helyreállító munkálatokhoz. Háló már volt (nem kellett külön vennem), de azt azóta ugyanúgy szétbarmolta, viszont így meg már hót lyuk az ablakkeret is...

Rezsi (31,6%): jól láthatóan csak alig több, mint az összes eddigi tétel együttvéve. Botrány, és ez még akkor is igaz, ha leszámítom, hogy ezúttal dupla UPC-számla volt és egy telefonfeltöltés is bezavart (miközben a nulla fűtésért most csak 7000 Ft-ot kellett leperkálnom). Sőt, a BKV bérlet is még 'csak' 9000 Ft-ba került, ami ugye mostanra 9400-ra 'változott'. Egyre olcsóbb az élet!

Vállalkozás (1,8%): egy db cellux, mert azt a 10 tekercset, ami volt vagy úgy eltettem, hogy azóta sem találom vagy összetört konnektort ragasztgattam vele, hogy a cicámat meg ne bas*a az áram. Ezen kívül posta- és bankköltség. Szinte semmi az egész.

Szórakozás (14,5%): gyakorlatilag ez a kategória az, ami az ÉLET-et jelenti. Ennek minél kisebb az aránya, annál inkább csak vegetálásról beszélhetünk. Most azért dolgoztam végig egy hónapnyi életem harmadát, hogy egynehányszor piázhassak kicsit valamely társasággal (ide értve egy blogtalit is), vehessek magamnak 2 filmet (már nem tudom, miket) meg egy olcsó PC-s játékot (F.E.A.R: Extraction point), beülhessek egyszer egy moziba, és finanszírozzam kicsit a netes kattintgatásomat. Ja, és egy könyvet is merészeltem venni magamnak. 

Test (11%): jó sok, de hát sokba kerül szépnek lenni megpróbálni szépnek lenni. A trükk most csak annyi volt, hogy az edzőteremben akciósan lehetett két hónapra szóló bérletet venni, én meg beneveztem rá, lévén így több ezer forintot spóroltam...amit aztán ki is dobtam az ablakon, mivel a nyaralások és egyéb tényezők miatt nagyon sok edzést kihagytam. Ehhez jött hozzá egy halom akciós borotvapenge, tusfürdő, fogkrém... 

Egyetem (0%): vizsgaidőszak ellenére megoldottam, hogy semmibe se kerüljön. Ilyen se volt még.

Egyéb (2,4%): törlesztettem egy keveset a párttagdíjból (20 hónapocskát...).

Lottó (0%): egyszer nyertem a Skandináv megoldásoson, amivel beljebb ugyan nem lettem, de legalább ingyen izgultam egy hónapig.

Ruha (6%): nyári ruházkodási projektem első állomásaként egy Devergo típusú lábbelire tettem szert, amit azóta is szívesen hordok (előfordul ugyanis, hogy a megvétel után kicsivel már nem is tetszik annyira az a valami, és onnantól kezdve csak ritkán veszem föl). A cipő külön érdekessége, hogy mire rávettem magam, hogy megvegyem, már vagy 2000 Ft-tal drágább lett, pedig a megpillantás és a megszerzés között csak két hét telt el, és ugyanarra a helyre mentem érte vissza. Nálunk fordítva működnek a dolgok.

Na, ez is letudva, már csak 6 ugyanilyen...

...de előtte még egy kis helyzetjelentés, hogy ne legyen annyira unalmas ez a technikai bejegyzés.

Nos, lement a nagy hajtás. Kidöglöttem. A hétvégén volt némi szórakozás, így nemigen tudtam magam kipihenni, de mivel — minden elvárást leszarva — kijelentettem, hogy csötörtökön és pénteken nem fogok bemenni (és még csak szabinak sem írom ki, hiszen +2 napot dolgoztam), talán egy kicsit mégis sikerül regenerálódnom. Persze ismerem magam, a pihenés helyett inkább takarítok, és a lógó ügyeimet intézem. Jellemző. A kedd és a szerda munkahelyi tevés-vevéssel telik majd, aztán elkezdem felkészíteni magam az idei nyaralásra.

