magam bejegyzései

Ma van a születésnapom, a harmincegyedik. Öregszem. Hullik a hajam, fogynak a fogaim (nem darabra, anyagra), őszülök, lassan megjelennek az első ráncaim, és egyre többet kell azért küzdenem, hogy a hasam  — ha már lejjebb nem is megy, legalább — ne növekedjen.

Ez most úgy hangzott, mintha arról beszélnék, hogy 60 vagyok, ezért fordítsuk meg: még mindig milyen fiatalos vagyok, a minap is iskolásnak nézett egy ügyfél. Egy csomó hajam van még, pedig mennyi ismerősöm kopaszabb már, hiába fiatalabb nálam, és annak ellenére, hogy 15 évesen már a fogsorom fele tömött volt, még mindig megvan minden fogam. Sportolok, izmosodok, egyre férfiasabb vagyok, és ha egy kicsit több időt szentelnék a testemnek, simán kockás hasam is lehetne. Na jó, ha sokkal több időt szentelnék neki. De a lényeg ugyanaz. Ha viszont a Ricsi és köztem történne valami, ami után már semmi nem vagy nem úgy történne, akkor igencsak lecsökkennének az esélyeim a pártalálásra. Már nem mondhatnám ugyanis, hogy beleférek a "18-30-ig" kategóriába, márpedig az a bűvös harminc...az már nagyon kizárja harmincegyet. Esélyem lenne bőven, de szebb már nem leszek, akinél meg a 30 után már nincs élet, az nem lenne kíváncsi a belső értékeimre sem. (Majd marad az izmosmellkasos és faszos képek adta lehetőségek széles(?) tárháza...).

A fenti két bekezdés tartalma közül ma mégis az elsőt érzem magaménak, mert hétfő van, mert ma fogékony vagyok mások gondjára-bajára is, az meg visszahat az én lelkemre is, és mert a mai első ajándékom a biztos rossz tudata volt, azaz kiderült, hogy ugrott a biznisz, ami után minden más lett volna. Máskor is emlegettem már, hogy kifogyott a sors által számomra tartogatott keret, de ebben most megint erősödtem egy kicsit, plusz elromlott a viszonylag tűrhető, születésnapi hangulatom is. Még pár ilyen, még pár elszalasztott lehetőség, amiért talán csak egy kicsit jobban kellett volna nyújtózkodnom, és hátha megtanulom végre, hogy nem feltétlenül kell megtennem, amit nem akarok, viszont ha valamit akarok, azért még akkor is érdemes tenni, ha mellesleg ezzel együtt áldozatokat is kell hoznom. Vagy nem tanulom meg, és a hátralevő életemet is úgy élem le, hogy mindig megelégedek azzal, ami adatott, és sosem kaparok magamnak különbet.

Pedig az is lehet, hogy már kevesebb van hátra, mint amennyi eddig eltelt, akkor pedig érdemes volna minőséget produkálni, minden napra. Nem az ifjúkori emlékekbe kéne kapaszkodni, az elmúlt idők élményeiből táplálkozni, hanem újakat teremteni. Nem 20 évesnek képzelni magam, és megpróbálni bepótolni, ami szerintem akkor kimaradt, hanem elfogadni, hogy már harmincasas vagyok, és megpróbálni ehhez képest létezni. Nem rejtőzködni kéne a továbbiakban is, hanem odabaszni mindenkinek, hogy ez van gyerekek, akinek nem tetszik, az kiszelektálhatja magát az életemből, és eleve elég volt már abból is, hogy mindig azt lessem, ki mit fog valamihez szólni, kinek mi hogyan fog esni. Olyan, lehetőségekkel teli munkám van, amit sokan csak álmodhatnak maguknak, van saját lakásom, egy csomó barátom, párom, és némi pluszinfo rólam ezek egyikét sem veheti el már tőlem. Sokat már nem kockáztatok.

