konfliktus bejegyzései

A történet 3. részének kezdetén éppen otthon tartózkodtunk, és ettünk.

Míg a Westendből hazaértünk, meg is áztunk egy kissé, le is izzadtunk, és még a sarki pékfiúk egyikét is megtekinthettük, amíg üdítőt vásároltam az üzletükben. Én el is felejtettem szólni, hogy készüljenek a látványra, a skacok viszont a blogom ezen jelentéktelen részét alaposan megjegyezték, ezért még ők kérdezték, hogy "Ugye ez volt az a srác...?". Nem is tudom, miből találhatták ki. Otthon aztán gyorsan (?) ettünk egy pár falatot, én valami disznókenőcsöt (májkrém), Custos görög salátát magában (pékárura már nem is vesztegette a rágómozgást), Cube otthonról hozott szendvicset (gondolom, nem szerénységből vagy takarékosságból, hanem mert félt, hogy a kínált ételekben valami búgatópor vagy altató van, és a megváltozott biológiai állapotát kihasználva majd visszaélünk a helyzettel), Ricsi meg semmit, nyilván, hogy olcsóbban be tudjon rúgni*. A készülődés finisében Custos elsietett fürödni meg borotválkozni (ami gyanúsan sokáig tartott), aztán én is a zuhany alá álltam-ültem-guggoltam.

A Westendbe olyan pontosan értünk vissza (3. látogatás!), hogy azt tanítani lehetne. Mivel a jegyet előre átvettük, már csak egy kis rágcsa kellett, aztán mehettünk is a terembe. Cube első nekifutásra csak 2 jegyet foglalt, és mi csak később csatlakoztunk be, ezért a másik két jegy máshová is szólt. A popcornos büfé-izé előtt elosztottuk a tiketteket, és ha egy filmben szerepeltünk volna, ezt a momentumot premier plán mutatta volna a kamera, előre azt sugallva a nézőnek, hogy "erre még visszatérünk".

Vissza is tértünk. A terem sötétjébe besétálva keresni kellett egy kicsit a nekünk jutott két helyet, aztán amikor megtaláltuk őket, azzal szembesültünk, hogy azok már foglaltak. Első nekifutásra ilyenkor mindig azt hiszem, hogy én vagyok a hülye, és valamit rosszul néztem, de a jegyen továbbra is E sor 11-12. szék szerepelt. Makacsul, dacolva minden más tényezővel. Jó alaposan megnéztem mindent (sort, oszlopot, jegyet, termet), aztán elszántam magam, és közelebb léptem az illegális helyfoglalókhoz. Na, akkor már láttam, hogy két csökött cigánygyerek ül ott, vonagolva, csámcsogva (ahogy szokták), én pedig nyomban tudtam, hogy konfliktusos helyzetről van szó. Párbeszéd:

ÉN: Biztos, hogy ide szól a jegyetek?

CSCGY1: Mé', nem mindegy, hova ülünk?

ÉN: Nem, nem mindegy. Én sem azért vettem meg őket direkt ELŐRE, hogy aztán más foglalja el.

CSCGY1 [szenvedéssel hőzöngve]: Már pedig én innen fel nem állok...

...de ezt már nem igen hallottam. Gyomorból feltörő indulat, vöröslő fej, elemi düh, és a gondolat, hogy most vagy megfogom a gyereket, és úgy szájba rúgom, hogy aztán szét kelljen válogatni a fogait meg a popcornt, vagy — finomabb megoldást választva — csak a grabancát ragadom meg, és kihajítom a sorok közé, úgyis alig lehetett vagy 50 kiló. Valószínűleg mindkét verzió kísérő jelensége a szitokáradatba foglalt "büdös cigány" kitétel lett volna, ami az agresszív magatartással egybekötve súlyosbító körülményt jelentett volna a tárgyalásomon. Ez akkor is végigfutott az agyamon, ezért először arra gondoltam, szólni kéne inkább a személyzetnek, aztán — az órát látva — inkább másik szabad helyek után kezdtem el kutatni. Láttam is párat, ami még nem közvetlenül az első sorban volt. Miközben hátat fordítottunk (Ricsivel), azért még odavetettem nekik, hogy "akkor baszd meg, te büdös suttyó", de ez inkább csak a lelkem megnyugtatása kedvéért volt, nem elégtétel gyanánt.

