könyv bejegyzései

1. Aludni jó, és én szívesen aludnék is sokat, de ha tehetem, akkor sem mindig sikerül. Sajnos hétvégén is korán felébredek, pedig se ébresztőt nem állítok be, se szükség nincs rá, de a (hülye) biológiai órám mégis felzavar. Mondjuk ez megy szombaton, aztán vasárnap már kevésbé, végül hétfőn — amikor már nem tehetném — olyan jót szundítok a telefonom lenyomása után, hogy ihaj. Na de ha ráérek (mint múlt hétvégén), akkor akár délután is pótolhatok egy keveset az életem során elvesztegetett, átaludható órákból, újabban ezt is szoktam tenni...

2. ...és máris minden zökkenőmentesebb, gördülékenyebb, tele vagyok energiával és kevesebb a stressz is rajtam. Így hétfőtől szerdáig annyit haladtam odabent, mint máskor egész héten, a haladás pedig tovább csökkentette rajtam a pszichés nyomást, szóval jól éreztem magam a bőrömben. Sőt, munka után (az edzés a göthösségünk miatt ugye elmaradt) még itthon is volt erőm nekilátni egy kis takarításnak.

3. Szombat este viszont történt egy 'kis' baleset, ugyanis kitört a leggázabb állapotban levő fogam külső fele. Ez volt az, amit anno egy SZTK-fogorvos csinált (volna) meg, de belyukasztotta a gyökércsatornámat, így gyökérkezelni kellett. Aztán vagy 2 hónap elteltével lehasadt a belső fele, ezért az új, maszek orvosom egy csavart fúrt bele, és arra tömött egy belső támasztékot, hogy legalább a külső fele kitartson a koronáig. Közben a rossz gyökértöméstől a gyökércsúcs begyulladt, egy pukli keletkezett az arccsontom tövébe, és azóta is ezen az időzített bombán ülök. Eddig egyszer dagadt fel az egész arcom, ami másnapra el is múlt, de hasonlóra máskor is sor kerülhet. No, szóval múlt hét szombaton nagy lelkesen harapom a frissen kihozott pizzámat, és arra leszek figyelmes, hogy az adott helyen valami furcsa változás ment végbe, majd a csontot is megtaláltam a még le nem nyelt falatban. Gáz. Bal felső négyes (ergo vigyorgásnál látszik), kívül harmad fog, belül a tömés (ami lelkesen tartja magát), meg a nagy semmi a nyelvem felől.

4. Pedig a múltkor SPF-nek azt válaszoltam egy kommentben, hogy most egy kicsit csökkentem a fogászati kiadásaimat, mert a drága darabokon túl vagyok, erre tessék. Jó, ez meg egy másik minden eddiginél nagyobb kiadás lesz, de úgy terveztem, hogy csak akkor költök rá(juk), ha már az összes többi ellátásra váró fogon túl leszek, mert az élő fogak romlásának megállítása fontosabb, mint azoké, amiknek már úgyis mindegy, de így ez a terv ugrott, hiszen nem lehetek csorba fogú. Kicsit paráztam, hogy az eredetileg betervezett kezelésnek annyi, hiszen alig maradt csontanyag, és helyette implantátum kell majd (ami kibebaszottkurva drága), de a doki megnyugtatott, hogy annyi maradt, ami a koronához elég...szóval áprilisban ismét egy nagyobb kiadással kezdünk.

5. Egyébként még összesen 10 fogat kell kezeltetnem (tömés csere, kis szuvasodás, koronázás, stb.), így a blogomnak is lesz még témája egy darabig, meg a pénzemnek is megvan a helye. Szomorú vagyok.

6. Kedden aztán újabb csapás ért: a munkába menet elszakadt az aktatáskám markolata, az utca kellős közepén. Egyébként sem volt túl jó állapotban, mert a megvásárlást követően kicsivel máris elkezdett fesleni, pedig nem is pakolok bele annyi dolgot, hogy azt egy vastag bőr markolat ne bírná el. Gyengült az egyik oldalon, gyengült a másikon, és már terveztem egy ideje, hogy beadom a sarki bőrdíszműveshez, de mivel az mindig akkor van nyitva, amikor az ember dolgozik, ez mindig tolódott (akárcsak az a bizonyos fog). Hát most a táska megelőzött. Kurva kellemetlen volt, mert haza már nem fordulhattam, így egész nap a hónom alá csapva, az elszakadt markolatot rejtve kellett közlekednem, hogy ne égjek. Arra gondoltam már, hogy valaki megátkozott, főleg, amikor a Ricsi is leejtette a telefonját, és tönkre ment annak kijelzője.

7. Na, de kedden siettem is haza, hogy még nyitva találjam a bőröst. Megmutattam neki a táskát, és előre kifizettem a munkáért a 3000 Ft-ot. Szerdára (másnapra) ígérte, hogy készen lesz, de mondtam neki, hogy akkor úgyis dolgom van (a fogorvos), erre átírta az elkészülési időt péntekre. Ma tehát bementem hozzá, úgyis ráértem, merthogy ugye nem dolgoztam. Most nem a pasi volt, hanem az anyja, aki úgy viselkedett, mintha be lett volna szívva. Kásásan és halkan beszélt, és miközben a táskámat kereste, sorra olyan darabokat hozott elő, amik szerintem már évek óta ott porosodtak, és mindre megkérdezte, hogy az-e az. Tiszta hülye volt. Végül megtalálta az enyémet (de ez tovább tartott, mint előtte bevásárolni a sarki Matchban), és persze nem volt kész. Hát hétfőre...én meg mondtam, hogy nekem hétfőn már kellett volna, szóval jól felbosszantottam magam. Az ilyen tényleg menjen is tönkre szépen, mert megérdemelné.

8. Két kihívásra is jelentkeztem (többszöri sikertelen próbálkozásra) a moly.hu-n. 12-12 könyvet kell elolvasni 2012-ben ráadásul úgy, hogy külön kategóriáknak kell megfelelni. Persze a két külön kihívásban ugyanazok a könyvek is többé-kevésbé megfelelnek, szóval azért nincs szó 24 könyvről, mert az még nekem is sok volna. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd.

9. Egyébként még mindig Heller regényét szenvedem. Már csak 60-70 oldal van belőle hátra, és őszintén mondom, hogy semmivel nem találom élvezetesebbnek, mint 300 oldallal korábban. De lassan azért csak a végére érek.

10. És most folytatom a négy napi semmittevést. Ez a szó esetemben persze értelmezhetetlen, de az biztos, hogy tartaléklángon égek.

