kampány bejegyzései

Jöjjön egy kis politika, ha már úgyis kampányidőszak van, sőt, már egy hónap sincs az országgyűlési választásokig. Én meg ugye elég sokat foglalkozom a politikával, mostanában mégis mindig csak a picsogás van a blogomon, meg a munkahelyi szarságok szóval most törlesztek egy kicsit.

Van ez a videó, ami futótűzként terjed a neten, jó sokan megnézik, belinkelgetik, beágyazgatják, aztán megy rajta a vita. Ennek ellenére én is berakom ide, hogy aki még nem látta, az megnézhesse (ha akarja), kávé, sör bekészít, aztán mindjárt véleményezem magam is.

— először is leszögezném, hogy az alkotás zseniális, mind technikailag, mind ötletességben. Minden kép egy külön kis bravúr, ahogy a statisztikai adatokat metaforikus módon (is) megjelenítik. Tényleg le a kalappal a készítők előtt, és őszintén remélem, hogy ha eddig nem kaptak megbízásokat reklámfilmek és hasonlók elkészítésére, akkor ezentúl dőlni fognak hozzájuk a megbízások. A videóval már bizonyították alkalmasságukat.

— a készítők. Na igen, azokon a honlapokon, ahol lehetőség van megtárgyalni a látottakat (mondjuk szinte mindenhol), a trollkodás alapja, hogy az alkotók tutira FIDESZ-tagok. Ők maguk ugyan többször is leszögezték, hogy civilek, és a videót önszorgalomból készítették (ahogy Gery Greyhound a korábbi videóját is), de hát láttunk már Magyar Vizslát is ugyebár, aztán ott is ment a tagadás. De most őszintén, számít? Mennyiben más a videó tartalma, ha a FIDESZ kampánycsapata vagy általuk pénzelt társaság csinálta? Még büszke is lennék rájuk, mivel ilyen jó kampányvideót Magyarországon még nem alkottak, szóval ha mégis a Dogbyte csapata az elkövető, én a FIDESZ helyében megfizetném őket 10 évre előre. Ez a "de a FIDESZ csinálta, még a végén is ott a kampányszlogenjük" téma a szokásos, ezúttal lightos karaktergyilkosság esete, amikor a beszélőt minősítjük és nem a mondandót, ráadásul bármelyik ellenzéki párt csinálhatta volna, az a lényegen úgysem változtat. Tipikus szoci módszer, ami minden kampányidőszakban előjön.

— beszéljünk inkább az adatokról, úgyis az a következő lépés minden fórumon. A készítők itt is bravúrosak voltak, hiszen a videó mellé megalkotott blogban szépen felsorolják, honnan vették az adatokat, és mivel azok nem házi készítésűek (PSZÁF, EUROSTAT, KSH, stb.), ezzel már ki is húzták minden hasonló támadás méregfogát. Így is kell ezt. Ismerjük Winston Churchill híres aforizmáját: "Én csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam", de ez most nem játszik. Na nem mintha ettől sokan zavartatnák magukat, mert ugyanúgy nyomják a hülye szöveget.

— sokkal okosabb felvetés az, hogy az adatok bár valósak, önkényesen lettek összeválogatva, mindig a rosszabbakat választva a kínálatból. Ez egyrészt biztosan igaz, de hát kampányfilmről van szó, vagy mifenéről, másrészt az adatok maguk attól még ugyanazok. Oszkó Péter pénzügyminiszter a Greyhound blogon maga is kifogásokat emelt bizonyos összehasonlításokkal kapcsolatban, a készítők meg jól megválaszolták azokat. Itt-ott ugyan kicsit demagógok a válaszok, de ehhez már hozzászoktunk kicsiny hazánkban, majd mindenki kiválogatja magának a szimpatikusakat (nyilván érzelmi alapon). Lehet vitatkozgatni a választott időszakok helyességén (önkényességén), a választott országokkal való összehasonlíthatóságon, és ezt mindenhol kommentfolyamokká lehet duzzasztani (duzzasztják is), de gyerekek, nézzetek ki az ablakon, basszus! Akik leálltok vitatkozni (ami valahol persze helyes), nem látjátok, mi van itt? Nem ebben az országban éltek?

— Oszkó Péter egyébként egy jó nagy adag szimpátiát váltott ki belőlem azzal, hogy a Greyhound blogon (is) leállt vitatkozni a készítőkkel. Így kell erősíteni a 'politikus is ember' imidzset, nem pedig mesterségesen generált, jó sok kamera előtti pózokkal. Kádár apánk is a nép egyszerű fia volt, meg Horn Gyula is maga vitte le a szemetet, mint tudjuk, de ne má'. Ez olyan szar. Oszkó viszont korrektül elvegyült a kommentelők között, és az érvelése sem volt olyan bitangpusztulatosan fostos, mint amilyen a minisztertársaié szokott lenni (úgy vállalom a politikai felelősséget, hogy nem mondok le — á la Stern Szekeres Imre). Most körülnézek, hogy a jobbos társaim nem látják-e, mit írok ide mindjárt, de le kell szögezzem, hogy amikor a bloggerek vagy az mno.hu munkatársai gúnyosan estek neki, amiért egy kommentben a  százalékpont helyett — tévedésből — százalékot írt, kimondottan a miniszterrel szolidarítottam. Ő maga is leírta, hogy a mobiljáról blogol/kommentel, így akaratlanul is az egyszerűsítésre törekszik, mint mindenki más. Jó-jó, egy miniszternek erre figyelnie kellene, de hát valahol mégis csak ember, civilben miért ne lehetne egy kicsit pongyola?

