levél bejegyzései

Az alábbiakban változtatás nélkül közlöm nagyapám nagyanyámnak írt levelét 38 évvel ezelőttről (amit az egyik fiókban találtam meg):

73.XI.6.

Aranyos Pirikém!

Jó pár esztendő telt el azóta, hogy én levelet írtam neked. Azoknak a leveleknek nagy-nagy része még a Hangulatban íródott és teljesen mentes volt olyan dolgoktól, melyekről most akarok "beszélni" neked.

Az öreg Ferenc Jóska mondta: "Mindent meggondoltam - mindent megfontoltam!". Így vagyok én is. Valóban mindent meggondoltam, és nem hamarkodtam el ezt a levelet. Ja igaz! Neked is tudnod kell, hogy miről van szó!

Tegnap - érted Pirikém! nem ma, mikor a levelet írom, hanem tegnap - voltam a Zsigánál. A táppénzes utalványomat kértem, hogy adja le a gyárba. Egy szóval sem állítom, hogy be volt rúgva, de egy kevéssé spicces volt és akaratlanul elszólta magát. Rettenetes volt. Nekem a Zsiga a legjobb barátom, aki mindenhol segített rajtam, ahol csak tudott - még ha az ő furcsa modorában is, és ahol csak tudtam én is segítettem neki. Megértem az összes családi problémáját. Talán úgy senki sem ismeri, mint én (esetleg te). Miért nem beszéltél őszintén? Most már nagyon sok mindent értek, ami eddig felfoghatatlan volt a számomra.

Én valahol a lelkem (ha még van) mélyén sejtettem. Még el is tűnődtem rajta, hogy mennyire összeillenétek. A Zsiga is panaszkodik, hogy nincs hova menjen, mert ha lenne, elmenne. Valahogy éreztem. Nem tudnám megmondani, hogy miről. Talán egyes elejtett szavak, a rajtam keresztül való kölcsönös érdeklődés hiánya - ami ép olyan feltűnő, mint a nagy hogy van, mi van vele...stb.

Most már megértem minden viselkedésedet és az egész magatartásodat. Amikor hazajöttem, azonnal írni akartam, felülkerekedett a józan ész és aludtam ? rá egyet. Azt hiszem ez így is helyes. Ha még egyáltalán fel tudsz tételezni rólam emberi érzelmeket, úgy hidd el nekem, hogy nagyon fáj. Sokkal jobban mint ahogy erről a nyomorult papírról kiderülne.

Fáj, mert nagyon szeretlek. Soha nem nem szerettem senkit csak téged. És még most is csak téged. Csak már nincs értelme. Milyen furcsán ismétlődik meg a Kiss Ica, a katonatiszt és a ***** Jóska esete. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom magam. Igenis sajnálom, és sajnálom azt a nyomorult életemet, amiben nem csináltam semmit, és sajnállak Téged, mert végső soron én vagyok mindennek az okozója.Tévedés ne essék: szó sincs semmiféle számonkérésről vagy felelősségre vonásról. Semmi jogom nincs hozzá. De most már olyan sokat vesztettem, hogy nem bírom ki. Elvesztettelek Téged, elvesztettem a legjobb barátomat és most már el kell hogy veszítsem az életemet is.

Pirike!

Ha én meg tudnám Neked mondani, hogy mennyire kellettél, akkor én egy szónok lennék. Nem tudom elmondani, de érezned kellett. Most aztán nagyon úgy érzem, hogy itt állok egy szál magam és az a pici kis kapaszkodó, amit Te jelentettél nekem eltörött. Nincs többé.

Azt mondtad nekem vasárnap, hogy ha másképp viselkedtem volna szombat este, akkor másképp lett volna, meg hogy én csak akkor megyek Hozzád, ha nőre van szükségem. Ugye belátod, hogy ez nem így van. Tudod jól, hogy már szombaton el akartam menni, de maradni is akartam. Úgy játszottál velem, ahogy akartál. De most már legalább értem.

