kormány bejegyzései

Van ez a magánnyugdíjpénztári téma, ami már hetek óta borzolja a kedélyeket, és nem látszik nyugodni. Gumicsont, amin jó sokáig lehet rágódni. Rágódnak is, csak észre kellene már venni, hogy nem sok értelme van, mert úgy tűnik, a régi mechanizmusok már nem egészen úgy működnek, mint ahogy pár hónapja még működtek. A FIDESZ népszerűsége — bár egy rövid időre picit elindult lefelé — újra emelkedik, és például a 98%-os különadót is a nép 91%-a támogatja.

Egyébként is, manapság az a módi, hogy valakik bedobnak valami 'botrányos'-nak kikiáltott dolgot, valamit, amiből ki lehet hozni egy rövid felháborodási hullámot, aztán amint a fórumokon, hírportálokon és háttérbeszélgetéseken elkezdenek témázni rajta, mindjárt kiderül, hogy nagy kamu az egész. Itt van például ez a gyerektelenségi adó. Valaki bedobja, hogy nehogy má' legyen ilyen, amit a gréczizsiltok és drágabolgárurak rögtön úgy írnak meg, hogy "felháborító, hogy ebben a diktatúrában már megint mire készülnek", alakul gyorsan pár cinikus nevű Facebook-csoport, aztán azóta sincs gyerektelenségi adó, meg a jövő évi költségvetésben sincs, van viszont gyerekkedvezmény az új jövedelemadóban (tehát nem büntetés, hanem támogatás van). Bár nincs kizárva, hogy lesz ilyen, egyelőre nem látni, mikor (ha egyáltalán lesz). Muszáj mindig valamit kitalálni, különben még élhetnénk nyugodtan az életünket, a "Kósa-Szijjártó tandem bedöntötte a forintot" duma pedig már nem működik, lévén tegnap megint 200 Ft alatt volt a svájci frank, és 272-n az euro. Sajnos az, hogy valami unalmas, nem játszik szerepet, mert ha uszítani lehet vele, akár évekig is képesek emlegetni. (Mellesleg eddig is az volt a vesszőparipám, hogy az árfolyamokat szándékosan lendítették ki, egyfajta bosszú-nyomásgyakorlásként a banki különadó miatt).

Bár néha én is felhúzom a szemöldökömet, a károgásból alapvetően nem sok dolog tud meghatni, lévén nekem eddig csak hasznom származott a változásból, és a környezetemben sem találni olyat, akit bármi kér ért volna az eddig megszavazott törvények miatt. A magánnyugdíjpénztári  téma hasonló. Leszarom, hogy ki ül a pénzemen, mivel az "Orbán Viktor einstandolta a nyugdíjunkat" téma a fent emlegetett sorba beillő szar szöveg. Az a pénz eddig sem volt a miénk. Ugyanúgy 9,5% nyugdíjjárulékot vonnak most is, csak éppen nem a nyugdíjpénztárak fejeseinek milliós fizetéseire meg a szolgálati laptopokra basszák el, hanem az állam, másra, én pedig abból akkor is csak 30 év múlva látnék egy forintot is, ha az állam ezt most nem tartaná pár hónapig magánál. Járni akkor is jár, ha aztán majd az államtól kapom vissza, és nem egy 'maszek' cégtől. Még két dolog. Én Aegon-tag vagyok, és emlékszem (valahol meg is van a papír), amikor kiküldték, hogy hát igen válság van, és elveszett a pénzem egy része, de milyen jó, hogy náluk vagyok tag, mert így sokkal kevesebbet vesztettem, mintha másnál lettem volna. Ó, de kedves. És miért kötelező nekem mindenáron valamilyen (alacsony-közép-magas) kockázatú befektetést választanom, miért nem választhatom azt, hogy kössék le a befizetésemet egy banknál, aztán 40 évig hozzá se nyúljanak? Ja, hogy a végén akkor fel kéne tudni mutatni a pénzt, és nem lehetne azt mondani, hogy "sajnáljuk, de rosszul választott"? Másrészt ha olyan gazdaságtalan ez a magánnyugdíjpénztári dolog, akkor miért csinálják a bankok/biztosítók már 12 éve? (És itt jegyezném meg, hogy tévednek azok a megmondóemberek és népszerű bloggerek, akik a téma kapcsán Orbán Viktorra mutogatnak vissza, mivel az eredeti törvényt 1997.július 15-én fogadták el, akkor meg hol volt még az első Orbán-kormány...).

Na, szóval a lényeg, hogy LVSZ-kategória (azaz le van szarva kategória) LENNE a dolog, ha — hetero kifejezéssel élve — nem én lennék a fasz másik végén, mint könyvelő. Merthogy a legnagyobb nyugalommal végeztem én (és az egész szakma) a munkámat, hiszen a 14 hónap ugye idén november-december, meg a jövő év (és akkor majd csak december elejétől kell foglalkozni vele), amikor is arra ocsúdok, november 3-án, hogy az APEH közleménye szerint az októberi számfejtésre már alkalmazni kell az új törvényt. Mi a picsa? És olvasom, és újra elolvasom, és hát csak azt írja a beste, hogy október. Felháborodás, szentségelés, pluszmunka felmérése és felnagyítása gondolatban, hápogás és értetlenkedés. Először biztos voltam benne, hogy valami barom elírt a törvényben egy szót, és emiatt állt elő ez a helyzet (például novemberre vonatkozó helyett novemberben esedékes), de másnap a könyvvizsgálónk arra gyanakodott, hogy a költségvetés pénzforgalmi szemléletű mivolta miatt, direkt készült így a törvényszöveg. És igazat is adtam neki, mert valószínűleg így van. Szopinyali.

De akkor is, hogy lehet az, hogy az APEH november harmadikán, csak úgy mellesleg közli, hogy "háhá, mindenki rosszul tudja", és miközben arra kötelez, hogy helyesen alkalmazzam az új törvényt, nem teremti meg hozzá a feltételeket? Merthogy a nyomtatványkitöltő program megfelelő bevallásait nem frissítette, és azok még ekkor is a régi, időközben helytelenné vált adatokat fogadták el helyesnek. Mellesleg az adózóna.hu internetes szakmai portál már 2-án közölte a változást (amit mis is csak 3-án kutattunk fel), de az APEH-nak még egy napig ráért.Nem tudom, pontosan mikor fogadta el az Országgyűlés a törvényt, de a 45 nap így se, úgy se lett volna meg (ami ebben az esetben nem is érdekes, mivel ha a jogszabály személyi hatálya alá tartozó alanyokat nem érinti hátrányosan a változtatás, akkor visszamenőlegesen is meghozható), na de amikor megvolt a törvényszöveg, akkor nem lehetett volna előre szólni, hogy esetleg legyen idő felkészülni, és mondjuk kevesebb hibás adatszolgáltatás legyen?

Állítom, hogy kitört a pánikhangulat, hiszen valószínűleg az ország egyetlen bérszámfejtő programja sem működött jól, és a felháborodás is tutira futótűzként terjedt végig a szakmán. Én például azonnal hívtam a szintén könyvelő barátomat, és ő is megdöbbent. Csak egy példa: aki 2010. október hónapban hagyta ott a munkahelyét (vagy elküldték), és magánnyugdíjpénztár tag, annak mindnek rosszul készült el a bérszámfejtése, és a kilépéskor kapott papírok java is rossz. Ez nem feltételezés, ez tuti. Na most akkor ezt mind vissza kell szerezni, újat csinálni helyettük, a bérszámfejtést módosítani, stb. stb. Marha jó. Nálunk speciel az októberi rendes számfejtések is rosszak lettek, hiszen még a módosítás kihirdetése előtt csináltuk meg őket (én mondjuk csak egyet, mert mindig számítok hasonlókra), ezeket mind módosítani kell, azaz gyakorlatilag most kétszer dolgozunk.

Másnap reggelre frissült a nyomtatvány-kitöltő program (az APEH programozói sem aludhattak sokat...), de ráadásul olyan balfasz módon, hogy ihaj. Még akinek a bevallása eddig jó volt, most az is rossznak számít, mert a főlapra kikerült egy rubrika, hogy az adott emberke tag-e vagy sem. Könyörgöm, minek, amikor eddig is szerepelt a bevallásokban a magánnyugdíjpénztári tagság kódja? Állítom, hogy valami más törvény miatt van ez (mondjuk az adózás rendjéről szóló miatt), és ilyenkor mindig felerősödik bennem az érzet, hogy ezt az egészet le kéne söpörni a francba, és nulláról, normálisan újraírni mindent. Például az idei egészségügyi hozzájárulás változást a Bajnaiék a vagyonadóról szóló salátatörvénybe zsúfolták bele (tökre nem oda, ahova kellett volna), így ha az AB az egész vagyonadót alkotmányellenesnek nyilvánította volna (és nem csak az ingatlanokra vonatkozó részét), akkor az EHO mégis úgy működött volna, mint tavaly, és akkor nekünk is hónapokra visszamenőleg kellett volna visszacsinálni mindent. Na ezzel kéne már kezdeni valamit, hogy a jogszabályok erdejében ne tévedjen el előbb-utóbb mindenki, aki belép oda. Nonszensz...

Na, kiméltatlankodtam magam, jöhet a hétvége és a Lédig Gaga konzerv. Ráér a szopást a jövő héten folytatni.

Folytatom a legutóbb megkezdett téma boncolgatását.

15. A közszféra bérkiadásainak átalakítása

Ez nyilvánvalóan a szokásos, kormányváltás utáni tisztogatás szépen megfogalmazott bejelentése. Nem szép akkor, ha az egyes alkalmazottakat pusztán azok politikai nézetei miatt váltják le/küldik el, viszont szép, ha azokat eresztik szélnek, akik nem érdemeik, hanem rokoni kapcsolataik miatt dolgoznak ott, ahol. Fordítva viszont nem szép, ha a leváltottak helyére pusztán az alkutyákat ültetik, és nem szakembereket. Mellesleg nekem már a Heti Válasz főszerkesztője (az első Orbán-kormány egyik szóvivője) feleségének a közlönykiadó élére való kinevezése sem szimpatikus, bár a szakmai kvalitásairól fogalmam sincsen. Másrészt a bérkiadások átalakítása remélhetőleg valami igazságosabbá tételt is jelent, például a teljesítmény- és felelősségarányos keresetet a címhez kötöttel szemben.

16. A kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a tárcáknál

Azt már bejelentették, hogy lehet elfelejteni a céges mobilt, laptopot és új bútorzatot, és ha a többi téren is hasonló szigor lesz, akkor talán gátat lehet szabni annak az ordenáré pazarlásnak, ami az újságolvasó ember figyelmét eddig egyszerűen nem kerülhette el. Remélhetőleg sok bilincs is kattan majd a felülvizsgálat nyomán, mivel biztosan lesz az eddigi beszerzések között pár olyan, ami felveti a hűtlen kezelés gyanúját.

17. A külső megbízások felülvizsgálata

Lásd előző pont, azzal a kiegészítéssel, hogy itt nyilván még több bilincs fog kattanni, na meg azzal a kiegészítéssel, hogy remélhetőleg eztán nem a másik oldal haverjai fognak zsírosodni, hanem valóban az ország gazdasági lehetőségei és az állampolgárok érdekei fognak dominálni. Naiv vagyok, tudom, de ne felejtsük el, hogy ha most a FIDESZ elbassza, megy az MSZP után a süllyesztőbe, és jönnek a noname pártok (vagy a JOBBIK).

18. A költségvetési szférában a 98%-os adókulcs bevezetése a 60 napon túli végkielégítések esetében

Másik jó módszer a kicsivel a választások előtt — nyilvánvalóan a zsírosbödönből markolás céljával — megkötött szerződések kiherélésére, és abszolút egyetértek vele. Olyannyira, hogy én ezt legalább 5 éve pofázom, és erre legalább kéttucatnyi tanúm is van. Igaz, én egy kissé megengedőbb voltam, és 90%-os adót javasoltam, és azt is a 2 milla feletti fizetésekre, de az éppen a következő pont.

19. Havi bruttó kétmillió forint fizetési plafon bevezetése az állami szférában, beleértve a jegybankot is

Szóval mindig is azt szajkóztam, hogy kétmillió forint feletti fizetésre egyszerűen nincs szükség. Nincs olyan életvitel, amit ennyi pénzből, akár 5 gyerek mellett is ne lehessen finanszírozni, legyen szó 500 négyzetméteres ingatlanról meg zsákuziról. Na jó, persze, hogy van olyan, de az nem az adófizetők pénzéből finanszírozandó. Ezért hát azt mondtam, hogy lehet állami céget vezetni, meg lehet sokat is keresni, de a 2 millió feletti rész adózzon 90%-kal, és akkor a fíling megvan, a pénz meg marad a kasszában. Akinek meg nem tetszik, annak — Ferenc testvér nyomán — lehet menni. Tucatnyian vállalnák be szerintem a MÁV-ot is havi kétmillióért.

20. 15%-os bértömegcsökkentés a közszférában (260 igazgatósági hely megszüntetése)

Elképzelhető, hogy eztán mindenki 15%-kal kevesebbet fog keresni, de ez a mondat nem ezt jelenti (ne felejtsük el, hogy bővebbet még nemigen tudni). A bértömeg az összes alkalmazott bérének összegét jelenti, beleértve az osztályvezetőket is, és mivel magyarázatként ott szerepel, hogy 260 igazgatósági helyet szüntetnek meg, ha ezt az összeget kivonom a bértömegből, és az egészet visszaosztom 260-nal kevesebbel, akkor az jön ki, hogy a kalitkás kisasszony a hivatalban ugyanannyit fog keresni. Nem kell kötözködni, ezt nem matematikailag értem, aki meg érteni akarja, az érteni is fogja.

