magánélet bejegyzései

Nem kívánok átmenni embed-blogba, de zenékkel sokkal jobban kifejezhetem a mostani lelkiállapotomat, mint ahogy azt szavakkal megtehetném. Igaz, olyan zene nincs, ami az egyik percben infantilis-totális idióta, a másik pillanatban pedig letargikus, de ha van, szóljatok. Ezúttal nem tudom a célszerzeményt beágyazni ide, ezért csak linkelek rá, de aki meghallgatja, az megint egy kicsivel közelebb kerül a szívem-lelkem megértéséhez. Csak olyanoknak, akik ismernek/szeretnek/aggódnak/kíváncsiak!

Addig is, röviden összefoglalnám, mi minden történt az elmúlt három napban. Kihasználom azt a rövid időt, amíg józanul tudok gondolkodni, és nem érzem kockázatát annak sem, hogy a téma boncolgatása miatt újra sírhatnékom támadna. Éppen ezért addig, amíg össze nem szedem magam, nem is tervezem, hogy kimerítőbb írást készítsek a párkapcsolatomról vagy annak végéről. Persze lehet, hogy 5 percen belül mást gondolok, és mégis írok valami ilyesmit — mostanában nem lehet túlságosan komolyan venni az elhatározásaimat. Szóval akkor röviden:

Szombat-vasárnap: anyáméknál levés, eljövetelkor a szokásos, oktalan lelkifurdalás-érzés.

Vasárnap este: gyanú fogása.

Vasárnap estébb: erkölcstelen módszerrel való bizonyoságszerzés. 

Vasárnap éjjel: erős szívdobogással egybekötött nem-alvás.

Hétfő reggel: témával előhozakodás, majd csúnya veszekedés, kulcs visszakérés és ami ilyenkor szokásos. Közben pedig elbizonytalanodás.

Hétfő délelőtt: erkölcstelen bizonyságszerzés ismételt alkalmazása, mielőtt még nem késő, ennek következtében pedig tudatban való megerősödés.

Hétfő egész nap: gombóccal a torokban (nem-)dolgozás, keserűség és gyász.

Hétfő este: gombóccal a torokban edzés, plusz imádkozás, hogy ne akkor törjön el a mécses.

Hétfő estébb: edzés által lehiggasztva munkába temetkezés. Mécses eltörése és lerészegedés elmaradása.

Hétfő éjjel: ismételt álmatlanság.

Kedd napközben: az elmúlt napok levélváltásai és telefonhívásai nyomán kialakult ambivalens érzések közötti hánykódás. Egyik oldalon: lelkifurdalás + hiányérzet + szeretet + összetört jövő + megszépült múlt + a másik kisírt hangjának folytonos felidézése + aggódás, másik oldalon: dac + büszkeség + megalázottság-érzés + szív helyett ész előtérbe kerülése + tárgyilagos és hideg levelek fogalmazása + önsajnálat. Reménykedés, hogy végül a másik oldal győz.

Kedd este: munkába temetkezés, meg nem szólaló telefon kémlelése, bármire rápillantva emlékek és hiányérzet együttesének felbukkanása.

Kedd éjjel: ájulásszerű alvás.

Szerda: változó hangulat. Idiotizmus és apátia...de ezt már írtam.

Most itt tartunk. Hogy miként tovább, még nem tudom, de meg sem jósolhatom. Innen nincs visszaút. Nem szabad, hogy visszaút legyen, mert akkor végleg megszűnök magam lenni, megszűnik az önálló akaratom, és a másik érzelmi rabszolgájává válok. Talán már most is az vagyok. Ebben majd segítségre lesz szükségem, csak legyen, aki a puszta jelenlétével nem engedi, hogy emésszem magam. Két és fél évet nem lesz könnyű feldolgozni.

Majd jelentkezem.