Most nem kezdem el elemezni, hogy a jogvédők, az ombudsman, meg a többi álsüket és álvak idióta milyen hülye dumával jön állandóan, és ehhez képest mi a valóság, nem elemzem, hogy azokat ítéli el a társadalom egy jelentős része, akik megelégelték az ilyen és ennél sokkal durvább szituációk tömkelegeit, és a kezükbe kívánják venni a rendfenntartás feladatait, nem elemzem, miként él vissza ezzel a visszás helyzettel ez a tróger banda, hanem csak leszögezem, hogy amiért nem harcoltam ki az igazunkat, megint ők győztek, és megint megerősödhettek a tudatban, hogy ezt is nyugodtan megtehetik újra és újra, és semmi bántódásuk nem fog esni.

Hihetetlenül feldúltan ültünk át arra a két másik szabad helyre, és amíg el nem kezdődött a film, minden érkezőnél azt lestem, hogy vajon pont oda szól-e a jegyük, felállítanak-e majd. Hihetetlen, hogy még én izgultam ezen, és még én süllyedtem volna el a szégyentől, ha neki kell állnom magyarázkodni, amiért máshova ültünk, és ez az érzés vagy 20 percig el sem múlt, csak akkor, amikor már tényleg senki nem jött. Valahol persze ez is szerencse, mivel így legalább nem az első pillanatban figyeltem föl arra, hogy a mellettem ülő alak nyitott szájjal eszi a kukoricát, valamint arra, hogy amit én popcorn címén kaptam, az csak valami sós granulátum-izé volt, de semmiképpen sem az, aminek vettem. Apránként azért sikerült áttérnem a film 'élvezetére', még ha nehezen is.

Kicsit tartottam attól, hogy a Terminátor negyedik bőre visszás érzéseket kelt majd bennem, de mivel előre felkészültem erre, sokkal kevésbé csalódtam, mint egyébként tettem volna. Ez mondjuk a filmet nem menti fel, és sajnos ki kell róla mondani: tré. A látvány oké, tán még a hangulat is, de túl sok logikátlanság van benne, túl erőszakosan utalgatnak benne a korábbi részek bizonyos momentumaira,  és bizonyos 'fordulatok' előre kiszámíthatók — és akkor a spoilereket most hanyagolom. Ettől függetlenül minden mozilátogatónak kötelező darab, mert kár lenne kihagyni. Csak azt sajnálom, hogy most megint elpuskáztak egy lehetőséget, hogy valami igazán ütőset, igazán emlékezeteset alkossanak, és megint győzött a tömegeknek való megfelelés kényszere. Ennyit erről.

Na, volt még egy óránk a blogtaliig, amit el kellett ütnünk valamivel. Adta magát az evés témaköre, amit meg is valósítottunk a pláza alsó szintjén. Tudtuk előre, hogy alkoholfogyasztás lesz a vége, szóval botorság lett volna éhesen odamenni, aztán hipp-hopp benyomni. Nekem erre különösen vigyáznom kellett, hiszen ha vasárnap másnapos lettem volna, még jobban szenvedtem volna, mint így — de erről majd később. Evés közben felfigyeltem arra, hogy a mozizás közben ölembe hullott kukorica darabkák csinos ki olajfoltokat hagytak a pólómon, ami ismét felidegesített. Ilyen szerencsétlenséget! És akkor még nem is tudtam biztosan, hogy Iguazu is ott lesz-e a talin, mert ha ezt előre tudom, még haza is szaladok átöltözni. Ehelyett viszont átmetróztunk szépen a Kálvin térre, és 5 perccel 18 óra után be is toppantunk a Tandembe, ahol...

befejezés következik

*:csak szemétkedés