És akkor most lássuk a — jő régen volt — május költségeit. A részletekre már nem is igen emlékszem, de mivel hetek óta tervezem ezen bejegyzés összefirkantását, most már juszt sem fogom annyiban hagyni. Elvégre a fogadalmak csak akkor érnek valamit, ha betartjuk őket (megjegyzem, legalább két hónapja tervezem megírni, hogyan állok velük). Itt a szokásos grafikon:

Kaja: a március havi, iszonyú mértékű élelmiszerre-költés után némileg stabilizálódni látszik a helyzet. Abszolutértékben mindenképpen, de arányaiban is (15,43%). Bár — ha jól emlékszem, — májusban éppen nem diétáztam, az áprilishoz képest 7%-os növekedést magyarázhatja, hogy a napi táplálékom (táplálékunk) nagyobb arányát tette ki a gyümölcs, ami köztudottan drága mulatság.

Cica: Desiré most sem vágott földhöz, hiszen szinte pontosan ugyanannyit költöttem rá, mint áprilisban (azaz 6,7%-kal többet). A havi költségvetésem 2%-át tette ki a kis majom, és mennyi lelki pluszt kaptam általa, amit nem lehet forintosítani.

Cigi: a költségeim 4,3%-át tette ki a füstgyártás, viszont meglepő, hogy majdnem pontosan ugyanannyit szívtam el. Ennek ellenére érlelődik az ismételt leszokás gondolata. Hogy mikor lesz ebből valami, az már más kérdés.

Háztartás: néha úgy érzem, ez az oszlop teljesen felesleges, mivel szinte sosincs benne semmi. Vettem egy csomag pézsét, egy nagy csomag vécépapírt meg egy Cloroxot. Ezen felül vettem két góliátelemet a meghiúsult éjszakai túránkra (még ki sem csomagoltam), és megjavíttattam a vásárlása óta először megálló órámat. (2%, +350%).

Rezsi: ez fixen sok — főleg ahhoz képest, amennyit itthon vagyok — most viszont egy kicsit mégis kevesebb, mint eddig. Na nem a fűtési szezon vége miatt (hiszen ebben a hónapban még igencsak a leghidegebb hónapok fűtését kellett perkálnom), hanem mert a UPC-számla a bankszámlakivonatom kései érkezése miatt a következő hónapra csúszott a nyilvántartásomban. Így az áprilisi 15% helyett 11%-ra csökkent az arány.

Vállalkozás: laza kis hónap volt. Sem előleg, sem iparűzési adó, csak egy kis postaköltség meg az erkölcsi bizonyítványom kikérésének díja. Ja igen, ezt is elfelejtettem beblogolni: a hatályos a törvények alapján erkölcsös vagyok, bár a társadalom nagy része csak egy aberrált, perverz állatot látna bennem. Mindegy, a Pénzügyminisztériumnak megfelel e kis zölt papírocska is, a szexuális szokásaimról nem kell nekik beszámolni. (1%, kimutathatatlanul kevesebb, mint áprilisban, amikor minden pénzem 30%-át vertem el a semmire). Sőt, ha azt vesszük, akkor még pozitívban is vagyok, hiszen egy ideje a kolléganőm fizetését is én rendezem, amin van egy kis hasznom, de pszt...nem fecsegünk ilyesmiről (ennyit az erkölcsösségről...).

Hobbi: botrányos módon vettem magamnak két könyvet (én ugyebár jobb szeretem kézből), vagy 4 olcsó DVD-t, és még szórakozni is mertem. Ez talán egy blogtalálkozó lehetett, de bármi is volt, a számok láttán igencsak kirúgtam a hámból. Mindehhez jön a netes játékom havidíja, de az már megszokott (és mivel kezdem unni, lassan nullára redukálódik). 12,38%-ot csesztem el duhajságra, ami 69%-kal több, mint áprilisban. (Most mondja az idő közben megérkezett Richárdom, hogy az a Brutkó lehetett, amikor egy vagyont elkért a taxis hazafelé...)

Test: mivel az edzőm egy ideje leszarja a fejem, és egyedül edzem (már amikor eljutok addig, elvégre ma sem mentem), őt nem kellett kifizetnem. A felszabaduló pénzt gyorsan visszaforgattam egy banános fehérjeporba, amit ráadásul kedvezménnyel vettem. Sajnos azonban ennek a cuccnak annyira borzasztó íze van (bár már kezdek vele megbékélni), hogy azt még az olcsóbbság felett érzett öröm sem tudja kellemesebbé tenni (6,8%, -52%).

