könyvek bejegyzései

Felkérést kaptam YShouldIBeaSaint-tól, hogy én is számoljak be 1. életem első meghatározó könyvéről, 2. azokról, amiket szívesen olvasnék el újra 3. és azokról, amiket  2007-ben olvastam. Persze nem pont így hangzott a kérés, de ez egy körkérdés, ami egy kicsit mindenhol torzul, én minden estre ezekre tervezek válaszolni. Még sosem passzolt nekem ilyen labdát senki, szóval most örülök, és inkább nem is bevezetek tovább. 

Fogalmam sincs, mi volt az első meghatározó könyv szánalmas kis életemben, de az biztos, hogy már óvodásan tudtam olvasni. Emlékszem egy korai példányra, ami mindössze 8-10, fél centi vastag lapból állt, és úgy kezdődött, hogy "Bari-bari Bárány, alig áll a lábán/ Nem is láb az, csak pipaszár — szokta mondani a szamár", de ez utóbbi — hely hiányában — már a második oldalra szorult. Ott volt aztán a Gőgös Gúnár Gedeon, a Mosó Masa mosodája és az Ablak-Zsiráf is, kinek ne lennének ezek meghatározó könyvek? Az általános iskola alsó tagozatának kötelező olvasmányait nem szerettem, sem az olvasókönyvek gagyi, néhány bekezdésnyi szövegeit (amik olyanok voltak, mintha nem is iskolásoknak, hanem gyp-seknek szánták volna őket), sem a Kincskereső kisködmönt, és a János Vitéz sem fogott meg. Az első olyan könyv, amit igazán élveztem, az a Pál utcai fiúk volt. Na, az nagyon bejött, ezért is olvastam el egy huzamban, aztán másnap még egyszer. A következő mérföldkő A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója volt, meg az Őrülten egészséges vagyok és a folytatása, bár az lányoknak szólt (legalább megtudtam pl., milyen első alkalommal menstruálni, viszont lehet, hogy itt kezdtem nemi identitás-ügyileg kisiklani). Csak ezek után találkoztam a fantasy-vel, és ha nem minden idők legjobb trilógiája kerül először a kezembe (Sárkánydárda krónikák), valószínűleg ezen találkozás után búcsút is mondtunk volna egymásnak. Ezek után már megszerettem az olvasást, és temérdek könyvet faltam fel.

Ezek között volt olyan, amit azóta többször is elolvastam, és némelyiket szívesen olvasnám el újra (ha nem állna glédában a polcomon kb. 150 könyv, amit ki szeretnék még végezni). Dumas A három testőre az örök favorit, amit már ötször olvatsam, a Húsz év múlvával egyetemben, és valószínűleg életem során 1-2 alkalommal kezembe veszem még. Az ezüstérmet a már említett Sárkánydárda krónikák kapja, amit 3x olvastam el (és amiről tervezek majd egy külön bejegyzést írni). A Galaxis útikalauz stopposoknak az a könyv, amit szívesen olvasnék még újra, meg végig is, mert az 5 részből eddig csak hármat tettem magamévá. A Harcosok klubját valszeg hamarosan megint végigolvasom, az avatár-trilógiára  (Shadowdale/Tantras/Waterdeep) sem nagyon emlékszem már, és Stephen King minden bizonnyal legjobb alkotását is megint végig kéne rágnom (Hasznos holmik). Máshoz nem nagyon fűlne a fogam.

Nálam a könyv egy szent dolog. Nem hajtom be a lapok sarkát, nem firkálok beléjük, nem satírozok, nem húzok alá, és úgy általában vigyázok rá. És ha egyszer elkezdtem olvasni, akkor szentségtörésnek tekintem, ha nem fejezem be tisztességesen. Vannak azonban olyan könyvek, amiket egyszerűen képtelenség végigolvasni, és muszáj vagyok letenni őket. Ilyen volt a Földburok című sci-fi förmedvény, aminek kétszer is nekivágtam, de másodszorra sem bírtam, Maugham Színház című műve (amit az Ördög sarkantyújának végigszenvedése után voltam kénytelen letenni), Joseph Hellertől a Valami történt (pedig anyám mondta, hogy a vége miatt érdemes végigszenvedni) és a Catcher in the rye, majd a Zabhegyező, amit sem angolul, sem magyarul nem tudtam 30 oldalnál tovább élvezni. Ja és, a Zendülés a Caine hadihajón is ebbe a csoportba tartozik (szintén kétszeri nekifutásra).

2007-ben elég sok alkotást elfogyasztottam. A Dragonlance világ könyvei közül az alap trilógiát újra elolvastam, majd utána egy előzmény-négyes két könyvét, A Kard lovagjait és A Korona lovagjait. Wass Alberttől a Tizenhárom almafát és az Elvásik a veres csillagot, Orwell 1984-ét, Gárdonyi A láthatatlan emberét, Móricz Rab oroszlánját és Bulgakov A mester és Margaritáját. Az egyetemi olvasmányokon felül még elolvastam a Mesterségem a halált is, Robert Merletől.

Van még valami kérdés?