mindennapok bejegyzései

A hosszas blogszünet után talán nem szerencsés, hogy egy ilyen unalmas bejegyzéssel jelentkezem újra, de telik az idő, és megint el fogok csúszni, mint két évvel ezelőtt. Úgyhogy most gyorsan letudom a vállalt penzumot, aztán reménykedem, hogy lesz időm érdekesebb dolgokról is értekezni (amiket majd jól szét lehet trollkodni).

Mire pocsékolódott el tehát a márciusi fizetésem?

Kaja (19,53%): érdekes módon idén még minden hónapban ugyanakkora arányt tett ki az élelmiszerre költött pénzösszeg, holott abszolút értékben (forintban) más és más összegekről van szó. Ha több a fizetésem, többet eszem? Vagy csak drágábbakat? Inkább utóbbi lehet. Szerintem ha főzök, akkor olcsóbban megúszom a kajálást, mások szerint viszont olyan magasak az alapanyag árak, hogy ezzel sem lehet már sokat spórolni. Szerintetek melyik az igaz?

Cigi (5,36%): mit lehet ehhez hozzátenni? Még mindig dohányzom, és még mindig ugyanannyit, mint eddig. Mondjuk januárban kb. 3 dobozzal többet szívtam el, mint máskor, de nyilván többet is voltam szórakozni, esetleg többet flangáltam a városban. Mivel viszont nyilvános helyekre viszonylag ritkán járok, az április 1-el életbe lépett dohányzásellenes rendelet sem fog a cigipénz mértékén csökkenteni.

Macska (2,72%): most a korábban betárazott száraz kaják és az alom is elfogyott, ezért mindenből venni kellett. Ezért kicsit több, mint máskor.

Rezsi (17,43%): márciusban a legnagyobb fűtésszámla ellenére is csökkent a rezsim, mivel februárban minden halmozódást, elmaradást letörlesztettem, így csak a havi kiadásokat kellett finanszírozni. Meg aztán a víz- és csatornadíj sem ebben a hónapban aktuális, így ennyivel is kevesebb volt a végösszeg.

Szórakozás (7,67%): a januári és februári mozidömping után márciusban jóval kevesebb alkalom fogyasztotta a pénztárcámat, volt viszont pár buli. Ezek leginkább házibulik, de volt egy félresikerült éjszakázás és egy spórolós Madonna-buli is, amik viszont kompenzáltak. Az ilyen célra előirányzott keretet így sem léptem túl.

Szerzemény (0,2%): itt viszont az előirányzat közelébe sem értem. Másra kellett a pénz, így csak a szokásos, heti Magyar Nemzet Képeslapokat vettem meg. Majd pótolom.

Test (8,8%): rendszeresen kondizni továbbra sem sikerült, amiről a pénzhiány mellett legfőképpen az időhiány tehet, de azért két alkalommal elmentünk, csak úgy mutatóba (meg nézőbe). Ezek mellett a havi fodrász és egy újabb fog megcsináltatása még befért.

Háztartás (0,4%): fogkrém, zsepi, szemeteszsák, semmi extra. Majd áprilisban...

Ruha (0.0%): a százalékérték mindent elmond...

Egyéb (37,84%): a március hónap fő anyagi célkitűzése az volt, hogy a még tavalyról hurcibált adótartozásom lehető legnagyobb részét kifizessem végre, mert frusztráló azzal a tudattal élni, hogy tartozásom van. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nem érzem magam szabadnak addig, amíg tudom, hogy a pénzem egy része valójában nem az enyém. A tartozás pedig már jó ideje ott lógott, mivel tavaly sem a magán- sem a céges pénzügyeink nem voltak a legrózsásabb állapotban, éppen ezért kellett az egyéni vállalkozásomból egy nagyobb összeget átszámlázni a cégbe. Ott levontuk az ÁFÁ-t (kis lélegzethez jutottunk), aztán bíztam benne, hogy a nálam keletkező EVA-kötelezettséget is hamarosan be tudom fizetni. Teltek a hónapok, és én csak egyre bizakodtam, de az anyagi helyzetem, nemhogy javult volna, de tovább romlott. Így jött el az idei év, amikor is a volt főnököm kifizetése után már több jutott magunknak, így elkezdhettem befoltozni a 2012-ben ütött lyukakat. Először egyéb sürgős dolgok kerültek sorra, és most végre a NAV felé fennálló tartozásom kb. 90%-át is letudtam. Maradt még az a 10%, meg a Fővárosi Önkormányzat felé egy 10-15%-nyi összeg, ami a május hónap terve, vagy ha az április nagyon megszalad (van erre esély), akkor azé. Ha még a hátralevő fogaim javítgatásának is a végére érek, végre elkezdhetek előre felé nézni, és akkor a stressz szintje is csökkenni fog bennem. Már csak kis türelem kell...

... ahogy egy következő, normális bejegyzéshez is.

1. Hú. Az utóbbi egy hét úgy elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Ez abból a szempontból jó, hogy már megint hétvége van, másrészt viszont így hamar eltelik az életem, megöregszem és kimúlok. Blogot olvasni egyáltalán nem volt időm, és sajnos írni még annyi sem. Most pótolom.

