közösköltség bejegyzései

Ahhoz, hogy világossá tegyem, miről akarok most rizsázni, az ember életében előforduló teendőket — önkényes módon — három kategóriára kell felosztanom.

Egyrészt vannak az igazán nagy horderejú dolgok, amik alapvetően változtatják meg a mindennapjainkat, és befolyással vannak a pénzünkre és az időnkre is. Ilyen mondjuk egy egyetemre való jelentkezés, egy házasság, egy költözés, új munkahely vagy gyerekvállalás. Egy részüket önként vállaljuk, azaz döntés előz meg, egy részük azonban spontán, sorsszerűen következik be, nekünk pedig idomulni kell a megváltozott helyzethez. Egy egyetemre ugyebár jelentkezhetünk önként is, hogy a jövőbeni esélyeinket javítsuk, vagy mert érdekel bennünket valamilyen szak, de az is előfordulhat, hogy szüleink nyomásának engedelmeskedünk (orvoscsaládokban például), és egy gyerek is becsúszhat, ha éppen nem terveztük. Lelkileg ezek komolyan megviselhetik az embert (főleg egy haláleset, baleset vagy szakítás), de hát nincs mit tenni, tudomásul kell venni a változást (vagy esetleg változtatni, ha ez lehetséges).Ilyenből szerencsére általában viszonylag kevés van egy ember életében.

Másrészt vannak az operatív teendők, amik a mindennapjaink apró tennivalói. Egy bevásárlás, takarítási feladatok, csekkek feladása, a "mit főzzek vacsorára?" kérdésköre, ajándékot venni valakinek, meglátogatni egy rokont és ilyenek. A legtöbbjük muszáj kategóriájú, de nem jelent komoly megterhelést életvitelünkre, egyszerűen csak el kell őket intézni. Hiszen enni muszáj, anélkül nehéz volna bármit is csinálni, de a takarítást sem kerülhetjük meg bizonyos időközönként, és a számlákat is fizetni kell, ha nem akarjuk, hogy kikössenek nálunk valamilyen szolgáltatást. Rutinfeladatok ezek, amik szinte minden nap (de legalábbis rendszeres időközönként) újratermelődnek, ennél fogva lelki terhelést sem igen jelentenek, kivéve ha valamilyen erőforrásunkhoz képest nagyon felszaporodnak. Ha például nincs időnk semmire, mégis sok dolgot kéne egy időpontig elintézni, vagy nincs pénzünk, de mégis rengeteg kiadásunk volna, akkor beléphet a lelki tényező, és elindulunk a depressziós állapot irányába.

A harmadik kategória inkább a jelen bejegyzés témája (alapja), a nyűgös tennivalók. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a dolgok, amik az előző kettőből kimaradtak. Fontos őket elintézni, de végül is ráérnek, nem muszáj miattuk rögtön intézkedni. A probléma abban áll, hogy ez az elintézés kicsit többet jelent, mint pusztán leugrani a sarki boltba vagy a postára, és nem elég csak egy elhatározás (mint pl. takarítás esetében), mert másokra is szükség van hozzájuk. Szabadságot kell kivenni, el kell menni egy hivatalba, időpontot kérni, elviselni a packázást, vagy lépések sorozatából áll, azaz ha egy dolgot megtettünk, még mindig ott a többi, hogy az egészet késznek lehessen nevezni. Némelyik persze kockázatot is tartalmazhat, mert esetleg ha kifutunk az időből megbüntetnek vagy még több anyagi és időbeni ráfordítást igényel a kipipálásuk. Egy hozzám hasonlóan Pató Pál embernek ezekből számtalan fel tud halmozódni, annyi, hogy az néha már kiborító. "Ezt is mikor fogom már elintézni?" — merül fel bennem a kérdés számtalanszor, főleg, amikor hosszú idő után eszembe villan, hogy az a bizonyos dolog még mindig vár rám. A sok elintézetlen nyűgös dolog aztán egyre jobban nyomaszt. Ott lebegnek a jövő horizontján mint kényelmetlen vacakolódások, én pedig bárminkor túl eshetnék rajtuk, ha végre összeszedném magam, de addig csak az önmarcangolás marad, amiért még mindig nem intéztem el őket. Ha viszont egyszer végre meglépem a szükséges lépéseket, nagy kő esik le a szívemről, és baromi büszke leszek magamra. Szinte felszabadulok, és elégedetten csettintek a nyelvemmel, hogy "Na ez is megvan!". Mivel ezeket nem tartom folyamatosan észben, csak néha-néha jut eszembe egyik-másik, arra gondoltam, hogy listát kellene róluk készíteni, és kipipálni szépen azt, amelyiken már túl vagyok. Ez talán valamilyen szinten előre mutat abban az értelemben, hogy amennyiben a jelentős hányadukat letudtam, az ösztönzően hathat a folytatásra.