Na. Szóval jó ez a videó, attól meg mindenkit megkímélnék, hogy a jeleneteket és azok tartalmát egyenként is górcső alá vegyem. Kedvem ugyan lenne hozzá, de időm az nincs, meg aztán az olvasók türelmével sem szeretnék visszaélni.

A minap szakmai szempontoktól ihletetten mászkáltam fel-alá az interneten, amikor is egy nagyon hasznos kis oldalra bukkantam. Hogyaszondja: adókalkulátor a 2009-2010. évekre.

Tök jó dolog, és nyilván megbízható is, hiszen maga a Pénzügyminisztérium bocsátotta rendelkezésre, tehát felkészült és őszinte szakemberek alkották meg nekünk, mert azt szeretnék, ha okosodnánk és kalkulálni tudnánk a jövő évi fizetésünket. Hogy a PM csinálta, az abból is látszik, hogy az oldal címében és a 'program' nevében az "Adókalkulátor" felirat szerepel, az alsó és felső kicsinyített honlapcímben viszont a "Jövedelemkalkulátor" felirat. Ez olyan bájos kis PM-es dolog, avagy...bazmeg arra nem képesek, hogy legalább ez egységes legyen. Ez pont olyan, mint anno az ötéves adócsökkentési program, amit a választás előtt megszavaztak, aztán a választás után huss, már el is lett felejtve a dolog (megszavazták, hogy nem). Az is olyan kedves kis (szoci-)PM-es dolog volt. Na, de ne térjünk el a bemutatni kívánt programtól...

...ami arról szól, hogy fogjuk szépen a bruttó bérünket, aztán beírjuk abba a kis ficakba ottan, a gép meg kidobja, hogy mennyivel lesz több fizetésünk 2010-ben, ha egyébként ugyanannyi pénzt kapunk, mint 2009-ben. Tegyünk egy próbát. Tételezzük fel, hogy véletlenül pont 73500 Ft a fizetésünk, azaz a jövő évi minimálbérrel egyenlő. Beírom a rubrikába, és láss csodát, megtudom, hogy majd havi 1121 Ft-tal vihetek többet haza, sőt, az infodömping részét képezi a százalékos arány kiszámolása is, esetünkben 1,9%. Ez tetszik! Nézzünk még adatokat:

80000 Ft  +888 Ft/hó (1,4%)

90000 Ft  +529 Ft/hó (0,8%)

100000 Ft +170 Ft/hó (0,2%)

130000 Ft +1418 Ft/hó (1,5%)

150000 Ft +2500 Ft/hó (2,4%)

200000 Ft +12705 Ft/hó (10,1%)

300000 Ft +15990 Ft/hó (9,4%)

500000 Ft +10800 Ft/hó (4,1%)

1000000 Ft +2780 Ft/hó (0,5%)

Ennyi elég is lesz játszásnak, meg ahhoz, hogy leszűrjünk pár tanulságot. (Nem feltételezem, hogy rosszak a számok, ezért nem számoltam utánuk).

1. Mint látható, jövőre az ország lakosságának túlnyomó többsége alig pár forinttal fog többet hazavinni. Akik bruttó 100e Ft környékén keresnek, azok szívnak a legtöbbet, de ehhez képest a +- soktízezer sávban levők fizetésnövekedése sem éri el az éves inflációt sem. A 0,8% meg a 2,4% egyszerűen nevetséges, amikor minden úgy drágul, hogy nem igaz. Ez a 100e mintha vízválasztó lenne, mivel innen lódul meg a növekedés, ami egészen kb. 228 ezer forintig emelkedik, majd újra csökkenni kezd, 1434300 Ft-nál pedig átlendül a negatív tartományba is. Ezt valahol mondhatjuk igazságosnak is, hiszen aki eddig is éhbérért dolgozott, az ezután sem fog a burzsoázia fejére nőni a havi 1000 Ft plusszával, aki meg másfél milla felett keresett eddig, annak célszerű minimálbérre bejelentenie magát, hogy eztán se érezze a  veszteség érzését. Az állami szféra osztályvezetői, államtitkárai és a haverok meg egy kicsivel kevesebb hivatalos jövedelemhez jutnak, na bumm. Persze azért örülünk ám, főleg mivel a középosztály is megerősödhet kicsit.

2. Ezzel a lehetőséggel maga a kormány bizonyította be, hogy a "Másfél havi pénz marad a borítékban" kampányszlogen nettó hazugság. Na nem mintha eddig akárcsak egy kicsit is adtak volna arra, hogy ne bukjanak le seperc alatt, egy kis munkát azért mindig adtak az ellenzéknek. Most erre sincs szükség. Ahhoz ugyanis, hogy ez az állítás igaz legyen, léteznie kellene olyan összegnek, ahol a növekedés eléri a 12,5%-ot, ilyen azonban nincs. A legmagasabb, 12,1%-os arány a 228000-232000 Ft közötti sávban van, de ugye ez még mindig nem elég az állítás igazolásához, nem is beszélve arról, hogy akiknek ez a hülye duma szól (mert ők még képesek beszopni), az a legalacsonyabb jövedelmű réteg, akik viszont plusz egy heti fizetést sem kapnak. Kb. ugyanazok, akik az "elvette a Zorbán a nyugdíjamat" szövegre is vevők voltak. De ne legyünk ennyire szigorúak, és adjunk egy kis mozgásteret, hogy igaz lehessen a szlogen, elvégre a 18:00 és a 6 óra között is van egy kis különbség. Jó, és akkor most beljebb vagyunk? Ha van olyan n összegű bruttó fizetés, amire érvényes ez az állítás, akkor attól még nem hazugság a társadalom tagjainak 99%-ára nézve? Szerintem de.