Míg ezt a levelet írom sírok. Nem tudom, hogy mit, vagy kit siratok: Téged? Anyut? Tibit? Magamat?  nem tudom. valószínűleg mind azokat, akiket szerettem, akik az én kis nyavajás világom voltak. Persze érdekes dolog. Ha bárki más valakit felhívsz magadhoz - nem is érdekel. Hisz elvált asszony vagy, azt teszel, amit akarsz. De ép a legjobb barátomat? Igaz, hogy ő valóban rá van szorulva. És akkor képes vagy bejönni a kórházba (meglátogatni, virágot hozni), a munkahelyeden ****** kompelxust csinálni? Nem értem. Hisz te "NŐ" vagy, nem férfi, neked máskép kellene gondolkodni. Csak te vagy a közös gyerekünk anyja.

Hisze nem azt akarom, hogy apáca legyél - nincs is hozzá jogom. Megértem azt is hogy én nem kellek. Ha fáj is, de értem, csak épen őt nem értem Nálad. De hát te tudod.

Első elkeseredésemben el akartam mondani az Icának, anyámnak, a Tibinek, aztán rájöttem, hogy minek. Annak, hogy az Icának még nagyobb legyen a pofája (a Zsiga jól megverte vasárnap), annak hogy a Mutter mindenfélét mondjon rólad, annak, hogy a Tibi éretlen megjegyzéseket tegyen (hisz ő bízik benned is nagyon). Így nem mondtam senkinek és nem is fogja soha senki megtudni. - Ezért jó várni egy napot - Bohóc voltam egész életemben, soha nem tudtam levenni a parókát a fejemről és a festéket a pofámról. De most levettem és már nincs hová visszatenni.

Mindenért bűnhődni kell, én megbüntetem magam. Szándékosan rosszat senkinek nem tettem. Nem tudok gyűlölni, de még haragot tartani sem. Én megbocsátok mindenkinek, de nekem is bocsássatok meg.

Ha néha eszedbe jut, akkor a Tibi-Anyu alatti fényképet is nézd meg.

Nagyon-nagyon szeretlek.
Volt férjed.
Józsi

ui: a levélen nem találsz sem bélyeget sem postabélyegzőt, mert magam vittem el.

Hát ennyi. A szövegben a csillagozott rész a családnevünk, a többször emlegetett Tibi pedig az apám.

Nagyapám alkoholista volt (meg kommunista is), és kártyaadósságokat csinált, amiért nagyanyám elhagyta őt. Apám az őt rendszeresen bántalmazó apjával és az apai nagyanyjával élt együtt, és ezt a helyzetet sosem bocsátotta meg nagyanyámnak, talán ezért sem nagyon tartották a kapcsolatot (inkább csak miattam). A két 'öreg' viszont a szakítás és válás után is szerette egymást, csak nem tudtak együtt élni. Hogy ez a Zsiga kicsoda, nem tudom, de nehezen hiszem, hogy nagyanyám kezdett vele valamit, mert tudtommal sosem volt másik férfi az életében, ahogy nagyapámnak sem volt másik nő. Utóbbi először a lábát vesztette el, aztán az életét is, a '90-es évek elején (mindkettő az alkoholnak tudható be), előbbi pedig — idén lesz — 6 éve, hogy elhunyt.

Ez a levél, és néhány egyéb régről itt maradt irat viszont ennyi év után is betekintést (még ha kicsit is) ad életük egy-egy apró szeletére.

...hogy nem visz ki egy küldeményt?

Csak azért kérdezem, mert decemberben nem kaptuk meg azt a szakmai lapot, amire a cég nevében előfizettünk. Nem friss előfizetők voltunk, mert már úgy 10 éve mindig kijött a magazin, és ebben az évben is megjött már 11 szám belőle, de a 12. elmaradt. Pont az egyik legfontosabb, amiben a következő évi változásokat boncolgatják. Jó, hát előfordul az ilyen — gondoltuk, — és felhívtuk a kiadót, ahol azt mondták, menjünk be hozzájuk, és megkapjuk a kimaradt példányt. Jött a január, a magazin viszont ismét nem jött, erre kiragasztottunk a postaládánkra egy matricát, ami arra utal, hogy mi előfizetők vagyunk, tessék azt oda bedobni. Ezért majd megint mehetünk a Ferenc körútra, de a következőnél már nem volt gond, azt időben megkaptuk. Tehát nem az előfizetéssel, hanem a postással vagy en bloc a Postával volt gond.