Ezt a bejegyzést lényegében ezért is írtam, hogy ide ömleszthessem azokat a nyűgösségeket, amik egyrészt még várnak rám, másrészt most eszembe is jutnak. Így lesz egy lista, amit nem tudok elveszíteni, érthetővé teszem, hogy miről papolok itten, és még azoknak is tudok érdekességgel szolgálni, akik voyeurködési célzattal olvasnak ego-blogot. Lássuk:

Amikor a nagyanyám meghalt, nekem kellett intézni a kórházi dolgokat, a temetést és a hagyatéki, öröklési dolgokat is. A lakást aztán megörököltem, de azóta sem intéztem el egy halom átíratási ügyet. Az ELMŰ végre megvan, de

- fel kell még hívnom a közösképviselőt, hogy a közösköltséget az én nevemre számlázzák nagyanyámé helyett. Egyszer lementem az irodájába, hogy rávegyem erre, de ott azt mondták, elég, ha felhívom (nem volt ott). Ehhez csak meg kel szereznem a telefonszámát, azaz leolvasnom a földszinten kirakott papírról. Ha ez megvan, el kell mennem a bankba, és átíratnom az állandó átutalást a saját számlámra (a közös helyett), valamint a havi 5100 Ft-ot 6525-re kell módosítanom. Ha ez is megvan, az eddig felhalmozódott különbözetet egy összegben ki kell fizetnem, és akkor tiszta lesz a folyószámlám.

- a Generalinál szintén szerződést kell módosíttatnom, ezért aztán őket is fel kell hívni, és végigjárni a szükséges lépéseket.

- A FŐTÁV-ot egyszer már hívtam, el is mondták, mit küldjek el faxon, de mivel akkor ezt nem tettem meg nyomban,már elfelejtettem. Újra fel kell tehát hívnom őket, és módosíttatni a fogyasztó nevét. Ha ez kipipálva, szintén el kell intézni, hogy a saját számlámról vonogassák az összegeket és ne a közösről.

- a Díjbeszedő Zrt. nagyobb falat lesz, mivel ők közvetlenül nem intézhetnek ilyesmit, minden egyes szolgáltatót külön-külön kell megkeresni átírási ügyben. Ha ez mind megvan, szintén bankszámla procedúra következik.

- ezek után jöhet a régi, közös bankszámla megszüntetése, mert akkorra már feleslegessé válik.

- ha nem lett volna elég a telefonos és személyes kisasszonyokból, el kell mennem az önkormányzathoz, hogy az építményadót is átírják az én nevemre, mert maguktól erre nem képesek (holott majdnem, hogyelőbb tudtak nagyanyám elhunytáról, mint én).

- újabb út az önkormányzathoz: a vállalkozói igazolványomba fel kell vetetnem a könyvelést mint tevékenységi kört. Talán ez meglepőnek tűnik, de azért van, mert előbb lettem vállalkozó, mint mérlegképes, és akkor még a képesített könyvelői végzettség mellett nem engedélyezték a könyvelést.

- a Pénzügyminisztériumon keresztül regisztráltatnom kell magam, hogy a 10M Ft feletti bevételű cégeket is könyvelhessem. Ez egy halom pénz, aztán pedig újabb nyűgök sora, mivel innentől kezdve kötelező (és drága) továbbképzésekre kell majd járnom.

Jönnek a lakással enteriörjével kapcsolatos teendők. Ezek ugyan nem olyan lényegesek, de frusztrálnak, amiért még mindig nincsenek meg.

