kezelés bejegyzései

Az idei év egyik nagy terve, hogy rendbe tetetem végre a fogaimat, még mielőtt nekilátnék nyelvet tanulni és jogsit szerezni.

Az ok ezúttal sem esztétikai, sokkal inkább egészségügyi, az orvosom ugyanis tavaly június óta nem látott, és akkor is még jó pár kezelni való fog volt a listán. Egyszerűen nem volt pénzem, nemhogy a fogaimra, másra sem. Azok pedig az eltelt idő alatt tovább romlottak, úgy három hónapja pedig arra lettem figyelmes, hogy a bal alsó 7-essel valami nem oké. Érzékeny volt a rágásra, és egyszer az evés után azt vettem észre, hogy valami mintha kitüremkedne közüle. Megnéztem tükörben, és akkor láttam, hogy valami (vagy a fogam vagy a tömés) eltört benne. Innentől kezdve nem rágtam azon az oldalon, és minden hónapban számolgattam a kis pénzem, hátha meg tudom csináltatni. Nem tudtam, közben azonban a jobb oldalon is problémás lett az evés, úgyhogy most már nagyon időszerű volt a dokihoz való látogatás. Pénzem is van rá, bár szívesebben költeném valami másra.

No, szerdán végre elmentem hozzá, és bemondtam neki az adut: BA7. Mondtam, hogy ha elégnek látja az újratömést, akkor azt kérem, de ha attól tart, hogy a kevés foganyag utána sérülékeny marad, akkor jöjjön az inlay. Erről tudni kell, hogy több, mint tömés, de kevesebb, mint korona, azaz nem kell hozzá lecsiszolni a fogat, viszont nemcsak a belsejét tömi ki, de a fog felszínét is takarja, így nyugodta(bba)n lehet rajta keményebb dolgokat rágni.

Először azonban meg kellett nézni, mi a probléma. A tömés tört el, amit egy csipesszel egyszerűen kiemelt a számból, és mint kiderült, ez azért fordulhatott elő, mert alatta tovább szuvasodott (na ezért ne menjen senki olcsó fogorvoshoz...), és a nyomást alátámasztás nélkül már nem bírta. Megkaptam az érzéstelenítést, majd elküldött röntgenre (tehát kb. 5 méterrel odébb), hogy lássa, milyen közel van az ideg. Kb. ekkor kezdtem el szorongani. Nem félek a fogorvostól, de a legutóbbi gyökérkezelés alkalmával az ájulás tört rám, és azóta már nem vagyok olyan magabiztos. Jött a fúrás — én közben végig a kezeimet szorítottam egymással, — de aztán megnyugodhattam, mivel sikerült a gyökércsatorna átlyukasztása nélkül végezni. Aztán már nem tudtam, mi történik, de a doki végül elmagyarázta, és egy kis papíron le is rajzolta nekem. Mivel a szuvasodás srévizavé haladt a fogamban, a régi tömések és a szuvas rész eltávolítása után lejtős lett a kezelt rész, ami nem is volna baj, viszont az alacsonyabban fekvő oldal az ínyvonal alá került, ami ráadásul (a romlás miatt) be is vérzett. Ezért — és a további kezelési lépések előkészítése okán — egyrészt kétoldalt egy-egy támaszt épített be, a fog alját pedig kitöltötte egy speciális anyaggal. Erre jött az ideiglenes tömés.

Jövő szerdán speciális furatok kialakítása és lenyomatvétel lesz a program, két hét múlva pedig beragasztja az inlayt, addigra ugyanis meggyógyul az ínyem. Mindez 55000 Ft-ba fáj nekem, de legalább tudok majd rendesen enni, egyelőre a bal oldalon, ahol eddig nem tudtam. Aztán jöhet a következő fog, vélhetően hasonló metódust követve. Ez a bal felső 4-es, ami szintén tömött, és aminek a pereme tört le. Csak egy kis darab, de vajon mi lappanghat ott, ami majd csak a kezelés során derül ki. Aztán újabb és újabb kezelések jönnek, míg végre eljutunk a két gyökérkezelt foghoz, amik már tényleg esztétikai (és persze megelőző) beavatkozások lesznek. Ezek a legdrágábbak, de ha idáig eljutunk, akkor már elégedett leszek, mert az azt fogja jelenteni, hogy futotta rájuk.