Jól hangzik, nem? Viszont mindaz, amit most írok, nem mérvadó. Az utóbbi években ilyenkor mindig rám tör valami születésnapi lelki mélypont vagy elő-depresszió, és vagy lehúzom magam, vagy tiszavirág életű elhatározásokra szánom el magam. Aztán alszom párat, és minden megy a régiben. Nem lépek, nem teszem oda magam még egy kicsit, nem emelem fel a telefont, nem a magam érdekét tartom szem előtt, nem a magam életét élem.

Pedig a legtöbb hónap is 31 napos, az utolsó napjuk után pedig mindig egy új időszak következik. Lehet, hogy egyszer végre nálam is?

Olyan hangulatban vagyok, hogy most mindenáron adni szeretnék valamit az olvasóimnak, de mivel ilyen távol vagyunk egymástól, ezt csak a blogon keresztül tehetem meg.

Másrészt elegem van már az állandó bujdosásból, úgyhogy a 'elolvasom' után egy igen intim képet láthattok rólam.

Elolvasom »

Én is megkaptam a lasztit, teljesítem is a feladatot (a passzolóknak köszi).

Alap 

Étel: konkrétan nincsen, de a valamivel töltött rántott mellek általában bejönnek.
Ital: tea.
Alkohol(os ital): Bor (száraz vörös vagy édes fehér), pálinka.
Szín: kék, fehér, fekete, szürke.
Együttes: Depeche Mode, KFT, Phil Collins, Peter Gabriel.
Színész: Jack Nicholson, Anthony Hopkins.
Színésznő: Sigourney Weaver
Flm: Forrest Gump, SAW
Szám: ilyenem nincs.

Hiszel-e...?

Horoszkópban: Részben, hiszen a hold is hatással van a földi életre, miért ne lehetne a többi bolygó is. Kicsit szar, hogy miután elolvasok egy profi elemzést magamról, rámtör az az érzés, hogy nem én élem a saját életem. 
Istenben: hiszek valamiben, ami létre tudott hozni ilyen aprólékos és tökéletes dolgot, mint a földi élet, mert ez magától nem jöhetett létre (bár ez messzire vezet).
Túlvilágban: max. a reinkarnációban, de valszeg ez a túlzott mértékű gyerekkori számítógépezés következménye..
Földönkívüliekben: igen, egy ekkora világegyetemben tutira van máshol is élet.
Magadban: alapvetően nem, néha, pár percre igen.

Mit gondolsz róla?

Álmok: ha nem rémálom, általában szórakoztatónak tartom őket. Azt meg nem várom meg, hogy erotikus álmaim legyenek (khm).
Szerelem: ez egy nagy találmány, de egy nagyon nehéz és bonyolult dolog.
Élet: jó dolog a létezés, csak túl sok benne a kötelező elem, ami nem engedi az embert kibontakozni.
Halál: szeretném kipróbálni több fajtáját is. 
Dohányzás: ebben nagy múltam van, és alkalmanként mostanában is rágyújtok. Egy dohányosnak ez olyan, mintha éhesen jól belakna.
Káromkodás: hát sajnos egyre gyakrabban hagyják el a számat a lófaszok és társai. Csökken a toleranciaszintem.

Egyik-másik

Vanília-csoki: csoki? Pfúj. Inkább vanília.
Sör-bor: bor.
Szárazföld-tenger: kizárólag szárazföld.
Fekete-fehér: fekete.
Hideg-meleg: meleg.
Nap-Hold: nap.
Állat-ember: állat.
Rend-rendetlenség: rend, a sajátom.