2. Odabent megint baromira felszaporodott a munka, ami jó, mert unalmas lenne, ha csak ülnénk és várnánk, hogy betoppanjon végre egy ügyfél, de most már nemcsak érzem, hanem hangot is adtam neki, hogy ezen a szinten már kezdem nem bírni. Komolyan. Megint négy új ügyfelünk van, meg egy alkalmi, de elég munkás megbízásunk, plusz indul a bérszámfejtés (az új törvényekkel), az éves ÁFA, a szakképzési hozzájárulás bevallása, az egyéni vállalkozók SZJA-bevallása, és egyéb dolgokat is intézni kellene. Hol enerváltan, hol aktívan küzdök, hogy naprakészek legyünk, de már mindent az eddig megszokottnál csak kb. 2 nappal később tudok megcsinálni (persze még mindig határidőn belül), és egyre kevésbé tudom garantálni azt a minőséget, amit eddig megszoktak tőlünk. Minden kész és hibátlan, de a gondos odafigyelésre nem marad idő.

3. Így ha még 4-5 valamire való ügyfelet sikerül begyűjteni (mondjuk őszintén szólva annyi új ügyfelünk van, hogy már lassan azt sem tudom, ki kivel van), felveszünk egy új alkalmazottat, de egyelőre csak 4 órában. Az anyagi helyzetünk most stabilnak mondható, és ha az év végéig nem történik valami nagy gebasz, akkor nyugodtak is lehetünk, ez a stabil helyzet azonban ingatag, mivel fluktuáció most is van, és amíg csak kis ügyfelek jönnek (havonta pár számlácska valami kis melóról) nem merünk nagyon virgonckodni. Ezért nem veszünk fel már most valakit, mert ha kiesik egy nagy vagy több kis ügyfelünk, kénytelenek leszünk elküldeni őt, az meg mindenkinek kellemetlen. De hamarosan!

4. A céges anyagiak stabilizálódásával és a hó elejével az én helyzetem is nagyban javulni látszik. Remélhetőleg most egy jó időre (nem merem azt álmodni, hogy örökre) elfelejthetem a számolgatást meg a kuporgatást. Csak bírjam megállni, hogy hirtelen bevásároljak minden "szükséges" dolgot.

5. Megint voltam fogorvosnál. Ezúttal a jobb alsó 7-est tömte be, meg a 6-ost furkálta ki, mert abba is inlay jön majd. Kicsit csúszott az előző pácienssel, ezért nem gondoltam, hogy végül mindkét fognak nekilát, de mégis bevállalta. Ennek nagy előnye, hogy a hosszadalmas fúrás után vettem csak észre, hogy egy nekifutásra rögtön mindkét szenvedést letudtam, és abba lehet hagyni a fájdalomtól való rettegést, mert most nincs több belőle. A tömés viszont most magas lett, és már kezd is tőle fájni a fogsorom, de sajna még másfél hetet várnom kell a korrekcióig.

6. Kaptam egy bírósági idézést, így április végén azt is megtapasztalhatom, milyen adócsalás ügyében tanúnak lenni. Mondjuk kihagytam volna... Egy réges-régi ügyfelünk keveredett (megalapozott?) gyanúba, de jóval azután, hogy elment tőlünk, azaz elküldtük, mert nem fizetett. Valami tőzsdei kavar volt, részvények, ki tudja, mi még, aztán elkapták. Én úgy jövök a képbe, hogy anno én könyveltem (mint csicska kis alkalmazott a cégnél), és a nevem szerepelt a beküldött bevallásokon. Vélhetőleg nem fognak ott fogni.

7. Péntek délután/este senki ne menjen a Tescoba, ha jót akar magának. Én újra és újra elkövetem ezt a hibát, és mindig meg is bánom, de hát mit csináljak, ha megint csak akkor volt erre időm? Nem tudom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye és figyelmetlen, vagy csak a Tescoba járó emberek, de tényleg kurva bosszantó, hogy a sok suttyó miatt ha nem közlekedsz agresszívan, nettó fél órád megy el azzal, hogy mindenkit magad elé engedsz, és/vagy arra vársz, hogy húzzák már végre odébb azt a kurvakibaszott kosarat.

8. A sok üléstől vagy tudomisén, mitől, de múlt hét végén elég csúnyán bedurrant a derekam. Nem emlékszem, hogy nehezet emeltem volna, és topokat sem hordok a mínusz 10-ben, ezért tippeltem az állandó ülés+rossz tartás kombóra. Két napig kicsit előre dőlve közlekedtem, és egyes mozdulatoknál elég nagyokat ugrottam (a fájdalomtól), és bevallom, meg is ijedtem kicsit, de végül szerencsére elmúlt. Mozogni is kéne már, úgyhogy mindjárt indulok squasholni.