Aztán múlt hét csütörtökön találtam a postaládámban egy ajánlott küldemény értesítőt. Csütörtökön, azaz március 3-án, ez lényeges. Felhoztam, és az asztalomra dobtam, mivel tudtam, hogy 1-2 napon belül úgysem tudom felvenni. Semmit nem néztem meg rajta, csak hogy az Újpesti Önkormányzattól jött, gondoltam, a kommunális adó határozata lesz. E hét kedden úgy jöttem haza, hogy a metróból a Posta felé vettem az irányt, de ahogy beléptem az ajtón, már fordultam is ki. Vagy 20 méteres sorban álltak a küldeményekért az emberek. Tegnap nem aludtam itthon, de ma ismét a Postára vezetett az első utam. Most is sokan voltak, de nem annyira sokan, mint kedden, hát végigálltam a sort. Amíg az ablakhoz nem értem, az előre kikészített értesítőt forgattam a kezemben, és megpróbáltam értelmezni a "március 1-én ismét megkísérelem a kézbesítést" feliratot. Ha eleve 3-án jött először, mi az, hogy 1-én visszajön? Aztán ahogy alaposabban megnéztem, azt is felfedeztem rajta, hogy először február 2-én volt a házban, és állítólag nem talált otthon. Ez könnyen lehet, mert nem is voltam otthon, de értesítőt sem kaptam a küldeményemről. Ebből kifolyólag az ablakhoz érve már biztos voltam benne, hogy nem fogom megkapni a levelet, mert azt visszaküldték...és lőn.

Mivel ezt a levelet aztán sima küldeményként később megtaláltam a postaládámban, nem nagyon érzem szükségét a nyomozásnak, de azért bosszant a dolog. Miközben pedig ezt a bejegyzést írtam, rájöttem, hogy eleve nem stimmel valami. Ugyanis március 3-án nem lehet a postaládámban egy olyan értesítő, amely szerint a kézbesítő visszajön március 1-én, és nem a dátumok miatt, hanem mert ezt az értesítőt már februárban be kellett volna dobnia, hogy tudjam, a hivatalban vár rám egy levél. De ezek szerint a postás bácsi nem dobta be az értesítőt, hanem magával vitte azt, így nem is tudhattam a küldeményről, amikor pedig másodszorra jött, csak akkor dobta be (végleg). Mulasztás és/vagy amatőrség.

Kis bosszúság, de zsinórban a sokadik. Ilyenkor már csak illik elégedetlenkedni. És akkor még az a jó, hogy nem a tavalyi temetési költségek visszatérítése kapcsán zajlott le mindez...

... a reklámokkal teletűzdelt, hajdan még agitprop, mára már csak szimplán gagyi Metropolban, hogy aszondja:

Általános jövedelemsáv
Sokadik éve már, hogy a statisztikusok csalóka jólétképet festenek a lakosságról. Gondolok itt a "bruttó átlagkereset" nevű lufira, mely pukkadásig hirdeti: a magyar ember most havi 200 ezerben dúskál. A bérkalkulátor szerint ez nettó 130-140 ezret jelent. Az új "kétszáz fix" két okból hamis. Egy: ez mindenki havi jövedelmét veszi alapul, ezért a nettó milliós (+juttatások) fővezetői keresetek felhúzzák a nettó nyolcvanezer körüli keresetek sokaságát a számítás tekintetében. Kettő: Ez bruttó, tehát nincsenek benne a levonások. A nettó és bruttó közötti különbözetet nem tudja a polgár felhasználni csekkbefizetésre, nem kapunk érte a boltban kenyeret, nem lehet belőle tanszert venni a gyereknek. Jó ötlet lenne egy olyan fogalom bevezetése, mint "általános jövedelemsáv". Ez a leggyakoribb nettó munkabérutalások alapján lenne kimutatható. Körkérdéseim alapján ez nyolcórás munkaidőre 75 ezer +/- 15 ezer Ft nettó keresetként jelenik meg. Reális, életszerű adatokat adjanak a szakemberek, ne etessenek minket kamu számokkal!

Ez a "ha hallgattál volna..." kategória. Egy statisztikához kicsit is konyító ember legalább egy súlyos hibát talál a gondolatmenetben, de vajon mit is?

... a Főpolgármesteri Hivataltól. Persze megint ajánlva, hogy minimum egy napig idegesítsem azon, vajon mi állhat benne. A postán végigálltam a sort, aztán amikor megkaparintottam, rögtön ki is bontottam. Nem kicsit röhögtem. Így szólt:

FIZETÉSI MEGHAGYÁS

A 979 (cím) alatti vállalkozó 2007. évi bevallása alapján a 2008. évi éves iparűzési adó előlegét 0 Ft-ban, azaz nulla forintban állapítom meg.