De ezekről majd akkor mesélek.

Legutóbb valamikor 2009. novemberében voltam fogorvosnál. Akkor kis híján elájultam, és sem emiatt nem mentem, sem azért, mert nem volt okom rá. Azóta viszont keletkezett ok, ugyanis a frissen gyökérkezelt fogamból úgy egy év után letört egy jókora darab. Mivel az íny felett történt mindez, és mivel a fog egyébként egészen tűrhető állapotban maradt, nem igyekeztem újra az orvosnál kikötni, de azért elkezdtem mondogatni, hogy menni kéne már.

Úgy egy hónapja el is szántam magam végre, és felhívtam a fogorvosomat, aki közölte, hogy befejezte a praktizálást, és minden jót kíván nekem. Meglepődtem, de kénytelen voltam erre elkérni annak a rendelőnek a számát, ahova két kollégám is jár. Az egyik vitte a másikat, most pedig engem is beajánlott, mivel nagyon elégedett a munkájukkal. A hely a Kosztolányi Dezső térnél van, a Bocskai úton, és kívülről ugyan nem túl megnyerő az épület, de amikor a múlt héten először beléptem oda, rögtön tudtam, hogy jó helyre kerültem: van recepció, külön titkárnő, a szájban turkáló emberek pedig szájvédővel és gumikesztyűben dolgoznak. Nagy előrelépés ez nekem. Több fogorvos is praktizál ott, én pedig egy fiatal, jóképű férfihez kerültem. Kezet nyújtott, bemutatkozott, és első nekifutásra feltérképezte mind a 32 fogamat. Az asszisztensének sorra elmondta, melyik milyen állapotban van, én pedig a sok secunder caries hallatán csak nagyokat nyeltem. Aztán elmondta, az idegen kifejezések mit jelentenek, készített 3 röntgen felvételt, és azokon is elmutogatta, mi látható. Sajnos mindkét gyökérkezelt fogam rosszul lett betömve, de csak az egyik működik időzített bombaként, a másik egész jó állapotban van. Sőt, mondhatjuk azt is, hogy az előzetes érzésemhez képest sokkal jobb állapotok uralkodnak a számban, mint azt gondoltam. A doki megígérte, hogy készít egy kezelési tervet, ahol feltünteti, melyik fogammal mit kellene kezdeni, és az mennyibe kerülne, aztán kaptam egy időpontot egy mindenek előtti fogkő leszedésre. Ez állítólag ahhoz kell, hogy a későbbi kezelések minősége nagyságrendekkel jobb legyen, mint fogkővel lenne.

Tegnap jött el a kövezés ideje, ami alig 20 percig tartott, és szinte semmi kellemetlenséggel nem járt. Az eddigi orvos egy ilyen vájkálós fémizét használt, amivel sokszor felsértette az ínyemet (sűrű elnézések közepette), és az egész baromi kellemetlen volt. Ez viszont egy ultrahangos eszközzel kezelte végig az összes fogamat, és bár itt-ott feszített egy kicsit, teljesen elviselhető volt az egész. Érdekes volt, amikor a hátsó fogaknál járva a fülem is beleremegett, meg az is, amikor a gerincoszlopomban éreztem a rezgést, de mégsem féltem csúnya dolgoktól. Mondjuk a fogorvosnál eddig sem féltem, de a legutóbbi, ájulás közeli helyzet óta érzem magamban, hogy változott a helyzet. Amikor ezzel készen volt, egy szivacsfejű cuccal és valami krémmel végigpolírozta az egészet, és már készen is voltam. Nem emlékszem, mikor éreztem ennyire sima felületűnek a fogaimat, de bírom az érzést. 15000 volt, ami kissé drága, de ha ennek java részét betudom a fájdalommentességnek, akkor már nem is olyan sok.