1. Sikerült ismét lebetegednem, rövid időn belül harmadszor. Igazából szeptemberben is, decemberben is és március elején is megfáztam, ami azt jelenti, hogy minden (naptári) évszak kezdetén sikerült kicsinálni magam. Semmi különös, csak egy kis torokfájás, orrfolyás, gyengeség és rossz közérzet, de jó lenne, ha ezeket is megúsznám. Mindezt annak ellenére, hogy naponta literszám iszom a citromos teát és esténként kilószám eszem a gyümölcsöt, de hát nyilván már öregszem.

2. Tegnapra a Ricsinek is elkezdett fájni a torka és folyni az orra, aminek — természetesen — csakis én lehetek az oka. Igaz, hogy egy hete egymáshoz sem értünk (szinte), de hát nem kúráltam magam, mindenkivel kezet fogok és nem szellőztetek, tehát máshonnan nem is kaphatta volna el.

3. A kis Desim ma 4 éves, amiről neki valószínűleg semmi fogalma nincsen, de azért majd kap valami ajándék finomságot, esetleg egy játéknak való lófasz-izét, ami úgyis csak pár óráig köti majd le, mert az igazán jó és érdekes játékok azok, amik emberi nézőpontból szemétnek minősülnek. De azért felköszöntöm.

4. Kb. egy héten belül tegnap harmadszor döglött le az 1-es villamos, ami ilyen mennyiségben kezd frusztráló lenni. Én nem vagyok híve az "ilyen szolgáltatásért még nekik kellene fizetni, hogy igénybe vegyem..." kezdetű demagóg dumáknak, de a tegnap a villamospótlót várva magam is valami hasonlón kezdtem el gondolkodni. Ráadásul 20 perc hidegben való ácsorgás után egyetlen villamospótló jött, az is teli volt, és mire a megállóban állók egy része feltömöckölte magát rá, addigra a villamosok is újra megindultak, tehát végül teljesen értelmetlenül szívott mindenki.

5. Visszaugorva a betegséges napokra, megjegyezném, hogy természetesen pihenésre, fekve gyógyulásra semmi lehetőségem nem volt, mert — mint az ismét kiderült — nekem egyszerűen nem lehet hiányozni a munkából. Néha kezd elegem lenni ebből a helyzetből, de reggelenként (miután nagy nehezen észhez tértem) azért még mindig lelkesen vágok bele a napi teendőkbe.

6. Kérdés: meg lehet valahol nézni, hogy melyik utcában mikor lesz lomtalanítás, vagy ilyen nincsen, nehogy csak a csótányoknak legyen programnaptár? Azért lenne jó tudni, mert ágyat kellene vennem, de azt csak akkor tudom meglépni, ha a mostani (szétbaszott) példányt eltüntetem a lakásból. Ám ha mostanában nem lesz lomtalanítás, akkor mégis inkább az adótartozásomat törleszteném, szóval minden összefügg mindennel, és nem tudok lépni, amíg ez az infó nincs a birtokomban.

7. Egy könyvelőirodákat tömörítő oldal most összeolvadt egy másik hasonlóval, és felvett minket is az aktív előfizetők listájára (3 hónapra). Ez egy hete történt, és azóta vagy 12 árajánlat kérést kaptunk, bár még egy sem végződött pozitív eredménnyel, igaz, a nagyja még határidőn belül (döntés előtt) van. Kíváncsi leszek, mennyi hasznunk származik végül ebből, de ha beválik, szívesen fizetek a tényleges tagságért is.

8. Egy ideje Joseph Heller Gold a mennybe megy című regényét olvasom, ami megint egy melléfogás volt. Egyszer már olvastam Hellert (Valami történt), de az is annyira kurva unalmas és terjedelmes volt, hogy végül nem tudtam a végére érni. Kevés ilyen könyv van, és most sem tervezem, hogy leteszem, mielőtt befejezném, de azt megállapítottam, hogy Hellerrel végleg szakítok.

9. Jól gondoltam a Grindr-rel kapcsolatban, hogy csak egy három napos csoda, mivel mostanra már kutyát sem érdeklek. Lényegében ugyanaz az X ember van fenn rajta, azok közül pedig már a nagyja meg akart dugni, és mivel mindig elutasító volt a válaszom, már egy sziát sem kapok. Jó, nem lepődtem meg.

10. Mostanában egyre többször jut eszembe a kínzó gondolat, hogy ezt a blogolás dolgot ideje lenne befejezni, mert időm sincs rá, a kényszer is csak frusztrál, és már csak csupa olyan olvas, aki akár személyesen, akár mindenféle kommunikációs módokon egyébként is meg tudná kérdezni tőlem, hogy mi van velem. Persze nyilván többen olvasnak, mint ahányan kommentelnek, de róluk nemigen tudok. Mindenesetre ha a jövőben egy bejegyzésemben megpillantjátok Wass Alberttől a Záróverset, akkor szövegkörnyezet nélkül is tudhatjátok, hogy ott a blog vége, merthogy az az egyik kedvenc versem, és szerintem — a blogom szellemisége okán — kimondottan ideális végszó lenne.

Még az államvizsga környékén olvastam ezt a könyvet, és már akkor írni akartam róla, de ez azóta sem sikerült, úgyhogy csak most pótolom be. Ez amolyan fürdőkádas könyv volt, viszont a vizsgát követő viszontagságok miatt a második felét egyhuzamban olvastam el, gyakorlatilag néhány óra alatt.

Akkor azért is volt olyan jó ilyesmit olvasni, mert eleve a szociológia töltötte ki minden szabad percemet (na jó, ez azért túlzás), így nem okozott nagy törést az egyik pillanatban szukcesszióról és filtrációról tanulni, a másikban meg valami tök másra koncentrálni. A sztori ugyanis arról szól, hogy a világban elterjed egy halálos betegség (encephalitis-16), ami csak a férfiakat támadja meg, azok közül is csak azokat, akik még és már ivarérettek (azaz működik náluk a spermatogenezis). Néhány hónap alatt sikerül is a Föld férfilakosságának átlényegülni a másvilágra, így viszont egyéb súlyos problémák is elterjednek, például gazdasági összeomlás, munkaerőhiány, politikushiány és a többi. Néhány fontos személyt sikerül azonban megmenteni és ún. PZ-kbe (protected zone) menekíteni, hogy fontos tudományos kutatásokat végezzenek, főleg az újdonsült betegséggel kapcsolatban. Ezek közé tartozik a könyv főhőse is, aki egyébként már előre figyelmeztette a vezető politikusokat, hogy mi fog történni, de persze azok szartak a fejére. Hogy a védett zónában levő tengődés valóban kimenekítés-e vagy sokkal inkább amolyan koncentrációs táborba zárás, az már más kérdés, főhősünk (és társai) legalábbis sokkal inkább éli azt meg az utóbbiként. Már csak azért is, mert az USA elnöke a sajnálatos események következtében egy férfigyűlölő leszbikus lesz, aki nem is annyira akarja, hogy felfedezzék a vírus ellenszerét. Na vajon miért nem? Azt viszont jobban szeretné, ha sikerülne egyrészt a klónozás technikáját másrészt a férfi meddőséget okozó szer suttyomban történő elterjesztését feltalálni.