3. A jelenlegi (és előző) kormány is hajlamos arra a nézőpontra, hogy ha 2%-kal csökkentik az adókat, és 5%-kal emelik a járulékokat, akkor azért mondhatják, hogy "soha nem látott adócsökkentést hajtottunk végre", hiszen szigorúan véve igaz. Eközben persze a nép ezt nem így látja, mivel a népnek mindegy, hogy minek nevezik a sarcot hivatalosan. Én is a nép egyszerű fia vagyok, ezért igyekszem összefüggéseiben szemlélni a dolgokat, így azt is látom, hogy — azon túl, hogy elsejétől olyan összegek is jövedelemnek fognak számítani, amiket sosem kapunk meg, — a nagy többség búcsút mondhat a béren kívüli juttatásoknak, azaz olyan pénzeknek, amikkel a munkáltatójuk a ki*szott magas adóterhek miatt szinten tartani igyekezett a fizetésüket. Például. Például a kajajegy ugrott, munkába járás térítése ugrott (a helyközi utazásé nem, mivel azt a Munka Törvénykönyve írja elő), üdülési csekk huss, nyugdíjkiegészítésnek, egészségpénztárnak annyi. Hadd ne soroljam. Egyedül az internet térítése marad, mert az nyilván jól jön a Kóka haverkáinak. Ezeket a juttatásokat eddig zömében éppen azok kapták, akik most elvileg tizenix ezerrel többet visznek majd haza (mert szakképzettséget nem igénylő munkákat ellátó, minimálbéres alkalmazottakat nem kell ösztönözni, van helyettük száz másik, a százezreket/milliókat keresőknek meg a VBK már felesleges), tehát a nagy eredmény el is szállt. Az ország gazdaságának szempontjából meg ugye tudjuk, hogy micsoda kegyelemdöfés lesz a cafeteria ilyen szintű megadóztatása, hiszen ezt egyszer már le is vezettem.

Csak egy egyszerű kritikának indult, azt' máris hova jutottam...már az MSZP szerinti második nagy eredményt nulláztam le. A magam számára mindenképp, de ti se dőljetek be nekik gondolkodás nélkül.

Az a szokás nálam, hogy amikor hazamegyek, a földszinti postaládából kiszedem a leveleket, kinyalábolom a többi szemetet (összeszedem a másét is a padlóról), aztán amikor felmegyek a lakásba, egy könnyed mozdulattal a hűtő tetejére dobom őket, későbbi feldolgozás céljából. Legyenek szem előtt. Na persze, ha valami elsőre is izgalmasnak tűnő dolog van köztük (pl. feladó nélküli boríték vagy Országos Vérellátó Szolgálat postázta levél), akkor azt feltépem izibe, a többi viszont addig ott halmozódik, amíg el nem tökélem magam a csoportos iktatásukra.

A legutóbbi ilyen alkalom tegnap este jött el, mivel az újabb 3 OTP-s küldemény meg a nemrég megtekintett, érdekes tartalmú FŐTÁV számla izgatta a fantáziámat. Azt írták ugyanis, hogy a "lejárt határidejű tőketartozásom" -5641 Ft, ami azért tűnt érdekesnek, mert nemhogy online átutaltam, de ha ezt nem tettem volna meg, akkor csoportosan vonták volna le tőlem, satöbbi. Ki is derült, hogy valóban, egyszer átutaltam, aztán levonták maguktól, amit viszont utólag visszaküldtek, ergo a tájékoztatásuk szar, mert sem tartozásom, sem túlfizetésem nincs náluk. Azért igazán kár erőfeszítéseket tenniük, hogy hülyeségeket írogassanak...

Miután megnyugodtam, találtam a kupacban egy címzett nélküli, a FŐTÁV számlájával együtt érkezett levelet. Első ránézésre egyértelmű volt, hogy ez is a fűtőktől van — sőt, valahol utaltak is erre, — mégis amolyan reklámanyag-szerűnek tűnt a külseje. Reklám márpedig volt a számla mellett is bőven. Kicsit kevésbé felületesen rápillantva megtaláltam az előnyomott feladót: Horváth Csaba, főpolgármester-helyettes. "Aouejj!" — mondom — "hát csak nem nekem írt ez a drága ember, egyem meg a szivit?". Ez az a polgármester fickó, akiről nekem mindig egy olasz maffiózó jut eszembe, talán azért mert úgy is néz ki (meg tán...), de sebaj, mert a Mikoláról meg egy Gestapo-tiszt, szóval azért megvan az egyensúly. Na, bontom kifele a levelet, azt' látom, hogy van benne másik papíros szép arcképpel, kisbetűs-nagybetűs (váltakozó) Budapest felirattal (amit már jól ismerek az iparűzési adó bevallásról), vastagbötüs szöveggel, aláírással. Olvasom:

"Tisztelt budapesti polgár"

Ez én lennék...

"Ön is tapasztalhatta, hogy az elmúlt két évtizedben egyre drágább és nehezebb lett az élet a távfűtéses lakásban élőknek. Önt és még 650 ezer budapestit joggal háborította fel, hogy a fűtésért, mintegy 20%-kal többet kellett fizetnie, mint a gázfűtéses lakásban élőknek."

