magány bejegyzései

A héten zsúfolt időbeosztás. Gyorsan repülő munkaidő, utána edzés vagy magánkönyvelés intézése. Esténként takarítás, főzés, könyvelgetés, kis vasalás, közben Dr. House ismételt megtekintése. Nincs idő a magam bajával törődni. Ájulásszerű alvás,majd hajnali kelés, mert szombat reggel egyetemre kell menni.

Az autóban kis beszélgetés, majd előadás meghallgatása. Közben előadás tartása (erről később), ötös besöprése, 5 kredit már megvan. Délután unalmas előadás meghallgatása, aztán rögtön vizsga is belőle, 3/4/5-ös besöprése, újabb öt kredit letudva. Kis riadalom az esti programmal kapcsolatban, majd a világ rendjének helyreállása. Ezért a programért érdemes leélni ezt a napot, ezt a hetet, kár lett volna, ha némi vis maior miatt elhalasztódik. Száguldás vissza Budapestre, fürdés, gyors átöltözés, aztán irány a megbeszélt helyszín. Nincs idő a magam bajával foglalkozni.

Találkozó, kötetlen beszélgetés barátságos környezetben. Hozom a formám: érdektelen témák lelkes tálalása, pont mint itt, a blogon. Másfél óra, egy tea, két cigi. Nagyon nincs időm a magam bajával foglalkozni. Aztán hopp, már vége is, mehetünk haza. Persze mehetnék máshova is, bulizni például. De fáradt is vagyok, nem is volna ildomos, kedvem sincs hozzá, pedig mondhatni úgy vagyok öltözve. Marad inkább a 'haza'. 

Felszállok a villamosra, és máris rám tör a magány. Ott, a tömött járművön. Pedig kicsivel korábban még milyen őszintén mondtam, hittem, hogy jól vagyok, a java már elmúlt. Alig egy órája még madarat lehetett volna velem fogatni, akármennyire éreztem is a fáradtságot. És nem voltam magányos. De itt, a villamoson, aztán a metrón, aztán meg a szeles utcán már éreztem, hogy az életem jelentős része kiszakadt, a maradék meg olyan, amilyen. Hát persze, hogy nem vagyok jól, hát persze, hogy nem tettem túl magam. Csak eddig volt, ami elterelje a figyelmem. Amíg volt társaság nem volt gond, aztán amint nem volt társaság, máris ott kopogtatott a koponyámon a magány. "Halló, hékás! Hogy mered te jól érezni magad?! Na várjál csak, én majd leszek a társad! Csak mi ketten, te meg én. Az üres lakásod pont jó lesz nekünk."

Úgyhogy most itt ülünk a gépem előtt, én meg a magány, és már van időm a magam bajával foglalkozni. Rengeteg időm van...