A férfiak ugyanis nem pusztulnak ki egytől-egyig. Egy részük ugye PM, azaz védett férfi lesz, más részük önként kasztráltatja magát, hogy életben maradjon, vagy sebészeti úton vagy egy növénykivonattal, és persze ott vannak még az öregek meg a gyerekek, akik valamilyen módon mind az elnök asszony riválisává válhatnak. Ezt pedig ő nem annyira szeretné. A sztorinak nem is annyira az összeesküvéses politikai szála az érdekes, sokkal inkább az elképzelt új világ folyamatainak leírása, ezt utaltam az előbb a szociológia témakörébe. Milyen az, amikor az évezredeken keresztül elnyomott női nem egyszer csak kiszabadul a rabigából, hogy a férfiak fejére nőjön? Milyenek a női katonák? Hogyan reagálnak a vallások? Milyen az új hierarchia? Az elnöknő hatalmának megdöntése és a vírus ellenszerének felfedezése után milyenné válik az új világrend? (Utóbbira egy egyszavas tipp valakitől? Két helyes választ is elfogadok.) Merle ezeket mind zseniálisan vezeti le.

Szóval aki szereti az ilyesmit, annak a Védett férfiak kimondottan ajánlott.

Na, tegnap máris bekövetkezett, hogy a fáradtságtól nem tudtam írni, bármennyire is szerettem volna, és bármennyire is szerettem volna tartani a napi egy bejegyzés ütemet. Gyorsan ment...

A fáradtság oka pedig főleg az volt, hogy még kevesebbet aludtam, mint a héten bármikor (és az sem volt sok), utána meg továbbképzésre mentem. Utálom, mert egy egész nap kiesik a munkából, végül pedig borzalmasan leszív agyilag, így semmire nem marad energiám. Ez egy ötalkalmas előadássorozat, és felváltva járunk rá a társammal, mert okosodni, vagy legalább szinten tartani a tudásunkat mindenképpen elengedhetetlen. Nagyon hasznos dolgok hangzanak el, és nagyon jó az előadó (csak a hangja borzalmas), ráadásul az ára is megfelelő, ezért sosem hagyjuk ki. Idén ez volt az első ilyen előadás, az SZJA témakörében: 5 órányi jövedelemadó(-változás), és további 2,5 óra egyéb téma (kérdések alapján), mindössze egyetlen ebédszünettel, szóval mondanom sem kell, mennyire izgalmas...majdnem elaludtam egy párszor.

Minden viszontagság ellenére azért szeretem ezeket a továbbképzéseket, mert ilyenkor mindig megállapítom, hogy van jövőm a szakmában. Az átlagéletkor ugyanis minimum 40, de az is lehet, hogy 45, ergo évről-évre kihullik a konkurencia jó pár tagja, persze nem (feltétlenül) elhalálozás, hanem inkább nyugdíjazás okán. A mostani fiatalokról meg elég rossz véleménnyel vagyok, és bizony nem feltételezem, hogy sokan tudnák közülük megállni a helyüket egy olyan szakmában, ahol folyamatosan tanulni kell, és ahol az elvégzett munkáért ezen a szinten kell felelősséget vállalni, szóval szerintem egyik irányból sem kell féltenem a céget. Nem akarom persze felmagasztalni a kollégákat, mivel — legnagyobb döbbenetemre — itt is akadt viselkedni képtelen egyed, egyértelműen mind az én közelemben. Az egyik rágógumit fújkál felnőtt fejjel, a másik 20 percig zörget egy extra-zörgős szatyrot, mert a szendvicsét keresi benne, a harmadik meg végigpofázza az előadást, és ha megkéred, hogy hagyja abba, fel van háborodva, és pofákat vág. A vége felé emiatt már eléggé baszott az ideg, és csak az derített fel, amikor a hazafelé szállingózó varjak elhaladtak mellettem. Volt olyan, hogy egyszerre 3-4 kolléga indult el, és ezek egymás mögött vonagolva (koruk és egészségi állapotuk okán) úgy néztek ki, mint a vándorló pingvinek. Gonosz vagyok, ehe-ehe.

Én fél ötkor szabadultam, de mielőtt elindultam volna haza (a Lurdy-házból) még beszaladtam az Alexandra könyvesboltba, ahol vettem 4 könyvet. Kettő a kedvelt fantasy-sorozatomból van (egy trilógia második és harmadik része), kettő pedig ilyen kis tematikus szakácskönyv, szép, színes képekkel, kemény borítóval és jó sok recepttel. Az egyik a burgonyaételekről szól (abba még nem néztem bele, de biztosan jó), a másikban meg vagy száz partiétel található. Kurva jó kis falatkák, szendvicsecskék, sütemény-gombócocskák, csupa olyan kaja, amit egy falással el lehet tüntetni, más kérdés, hogy az elkészítésükhöz jellemzően olyan dolgok kellenek, amik egy átlag magyar háztartásban nem találhatók meg. De tutira kipróbálok majd párat közülük, és amelyik jól sikerül, abból vinni fogok majd a társas összejövetelekre is, persze csak a nem-nyilvános helyeken megrendezettekre. Hülyén nézne ki, ha beállítanék a Café&-be vagy az Alterba egy tálcányi húsgolyóval. Karácsonyra a vezető könyvelőnk könyvutalványt kapott a cégtől, ehhez adtak 4 db 500 Ft-os kupont, amiket csak ebben a hónapban lehet levásárolni, csak könyvekre, és könyvenként csak egyet. Mivel a két kis szakácskönyv darabja 1000 Ft, a másik kettőt meg egyébként is megvettem volna magamnak, direkt úgy kombináltam össze őket, hogy a szakácskönyvek végül ingyen jussanak a birtokomba. Ügyes vagyok?