21. A pártok költségvetési támogatásának mértékét 15%-kal tervezik csökkenteni

Helyes is, meg nem is. Helyes, de csak akkor, ha közben engedélyezik a külső támogatók bevonását, egy bizonyos plafonig (afelett törvénysértés lehetne), hogy ne az állampolgárok finanszírozzák ezt is, viszont nem helyes, mivel a sokból 15% nem olyan eget rengető, mint az alig-aligból, a kis pártok pedig így hogyan veszik fel a versenyt a nagyobbakkal?

22. Felügyelők kiküldése a jelentős közpénzekkel gazdálkodó intézményekhez

Abszolút helyes, eddig ilyen miért nem volt? (Igaz, ez áttételesen azt is jelentheti, hogy a kormányzó párt embereit ültetik a (független) közintézmények vezetőinek nyakára). De hát azért mégiscsak a mi pénzünkről van szó, vazzeg!

23. Bútor-, telefon-, gépkocsivásárlás-, illetve cserestop a közszférában

Erről már írtam fentebb. Le a kalappal!

24. Nemzeti Eszközkezelő Társaság felállítása

Oké, örülünk, de mi az? Ja, biztos az, ami majd megveszi az elúszott hitelesektől a lakásukat, majd bérbe adja azoknak, így nem kerülnek utcára. Ha stimmel, akkor helyes.

25. Banki különadó bevezetése

Emlékszünk arra a hitelre, amit a Gyurcsány-kormány nem vet fel, mert minket csak a válság szele érint, aztán miután nem vette fel, vagy 600 milliárdot rögtön oda is adott  belőle a — válságot okozó, és mellesleg külföldi tulajdonú — bankoknak, hogy azok abból adjanak a vállalkozásoknak mentő hiteleket, és amit aztán ezek a bankok szépen benyeltek? Tudjuk, hogy a kamatmarzs (a betéti- és hitelkamatok közti különbség) nálunk extrém magas, amiből az következik, hogy bankot alapítani nálunk nagyon nyereséges vállalkozás? Na, akkor biztosan nem tiltakozunk, amikor végre eljött a visszafizetés ideje. Bírtam egyébként, hogy a még-meg-sem-várjuk-mi-lesz-de-máris-tiltakozunk banda mekkora pofont kapott, mert nyomban elkezdett károgni, hogy láthatatlan kéz meg úgyis meg úgyse, erre az angolok bejelentették, hogy jó, akkor most ők is bankadót vezetnek be. Hoppá! Felköpünk a levegőbe, aztán aláállunk? Hehe.

26. Csak forint alapon lehessen bejegyezni jelzáloghitelt

Ezt a gazdasághoz nálam jobban értők majd kielemzik, de a kormány nyilván védeni óhajtja a rulettkerékbe fejest ugrani kívánó leendő hiteleseket — főleg önmaguktól.

27. Másodlagos élelmiszer-vizsgálat

Éljen-éljen, ez a második kedvencem. Miután 1000 tonna számra zabáltatják fel velünk az élelmiszer-hulladékot meg a kimondottan emberi fogyasztásra alkalmatlan alapanyagokból készült élelmiszereket, valóban itt volt már az ideje egy hasonló intézkedésnek. Ne csak a külföldi gyárban vett minta, hanem a határon átjött kamionból vett (vagy a boltok polcaira kikerült árukból vett) minta is játsszon. Hosszú távon remélhetőleg az egészségügyi kiadásaink is csökkennek ettől.

28. Moratórium elrendelése a közüzemi díjak emelését illetően

Szerencsére ott nem tartok, hogy ne tudjam kifizetni a számláikat, anyámék viszont ezért hagytak fel a családi jövedelem gerincét jelentő vállalkozásukkal (ami viszont nagyon energiaigényes volt), és nyilván sokaknak jól jön ez az intézkedés. Ha valakinek nem elég a monopolhelyzetben levő vállalkozása segítségével a kiszolgáltatott emberekből kisajtolt nyereség, adja el a cégét annak, akinek a kevesebb NYERESÉG is megteszi.

29. Kilakoltatási moratórium elrendelése december 31-ig

Ilyen krematórium vagy mifene eddig is volt, de — azt hiszem — csak április 15-ig, hogy a hóba azért tényleg ne lehessen kirakni senkit. Sokat nem tudok hozzátenni. Ez az intézkedés szocialistább az MSZP legszocialistább intézkedésénél is, viszont az önhibájukból tragikus helyzetbe kerülőket nem az államnak és nem ilyen módon kell megmenteni az utcára kerüléstől. És ha lejár ez az oratórium, utána mi lesz? Vagy addig megoldódik a helyzet?

No, erről egyelőre ennyit, mert sok-sok téma van még a tarsolyban, és azoknak is kell a hely a monitoron.

Már elég sok idő eltelt azóta, hogy Orbán Viktor bejelentette ezt a bizonyos 29 pontot, de sajnos azóta sem nagyon tudni róluk bővebbet, pedig azért nyilván kíváncsi lenne rájuk a magyar társadalom. Engem azonban ez nem tart vissza attól, hogy röviden kommetáljam őket, aztán ha majd életbe lépnek, talán visszatérek némelyikre.

1. A cégek nyeresége utáni adó 19%-ról 10%-ra csökkentése az évi 500 millió forintos árbevétel alatti cégek esetében

Erről már az is elhangzott, hogy a mostani, 50 milliós határra vonatkozó szabályok mellett történik a csökkenés, meg az is, hogy így, ahogy van, 9%-kal kisebb lesz a társasági adó (és nyilván az SZJA is, egyéni vállalkozók esetében). Előbbivel az a baj, hogy nemigen tudja igénybe venni senki, mert egy csomó feltétele van, a megspórolt adót meg csak bizonyos dolgokra lehet felhasználni. Utóbbi viszont szimpatikus, ráadásul a szélsőjobb multikkal szembeni ellenérzését is kielégítheti, meg eleve, versenyképesebbé teszi azokat a kisvállalkozásokat, amik az foglalkoztatottak nagyobb hányadát teszik ki.

2. Az egykulcsos, 16%-os SZJA bevezetése (az adójóváírás megszüntetése)

Ez az intézkedés igen sok embernek nem tetszik, köztük nekem sem. Először is, nem értek egyet az egykulcsos adóval, eddig sem tettem, mert aki többet keres, az igenis progresszíven fizessen több adót (az egy kulcs mellett is többet fizet, hiszen több a jövedelme, de ez jelentős csökkenést jelent). Másrészt az adójóváírás kivezetése is problémás, hacsak nem kerül be a rendszerbe valami, ami kompenzálja azt, hiszen így akár a legkisebb jövedelműek is adóznak majd. Értem én, hogy túl kevés ember tart el túl sokat, de azokat ne taszítsuk már még mélyebbre, akik így is a béka segge alatt tengődnek. Ez ráadásul csökkenti a fogyasztást is, az pedig a nyereségadó és ÁFA bevételeket. Bízom benne, hogy aki kitalálta ezt, az számol a többi hatással is. A szuperbruttósítás megszüntetése viszont még így is örömteli, mivel az a könyvelői és bérszámfejtői szakma megszopatása volt.

3. A kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül 10 eltörlése

Abszolút helyes, már csak azt kellene tudni, melyikek azok. A munkaadói és munkavállalói járulékot, meg a vállalkozói járulékot már a Bajnai is eltörölte (pontosabban hozzáadta az egészségbiztosítási járulékhoz), ezekről tehát nem lehet szó. Van még bőven belőlük, de vajon melyik 10 lehet? 10 önálló vagy 10 önálló névvel rendelkező? Mert például a telefonadó csak nyűg, de nem hoz sok bevételt (különben pedig 4 másik adónem együttese), a cafeteria adói romba döntik az ország gazdaságát (mivel egy csomó mindenki egyszerűen megvont minden béren kívüli juttatást az alkalmazottaitól), az ilyen gumiabroncsok környezetvédelmi termékdíja (és hasonlók) meg olyan keveseket érintenek, hogy azok eltörlésétől nem nagyon lélegezhetünk fel. Azt hiszem, mind közül ez a kérdés izgat a legjobban.

4. Az adórendszeren kívüli kereset fogalmának bevezetése

Korrekt. Arról van szó (tudtommal), hogy ha valaki például ház körüli munkákra felvesz valakit (bébiszitter, kertész, takarító, stb.), és annak fizetést ad, akkor ne kelljen már megint adót fizetni azután a pár ezres után. De az is lehet, hogy tévedek, és ez a pont egészen mást takar. Nagyon más nemigen lehet. Ez a — 16%-os SZJA mellett — a középosztályt erősíti, abból is inkább a felső-közepet, tehát olyan sokakat szintén nem érint, de azt azért tudni kell, hogy minden társadalmat a középosztály tart el, mivel az tud (több) adót fizetni. Ilyen értelemben a 2. pont sem olyan vészes, de azért azt ne má'.

5. Az egyenes ági vagyonmozgásra vonatkozó adózás megszüntetése.

Öröklési illeték sutty, ajándékozási illeték huss. Meg még ki tudja, mi minden. Azt hiszem, erre rosszat nemigen lehet mondani. Sokak panasza volt eddig is, hogy az adózott jövedelemből vásárolt vagyontárgyak megszerzése után megint adót kell fizetni, ha azt egy családtagnak átadjuk, és ez egy moslék dolog. Valóban az VOLT.

6. A beruházásokhoz kérendő 51 engedély harmadának eltörlése.

Helyes, mert ez is egy nonszensz volt. Számtalan embert az tartott vissza a vállalkozástól, hogy megtudta, mi mindennek kell megfelelnie, hány helyre kell mennie, hogy egyáltalán belefoghasson valamibe. Nekem is van hasonló tapasztalatom, mert hallottam, mit kell művelni ilyenkor. Az egyik illető el is intézte, hogy "akkor ott egye meg a rosseb az egészet" felkiáltással, és mégsem csinált inkább semmit. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevesebb feltételnek kell megfelelni (biztonsági, egészségügyi, közegészségügyi, HACCP, stb.), de ha kevesebb az engedély, kevesebb a hivatalnok, kevesebb a bürokrácia, és a mutyi lehetősége is csökken. Szóval nagyon hasznos intézkedés.

7. Az egyszerűsített foglalkoztatás feltételeinek megetermtése

Ezt nem is értem, hiszen egyszerűsített foglalkoztatás most is van, igaz csak a szélhámoskodásra jó. Majd megtudjuk, mit kell ezen érteni.

8. Az ingatlan-bérbeadáshoz ne kelljen vállalkozónak lenni

Szintén nem értem, mivel most sem kell, elég kiváltani egy adószámot (ami nem azonos a mindenki által birtokolt adóazonosító jellel), és kicsit máshogy kell adózni. Nyilván arra gondolnak, hogy ezt se kelljen, elég legyen csak beírni az adóbevallásba az éves bérbeadós jövedelmet, azt' bóbi. Ebben az esetben ez a bürokráciát csökkenti, azaz helyes.

9. A szabad gyümölcspárlat készítés joga.

Amivel remélhetőleg nem jár együtt a szabad forgalmazás joga is, mivel akkor elég sok haláleset fordulna elő. Nem mindenki ért ám ahhoz, viszont aki igen, annak ezentúl nem kell sutyiban, a szomszédok feljelentésétől tartva kivitelezni ezt. Annak ellenére, hogy sok kockázattal jár ez az intézkedés (remélem, odafigyelve iktatják törvénybe), csak tapsolni tudok hozzá. Ide veletek, nagypapa-törkölyök!

10. ÁFAmentes adományozás

A Gyurcsány-Bajnai kormányok számos moslék intézkedést hoztak, amik közül — azt hiszem — ez volt a legordenárébb: ha bármit is adományoztál bármilyen szervezetnek, ki kellett fizetned az adomány után az ÁFÁ-t, mintha eladtad volna. Következésképp nem adományoztál, a segélyszervezetek bevétele lecsökkent, a segélyezettek pedig nem kaptak annyit, mint korábban, esetleg kevesebb emberhez jutott el a segítség. Ha elkezdeném ezt elemezni, akkor csúnya dolgokat írnék le, ezért inkább elég legyen ennyi, úgyis mindenki érti, miről van szó.

11. A kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási lehetőségeinek jelentős könnyítése.

Bármiből is fog állni ez, csak támogatni tudom. Ha több ember tud majd érvényesülni az élelmiszer-piacon, és kevesebbeket nyomhatnak el a nagy (sok esetben külföldi tulajdonú) gazdaságok, akkor kevesebb embernek is lesz szüksége külső segítségre, többen dolgoznak, stb. stb.

12. A Széchenyi-kártya hitelkeretének 50 millió forintra emelése

Bár én nem vagyok híve a hitelnek, sőt, soha nem is volt és nincs is hitelem, aki a felvett pénz befektetésével több pénzt termel, mint a visszafizetendő tőke és a kamat együtt (azaz jól tud bánni a hitelével), annak legyen meg a lehetősége. Ha pedig ez uniós pályázathoz kell önerőként, és emiatt sokkal több forrást tudunk megszerezni országos szinten, akkor még tapsolok is hozzá (és iszom egy korty frissen főtt beszerzett pálinkát).