Közösség 

Szeretsz vásárolni? Ha idegnyugtató céllal teszem, igen, egyébként a halálom.
Szeretsz emberekkel találkozni? Igen, kivéve ha valamiért felnézek rájuk. Olyankor kisegérke gyanánt reszketek a jelenlétükben. Azt nem szeretem.
Szeretsz otthon lenni? Mostanában igen. Régebben csak enni meg aludni jártam haza.
Hogy jössz ki a környezeteddel? Mindenkivel igyekszem jóban lenni, és ez rendszerint sikerül is. Általában kedvelnek.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? 6 éve, a másikat meg 14 éve.
Szeretsz középpontban lenni?Hajjaj!
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? Igen.
És ha szomorúak? Olyankor feszengek, de megpróbálom felvidítani őket.
Milyennek tartanak a többiek? Humoros, intelligens, művelt embernek.


Előfordult már, hogy...? 

Ültél már repülőn? Sosem.
Voltál külföldön? Igen, Ausztria, Szlovákia, Románia (Erdély), Lengyelország.
Sírtál mások előtt? Igen, utána szégyellni is szoktam magamat.
Másztál fára? Előfordult, egyszer le is tört velem egy nagy ág, és jól seggre ültem.
Találkoztál már híres emberrel? Elég sokkal.
Eltört egy csontod? Igen, a bal csuklóm.
Be kellett feküdnöd kórházba? Nem.
Telefonbetyárkodtál? Igen.
Lógtál az iskolából? Általánosban nem, középiskolában vagy egy tucatszor mentem kocsázni óra helyett.
Úsztál tengerben? Nem.
Voltál templomban? Igen.
Fent maradtál egész éjszaka? Igen.
Táborban voltál? Igen.
Gondolatban megöltél valakit? Már egy kisebb város lakosságát legyilkoltam gondolatban. Mostohaanyámat többször is kivégeztem.
Volt autóbaleseted? 979 autóba lesett már, de karambol résztvevője még nem volt.

Egyéb 

Jobb- vagy balkezes vagy? Jobb (rejtett bal-).
Mi van az egérpadodon? Nagy-Magyarország.
Mi van az ágyad alatt? Porcicák, meg egy hús-vér.
Mitől félsz a legjobban? Hogy kihullanak a fogaim.
Mi jár most a fejedben? Hogy ennek a kérdésnek semmi értelme.
Vannak háziállataid? Maga az ördög, egy macska formájában.

Múlt

Akit a legjobban hiányolsz: nagymamám húgát, aki tisztességes embert nevelt belőlem.
Amit a legjobban hiányolsz: fiatalabb korom elveszett, kihasználatlan éveit.
Életed legszebb időszaka: középiskolás évek, amikor nem voltam otthon.
Életed legrosszabb időszaka: 9 év a mostohaanyámmal (amikor nem voltam suliban)
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? A két világháború közti időszakba, amikor volt még erkölcs, tisztelet és emberi tartás.
Egy dolog, amit megbántál: egy két apróbb dolog, aminek emlékezetes égés lett a vége. Na meg hogy amikor a szüleim elváltak, és anyám elment, azt közömbösen vettem tudomásul, de amikor a kutyámat is elvitte, azt megsirattam.
Egy dolog, amit elfelejtenél: azt a bizonyos 9 évet (pontosabban csak bizonyos részeit).
Mi akartál lenni, ha nagy leszel? Játékszoftver-fejlesztő, tanár.

Jövő 

Állás: maradok könyvelő, de ha úgy adódik, hogy szociológiai vizekre evezhetek, talán élni fogok a lehetőséggel.
Házasság: biszexuálisként bármi előfordulhat. Mondom BÁRMI.
Gyerekek: nagyon szeretnek a gyerekek, és tudok is velük bánni, de egyre kevésbé hiszem, hogy unokákat szeretnék gyártani a szüleimnek.
Fiad neve: ha lenne, az én javaslatom az Attila lenne vagy a Krisztián.
Lányod neve: ezen nem gondolkodtam. Rábíznám a dolgot az anyjára, és csak akkor tiltakoznék, ha valami faszsággal állna elő (Dzsenifer, Mercédesz, ilyesmi).
Hol fogsz lakni? Ha minden jól megy, családi házban, Budapesthez közel, mégis nyugodt környéken.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva? Gyászolom az eltelt 30 évet.