Otthon még mosni is akartam, de elháríthatatlan külső okok miatt erre záros határidőn belül nem került sor, később meg már túl fáradt voltam, hogy nekilássak, így végül nem csináltam semmi mást sem. Csak vacsora meg fürdés, aztán alvás (11-kor).

Ma meg olyan álmosan keltem, hogy igazából azóta sem ébredtem fel rendesen. De nemcsak én, a kollégák is panaszkodtak, hogy mennyire nyomottak és álmosak. Meg is állapodtunk benne, hogy az időjárás tréfálhat meg bennünket, merthogy az mostanában nem igazán normális. Ment a munka és még pár blogbejegyzést is elolvastam (de tényleg csak párat), és úgy terveztem 7-ig bennmaradok. Most 18:05 van, de már látom, hogy ezen bejegyzés megírása után mégis indulok inkább haza, pedig még mindig sehol sem tartok.

A cég anyagi helyzete egyébként máris sokkal stabilabb, mint az utóbbi két évben, ami még ezen az álmatag állapotomon is átragyogja a fényét. Minden alkalmazottunk máris megkapta minden pénzét, megvan a keret a havi adók jelentős részére és az egyéb havi kiadásaink egy részét is kifizettük már (aminek a hó elején van a fizetési határideje). Nem akarom elkiabálni, de ha ez így menne egész évben, nagyon felszabadult lehetnék.

Már én is meg a társam is ki tudtunk venni egy, a tavalyiakhoz képest jelentős összeget (ami nem sok, de azokhoz képest...), amiből elkezdhetjük tömködni a magánéleti lyukakat. Én például máris felhívtam a fogorvost, hogy időpontot kérjek tőle a leggyalázatosabb állapotú fogam helyzetének javítására, azaz legalább egy lyuk betömésére. Ha nem inlay kell bele, hanem csak tömés, akkor még egy másikat is beiktatok ebben a hónapban. Szerdán megyek hozzá...

...most meg haza, mert vár a szennyes.

1. Úgy döntöttem, blogolok valamit, ha hosszadalmas, kifejtősre nincs is időm/kedvem, legalább pár napi apróságot. Aztán lehet, hogy máskor is lesz ilyen, akkor majd sorozatot indítok belőle.

2. Az utóbbi napokban sikerült visszaolvasnom két blognyi tetemes lemaradást. Ha lesz elég időm, a többiek is sorra kerülnek, aztán talán még a kommentelésig is eljutok.

3. Maholnap államvizsga. Hogy mikor, azt nem tudom, hogy miből, azt igen, hogy mi lesz az a két kérdés, amit a szakdogámmal kapcsolatban még ki kell fejtenem, megint nem tudom. Hogy mikor tudom meg, amit nem tudok, azt szintén nem tudom. Jók a kilátások. Ja, és persze baromira nincs kedvem tanulni. Úgy unom már ezt...

4. Hogy van az, hogy az üzletekben az áruk minősége és ára olyan végletesen alakul? Egyik nap 300-ért kapni egy kosár kőkemény, szájkimarós kivit, másnap 500-ért ugyanazt, egy hét múlva megint 300-ért (persze 299, nehogy má' kerek legyen) puha és érett verzióban ugyanezt a gyümölcsöt. Mindezt ugyanabban a boltban, ugyanazon a polcon. Nem csoda, hogy az öreglányok állandóan végigmasszíroznak minden gyümölcsöt.

5. Fárasztó dolog egyszerre két helyen is dolgozni. Van ugye egy cég, akinél kihelyezett könyvelést folytatok, de ehhez egy héten egyszer kell csak menni, fél napra. Most viszont hó vége van (könyvvitelileg), előzetes mérleg is kell nekik, szóval a mai fél nap után holnap még jön egy teljes nap is. Utálom, hogy ott nincs hatalmam, hogy idegen a közeg, és hogy mindig másra kell várni, hogy haladhassak a munkámmal. Ráadásul mintha állandóan tesztelnének. De kell a pénz, nem lehet válogatni (és ez nem is kevés pénz).

6. Hónapok óta nem voltam edzeni. Hol az anyagi keretei nem voltak meg, hol az időbeli keretek hiányoztak hozzá, és mivel ebben a hónapban egyik tényező sem áll rendelkezésre, úgy döntöttem, itthon is súlyzózok kicsit esténként, annál könnyebb lesz januárban visszarázódni. Ez persze nem az igazi, de a további szottyadást talán egy kicsit lassítja.

7. A Mikulás hozott nekem némi csokit meg szaloncukrot, meg láttam biciklivel elkerekezni a 7-es busz megállója előtt, de egyébként szerencsére elkerült. Élvezem, amikor az ünnepeket figyelmen kívül tudom hagyni, mert egyre inkább utálom mindet.

8. A fürdőkádban mostanában A Védett férfiakat olvasom (majdnem azt írtam, hogy tolom). Érdekes, és van benne sok szociológiai vonulat is, meg persze sci-fi. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle.

9. Kezd stabilizálódni a cég anyagi helyzete, de nem akarom elkiabálni. Még elég sok minden függ az ügyfelek fizetési moráljától, de egy kevésbé optimális decemberi helyzet is már jelentős előrelépést eredményezhetne. Már csak 26-ot kell aludni...

10. Na jó, kell egy 10. is, mert frusztrál, hogy nem kerek. Mennyi a vége ennek a számításnak: (202000+98000*1,27)*0,16? Aki megmondja, azt felveszem a könyvelőm helyére. Na jó, nem, de azért bosszantó, amikor valaki 40 éves létére nem ismeri a műveleti sorrendet, ráadásul arra hivatkozik, hogy azt régen tanulta. Mellesleg a végösszeg a 300 ezer forintos bruttó fizetés SZJA vonzatával egyenlő (egy kis pluszinfó).

Egy szakdolgozat és egy államvizsga között sikerült elolvasnom egy egész komplett könyvet, bár meg kell hagyni, nem volt olyan élmény, mint amilyenre számítottam.

