memories bejegyzései

Itt az év, sőt, az évtized vége, ezt illene lassan nekem is figyelembe venni, eddig ugyanis nemigen sikerült felfogni, hogy ennyire elszaladt az idő, és csak létezek bele a világba (meg takarítok). Három nap van hátra, és terveim szerint mindhármon egy-egy, a témával kapcsolatos bejegyzést fogok írni. Ez az első.

Tehát 2009. Elég sok dolog történt az idén, meg kell hagyni. Mind a saját életemben, mind az országéban, és persze a világ egészén is, de ez utóbbi most minket nem érdekel.

Januárban például megfogadtam egy csomó dolgot, ami egyébként nem szokásom, és főleg nem ekkora mennyiségben. Hivatalosan hat volt, de az valójában majdnem két tucat. Hogy mennyire sikerült őket betartani, arról majd holnap írok. Aztán volt újabb ukrán-orosz gázvita, gázellátási problémák a fűtési szezon kellős közepén, meg szmogriadó Budapesten, mert az jó. Ebben a hónapban írtam meg a 300. blogbejegyzésem is.

Februárban hatalmas törés következett be az életemben, miután szakítottam az addigi párommal. Majd két és fél évet voltunk együtt, és közben megtanultam autentikus meleglétet élni, meg megismerkedtem egy halom másik meleggel, akik egy részével máig tartom a kapcsolatot (a magam módján), másokkal viszont már nem. A Rolanddal azóta is heti rendszerességgel beszélünk, de már csak kb. egy hónapig, akkor ugyanis külföldre utazik, bizonytalan időre. Ez már régi terve volt, amit ráadásul a hátam mögött dédelgetett, szóval ha nem történik az a bizonyos eset, valószínűleg akkor is szétmentünk volna. Az eseménysorozat annyira kiborított, hogy nem is voltam képes foglalkozni az akkor a csapból is folyó üggyel, Marian Cozma veszprémi meggyilkolásával.

Márciusban aztán megmakacsoltam magam, és úgy döntöttem, nem játszom el megint a hajdani szakítás utáni féléves gyászt, hanem inkább előre tekintek. Huzamosabb ideig soroltam magamban a Roland azon tulajdonságait, amiket nem szerettem, azokat az eseményeket, amiket tüskeként őriztem a lelkemben, és ettől megerősödve felregisztráltam a Gayromeora. Volt néhány éjszakába nyúló msn-ezés, egy pár szarul sikerült randi, de aztán inkább arra a személyre koncentráltam, aki már korábban is felhívta magára a figyelmemet. Ekkor jöttünk össze a Ricsivel, és azóta is együtt vagyunk. Az ezekben a hetekben gyűjtött tapasztalatok nyomán azonban megírtam az egyik legsikeresebb bejegyzésem, amiben főleg az a vicces, hogy a Ricsi rengeteg dologban tér el az abban foglaltaktól, azt' mégis alig várom, hogy jöjjön már ma este. Az életem fontos eseményei az utóbbi időben jellemzően politikai változásokkal együtt történnek, így az új párkapcsolattal az MDF-frakció megszűnése, és Gyurcsány Ferenc lemondása is együtt járt. Persze tudjuk, hogy a Fletó azért a háttérből diktálja a tempót azóta is, de talán már nem sokáig kell ezt elviselnünk.

Jött az április, amikor folytatódott — az egyébként non-stop bohózat, — és az MSZP két hét leforgása alatt 18 miniszterelnök-jelöltet rángatott elő, míg végül Bajnai Gordonra esett a választásuk. Ezzel persze nem törték meg azt a tendenciát, hogy a gazemberek és piszkos múltú milliárdosok kezébe adják az ország irányítását. Ezt a hónapot egyébként a munkából és iskolai feladatokból való ki-nem-látás jellemezte, ja és végül majdnem lebuktam a munkahelyemen egy rosszul kezelt helyzet miatt.

Májusban tovább súlyosbodott a helyzet munka-fronton, de ez minden évben menetrend szerint bekövetkezik, szóval nem számít különlegesnek. 'Unalmas' napjaimat az dobta fel, hogy úgymond körözött a pénzügyőrség, akik sem akkor, sem azóta nem találtak meg, pedig én sem akkor, sem azóta nem bujkálok előlük. Ebben a hónapban elkezdtünk megismerkedni a H1N1 kifejezéssel, ami akkor még lánykori nevén, sertésinfluenzaként szerepelt a sajtóban, majd nem kis örömöt okozva nekem, Páva Zsolt Pécsett baromira elpicsázta Szili Katalint egy időközi országgyűlési választáson, ami előre vetítette a kormánypártok bukását a következő EP-választáson.

Júniusban ez be is következett szépen, ami tovább gyorsította a lavinát, azaz az MDF és az SZDSZ megsemmisülését, és törésvonalakat indukált az MSZP soraiban is. Magam is részt vettem a választás lebonyolításában, ami esetemben egy büszkén vállalt közérdekű feladat, akármennyire is fárasztó. Lett aztán szép, új blogsablonom, amit most is csodálhattok, azaz nem 'lett', hanem Dudi és Ysb készített el nekem. Közben én is sokat tanultam az ilyen netes izék terén, ami hamarosan jól is jön majd, amikor az új cég régi honlapját kell átalakítani. Ja, és e hónapban jelent meg az új 200 forintos érme is, ami olyannyira húzza az ember pénztárcáját, valamint ekkor tettük nyilvánossá a Ricsivel való kapcsolatunkat (jó, a Tigriék ekkor már tudták, de velünk együtt hallgattak).

