közmunka bejegyzései

Napok, sőt hetek óta visszatérő téma a különféle médiumokban, hogy helyes-e pl. a monoki vagy a kerepesi elképzelés, miszerint ezen túl csak annak adnának szociális segélyt, aki bizonyos mennyiségű közmunkát végez a helyi önkormányzat számára (és a gyerekeit iskolába járatja). Ez a téma engem is foglalkoztat, de a többséggel ellentétben esetemben kevésnek bizonyul ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet az országot ténylegesen érintő dolgokról.

 

Egyébként ennek a dolognak már a hírekben való megjelenítése sem mindennapi, mivel több esetben ugyanaz a média néhány nap elteltével már egészen más megvilágításban tálalja a sztorit. Az általam viszonylag rendszeresen követett HírTV, EchoTV és mno.hu végig a jobboldali választópolgárok gondolkodásmódjának megfelelően, pozitív változásként adta hírül az említett önkormányzatok rendeletmódosítási tervezeteit. Az idebent hallgatott Juventus és az általam délben hallgatott Kossuth Rádió közül legalább az egyik (már nem tudom melyik) kezdetben enyhén pozitív, majd semleges, jelenleg pedig kimondottan ellenséges szóhasználattal kommentálja az egészet. Na persze, nyilván közben megérkezett az ukáz, hogy mit kell (be)mondani. Ez a két rádió közül egyik esetében sem volna meglepő, az mr-1 esetében viszont még ocsmány is (a Juventusban azt mondanak, amit akarnak (meg ami nem törvénytelen)).

Márpedig meggyőződésem, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége (még a 90%-ot is megkockáztatom (UPDATE)) teljesen egyetért az önkormányzatok álláspontjával. Ezt diktálja a józan ész, nem? Aki szociális segélyt kap, és alkalmas a munkára (!), az igenis dolgozzon, legalább azt a havi 10 napot. A dolgozó állampolgárok a munkabérük egy részét adó formájában beadják a közösbe (persze nem önként), hogy legyen miből finanszírozni a közös használatú javakat, intézményeket (oktatás, eü., utak, szociálisan rászorulók, stb.). A segélyt kapók azonban semmit nem adnak a közösbe, csak elvesznek onnan. Nem arról van szó, hogy aki az élete során megbotlik és neadjisten elesik, azt ott kell hagyni az út szélén, meg még fújkodni is kell rá. Sőt, éppen hogy segíteni kell őket. De aki csak a markát nyújtja, és közben kiröhögi azt, akitől a pénzt kapja (aki dolgozik), azt rá kell kényszeríteni a munkára. Ha nincs a környéken munka, akkor a közmunkára. Ha elfogadnám a TV2 Napló című műsorának házi közvélemény-kutatását, akkor most arra is hivatkozhatnék, de mivel ott a kérdésfeltevés is manipulált, és a válaszolók sem alkotnak reprezentatív mintát, ezért inkább mégsem hivatkozom rá. Pedig ott is baromi magas volt a helyeslők aránya.

De most csak gondoljuk el, milyen előnyökkel járna, ha országos szinten elterjedne ez a metódus. Az önkormányzatok a tönk szélén állnak, de ennek ellenére egy halom feladatot el kell látniuk. Ilyen a közterületek takarítása, az árkok karbantartása, a játszóterek padjainak, mászókáinak újrafestése, stb. Ezekhez nem kell szakértelem, bárki meg tudja őket csinálni, akár 6 általánossal is. Ennek ellenére vállalkozásokat kell megbízniuk a kivitelezésre, azok pedig jóval drágábban végeznek el mindent, hiszen profitot is akarnak maguknak. Ha ezeket a feladatokat ki lehetne adni közmunkába, akkor az önkormányzatnál maradna némi pénz, amit költhetne más feladatokra, fejlesztésekre, megmenthetné esetleg a bezárástól az óvodáját/iskoláját, de akár a szociális ellátásokhoz is hozzácsaphatná, és akkor mindenki jól járna. De nemcsak a falvak, községek fordíthatnák a javukra ezt az intézkedést, hanem a városok is. Ott is van tennivaló bőven, és nem pusztán a szemétszedés. Lehet kubikolni a közműfejlesztéseken, lehet graffitit eltávolítani, letépkedni az illegális hirdetéseket, parlagfűmentesíteni, füvet nyírni. Soroljam még?

Havi 10 napról van szó. Havonta 10 nappal kevesebbet lehetne a kocsmában tölteni, 10 nappal kevesebbet lehetne unatkozni (márpedig tétlenség a bűnök forrása), 10 nappal kevesebbet lehetne a gyereket ütni, ami ráadásul otthon sem lenne, hiszen annak meg a segély érdekében iskolába kellene járnia. Ha valakinek szemetet kell szednie, talán nem dobálná el a saját hulladékait sem, mert úgyis neki kellene összeszednie azt, sőt, talán a gyereke sem dobná el, mert aztán az apjának kellene összeszednie (és akkor jár a két pofon). Az apuka is jobban jár, ha a közmunkával töltendő időt támaszkodással és nem pedig hajlongással tölti el.

A szocializáció szempontjából is csak előnnyel járna az egész. Ha a gyerek azt látja, hogy munka nélkül is meg lehet élni, mert ha fázunk, csak ki mell menni a közeli erdőbe fát vágni, ha éhesek vagyunk, akkor meg csak el kell venni a másét, akkor egész életében ezt tartja majd a természetesnek, és ami még nagyobb baj, hogy az ő gyerekei is. Ezt a körforgást ha megakasztani nem is tudnánk, némileg azért el lehetne téríteni. Másrészt pedig a segélyt kapó is megbecsültebb tagja lenne a társadalomnak, hiszen ő is dolgozna, ő is csinálna valamit. Ha a környezete emiatt másként áll a személyéhez, az neki is jobb.

Szép új világ... talán kicsit álmodozósnak tűnhet mindez, de nem érdekes, mert úgy sem lesz belőle semmi. Elvégre ott a törvény, és ha a törvény ott van, akkor hiába, hogy szinte MINDENKINEK jobb lenne (még akkor is, ha ezt nem mindenki tapasztalná közvetlenül), nem lehet és punktum. Inkább legyen mindenkinek rossz, minthogy megváltoztassák a törvényt. Rögtön mindenki rasszista, kirekesztő, büntetni akar, meg miegyéb, és máris kezdheti szégyellni magát.

Eddig a legtöbb hasznos dologhoz a szándék hiányzott. Most megvan a szándék, de most meg jön egy halom gáncsoskodó érdekvédő, megmondóember, meg értelmiségi, és nyakatekert módon megmagyarázza, miért nem lehet ezúttal sem tenni valami jót (vagy jónak tűnőt).

Ezt én sosem fogom megérteni.