Zola Tisztes úriházánk főszereplője Octave, egy vidékről Párizsba felköltözött fiatalember, aki a fővárosba érkezését követően szobát vesz ki egy középosztálybeli házaspárnál. A házaspár egy nagy, többemeletes házban él, ahol sok más lakó is 'tengeti' életét. Octave kezdetben el van bűvölve a ház lakóitól, hiszen ott mindenki tisztességes és tiszta, úri és illedelmes, mindenki egytől-egyig büszke a becsületére. Aztán ahogy estélyekre látogat, majd a férjük távollétében az időt múlató asszonyokhoz, egyre inkább rájön, hogy a kifelé mutatott erkölcsösség mögött a legtisztességtelenebb magatartás bújik meg, szinte minden esetben. Mindenki mindenkivel lefekszik, a házas felek harmadik személyekkel, az urak a cselédekkel, ha éppen a szeretőjük nem ér rá, és minden a pénz körül forog. Mennyi az éves bevétel, mennyi a hozomány, mire mennyit költenek, mennyi a fizetés, és így tovább. Egymást állandóan megszólják, miközben a saját házuk táján is lenne mit rendbe tenni. Van itt leszbikus kapcsolat, teherbe ejtett, a sötét és hideg szobában titokban megszülő cselédlány, örökség feletti marakodás, tisztességtelen házassági ajánlat, örömlányok, koszos alsóneműk, hitét vesztő pap, in flagranti tettenérés, meg amit csak el lehet képzelni.

Egy bajom volt igazán a könyvvel, méghozzá, hogy Zola a mindent átszövő tisztességtelenséget elemi erővel akarta ábrázolni, azonban nekem valahogy ez mégsem 'jött át'. Talán túl tömény lett, és emiatt nem sikerült igazán katartikus magasságokba emelkedni. Ami azonban kimondottan tetszett, az a cselédek kontrasztja az uraságokkal. Míg utóbbiak úgy tesznek, mintha, és még szavakban is inkább körülírják a dolgokat, addig a cselédek kendőzetlenül beszélik ki munkáltatóikat, mindenre kiterjedő részletességgel, és a legkisebb finomkodás nélkül.

Rossz semmiképpen sem volt (még ajánlom is), de azért több is lehetett volna benne. Vagy talán csak a hasonló alapvetésű filmek után nem ütött akkorát?

Ma van a nagyobbik húgom névnapja, fel kellene köszönteni. Remélem, nem felejtem el. Szerintem csak egy SMS megy, mert Facebookon nem veszem fel ismerősnek (ahogy anyámat sem, de szerencsére nem is jelölt még meg), hívni meg nem szeretem, mert akkor jön a feszengős álérdeklődés mindkét részről. Nem is ismerjük egymást jóformán, és ez így is fog maradni.

A reggelem a bankokkal kezdődött. Először OTP a Bosnyákon, hogy a kevés pénzemből még kevesebbet befizessek, és átutaljam a — nevemre szóló — céges vizet. Na igen, volna még hova hátrálni, de heti 3755 Ft-ot bőven megér a kényelem és az egészség. Nem itt a hiba, hanem az ügyfelek oldalán, szóval ezt nem fogjuk lemondani. Tegnap kivettem a kasszából az összeget (2x3755+1500 Ft), de csak 5255-öt utalok át belőle, a maradék ráér a jövő héten. Kölcsönvettem magamtól. Vagy loptam? Mivel a kassza tartalmának maximum a fele az enyém, a másik pedig a társamé, hajlok az utóbbira. Az OTP-ben egyébként szinte senki nem volt. Bementem, nyomtam, fizettem, mosolyogtam, eljöttem, 3 perc volt az egész. Hó végén ki a franc járna oda?
Idebent a Netbankra vetettem rá magam, de az egyenlegünk szigorúan monoton csökkenő. A jelenlegi állás szerint a
- rendelkezésre álló pénzeszközök összege: 4980 Ft
- tartozásunk: 140.711 Ft (ebből lejárt: 0 Ft)
- kinnlevőségünk: 4.112.853 Ft (ebből lejárt: 4.112.853 Ft)
Pompás!

Tegnap hívott a barátom, hogy megyek-e arra a bizonyos rendezvényre, amire vagy 10 év óta járunk. Mikor lesz? — kérdezem. — Vasárnaptól jövő hét végéig. Ó. Leszámítva, hogy már 3 éve nem akarok menni, hogy nincs pénzem és, hogy pont nem a legjobbkor van a rendezvény, az ő kedvéért talán még leugranék 1-2 napra. Már két éve csak azért járok le, mert az egyre szélsőségesedő és fasizálódó közegben nem annyira érzem jól magam. Vajon miért? Sic transit gloria mundi...
Idén valószínűleg tényleg nem megyek.

Most meg ilyet hallgatok. Ez sem annyira vidám, de az időjárásnak éppen megfelel. Ahogy ez is. Beszűkült zenei ízlésem van.

Este hívott még a Roland is. Népszerű voltam tegnap. Kérdezett a cicánkról meg rólunk (Ricsivel), meg mesélte, hogy most van egy norvég barátja (párja?), 1,5 év után. Helyes, örülök neki. Nem érek én annyit, hogy bárki utolsó tartós kapcsolata legyek, huszonévesen.

Thomas Mann: Az elcserélt fejek a BKV-s programom mostanában. Igen, még mindig Thomas Mann, mert annyira unalmas. Kell néhány hónap szünet két oldal, jobb esetben két fejezet között. Két barát, egy okos, de nem túl jó alakú és egy egyszerű, de jó testű, rengeteg hindu filozófia, bráhmana, Visnu, Síva, két szerelem, egy házasság, vágyódás, önmarcangolás, dupla önlefejezés, deus ex machina, hülye liba, aki a rossz testre az okos fejet, az egyszerű fejet meg a jó testre teszi vissza. De most akkor ki lehet a férj és ki kényszerül a barát szerepre? Tényleg nagyon unalmas, de már csak pár oldal van hátra belőle. Hazáig megteszi.

Egész délelőtt egy hitelkérelem felülvizsgálati nyomtatványát töltögettem. Nem a miénk, hanem a sokkal tartozóé. Volt vagy 10 oldal, de a nagyja pikk-pakk megvan, csak a kevésje telik órákba. Két vacak táblázat, amibe a 100-felé tartozást 500-felé kell bontani, meg kiemelni a 4 legnagyobbat...nem untatnék vele senkit. Borzalmas, és talán még lelkesen is csinálnám, ha tudnám, hogy cserébe törleszt egy nagyobb adagot a tartozásából, de ehelyett inkább csak a kötelességtudat hajt. Megfájdult tőle a fejem.

A vacsora a hűtőből volt, meg a mikró tetejéről, ergo ingyenbe került. Melegszendvics + dinnye, Ricsinek egy kis maradék mogyoró meg egy joghurt a nem-meleg szendvicsen felül. Ma rántott sajt az ebéd, mert az 740-ért két napra is megteszi, és desszert most nincs, mert egy (bizonyos) ügyvezetőnek ilyesmire most nem telik. Majd harapok hozzá kristálycukrot.

