RSS
A homoszexualitás és a marketing kapcsolatát vizsgáló kutatások az 1970-es évek végéig nyúlnak vissza. A reklámozók akkor még tiltakoztak volna az ellen, hogy termékük a homoszexuálisokhoz kötődjön. Az 1980-as évek elejére azonban felismerték, hogy a homoszexuálisok egyrészt önmagukban is komoly vásárlóerőt képviselnek, hiszen sok közöttük az egyedül élő és diplomával rendelkező, ugyanakkor trendmeghatározók is.
A homoszexualitás és a marketing kapcsolatát vizsgáló kutatások az
1970-es évek végéig nyúlnak vissza. A reklámozók akkor még tiltakoztak
volna az ellen, hogy termékük a homoszexuálisokhoz kötődjön. Az 1980-as
évek elejére azonban felismerték, hogy a homoszexuálisok egyrészt
önmagukban is komoly vásárlóerőt képviselnek, hiszen sok közöttük az
egyedül élő és diplomával rendelkező, ugyanakkor trendmeghatározók is.
Homoszexuális
lapok helyett azonban olyan jelentős cégek, mint például a Marlboro, a
Levi's vagy Calvin Klein a széles tömegeket célzó csatornákat
használták, de olyan reklámokat készítettek, amelyekről csak a
homoszexuálisok fedezték fel, hogy ez nekik szól. A technika neve "gay window advertising" lett. Elemei között találjuk a következőket:
- férfi-nő pár helyett feminin férfi szerepel a hirdetésben;
- házibuli, ahol sok szép nő és férfi szórakozik, de senki sincs párban;
- emberi alakok helyett testrészeket mutatnak be;
- színes textíliák, AIDS-et jelképező szalag;
- rózsaszín, lila, levendulaszín használata a nyomtatott szövegben, stb.
Ezekkel a technikákkal a kísérletek tanúsága szerint elérhető, hogy csak homoszexuális férfiak tartsák a reklámokat homoszexuálisnak, míg a heteroszexuálisak ne asszociáljanak erre. Más, korábban kizárólag homoszexuálisoknak készített magazin mérsékeltebb lett, leálltak a szexhirdetések közlésével (lásd az Out magazint), több energiát fordítottak az életmóddal kapcsolatos témákra, így több hirdetőt tudtak megnyerni.**
Olyannyira,
hogy napjainkra világszerte több száz melegeknek szóló vagy azokat
ábrázoló reklám, hirdetés született a legnagyobb világmárkák reklámjait
is ide értve. Némelyek pedig vették a fáradságot, összegyűjtöttek
közülük jó párat, és közreadták azokat az interneten, magyarázó
szövegekkel ellátva.
Amikor éppen nem blogokat olvasok, de mégis a gép előtt ülök, gyakran nézegetem ezt a honlapot: Commercial Closet.
Itt számtalan reklámfilmet és képet találunk, csak győzzük őket végignézni (nekem még sosem sikerült, pedig előfordult, hogy éjszakába nyúlóan próbálkoztam). A hirdetések alapvetően három kategóriába lettek besorolva: azok, amelyek ellenségesen viszonyulnak a melegekhez vagy gúnyolódnak rajtuk (piros mínusz), azok, amelyek közömbösek a melegekkel szemben, de valamilyen módon utalnak rájuk (egyenlőségjel) és azok, amelyek pozitív tartalommal bírnak (zöld plusz). Ha esetleg konkrét témára vagyunk kíváncsiak, a szereplők által megjelenített nemi identitás, helyszínek, stb. szerint kategorizálva is lekérhetjük a hirdetéseket, de a készítők egy keresőt is beépítettek, így cégre, márkára, reklámügynökségre, de akár a akár a férfi csókokat ábrázoló reklámokra is kereshetünk (és még számtalan lehetőségünk van, hadd ne soroljam). Akinek pedig ez még mindig kevés, maga is megadhat kifejezéseket, hogy csak az őt igazán érdeklő fotók, filmek jelenjenek meg (előfordulhat, hogy a kisfilmeknél Quicktime playerre lesz szükség, de ez a probléma könnyedén áthidalható).
Érdemes felmenni, de csak akkor, ha van időnk órákig kattintgatni, ugyanis miután ezen az oldalon kötöttünk ki, jó ideig garantáltan nem tudunk a monitor elől felállni. Magam is rendszeresen a 'Csak még ezt az egyet' felkiáltással szoktam odáig eljutni, hogy hajnali kettőkor, kifolyófélben lévő szemekkel zuhanok be az ágyba.
Apró kellemetlenség, hogy a reklámfilmeket csak elég kis méretben tudjuk megtekinteni (vagy én vagyok baromi béna), de a számosságuk biztosan kárpótolni fog ezért mindenkit.
* a hamarosan megszűnő The Bible blogból kimenekítve
**Zsolt Péter: Divatszociológia