13. Az uniós források radikális átrendezése a kis- és középvállalkozások javára

Csak üdvözölni tudom, mivel a multik sok esetben csak növelték a segítségükkel a befolyásukat, aztán ha mégsem érezték kifizetődőnek a magyarországi jelenlétet, egyszerűen leléptek. Szerintem hasznos a magyar tulajdonú vállalkozások sokaságát támogatni (bár a külföldi kisvállalkozások is nyugodtan kaphatnak), mert akkor vélhetőleg több pénz marad a magyar gazdaságban. Nem tagadom le azt sem, hogy némi önös érdek is van bennem, hiszen én is egy mikrovállalkozás vezetője vagyok, bár pályázni még nincs lehetőségünk. De egy-két év, és remélhetőleg lesz önerőnk is, és eredményeket is tudunk felmutatni, mert lenne hova költeni a pénzt. Új számítógépek kellenének, a leendő alkalmazottainknak is kell majd eszköz, le kellene cserélni az irodagép állományunkat, meg aztán a távlati tervekben ott a saját tulajdonú iroda meg esetleg más könyvelőirodák felvásárlása is.

14. Költségstop az állami intézményeknél

Ha a hatékonyságuk nem csökken ettől, akkor csak támogatni tudom.

Folytatása következik

Az egy hete még dermesztő hidegre a minap megérkezett kánikula, meg az újra elkezdett kondi a testemet, a politikai blogok/fórumok olvasása, és a híradók rendszeres élvezete pedig a szellememet kezdi ki teljesen. Ha esetleg esélyem lett volna kipihenni a múlt heti, munkahelyi őrültek házát, akkor ezzel most minden reményem semmivé foszlott. Azt hittem, a választás egyértelmű eredménye után a jobboldal majd csendben építkezik, a baloldal elvonul a sebeit nyalogatni, a Jobbik tovább acsarkodik, az LMP meg megpróbálja kitalálni, mit is kezdjen magával a Parlamentben (meg hogy akkor ők most kicsodák is igazából), és ugyanígy fognak tenni a híveik is. Ehelyett úgy tűnik, mintha mi sem változott volna, mintha választási kampány lenne 7/24.

Naiv vagyok, tudom. Naiv vagyok azért is, mert azt hittem, a ballib média is majd igyekszik megértő türelemmel figyelni a gazdijukat a földbe döngölő politikai ellenfelet, és kíváncsian várja, miként igyekszik az rendbe tenni a totálisan szétzüllesztett és tönkre tett országot. Ehelyett lesben áll, és minden apró dologra kiéhezett hiénaként veti rá magát, cafatokra tépve áldozatát, amint az a legkisebb ballépést teszi. Ezzel nem pusztán az a probléma, hogy igazságtalan, hiszen a kormány alig több mint egy hete van csak hivatalban, hanem az is, hogy közben valami elképesztő mértékű az aránytévesztés. Hol apróságokat nagyít fel, és tesz központi témává, hol meg nagy horderejű dolgokról feledkezik el, és teszi ezt persze számtalan fórumozó és politikában véleményt nyilvánító ember is.

Nézzük például az Országgyűlés alakuló ülését. Nem arról ment a téma, hogy hát felállt az új OGY, mennyi frakciók létszáma, kik ülnek benne, letartóztatták a mentelmi jogát vesztett Hagyó Miklóst, Dávid Ibolyáék is felelhetnek a tetteikért (azóta Ibi is két ügyben ült alperesként a bíróságon), stb., hanem arról, hogy milyen ruhában van Vona Gábor. Mackónadrágban, tüllszoknyában, avagy a betiltott Magyar Gárda uniformisban. Nem nonszensz ez? Eleve nem értettem egyet a MG betiltásával, hiszen akkor még igazából semmi olyat nem csináltak, ami törvényellenes lett volna, meg aztán ruhatörvény legutóbb valamikor a monarchiák idejében született, amikor azt kellett szabályozni, hogy ki hordhat gombos kabátot, kinek milyen hosszú lehet az uszálya és kinek mekkora csőr lehet a cipője végén.

Megszületett aztán a kettős állampolgárságról szóló törvény, ami 90 év után egy olyan horderejű dolog, hogy ahhoz maximum a rendszerváltás aktusa volt fogható. Itt megint a pitiánerkedés ment, hogy mit szólnak hozzá a többi országok és, hogy ezzel mennyit ártunk a határon túli magyaroknak. Érted, ártunk vele... Az aránytévesztés itt a nézőpont esetében van: a többi országok véleményét nézzük a történelmi tragédiánk részleges, szellemi mérséklésének nagysága helyett. Meg aztán hol volt Vona Gábor? Megint Vona... kit érdekel, hogy Vona miért nem szavazott? Az sokkal érdekesebb, hogy volt három szocialista képviselő (köztük Gyurcsány Ferenc), aki képes volt megjelenni ÉS nemmel szavazni. Ez bezzeg nem érdekes annyira, holott a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban egy ehhez hasonló tett felérne egy hazaárulással, de legalábbis a közéletből kiírná magát, aki hasonlóra vetemedik.

Trianon emléknap? Ezt már ecseteltem. Kisebb Parlament? Gyerekek, ez minimum 15 éve téma. Sokan elpofázták, hogy majd mi, de senki nem csinált semmit (beleértve az előző Orbán-kormányt is), most viszont végre meglépték. Nem elég, hogy ennyi idő után 200 főre csökkenhet a képviselők létszáma, de az olyannyira áhított nemzetiségi képviselet is a törvénybe került, így mind a 13 magyarországi nemzeti kisebbségnek lehet egy saját képviselője. Ez nagyon nagy dolog, de a média (egyik része) szinte szóba sem hozta. Megrándította a vállát, aztán inkább valami baromságon pörgött.

Végül (de nem utolsó sorban) ott van Szijjártó és Kósa elcseszett nyilatkozata, ami miatt a tőzsdén negatív folyamatok indultak be. Ez összetett dolog. Egyrészt nem egészen értem, miért az a mérvadó, hogy mit gondolnak azok, akiknek a gazdasági világválságot köszönhetjük (meg úgy általában, ennek az egész mesterséges rendszernek), másrészt nem tudom, miért kellene elhinnünk, hogy a gazdaságot nyilatkozatok, szavak irányítják? Attól, hogy a spekulánsok egy része nyer ezen, más része meg veszít, még egy szem epret nem szedtek le, még egy darab csavart nem gyártott le senki. Olyan ez, mintha egész nap azon vitatkoznánk, mi legyen a vacsora, de végül senki nem áll neki főzni. Harmadrészt ez olyan dolog, hogy ma történik valami, aminek hatásai lesznek erre a pszeudo-gazdaságra, holnap meg majd visszaáll minden a 'valóságnak' megfelelő állapotba. Az egyik fórumon valaki kifejtette: az új kormány vagy csinálja tovább az "elhallgatjuk a szart" dolgot, aztán a végén a fejére omlik az egész, vagy szakít a "hazudunk, reggel, éjjel meg este" hagyománnyal, és kerekperec megmondja, mi a helyzet. Aki ezen meglepődik (mármint a helyzeten), az nem ebben az országban élt eddig. Végül a sok hőbörgőnek, meg előre hozott választást rikoltozónak kéne adni vagy két irdatlan pofont, aztán beültetni szépen egy hírarchívum elé, hátha pár nap után eszébe jut, hogy ez a helyzet nem egy hete keletkezett, hanem az elmúlt év(tized)ekben. A problémahalmaz nem attól létezik, hogy valaki megmondja, hogy létezik, hanem a kedves szoci elvtársak növelték ekkorára. Próbáljuk már meg figyelembe venni, hogy a történelem NEM TEGNAP kezdődött. A múltbéli eseményeknek a jelenre (jövőre) ható következményei is vannak.

Szóval csak kapkodom a fejem, amiért egyáltalán nem csendes a közélet, másrészt fogom is, amiért egy kissé kicsavarodott kommentárok látnak óránként napvilágot. Azt hittem, elkerülhetem a politikai témázást, de hát ezeket nem tudom szó nélkül hagyni.

Szégyen, milyen ütemben vagyok képes megvalósítani a terveimet... Ezt a bejegyzést már 9 (kilenc!) hónapja tologatom, és ha továbbra is ezt teszem, az egész sorozat úgy ahogy van értelmét veszti. Mehet 'a sokáig tervezett, de végül sohasem publikált ötletek' mappába. De amit még lehet, megmentek belőle, ezért most jöjjön a rendszerváltó pártok történetének szörnyen elfogult taglalásának újabb epizódja, ezúttal az SZDSZ főszereplésével. (Az első rész itt található).

Tehát SZDSZ, aminek a fikázásával valószínűleg nemigen fogom befolyásolni a kedves olvasók választási hajlandóságát és preferenciáit, mivel ez a párt mára megsemmisítette önmagát/megsemmisült. Amíg azonban létezett, olyan mértékű pusztítást vitt végbe a magyar társadalomban, amihez foghatót nem találni még egyet a rendszerváltás utáni politikai történelemben. Ez egy erős kijelentés a részemről, de szép apránként meglátjuk majd, mire alapozom.

Ugorjunk vissza egyből 1989-1990. környékére, amikor is volt mindenféle Ellenzéki Kerekasztal, meg első szabad választás, plurális demokrácia, szabadság, egyenlőség meg a többi. Ekkor az SZDSZ még talán mind közül a leghangosabb antikommunista párt volt, és ennek folytán nagy népszerűségnek örvendett a politikailag teljesen tájékozatlan választók körében. De hiszen honnan is lett volna az embereknek tájékozottságuk, amikor korábban még az a — magát egyébként máig tartó — hozzáállás volt az uralkodó, hogy tisztességes ember nem vállal politikai szerepet? Ez mellesleg így is volt, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy sokan egyáltalán nem tudták, az SZDSZ prominensei honnan jöttek. Szépen hangzott az, hogy ők már a Kádár-rendszerben is ellenzékiek voltak, meg Charta '77. meg szamizdatok, de azért ha egy kicsit megkapirgáljuk a felszínt, akkor rögtön a szemünkbe ötlik Pető Iván és Bauer Tamás apukájának pártállami múltja, Demszky maoista munkássága és besúgónak való önként jelentkezésének története, a Hodosán-családba benősülések (szintén Demszky és Magyar Bálint), meg pár apróbb dolog, amit nem sorolnék fel. Rendkívül hihető, hogy miközben a legdurvább komcsik éppen a hatalmukat mentik, addig éppen az ő gyerekeik bomlasztják a rendszert büntetlenül, hát perszepersze. De ha ez még szóbeszédnek hangzana, a későbbi események azért némileg igazolni látják a különféle, hatalomátmentéssel kapcsolatos elméleteket.

A lényeg, hogy az SZDSZ-nek a rendszerváltás körül igen nagy volt a támogatottsága (az első választáson például az én családom is rájuk szavazott), 1990-ben több mint 30%-ot szereztek. Korábban azt gondolták, hogy egyértelműen ők fogják megnyerni a parlamenti választást, így tökéletesedett volna a nagy öregek hatalommegtartásának terve. Ez azonban nem jött be, mivel az MDF beelőzte őket, és megalakította az első szabadon választott kormányt. Azért az SZDSZ-nek sem kellett nagyon sírnia, mivel korábban már ügyesen kiütötték a nép kezéből a köztársasági elnök közvetlen megválasztásának lehetőségét is (nehogy a legnormálisabb volt-MSZMP-s, Pozsgay legyen az), és saját jelöltjüket ültették oda. Göncz Árpád persze sokak által egy szerethető idős úr volt, áramütött-cukrosbácsi megjelenéssel, mások számára pedig egy kártékony politikai szereplő, aki mindent bevetett Magyarország külföldön való bemocskolása céljából. Manapság sokan sírnak, hogy a köztársasági elnök túllépi a hatáskörét és hasonlók, de azért nézzünk már egy kicsit vissza a gyökerekhez. Azért mert Mádl egy gyenge kirakatfigura volt, még nem Sólyom kezdte az erős elnöki szerepet betölteni. Szóval volt saját elnökük, aki jól a kezük alá dolgozott, meg aztán ott volt az a létező vagy nem létező Rózsadombi Paktum is, aminek minden pontja a (későbbi) SZDSZ-es törekvéseknek ágyazott meg. Sokan azt mondják, nem történt ilyen megegyezés, mások meg váltig bizonygatják, hogy de. Nem tudjuk, de az azóta eltelt idő bőségesen igazolta annak vélelmezett szövegét (pont mint egy bizonyos könyv esetében).

Az SZDSZ-nek mindene megvolt a sikeres jövőbeli szereplésre, csak ki kellett volna várni a sorukat, de nekik ez nem volt elég. Amikor egy radikális benzináremelést lépett meg az összeomlott gazdaságot megöröklő kormány, és kitört a taxis-sztrájk, ők az elsők között rohantak a barikádokra. Prominenseik a legnagyobb blokádok környékén tetszelegtek a sztrájkolók között, miközben folyamatosan uszították őket (például hogy Horváth Balázs belügyminiszter közéjük akar lövetni), végül Göncz köztársasági elnök(ük) amnesztiát hirdetett a — mai kifejezéssel élve —  demokratikus államrend megváltoztatására kísérletet tevő egyének számára. Hiába, változnak az idők.