Azt hiszem, nemigen fogok már okosakat csinálni, inkább csak lefűzök, meg elrendezgetem az e-mailjeimet, mert rend a lelke mindennek. Közben pedig olvasok blogokat, pihenésképpen.

Hat újabb könyvet olvastam el azóta, hogy a Dragonlance világán játszódó történetekről írtam, ezért már nagyon aktuális ezekről beszámolni (mielőtt elfelejtem őket). Ez két "Dragonlance triót" is megtöltene, de mivel nem akarom a többi olvasót újra meg újra ilyen bejegyzésekkel untatni, most egyben tudom le mind a hatot.

Maquesta Kar-Thon

Ez a furcsa cím valójában egy tulajdonnév, mégpedig annak a kalóznőnek a neve, akinek a hajóján az alap trilógia hősei is utaznak egy keveset. Az epizód végkifejlete és csattanója az egyik kedvencem, Maquestáról mindeközben azonban csak keveset tudhatunk meg. Ezt a hiányt hivatott pótolni a Harcosok sorozat ezen könyve, hiszen itt a hajóskapitány lánykoráról és korai kalandjairól van szó. A könyv minőségét jól jellemezhetné, hogy a borítón és a gerincen feltüntetett cím eltér egymástól (azaz a borítón lemaradt egy 'u'), de erről a magyar kiadó tehet, nem a szerző. Sajnos azonban a beltartalom sem nyújt valami felejthetetlen élményt, ahogy általában a Harcosok sorozat többsége sem. Tina Daniell neve nem véletlenül nem kering a köztudatban, és ezen — a később tárgyalandó — Kalandvágy megírása sem változtatott. A sztori szerint Maquesta apja benevezi a hajót és a legénységet a minotaurusz királyság által rendezett éves versenyre, így próbálván pénzt szerezni a legénység bérére és a szükséges javítási munkákra. Minden esélyük megvan a győzelemre, azonban mégis alul maradnak, aminek nem pusztán a dicsőség elmaradása a következménye, hanem az is, hogy Maquesta apja egy kegyetlen minotaurusz lord fogságába esik, hajójuk pedig zálogba kerül. A kiváltás feltétele egy esélytelennek látszó küldetés elvállalása, amit külön nehezít, hogy Maquestának a kapitány lányaként, tapasztalatlanul kell átvenni a hajó irányítását.

Az alapsztori nem lenne rossz, de a megvalósítás sajnos gyengécske. A történet vontatott, a fordulatok erőltetettek és kiszámíthatóak, és nekem valahogy túl sok benne a csodálatos esemény, főleg a reménytelen helyzetből való váratlan megmenekülés. Összességében 5/10-re értékelem.

Vasverő Theros

Na, ez már egy sokkal jobb példány. Számomra a Harcosok sorozat utolsó könyve volt, úgyhogy amiről eddig nem írtam, arról már nem is fogok (ez szolgálati közlemény volt). Emlékszünk az ezüst karú kovácsra, aki a legenda szerint elkészíti majd a Sárkánydárdákat? Nos, ő is volt fiatal, sőt, gyerek is, és aki kíváncsi, miként jutott odáig, hogy rajta álljon vagy bukjon a Dárdaháború megnyerése, az nyugodtan olvassa el ezt a könyvet. Ezúttal nem fog csalódni. Igazán izgalmas ahogy a kis falusi gyerekből rabszolga lesz egy minotaurusz hajón, megtanulja a kovácsmesterséget, majd még mindig rabszolgaként részt vesz az elfek elleni háborúban is, hogy végül szabaddá váljon...és persze tovább is van, de nem árulom el. Lehet, hogy csak azért, mert szeretem a pörgős életrajzi történeteket, de igazán faltam ezt a könyvet. Külön öröm, hogy a történet a végén becsatlakozik az alap trilógia eseménysorába, ergo a Majere testvérek is feltűnnek benne, és persze Fizban, Kova... Az értékelésem: 8/10.

Itt áttérünk egy négy részből álló újabb sorozatra, a Találkozások címűre, és ki is vesézzük mind a négy könyvet.

Rokon lelkek

Az első könyv Tanis Tanthalas és Tűzkovács Kova megismerkedését, összebarátkozását taglalja. A félelf Tanis születésének körülményei, gyerekkora és hányattatásai, és Kovának még a Napszónok udvaráig is elérő ismertsége, tehetsége a két vonulat, ami persze már egészen korán összekapcsolódik. Előbbi nekem talán azért tetszett annyira, mert valahol a saját gyerekkoromra ismertem benne: mellőzöttség, állandó megalázások, magány, és senki, akiben megbízhatnék, aki a mindennapokban ott lenne mellettem. Különösen tetszett, hogy a könyvből úgy ismerhetjük meg az elf királyság mindennapjait és szokásait, hogy az egyáltalán nem szájbarágós, nem valami szárazon leírt szócik egy lexikonban. Akkor is érdemes elolvasni, ha a folytatásokra nem vagyunk kíváncsiak. Szerintem 9/10-es.

Kalandvágy

Bravúros megoldásnak találtam, hogy egy másik szerző folytatja a korábban megkezdett cselekményt, és ahogy abba a korábbiak mellé egy újabb szereplőt told be. Nagyon bíztam benne, hogy ez a további két résszel is így lesz, azonban csalódnom kellett...de erről később. A két elválaszthatatlan barát, Tanis és Kova Qualinestit elhagyva élik mindennapjaikat, amit nyugalmasan is tehetnének, ha a sors nem sodorná az útjukba Tasslehoff Fúrólábat. Ez már önmagában felér egy katasztrófával, Tasslehoff azonban eltökít egy fontos, megrendelésre készített karperecet, ezzel keverve kalamajkába önmagát és újdonsült barátait. Nincs mit tenni, vissza kell szerezni az értékes tárgyat, de ebben nemcsak magukra számíthatnak, hanem magára a megrendelőre is. Kicsit itt is megszaporodnak a csodás események, ami nálam általában az élvezhetőség rovására megy, de ezúttal talán még nem olyan zavaró a mennyiségük. Az előzmény 9/10-es értékelését ezért rontottam le egy ponttal, a másik pontot pedig azért vonom le, mert Taslehoff karaktere (is) csak a Weis-Hickman páros tollából az igazi, úgyhogy 7/10 a végső értékelésem (és vonhatnék még azért is, mert Tasslehoffot több helyen is 'kender'-nek nevezi a fordító (az eredetit fordítatlanul hagyva) a már megszokott 'surranó' helyett). 