Suli: emlékeztek még, milyen kálvária volt előteremteni a féléves tandíjamat (3 hónappal a fizetési határidő után...)? Kapásból rávághatnám, hogy "na igen, kevesebb DVD-t kellett volna venni", de mint emlékszünk itt inkább abból adódott a probléma, hogy nem kaptam meg a jogos jussomat (időben). Kár is tovább elemezni, a grafikon önmagáért beszél, a sötétkék oszlop szépen az égbe tör. A pénzem 40%-át költöttem a tandíjra, és az oda-vissza utazgatásra (áprilissal meg értelmetlen összevetni).

Egyéb: mivel az anyámékhoz történő fel-le utazgatást nem tudom hova sorolni, ide kerül. Májusban mondjuk még jól is jártam, mivel huncut volt a sofőr, és szaré-hugyé hazahozott, csak éppen a pénzt zsebre vágta szépen. Ennyit az erkölcsösségről #2, de mentségemre váljék, hogy a pont-most-jön-ellenőr eseménytől egész úton való rettegés bőven kompenzálta azt a pár száz megspórolt forintot. (1% se).

Lottó: jó lenne, ha ez egyszer mínuszba menne, mert az azt jelentené, hogy nyertem. Ha nagyon mínuszba menne, akkor pedig az egész napomat blogolásnak szentelhetném, mert a villámban a takarítónő elintézne mindent, és csak akkor kellene szünetet tartanom, amikor az inas közölné, hogy a szakács elkészült az ebéddel. Addig viszont egy kicsit áldozni kell Fortuna istenasszony oltárát, ami speciel ebben a hónapban a fizetésem 1,4%-át tette ki.

Ruha: dőőőzsi! Májusban többet költöttem öltözködésre, mint az év egész addigi részében, együttvéve. Ha belegondolok, lehet is ebben valami összefüggés, hiszen nyilván kiéheztem a csinosságra, meg az is lehet, hogy feltűnően sok pólót kellett áttennem a 'kertbe'-polcra, aztán meg a törlőruha fakkba. A suli problémája előtt csak egy alsógatyát meg egy Springfield márkájú pólót vettem magamnak, miután viszont letudtam a tandíjat, gyorsan kihasználtam néhány akciót. Ezt anno részletesen megírtam, ezért most csak tételesen felsorolom, mit vettem: két pár zoknit, egy New Yorkeres övet, a Kenvelo akcióját kihasználva egy farmert és egy fasza kis inget, majd egy újabb övet és még néhány zoknit. És akkor hol van még a vége? Nincs például egy épkézláb rövidnadrágom, hogy csak a legégetőbbet említsem (12%).

Nos, így mulatott egy magyar úr májusban.

Törlesszünk egy kicsit az elmaradásokból! Már itt a június, és én még az áprilisi kiadásokat sem írtam meg. Ha pedig nem irkálom rendszeresen, akkor vezetni sem érdemes, akkor pedig nem fogom megtudni, hová folyik el egy évnyi fizetésem (nyomtalanul). Szóval röviden és tömören álljon itt a legszeszélyesebb hónap költéseiről szóló beszámoló.

A legutóbb felvett jó szokásomhoz híven most is feliratoztam az oszlopokat, hogy ne kelljen a szövegből kihámozni a dolgokat.

Kaja: ebben a hónapban is a második legnagyobb arányú kiadás (16,77%), de ezúttal jóval kevesebb, mint márciusban (-30%). Szóval továbbra sem értem, akkor miért volt olyan magas, főleg, hogy áprilisban végig ketten ettünk, míg márciusban csak a hónap egy részében. Luxuskajákat most sem vettem, és kajajegyem sem volt több, mint máskor (ami itt nem is szerepel), de azt ezúttal talán jobban osztottam be.

Macska: csak a kajája, az meg nem sok (2,5%), mégis kétszer annyi, mint előzőleg. Amennyivel kevesebbet ettem én, annyival többet ő?

Cigi: ez is kevesebb, mint márciusban (-16%), de meg kell említeni, hogy még mindig több, mint amennyi elfogadható lenne, azaz nem kéne szívni ezt a szart (mellesleg a költségeim 5%-át teszi ki a füst).