De változnak ám, hiszen miközben a FIDESZ-ből távozó Fodor Gábor átült a sokkal liberálisabb SZDSZ-be, a párt elnökeként a konzervatívabb liberális irányt képviselni kívánó, majd a saját pártja által csúnyán kicsinált Tölgyessy Péter éppen a FIDESZ köreibe távozott. Ez persze a legkevesebb, sokkal érdekesebb az a fordulat, ahogyan a híresen antikommunista párt összebútorozott a volt 'ellenség' képviselőiből álló utódpárttal. Ez ám a bravúr! Már nagyon kellett az a hatalom, és mivel az addigi irány kizárta volna a koalíciót a volt kommunistákkal, az MDF-ből éppen egy dolgozata miatt kizárt (szintén hajdani besúgó) Csurka Istvánt használták ürügynek. Megvolt a közös ellenség, a fokozódó náci veszedelem, az antiszemitizmus réme (ugye napi szinten volt hír az Izraelben kiképzést kapó, majd dolga végeztével Ausztráliába távozó Szabó Albert aktuális ténykedése is), ami mindig és mindenkor felülír minden ideológiai különbözőséget, sőt szembenállást. Megértem én, hogy az SZDSZ tagjai és holdudvara normál körülmények között veszélyeztetve érezhette volna magát a hasonló tendenciák miatt, de lássuk be, valódi veszély nemigen volt. Lett viszont MSZP-SZDSZ nász, 2/3-os többség, és a bejegyzés elején emlegetett szellemi-erkölcsi-morális és gazdasági pusztítás.

Valahol olvastam egy másodközölt lenini alapvetést, amiben a nagy Vlagyimir Iljics azt taglalta, hogy ha nem sikerül megszerezni egy nép felett a teljes hatalmat, akkor elegendő csak bizonyos területek birtoklása. Ez a gazdaság, az infrastruktúra és természeti kincsek, az oktatás és kultúra valamint a belügy. Amikor ezt olvastam, azt hittem, leájulok a székről, hiszen ezek a területek véletlenül éppen megegyeztek az SZDSZ akkori (és szinte mindenkori) minisztériumaival. A parlamenti- és kormánytagságuk segítségével, a kiterjedt gazdasági holdudvarukkal, a sajtó és a kulturális pozíciók jelentős részének birtoklásával az eltelt 16-20 évben sikeresen:

- elültették a lelkekben az 'ember embernek farkasa' mentalitást, az individualizmust, az egocentrizmust, az 'élj a mának' hozzáállást, amikkel (többek között) sikeresen atomjaira bomlasztották a magyar társadalmat. Miközben a rendszerváltás idején még maximum 2-3 tábor volt, később már semmilyen ügy mellé nem sikerült felsorakoztatni a társadalom jelentős részét (lásd a pénzt nem érintő népszavazások), és ez jelentősen vetette vissza / veti vissza bármely nép teljesítőképességét.

- módszeres munkával teljesen devalváltak és nevetségessé tettek minden korábban nemes kifejezést és szimbólumot, másokat pedig összekutyultak, és egységesen rossz színben tüntettek fel. Vajon ki tudja manapság, mi a különbség a nacionalizmus és a sovinizmus, mi a nácizmus és a hungarizmus között?

- felgyorsították a szekularizációt, és ezzel együtt az egyházaknak az emberekre gyakorolt pozitív hatásait is mérsékelték, ezzel is tovább bomlasztva a közösségeket. Kivéve persze egy vallást, ami szent, sérthetetlen és mindenek felett áll.

- teljesen tönkre tették az oktatási rendszert, kezdve az általános iskolától, egészen a felsőoktatásig. Meg kell nézni, az idők során hogyan változott a tanulók/hallgatók teljesítmény, a tankönyvekben kevesebb szöveg, több kép, bevezették a buktathatatlanságot, a természetes versenyszellemet kiirtották, a gyerekek fegyvereit megerősítették a fegyvertelen tanárok ellenében. Csoda, hogy a tanárok közt népbetegség az alkoholizmus?

- bevezették a bűn és bűn közötti különbséget (lásd megélhetési bűnözés), a drogozás szabadságát ("az egyén döntése saját sorsa felett"), enyhítették a büntetési tételeket, és eleve, relativizáltak minden kihágást és erkölcstelenséget.

- rehabilitálták a diktatúra kiszolgálóit, ezzel is segítve a felelősségre vonás elmismásolását, szarért-húgyért szétprivatizálták az országot, bevezették a köztudatba "az állam rossz tulajdonos" szlogent (ami a bűnök relativizálásával együtt egyenesen vezet a privatizációhoz)...

...és nem sorolom tovább. Volna még mit a fejükre olvasni, de azt is le kell szögezni, hogy a rendszerváltás óta nem volt még egy ennyire zseniálisan politizáló formáció. Miközben a támogatottságuk folyamatosan csökkent (majd a gazemberség szintje már egymás átbaszásához is, ami szakadáshoz, az pedig a teljes elsúlytalanodáshoz vezetett), mégis mindig ott díszelegtek a Parlamentben, és 5 százalékos pártként is képesek voltak az egész országnak diktálni. Nagyon ügyes! Eközben pedig ügyesen lerongyoltak minket, anyagilag, szellemileg és erkölcsileg, kiirtották belőlünk a nemzeti öntudatot, a küzdeni akarást és sok minden mást. De hogy ne csak kígyó-béka legyen, el kell ismernem, hogy melegként én is élvezhetném a bejegyzett élettársi kapcsolat előnyeit (ha akarnám), amit az SZDSZ vert keresztül az Országgyűlésen. Igaz, felmerül bennem a kérdés, hogy e párt melegek melletti — sokszor tessék-lássék — kiállása vajon mennyire a melegekkel érzett szolidaritás, és mennyire szavazatszerzési módszer vagy újabb csapás a konzervatív értékek mellett, de az érdem az érdem.

Ennek ellenére egyetlen egy könnycseppet nem fogok ejteni, amikor végre az utolsó képviselőjük is kihullik a mostani helyéről, és az SZDSZ úgy, ahogy van, a rossz emlékeket gyűjtő történelmi szemétdombra kerül (jaj, ezt a kifejezést ők mennyire szerették...). Mivel azonban ennek a társaságnak csak kis része áll képviselőkből, a nagyobbik része (gazdaság, kultúra, műsorok, színházak, újságok) továbbra is súlyos ballasztként nehezedhet a lelkünkre, tépve-szaggatva mindent ami felemelő, nemes vagy a rend irányába hat. Optimizmusra tehát semmi ok.

A minap szakmai szempontoktól ihletetten mászkáltam fel-alá az interneten, amikor is egy nagyon hasznos kis oldalra bukkantam. Hogyaszondja: adókalkulátor a 2009-2010. évekre.

Tök jó dolog, és nyilván megbízható is, hiszen maga a Pénzügyminisztérium bocsátotta rendelkezésre, tehát felkészült és őszinte szakemberek alkották meg nekünk, mert azt szeretnék, ha okosodnánk és kalkulálni tudnánk a jövő évi fizetésünket. Hogy a PM csinálta, az abból is látszik, hogy az oldal címében és a 'program' nevében az "Adókalkulátor" felirat szerepel, az alsó és felső kicsinyített honlapcímben viszont a "Jövedelemkalkulátor" felirat. Ez olyan bájos kis PM-es dolog, avagy...bazmeg arra nem képesek, hogy legalább ez egységes legyen. Ez pont olyan, mint anno az ötéves adócsökkentési program, amit a választás előtt megszavaztak, aztán a választás után huss, már el is lett felejtve a dolog (megszavazták, hogy nem). Az is olyan kedves kis (szoci-)PM-es dolog volt. Na, de ne térjünk el a bemutatni kívánt programtól...

...ami arról szól, hogy fogjuk szépen a bruttó bérünket, aztán beírjuk abba a kis ficakba ottan, a gép meg kidobja, hogy mennyivel lesz több fizetésünk 2010-ben, ha egyébként ugyanannyi pénzt kapunk, mint 2009-ben. Tegyünk egy próbát. Tételezzük fel, hogy véletlenül pont 73500 Ft a fizetésünk, azaz a jövő évi minimálbérrel egyenlő. Beírom a rubrikába, és láss csodát, megtudom, hogy majd havi 1121 Ft-tal vihetek többet haza, sőt, az infodömping részét képezi a százalékos arány kiszámolása is, esetünkben 1,9%. Ez tetszik! Nézzünk még adatokat:

80000 Ft  +888 Ft/hó (1,4%)

90000 Ft  +529 Ft/hó (0,8%)

100000 Ft +170 Ft/hó (0,2%)

130000 Ft +1418 Ft/hó (1,5%)

150000 Ft +2500 Ft/hó (2,4%)

200000 Ft +12705 Ft/hó (10,1%)

300000 Ft +15990 Ft/hó (9,4%)

500000 Ft +10800 Ft/hó (4,1%)

1000000 Ft +2780 Ft/hó (0,5%)

Ennyi elég is lesz játszásnak, meg ahhoz, hogy leszűrjünk pár tanulságot. (Nem feltételezem, hogy rosszak a számok, ezért nem számoltam utánuk).

1. Mint látható, jövőre az ország lakosságának túlnyomó többsége alig pár forinttal fog többet hazavinni. Akik bruttó 100e Ft környékén keresnek, azok szívnak a legtöbbet, de ehhez képest a +- soktízezer sávban levők fizetésnövekedése sem éri el az éves inflációt sem. A 0,8% meg a 2,4% egyszerűen nevetséges, amikor minden úgy drágul, hogy nem igaz. Ez a 100e mintha vízválasztó lenne, mivel innen lódul meg a növekedés, ami egészen kb. 228 ezer forintig emelkedik, majd újra csökkenni kezd, 1434300 Ft-nál pedig átlendül a negatív tartományba is. Ezt valahol mondhatjuk igazságosnak is, hiszen aki eddig is éhbérért dolgozott, az ezután sem fog a burzsoázia fejére nőni a havi 1000 Ft plusszával, aki meg másfél milla felett keresett eddig, annak célszerű minimálbérre bejelentenie magát, hogy eztán se érezze a  veszteség érzését. Az állami szféra osztályvezetői, államtitkárai és a haverok meg egy kicsivel kevesebb hivatalos jövedelemhez jutnak, na bumm. Persze azért örülünk ám, főleg mivel a középosztály is megerősödhet kicsit.

2. Ezzel a lehetőséggel maga a kormány bizonyította be, hogy a "Másfél havi pénz marad a borítékban" kampányszlogen nettó hazugság. Na nem mintha eddig akárcsak egy kicsit is adtak volna arra, hogy ne bukjanak le seperc alatt, egy kis munkát azért mindig adtak az ellenzéknek. Most erre sincs szükség. Ahhoz ugyanis, hogy ez az állítás igaz legyen, léteznie kellene olyan összegnek, ahol a növekedés eléri a 12,5%-ot, ilyen azonban nincs. A legmagasabb, 12,1%-os arány a 228000-232000 Ft közötti sávban van, de ugye ez még mindig nem elég az állítás igazolásához, nem is beszélve arról, hogy akiknek ez a hülye duma szól (mert ők még képesek beszopni), az a legalacsonyabb jövedelmű réteg, akik viszont plusz egy heti fizetést sem kapnak. Kb. ugyanazok, akik az "elvette a Zorbán a nyugdíjamat" szövegre is vevők voltak. De ne legyünk ennyire szigorúak, és adjunk egy kis mozgásteret, hogy igaz lehessen a szlogen, elvégre a 18:00 és a 6 óra között is van egy kis különbség. Jó, és akkor most beljebb vagyunk? Ha van olyan n összegű bruttó fizetés, amire érvényes ez az állítás, akkor attól még nem hazugság a társadalom tagjainak 99%-ára nézve? Szerintem de.

3. A jelenlegi (és előző) kormány is hajlamos arra a nézőpontra, hogy ha 2%-kal csökkentik az adókat, és 5%-kal emelik a járulékokat, akkor azért mondhatják, hogy "soha nem látott adócsökkentést hajtottunk végre", hiszen szigorúan véve igaz. Eközben persze a nép ezt nem így látja, mivel a népnek mindegy, hogy minek nevezik a sarcot hivatalosan. Én is a nép egyszerű fia vagyok, ezért igyekszem összefüggéseiben szemlélni a dolgokat, így azt is látom, hogy — azon túl, hogy elsejétől olyan összegek is jövedelemnek fognak számítani, amiket sosem kapunk meg, — a nagy többség búcsút mondhat a béren kívüli juttatásoknak, azaz olyan pénzeknek, amikkel a munkáltatójuk a ki*szott magas adóterhek miatt szinten tartani igyekezett a fizetésüket. Például. Például a kajajegy ugrott, munkába járás térítése ugrott (a helyközi utazásé nem, mivel azt a Munka Törvénykönyve írja elő), üdülési csekk huss, nyugdíjkiegészítésnek, egészségpénztárnak annyi. Hadd ne soroljam. Egyedül az internet térítése marad, mert az nyilván jól jön a Kóka haverkáinak. Ezeket a juttatásokat eddig zömében éppen azok kapták, akik most elvileg tizenix ezerrel többet visznek majd haza (mert szakképzettséget nem igénylő munkákat ellátó, minimálbéres alkalmazottakat nem kell ösztönözni, van helyettük száz másik, a százezreket/milliókat keresőknek meg a VBK már felesleges), tehát a nagy eredmény el is szállt. Az ország gazdaságának szempontjából meg ugye tudjuk, hogy micsoda kegyelemdöfés lesz a cafeteria ilyen szintű megadóztatása, hiszen ezt egyszer már le is vezettem.