Sötét szív

A harmadik könyv jelentősen eltér az első kettőtől, nemcsak azért, mert a cselekmény itt megszakad, hanem mert a színvonala is sokkal gyengébb. Ismét Tina Daniell az elkövető, aki ismét egy női karaktert választott magának, ezúttal Kitiara Uth Matar-t, Raistlin és Caramon féltestvérét. Tanis, Kova és Taslehoff egy pillanatra sem tűnik fel a történetben, ahogy Sturm sem, pedig úgy egy kicsit elfogadhatóbb lenne az egész. Cserébe viszont a sztori fele szembe megy a 'hivatalos' történettel, azaz Raistlin és Caramon gyerekkora máshogy szerepel a könyvben, mint a Weis-féle Lélekkovácsban. Ezen először csak ráncoltam a szemöldököm (merthogy én is másra emlékeztem), aztán leesett, miért szerepelt abban az, hogy "Raistlinről számtalan legenda kering...de ez az igazi". Kitiara kislány kora és felcseperedése, az apja utáni szakadatlan keresése, első ellógásai és mindeközben lelkének megkeményedése van terítéken. El lehet olvasni, maximalistáknak kötelező is, de egyébként teljesen felejthető. 5/10-re értékelem

Kódex és Törvény

A sorozat leggyengébb eresztése ez a könyv, ami egyébként Fényeskardú Sturmról szól. Az apja jogán a solamniai lovagok közé vágyódó fiatalember kalamajkába keveredik, és ha meg akarja menteni a lovagok közt oly nagy becsben tartott becsületét, el kell vállalnia egy kihívást, azaz a megadott időben a megadott helyre kell érnie. Mindeközben igyekezne minél többet megtudni halottnak hitt apjáról, és túl kell élnie egy váratlan összeesküvést, ami az elveszejtésére szövődött. A könyvvel főleg az a bajom, hogy egyrészt abból megint (szinte) teljesen kimaradt a többi ismert szereplő, másrészt, hogy az egész sztori egy baromság, amire a későbbiekben sincs semmiféle utalás. Ennyi erővel akármi másról is szólhatna. Ez csak 4/10.

Az összes magyarul megjelent Dragonlance könyv listája: itt. 

Tegnap megint jól felbosszantott a vezető könyvelő, ezt akartam megírni este. Ő csak minden hónap 20-áig van bent, aztán nyugtunk van tőle. Így 20-áig nem olyan jó dolgozni (még akkor sem, ha nem én vagyok éppen a célpontja), utána viszont egy fokkal tűrhetőbb. Ismét fel is merült bennem a kérdés, hogy akkor most mi vagyunk a cégek könyvelői, és ő csak ellenőriz bennünket, vagy pedig ő a könyvelő, és mi csak a meghosszabbított kezei vagyunk. Mert ha előbbi, akkor azt sem ártana ismét, nyilvánosan leszögezni.

Bosszúsan nem szeretek koncentrálást igénylő munkát végezni, ezért félre is raktam az éppen megmunkált darabot, és inkább agyműködést nem igénylő dologba kezdtem, közben pedig nekiláttam a kolléganőmmel beszélgetni. A méltatlankodás közben elhangzott a számból a "ha a történelem bármely pontjára böknék, nem lenne olyan időszak, amikor ne találnék égbekiáltó igazságtalanságokat", majd a Cody's-nál már elsütött mondatomat is idéztem, miszerint "ez a világ csak akkor lenne tökéletes, ha nem létezne az ember". Szóval volt itt, történelem, politika, adózás, társadalom meg még környezetvédelem is.

Nem tudom, már miként kavarodtunk oda, de valahogy szóba kerültek a könyvek, amiket ugye papírból gyártanak, amihez viszont sok-sok fát kell kivágni. Ekkor mondta a kolléganőm, hogy "de már vannak olyan könyvek, amiket számítógépen lehet olvasni", mire én felvilágosítottam, hogy az emberek túlnyomó többsége nem szeret monitorról olvasni ilyen terjedelmű szöveget, ezért ez nem megoldás a fakivágás mérséklésére. Szeretjük kézben tartani azt a könyvet, ráadásul nem vihetjük magunkkal a számítógépet a 7-es buszra, szóval a kiadóknak egyelőre nem kell tartaniuk a csődtől (emiatt).

És ekkor jutott eszembe az ötlet, hogy lehetne olyan platformot csinálni, ami kívülről könyvszerű, belül pedig egy digitális izébigyó. Az iPhone már úgyis érzékel egy csomó dolgot (a múltkor Redblek is berakott egy videót a digitális kokóról), így akár az is megoldható lenne, hogy egy kézmozdulattal lapozz benne. Kívülről csinos kis műbőr (műanyag/gumi) borítása lehetne, hogy megvédd a viszontagságoktól (még akár csat is lehetne rajta, mint egyes noteszeken) belül pedig egy kettéosztott képernyőfelületből állna, és azt a hatást keltené, mintha egy nyitott könyvet tartanál a kezedben. A könyveket így nem papírból kéne gyártani, hanem lenne ez a bigyó, amibe egy kis cartridge-dzsel nyomathatnád be az éppen aktuális olvasnivalót (esetleg fájlként töltenéd fel egy USB-porton keresztül), így az eszközt csak egyszer kéne megvenni, és bármit olvashatnál rajta. 

Most nem jó? A behelyezhető 'kazetta' arra lenne jó, hogy a szerzői jogok és egyéb jogi cuccok védve legyenek, bár a fájlos megoldásba is lehetne védelmi eszközöket beépíteni, hogy a kiadók is pénzüknél legyenek, és kevésbé kelljen tartani az illegális terjesztéstől. Ráadásul egy csomó kényelmi funkciót lehetne beleépíteni. Lehetne benne például kifejezésekre keresni, lehetne egy menüpont a tartalomjegyzékre (amit ha megérintenél, rögtön a kívánt részre ugrana), sokkal szebb illusztrációkat lehetne belenyomatni, egy-egy mű akár több nyelven is szerepelhetne benne, ráadásul egy felolvasó-szoftverrel a vakok is használhatnák (mondjuk fülhallgatóval egy hosszabb utazáson vagy otthon).

A megvalósításának gyakorlatilag semmilyen technikai akadálya nincsen, maximum a túl sok érdek sérelme szabhat neki gátat (erdőgazdálkodás, papíripar, nyomdászat). Aki viszont megvalósítaná, idővel rengeteget kaszálhatna rajta. Én önzetlenül rendelkezésre bocsátom az ötletet, legyen ez a hozzájárulásom a Föld védelméhez.

Más.