9. Nem is tudtam, hogy egyes esetekben a macskák is használhatók időjárás-előrejelzésre, de a sajátom most rádöbbentett erre. Egész ősszel és decemberben is hiányoltam, hogy nem zabál két pofára, merthogy a macsekok télre általában felhizlalják magukat. Gondoltam, biztosan csak nekem nem tűnik fel, vagy a mindig megrakott tálkái biztonságában elszunnyadt az ösztöne (ha van ilyen), de aztán csak kiderült, hogy nem érezte a zabálás alapos okát...egészen a múlt hétig. Akkor aztán napokig mindenből duplán kért, és lőn, meg is jöttek a kemény fagyok. Ilyenek ez a cicák, már csak az a kérdés, hogy honnan a szarból tudják, mikor lesz kemény a tél?

10. Hétfőn és kedden nem indult túl jól a napom, mivel az egyik reggel a metró döglött meg, a másik reggel meg az 1-es villamos. Jól fel is kúrtam az agyam ezen, és ez jól megalapozta mindkét napomat. Aztán már előre rettegtem, hogy a hidegek miatt ez egy darabig sztenderd állapot lesz (hol ez robban le, hol az nem indul), de nekem legalábbis nem volt ilyennel több gondom a héten. Maradjon is így a jövőre nézvést is! (Nem fog...)

Meg kell hagyni, eléggé robbanásszerűen indult az év. A decemberben — főleg az év végi szabadság okán — el nem végzett munkák majdnem mind ott vártak rám, ahol tavaly hagytam őket (leszámítva azt, amit a két 'szabadság ellenére dolgozom' napomon kicsináltam), plusz ezekhez jött még a januári adag, ami nem volt kicsi. Így már hét közepén láttam, hogy a napi 1-2 óra túlmunka ellenére is be kell majd mennem szombaton, és így is lett.

Pénteken este 7-ig bent ültem, majd átmentem Losthoz és párjához, ahol éjjelig traccsoltunk meg iszogattunk, majd onnan (csak Ricsi meg én) eltaxiztunk Ricsihez. Mivel megittunk egy üveg Hubit, kicsit becsíptem, így az éjszakám sem volt valami pihentető, amihez hozzájött még a korán kelés. Ricsi szülei bármelyik percben várhatók voltak, ezért gyorsan leléptem. Gyönyörű tavaszi jellegű reggelen, a meglepően kihalt városban, baromi álmosan és enyhén másnaposan mentem be dolgozni, ahol messze nem voltam olyan hatékony, mint szerettem volna. Nem is maradtam sokáig, csak kb. du. 1-ig, majd gondosan bezártam mindent, és elindultam hazafelé.

Közben kitaláltam, hogy ez a legjobb alkalom egy kis bevásárláshoz, így beugrottam a Duna Plázába, ahol előbb becsápoltam egy méregdrága szendvicset a KFC-ben (ahol minden méregdrága), majd felsétáltam a dm-be, hogy vegyek pár szükséges és pár kevésbé szükséges, de hasznos dolgot. Beváltottam két kupont, hogy olcsón tegyek szert két flakon tusfürdőre (én azt használok), de vettem fogkrémet, hajbalzsamot (hogy a maradékot a fejemen elkényeztethessem), bőrradírt arcra (hogy a sok stressztől ragyás és zsíros bőrömet megszépíthessem), borotvapengét (mert a régiek már olyanok voltak, mint a bot), meg ropit a cicámnak, mert azt nagyon imádja. Otthagytam vagy 5000 forintot. Aztán visszaszálltam a metróra, és beugrottam a végállomásnál levő hobbiállat boltba, ami a legolcsóbb macskakaja-lelőhely közel, s távol. Itt is elköltöttem egy kisebb (na jó, nagyobb) összeget, de legalább betáraztam majdnem egy hónapra. Itthon aztán próbáltam pihenni (nem annyira sikerült), blogolni meg tevékenykedni, aztán Ricsi is megjött. Kajáltunk, tévéztünk, én pedig korán lefeküdtem, mert nagyon álmos voltam.

Vasárnap se sok mindent csináltam, viszont sütöttem sajtos tortillát (életemben először), amiből a szükség okán kihagytam pár dolgot, más összetevőket meg kicseréltem benne, de így is olyan lett, amilyennek vélhetőleg lennie kellett. A receptet az új krumplis-kajás könyvből vettem, amiből még máskor is fogok főzni (elvégre azért szereztem). Gyártottam magamnak némi szex-izomlázat, vasaltam, és felvittem a moly.hu-ra egy nagy polcnyi könyvet. Már 400-nál tartok (1-nek számítva minden olyan könyvet, ami többkötetes), és még két polcnyi hátra van. Ma meg már ma van...

Hát ez volt.

És most valami teljesen más. Úgyis igényli az olvasók egy része a politikát, hát most ide idézek egy szkeccset, ami szegről-végről politika, és amit a vasárnapi vacsora közben láthattunk volna a Ricsivel, ha történetesen ezt az epizódot néztük volna. Csak az abszurdra fogékonyaknak!