Aztán megkaptam a kezelési tervet is, meg egy új időpontot, két hét múlvára. Akkor majd eldönthetem, mi lesz a következő lépés. Hááát...na ne köntörfalazzunk, kb. 600 ezer forint a vége. Persze vannak olcsóbb alternatívák, és abszolút rám van bízva, mikor melyiket szeretném megcsináltatni, de ez bizony nem kevés pénz. A két gyökérkezelt fogam darabonként több, mint 100 ezer forint, igaz, olyanok is vannak ebben, mint "üvegszálas felépítés" vagy "ózonos kezelés", szóval egy rugóra jár az agyunk: nem húzunk, hanem mentünk. A tömés helyett kérhetek ún. betét nevű dolgot, ami állítólag több mint tömés, de kevesebb mint korona, viszont 3x annyiba kerül (50 ezer forint). Megfontolandó.

Az még érdekes volt, amikor elkezdtem nézegetni a tervet, de elsőre fel sem tűnt, hogy a fogak sorszámozása fogsor-hely alapon megy, azaz pl. a bal felső metszőfog a 11-es. Annyira csak az árakat és a módokat bámultam, hogy csak később esett le, hogy 48-as fogam nincs is. Mi vagyok én, cápa? - gondoltam elsőre, aztán megértettem a mechanizmust.

Na, szóval megint gondoskodott a sors arról, hogy legyen hova költenem a pénzem...

Mármint nekem, ugyanis három hét alatt négyszer fordultam meg a fogorvosomnál, rengeteg szenvedést okozva, és kiadást generálva ezzel magamnak.

A problémák ugye akkor kezdődtek, amikor cca. egy évvel ezelőtt letört egy nagy darab az egyik tömött fogamból. Így jár, aki wasabi tormás mogyorót csemegézik a hegyekben. Nem fájt, de azért furcsa volt utána ott enni, később ráadásul kimondottan kellemetlenné vált. Anyagi okokból egy darabig halogattam a kezelést, ráadásul a kellemetlen érzés miatt szépen le is szoktam a bal oldalon való rágásról. Na, tavasszal végre eljutottam a fogorvoshoz, aki megnyugtatott, hogy nem a fogamból, hanem a tömésből tört le az a darab, és szépen kipótolta a hiányzó részeket. Újra megpróbáltam ott enni, és...azt az érzést csak a kormánytagoknak kívánom. De ezt már leírtam egy párszor.

Néhány hónapig ismét a halogatás jött (rágás mellőzve), hol az anyagiakra hivatkozva, hol meg azért, mert az orvosom nyáron nem rendel. Amikor már újra dolgozott, akkor megint a pénzt tartottam akadálynak, de mivel kezdtem megszeppenni, hogy vajon mikor következik be az egyenetlen állkapocs használat miatti deformáció, november elején csak visszamentem. Közben újabb fogaim váltak gyanússá, így eldöntöttem, most aztán megcsináltatok mindent, amit kell.

Első körben csak egy fogkőleszedésre került sor, meg egy elhajtás panoráma röntgenre. 1000 Ft, de legalább most nem vérzett az ínyem. A panoráma röntgen után (3400 Ft) visszamentem, és vittem az eredményt is, amit az orvos megnézett, és egy kissé el is keserített. A többi gyanús fogamnak nem volt baja, másokon viszont romlást fedezett fel, amelyik fogam miatt pedig rágásra képtelen voltam egy évig, azon észre vette, hogy a tömés alatt durván újra szuvasodott. Ez volt most a legfontosabb. 

