A jövőben valószínűleg többször is lesz ilyen bejegyzés, azaz visszatérően fogom azt a témát firtatni, hogy a sajtószabadság és demokrácia halála ellenére hányan és hányféle módon, milyen körmönfont vagy akár nyílt megfogalmazásokkal ócsárolják a saját nemzetüket, és milyen álokoskodásokkal, csúsztatásokkal, szelektív észleléssel vagy ocsmány hazugsággal manipulálják az (internetes) olvasóikat. Az első adag alig több mint egy hét termése, és a merítés sem túl mély (csak a tetején úszó legnagyobb darabokat halásztam le), de kezdetben megteszi.

Bede Márton: Eurovíziós Dalfesztivál = MENŐ (Index 2011.05.14)

"(...)Emlékezetes volt például a 2007-es év, amikor az őt futtató keresekedelmi csatorna és a hülye magyar bulvár közreműködésével Rúzsa Magdi, pályázata gyakorlatilag nemzeti ügy lett.(...)

Ha Wolf Kati belenevet a fogadóirodák képébe, és esetleg nyerni talál, vagy legalább a dobogóig jut, minden bizonnyal nemzeti hős lesz belőle. Pedig popszempontból kifejezetten konzervatív, a kettővel ezelőtti Madonnát idéző dalocskájával éppen az a baj, hogy még giccsnek sem elég erős.(...)"

Igen, valóban felháborító, hogy akkor is és most is akadtak olyan médiumok (persze csak ilyenkor hülye magyar bulvár), akik 'nemzeti ügyet' csináltak egy hazánkfia (lánya) külföldi szerepléséből. Gondolom, a sportolóinkról is hasonló a szerző véleménye. Másrészt végig 'szép' jelzőkkel illeti Wolf Kati produkcióját, amit én nem láttam, de tök mindegy, hogy milyen, mert nyugodtan írhatta volna, hogy a többieké még szarabb volt. Vagy valamit, de legalább ne a magyart rugdossa.

Sebők János: Wolf Kati kudarcának igazi okairól (HVG 2011.05.15.)

"Sokan vélekednek úgy, hogy ez az ország az energiáit, az erőforrásait, a szellemi-kulturális innovációit belső marakodásokban éli fel, tékozolja el. S mivel mostanában ezt a „harcoskodást” és a hozzá társuló „arcoskodást” (Merjünk nagynak látszani!) immár külföldre is exportáljuk, eközben nemcsak hogy nem marad erő, idő vonzó önkép kreálására, felmutatására, de a világ számára momentán nincs is olyan említésre méltó teljesítményünk, amit nemcsak mi, de a külvilág is sokra értékelne."

...és a rendszerváltás (előtt) óta szakmányban íródott ilyen jellegű írások jócskán hozzá is járultak ehhez a képhez kívül, belül. Az egész ország hálás lehet, hogy a csalódás után még bele is rúgsz. És ami a kedvencem:

"S ha már politika, akkor a Facebookon miért kellett exponálnia magát Orbán Viktornak is („Hajrá Kati!”), ami utóbb igen kontraproduktívnak bizonyult, s vajon most, hogy elmaradt a remélt siker, lesz vigasztalás a látványos bukás okán?"

Természetesen Orbán Viktor (is) hibás, mint mindig, ha ellenzékben van, ha kormányon, de ezt már megszoktuk. De nem annak kéne a természetesnek lennie, hogy egy ország miniszterelnöke, még ha csak két szóban is, de az általa vezetett ország állampolgára külföldi sikerének szurkol? Szerintem igen, és attól, hogy volt elég időnk elszokni tőle, még ez lenne a normális.

Lévai Júlia: Mocskos fantáziák (Népszava Online 2011.05.17.)

"Miután a gyöngyöspatai helyzet totális kifordításával a kormány is hozzájárult a cigányellenesség szításához, ez tovább bátorította a zsigeri gyűlöletet mindig élvező, primitív lelkű embereket. A helyzet kiváló alkalmat kínált ahhoz, hogy legaljasabb fantáziáikat és ártó szándékukat civilizált köntösbe - megformált írásba - öltöztessék, s úgy tegyenek, mintha ettől bizonyítást nyerne a cigányság biológiailag is alacsonyabb rendű volta, az ő magasabbrendűségükkel szemben(...)."