1. Úgy döntöttem, blogolok valamit, ha hosszadalmas, kifejtősre nincs is időm/kedvem, legalább pár napi apróságot. Aztán lehet, hogy máskor is lesz ilyen, akkor majd sorozatot indítok belőle.

2. Az utóbbi napokban sikerült visszaolvasnom két blognyi tetemes lemaradást. Ha lesz elég időm, a többiek is sorra kerülnek, aztán talán még a kommentelésig is eljutok.

3. Maholnap államvizsga. Hogy mikor, azt nem tudom, hogy miből, azt igen, hogy mi lesz az a két kérdés, amit a szakdogámmal kapcsolatban még ki kell fejtenem, megint nem tudom. Hogy mikor tudom meg, amit nem tudok, azt szintén nem tudom. Jók a kilátások. Ja, és persze baromira nincs kedvem tanulni. Úgy unom már ezt...

4. Hogy van az, hogy az üzletekben az áruk minősége és ára olyan végletesen alakul? Egyik nap 300-ért kapni egy kosár kőkemény, szájkimarós kivit, másnap 500-ért ugyanazt, egy hét múlva megint 300-ért (persze 299, nehogy má' kerek legyen) puha és érett verzióban ugyanezt a gyümölcsöt. Mindezt ugyanabban a boltban, ugyanazon a polcon. Nem csoda, hogy az öreglányok állandóan végigmasszíroznak minden gyümölcsöt.

5. Fárasztó dolog egyszerre két helyen is dolgozni. Van ugye egy cég, akinél kihelyezett könyvelést folytatok, de ehhez egy héten egyszer kell csak menni, fél napra. Most viszont hó vége van (könyvvitelileg), előzetes mérleg is kell nekik, szóval a mai fél nap után holnap még jön egy teljes nap is. Utálom, hogy ott nincs hatalmam, hogy idegen a közeg, és hogy mindig másra kell várni, hogy haladhassak a munkámmal. Ráadásul mintha állandóan tesztelnének. De kell a pénz, nem lehet válogatni (és ez nem is kevés pénz).

6. Hónapok óta nem voltam edzeni. Hol az anyagi keretei nem voltak meg, hol az időbeli keretek hiányoztak hozzá, és mivel ebben a hónapban egyik tényező sem áll rendelkezésre, úgy döntöttem, itthon is súlyzózok kicsit esténként, annál könnyebb lesz januárban visszarázódni. Ez persze nem az igazi, de a további szottyadást talán egy kicsit lassítja.

7. A Mikulás hozott nekem némi csokit meg szaloncukrot, meg láttam biciklivel elkerekezni a 7-es busz megállója előtt, de egyébként szerencsére elkerült. Élvezem, amikor az ünnepeket figyelmen kívül tudom hagyni, mert egyre inkább utálom mindet.

8. A fürdőkádban mostanában A Védett férfiakat olvasom (majdnem azt írtam, hogy tolom). Érdekes, és van benne sok szociológiai vonulat is, meg persze sci-fi. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle.

9. Kezd stabilizálódni a cég anyagi helyzete, de nem akarom elkiabálni. Még elég sok minden függ az ügyfelek fizetési moráljától, de egy kevésbé optimális decemberi helyzet is már jelentős előrelépést eredményezhetne. Már csak 26-ot kell aludni...

10. Na jó, kell egy 10. is, mert frusztrál, hogy nem kerek. Mennyi a vége ennek a számításnak: (202000+98000*1,27)*0,16? Aki megmondja, azt felveszem a könyvelőm helyére. Na jó, nem, de azért bosszantó, amikor valaki 40 éves létére nem ismeri a műveleti sorrendet, ráadásul arra hivatkozik, hogy azt régen tanulta. Mellesleg a végösszeg a 300 ezer forintos bruttó fizetés SZJA vonzatával egyenlő (egy kis pluszinfó).

Furdal a lelkiismeret amiatt, hogy én a blogomban, meg más blogokon, komment formájában azt állítottam, hogy az egykulcsos SZJA-val senki sem járhat rosszul, azaz csak azok járhatnak úgy, akiknek kiskorú gyereke sincsen, nem kaptak inflációkövető fizetésemelést, nem minimálbéresek és nem olyanok, akik minimálbéren voltak, de mostanra a garantált bérminimum vonatkozik rájuk. Magyarul nagyon kevesek. Állításomat kvázi-hivatalos bérkalkulátorral is alátámasztottam, és azt is elmondtam, hogy aki azt állítja, hogy havi 3000 forintnál nagyobb lett a kiesése, az hazudik, mivel nincs olyan bruttó bér összeg, aminél ez a helyzet előállhatna. Tévedtem, elnézést kérek érte mindenkitől.