Csak egy egyszerű kritikának indult, azt' máris hova jutottam...már az MSZP szerinti második nagy eredményt nulláztam le. A magam számára mindenképp, de ti se dőljetek be nekik gondolkodás nélkül.

Kultúrmisszió teljesítése következik, mivel szívemen viselem az átlag (blogolvasó) állampolgárok felvilágosításának ügyét. Ha ugyanis a hozzám hasonló lelkes népművelők nem törődnének az átlag (blogovasó) állampolgárok tájékoztatásával, azok még a végén beszopnák a tévében, rádióban elhangzó ordas hazugságokat holmi adócsökkentésekről meg reformokról. Nagy, villogó felkiáltójelekkel hívnám fel mindenkinek a figyelmét, hogy ez HAZUGSÁG (persze megszoktuk, de azért nem árt újra és újra figyelmeztetni). Sokkal több adót fizetünk már most, mint amennyivel 'több marad a zsebünkben', de lássuk, miként is.

Néhány dolgot még leszögeznék elöljáróban:

1. A mostani bejegyzés baromi hosszú lesz, de igyekszem úgy tagolni, hogy ha valakinek nincs lelkiereje egy nekifutásra végigrágni, később összezavarodás nélkül folytathassa ott, ahol félbehagyta .

2. A bejegyzés nem könyvelőknek szól, hanem laikusoknak. Ez jelenti egyrészt azt, hogy elöljáróban mindig megmagyarázom, miről van szó, és nem megyek bele a szokásostól eltérő esetek taglalásába, másrészt pedig azt, hogy az egyszerűsítésnek áldozatul esik majd a szakmaiság. Például a járulékokat is adóknak fogom emlegetni, mivel az átlagembert úgysem érdekli, milyen néven fizettetnek vele egy halom pénzt.

3. Egy kicsit én is össze vagyok kavarodva a változásokkal kapcsolatban, mivel alkalmasint egyszerre kell tudnom a tavalyi jogszabályokat, a tárgyévi jogszabályokat, a július 1-i változásokat, a 2010. januárjában életbe lépő változásokat, valamint azt az ötletbörzét, ami a csapból is folyik (de minek). Utóbbit persze nem kellene tudni, hiszen a 90%-uk csak a közvélemény szondázására szolgál, egyébként pedig valami elborult agyú barom agyszüleményei, de vitathatatlanul bekavarnak az elmémbe. Mindez a lényegen nem változtat, mivel jelen bejegyzésnek egyébként sem a szakmai továbbképzés a lényege, hanem csak a nagy vonalakban történő homályoszlatás, ezért mindegy, hogy a szar már most szar, vagy csak holnap lépünk bele.

Személyi jövedelemadó (SZJA)

A dolgozó embereket ez érinti leginkább, ugyebár (meg persze az ÁFA, de azt majd később). Az SZJA úgy nézett ki eddig, hogy 1,7M forintig 18%-ot vontak, afölött 36%-ot. Július 1-től ez úgy módosult, hogy az 1,7M 1,9M-ra változott, ergo a legtöbb ember ebből SEMMIT nem fog érzékelni, legalábbis azok nem, akik havi fizetése 141667 Ft alatt van, itt ugyanis változatlanok az állapotok. A haveri híradókból megtudhattuk, hogy a változás egy átlagos családnak havi több tízezer forint megtakarítást jelent, de számoljunk csak utána! Lényegében annyi történt, hogy 200000 forintnyi jövedelem a 36-osból a 18%-os kulcsba került át, tehát (200000*0,18/12) Ft-ot spórol meg havonta az, aki legalább 1,9M forintot keres éves szinten. Az átlagos család pedig 2 keresőt jelent, tehát havi 2*3000 Ft, ami marad. De marad! — mondhatják a hozzám képest ellenkező irányba elfogultak, és igazuk is van. Majd mindjárt tovább megyünk, és akkor már nem lesz.

De maradjunk még egy kicsit a jövedelemadónál, mivel jövőre egy fokkal brutálisabb lesz a változás. 5 millió forintig 17% lesz a kulcs, afelett pedig 32%, azonban az adó alapja nem a bruttó bér, hanem az úgynevezett szuperbruttósított (micsoda hülyeség ez...) adóalap lesz, azaz a rendes bérhez hozzá kell majd csapni a munkáltató által fizetendő járulékokat is, és az így kapott alap után kell fizetni a jövedelemadót. Nem tudom, világos-e: ezentúl nem pusztán az általad keresett bér után kell jövedelemadót fizetned, de még egy általad eleve meg sem kapott összeg után is, amit ráadásul ponthogy szintén adóként fizet meg valaki. Ha a törvényhozók a dollárjeleken felül látnak még mást is, és van valami ideológia is az ilyen változások mögött, akkor itt maximum annyit tudnék elképzelni, hogy azért kell az adót is megadóztatni, mert a munkáltató által fizetett járulékok valahol elvileg téged illetnek. A nyugdíjbiztosítás majd a te nyugdíjadat biztosítja, ugyanígy az egészségbiztosítás is neked lesz hasznos, ha megbetegszel. Ha viszont ez így van, az is nyakatekert, mivel ezekkel az összegekkel nem rendelkezhetsz szabadon, nem is jövedelmek, hiszen sosem kapsz meg belőlük egy forintot sem, és ha holnap feldobod a talpad, végképp nem látsz viszont egy fillért sem, semmilyen címen, és — a magánnyugdíjpénztári megtakarításokkal ellentétben — ezek nem is örökölhetők.

Mondanom sem kell, hogy "a havi több tízezer spórolás" jövőre sem lesz igaz. Aki például 100 ezer forintot keres, az — csak az SZJA-kulcs változása miatt — 1000 Ft-tal lesz beljebb, de ha ezt a szuperbruttós izét is hozzákombináljuk (valamint az adójóváírást is belevesszük), akkor 470 FT-tal több fizetést visz haza. Kezdődhet a dőzsi! Igaz, ahogy feljebb megyünk a jövedelmi létrán, egyre jobb a helyzet. Míg az összes adózó 40%-a valójában több adót fog fizetni ezen a címen, mint eddig, addig a legmagasabb jövedelműek határozottan jól járnak, tekintve, hogy a magánszemélyek különadóját is eltörölte a szocialista kormány. Magyarul az átlagember szopni fog, a legmagasabb jövedelműek zsebében viszont még több marad. De ne is ragozzuk tovább az SZJA-t, lépjünk tovább! (Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel.)

Általános forgalmi adó (ÁFA)

Nos, most, hogy megkaptuk a fizetésünket, ideje elkölteni, viszont bármit is veszünk, azon bizony ÁFA van, ami pedig éppen most emelkedett igen vaskosan.

Ugorjunk vissza az időben 10 évet (egyrészt az kerek, másrészt akkor még a jelenlegi hatalom előttről beszélhetünk). Az Orbán-kormány idején 3 adókulcs létezett: 25%, 12% és 0%. Mondhatnánk, hogy na persze, mit rinyálunk, amikor volt már 25%-os kulcs, és most csak — néhány évnyi kedvezményes vásárlás után — újra a kiindulópontnál vagyunk. Csakhogy 2002-ig, a dolog úgy nézett ki, hogy a kedvezményes adókulcs (12%) alá tartozott az összes alapvető élelmiszer, a közüzemi díjak, a fuvardíj, az ásványvíz és jó pár szolgáltatás (például temetkezés) is. Jött aztán a D-209 és kormánya, ami először sutyiban átpakolgatta az ásványvizet és a fuvardíjat a 25%-os kulcs alá, majd apránként a közüzemi díjakat is, míg végül adócsökkentés címén a 12%-os kulcsot 15-re emelte, kis idővel később pedig el is törölte azt, és egységesen 20% ÁFÁ-t vezetett be. Ez már Gyurcsány regnálása idejére esett. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az átlagember fogyasztását nagyobbrészt az élelmiszer és a rezsi teszi ki, ami ebben az időszakban először a fuvardíjak 8%-os emelkedése miatt növekedett, majd még 3, később pedig újabb 5%-kal drágult. Ilyen értelemben a +5/-5%-os ÁFA változás inkább okozott életminőség romlást, mint javulást... normál esetben. Bár a ballib média nem győzte a győzelmi jelentéseket harsogni, a szkeptikusok már előre megmondták, hogy miközben az élelmiszerárak természetesen nőni fognak, a csökkentéssel érintett termékek árából a kereskedő zsebre fogja vágni a különbözetet, azaz nem fogja a vevők számára visszajuttatni. Gyurcsány erre bejelentette, hogy 'ÁFA-kommandót' fognak létrehozni, aminek az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja, az adott üzletben érvényesítik-e az ÁFA-csökkentést vagy lenyelik. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy egyrészt komplett idiótaság, másrészt létre sem jött, harmadrészt pedig tökéletes képet ad a szocialisták demokrácia-felfogásáról, tekintve, hogy szabad országban a kereskedők maguk határozzák meg az áraikat (a jövedéki termékek egy részét leszámítva). Ennélfogva az üzletek valóban lenyelték ezt az összeget, amelyik pedig úgy tett, mintha valóban csökkentené az árait, az mindössze akciónak tüntette fel a dolgot, és később szépen ő is beállt a sorba.

Ott tartunk tehát, hogy például egy csomag rizs 2002. óta csak az ÁFA-emelések miatt 10%-kal kerül többe (és akkor ebben sem a válság, sem az infláció, sem a devizaárfolyamok változása nincsen benne), és erre jön még a mostani 5%-os növekedés. Igaz, bizonyos élelmiszerek a 18%-os kulcsba kerülnek (csak éppen senki nem tudja, melyikek...de ez egy másik történet, ami a dilettantizmusról szól), azaz egy 120 Ft-os valami mostantól 118 Ft-ba kerül, ha nem számítjuk bele, hogy a 118 Ft-os valami fuvardíja viszont 5%-kal emelkedett, amit a kereskedő nyilván nem fog lenyelni. Tehát az "olcsóbb lesz/lett a tej" jellegű kijelentések már megint ordas hazugságok. (Összegezve: a szocialista kormány 7 év alatt +13% adót pakolt az élelmiszerek java részére.)

Még néhány dolog:

- míg SZJA csak annak van, akinek jövedelme is van, addig ÁFÁ-t mindenki fizet, aki egyetlen zsömlét is megvesz, így összességében nem marad több pénz az embereknél, sőt. A másik, hogy miközben az átlagjövedelemmel rendelkezők 1%-kal több pénzt költhetnek el, addig az összes jövedelemből 5%-kal kevesebb árut vehetnek meg, azaz 4%-kal rosszabbul járt mindenki.

- nemcsak ÁFA, de jövedéki adó emelés is volt a nyár elején, ami pedig egy ÁFA-alapot képező adó. Ez azt jelenti, hogy a kávé, alkohol és az üzemanyagok hatványozottan drágultak. Újabb érv a leszokás és a bicikli mellett.

- az egyéntől levont SZJA egy részét azok az önkormányzatok kapják meg, ahol az adott egyén lakik. Ezzel a változtatással (SZJA csökkentgetés) a túlnyomó többségében ellenzéki vezetésű településeket hozzák még szarabb helyzetbe, főleg, mivel az önkormányzatoknak is az 5 százalékponttal emelt árú szolgáltatásokat kell megfizetniük. Kettős prés, gratula. (Az — emelt — ÁFA egy része viszont az EU kasszájába vándorol...)

Egyszerűsített vállalkozói adó (EVA)

Az EVA azon kevés újítás/változás közé tartozik, ami valóban előre mutató és pozitív hatású volt (következésképp évek óta meg akarják szüntetni).

Normál esetben egy vállalkozás a bevételei után megfizeti ugyebár az ÁFÁ-t, a nyeresége után fizet 16% társasági adót és 4% különadót, majd az így kapott adózás utáni eredményt felveheti osztalékként, amit ha megtesz, ismét csak 25% forrásadót kell fizetnie. 125 Ft bevételből tehát 65 Ft-ot fizet az államnak, ha mondjuk csak bevétele van ( tehát szélsőséges esetben). Ilyen azonban csak ritkán fordul elő, mivel minden vállalkozásnak vannak bejövő számlái, amik ÁFA-tartalma levonható a fizetendőből, és az adózás előtti eredményt is csökkentik a különféle költségek. Csakhogy nagyon sok olyan vállalkozó, vállalkozás létezik, aminek a bevételeihez képest szinte semmi költsége nincs. Amíg egy kereskedőnek árubeszerzése, egy iparosnak anyagköltsége van, addig egy oktatást vagy tanácsadást végző gazdasági szereplőnek maximum néhány ív papír meg egy bélyegző az, amit le tud vonni a bevételeiből, ergo közel a fenti adómértéket kell leperkálnia. És ami a legtragikusabb az, hogy az ilyen vállalkozások zöme kényszervállalkozó, aki számlára kapja a fizetését, így viszont abból szinte semmi nem marad.