Háztartás: zsebkendő, mosogatószer és egy ételtartó doboz. Szinte semmi az egész, 1% sincs (-60%).

Rezsi: ez az oszlop jóval magasabb lenne, ha nem most kapom vissza a Generalitól a nagyanyám halála óta jogosulatlanul befizetett ingóságbiztosítást. Mivel azonban ezt elég hamar visszafizették, még ebbe a hónapba számít, megfelezve így a rezsire költött tízezreket. (15,32%, az előző hónaphoz képest -37%).

Vállalkozás: na igen, ez kissé kiemelkedik a többi oszlop közül. Nem is kicsit. Mint már említettem, 04.20-ig kellett befizetnem az első negyedéves EVÁ-t, ami most rettenetesen sok volt, mivel már előre ki kellett számláznom a cégnek az ún. évzárási díjat. A pénzt viszont még a mai napig nem kaptam meg maradéktalanul, de ez az APEH-ot nem érdekli. Ha nem vezettetetem át az egyetem miatt visszajáró jövedelemadómat erre az adónemre, komoly gondba kerültem volna a teljesítés tekintetében (vagy az evés tekintetében). Elmondható tehát, hogy a fizetésem 30%-át a fizetésemre költöttem (ami 11x több, mint máskor, de ez nem releváns, mert eleve negyedévente kell fizetnem, ilyen nagy összeg meg egy évben egyszer van). A másik csökkentő tényező meg az volt, hogy a kolléganőm helyett is én állítottam ki számlát, ami után az EVÁ-t majd csak júliusban kell megfizetnem, viszont a cserébe megkapott pénzt már áprilisiban fel tudtam használni. 

Hobbi: a Magyar Nemzet Képeslapokon túl volt egy blogtali, ami az elfogyasztott alkohol miatt — számomra — nem olcsó mulatság, de hát minek iszik, akinek nem bírja a pénztárcája. Jó, azért olyan sokba nem volt, de ha moziba megyek, ennyi idő alatt kevesebbet költök. Egy blogtalálkozó viszont minden filmnél sokkalta jobb szórakozás. Volt aztán még egy közös kakaózás a Nagykörüt egyik kávézójában Andreassal,  Tigrivel és Ricsivel. Mini blogtali vallási, történelmi témák megvitatásával. Ja, és persze ide passzol még a netes játékomra költött pénz is (8,5%, -43%), de sem könyvet, sem DVD-t nem vettem magamnak.

Test: fodrász, kondibérlet, az edzőm jussa, némi gyantacsík, és máris kiugrott a pénztárcámból egy halom pénz (az összes kiadás 12%-a). Most egy kicsit könnyebb lesz, mert jó pár alkalommal voltam kénytelen egyedül edzeni, vagy éppen nem is mentem kondizni, ezért a legutóbb kifizetett havi összeg akár két hónapra is elegendő lesz. De az majd májusban-júniusban realizálódik (-37%, de csak azért, mert márciusban szerepelt itt egy drága parfüm is).

Suli: kb. két oda-vissza út költsége, éppen annyi, mint márciusban. Semmiség az egész (2,7%).

Egyéb: az egyéb kategóriában ezúttal csak a munkahelyi névnapozás meg egy oda-vissza út szerepel anyámékhoz. A névnapozásnak viszont haszna volt, hiszen az ajándékom jóval többet ért, mint amennyibe a kollégáim megvendégelése került (2%, +543%)

Lottó: kicsit több, mint máskor (márciushoz képest 2,5-szeres), mert két olyan akcióba is beneveztem, hogy ha aznap négy mezővel játszol, akkor az óránkénti sorsoláson is részt vehetsz, és nyerhetsz némi zsebpénzt. Sejthető, hogy nem nyertem, meg aztán a szelvényekkel sem. (1% ment erre a fölös izgalomra)

Ruha: nem tudom már, hogy mit vettem, de asszem egy pólót meg egy valamit. Mindegy is, a kiadásaim 3,5%-át tették csak ki. 

Miközben szombat-vasárnap 11-17 óráig bent dolgoztam, mert ugyebár temérdek a határidős meló, a határidő napján, a legnagyobb őrültekházában itthon ülök, és várom, hogy megérkezzenek a gázszerelők, akik kötelező jelleggel fogják szétverni a konyhámat. Gázhálózat-felújítás van a háztömbben, és mindenkinek otthon kell lennie, mert amíg nem jutnak be mindenhova, nem fogják visszakapcsolni a szolgáltatást.