Júliusban a 400. blogbejegyzést ünnepeltem, és egy felháborodás-sorozat nyomán új blogot is indítottam. Cody's volt a szerzőtársam, de ő azóta eltűnt a balfenéken, én meg azóta is csak arra koncentrálok, hogy egy héten legalább 2-3 alkalommal legyen egy-egy szó szerint átvett fogyasztóvédelmi témájú bejegyzés. Azért ez is több a semminél. Az év legmelegebb napján voltunk túrázni, ami felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg bennünket, és remélem, hogy jövőre is megyünk. Talán azok is jöhetnének majd, akik tavasszal-nyáron elfoglaltságukra és/vagy vidéki tartózkodásukra tekintettel fújták le a megjelenést. Az újnak mondott kormány júliusban megörvendeztetett bennünket egy halom adóváltozással (például az ÁFÁ-t 20%-ról 25%-ra emelték), majd kisvártatva a libás bejelentette, hogy máris kifelé tartunk a válságból. Ez mondjuk nála heti program, és tartok tőle, hogy jövő tavasszal megint egy csomó ember be fogja szopni ezt a szar dumát. Ja, és ki ne hagyjam, hogy feloszlatták az egészen eddig semmilyen bűncselekményt (vagy vétséget) el nem követő Magyar Gárda Egyesületet.

Augusztus a nyaralás hónapja volt nálam: a Balaton mellett is pihentem egy keveset, meg fesztiváloztam is sokat. Az akkori barnulásból egy kevés még mindig megvan, amit ugye onnan tudok, hogy a vasaló égette rózsaszín háromszögem körül még mindig sötétebb a bőröm (de már csak kicsit). Ricsi 21 éves lett, és ajándékul elmentünk együtt Madonna budapesti koncertjére, ami hát...nem volt az igazi. Közben pedig két éves lett a blogom, és megsúgom, hogy azóta is csak öregszik. A közéletben ebben a hónapban egyszerre számoltuk a H1N1 áldozatait és a Halálbrigád fantázianevű csoport áldozatait, akik cigány embereket öldöstek sorra. Őket azóta elvileg elkapták, gyakorlatilag pedig minden jel arra mutat, hogy nem azok voltak az elkövetők, akiket gyanúsítanak, ebből pedig további elméletek gyárthatók. Ha ez nem lett volna elég, Sólyom Lászlót nem engedték be Szlovákiába, ami tovább borzolta a kedélyeket.

Szeptemberben 30 éves lettem; igazi gyász. Efölött azóta sem tudok napirendre térni, és kiveszett belőlem a fiatalság érzése is, amit görcsösen próbálok visszaplántálni a lelkembe. Ha minden jól megy, sikerülni is fog. Volt aztán Gay-Prideunk, amit sokkal nagyobb vihar előzött meg, mint ami indokolt lett volna, de hát a korábbi évekből kiindulva jogos volt a pesszimizmus. A blogom közben újabb frontot tört át, hiszen idéztek tőlem a Heti Válasz című politikai hetilapban, bár nem éppen hízelgő az eset.

Október következett, amikor is elvállaltam egy leendő internetes játék tartalommal való feltöltését. Hát, lassan haladok, de azért haladok vele, igaz, pénzt még nem láttam belőle. Volt sok munka ekkor is, és úgy tűnt, teljesen összeomlik a cégünk, de végül nemhogy sikerült kiiszkolni a romok alól, hanem még megerősödve is jöttem ki a helyzetből. Ezt persze ekkor még nem tudhattam. Október 23. ezúttal csendesen telt, senki nem bontotta le a fővárost, és nekem sem kellett elborult agyú rendőrök elől menekülnöm. Talán már mindenki a tavaszt várja, visszafojtott lélegzettel. Mivel így nem volt miről beszélni, a Sláger és a Danubius megszűnte volt  téma égen-földön. Nem kár értük, én most is azt mondom.

Novemberben két szálon futott az életem: egyrészt a munkahelyi fejlemények borzolták az idegeimet, másrészt pedig a fogorvos, de ő szó szerint. Ez a hónap idegileg, szellemileg, testileg és anyagilag is mélypont volt 2009-ben, bár egyik dimenzióban sem a legrosszabb, csak így együtt. A közéletben a szokásos témák érték egymást: Magyar Gárda, új rádiók (amik ekkor indultak), H1N1, Zuschlag, Hunvald meg a többi gazember, pártok bomlása és Orbánozás az egyik oldalon, sorozatos időközi választási győzelmek a másikon.

December pedig most van, azaz kár róla külön írni, elég legörgetni a lap aljáig a bejegyzéseket, itt van minden.

2010. sokkal másabb év lesz számomra, mint az idei volt. Optimistán tekintek előre, hiszen év vége felé egyértelműen konkretizálódott a közeli jövő, és kijelölődött számomra egy csomó út, amin elindulhatok. A kezembe került az életem...de ezekről a dolgokról majd holnapután (remélem).