Az előleg első részét 2008. március 15-éig kellett teljesíteni.

A második előlegrészt 0 Ft-ot, azaz Nulla forintot

2008.év szeptember 15-éig kell megfizetni.

2009. évi adóelőleg első részét 0 Ft-ban, azaz Nulla Ft-ban írom elő, melyet 2009. március 15-éig kell megfizetni.

Mi ebben olyan vicces?

1. Képesek voltak ezért kiküldeni (és megfizetni a postai díjat) egy ajánlott levelet.

2. A levél mellé 4 db, azaz Négy darab csekket is mellékeltek, amin megtehetem a befizetést.

3. Jóval azután küldték ki ezt a levelet, hogy az első előleget be kellett volna fizetnem (3 hónap).

4. Hülye vagyok, mint a segg.

Utóbbi egy kis magyarázatra szorul. Iparűzési adót Budapesten csak annak kell fizetni, akinek az iparűzési adó alapja meghaladja a 700000 Ft-ot (azaz Hétszázezer forintot). Ez normál körülmények között a nettó árbevétel, csökkentve az anyagköltséggel, árubeszerzéssel és a közvetített szolgáltatások értékével. Mivel én EVÁ-s egyéni vállalkozó vagyok, nekem az IPA alapja a bevételem fele, ami viszont csak valami 684000 Ft (azaz...). Pedig tökéletesen tisztában vagyok a szabályokkal, de mivel suszter cipője módon csináltam meg a saját bevallásomat (azaz utoljára), a határidő szűkössége miatt kapkodtam, és adófizetési kötelezettséget állapítottam meg magamnak, holott nem kellett volna. Erre csak most jöttem rá, miután elővettem a tavalyi bevallást.

Szerencsére az önkormányzat előadója (vagy a számítógépes rendszer) jelezte a hibát, és automatikusan javította is azt, tehát nemcsak nem kell adót fizetnem, de még a 2007. évi adatokból kiindulva 2008. évi adóelőleget sem kell kiperkálnom. Pontosabban nem kellett volna, így most 37000 Ft túlfizetésem keletkezett.

Talált pénz, csak az a baj, hogy nem tudok vele semmit sem kezdeni. Ettől egy fillérrel nem lesz több pénzem. Maximum annyit tehetek, hogy az önkormányzati folyószámlámról ezt a túlfizetést átvezettetem az APEH-hoz, az EVÁ-mra, abból ugyanis elmaradásom van. Így a következő fizetésemből spórolhatok meg 37e Ft-ot.

De ha már talált pénz, akkor hadd meséljem el, hogy az edzőm felajánlott egy üzletet: nem kér az edzésért semmit, ha cserébe elvállalom a vállalkozása könyvelését. Az elmondása alapján potya meló (szakmai kérdések alapján állapítottam meg), így megint beljebb vagyok legalább havi 25000-rel.

Hiába, egyszer fent, egyszer lent...

Alábbiakban olvasható egy, a barátaimnak küldött levelem, a hét végére tervezett programjainkkal kapcsolatban. Azt hiszem, jól elleszünk. 

Üdv!

Ez egy ’körlevél’, szóval a többes számon kéretik nem meglepődni. Egy rövid előzetes a pénteki-szombati együttlétünkkel kapcsolatban (aminek a megírását már legalább egy hete fontolgatom). 