- nagyanyám még életében kicseréltette az ablakokat. A szobai nagy ablak régen a szimmetria-tengelyénél nyílt, most már zsanéros. Azonban olyan brutálisan állat nagy (kb. 180*180 és dupla üvegű), hogy a zsanérok alig bírják el, következésképp zárni is nehezen lehet. Előfordult már, hogy akármennyire erősen is fordítottam rá a kilincset, egy nyári viharban a szél egyszerűen benyomta, aztán már ömlött is az eső a szoba padlójára. Most meg a huzat ver be, nem is kicsit, a jobb kezem menten lefagy tőle. Tehát az OBI irányába kellene haladnom, hogy ilyen szigetelő profil-izét vegyek, és felragasszam a megfelelő helyekre (a konyhában is).

- az összes villanykapcsolót le szeretném cserélni, amihez előbb le kellene őket mérnem, hogy ne vegyek se nagyobbat, se sokkal kisebbet, mint az eddigiek, mert van ahol például a csempék közé van beágyazva a kerete. Konzultálnom kellene valakivel, aki felhomályosítást tud adni, lehet-e kompatibilitási probléma valahol, aztán szereznem kéne valakit, aki be tudja őket szerelni, mert én semmi villamossági dologhoz nem konyítok.

- de akkor már ugye ezt egyszerre kellene kivitelezni a fürdőszobai és szobai világítótestek spot-lámpákra történő cseréjével, amik esetében szintén jönne a konzultáció, szintén meg kéne őket venni, szintén be kellene őket szereltetni, amihez valószínűleg fúrni-faragni is kell (amihez meg nincsenek eszközeim), aztán glettelni, festeni, stb., szóval ez nem mostanában fog megtörténni.

- betonfúrásra alkalmas eszköz eleve nagyon kéne, mert egy csomó helyre szeretnék új lyukakat. A szobai díszpöcsségeket át kellene hordanom a kisszobai falra, a helyükre szereznem kéne megfelelő stílusú dekorációkat (valszeg kirakók lesznek), de a konyhába is elkelne egy-két gödröcske.

- ha már itt tartunk, ki kellene végre raknom az aktuális kirakómat (már csak olyan 1200 db-nak kell helyre kerülnie...), bekeretezni és felakasztani.

- a konyhai dekorációk kérdése még mindig nem oldódott meg, mert eddig csak egy alkalmas posztert találtam. Igaz, azóta nem is kerestem újabbakat, de erre most költeni sem szeretnék (azaz szeretnék, csak nincs miből).

- újra kellene tapétáznom az előszobát, mert Desiré egy csomó helyen megbontotta a jelenlegit.

- a kisszobai komódot ki kellene rámolnom, szétszednem, és úgy összeraknom, hogy a fiókok ne jöjjenek kia sínből, mert így csak állandóan letépem az elejüket. Éljen az IKEA meg a jó kis ragasztója! Ha ez megvan, fel kellene címkéznem minden fiókját, mert sosem tudom, melyikben mi van, így mire megtalálom, amit keresek, fél tucatnyi előlap marad a kezemben.

- ez utóbbihoz meg kéne várnom a következő lomtalanítást, hogy a sok szemetet kihajíthassam belőle, ahogy az összes többi szekrényből is. Olyan rendet vágok itt, hogy ihaj, csak jöjjön már az a március...

- archiválni kellene a gépemen tobzódó rengeteg fotót. Ehhez CD-k kellenek, valamint türelem, hogy mindet irányba forgassam, és kiválogassam, melyik az enyém, melyik a Rolandé, melyik publikus és melyik nem.

- vennem kéne egy DVD-tartó alkalmatosságot, amolyan szekrényfélét, ami befér a nagyszoba ajtaja mögé a sarokba. Belepakolni szépen a rengeteg DVD-t, lehetőleg valamilyen rendezési elv szerint, így felszabadulna egy csomó hely az egyéb környékeken, és nem is volna olyan rendetlenség-hatású a sok lemez.

- a blogomat visszafelé fel kellene címkézni, javítgatni a helyesírást és illusztrációkat beszúrni minden bejegyzéshez, hogy igényesebb legyen egy fokkal.

- a nagybácsimmal el kellene intézni ezt az örökösödési ügyet. Elszánás, pénz, ügyvéd kell hozzá, amiből egyelőre még egy sincs meg.

Na, egyelőre ennyi, de ha eszembe jut még pár, betoldom ide. A lista persze főleg magamnak szól, ezért is a kiemelés betűben és háttérben. Ha valamelyikkel végeztem, semlegesítem a kiemelését.

Kedves olvasók, 979 online éli az életét.