Kezdjük talán ott, hogy az elmúlt két évtizedből 12 évet éppen a kedves Csaba pártja vezényelt le, és még csak nem is kell ezt a határt a rendszerváltás öröksége miatt 70 évre bővíteni (ezzel rontva tovább az arányokat), mivel a fővárosban mind a 20 évben a ballib koalíció uralkodott, szóval nem értem, mi ez a nehezebb "lett" dolog. Magától? Például a távfűtés az éppen a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozó dolog, ergo az elsőtől az utolsó pillanatig a Horváth úr kollégái intézték nekem, hogy egyre "drágább és nehezebb" lett az életem a kis panel-odúmban. Kíváncsi lennék aztán, mibe került nekem ez a kéretlen levél, és a Horváth úrék mennyit fizettek ki a haverkáknak a megszerkesztésért magáért, már csak azért is, mert az elég trére sikerült. Rögtön az első mondatban ugyanis egy vesszőtöbblet van, amire úgy tűnik, senki nem figyelt föl. Értem én, hogy nekem sem az igazi a helyesírásom, de hát én nem kapok milliókat a blogírásért (sajnos). Harmadrészt — még mindig ennél a két mondatnál maradva — bár lakóhelyem miatt egy külső szemlélő számára én is panelprolinak tűnhetek, nekem mégsem ilyen a mentalitásom. Nem érdekel, hogy másnak hozzám képest több-e vagy kevesebb a valamije, mert engem nem az irigység éltet. Az érdekel, ha mindenkinek egyre szarabb, de hogy az hozzám képest mennyivel rosszabb vagy jobb, már nem foglalkoztat. Egyedül az érdekel, amikor nekem azért lesz kevesebb, hogy másoknak több legyen, és ez ilyenkor, adófizetés előtt különösen izgat. De menjünk tovább:

"Baloldali pártként az MSZP mindig a hátrányban lévők jogainak védelmében lépett föl!"

Most csak azért nem kell a padlóról összekanalaznom az agyamat, mert azt már tegnap megtettem. Mi a fasz van? Hogy az MSZP baloldali, eleve vitatható, de ne politológizáljunk, inkább csak nézzük az érdemi tartalmat. Kár, hogy nem tudom meg, pontosan melyik intézkedések jelentik azt a "mindig"-et, pedig tök jó lenne némi támpont. Mi minden lehetett ez a sok jó? Mondjuk a Bokros-csomag, ami — többek között — elvett egy csomó családtámogatást, és megszüntette az ingyenes fogmegtartó kezeléseket? Mondjuk a vizitdíj bevezetése, vagy az élelmiszerek ÁFÁ-jának 25%-ra emelése (12-ről)? Vagy esetleg a mostani intézkedések, például a rokkantak visszavezénylése a munkaerőpiacra, ahol többdiplomás, egészséges emberek sem kapnak munkát? Ennyi már önmagában elég a "mindig" cáfolatához, de ez a mondat nem is erről szól. Ez ennek az ótvar bandának az esszenciája, ez a valóságról tudomást nem vevő, gyomorforgató hazugság, ami nálam már túl van a politika kategóriáján, és sokkal inkább a Btk. hatáskörébe tartozik. Hogy agresszívebbet ne írjak. 

"Az Ön által fizetendő irreálisan magas lakásrezsi költségek csökkentése érdekében a fővárosi szocialisták intézkedések egész sorát hozták. Elértük, hogy ma már sokkal olcsóbb a távfűtés, mint 2-3 évvel ezelőtt, és ugyanannyiba kerül, mint az egyéni gázfűtés!" 

Ha anyámék egyéni gázfűtéséből indulok ki — akik ismét szénnel próbálnak ócsítani, mégis egy vagyont fizetnek csak fűtésre — akkor ezt a moslék szöveget úgy is értelmezhetem, hogy "a távfűtés eddig még a gáznál is drágább volt, de most csak szimplán kibaszott drága". És ehhez rögtön intézkedések "egész sora" kellett, elvégre ezt a "nem lesz gázáremelés"-cáfolatot sem egyetlen intézkedéssel érték el, hanem lassan, módszeresen, nehogy belázadjon a nép. Ja, és mondja ezt úgy, hogy pl. a csatornadíjat éppen most emelnék valami irdatlan százalékkal. Horváth úr, az ön szerint (is) irreálisan magas 'rezsi' nem csak a fűtésből áll... De fordítsuk meg: 2-3 évvel ezelőtt ki a nyavalya intézte úgy, hogy ilyen magasak legyenek azok a költségek? Orbán Viktor? Ja persze, tudom, ő volt, méghozzá személyesen.

"Várospolitikusként, főpolgármester-helyettesként, országgyűlési képviselőként részt vettem valamennyi, Önt érintő pozitív döntésben!"

Fordítgatunk, fordítgatunk...a negatív döntésekben nem? Vagy ezen idő alatt csak pozitív döntés született volna? Persze... 

"Ennek eredményeképp 2009-ben összesen 33,1%-kal csökkent a hődíj, 5%-kal az alapdíj, 2%-kal a távhő ÁFÁ-ja. Továbbá idén Ön is is egyszeri kedvezményben részesül: decemberben nem kell Budapesten alapdíjat fizetni. Karácsony előtt ez több ezer forint megtakarítást jelent Önnek!"

Cserébe viszont 10 éve fizetek olyan alapdíjat, ami mögött nem volt valódi szolgáltatás, az ÁFA meg MINDEN MÁS tekintetében 5%-kal nőtt, szóval kicsit kevéske ez nekem a gyönyörhöz. Most például kb. 2000 Ft*-tal kevesebb a FŐTÁV-számlám vége az előzőhöz képest, és ebben — azt mondják — benne van ez az ingyenes alapdíj is. És nem, nem becsülöm a kicsit. Talán ha az önök trágya bandája becsülné a kicsit, és nem 10%-okkal emelgetné a BKV-bérletek árát, évente többször, meg nem milliárdszámra tennék zsebre a pénzeket 2 havi ál-munkák utáni végkielégítés címén, akkor én is tudnék örülni ezeknek a forintocskáknak, de így...