Korábban ebben a helyzetben csak csalással lehetett túlélni: fiktív számlák vétele, hogy cca. 65% helyett csak 10-15 ugorjon a levesbe, meg minden szir-szar elszámolása, aztán lapítás az elévülési idő végéig. És akkor jött az EVA, ami kezdetben 15 (+1) %-os adómértékkel váltotta ki az ÁFÁ-t, a nyereségadót, az osztalékadót és a cégautóadót, cserébe viszont az EVA szerint adózó semmilyen költséget nem számolhat el, és alanyává is csak szigorú szabályok betartásával válhat (pl. 0 adótartozás, max. 25M Ft bevétel, stb.). Talán mondható, hogy igazságtalanság volt a bevezetése a többi vállalkozóval szemben, de én azt mondom, hogy az áldatlan állapotokat ez jelentősen mérsékelte, az adózási morált pedig nagyon feljavította. Ha magamból indulok ki, én az utolsó EVA-alanyiság előtti évemhez képest 100x (százszor!) annyi adót fizetek be éves szinten, és szerintem én nem vagyok egy extrém példa. Az EVÁ-val mindenki jól járt, ide értve az államot is, hiszen végtére is sokkal több adót szedett be, mint a bevezetése előtt, az alanyok többet költhettek (a saját fizetésükből), a többiek pedig rosszul semmiképpen sem jártak. Az EVA a jó példa arra, hogy az adócsökkentés (egy bizonyos fokig) az állam javára válik...és arra, miként oldja meg a szocialista vezetés a tömegesen előforduló törvénytelenségeket: elismeri őket, és erre az EVA csak egy példa. A többit nem rángatom ide.

Sikertörténetről beszélhetünk tehát, ami ennélfogva igen hányattatott sorsot is élt meg, hiszen nemcsak az EU akarta kikezdeni, de a korábbi főnökét hátba szúró Gyurcsány erre is rádobatott 10 százalékpontnyi emelést, most pedig a libás utód kormánya emel újabb 5 százalékpontot (az ÁFA emelésére hivatkozva). Ezzel alig pár év alatt éppen a duplájára nő ez az adónem, és így már mindjárt nem is éri meg annyi mindenkinek, ráadásul a felső határ meghagyása mellett némelyek egyszerűen kikerülnek a hatálya alól, akár szerették volna, akár nem.

Cafeteria

Na kérem, ez a témakör mutatja a legjobban, hogy a rabláson meg az uniós pénzek lenyúlásán kívül semmi máshoz nem értő alakok miként okoznak a dilettantizmusukkal hatalmas károkat az országnak. Mi is az a cafeteria? Nem szép nem magyar szó, de egyszerű szinonimája és összefoglaló neve a 'választható béren kívüli juttatásoknak'. Ide tartozik az üdülési csekk, az ételutalványok, a kultúra utalvány, a helyi közlekedés térítése (a helyközit a munkáltató köteles (részben) megtéríteni a dolgozójának), egészség- és nyugdíjpénztári befizetések, otthoni internet térítése, és még egy pár dolog. A nagy cégeknél általában meghatároznak egy keretet, amin belül a munkavállaló dönti el, miből mennyit kér, a kis cégeknél viszont az 'ez van, ezt kell szeretni' elv működik, ha egyáltalán van egyetlen forint cafeteria is. 

A VBK azért kedvelt metódus a cégeknél, mert adómentes (volt, és csak egy határig), tökéletes ösztönző, hatékony módja a premizálásnak, és mert úgy lehetett a segítségével fizetést emelni, hogy közben a munkáltató terhei alig-alig növekedtek. Nos, ennek most vége, mivel 2010. januárjától a cafeteria legmeghatározóbb elemeit a kormány 25% SZJA-teherrel sújtja. Ennek nem az lesz a következménye, hogy amellett, hogy minden marad a régiben, még az állam is beljebb lesz ennyi adóval, hanem az, hogy a munkáltatók vagy kevesebbet adnak ezentúl az alkalmazottaiknak (hogy az adóval együtt ugyanott legyenek), vagy egyáltalán nem fognak adni semmit. A közvetlen következményeken túl pedig ez olyan brutális közvetett hatásokkal fog járni, ami nemhogy mérsékli a válságot, de még tetézi is azt. A mindenben csak a dollárjeleket látó idióták azt hiszik, hogy ha mondjuk a munkáltatók éves szinten 100 Mrd forintot fizetnek ki cafeteriára, akkor az államkassza ezen 25 Mrd forintot kaszál majd, és a korlátolt tyúkeszükkel nem jönnek rá, hogy nemhogy 25 Mrd forint nem fog befolyni, de az országnak minimum 100 Mrd forintnyi kárt okoznak a változtatással. Miért? Csak két érv a sok közül:

- Mert akármennyi étel-, kultúra, internet-, stb. utalvány esik ki a gazdaságból, az ugyanennyi bevételkiesést fog okozni a beváltóhelyeken, az pedig ÁFA és nyereségadó csökkenést az államkasszában.

- Mert sokan például csak azért vásárolnak jobb minőségű ételt (azért esznek étteremben), azért mennek el belföldön üdülni, hogy elhasználják az utalványaikat. Ha nem volna utalványuk, nem mennének, vagy nyaralni például külföldre mennének, ez tehát egy szelíd ösztönzés a belföldi költekezésre.

Ha ezek a pénzek kiesnek a gazdaságból (főleg a vendéglátásból és a turizmusból), újabb csődhullám indul el, megint nő a munkanélküliség, ez tovább gerjeszti a fogyasztás csökkenését, satöbbi, satöbbi. A többi lépés is csak árt, de ez a legnagyobb öngyilkosság, amit el lehet képzelni. Ki az a hülye, aki ezt kitalálta? 

Járulékok

Most már csak röviden, de még megemlékeznék egy újabb hülyeségről. Július elsejétől a munkáltató által fizetendő járulékok 143000 Ft-os fizetésig összesen 4%-kal kevesebbek, és csak afölött kell a jelenlegi mértékű biztosítást fizetni. Ez így jól is hangzik, és talán egy leheletnyit erősítheti is a foglalkoztatást, de ha józan ésszel belegondolunk, mi lesz a fő következménye? Aki eddig magasabb fizetésre jelentette be magát/alkalmazottait, ezután az is leveszi ezt a szintet a minimálbér kétszeresére. Majd hülye lesz többet fizetni, amikor innentől kezdve legálisan csökkentheti a járulékait (erre mondtam korábban, hogy szocialista módszer az anomáliák felszámolását hallgatólagos elismeréssel megoldani). Nálunk, az irodában máris vannak erre utaló kívánságok. Elismerem, hogy összességében ez egyébként is kevesebb adóterhelést jelent a vállalkozásoknak, na de miközben évek óta azt hallgatjuk, hogy a sok gazember minimálbérre jelenti be magát, aztán meg Mercedesszel furikázik... Ezt a csökkentést összegtől függetlenül kellett volna meglépni, így valóban igazságos lenne, nem a rosszra ösztönözne, és nem okozná az adminisztráció megduplázódását.

Vagyonadó

A legvégére hagytam ezt az adót, pedig el is hagyhattam volna, mivel a többséget (?) úgysem érinti majd, talán éppen ezért is olyan alacsony az elutasítottsága. Ezzel kapcsolatban is van azonban egy pár gondolatom.

Ha emlékszünk, a vagyonadó bevezetése nem mostani ötlet, hiszen már korábban is volt egy sikertelen nekifutás, majd néhány hónap lappangás után ismét előkerült ez az új sarc. Először még ingatlanadó néven futott, aztán amikor a kormány végre felfogta, hogy az eredeti elképzelés magvalósíthatatlan, ismét jött az ötletbörze. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, míg végül kisütötték, hogy az ingatlanokra csak 30 M feletti érték esetén kell fizetni, és a hajókat meg a repülőket is adóalappá tették. A közvélemény ezt a verziót fogadta el a legkönnyebben, hiszen így azt érezheti, hogy most végre a gazdagokon ütnek egy nagyot. Na igen, a legocsmányabb emberi tulajdonságokra (esetünkben az irigységre) alapozni mindig hálás dolog, a szoc-lib kormányok gyakran építenek is rá. De ne örüljünk annyira, mert tudjátok egy új adónemet mindig sokkal nehezebb bevezetni, mint aztán módosítgatni benne a mértékeket, értékeket. Mosolyogva fogadjuk a báránybőrbe bújt farkast, aztán majd nézhetünk, amikor az értékhatárt szépen megfelezik.

Magyarországon nem kifejezetten divat a vagyoni típusú adó, nincs is sok belőle. Az ilyen adófajtának az a lényege, hogy a már megszerzett tulajdon után kell újra és újra adót fizetni (ha jól tudom, az USA adórendje alapvetően ilyesmire épül). A vállakozásoknak kell általában kommunális adót fizetni a helyi önkormányzat felé (potom összeg), de ilyen az építményadó és a gépjárműadó is, amik szintén a helyi önkormányzatoknak jelentenek bevételt. Mindhárom összeg viszonylag alacsony (vagy csak olyanokra vonatkozik, akik könnyen kitermelhetik). Az idén a cégautóadó is vagyoni típusú adó lett, ezt követi majd jövőre a vagyonadó. Pedig nem kéne elkezdeni az ilyesmit, mert akkor megint lesz hivatkozás az újabb, hasonló adók bevezetésére, és a bőrök nyúzgálása sosem áll meg.

Végül összefoglalás gyanánt ismét leszögezném, hogy NEM volt adócsökkentés, és ez NEM válságkezelés. Ezektől az intézkedésektől csak tovább romlik a helyzet, tovább mélyül a szar, ami már most is olyan ordenáré dolgokat produkál, hogy az mind külön bejegyzéseket igényelne. Több bloggernél is olvasom, hogy "hát igen, ez mind muszáj, mert a válság...meg az Orbán sem tehetne mást", ami szintén nem igaz. Azért mert valakik sokszor elmondanak egy hazugságot, még nem kéne benyalnunk. Nézzétek meg a világ többi országát, és nézzétek meg, adóemelés helyett vagy mellett hány ötletes, előre mutató intézkedést vezettek be ott, ahol van szándék is, nem csak a bőrök nyúzása. Tudom én, hogy a szocik szeretik magukat ez egyetlen üdvözítő megoldás letéteményeseinek beállítani, de soha nem csak egy út van. Éshamarosan azt is meglátjuk, hogy az ő útjuk pedig végképp nem az.

Oktatás vége.

Gondolom, ezzel a címmel csak a freeblogon vagy százan írtak már bejegyzést, természetesen ugyanerről a témáról, de egy ilyen horderejű kérdést én sem hagyhatok szó nélkül. Igaz, nem mélyültem el nagyon a témában, mivel mostanság semmiben sem mélyültem el nagyon (ízléstelen poén törölve), de nem kell engem félteni, anélkül is tudok véleményezni, vagdalkozni és kinyilatkoztatni, hogy tudnám miről van szó. Mindegy is. A lényeg, hogy az orosz medve megint előjött a barlangjából, avagy be sem nagyon ment, pedig kurvára hideg van.

Valószínűleg igazán csak akkor aludt, amikor a Szovjetunió felbomlása után egy alkoholista országkiárusító kezébe került a hatalom, a prédára éhes ragadozók pedig tökig zabálták magukat az orosz államvagyonból. A nemzetköz meg szánalmat tükröző pillantással legyintett a vesztesre, és jókat kuncogott annak demokráciában tett első, botladozó lépésein, na meg az 'ügyesen' megválasztott elnök világsajtót bejáró botrányain. Picsacsipkedés, repülőgép lépcsőjéről való leborulás, satöbbi, ja és persze az orosz Csurka, Zsirinovszkij választási karaokeja sem kerülhette el a bulvársajtó figyelmét. A dagonyának csak akkor lett vége, amikor a volt KGB-s Putyint választották meg elnöknek, de akkor aztán vége lett. Bárcsak szegény kis hazánknak ilyen vezetői lennének... még én is beállnék orosznak, pedig a kollektív történelmi emlékezet okán nem szeretem őket. Mármint nem a KGB-s múltjuk miatt vágynék ilyen vezetőkre, mert hasonlóból van itt is bőven, hanem mert Oroszország érdekeit szolgálják mindenek felett, és a hazájukért bármire (értsd: BÁRMIRE) képesek. Nem akarok álnaiv lenni, biztosan van ott magánérdek is bőven, de amellett az ország is szépen virágzik. Kontrasztnak vegyük csak Magyarországot, ahol az elvtársak kamionszám lopják szét a pénzt, ÉS közben az ország egyre rosszabb állapotba kerül. Szarná le az ember, ha minden X Ft-ból Y-t zsebre tennének, ha közben az X-Y jó helyre kerülne és lenne valami látszatja. De itt már látszat sincs, arra már az elvtársak sem adnak. Hányszor vertem a fejem az íróasztalomba, amikor — mondjuk a hírekben —  hallottam, hogy a ruszkik már megint milyen rafináltak voltak? Ilyenkor fel szoktam kiáltani, hogy "Mi miért nem vagyunk képesek még közel ilyenre sem?" Rafináltság itt is van bőven, de az csak és kizárólag egy-egy politikai képződmény hatalomban maradását szolgálja, ilyenformán semmiképpen sem szolgálja a magyar nép érdekeit, de hát a hatalomért semmi nem kár. Ellenzéki újságírók legyilkolása még nem (nagyon) volt, csak erkölcsi meghurcolás, szerencsére a plutoniumos mérgezést is elkerültük eddig, de azért egy-két visszaállamosítással egybekötött hazaárulás-ítéletet nem bánnék.