Hallgatom a rádiót, nézem a tévét, és az aktuális eseményekkel kapcsolatban egy szörnyű gyanú fészkelte be magát kicsiny kis elmémbe. Már megint megy a szélsőségesek(nek nevezettek) provokálása. Először minden előzmény nélkül bezárják a Budaházyt, terrorcselekmény előkészületére és egyebekre hivatkozva. A következő lépésben betiltják a Magyar Gárdát, ami ráadásul szerintem elég kontraproduktív, hiszen az EP-választás eredménye és a kocsmai beszélgetések tömkelege azt támasztja alá, hogy igen sokan támogatják őket, legalábbis elviekben (hogy ez helyes vagy helytelen, az más kérdés). Jön aztán az újabb lépés, amikor a rendőrség 'nem veszi tudomásul' a ez említettek melletti szimpátiatüntetést, és oszlatással fenyeget, miután azok kijelentették, hogy akkor is demonstrálni fognak. Megint az a cél, hogy kockakövek és molotov-koktélok repkedjenek?

Csak nekem gyanús, hogy amikor megszorítások lépnek életbe, akkor mindig keletkezik valami téma, amiről az egész sajtó beszélhet (a sarcok helyett)? Csak nekem tűnik fel, hogy mindig ilyenkor jönnek a Bácsfi Dianák és a hozzá hasonlók? A hatalmon levők tökéletesen tudják, hogy a Jobbik jelenleg a 3. erő, ahogy azt is tudják, hogy például a Magyar Gárda is ezer szállal köthető hozzájuk. Muszáj ennyi embert provokálni? Ha már a Budaházyt bezárták, és kimondták a Gárda feloszlatását, miért nem lehet engedni azt a tüntetést? Lengetnék egy kicsit a zászlót, kiabálnának egy kicsit, aztán megunnák és hazamennének. Sőt, ha ennek ellenére a szólásszabadság határát átlépő tevékenység történne, esetleg rendbontás vagy bármilyen jogsértés, még mindig közbeléphetne a rendőrség, ráadásul még pozitívan is jönnének ki az egészből. Nem értem — egyelőre. 

Mindezt csak azért írtam le, mert a különféle politikai jóslataimat tartalmazó bejegyzések megírására nincs időm, és mire odáig jutok, már annyi minden változott/megtörtént, hogy értelmét veszti az egész. Holnap ráadásul korán kelek, málnát szedek, aztán meg kóma leszek, így ez megint elmaradna.

(szedés közben pedig azt fogom énekelni, hogy "Mál-nát szedek, nyomom a kezem alatt/ Nem jö-ttél el, rúgom a valagadat/ Ha nem se-gí-tesz, fogd be a pofád...").

Technikai jellegű bejegyzés következik, ami leginkább azoknak szól, akik a Dragonlance világán játszódó könyvek szereplőinek nevével találnak szerény kis blogomra. Ezen bejegyzés megírásának fő oka az ő igényeinek kiszolgálása. A kisebbik ok, hogy — nem túl alapos — kutatásaim során nem találtam olyan oldalra, ahol a készítők vették volna a fáradságot, hogy összeszedjék, a sorozat mely tagjai jelentek meg eddig magyarul. Most egyrészt pótolom ezt a hiányosságot, másrészt pedig linkké teszem azokat a sorokat, amelyekről korábban már kritikát írtam (amiről majd később írok, azt is belinkelem a megfelelő kötethez).

Ha van olyan, akinek segítettem, szívesen veszem a köszönő kommenteket (hogy tudjam, volt-e értelme az egésznek), és bármilyen kérdést/kérést is szívesen veszek, akár itt, akár e-mailben.

TALÁLKOZÁSOK

Rokon lelkek (Mark Anthony & Ellen Porath)

Kalandvágy (Mary Kirchoff & Steve Winter)

Sötét szív (Tina Daniell)

Kódex és törvény (Michael Williams)

RAISTLIN KRÓNIKÁK

Lélekkovács (Margaret Weis)

Háború és testvériség (Margaret Weis & Don Perrin)

KRÓNIKÁK

Az őszi alkony sárkányai (Margaret Weis & Tracy Hickman)

A téli éj sárkányai (Margaret Weis & Tracy Hickman)

A tavaszi hajnal sárkányai (Margaret Weis & Tracy Hickman)

LEGENDÁK

Az ikrek ideje (Margaret Weis & Tracy Hickman)

Az ikrek próbája (Margaret Weis & Tracy Hickman)

Az ikrek háborúja (Margaret Weis & Tracy Hickman)

Új nemzedék / Raistlin lánya* (Margaret Weis & Tracy Hickman)

A nyári tűz sárkányai** (Margaret Weis & Tracy Hickman)

A LELKEK HÁBORÚJA

A hanyatló nap sárkányai (Margaret Weis & Tracy Hickman)

Az elveszett csillag sárkányai (Margaret Weis & Tracy Hickman)

A lenyugvó hold sárkányai (Margaret Weis & Tracy Hickman)

HŐSÖK

Huma legendája (Richard A. Knaak)

Viharpenge (Nancy Varian Brederick)

Menyét szerencséje (Michael Williams)

Kaz, a minotaurusz (Richard A. Knaak)

Thorbardin kapui (Dan Parkinson)

Galen, a lovag (Michael Williams)

HARCOSOK

A korona lovagjai (Roland Green)

Maquesta Kar-Thon (Tina Daniell)

A kard lovagjai (Roland Green)

Vasverő Theros (Don Perrin)

A rózsa lovagjai (Roland Green)

Lord Soth (Edo van Belkom)

Önfejű lovagok (Roland Green)

KÁOSZHÁBORÚ

Halálbrigád (Margaret Weis & Don Perrin)

(Az utolsó erőd*** (Margaret Weis & Don Perrin))

Az utolsó nemes (Douglas Niles)

Az égi éj könnyei (Linda P. Baker & Nancy Varian Brederick)

A bábkirály (Douglas Niles)

A Vértenger kalózai (Richard A. Knaak)

A Ráseránts-hegy ostroma (Fergus Ryan)

PAPKIRÁLY-TRILÓGIA

Az istenek kiválasztottja (Chris Pierson)

Isten kalapácsa (Chris Pierson)

Szent tűz (Chris Pierson)

A SÖTÉT TANÍTVÁNY TRILÓGIA

Borostyán és hamvak (Margaret Weis)

* Két külön címen jelent meg (eltérő időpontokban), de a tartalmuk ugyanaz

** Akárcsak az Új nemzedék, ez is önálló könyv

*** Nem tagja a Káoszháború-sorozatnak, viszont a Halálbrigád közvetlen folytatása