A szokásos hivatali arrogancia máris megjelent, mert amikor megkérdeztem, hogy az első fázist követően "mikor fognak visszajönni?", csak annyit vakkantottak oda a munkásemberek, hogy "majd ha mindenkihez bejutottunk. Ki lesz írva". Persze, ők kiírják, én meg rögtön ugrok, és otthon maradok. Meg nemcsak én, hanem az összes lakó, meg a rokonaik meg a főnökeik. A főnökök különösen türelmesek szoktak lenni, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor elég egy pár napos betegszabadság, és már röpül is az ember. Majd mindenki azt lesi, suttyókámék mikor óhajtanak újra nekilátni a melónak, addig meg haptákban áll a 164 lakás összes lakója.

Kicsit pipa vagyok. És ballábas, fejfájós, fogfájós és kimerült. Annyira idegesít minden és mindenki, hogy ihaj, és az első rossz szóra ugrok, úgyhogy jobb is kicsit itthon gubbasztani. A magyar lakosságnak mindenképpen előnyére szolgál.

Addig is azzal ütöm agyon az időt, hogy a netes naplómba lerögzítem a magam számára kötelező jelleggel kitűzött restanciát, azaz összefoglalom, mire költöttem a fizetésem 2009. március hónapban. Tudom, hogy unalmas (mint mostanában az összes bejegyzésem), de egyrészt nekem ez fontos, másrészt megfogadtam, hogy idén vezetni fogom, harmadrészt pedig talán akad olyan, aki számára van ebben is egy kis érdekesség. Az összehasonlítás kedvéért a januári és a februári lista.

Nem véletlenül jegyeztem meg a múltkor a munkahelyemen, hogy az én folyószámlámat azért hívják folyószámlának, mert szanaszét folyik róla a pénz. Ha egy kicsit több a bevételem, rögtön felüti a fejét egy halom extra kiadás is, így lassan tényleg a permanens pénztelenség érzése jut osztályrészemül...na de sok a duma, szóval hová folyik minden vagyonom? Avagy a mostani hangulatom alapján úgy is kérdezhetném, hova a jó büdös lófaszba tűnik el állandóan a pénzem?

Tudni kell, hogy a kiadásokat nem összesítgetem állandóan, így csak ilyenkor, a bejegyzés megírásakor derül ki számomra is, mi mennyi. Ezért is taglózott le a grafikon márciusi kinézete, mert — basszus — eddig az volt, hogy a rezsi oszlop az égbe tör, van egy közepes magasságú másik oszlop, a többi meg ezeknél is kisebb vagy szinte nulla. Erre most mit látok? Három batár meg egy elég magas oszlop is van egyszerre.

Kaja (első oszlop): na ettől esett le leginkább az állam. Hogy a francba lehetett ez ennyire sok, amikor márciusban már egyedül ettem, javarészt még egyedül ettem és még nem diétáztam (max. 1-2 napja)? Ez majdnem a februári kétszerese (+86%), és a havi összes költségem 1/5-e (22%)! Gyakorlatilag felzabáltam a BKV-bérletet, a fűtést, az internet- és a kábeltévé előfizetésemet, 3 havi közösköltséget meg a lakásbiztosítást. Elképesztő! Miután az állam visszaillesztettem a helyére, elkezdtem firtatni ezen magas összeg összetételét, és meg kellett állapítsam, hogy egy bizonyos részére van mentség. Volt ugyanis egy Tesco-látogatásom, ahol 10 ropit otthagytam, cserébe viszont vettem egy csomó tartós élelmiszert, amik egy része még most is megvan. Volt aztán egy vacsorával egybekötött randim (az interregnum időszakában), ami jónak indult, de végül csak a pénzkiadás lett az eredménye. Végül elég sokszor voltam lenn Miskolcon, ami — kajajegy hiányában — általában elég költségesnek bizonyul a táplálkozást tekintve. Tényleg kíváncsi leszek, a diéta kezdetével mennyit változik ez az összeg.