Szóval néhány évvel ezelőtt kijött az orosz maci a barlangjából, szétnézett, és mivel eltaposni érdemes szakadárokat éppen nem látott (csak tavaly), feltette a kérdést, hogy mi a pöcsért adja olyan olcsón a gázt az ukránoknak. Elvégre a Szovjetunió már a múlté, és különben is, Ukrajna az EU felé kacsintgat, meg a NATO-hoz dörgölőzik, tehát nem érdemel meg ilyen kedvezményeket. Az erősebb kutya (medve) baszik alapon megtehette, hogy felemelte azt az aránytalannak tartott árat, a világ meg rögtön a szívéhez kapott, hogy "hát akkor ezt meg most így hogy?!". A maci pedig úgy érvelt, hogy ha a 'világ' Jelcin idején úgyis folyvást a piacgazdaságot meg az egyéb hülyeségeket hangoztatta, hát akkor most megkapják. Ebből már volt egy viszonylag rövid krízis, ami úgy-ahogy lezárult, és különösebb kárt sem okozott.

Most azonban ismét előjött a kérdés. Ukrajna felkerült a rossz adósok listájára, mivel nem volt túl aktív a tartozásai kifizetése terén, ugyanakkor a földgáz világpiaci ára radikálisan zuhant, ami a gazdasági válság mellett egy újabb csapást jelentett az orosz gazdaságra. Persze politika is van itt bőven, például, hogy Oroszország megmutathassa a világnak — de főleg Európának — hogy ha már nem is katyusákban meg Vörös Hadseregben gondolkodik, azért van ám neki még ereje bőven. Ezt most mind láthatjuk. Ukrajna elkezdte, hogy de ő fizetett, és az oroszok a csúnyák, az oroszok meg azzal jöttek, hogy Ukrajna lopja el a gázt a jogos tulajdonos elől. Kicsiny hazánk lakói ekkor értesülhettek arról, hogy nekünk persze nincs mitől tartani, mert úgyis van egy halom tartalékunk, meg mert a kormány a helyén van. "Ajjajj" — gondolhatta ekkor minden lassan felejtő állampolgár — "ilyesmit mintha már hallottunk volna". És milyen igazuk van. Nemcsak a minket messze elkerülő világválság előtt és alatt, de az idősebbek cca. 60 éve ezt hallgatják (meg azt, hogy kedves elvtársak, most egy kicsit nehéz, meg begyűrűzött, meg nadrágszíj, de jövőre majd kánaán lesz). Ismét előtérbe került a Nabucco és a Kék Áramlat témája, amiből már volt néhány forduló. Fletó például tövig benyalt Bushnak, hogy majd azt 'építjük meg', ami az amcsiknak is tetszik, de amikor az Unió ezen felhúzta a szemöldökét, ők is kaptak néhány széles nyelvcsapást, hogy megnyugodjanak. Aztán jött, hogy mindkettőt megépítjük, csak az egyiket előbb, majd megtudtuk, hogy mégis inkább a másikat, de azért mindkettőt (széliránytól függ), és különben is, a FIDESZ meg hülye. Mellesleg — ezen a téren — tényleg az. Nem tisztem, hogy saját pártomat fikázzam, hiszen megteszik azt helyettem mások, de ha csak az Orbán Viktor után — másodikként — legjobban gyűlölt Lovas István rendszeres ostorozásait vesszük, bizony igazat kell adni a jobbról jövő kritikáknak. Túl kevés vagyok ahhoz, hogy a megértésen túl érthetően le is írjam, miről van szó, de aki akar, úgyis utána nézhet. Annyi azért engedtessék meg szerény személyemnek, hogy hozzátegyem: a FIDESZ-nek (és úgy általában a jobboldalnak) túl kéne magát tennie a rendszerváltás körüli időszak érzelmi töltöttségén, és le kéne számolnia azzal a nézettel, hogy minden, ami orosz, az (o)rossz. Nem kell elfelejteni, mit tett velünk ez az ország, 1849-ben, a II. Világháború alatt és után, és a Dzsugasvilinek sem kell újabb szobrot állítanunk, sőt, hetedíziglen el kell mondani a fiainknak az egészet (ha más népnek lehet...), de emellett tudomásul kell venni, hogy már más világ van. Ez erőviszonyok változatlanok (avagy még rosszabbak), de már mások a motívációk, a prioritások és legfőképp a módszerek.

Például az ukránokat most csak gázügyileg éheztetik, és nem ténylegesen, viszont velük együtt mi is éhezünk. És ha ez így folytatódik, ténylegesen éhezni fogunk, mivel a mai hírek már az alapvető élelmiszereket gyártó cégek gázkorlátozás alóli mentességéről szólnak. A ruszkik három csap elzárása után a negyediket is elcsavargatták, így fél Európa földgáz nélkül maradt (persze azért egy kicsi akad, de az kevés). Csúnya világ jönne...ha már nem volna itt. A bolgárok a -16 fokban teljesen gáz nélkül maradtak, de már Szerbiát is nekünk kellett kisegíteni. Jellemző, hogy a kormányunk ismét csak a pénzt látta az ügyletben, és meg sem fordult a fejükben, hogy végre valamilyen diplomáciai módszerrel könnyítsenek a kinti magyarok helyzetén. Merthogy viszonzásul semmire nem számíthatunk a szerbektől, ezt a történelmi tapasztalatok már sokszorosan bebizonyították. 

A magyar lakosság egy kis hányada már meg is tapasztalhatta, milyen fűtés és melegvíz nélkül lenni (bár ez csak a szokásos malőrök egyikének volt 'köszönhető'), de tartok tőle, hogy hamarosan mi is érezni fogjuk ezt, ha nem is a fűtés hiányában, de az árakban, és az újabb (ipari) elbocsátási hullámban biztosan. A sajtó szépen hangol minket, ahogy a tragikusabbnál tragikusabb tényleges és elképzelt helyzeteket taglalja, másrészt meg a 'helyén levő' kormány talpát nyaldossa, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez szokatlan tőle. Egyébként meg lettünk dicsérve, amiért példás állampolgárokként kevesebbet fűtöttünk (azt meg majd csak a végén vesszük észre, hogy egy köbméter fa nem maradt az erdeinkből). Végre nemcsak veszett kutya meg orbánjugend vagyok, hanem megdicsért ember is, mivel én az idén szabályozható módon még nem fűtöttem, a többi ellen meg nem tehetek. Egy biztos: ha minden kötél szakad, mi is átállunk az önkényes lakásfoglalóknál megszokott módszerre, a padlófűtésre. Szerencsére még nem hajigáltam ki nagyanyám holmijait, így nemcsak a padlóval és az ajtóval, de azokkal is fűteni tudok majd, csak keresnem kell egy, a tapéta színéhez illő vashordót.

Ja, és még valami: ha a földgáz világpiaci ára olyannyira lezuhant, az általunk fizetendő villany ára miért nem zuhant utána? Vagy az csak fölfele tud haladni (ja, ha gázból csinálják, könnyebb a levegőnél)? Akkor hamarosan készülhetünk az áremelésre, mert ez a helyzet a megoldódás során automatikusan növelni fogja a gáz árát is, ehhez nem kell diplomás közgazdásznak Lenin lenni.

Minden második blog foglalkozik ezzel a gazdasági világválság dologgal, ezért én már nem akartam firtatni, de ami kicsiny(nyé tett) hazánkban ezzel kapcsolatban (is) folyik, amellett már nem tudok szó nélkül elmenni.

Az egész úgy kezdődött, hogy Amerikában valakik valamit nagyon elszúrtak. A hozzáértő, okos emberek azt mondják, hogy olyannak is adtak hitelt a jelzáloghitelezéssel foglalkozó bankok, akiknek nem lett volna szabad. Ezek az okos emberek szeretnék, ha elhinnénk, hogy valahol Texasban a Dzsó szépen felöltözött, fejébe nyomta a legcsinosabb kalapját, besétált a bankba, aztán előadta, hogy neki bizony hitel kell, fedezetnek meg ott a kalyibája attól a 3 ördögszekértől jobbra, meg az olaj áztatta földje. Persze ez még nem volna olyan hihetetlen, mint az, hogy erre a sztorira kapott is egy halom pénzt, aztán meg szépen lelépett, és a bank meg bottal üthette a nyomát. Azt is el kellene hinnünk az okos embereknek, hogy az egész világraszóló patáliát a sok kis Dzsó meg Dzsekk okozta, és semmiképpen sem az a sok betyár gazember, akik a pénzügyi körök felső rétegéhez tartoznak, beleértve a nekünk magyarázó okos embereket is. Ezek olyan milliárdosok, akik számára semmi nem létezik, csak a pénz és a profit, akik szemrebbenés nélkül tesznek tönkre komplett országokat, gázolnak át emberek százezreinek életén, akik munka nélkül teremtenek pénzt a semmiből, és ha ezt elektronikus jel formájában kölcsönadják, neked már nagyon sokat kell dolgoznod, hogy visszafizethesd nekik.

A liberális üzleti körök szerint a minden emberi érték felett álló piac kicsit megingott, 1-2 bank tönkre ment, néhány szerencsétlen felkötötte magát, aztán néhány hónapra stabilizálódott a helyzet. Az öngyilkosok veszítettek, néhányan pedig még nagyobb vagyonra tettek szert, de a kettő között nincs egyenlőségjel, mivel az üzleti világban nem (feltétlenül) zéró összegű játszmák vannak. De a válság férge nem múlt ki, csak visszabújt a héj alá, és ott munkálkodott tovább — és ha hiszek az összeesküvésekben, akkor — nem teljesen irányítatlanul. Mint amikor az ember uniós almát vesz, aminek a héja gyönyörűen csillog, és csak akkor döbben rá, mit vett, amikor az első harapás nyomán feltárul a héj alatti szivacsos, barna réteg. Most egy kicsit Angliában csődölt be valami, aztán összeomlott az USA 3. legnagyobb bankja, aztán zuhanni kezdtek a tőzsdék, leálltak az autógyárak, etc-etc. És már itt is vagyunk napjainkban.

Magyarországon ugyanez úgy indult, hogy kiállt Simor András, jegybankelnök, és bejelentette, hogy minket nem érint a válság. Korábban már említettem, hogy innen tudtam, mekkora baj van, de ha esetleg kétségeim lettek volna, a tésztagyáros, szavazatvásárlós, színesfémes (stb.), kameralefejelő, riportert lökdöső maffi pénzügyminiszter rákontrázása mindenképpen megerősített a tudatban: Magyarországnak vége. Hiszen ha ő mondja, hogy minket nem érint, az csakis igaz lehet. Pont mint ahogy az olajválság sem gyűrűzött be anno, Csernobil meg végképp senkit nem érintett. Egy ország, aminek nincs saját ipara, ami agrárország létére még az élelmiszert is importálja, ami ki sem lát az adósságból, és aminek az állampolgárai sem látnak ki az adósságból, majd könnyedén megúszik egy olyan világméretű összeomlást, ami Amerikától Európán át Japánig minden országot földhöz vágott. Ez persze Veresnek nem az első 'hiteles' megnyilvánulása, elég ha a 2006-os, gazdasági eredményekkel kapcsolatos hazudozásaira, vagy az Unió átb*szására gondolunk. Remélem, börtönben végzi, mondjuk a kórházból előkotort haverkája mellett.

És már indult is a bohózat. A BUX a béka sege alá zuhant, ahogy a vezető részvények indexei is, az euro egy nap alatt 16 Ft-ot drágult, a dollár 15-öt (és ez messze nem a legrosszabb állapot volt), a kereskedést hosszabb-rövidebb időre felfüggesztették, és úgy általánosságában eluralkodott a pánik. És akkor mi lett volna, ha érint minket a válság (mint ahogy most ugyebár nem)? Az ellenzék egy ideje már kiáltozik, hogy ég a ház, de miniszterelnöktől és bandájától sokáig csak gúnyolódásra tellett, meg pánikkeltéssel való vádolásra. Aztán egyszer csak a Fletó rájött, hogy majd most jól megmenti az országot, és rögtön intézkedni kezdett (kicsivel azután, hogy maga is arról beszélt, Magyarországnak nincs félnivalója). Leállították például az MSZP fergeteges eredménykampányát (aminek elindítása ilyen előjelek mellett valódi dilettantizmusra utalt (és akkor most finoman fogalmaztam)), majd bejelentették, hogy adócsökkentésre ne is számítsunk, sőt, ezúttal "fájni fog". Ha valaki elfelejtette volna, eddig a "nem kell félni, nem fog fájni" időszak volt. Megemelték az OBA határát (ami egy ténylegesen hasznos intézkedés), most pedig arra várunk, hogy eljöjjön a szombat, amikor is majd a Göncz Árpád megmondja a Nemzeti Csúcson, hogy mi a teendő. Merthogy, gondolom, ő azért kapott meghívót, ahogy a többi hozzáértő és/vagy hatalommal rendelkező ember is.