...de így csak felbassza az agyamat. Felbassza, mert a Horváth Csabák pártja már megint csúsztat és hazudik, a nesze semmi fogd meg jól szarságait jelentős eredményként tálalja, és mindezt külön levélben, a pénzügyi válság kellős közepén. Értem én, hogy itt 20 éve permanens kampány van, de nálam a politikai megnyilvánulásokra is vonatkozik a jóízlés meg annak a határa. Miért kell hányingert keltő módon karácsonyra hivatkozni, miért kell a levelet szándékosan a fűtésszámlával együtt kihordani (nyilván egy füst alatt, a pártnak ingyen), vagy miért kell azt állítani, hogy ez nekem éves szinten majd 89604 Ft-ot fog hozni (ahogy az lejjebb szerepel)? Nem fog, és ezt a legjobban pont az ilyen Horváth Csaba félék tudják. Nem is folytatom tovább az idézést, mert tényleg rosszul leszek, ha nem is annak tartalmától, de az idegtől mindenképpen. Az amúgy sem túl jó állapotban levő országot az utóbbi 7 évben totálisan padlóra küldték, százezreket taszítottak a nyomor szintjére, és most ezekkel a szerencsétlen emberekkel el akarják hitetni ezek a trógerek, hogy milyen jót tesznek velük, jövőre meg aztán végképp dőzsi.

Tudjátok mit? Hányok...és befejezem.

* UPDATE: közben hazajöttem, és két újabb számla fogadott a FŐTÁV-tól, egy 449 Ft-os, meg egy 638 Ft-os. Ennyit a 2000-es ócsításról. 

Miután Desiré menedékre lelt az ágy alatt, a nap egyéb teendői felé kellett fordítanom a figyelmemet. Enni kellett például, elmenni a FIDESZ-irodába, takarítani (Custos érkezésére készülve), edzésre menni, összeszedni bloggertársunkat, majd vacsoráról gondoskodni. 

A takarítást részben letudtam előző este, a maradékot pedig Ricsi magára vállalta, ezért azt javasoltam, hogy miután megebédeltünk a közeli Burger Kingben, váljunk szét: én kampányolni, ő takarítani. Igazából egész héten aktív mozgósítás zajlott, én viszont csak a hét végére ígértem magam. Csütörtökön munka után el is mentem az irodába, de akkor azt mondták, hogy nagyon jól állnak, és csak péntekre kellene egy kis segítség valakinek. Jól van — mondom, — hazamentem, és a felszabaduló időt a kisszoba rendezgetésére fordítottam. "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra" — tartja a mondás, amit én szinte sosem fogadok meg, ezúttal azonban mégis kivételt tettem, így péntekre tényleg elég konszolidált állapotba került az egészen eddig csak lomtárként funkcionáló kisszoba. Nem volt tehát sok teendő hátra, bár ezek mennyisége konfigurálható volt: ha mondjuk túl hamar elkészültünk volna ezzel vagy azzal, akkor még mindig be lehetett dobni újabb indokolt feladatokat, a nagyobb tisztaság-hatás -látszat elérése érdekében.

Na, de ott tartottam, hogy elmentünk a Burgerbe, beharaptunk némi — a McDonald's-énál némileg kevésbé — büdös ebédet, megfigyeltünk egy fiatalembert, akinek meglehetős magabiztosságot kölcsönzött egy PVC alapú bőrdzseki és egy napszemüveg, aztán meg egy másikat, aki ezen kiegészítők nélkül is baromi machón, csapkodva tette a helyére a tálcáját. Mi már csak így megstíröljük a fiatalembereket — ami számomra nagy előrelépés a korábbi állapotokhoz képest, amikor is önként vállalt vakságban kellett léteznem (avagy láthattam, de akkor meg némasági fogadalmat kellett tartanom). Innen én sebtibe' átsétáltam a pártirodába, ahol megtudtam, hogy  a nyújtandó segítséghez egy társat is kapnék, csak éppen mingyá felhívják az illetőt, hogy mikor meg hol. Az illető viszont nem vette fel a telefonját, és vissza sem csörgött, ezért cca. 20 perc várakozás után szélnek eresztettek engem is, meg a társ-jelölt nőt is. 

Irány tehát haza, ahol Ricsi ekkorra már nagy lelkesen megcsinálta mindazt, amit egy fél órával korábban én is, de legalább alaposan fel lett mosva és porszívózva. Szerettem volna bekapcsolódni a teendők végzésébe (pontosabban inkább magamra vállalni azokat), de ahogy egy kicsit ledőltem az ágyamra, olyan fáradtság tört rám, hogy ha egy rövid időn belül nem megy föl a vérnyomásom ismét, ott helyben elaludtam volna. De fölment, az időnk meg elment, és nekem indulnom kellett edzeni. Így is kimaradt egy csomó alkalom, úgyhogy ezt semmiképpen sem szerettem volna megint elpasszolni. Cserébe bele kellett nyugodnom, hogy sem a mikrót, sem a konyhai ablakpárkányt, sem az ajtókat nem volt idő lemosni, ahogy a mosdó és a vécékagyló is maradt a régiben. Szerencsére utóbbi nem volt (nagyon) durva, szóval csak lightosan volt pisacseppes-poros-fanszőrzetes, ami még elment. Jó, hát azért nem ettem volna róla...

Elszáguldottam edzeni, de csak az átöltözés előtt derült ki, hogy az edzőm megint passzolta ezt az alkalmat, amiből az következett, hogy egyrészt el sem kellett volna jönnöm (ilyen értelemben szerencsés volt ez a fordulat), másrészt keményebb edzés várt rám, mintha ott lett volna (ilyen értelemben nem volt szerencsés). Ez azért van, mert nem szeretném, ha az edzési naplómba pillantva azt feltételezné, hogy a távollétében lazítok, ezért jellemzően jobban megfingatom magam, mintha ő tenné velem ugyanezt. Egy jó kis izomláz már így is várható volt, mivel mellre-bicepszre kb. egy hónapja nem edzettem, és a hatás nem is maradt el (de csak vasárnap/hétfőn éreztem igazán).

