mandulagyulladás bejegyzései

Nem elég, hogy szarakodik a gépem (most is kilépett), ami földhöz vághat anyagilag...

Nem elég, hogy jobb esetben 80 ezer forinttal rövidülhet meg a havi fizetésem...

Nem elég, hogy rosszabb esetben viszont a munkahelyem is megszűnik...

...de úgy tűnik, hogy beteg is leszek, mert már 3. napja sajognak az ízületeim, és már a torkom is kapar...

...és ha ez megint mandulagyulladás, akkor kórház lesz a vége (a dokinéni kerekperec megmondta, hogy kiveteti, ha az idén harmadszor is ez lesz a bajom).

...ráadásul ma a konditeremben közölték, hogy este 10 órakor úgy bezárnak, hogy sosetöbbet nem nyitnak ki. Hétfőn még előjele sem volt, sőt, mint közölték, még ma délelőtt sem. Az ország egyik leggazdagabb embere újabb két televíziót vásárolt, és szüksége van a helyiségekre, ennyi. Se felmondási idő, se semmi. A bérlet fel nem használt részét visszafizetik, ha kérem, aztán au dieu! Mindenki kivolt.

Én is kivagyok.

Hétfőn reggel elég nyomottan ébredtem. Ez persze minden hétfő reggelre igaz, sőt, a keddekre, a szerdákra és a többi napokra is. Most viszont egy kicsit több okom volt nyomottnak lenni, mivel szombat éjjel-vasárnap hajnalban páréj volt, ittam és későn kerültem ágyba is, viszont annál korábban kellett felkelnem, hogy a nálam alvó vendégeket ellássam táplálékkal, kávéval, törölközővel meg miegyébbel. Mondjuk végül egyikkel sem kellett, mivel a táplálékot és a kávét Rolcsi magára vállalta, törülközőt meg hoztak magukkal (sértő módon), de ezt ébredéskor még nem tudhattam. 

Nyomott voltam tehát, plusz fájt a torkom, sajogtak a térdeim, meg a derekam is, és a lapockáim alatti területek is szúró fájdalmat produkáltak bizonyos minden mozdulatnál. Tipikus betegség alatt levési állapot. Én azonban biztos voltam benne, hogy ezúttal — bár nagyon annak tűnt — nem betegségről volt szó, és mindegyik tünetnek meg volt a maga külön oka. Elvégre a buliban szétdohányoztam a gégémet (Rolcsi megengedte!), a Capellában bömbölő zene miatt állandóan kiabálva kellett beszélnem, hideget ittam és fél órát álltam a hajnali utcán a mínusz sok-ban. Ehhez képest csoda, hogy egyáltalán beszélni tudtam, nemhogy egy kis torokfájásra panaszkodjak. A térdem és a derekam abszolút indokoltan sajgott, hiszen előző pénteken ismét neki kellett feküdnöm a hyper-nyújtó padnak, tehát egyfajta izomláz-maradékként elfért volna a testemben ez az érzés, meg a lapocka alatt fájása is, az viszont már a hátamat erősítő gyakorlatok miatt. Mellesleg pénteken megkaptam az edzőtől, hogy "Ezennel beléptél a haladó testépítők táborába", amit nagyon jól esett hallani.

Ezen a gyászos, minden mozdulatra fájós, minden mozdulatlanságra sajdulós/lüktetős hétfőn egész délelőtt azon gondolkodtam, hogy akkor most vajon tényleg nem betegségről van szó, avagy de. Ahogy teltek a percek, az órák, egyre biztosabb voltam abban, hogy nem pusztán a körülmények összejátszásáról van szó, hanem ténylegesen egy újabb kórról, főleg, miután elkezdtem fázni is a jól kifűtött irodában. Ezek után jött a következő találgatási fázis: vajon képes leszek-e az edzőteremben produkálni valamit vagy nem? Egy órán belül erre is megkaptam a választ: nem.

Sűrű káromkodások közepette nyugtáztam a dolgot, majd lefújtam az esti edzést, a munka végén pedig téptem haza. Előtte még kiírtam egy nyereményjátékot az irodában, hogy tippeljék meg a kollégák, hány fokos lázam lesz, mire hazaérek. Annyira nem tudok beteg lenni, hogy hülye ne legyek. Egyébként én is keveset tippeltem, mert a 38,5 C-nél éppen 0,7 fokkal voltam melegebb. Úgy tűnik, amikor beteg vagyok, a testem ezt a hőfokot kedveli a legjobban, mert januárban is állandóan 39,2-n állapodtam meg (én viszont egyáltalán nem kedvelem). Este megettem egy kivit kiwit messziről krumplinak tetsző, zöld belsejű déligyümölcsöt, reszkettem egy órácskát a tűzforró fürdővízben, majd bebújtam két vastag paplan és egy lepedő közé, de hiába az izzadási szándék, mert két Rubophen együttes erővel is csak 1 fokkal csökkentette lángoló (és rendkívül szexi, de ez most nem tartozik ide) testem hőjét. Azért valahogy túléltem az éjszakát.

Reggel rájöttem, hogy az orvos akkor rendel, és nem délután, így összeszedtem magam, és elsétáltam a rendelőbe. Miközben ott ücsörögtem, és próbáltam elviselni az éppen aktuális idegesítő tényezőt (egy rendkívül szenvedő beteget), éppen megérkezett az az illető, aki a doktornőnek (a kezdetben nem is létező) népszavazási kampányanyagot hozta, majd kötelezte, hogy az átvételt aláírásával igazolja (ami kezdetben szintén egy jobboldali hazugság volt ugye...). Soká jutottam be, de mégis hamar kiderült, hogy tüszős mandulagyulladásom van, és csimbókokban lóg a torkomban a genny, meg hasonló ízléses dolgok. Persze megint szóba került a mandulám esetleges kivétele, de én ezt annyira nem akarnám, hacsak nem életmentő céllal.

Kaptam pár receptet, így rögtön ott hagyhattam a patikában 4029 Ft-ot az egyre olcsóbbá váló gyógyszerekre, most pedig lábadozom. Munka közben, edzés előtt.

Otthon már rég halálra untam volna magam.