Igazából tényleg nem akartam volna erről írni, mert hiszen látható, hogy nem tudom uralni az érzelmeimet (mindig ez van, amikor nyilvánvalóan és totálisan hülyének néznek), de a Kossuth Rádió hírműsorát napról-napra hallgatva egyre érett bennem az elhatározás. Amikor az egyre színvonaltalanabb Déli Krónikát hallgatom, rendszerint rám tör az az érzés, hogy anno ezt az épületet is fel kellett volna gyújtani, és akkor talán békesség lenne. Ugyanis itt a hírek szerkesztése és tálalása valahol a Rákosi-időszak és a Klub Rádió között van, azaz ocsmányul és leplezetlenül kormánypárti, ami a Klub Rádió esetében rendben is van, de a közszolgálati rádió esetében felháborító. Legalább olyan pofátlanná váltak, mint amilyenek az elvtársaik, de néha talán még túl is tesznek azokon. Képesek voltak például napokig azt a benyomást kelteni, mintha aznap már minden szép és jó volna, miközben az előző napi eseményekről a legdurvább (a valóságot jellemző) jelzőkkel számoltak be. És másnap megint lehúzták azt a napot, amiről előző nap még reménykeltően tudósítottak, és ez így ment egy hétig. Azt hittem, elhányom magam. Megértem én, hogy a pánik senkinek nem tesz jót, de egyrészt a Kossuth hírszerkesztői parancsra mismásolnak, és nem a mi érdekünkben, másrészt az sem erkölcsösebb, ha némelyek úgy bukják el a pénzeiket, hogy nekik végig azt mondták, minden rendben van, ne aggódjanak.

Tegnapelőttre aztán azt is megtudtuk, hogy túl vagyunk a válság első hullámán, hiszen a tőzsde újra szárnyalni kezdett, a részvények árfolyamai annyival emelkedtek, amennyivel korábban zuhantak, és egyebek. Rögtön vettem is otthonra néhány kiló lisztet meg cukrot, hogy legyen, amikor majd hamarosan kelleni fog. Ezt az állapotot úgy sikerült elérni, hogy az egyes államok a hétköznapi emberek számára felfoghatatlan mennyiségű pénzt pumpáltak a magánbankokba. Akik eddig a láthatatlan kéznek, avagy a gazdaság önszabályozó mechanizmusának mindehatóságát hirdették, és azt hangozatták, hogy az államnak nem szabad belenyúlnia a piaci dolgokba, azok most csak úgy döntik a pénzt a rosszul gazdálkodó bankokba. Amikor azok nyereségesek, a tulajdonosoknak nyereségesek, amikor veszteségesek, akkor meg az adófizetőknek veszteségesek. Ez így fair, nem igaz? Remélem, hogy ezek a bankvezetők is mennek a börtönbe, a vagyonukat pedig elkobozzák, de számomra elégtétel (lenne) a kérdéses bankok államosítása is. Termeljék csak a pénzt az állampolgároknak. 

Az események pedig megállíthatatlanul pörögnek, olyannyira, hogy mire a félbehagyott bejegyzést újra folytatni kezdem, máris megint a feje tetejére áll minden. Izland becsődölt és magukat hozzáértőnek tekintő (külföldi) szakemberek Magyarország számára is ezt jósolják. A legnagyobb magyar bankok sorra hirdetik ki, hogy itt befejezték a devizahitelezést. A tőzsdei indexek zuhannak, a forint romlik, egyre újabb gyárak állnak le, persze nem csak nálunk. A magyar kormány pedig csak áll, várja a szombatot és azt, hogy majd az ellenzék megoldja a helyzetet. Ötletelni akarnak, amikor már ég a tető, az Orbán Viktornak való könyörgés pedig nyíltszíni beismerése annak, hogy totálisan alkalmatlanok egy ország vezetésére. Ez tragédia!

És hogy mi jön ezután? Ezt senki sem tudja megmondani, én sem vállalkoznék hasonlóra. Egy valamiben azoban mindenki véleménye közös: nagyon nagy lesz a szar. Sokkal nagyobb, mint ami most van. Aki nem ezt mondja, azon is látszik, hogy összeszorított foggal, arcán műmosollyal nyilatkozik ilyeneket (leszámítva azokat, akik persze szemrebbenés nélkül ontják a hazugságot), de közben maga sem gondolja komolyan. Az persze megjósolható, hogy miután az ország olyan szinten a külföldiek kezében van, és olyan szinten képtelen saját állampolgárainak ellátására, hogy itt akár hiperinfláció is lehet. Ezért javaslom a tartós élelmiszerek betárazását. Nem elborult fokon, de jobb ma 200 Ft-ot adni egy kiló cukorért, mint egy hónap múlva 300-at. 

Erre még visszatérünk.

Most lehet, hogy megint belecsapok a levesbe, de egy ilyen téma mellett nem mehetek el szó nélkül. Tegnap ugyanis első fokú ítélet született Kulcsár Attila és bűntársai (egy részének) ügyében.

Emlékeztetőül: az egész azzal kezdődött, hogy 2002-ben megverték az utcán Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete akkori vezetőjét. Az esetet figyelmeztetésül szánták, hogy a PSZÁF ne hozza nyilvánosságra a korábban feltárt helytelenkedést a Pannonplast részvényeinek felvásárlása kapcsán, ami aztán egy lépésben vezetett a K&H Equitiesnél történt visszásságokhoz. Szász ennek ellenére kiborította a bilit, de meg is ütötte a bokáját. A balliberális sajtó a szocialista diktatúrát idéző módon nyomban összehangolt támadást indított ellene. Olyanokat írtak, hogy az egész megveretés megrendezett volt, mert túl enyhék voltak a sérülései, hazugság minden, amit állít, és különben is milyen sokat keres (mellesleg a feltárt pénz több évtizednyi fizetését fedezte volna). Rögtön ezután közokirathamisítással vádolták meg, majd mivel a kormány törvényes úton nem távolíthatta el a pozíciójából, hát törvényt módosított, hogy az egy személyi vezetést egy több tagból álló tanáccsal váltsa fel. Ha jóhiszeműen azt feltételezzük, hogy a kormánynak és a kormánypártoknak semmi közen nem volt az ügyhöz, akkor nem értjük, mi szükség volt erre a bosszúhadjáratra.

Az igazságszolgáltatás ennek ellenére beindult. Rejtő E. Tibort az osztrák határnál kapcsolták le, aki egyébként nem akart meglépni, csak "függönyt akart vásárolni" odakint. Gyorsan összeszedték Szekér Gyulát ("Gyuszi taxist"), aki a pénzekkel furikázott, valamint El Abed Hasszán "szír pénzváltót" (eposzi jelző), meg egy kollégáját, de felmerült a pénzt gyanútlanul(?) kifizető csicska kis banki alkalmazottak elővétele is. Míg a ballib sajtó a szerecsenmosdatással és a gyorsan előszedett orbáni szőlőbánya-üggyel foglalkozott, a Magyar Nemzet és társai magánnyomozásba kezdtek. Gyorsan előkerült jó pár újabb név is. Kiderült, hogy a két állami autópálya cég vezetői mellett Puch Lászó, az MSZP pénztárnoka is érintett lehet az ügyben, legalábbis a Szekér Gyula által használt autót, az ügyben nyakig sáros Britton Kft. vásárolta, de azt Puch nevére írták. Érdekes momentum volt az is, hogy Baja Ferenc államtitkár többször személyesen vett át pénzt (több 10 milló forintot) Kulcsártól, és ezen találkozók egyikére magával vitte Endrényi Éva vállalkozót is, aki mellesleg Kovács László úgymond "hölgyismerőse" volt. A dolog pikantériája ráadásul, hogy a találkozók színhelyéül szolgáló Britton iroda véletlenül egy épületben volt Lampert Mónika férjének ügyvédi irodájával, nem is beszélve arról, hogy néhány fénykép tanulsága szerint az ügyvéd úr emelkedett hangulatban koccintgatott a fent említett urak társaságában (köztük Schönthal Henrikkel, a több földrészen körözött alakkal). Az újságírók kérdésére, miszerint mire föl történt ez a koccintás, a miniszter asszony hamarjában meg is adta a választ: nyilván, mert pohár volt a kezükben. Később Áder János neve is felmerült, aki állítólag szintén kapcsolatban állt az urak némelyikével, de emlékezetem szerint később tisztázta magát. Előkerült egy valag lehallgatási jegyzőkönyv is, amikben a (feltételezett) elkövetők egymást nyugtatgatják, például azzal, hogy "ez a Gyurcsányi majd elintézi" a dolgot. Azóta sem tudjuk, ki lehetett ez az alak. Az elkövetés időszakában a különböző bankok vezetőségében helyet foglaló emberek (László Csaba pénzügyminiszter, Draskovics Tibor pénzügyminiszter, Medgyessy Péter miniszterelnök) elképzelhető érintettségét már érinteni is alig volt kapacitás, ezért ezek a nevek gyorsan a talonba kerültek.

Kulcsár Attila közben meglépett, mint utóbb kiderült a Nemzetbiztonsági Hivatal hathatós segítségével. Ennek a hivatalnak az a Tóth András volt akkoriban a vezetője, aki előbb nem volt hajlandó kiadni a lehallgatási jegyzőkönyveket az azt kérő országgyűlési képviselőknek (Répássy Róbert, Demeter Ervin), majd egy könnyed mozdulattal kiadta az utasítást azok megsemmisítésére is. Nem véletlenül nem tudjuk, ki lehetett a Gyurcsányi. Schönthal Henrik szintén angolosan távozott, de míg Kulcsárt később előszedték valahonnan Ausztriából, addig az utóbbit az USA nem volt hajlandó kiadni. Amint a 8 általánost végzett ex-brókert elfogták, újabb adatok kerültek napvilágra. Például felmerült Forró Tamás neve is, aki még ezek után is a Pártkeltében Napkeltében osztotta az észt, a jobboldalra köpködött, csúsztatgatott és pofátlankodott, de miután a teljesen véletlenül pont ezekben az időkben előkerült ügynöklista alapján kiderült róla, hogy az állampárti időkben III/3-as gazemberként jelentgetett (Szilágyi Ákos fedőnéven), valamint egy képhamisítási ügyben is felmerült a neve (aztán később még egyben), eltakarodott végre a képernyőről. Kulcsár kihallgatásai alapján aztán bizonyos dolgok tisztázódtak, mások meg összezagyválódtak. Sőt, egy alkalommal kikerült az ügyészségről egy olyan felvétel is, amin Kulcsár meglehetősen közvetlen hangnemben diskurál az őt kihallgató ügyészekkel, valamint úgy tűnt, hogy a tanúvallomását szinte azok diktálják neki, de természetesen ennek semmi jelentősége nem volt és nincs is. Közben aztán eltelt 5 év, a sajtó szépen elhallgatott, pusztán egy olyan dokumentumfilm készült közben, amit sajnos nem láttam, de a bejegyzésem címe azért erre emlékeztet. Talán ha láttam volna, egy kicsit alaposabban is ismerném az egészet.

A hétköznapi ember ehhez az ügyhöz most két módon állhat hozzá.

Egyrészt — ha még ennyire alaposan sem ismeri az ügyet — gondolhatja azt, hogy most végre helyreállt a világ rendje, a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket, a pénz egy része visszakerül a megfelelő helyre, ahogy az elitéltek is ott kötnek ki, ahová valók. Sőt, mi több, pusztán 5 évre volt szüksége a magyar bíróságnak, hogy leírja az i-t, amire persze a pont majd csak soká kerül fel. Az ügyet pedig piciny agyunkban odatesszük Tribuszerné, a Globex Holding, a Fenyő-gyilkosság, a Lupis Brókerház, az olajszőkítések, meg a Tocsik Márta mellé, és éljük tovább az életünket.

De ha az ember egy kicsit jobban odafigyel a dolgokra, gondolhatja azt is, hogy itt valami már megint nagyon nincsen rendjén. Egyrészt hol vannak a valódi bűnösök, hol vannak a vádlottak padjáról a politikusok, akik nehezen menthetően keveredtek bele az egészbe. Most akkor mi van Baja Ferenccel? Mi van Puch László, volt MSZP-pénztárnokkal? Mi van Lamperth Mónika ügyvéd férjével? Mi van Kovács László energiaügyi adóügyi biztos hölgyismerősével? Ki az a 'Gyurcsányi', akit a később megsemmisített lehallgatási jegyzőkönyvekben oly erőszeretettel emlegetnek a megszeppent elkövetők? Hol a többi pénz?

És vajon valóban ezek lesznek a végleges büntetési tételek, vagy másodfokon — amikorra már a kutyát nem érdekel az egész — szépen csökkentgetik azokat mondjuk egészségügyi és/vagy idegi állapotra hivatkozva? Forró már megkapta a büntetését: bár felfüggesztettet kapott, régóta egy összetört, megrenyhült ember, aki úgy néz ki, mint egy csöves. Létezik Isteni igazságszolgáltatás... Kulcsár még 6 évet kell, hogy üljön, mivel 2 éve előzeteseben van, de persze tudjuk, hogy közben nyugodtan eljárogathatott. Vajon élve jön ki a börtönből? Vagy éppen azért jön ki élve a börtönből, mert a társainak sikerült megúsznia a dolgokat? És a pénz. A kirótt vagyonelkobzási tételekből vajon mennyit sikerül ténylegesen behajtani? Vagy már régen a család nevén van minden? Valószínűleg igen, bár amit még idejében zároltak, az már nem ússza meg.

És a legfőbb kérdés: most vajon örüljünk vagy sírjunk?