A szélsőjobb szélsőbalról való fikázásának nem is lehetne más módja, minthogy (1) közben átgyalogoljunk a mérsékelt jobboldali kormányon is, és (2) rögtön, indításból hazugsággal kezdjünk. Népszava-módi. Az írás elsősorban egy levélről szól, amit a gyöngyöspatai evakuáltak (pff...) maguk után hagyott "mocskáról" írt egy névtelen szemtanú, és ami vagy igaz vagy nem igaz, de  engem ez egyébként sem érdekel. Viszont azt fájlalom, hogy a cigányok védelmében, a szélsőjobbon keresztül  magyarozik is egy keveset, természetesen csakis gúnyosan, valamint a kormányt is gyűlöletkeltéssel vádolja. Ha ebben a témában bárkit bármivel vádolni lehetett, akkor az a Jobbik és körei, akik odamentek provokálni, az LMP és a Vöröskereszt, akik a hisztériát keltették, és a partvonalon kívülről sápítozó MSZP (és körei), akik ezt az esetet is felhasználták egy kis határon túli mocskoláshoz. A Fidesznek kb. annyi a bűne, hogy belesétált a "Zámoly II." feliratú csapdába, és a suta nyilatkozatai után nem az azóta bebizonyosodottan ludas* lincselőknek baszott oda kettőt, hanem hozott egy törvényt, amivel megint a Jobbik malmára hajtja a vizet, nem mellesleg pedig elvesztette az összes olyan gyöngyöspatai szavazóját, akik korábban kimondottan örültek a Véderő (és hasonlók) járőrözésének, mert végre volt egy pár nyugodt éjszakájuk. Persze ebből a csapdából nem lehetett jól kijönni, ráadásul valamennyit mindenki vesztett rajta. Valaki viszont szólhatna a kedves újságíró 'hölgynek', hogy olvasson utána a történteknek, mert nyilvánvalóan le van maradva.

Tóta W. Árpád: A világtalan város (2011.05.19)

"(...)Pedig 2011-ben éppen semmi nem történt, ami megváltoztatta volna Moszkva vagy Franklin D. Roosevelt megítélését. Hisztis picsák vagyunk, akik minden közvetlen ok nélkül, a telihold hatására világgá üvöltjük a sérelmeinket. Ha Magyarország nő lenne, Alekosz az elsők között küldené haza. De végül is az megtörtént az Eurovíziós Dalfesztiválon. (...)"

Amennyi mocskot okádott már a magyarságra, Tóta W.-t egyszerűen ignorálni kellene. Sajnos mindig képes olyanokat felböfögni, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Most például két mondatban sikerült neki lehisztispicsázni a magyarokat, azt sugallni, hogy még az aljaműsor legalja résztvevőjénél is lejjebb vagyunk, majd bizonyítékként idecitálni egy sokaknak igen fájó, közelmúltbeli kudarcélményt. És mindezt ezért:

"Sem Orbánra, sem Tarlósra nem fognak többen szavazni azért, mert átnevezték a Moszkvát Széll Kálmánra."

És már megint a hazugság, a megszokott módon. Nem át-, hanem vissza-. VISSZA! A tér neve eredetileg is ez volt (miután lett egyáltalán neve), majd 1951-ben a megszálló hatalom seggét nyaló hazaárulók egy újabb nyelvcsapás céljából elnevezték a megszállók fővárosáról. Tiszteletből — gondolom. Bár a Moszkva nem személynév, csak a túlzó analógia kedvéért: vajon elképzelhetőnek tartunk-e New Yorkban Osama Bin Laden teret? Vagy Hirosimában Enola Gay utcát? Tóta W. szlovák nyelvtörvény párhuzamát inkább nem is firtatom, aki akarja, olvassa el, aztán vonja le a maga következtetését.

Ez a bácsi meg teljesen meghibbant, de legalábbis a legelborultabb demokráciasiratók is megnyalhatják mind a tíz ujjukat, ha ezt képesek végigolvasni. Csak egy pár — egybefüggő — mondat:

Bartus László: Az Unió első fasiszta állama (Amerikai Népszava 2011.05.18)

"Amikor a NENYI-t először megláttuk, azt hittük, csak egy bohózat. Nem gondoltuk, hogy előre megfontolt szándék húzódik mögötte. Ideje komolyan venni, miután januártól nem lesz demokratikus alkotmány, nem lesz független Alkotmánybíróság, bíróság, rendőrség, ügyészség, sajtó, semmi, ahol jogorvoslatra számíthatunk, tilos lesz a sztrájk, nem lehet leváltani a korlátlan hatalommal rendelkező kormányt, ideológiai állam jön létre, megkezdődnek a koncepciós perek, boszorkányüldözések, az elbocsátások folytatódnak, idővel megszűnhet a parlament."