Eredetileg nem tudtam megjósolni, hogy mikorra fogok a Nyugatihoz érni, Custos elé, ezért Ricsire testáltam a fogadás megtisztelő feladatát, és meghagytam neki, hogy ha nem akarnak egyenesen hazamenni hozzám, akkor várjanak meg valahol, mondjuk a Westendben. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy szegedi bloggertársaimnak eleve Westend-mániájuk van (a továbbiakban még legalább négyszer kötöttek/kötöttünk ki ott). Sokat nem is kellett rám várniuk, mivel minden gyakorlatból csak egy sorozatot csináltam, ezért sokkal hamarabb végeztem.

Megpillanthattam hát Custost élőben, és a méretei láttán meg is lepődtem egy kicsit. Az IWIW-profil nem adta vissza ezt a magasságot, ezért az első gondolatom rögtön az volt, hogy melyik ágyon fog majd elférni (ahelyett, amit felajánlani terveztem neki). Néhány esetlen szó után némán hazametróztunk Újpestre, ahol ismét szét kellett válnunk. Ők felnyomultak hozzám, én pedig be a sarki boltba, hogy vacsorának valót, nassokat és innivalót vegyek. Görög salátát terveztem készíteni, de aznap ehhez már nem volt energiám, ezért maradt a korábban ötletként felvetett pizzarendelés, azzal a kis csavarral, hogy Custos nem viccelt a vegetarianizmusával kapcsolatban, szóval a pizza-variációk száma meglehetősen csekélyre csökkent. De megoldottuk.

A mogyorózás, üdítőzés, később pizzázás és szeszfogyasztás során egyre oldódott a hangulat, és csökkentek a gátlások, ezért kisvártatva azon kaptuk magunkat, hogy egy fergeteges, gruppen horror-nézésbe csöppentünk. Az Oscart messze elkerülő alkotást én választottam, önhatalmúlag, zsarnoki módon, majd miután beraktam nekik, 15 perc küzdelem után el is aludtam rajta (de azt, nem árulom el, hogy kinek mijén). Csoda, hogy álmos voltam? Különben is, ezt már vagy 3x láttam, és bár nem olyan rossz, előre tudtam az egészet, szóval nem izgultam különösebben (mellesleg a Kabinláz (Cabin fever) című alkotásról van szó, amit az az Eli Roth rendezett, aki aztán a Motelt (Hostel) is elkövette)). A film végére átmenetileg felébredtem, mindenkit lefektettem, fogat mostam, aztán magamat is eltettem másnapra. Hosszú nap volt, meg kell hagyni.

Szombat reggel — szokás szerint — mindenki előtt talpon voltam, de hát Cube 11-re ígérte magát, és még reggeliznünk is kellett, szóval máris tennem kellett a tennivalókat. Az előző nap megvásárolt alapanyagokat összehajítva el is készült az a görögsali, aminek végül nagy sikere lett Custos-nél (legalábbis abból kiindulva, hogy a javát ő ette meg), aztán az ágyak összehajigálása után elindultunk Cube elé. Ugyanúgy Nyugati, ugyanúgy Westend. Ha jól emlékszem, nem 11-re jött, hanem talán délre (?), merthogy fotózni volt a Népligetben. Persze-persze, tudjuk ám, mi van ott... Na, jöhetett a plázázás: New Yorker (ahol ismét megláttam néhány csini farmert, de "Dunára vizet!" felkiáltással le is mondtam róluk), mozipénztár (a 3 órási Terminátor-sokra), Media Markt (örökös pénzkőttés), majd ismét haza, hogy felkészülhessünk a nap hátra levő részére.

Tyű, ebből még holnapra is marad...

folyt.köv.

Hajnalka éppen most baszta föl az agyam egy pillanat alatt. Egy külföldi számlát tartott a kezében, aminek az alján egy baromi cirkalmas aláírás van. E. erre közölte (amatőr grafológus), hogy a vonalvezetésből ítélve az illető nagyon agresszív lehet. Erre Hajnalka: "Hú, a németek ilyen agresszívak?" Basszus, egyetlen aláírásból általánosít vagy 70 millió emberre... Ezt a szintű primitívitást nagyon nehezen viselem.

Valentin-nap számomra nem létezik. Persze Valentin és Bálint névnapok vannak, de amit erre az alkalomra angolszász mintára elterjesztettek, azzal nemhogy nem tudok azonosulni, de kimondottan ellenzem. Szegény Rolandom egy kissé el van emiatt kenődve, de ebből nem sem vagyok hajlandó engedni. Bár Bálint napjához a magyar folklórban is számtalan szokás kapcsolódik, ezek egyike sem a mobiltelefonok és a piros szívecskés lófaszok tömkelegének VÁSÁRLÁSÁT jelenti. Aki tartja, tartsa, de engem hagyjanak békén. Egyébként a Halloweent erőltető emberkék figyelmébe ajánlom, hogy most tessék beöltözni, meg bohóckodni, mert farsangi időszak van. Most van itt az ideje, ugyanis Magyarországon Halloween sincs (még). A többinek meg üzenem, hogy a Hálaadással, meg a Függetlenség napjával ne is próbálkozzanak, mert úgy picsán rúgom őket, hogy leég a hajuk.

Tegnapelőtt a Blikk nevű csatornalap címlapján olvashattam, hogy a törpe rendőrőrmesterből 'fitnesz-guruvá' előlépett Norbi, meg a Béres Alexandra milyen sokat keresett a Nagy fogyással. Wow! Ezt én is megmondtam, csak én még a műsor indulása előtt, főleg, miután egy buszon megláttam a reklámját, ami valahogy úgy szólt, hogy 'ez a műsor rólad szól" vagy valami hasonló. Ha a Blikk szerkesztőségében legalább egy ember volna, akinek a nevét a tisztesség szóval egy mondatban lehetne említeni, akkor talán ők is előre megírták volna ezt, de sajnos ilyen ember nem létezik (főleg nem Pallagi meg Bánó).