A tévedésben nincs rossz szándék, sem kormánypropaganda vagy szakmai tudásbeli hiányosság, mivel amit leírtam, az úgy igaz, ahogy van. A kalkulátor is működik, és jól működik, meg aki ezt a háromezres dolgot állítja, az is hazudik, DE a hiba mégis létezik, ahogy azt már a kormány is elismerte. Hol lehet? Nos, a Ricsitől már számtalanszor megkaptam, hogy naiv vagyok és túlzottan optimista, és igaza is van, hiszen most is abból indultam ki, hogy az emberek alapvetően jók, tehát a vállalkozók a társasági adójuk megfeleződésével megtartott pénz egy töredékéből igenis végrehajtottak egy inflációkövető béremelést az alkalmazottaik körében. Itt a hiba: nem hajtottak végre, azaz a szelektív észlelés hibájába estem, mivel nálunk, és az általunk könyvelt cégek túlnyomó többségének esetében ez megtörtént, joggal gondoltam tehát, hogy ez általános. (Hozzátenném, hogy egyes gazdasági portálokon azt jelezték előre, hogy ez a bérfejlesztés meg fog történni, de csak kb. félévtől (gondolom, amikor a vállalkozók ténylegesen megérzik az adócsökkentést)). Ezt helyre kellett tennem.

***

Mivel hiszek a pozitív tettek, érzelmek és gondolatok hasznában, hiszek az emberi jóságban, hiszek abban, hogy a jótettnek egyszer pozitív jutalma lesz — bár ez elég szerénytelenül hangozhat — magam is így próbálom élni az életem. Bár hülyének meg nem érzem magam, eddig még nem tűnt fel, hogy ezzel némelyek visszaélnének (akik meg megpróbáltak, azokkal már nemigen tartom kapcsolatot), azaz kárát nem láttam ennek a szemléletnek (max. a csalódások okozta keserűség), viszont egy-egy olyan megnyilvánulás, hogyaszondja "979, te annyira jó ember vagy!" mindenért kárpótolnak. Tegnap felhívott egy vadidegen férfi, aki egy könyvelőirodából telefonált, elmondta, hogy a könyvelőprogramot fejlesztő cég irányította hozzánk mint referenciához (nem az első eset), és megkérdezte, hogy nem-e lehetne-e, hogy a két kolléganőjével el-e jöhetnének-e, hogy én egy fél-háromnegyed órában kiokítanám-e őket-e. Kicsit meglepődtem — mert hát szokatlan egy kérés a konkurenciától, — de a társam javaslata ellenére nem mondtam azt, hogy nem. Jöjjenek, segítek, elvégre nem kerül semmibe, és mivel vidékiek igazából nem is számítanak konkurenciának. Jó, annyit azért hozzátettem a telefonba, hogy zárási időszakban luxus ennyi időt ilyen kérések teljesítésével elpocsékolni, de csak az elégtétel végett. Eljöttek, pontosak voltak, kérdeztek, válaszoltam, aztán elmentek. Gondolkodtam rajta, hogy tanácsadási díjat kérek, de amikor megkérdezték, mennyivel tartoznak, nem volt szívem összeget mondani. Maga a kérdés biztosított róla, hogy mégsem pofátlanságról van szó, plusz még tiltakoztak is egy kicsit, és ez nekem elég volt . Megint javítottam a karmámat.

***

Már régebben megállapítottam, hogy a könyvelők négy alapvető típusba tartoznak: varjak, fiatal picsák, akik majd varjakká válnak, idősebb papucsférjek és buzik, és ezt a továbbképzéseken összegyűlő sereglet végigpásztázása minden alkalommal meg is erősíti. Mert tényleg. A mai trió mindhárom tagjára passzolt a leírás (ha magamat is hozzávesszük, akkor mindannyiunkra), mert volt egy akadozó szavú, lesütött szemű férfi, egy varjú, meg egy erősen varjúsodásnak indult fiatalabb nő. Hiába, a szociológiai érdeklődés...

***

Ha már varjak és ha már naivitásba hajló optimizmus, kapcsoljuk is össze a kettőt. Utóbbi zsigerileg belém ivódott, ezért aztán mostanában az alapvető létélményemmé vált a keserűség, amit az állandó károgás miatt érzek, nap mint nap. Esténként meg főleg, és nem (csak) a hírműsorok tartalma miatt. Most aztán minden szar, mindenkinek, főleg azoknak, akik eddig kussoltak, de most elemükben érzik magukat, és még azt is világvégének érzékelik, ami egyébként teljesen jelentéktelen dolog. A hazaárulók jelentősen megnövekedett szintű és igencsak hatékony tevékenysége miatt pedig rég nem érzett dühöt tapasztalok magamban...de ez a bejegyzés nem a politikáról szól. Csak úgy megemlítettem.