Tehát:  én pénteken este nem leszek otthon, mert blogtalálkozóra megyek. Nem is tudom, mikor érek haza, de addig a Roland gondjaira lesztek bízva. Ő valszeg nagy vonalakban már eddig is tárgyalt veletek az események várható menetéről. Találkoztok valahol, aztán ha letettétek a cuccaitokat, érdemes lenne lemennetek valahova bevásárolni. Ha iszogatni akartok, pia a szekrényben, csak ne üssétek ki magatokat (remélem, én sem fogok kidőlni), mert a szombat nem csak egy sima sétálgatás lesz. A többit tudjátok. Ha lehet, még pénteken csináljátok meg a szendvicseiteket, mert a konyha ugyebár szűk keresztmetszetként hat a reggeligyártásra, és korán kell kelnünk. Nem lesz lehetőség mindenkinek egyszerre ott téblábolni. A busz CENSORED-kor indul a CENSORED buszpályaudvarról, ahol viszont előre kell megvenni a jegyeket, a buszon ugyanis nem lehet (hülyeség, de ez van). Kb. egy óra alatt oda is érünk, a buszról lepattanva átkommandózzuk magunkat a túraútvonalra, majd a pilisszentkereszti szurdokon keresztüldzsalva megérkezünk a névadó faluba. Itt rövid pihenőt tartunk (meg igény szerint közben is), aztán irány Dobogó-kő. Mivel internetes kutatásaim során nem sikerült megtudni, mikor jön visszafelé busz, kénytelen leszek reggel a pályaudvari információs kisasszonyt megkérdezni, de ha ő elégtelen választ ad, akkor a Dobogó-kő projekt (prodzsekt) elmaradhat, hogy ne kelljen a természet lágy ölén éjszakáznunk (hacsak nem ez lesz egy demokratikus szavazásunk végeredménye). Ez esetben csak Pilisszentkeresztig megyünk, és onnan indulunk hazafelé. Mit hozzatok? Gyakorlott természetjárók nyugodtan átugorhatják ezt a részt, bár nekik is hasznos lehet, ha éppen elfelejteni készülnének valami lényeges dolgot.

-  ruha: tangabugyi, úszósapka jöhet, de főleg (vastag) zokni, váltózokni, sározható cipő, sározható ruha, pulóver, tartalék pulóver, ha elfér, akkor váltónadrág, esetleg nadrág alá való nadrág. MERT HIDEG LESZ.

-          Esőköpeny, esernyő, kapucnis izé, széldzseki, MERT LEHET, HOGY ESŐ LESZ

-          HÁTItáska. Mondom HÁTI-, nem sporttáska, nem nejlonszatyor, nem teszkós vacak, MERT POFON LESZ

-          Enni-, innivaló, köztük csokoládé, szőlőcukor, ilyesmi, ha esetleg valaki hajlamos leejteni a vércukrát. Inni lehetőleg ne imperialista ragacsokat hozzatok, hanem rostostot, meg ásványvizet, esetleg teát, MERT ÉHSÉG LESZ (MEG SZOMJÚSÁG IS). Alkoholt csak mértékkel, mert aki beborul a patakba, szakadékba, őztrágyába, azt nem húzom ki, hányni meg gusztustalan.

-          Egyéb dolgok: iránytű, kulacs, kullancsriasztó, elemlámpa (sosem tudni, hol éjszakázunk (ehe-ehe)), ráülős lófasz (de jó a pokróc meg a nejlon is), PÉN(is)Z, mobiltelefon, fényképezőgép, tisztasági betét, lakáskulcs (elsősorban nekem), térkép, növény-, bogár- és kőzetgyűjtő alkalmatosságok. Mindezt ízlés szerint, de ti fogjátok őket cipelni, MERT NEHÉZ LESZ

-          Vécepapír, zsebkendő, fejfájás elleni bogyó, bicska, műanyag pohár, MERT NÉLKÜLÜK KELLEMETLEN LESZ.

Ha már reggel esik az eső, akkor szavazhatunk arról, hogy valóban nekivágjunk-e, de az én szavazatom 10-et ér, és garantáltan igen lesz. Ugyanakkor a reggeli eső csak egyet jelent biztosan, a sarat, de hogy később is esni fog, azt nem. Viszont könnyen lehet, hogy bár reggel még hét ágra süt a nap, később meg elkap bennünket a rézfaszú bagoly egy zápor, azonban erre nem tudunk felkészülni. Erről ennyit. Fölmerült, hogy szombat este nem buzibuliba kéne menni, hanem pölö karaoke-buliba, mert az jó. Haha, kis naivak, ki mondta, hogy hazaérünk egyáltalán (élve)? Ha viszont még aznap viszontlátjuk kicsiny hajlékomat (majd péntek éjjel derül ki igazán, milyen kicsi, amikor lapjával feküdtök a szőnyegen, hehe), akkor sem biztos, hogy ’Jöttünk énekelni!’ felkiáltással bárhol kapunk helyet. Szóval előre oda kéne szólnom, ahova mennénk. Erre jelenleg két ötletem van:

-          egy [mittoménmi] nevű hely Budán, ahol nem egy nagy hodályban énekel fű-fa-virág, meg aki csak akar, hanem külön privát szobák vannak, ahol csak magunk lehetünk. Ezzel az előnyeit el is mondtam. A hátrányai: óránként 8400 Ft a szoba bérleti díja  (ami 10-12 főnél nem olyan vészes), kibbbaszott drága a pijja és magyar dalok még nincsenek (viszont angolból 4660, japánból meg 40000, kár, hogy utóbbiból viszonylag keveset ismerek (0 db)). Szóval a másikba kéne menni.