Macska (második oszlop):  semmi különleges, csak a mindennapi kaja, amibe ráadásul a Rolcsi is beszállt. (az összes 1%-a; -640%, de akkor ott volt a bútorja)

Cigaretta (harmadik oszlop): na igen, meg kellett volna fogadnom, hogy leszokom, de ezt nem tettem. Úgysem tudnék, ha nincs hozzá szilárd elhatározásom, és mostanában az apró(!) örömök közül főleg csak ez adatik meg. A többi csupa bosszúság. Viszont egy hétnyi randi egy másik dohányossal 25%-kal dobta meg ilyen irányú kiadásaimat. Szép... (7%)

Háztartás (negyedik oszlop): klotyópapír, zsebkendő, mosogatószer és két tálca, mert a régieket összemarta a grépfrút (citrancs) leve. Nem sok (1%, -10%).

Rezsi (a legmagasabb oszlop): örök aranyérmesünk ezúttal is megőrizte a helyét. A kajánál emlegettem az összetételét, amiből csak a biztosítás szorul némi kiegészítésre. Elmentem ugyanis a Generalihoz, hogy megváltoztassam a lakásbiztosítási szerződést, persze csak annyiban, hogy az én nevemen legyen az egész, és ne a két éve halott nagyanyámén. Én, kis naiv, azt hittem ez csak ilyen egyszerűen megy. De nem, előbb meg kell szüntetni a régi szerződést, aztán újat kell kötni. Az egésznek annyi haszna van, hogy így visszamenőlegesen visszakaptam némi pénzt, ami viszont majd csak az áprilisi számokban látszódik. Addig viszont egy kis lélegzethez jutottam. (23%, -24%).

Vállalkozás (rózsaszín-szerű): ezúttal csak a vállalkozói igazolványom megújítása meg némi bankköltség szerepel itt. Na majd áprilisban... (2,5%, -563%)

Szórakozás (sötétkék): jogosan merül fel a kérdés, hogy ha olyan sok a kiadásom, hogy állandóan sírok miatta, akkor miként lehet, hogy a 12 kategóriából a szórakozás a 4. legmagasabb? Nos, elsőre ezen én is meglepődtem, aztán a homlokomra csaptam, hogy "Jaaa, az új MP3-lejátszó miatt!". Az előző tönkrement, és akármennyire is nem akartam még újat venni, egy-két út a rágógumit fújkálók, fogszívók és cuppogva smárolkozók között máris meggyőzött, hogy vagy egy ilyen vagy nyugtató. Az itteni összeg egyébként még kevesebb is volna, mint máskor, pedig néhány randi költsége is szerepel benne. (14%, +69%)

Test (3. legnagyobb): na, ezen is meglepődtem kissé (mondom, hogy az egészen kiakadtam...), mivel a testemre, magamra költött összegek közel konstansok vagy legalábbis annak kéne lenniük. Most mégis eltértek a megszokottól. Fodrász, kondibérlet, edző, hajzselé, fogkrém, ez a sztandard. Aztán a tételeket nézegetve észrevettem, hogy fogorvosra is költöttem, és volt itt egy parfüm is. Na igen, szakítás után tetszeni igyekszik az ember. Szóval ezért (is) volt most ez a kategória 45%-kal több, mint máskor. (Egyébként meg az összes kiadásom 18,5%-a volt.)

Egyetem (legsötétebb kék): semmi extra, néhány út vonattal, a többi autóval, szóval 'ingyen'. (1% se, -70%)

Egyéb (magenta, vagy mi...): ide jönnek az ajándékok, de most némi randiköltség szerepel csak itt (szinte 0, -313%)

Lottó (sárga): semmi extra. (szinte 0, -10%)

Ruha (utolsó): ez az az oszlop, ami januárban még nem is szerepelt, februárban meg alig pár száz forintot tartalmazott. Na ez most jól megugrott, mivel már muszáj voltam venni magamnak egy farmert meg egy övet. Szintén a filigránság megszüntetésének szándéka volt a fő motivum. Van vagy 12 farmerom, de csak kettő kedvenc van ezek között. Ezeket hordom a leggyakrabban, a többi meg csak áll a szekrényben. Az egyik kedvenc viszont elrongyolódott a jobb combján, ami nyáron, strandra menni nagyon is jó, de a munkahelyre már nem felelt meg. Ezt kellett pótolnom.  (8%, +2228%).

Májusban ugyanitt...