***

A húsvétot egészen jól átvészeltem. Pénteken elutaztam anyuékhoz, szombaton eljöttem tőlük, vasárnap és hétfőn meg pihengettem a négy fal között, és mondjukpéldául játszottam. Nem volt túl izgalmas, viszont a pihenés jót tett a lelkemnek, és amikor a bolt irányába fordítva az orcámat kiléptem az utcára, és megcsapott az eső áztatta tavasz illata, egy pillanatra boldognak éreztem magam. Havi pár másodperc jut nekem ebből az érzésből, mert annyi mindennek kell összejönnie hozzá...de nem vagyok telhetetlen, ennyivel is beérem. A húsvétot meg úgy, ahogy van ignoráltam. Anyámék egyébként a legutóbbi látogatásom óta megcsinálták a nagyobbik húgomnak szánt emeleti szobát (úgy 20 év után...), ami nagyon tuti lett. Persze — mint mindig — mindent maguk csináltak, nem dobták ki a pénzt az ablakon holmi "szakemberre". A húgom közben betöltötte a második ikszet, de én továbbra is egy kislánynak látom, hiába nő a javából. Ja, és még annyit, hogy ha esetleg most előbújásra elszántan léptem volna be a házukba, az első fél órában megeresztett buzizás után letört volna a lelkesedésem. Mikor fog erre így sor kerülni?

***

Végezetül még megemlíteném, hogy újabb kört tettem a fogorvosomnál, aki teljesen fájdalommentesen cserélte ki a tömést abban a fogamban, amivel az utóbbi időben a legtöbb gondom volt. A havi egyenleg 30 ezer forint, és még vagy 570 van hátra, de így — fájdalommentesen — megéri. Ennek ellenére továbbra is infarktus-közeli állapotban vagyok, amikor beülök a székbe, aztán amikor már biztosan nem jöhet kínzás, akkor elunom magam.

Volna még mist mesélni, de dolgozni is kell valakinek, holnap meg utazunk hétvégézni, juppí!

22:23 van, és fél órája értem csak haza.

Reggel alig bírtam felkelni, délelőtt nyűgös voltam, délutánig lapátoltam a melót. 4 órakor elindultam fogorvoshoz, fél 7-kor edzeni mentem, aztán bevásárolni, majd vacsoráztunk, és most itt ülök, hogy "bejegyzést kellene írni". Fáradt vagyok és nyűgös, és még fürödnöm is kell. Most ez a mai bejegyzés, pedig a városon átkelve és a mindennapokat megélve csupa-csupa témavázlat jut eszembe, amiket szívesen meg is írnék rendesen. Ott a tegnapi konferencia, ott a helyes fogdoki meg a kőleszedés, ott vannak az izgalmas 'zs' betűs szavak vagy az 1% SZJA.

Meg is fogom őket írni, csak nem ma.

Mivel nincs időm arra, hogy leüljek, és nekilássak egy összeszedett, végiggondolt bejegyzés megírásának, egy olyan bejegyzést pötyögök ide, amire egyszer már volt példa, és úgy emlékszem, volt némi sikere is. Az ígért bejegyzést kénytelen vagyok ismét tolni egy kicsit, de csak így tudom megoldani, hogy blog is legyen meg élet is. Ilyen sok kihagyás után már kényszert érzek az írásra. Ma 27 teendőt írtam fel egy listára, hosszabbakat és rövidebbeket is. Mivel Ricsi most nincs, nyugodtan zajonghatok és alkothatok kedvemre, ezért is halmoztam fel ennyi mindent egy napra. Hogy mikor hogyan állok velük, azt folyamatosan frissíteni fogom, egész nap, mindig kiegészítve valami kis extra infoval, hogy ne csak száraz programpontok sorakozzanak egymás után. Hamarosan kezdek.

SZOMBAT

7:45 Ekkor ébredtem, és kicsivel utána fel is keltem. Hiába maradtam fel sokáig, már lefekvéskor tudtam, hogy a hétvége ellenére sem fogok tudni tovább aludni, mint rendesen. Pedig mostanában az a taktikám, hogy szombat-vasárnapra sem kapcsolom ki az ébresztőt, mivel megfigyeltem, hogy a legkellemesebb alvási időszakom az elalvási időszak, azaz amikor lenyomom a telefonomat és visszaalszom. Olyankor úgy tudnék még szunyálni...De most ez sem jött be. Nincs mese, fel kell kelni.

8:00: az első cigi után bekapcsoltam a gépet (mint rendesen), és a következő egy órát semmittevéssel töltöttem el. Van egy netes játék, amire mostanában nagyon rákaptam. Nemrég indult, és máris beszippantott. Szerencsére olyan sok időt nem vesz el, főleg az első időszak után, viszont a struktúrájából adódóan a maihoz hasonló napok aktivitása mellé kimondottan jó szamárvezetőnek. Ha valaki ismeri esetleg a Traviant, akkor annak mondom, hogy ez olyan, mint az, csak sokkal összetettebb, igényesebb, bonyolultabb, azaz pont nekem való. A II. VH alatt játszódik, és egy parancsnokot kell 'vezetni'. Városépítés, fejlesztés, egységek gyártása, foglalás, más játékosok városainak inzultálása, szövetség, küldetések, háborúzás, tisztek toborzása, felszerelése és szintet léptetése, stb. Mivel minden tevékenység időbe telik (azaz X perc Y másodperc múlva történik meg, és aztán lehet mást csinálni), tök jól betervezhető, hogy "akkor most van 20 percem felmosni", és akkor felmosok szépen, mert minek is ülnék a gép előtt? Itt a linkje, ha valakit érdekel. Na, de ezt csak azért írtam le, mert mostanában ez okoz nekem szórakozás alapú rövid kis örömöt, és ma is ezzel nyitottam a napot. Ezzel együtt a hasonló, de kevésbé összetett Kingdoms of Camelot törlődött is, már csak azért is, mert nemigen foglalkoztam vele, erre tegnap lehenteltek és elkezdtek farnolni... Közben összeírtam az ominózus 27 tennivalót (ami nevezhető mondjuk nulladiknak), felöltöztem, fogat mostam, pisi-kaki, stb.