A második körben tehát jöhetett az érzéstelenítés, ami egy kissé balul sült el, amikor ugyanis az alsó és felső állkapcsom találkozásánál beszúrta a tűt, és nyomni kezdte a cuccot, a fecskendő és a fej illesztésénél a nyomás miatt szétcsúszott az egész, a folyadék pedig szanaszét fröccsent. Rám is jutott, de a doktornő kapta a javát. Külön pikantéria, hogy maga a tű közben természetesen az ínyemben állt. Na, újabb adag — ez most sikerült, — aztán a fúrás. Hamar kiderült, hogy a szuvasodás sajnos elérte a gyökércsatornát, így gyökérkezelésre volt szükség. Ezt úgy oldotta meg, hogy egy gyilkos anyagot fecskendezett be a foggyökerembe, amit ideiglenes töméssel zárt le. Előtte persze kicsit belefúrogatott a csatornába, hogy mindenhez hozzáférjen, ez pedig érzéstelenítéssel együtt is elég fájdalmas volt. Aki esetleg még nem volt alanya gyökérkezelésnek, annak elmesélem, hogy ilyenkor arról van szó, hogy a gyökércsatornákban levő, kizárólag fájdalomérzet továbbítására szolgáló idegpályát kitépik. El lehet képzelni: mintha az agyadból tépnének ki egy darabot. Ilyet egyszer már tapasztaltam, ezért gyorsan nekiláttam rettegni, viszont szerencsére a brutalitást a méreganyag alkalmazása miatt megúsztam.

A harmadik körre a következő héten került sor. A cucc hatóanyaga ugyan két hét alatt fejti ki a hatását, de ott volt még a többi problémás fogam is. Ezek közül az egyik a jobb felső bölcsességfogam, ami az íny mellett-alatt, a tövénél állt neki romlani. A dokinő pedzegetni kezdte, hogy ki kellene húzni, mert úgyis csak tovább romlik, és úgysem használom semmire, de én hevesen tiltakoztam ez ellen. Még mit nem! Így hát betömte, és egy kicsit odébb megszüntetett egy két fog közti romlást is (12000 Ft). Egy halom fúrás, leghátul ugye kifejezetten mélyen, injekció, azóta pedig érzékenység. Ez persze el fog múlni, de idő kell az idegnek, hogy a csonkított fogak felszíne közeléből egy kicsit visszahúzódjon. Az egészben az volt a legszarabb, hogy a bal oldalon a gipsz- szerű ideiglenes tömés eléggé kikopott, ezért ott megint nem tudtam rágni (közben az ínyem alá is állandóan betorlódott az étel), a jobb oldalon meg hidegre, melegre érzékeny volt minden. Valahogy azért csak túléltem a következő egy hetet...

...amikor is a negyedik kör következett, a gyökérkezelt fog gyökértömése. Kicsit bizonytalan voltam, hogy vajon az a szer nálam is két hétre van-e kalibrálva, és vajon fájni fog-e vagy nem, ezért egy alap idegesség már eleve volt rajtam. Beültem a székbe, jöhetett a fúrás. Érzésteleníteni ilyenkor elvileg már nem kell, hiszen a fájdalmat érzékelő cucc már kimúlt. A fúrás azért fájt, de nem a fizikai behatás, hanem a többi fogamra spriccelő hűtővíz miatt. A tömés eltávolítása után a kedvenc részem következett, az elhalt (?) idegek eltávolítása. Ezt úgy csinálják, hogy egy spirális fémtűt beszúrnak a foggyökérbe, megtekerik odabent, majd kihúzzák. Furcsa érzés, amikor a fogad egyébként egyáltalán nem érzett részében, majdnem az állkapcsodban kotorásznak, ezúttal viszont fájt is. Hát ez meg hogyan lehetséges, kérdezné a munkahelyemen a vezető könyvelő, én pedig erre azt válaszolnám, hogy "hát úgy, hogy ennek a fogamnak nem három, hanem — a szokásostól eltérően — négy gyökere van, és a negyedikben nem halt el még az ideg". A fájdalom beindította a nálam (is) szokásos reakciót: heves szíbdobogás+remegés. Alig vártam, hogy vége legyen a fúrásnak, és a gyökértömés jöjjön. Miközben ott reszkettem, a dokinéni apró tűket vett elő, amiket különféle célokkal pakolgatott a fogamba. Én persze csak annyit láttam, hogy berakja őket, de kivenni már egyiket sem láttam. Ott ültem, tátott szájjal, tamponokkal, egyre gyűlő nyállal, a szívem a torkomban dobogott, és a szemem sarkából egyre csak a szúrós eszközöket figyeltem. Vártam, hogy mikor fáj majd megint. Aztán jött a fúrófej csere: a szokásos helyett, egy kb. 3 cm hosszú, vastag tű, amit valami vörös anyaggal kent be. Berakta a számba, azon belül a foggyökerembe, aztán nekilátott a fúrásnak, ami persze fájt. Utóbb tudtam csak meg, hogy ilyenkor valójában csak annyi történik, hogy azt a vörös anyagot a centrifugális erő hatásával szétfröcsköli a fog belsejében, mivel azonban ezt a tövétől kezdve kifelé teszi, óhatatlan, hogy a fog legaljánál fájjon (hiszen szinte az állkapcsodban matat olyankor). Persze, hogy fájt, méghozzá gyökerenként, azaz négyszer egymás után. Ezzel azonban még mindig nem volt vége, jöhetett a gyanta, amit szintén apró tűkkel vitt be a fogba. Ezek úgy néztek ki, mint a műanyag végű gombostűk, azaz egy zöld, olvatag gömb minten tű végén.

