konferencia bejegyzései

Jaj, már megint eltelt egy hét, és még blogot írni sem volt időm. Olvasni is csak hétfőn meg ma, de nem baj, mert amíg nem pötyögtem, addig igazán hasznosan töltöttem el 7 napot. Megpróbálom most röviden összefoglalni.

Szombat:
Ricsivel végre volt egy kis időnk egymásra, igaz, nem az egész nap. Én nem tudtam olyan sokáig aludni, mint ő, mert a sok teendő kivetett az ágyból, de egy kis közös semmittevés is belefért, kajálással, filmezéssel. Ismét csinosítgattam a már a világhálón látható céges honlapot, aztán a párom hathatós közreműködésével Facebook aloldalt is csináltam magunknak. Azóta oda is bepakolgatok mindenféle híreket. Este aztán elmentünk vacsorázni, és megnéztük a Közösségi hálót, ami szerintem egy korrekt film. Igaz, nem moziban nézős, de kellőképpen leköti az ember figyelmét, lelkesítő hatású, és nem mondható rá, hogy elpocsékolna az ember idejéből 120 percet.

Vasárnap:
Mivel Ricsi szülei feljöttek Budapestre, ezen a napon nem tudtunk találkozni. Ez abból a szempontból nem volt baj, hogy egész nap volt időm magamra és a lakásra. Mostam, porszívóztam, felmostam, felsöpörtem, szőnyeget keféltem, rámoltam meg ami még belefért. Ha jól emlékszem, 20 teendőt írtam össze magamnak, amiből 14-et teljesítettem is. Estére hulla fáradtan dőltem az ágyba, viszont a komfortérzetem nagyban javult.

Hétfő:
A hétvégét ki sem pihenve vetettem bele magam a munkába. Mivel a bevallások már az előző héten elmentek, most volt idő rendezgetni a dolgokat, lefűzés, nem annyira fontos dolgok elintézése, ilyesmi. Este pedig azt folytattam, amit vasárnap nem sikerült elintézni.

Kedd:
Mivel szerdán egy barátommal adó-konferenciára voltunk hivatalosak, este nála aludtam, hogy másnap együtt mehessünk, kocsival. Elbeszélgettünk, boros kóláztunk,  így megint éjfél után kerültem ágyba. Aludni ráadásul nemigen tudtam, mert zavart a számára az alváshoz szükséges tévé, és valószínűleg a sok kóla is felvitte a vérnyomásomat. Mire igazán jól esett volna a pihenés, addigra kelni kellett, és indulni a Lurdy Házba.

Szerda:
Reggel 9 és du. 16 óra között konferencia. A fő téma a 2011. évi változások voltak, adónemenként. Jövedelemadó, ÁFA, járulékok, magánnyugdíjpénztár, számviteli törvény, adózás rendje, illeték, miegyéb. Meglepő módon végig éber voltam, és lekötött a téma, igaz, a seggem teljesen szétültem. Szinte már fájt. Egy csomó változás lesz, és ezek nagy része kimondottan korrekt. Bezárnak egy csomó kiskaput, szigorítják az ellenőrzést, egyszerűsítik bizonyos adózási eljárások menetét, és csökken egy valag adó. A cafeteria utáni terhek például 25%-ról kb. 20-ra, és kb. 98%-ról kb. 51%-ra csökkennek, nem is beszélve a nyereségadóról és osztalékadóról. Az idei évből kiindulva nekünk kb. 600-650 ezer forinttal kevesebb adót kell majd befizetnünk céges szinten, így lesz pénzünk néhány dolgot lecserélni, beszerezni. Alig várom már, hogy megcsinálhassam a jövő évi pénzügyi tervünket.
Este edzés, aztán irány haza. A Ricsivel összekaptunk, otthon eldurrant az asztali lámpámban az — utolsó — izzóm, vacsora közben pedig letört egy fogamból egy elég nagy darab. Az idegeim ekkorra eléggé tropára mentek.