-          A másik Pesten van, itt nem kibbbaszott drágák a pijják, csak szimplán drága a hely, de még megfizethető. Van sok dal (magyar is), de sok ember is, akik elveszik előlünk az éneklési lehetőséget, korlátoznak exhibicionista vágyaink kiélésében, elisszák előlünk az alkoholtot, és foglalják a helyet a vécében. Tehát ide kéne.

-          A harmadikba nem kéne menni, mert ott olyan tolja a showt, akit ismerek, de nem tudja, hogy buzi vagyok, viszont aki őt is, meg engem is ismer, az tudja, és tuti el is mondta, és nem igénylem a vaskos tréfákat.  

Akárhova is megyünk azonban, vissza kéne jelezni, hogy oké-e vagy nem oké, mert felkapott hely, és tényleg le kéne foglalni az asztalt (akár elsőre, akár másodikra esik a választás). Ennyi.

A múlt héten a postaládámban kikötő irdatlan szemét között találtam egy ajánlott küldemény érkezéséről szóló értesítőt. A nagymamám nevére érkezett valami a kerületi önkormányzattól. A nagymamám 23 hónapja és 2 napja meghalt, ezt pedig az önkormányzat legalább annyira jól tudja, mint én, mivel náluk kellett felvenni a hagyatéki leltárt, és a közjegyzőt is ők rendelték ki a hagyatéki tárgyaláshoz.

Gondolom, hogy a levélben nem éppen arról akarták őt tájékoztatni , hogy a földhivatal nyomán végre sikerült átírniuk az ingatlan tulajdonjogát az én nevemre (tekintve, hogy ő elhunyt), hanem a kerületi építményadó kivetéséről szóló határozatot és a befizetéshez szükséges csekkeket küldték ki benne. Az építményadót persze eddig is én fizettem (mivel én vagyok a vállalkozó), de az ingatlan a nagymamám nevén volt, tehát az építményadó is az ő nevén futott. Rugalmas megoldás...

Felvérteztem hát magam mindenféle iratokkal, köztük a halotti anyakönyvi kivonattal, és lelkileg felkészültem arra a momentumra, amikor a postás kisasszony a kalitkában majd meghatalmazást kér tőlem, merthogy ő anélkül nem adhatja ki a küldeményt. Ez szerencsére elmaradt, ehelyett közölte, hogy a levelet visszaküldik a feladónak (ami kb. 30 méterre található a postahivataltól), én pedig fáradjak be az önkormányzathoz, és közöljem velük a változást. Hát persze, szarom az időt. Eleve nem volt célom, hogy az ominózus csekkekhez mindenáron hozzájussak, de azért szerényen megemlítettem, hogy én vagyok az örökös, meg, hogy nálam van a halotti anyakönyv is, de miután ez nem hatotta meg, inkább távoztam. Persze előre tudtam, hogy ez lesz. No problem.

Nem idegesítettem föl magam, csak szegény levelet sajnálom, amiért a sorsa minden másnál értelmetlenebb. Eleve miért kellett ajánlva feladni, amikor tavaly még simán postázták a hasonló küldeményeket? Miért a halott nagymamám nevére kellett küldeni, amikor eddig is én voltam az adót megfizető, ráadásul az önkormányzat legalább két kollégája már régen értesült a változásról? És ha már ajánlva küldték, mi értelme volt annak, hogy az utca túloldalán levő postahivatalba a budaörsi elosztón keresztül, oda-vissza megkocsikáztatva fuvarozták szegényt, pláne, hogy amikor rájönnek, hogy nem sikerült kézbesíteni, akkor ugyanezt az utat járatják majd vele végig, vissza az utca szemközti oldalára?

Hát kérem szépen, ez hülyeség...