A Hit Gyülekezetének (volt) tagja hosszan dagonyázik az egyházellenességben, és az általa kiböfögött, logikusan felépítettnek tűnő, de teljesen elborult hibbantságból a fenti részlet csak egy sokat mondó darabka. Anélkül, hogy hosszan elemezném, mi az, hogy januártól nem lesz demokratikus alkotmány? Tudtommal demokráciában a hatalmat a nép gyakorolja, az általa választott képviselők útján. Választás volt? Volt. Törvényes? Törvényes. Csalásoktól mentes? Nem volt kifogás. Az új alkotmányt az Országgyűlés hozta? Igen. Akkor legitim, és a világ legkártékonyabb 'lapjának' szerzői is legyenek szívesek elfogadni ezt a négy éves, átmeneti helyzetet. Jól mondta Orbán Viktor Brüsszelben, hogy a legtöbb kifogás abból ered, hogy a népek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a 2/3 tényével. A többi meg egy egyszerűen minden alapot nélkülöző fantazmagória, amire jelenleg még csak jelek sem mutatnak. Szerintem valójában csak Bartus vágya. Megszűnhet a parlament bazdmeg...

Végül ismét Lévai Júlia, aki úgy tűnik, egy igen termékeny harcos amazon. Kár, hogy a szavait nem teremtő célra, hanem szellemi pusztításra használja.

Lévai Júlia: Hét mondat a miniszterelnöktől (Galamus-csoport 2011.05.22.)

"7. „A szociális konzultáció végeztével, azaz az emberek véleményének megismerése után a kormány készséggel áll a szakszervezetek rendelkezésére, hogy lefolytassák a szükséges egyeztetéseket.”

Ez a mondat Magyarország mai helyzetének tökéletes tükre.

A kormány szembekerül bizonyos szociális problémákkal, ám nem kéri ki a kompetens szakértők véleményét. Kikéri azonban több millió inkompetens, laikus polgár véleményét nem létező vagy hamis alternatívákról, amit konzultációnak nevez. Mivel a levelet vonalkóddal látták el, az akció arra a fölösleges és romboló munkára készteti a polgárokat, hogy a visszakereshetőségük miatt a legkülönfélébb elméleteken és manipulációkon gondolkozzanak a levél adjusztálásával kapcsolatban."

Lévai Júlia hosszasan elemzi Orbán Viktor egy(-két) közelmúltbeli beszédét, és azon igyekszik, hogy egyes mondatokat elemezve súlyos megállapításokra jusson. Aki akarja, olvassa el nyugodtan, ha még nem unja. Kb. olyan ez, mint amikor még jó régen OV ki merte ejteni a száján az "élettér" kifejezést, és a ballib média hetekig azon pörgött, hogy az a lebensraum magyar verziója, tehát OV náci diktátor. Hitler kedvence meg Wagner volt, tehát Wagner is náci... A rasszistázó-diktátorozó rizsából csak az utolsó pontot emeltem ki, amiből jól kitűnik Lévai elitista, magas lóról lenézős világlátása. Manapság nagy divat minden témában elmondani, hogy "nem egyeztettek a szakértőkkel" (vagy az érintettekkel), mert ezzel is a diktatúra látszatát akarják kelteni. Közben persze mindig elfelejtik megemlíteni Gyurcsány klasszikus "el lehet menni"-jét vagy Kóka "A békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat"-ját, de hát ők aztán demokraták... Szóval nem kérdezik meg az érintetteket, akik nyilván a saját kárukra is a kormánnyal értenének egyet, és véletlenül sem tennének meg mindent az ellenállás és az időhúzás érdekében, hogy aztán 4 év huzavona után ne lehessen elmondani, hogy itt megint semmi nem történt, meg akiknek egy jelentős része még a kormányváltás előttről (esetleg a rendszerváltás előttről) ül a székében, tehát nem éppen a mostani hatalom barátja. Bezzeg megkérdezik a választópolgárokat, akik egytől egyig tudatlan suttyók, és fogalmuk sincs az ország dolgairól. Érdekes, amikor 2002-ben vagy 2006-ban megszavazták a szocialistákat, akkor felkészültek és hozzáértők voltak, nem? (Mellesleg nekem is megvan a véleményem az átlag szavazóról, de az én véleményem nem számít, mert messze nem vagyok olyan okos, mint Júlia asszony).