Csütörtök:
Nem tudom, honnan, de rengeteg energia keletkezett bennem, így egész nap pörögtem. Délelőtt kis írásbeli segítséggel, de lényegében fejből visszamondtam az előző napi oktatás minden momentumát, és nagyon élveztem a többiek rajtam csüngő tekintetét és kérdéseit. Nem véletlenül szerettem volna tanár lenni... Aztán csupa olyan dolgot intéztem, amik kimondottan ügyvezetői feladatok. Utasításokat osztogattam, alám dolgozást kértem, de mind-mind az év végi és a jövő évi ügyfél-cserkészés érdekében tettem. Reklám, szórólap, céges naptár, körlevelek, stb. Hiányzott ugyan a kulimunka, de ezt is nagyon élveztem.Délután egy leendő ügyfél jött tárgyalni, és mivel eleve pörögtem, felszabadultan folytattam le az egészet. Munka után találka a Ricsivel, otthon pedig újabb fogalmazványok készítése.

Péntek:
A pörgés folytatódott, pedig már igen nehezen keltem ki az ágyamból. További utasítgatások és feladat-kiosztások segítségével előkészültem a jövő évi tervezet elkészítésére, majd a dolgaim végzése közben izgatottan vártam az előző napi ügyfél válaszára, ami ebéd után meg is érkezett. Nem idézem be (a Facebookon megtettem), de mintha hájjal kenegettek volna, és szerencsére minket is választottak. Lenyűgöztem őket a készségességemmel és a tudásommal. Azért is nem érintett meg Lakoszt kommentje (az előző bejegyzésemhez), mert a vadidegenekhez képest én tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem menedzselem rosszul ezt a céget. Ez pedig onnan látszik leginkább, hogy amikor átvettem(-tük), konkrétan csődben volt. Ehhez képest még mindig talpon van, az ügyfelek számát nemhogy megtartottuk, de 20%-kal emelni is tudtuk, más kérdés, hogy a bevétel kb. ugyanennyivel (vagy többel) esett vissza. Viszont egyik partner sem miattunk ment el, hanem mert konkrétan csődbe ment, vidékre költözött, nem tetszett neki, hogy a korábbi ingyenes könyvelést fizetőssé tettük volna, nem volt hajlandó fizetni, vagy eleve alkalmatlan volt egy vállalkozás vezetésére. Mindennek ellenére nincs sem adó-, sem bér-, sem egyéb tartozásunk, mindig mindent határidőben kifizettünk, és bár a karácsony szűkös lesz, megteremtettük az alapokat a jövő februári talpon maradáshoz, amikor is egy nagyobb adag bevételünk keletkezik, ami az év végi tulajdon-átrendezésig gondtalan hónapokat ígér. 2012-ben pedig elvileg hawaii, persze csak akkor, ha nem történik közben katasztrófa. Állítom, hogy a legmélyebb mélyponton túl vagyunk, és mivel a napokban az operatív teendők elvégzése után — avagy a háttérbe szorításukkal — konkrét lépéseket teszek az új partnerek toborzásához, talán vége a sodródásnak is. Nem várjuk, hogy maguktól keressenek, aztán vagy jöjjenek vagy nem, hanem mi keressük meg őket. Szerintem lesz még erről egy külön bejegyzés, de azért itt is leszögezném, hogy eddig is az volt a fő probléma, hogy az erőforrások mozdíthatatlanul szűkösek voltak, azaz tudtam én, mit kell csinálni, de bármerre indultam volna el, egy elháríthatatlan külső ok mindig korlátozott. Nem volt időm, új alkalmazotthoz nem volt pénz (hogy legyen időm), és ki kellett várnom, amíg a napi teendők mellett elkészülök azokkal az alapokkal, amire marketinget lehet építeni. Most sem rózsás a helyzet, de a szép új felépítmény első téglái már a helyükre kerültek, csak habarcs kell, és újabb sor építőkövek.

Most pedig haladunk tovább. Este társasági élet, hétvégén kis lassítással egybekötött tervezgetés és alkotás, aztán meglátjuk. Majd pihenek eleget a sírban.