Ha már tisztesség, a metróállomásokon feltűnt egy pár reklám, amolyan ismeretterjesztés a március 9-i népszavazással kapcsolatban. Tömött sorokban taglalja rajta a témát a kormány (legalább annyira alkotmányellenesen, mint a dec.05-i, kettős állampolgárságról szóló szégyenletes eredményű szavazás előtt). Olyanokat ír pl., hogy 'az elkövetkezendő időben Ön sok félrevezető információt hall majd az egészségügyi reformokkal kapcsolatban', meg hogy 'választani csak kellő mennyiségű információ birtokában lehet' (nem szó szerint idézve). Az őszödi beszéd és a 2006-os választás előtt hangoztatottak fényében (és sorolhatnám) ez a hirdetés a pofátlanság csimborasszója. Egyszerűen minősíthetetlen, fokozhatatlan. Persze mindig tudják fokozni.

És ha már metro, akkor BKV. Tudom, divat szidni (mint anno a BSB-t), de vannak dolgok, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. 900 Ft-tal emelték a havi bérlet árát, és ez hova tűnik? Na hova? 1. csak úgy 2,5-szeresére emelték a (hamarosan megbukó) vezérigazgató fizetését, és amikor megkérdezte tőle a sajtó még rendesen működő része, hogy miért is, akkor azt válaszolta, hogy "Azért". Egy ilyen válaszért akkora tockos járna, hogy leharapja tőle a saját térdkalácsát. 2. a nepotizmus nemcsak felütötte a fejét, de az ellenzéki sajtó munkája nyomán napvilágra is került. Kellemetlen. Minimum lemondás/felmentés járna, de inkább a büntetőjogi felelősségre vonás vagyonelkobzással egybekötve. Sajnos azonban így is elpocsékolták azt a pénzt, amit bérletdíj emelés címén beszedtek tőlünk. (Mellesleg Aba Botond után Antal Attila jött, most pedig valami Balázs vagy Balogh nevű alak. Ha így haladunk, sosem érünk az ABC végére.) 3. A bérletszelvény külseje is megváltozott, olyan lett, mint a 30 napos bérletek. Ezzel semmi probléma, ahogy azzal sincs, hogy január elején még tollal írták rá, mettől meddig érvényes. Február elején azonban megváltozott a rendszer: minden szelvényre előre rá van nyomtatva az érvényességi idő, így a kalitkában a hölgy mellett 30 kupacnyi bérlet sorakozik, amikből minden nap végén kidobnak egy-egy maradék kupacot. Na de nooooormális?! Tekintve, hogy a bérlet csitti-vitti, hologramos-csíkos, nyilván nem túl olcsó az előállítása. Egyszerűbb lenne, ha azt mondanák, hogy mindenki dobjon ki X Ft-ot, és akkor legalább nem kéne a beszedéssel vesződni.

Plakátoljunk még egy kicsit! Tegnap nekem is kellett volna, de nem kicsit, hanem sokat, mire jött egy telefon attól, aki addig azt mondta, hogy plakátoljak, hogy most inkább mégse plakátoljak. Nekem se kellett több, hogy ne csináljam. Mindezt azért, mert a FIDESZ megest balfaszkodik, és azt hiszi, hogy ha Tarlós kijelenti, hogy ne 'vadplakátoljanak', akkor az emberek azt fogják mondani, hogy "milyen rendesek ezek, megyek is rögvest, és igennel szavazok', holott nem fogják ezt mondani, mert sem nem hallották ezt a kijelentést, sem nem érdekli őket. Kicsit sem. Ez már megint a megfelelési kényszer tünete, hogy ne mondhassák a másikak, hogy egy polgármester ragasztatja tele az utcát a papírszeméttel. Pedig pont úgy kéne leszarni a másik oldal véleményét, mint ahogy azok szarják le ezt az oldalt, meg még azt is, hogy mondjuk valaminek 2 nappal korábban éppen az ellenkezőjét mondták. Mindegy, a lényeg, hogy nem kellett plakátolni menni.

Egyik pinaalattról a másikra történő meghibbanásom oka pedig a hétvége közeledte, meg az öröm, hogy felfedeztem a magát (okkal vagy ok nélkül) Laár Andrásnak kiadó emberke blogját, amit olvasni is fogok, ha ő az.

Ma az újbudai időközi országgyűlési képviselő választás második fordulójának kampányfinisében segédkeztem a XI. kerületben.

Az utóbbi hónapokban többször kértek már, hogy vegyek részt kisebb-nagyobb feladatokban, de ezt mindig visszautasítottam, ezért most nem volt pofám nemet mondani, még úgy sem, hogy emiatt kénytelen voltam kihagyni a mai kondit. Munka után elmentem a Karinthy utcai irodába, ahol akkor még alig-alig lézengtek. Leültem hát egy székre, hogy megvárjam a hivatalos tájékoztatót, közben pedig felfigyeltem egy 10 pontos srácra, majd tovább vizsgálódva újabb 8 és 9 pontos fiatalembereken állapodott meg a tekintetem egy-egy pillanatra. Felfedeztem egy ismerőst is, ami kissé feldobott, mivel egyrészt vele sokat beszélgettünk a FIDESZ ünnepi megemlékezésének biztosítása közben, tavaly október 23-án, másrészt pedig tudtam, hogy így már nem leszek idegenek között. Kézfogás után szinte ott folytattuk, ahol anno abbahagytuk, de sajnos nem sok időnk volt a trécselésre (pedig vele napokig tudnék megállás nélkül eszmét cserélni), mert újabb újpesti kollégák érkeztek, köztük BGY is. Na, ez utóbbinak már nem annyira örvendtem, pedig őt is régről ismerem — sajnos.