Ragozhatnám oldalakon keresztül ezt a pár idézett mondatot is (hát még az egészet), de nem az a célom, hogy minden érvvel szembeállítsak egy sajátot, csak azt akartam megmutatni, a héten miként bántották (a magyarok) a magyart. (Bartus meg most kakukktojás volt.)

* sajnos az eredeti videót eltávolították, csak a Mandiner.hu-ra feltöltött részletek elérhetőek

A különféle hírportálokon, blogokon már töviről-hegyire kivesézték Madonna 08.22-i konzervjét koncertjét, ezért én nem is tervezem percről-percre leírni az eseményeket, inkább csak néhány érdekesnek vélt megfigyelésre térnék ki. 

Most mondják azt (mondják is), hogy nem létezik nemzetkarakterisztika meg kollektív tudat, és minden ilyesmi csak sztereotipizálás meg nacionalizmus! Jó, de akkor hogy a fenébe szerveződhetnek egy világsztár és budapesti fellépése köré ilyen sajátságosan magyar jelenségek, mint amilyenekről bármelyikünk hallhatott, már jóval a koncert előttről is?

Itt volt például a helyszín kérdése. Kincsem Park, aztán Puskás Stadion, aztán "nem tudjuk, hol", aztán végül mégis az eredetileg tervezett helyszín. Az elsőnél elkezdték, hogy félni fognak a lovak, aztán magva szakad a lipicai ménesnek, ne ott legyen. A Puskás Ferenc Stadionban attól féltek, hogy a sok Madonnára ugráló-tomboló-vergődő rajongó majd jól letapossa a gyepet, és a nem is tudom melyik focimeccsen (talán a tegnapin?) majd mi lesz akkor, elbotlanak a botlábúak. Különben is, mi egy Madonna egy nemzeti sporteseményhez képest? Egyik sem azt nézte, hogyan lehet, hanem azt, hogyan nem lehet. Végül — mielőtt még Madonna megelégelte volna a hacacárét, és lefújta volna az egész murit — csak megoldódott a probléma. Én még azelőtt vettem meg a jegyeket mind magamnak, mind Ricsi születésnapi ajándékaként, hogy a végső döntés megszületett volna, ezért egy kicsit kockáztattam. Viszont nem akartam, hogy — a megoldódni látszó helyzetre való tekintettel — elkapkodják az összes jegyet, és jól hoppon maradjak. Szerettem volna a páromnak egy életre szóló élményt szerezni, és ezért nem sajnáltam ennyi pénzt kiadni, pedig még nyaralás és egyben fizetés előtt álltam. Nem én tehetek róla, hogy az egész elcsesződött.

Tipikus jelenség az is, hogy a különféle blogokon, fórumokon ha valaki azt állítja, hogy szar volt a koncert, akkor nem azon kezdenek el vitatkozni, hogy most valóban több látványelem van-e egy NOX-koncerten, mint itt volt, hogy a koncert java playback volt (és ha Madonna nagy néha rá is énekelt, akkor inkább ne tette volna, mert vagy hangja nem volt vagy az is hamis), hogy két órát csúszott-e a kezdéssel, hogy a közönséggel valóban csak alig-alig volt-e némi interakció, hanem azon, hogy aki ezt állítja, az suttyó, tipikus magyar, csak a rosszat látja, és miért kell az egészet lehúzni. Különben is, aki bronz jegyet vett, az magára vessen. Én pedig azt mondom, hogy a fenti állítások valóban megállják a helyüket, és Madonna tudtommal csak egy koncertet adott a gold, a silver és a bronz jegyeseknek, a különbség maximum annyi, hogy akik hátul álltak, azok messziről (nem) látták a szart. Mondjuk érdekes megoldás volt ez a kordonokkal való szektor-elválasztás is, olyan jó igénytelen. Persze, élmény így is, csak ne lenne utána annyira keserű az ember szája íze. A pártoskodás persze megvan (ahogy lenni szokott), csak éppen indoklás nincs a vitában (ahogy lenni szokott). Ilyenkor mindig a szociálpszichológiai tanulmányaim jutnak eszembe az attitüdbeállítódásokról meg az azokkal szembe menő jelenségek kezeléséről. Ahogy később a Ricsi megfogalmazta, ha a dívában lett volna némi spontaneitás, a körülményekre való tekintettel beszúrhatta volna a Rain című számot, de ha már a show menete kötött is, legalább ráadásként lenyomhatta volna (úgysem volt az sem), vagy a vége után felcsendülő idegen zene helyett berakhatták volna CD-n (csak volt valamelyik sifonérban), hogy amíg az esőben ázva tülekedünk, ezt legalább azzal a tudattal tegyük, hogy a pop királynője — úgy tesz, mint aki — gondol ránk. Sebaj, én most bepótolom a mulasztást.