8:45 Két dolgot rögtön összekombináltam: szemét levitele és vásárlás. Tegnap, edzés után három batyuval botorkáltam haza. Egy sporttáska az oldalamon, amiben az edzőcuccomat hordom, és amibe a vásárlás után pakoltam néhány nem-kenődő dolgot, az aktatáskám és egy másik szatyor, amibe szintén bolti holmit tömtem. Alig bírtam hazavánszorogni velük (plusz egy cigi a szabad kézben, hogy végképp ne tudjak haladni), de bevállaltam, mert az volt a terv, hogy akkor most két napig ki sem mozdulok a lakásból (ha már a ma délelőtti squash az én hibámból elmaradt). Nem jött be, mert teát végül elfelejtettem venni, márpedig tea nélkül üres az életem. Szóval le kellett szaladnom mégis, és ha már boltban voltam, vettem két csomag papírzsepit is, mert az nálam gyorsan fogy. Meg ha már úgyis le kellett mennem, összeszedtem pár szemétféleséget, amit nem ildomos a szemétledobó útján a földszintre juttatni: egy pizzás doboz még múlt hétről, egy hungarocell tálca, amiben hús volt, szintén múlt hétről, egy kartondoboz, amiben 9+3 csomag alutasakos macskakaja leledzett, de már csak egy maradt benne, amit meg kivettem, egy popcornos doboz (3 csomag, otthon készíthető popcorn van benne), végül egy maradék cipős doboz, amit a Desi már nem használ, ezért csak útban van, és egyáltalán nem esztétikus. Ja, és azért maradék, mert amikor még használta, mindig beleült, és módszeresen szétharapdálta az egészet, a darabokat meg szétköpködte a lakásban. Hót cakkos volt már a széle, és a bivaly testétől szét is lapultak az oldalai. Mennie kellett. (2/27)

9:20 Elkezdtem megírni a jelen bejegyzést, közben pedig odatettem a teát főni. Lipton Yellow Label persze nem volt, csak olyan piramisos faszság, feketében, szóval maradt a Sirmorton Ceylon, ami viszont szar, és gyenge. Ez van. (3/27)

10:10 Elindítottam egy adag mosást. A héten már mostam tarkát, de olyan sok jött össze, hogy nem fért bele minden a mosógépbe. Most beletömködtem a maradékot, plusz hozzácsaptam egy ágytakarót is, hogy ne legyen üresjárat. Ha pedig már pancsolás, a kézzel mosós Aussiebum alsóimat is beáztattam egy kis mosószeres vízbe. Ja, és most vettem észre, hogy öblítőt sem vettem (de most még elég volt), viszont - bár nagyanyám lassan öt éve halt meg - Calgont még mindig nem is kell.

10:20 Leszedtem a legutóbbi mosás maradékát a szárítóról, ami zömében zoknikból állt. Amikor sokáig nem mosok, majd utána mégis, akkor vagy 20 pár fekete zokni halmozódik fel, amiket utálok leszedni. Mind fekete, de a beszerzési idejük és a mosottsági fokuk eltérései okán különféle árnyalatúak, így párosítgatni kell őket, amit nem szeretek. De most már nem halogathattam tovább. (4/27)

10:30 Múlt héten ad-hoc módon kitaláltam, hogy padlizsánkrémet kellene csinálni, és meg is vettem hozzá a padlizsánt, végül azonban neki sem láttam a dolognak. Az alapanyag azóta is ott rohadt a hűtőben (amit most vettem csak észre, hogy elővettem), így nem lehet tovább halogatni a dolgot. Ricsi szerette volna, ha együtt csináljuk, de miután a két nagy padlizsán végei tényleg rohadásnak indultak, majd egy következő alkalommal lehet kuktáskodni. Na, de a lényeg, hogy megfaragtam a cuccost, megszurkáltam őket, kis olajat öntöttem rájuk (ami a szivacsos állag miatt el is tűnt nyomban), aztán behajítottam őket a sütőbe. Így most egyszerre megy a mosás, készül a krém, és emellett még egy harmadik dologra is van lehetőségem. Logisztika, kérem, logisztika!

11:30 Válaszoltam pár levélre, amikre már illendő volt. (5/27)

12:00 Három tojásból és két virsliből összerittyentettem gyorsan egy rántottát, ami a kenyér szeletelése miatt majdnem tükörtojás-jellegűvé vált, de még időben visszarántottásítottam. Pár szelet kenyér kíséretében, a HírTV déli híradójának megtekintése közepette el is fogyasztottam (kicsit egyébként sok is volt).