Képzeljünk el egy 60 körüli férfit. Megvan? Akkor most képzeljünk rá egy kínai félcipőt, olyan túrabakancs-szerűt. A viseltes barna kordbársony nadrág fölé képzeljünk oda a velem egyidős, gépi kötésű pulóvert, afölé pedig egy őszes bajuszt, valamint ritkás, ősz hajat. Övet azt ne képzeljünk rá, ehelyett inkább csak egy bazi nagy, kissé kopottas, fekete bőr övtáskát.

BGY nagyon lelkes, képes akár napokat is áldozni az életéből egy-egy általa nemesnek vélt ügy érdekében, ami tiszteletre méltó vonása. Jó 'talpas' úgymond. Rendelkezik némi általános műveltséggel is (politikai síkon annál többel), bár huzamosabb idő után erről kiderül, hogy valójában csak műveltségi panelekről van szó. BGY nagyon szeret beszélni (mindenről és mindenkivel), csak éppen nem tud. Egyrészt szemmel látható erőfeszítést jelent számára egy elkezdett mondat befejezésének kigondolása (a mondat elmondása közben), másrészt dadogási hajlama van, és viszonylag csekélynek tűnik a szókincse is. Ezeket a hiányosságait töltelékszavak használatával pótolja, amely képességét olyan tökélyre fejlesztette, hogy azokat tetszőleges mélységig képes egymásba ágyazni, és így végteleníteni a mondandóját. Kedvenc kifejezései: 'Na most az van, hogy...', 'kéremszépen', 'hogyishívják', 'hirtelen akartam mondani', 'csak egyet szeretnék mondani', 'megy ez, gyerekek', és még vagy egy tucat hasonló. Egyébként mindenkit azonnal letegez (kivéve a tényleg idegeneket), és mindenki gyerekek nála, még a nála idősebb nyugdíjas öregasszonyok is. Aki egyszer megismeri, garantáltan emlékezni fog rá, valamint szintet lép a valamilyen indokkal való lelépés módszerének alkalmazásában.  BGY egyébként tényleg egy jóravaló alak, csak ne akarna mindig kommunikálni. Csoportgyűléseken, kampányrendezvényen, fiatallal, időssel, idegenekkel az utcán, vagy akárkivel és persze örökké végtelenítve, mégis semmit tartalmasat sem közölve. Másik rossz tulajdonsága, hogy minden helyzetben igyekszik az élre állni, és meg akarja szervezni az együttműködést, azonban hasonlóan csekély hatásfokkal kezd bele a dologba, így néha nagyon nehezére esik az embereknek nem kivenni a kezéből az irányítást.

Mondanom sem kell, hogy ma ő jutott nekem páromul (és nem az, akivel közben rettenetesen jót beszélgethettünk volna). A feladat egyszerű volt, az ismert szimpatizánsainkat felkeresni, és megkérni őket, hogy a vasárnapi második fordulóban (is) menjenek el választani. Négyünkre jutott egy környék, amit két felé osztottunk a másik két emberkével. Ők mentek a maguk útján, mi pedig együtt. Első pillanattól kezdve egy szenvedés volt az egész, de úgy negyed óra múlva sikerült megfordítani a függőségi viszonyt, és én végeztem az adminisztrációs munkát, ő pedig a kommunikációt az ajtót nyitó emberekkel. Ez persze számtalan elkezdett beszélgetést (az én drága időm kárára), és közel ugyanennyi befejezetlen mondatot jelentett. Ezen felül egyszer rossz helyre csöngetett be, minek következtében szóváltásba kerültünk egy lakóval, aki mindenféle nem létező szabályokra hivatkozva igyekezett bennünket kiterelni a lépcsőházból. Nem minősítem. Más atrocitás (ezúttal) nem volt, de idegileg így is elég kimerítő volt ez a 3 órányi házalás.

Elég hamar végeztünk, ezért vállaltunk még némi szórólapozást is, majd újra letáboroztunk az irodában. Mivel nekem egy korábbi beszélgetésből úgy tűnt, mintha BGY autóval jött volna, amikor felajánlotta, hogy együtt menjünk haza, nem ellenkeztem. Leültem hát, és beharaptam egy szendvicset, miközben ő is ezt tette, némi beszélgetéssel egybekötve (nem velem). Próbáltam jelezni neki, hogy én akkor mennék is, mire ő is igyekezett összeszedni magát, amiben azonban a megkezdett mondatai nem kicsit akadályozták. Tényleg kezdtem a türelmem végére érni, főleg, amikor már az utcán álltunk, de ő még újra meg újra nekiállt traccsolni. Ja, és persze ő az a fajta ember, aki miután megevett egy falat kenyeret, 20 percig tisztogatja a fogát a legkülönfélébb, azonban egységesen cuppogásra hajazó szájüregi hanghatások kíséretében. Ez ugyebár a halálom.

A villamosra felülve (persze nem autóval jött) úgy szidtam magam, hogy az nem igaz. Már régen hazajöhettem volna, erre nemhogy nem jöttem, hanem még vele kell majd eltöltenem 40 cuppogással egybekötött percet is. Ettől végül az mentett meg (szerencsére), hogy a villamos indulása után megpillantotta az utcán az addig olyannyira várt újpesti kollégáinkat, ezért gyorsan elköszönt és a következő megállónál lepattant a járműről, hogy visszasiethessen a helyszínre.

Talán még most is ott beszélget, hacsak azóta rá nem oltották a villanyt.