Milyen eljárás volt má' az is, hogy a metróból kiáramló népek karjára a Teletál nevű ételszállító cég egy-egy alkalmilag foglalkoztatott kisasszonya egy kék reklámpántot baszott rá, amin mindenki (én is) úgy meglepődött, hogy szó nélkül tovább ment, és csak a metró területét elhagyva ocsúdott fel. Ha mondjuk időben észbe kapok, talán szóvá teszem az eljárást, 'viccből' visszacsapom a hölgyike nyakára, esetleg — ha éppen rossz pillanatom van — meglepődésemben orrba nyomom, de így csak néztem egy nagyot, aztán elkezdtem vele játszani. Jól is jött a három órányi várakozás közepette, bár Ricsi ennek nem annyira örült, mivel közben szinte minden testrészét végigcsépeltem vele (meg a sajátjaimat is).

Meglepett aztán, hogy a Kincsem Parkig vezető útszakasz két oldalán felbukkant rengeteg tipikus cigány (és néhány nem-cigány) árus, akik gagyi pólókat, ördögszarvas pántokat, szotyit és tökmagot, perecet, tejesládákban hűtött üdítőket és egyéb dolgokat árusítottak. Azt hittem, hogy az év legnagyobb koncertje mentesül a lakótelepi búcsúk és körhintás utcabálok kísérőjelenségeitől, de csalódnom kellett. Miért kell egy ilyen eseményből is prolibulit csinálni? Mellesleg biztosan csak a rasszizmusom meg a rosszindulatom mondatja velem, de gyanítom, hogy ezen árusok 99%-ának semmiféle engedélye nem volt erre, de ha mégis, a jegyeket kézből árusító népeknél tutira hiányoztak az erre feljogosító iratok. Az egy dolog, hogy engem ez zavart, de hogy a hivatalos szerveket nem, az már megint a kicsiny hazánkban uralkodó állapotokat minősíti. Hol volt az APEH meg a VPOP? Rendőrség az ugyan volt,  de mivel egyetlen gárdista egyenruhát nem láttak, meg sem mozdultak. Bezzeg, ha fehér ingben és fekete mellényben tűnök fel, tutira igazoltatnak. Manapság ez dívik.

Hát a népek összetétele és öltözködése szintén érdekes volt. Valamiért az a kép élt bennem, hogy Madonna koncertjére, csupa magát kicsípett, középosztálybeli fiatal teszi be a lábát, meg persze a rajongók, fan-pólós egyének, és egy rakat meleg, akik bármennyit fizetnének azért, hogy láthassák az Istennőt (akit — az ABBA mellett — minden meleg szeret). Ehelyett a népek zöme úgy nézett ki, mintha csak a Tesco-ba menne vásárolni, esetleg a kocsmába, legurítani egy sört. Jó, én sem ünneplőben mentem, de azért arra figyeltem, hogy ne legyek alulöltözöttebb mint mondjuk munkanapokon, megborotválkoztam, körmöt vágtam, és egy kicsit tovább igazgattam a hajam, mint máskor. Na de a többség...nem is ecsetelem.

Az már csak hab a tortán, hogy a helyszínen méregdrágán árusították a különböző folyadékféleségeket, hogy homok ment a szemembe, amivel 10 percig, könnyfolyásig küzdöttem, hogy a sok ücsörgéstől és ácsorgástól megfájdult a hátam, és hogy a végén zuhogni kezdett az eső.

Míg az égi áldástól áztatottan sétáltunk hazafelé, majd vártunk az éjszakai járatokra, a hajamról lemosódott a zselé, bele a szemembe meg a számba. Így legalább alaposan megjegyeztem, hogy Madonna ezen turnéjának neve Sticky and sweet volt.