Csinálta, csinálta, én pedig közben elkezdtem tényleg remegni. Hirtelen elfogyott a levegő a helyiségben, és menekülni akartam a székből. Rám tört valami rettegő érzés, de tudtam, hogy egy halom tűvel a számban teljesen esélytelen szabadulnom, ráadásul ha nyál éri a cuccot, oda az egész. Ezzel a tudattal vergődtem még néhány percet, egyre jobban kétségbe esve, és közben tényleg légszomjam támadt. Elkezdtem egyre nagyobb levegőket venni, a fülem zúgásnak indult, a látásom pedig mind jobban sötétedett. Abszolút ájulásközeli állapot. A mellkasomra tettem a kezem, ezzel jelezve, hogy baj van, a dokinéni pedig rutinosan észlelte, hogy gyors reagálásra van szükség. Befejezte, amit csinált, belepasszintott a fogamba egy újabb ideiglenes tömést, hátra döntötte a széket, és kitárta az ablakot. Nem sok híja volt, hogy tényleg leforduljak a székről, de így gyorsan észhez tértem. Szabadkoztam, hogy de hát rendszeres véradó vagyok, és sosem történt még velem ilyen, ő meg nyugtatgatott, hogy biztosan azért történt, mert nem reggeliztem, mert melegfront volt, mert a tűk láttán valami lejátszódhatott a tudatalattimban, és talán azért, mert egy kicsit belélegezhettem a forró gyanta füstjéből. Hozzátette még, hogy valójában a gyökértömés a leghosszabb fogászati procedúra, ami esetemben ugye egy gyökérnyivel még hosszabb is volt, szóval igazán nem kell szabadkoznom. Ezek után több kínzás már nem volt, csak elrendezte a tömést, aztán szabadon engedett.

Ez hétfőn történt, de pénteken még volt egy forduló, az ötödik. Most már csak annyi történt, hogy az ideiglenes tömést valódira cserélte, de a fúrásnál azért a lelkemre kötötte, hogy a múltkori esetet egyszerűen (és határozottan) felejtsem el, mert megismétlődhet. A szomszéd fogak érzékenysége miatt a hűtővíz most is fájdalmat okozott, de összességében azért szenvedés nélkül úsztam meg a dolgot. Kifizettem 12000 forintot, és megállapodtam vele, hogy az idén nagy ívben elkerülöm.

Van azonban két fogam (ez, meg egy másik), amiből már csak olyan kevés maradt, hogy ha idő előtt letörik belőlük egy darab, akkor már csak húzni lehet őket, ezért ezekre korona kellene, amíg van mire tenni őket. Két korona az legalább 50000 Ft, ráadásul a csiszolás miatt újabb kínok érhetnek, szóval azok maximum jövőre jöhetnek szóba. 

Miután ezt megbeszéltük, úgy tűztem ki a rendelőből, hogy a papírok csak úgy szálltak utánam a levegőben.