12:45 Elmosogattam. Ez egy olyan utálatos dolog, ezért mindig nehezen veszem csak rá magam. Akkor viszont alig pár perc. Most is ott a tegnapi vacsora edényzete, a mostani ebédé, meg a padlizsános téma első eresztése. Persze lesz még ma mit elmosni, de mivel este nem akarok majd mosatlant látni (ergo mindent elmosok), teljesítettnek veszem ezt is. (6/27)

13:05 Amióta Facebook-oldala van a cégünknek, igyekszem minden nap frissíteni az oldalt egy aktuális gazdasági hír linkelésével. Néha persze kimarad, vagy mert aznap nem volt semmi érdekes, csak árfolyamok, részvények, meg más országok hírei, vagy azért, mert a fáradtságtól nem jut eszembe. A hétvége sem szent, ezért ma is túrtam egy hírt, és ki is raktam, ha olvassa bárki is, ha nem. (7/27)

13:20 Kiteregettem, és bár egy alsót még most áztattam be (a másik kettő helyében), ezt a napirendi pontot is elintézettnek veszem. (8/27)

14:05 Mivel nemrég megérkezett a tavaly meghalt nagybácsimtól nem örökölt ingatlan után az államnak hitelbe adott pénzem, egy kicsit jobb az anyagi helyzetem. Ilyenkor hajlamos vagyok 'dőzsölni', és megvenni például egy olyan 2000 Ft értékű Gamestar csomagot, aminek darabja kerülne ennyibe, ha az éppen aktuális hónapokban szerezném be őket. Utólag viszont fele az ára, azaz a két lapszám, melléklettel együtt óccsóbó' kijön. Ezeket a fürdőkádban ázva szoktam olvasgatni (tekintve, hogy 24 éve a számítógépes játékok szerelmese vagyok), de igazából nem az elavult hírek az érdekesek benne, hanem a játékmellékletek. Ezeket papírtokban mellékelik a magazinhoz, de az utolsó előtti oldal DVD-tokként funkcionál, ha kivágjuk őket. Na, most ezt megtettem, hogy a két új szerzeményt méltó módon iktathassam a többi közé. (9/27)

14:20 Átutaltam a számlákat a netes lehetőségemmel. Fogy a pénz... (10/27)

15:25 Elkészültem azzal a selejttel, ami padlizsánkrémnek indult, de végül egy ronda, fokhagymaszagú, barna massza lett, ami ugyan padlizsánból van, de semmiképpen sem krém. Közben összeszennyeztem jó pár edényt, és bebüdösítettem a lakást, úgyhogy kár volt az egészért. Mindegy, azért megeszem, mert én ma már nem állok neki főzni. Még szerencse, hogy a vacsoracsatára anno nem így sikerült, mert akkor gondban lettem volna. (11/27)

Mellesleg megfájdult a hasam is, ami jócskán visszavetette az aktivitásomat. Konkrétan csak feküdni bírtam, amíg elő nem vettem a jól bevált, 979-féle hasfájás elleni módszert, azaz bele nem feküdtem egy kádnyi forróvízbe. El ugyan nem múlt, viszont sokkal jobban lettem tőle.

16:50 Miután kifeküdtem a hasfájást, és túlestem az előrehozott fürdésen, nekiláttam a kisszobában elpakolni a szem előtt levő, felesleges dolgokat. Tegnap hívott édesanyám, hogy a húgom ebben a félévben megpróbálkozik a bejárásos iskolalátogatással, így nem jön lakni hozzám. Örültem, nem kicsit. Így kár, hogy elöl legyen egy garnitúra ágynemű, hát eltettem, aztán egy kézi, elektromos kavaró eszközt is elpakoltam, meg a régi vasalómat, plusz az új dobozát. (12/27)

17:30 Kicseréltem a macska almát, mert már melléjárt nagydolgozni. Mindig csalóka, hogy a tetején még szép, egész kristályok vannak, miközben alul már csak a szétporlott kristályok hugyos homokja lapul. Pffú, de büdös. Aztán ha már ezt kivittem, összeszedtem a lakás összes kukájának szemetét, egybe öntöttem őket, és azokat is kihordtam a ledobóba. (14/27)

19:00 Megvacsoráztam, szintén híradó nézése közben. Pirítós, plusz a nap közben készített kotyvalék. Ízre nem volt rossz, de a színe és az állaga nagyon ijesztő. Mindegy, majdnem mind elfogyott.

21:00 Már csak saccolom az időt. Fáradok. Nekiláttam kitörölgetni 60-80 facebookos 'ismerőst', azaz olyan külföldi népeket a világ minden tájáról, akiket különféle játékok kedvéért jelöltem be (vagy ők engem). Először jött a Mafia Wars, aztán a Treasure Isle, majd egyebek, amikkel már nem nyomultam annyira lelkesen. Kivéve talán a Warstormot, amit mostanában kezdek megunni. Ezekhez a játékokhoz hasznos felvenni mindenkit, aki szintén játszik, mivel segíteni lehet egymásnak, mostanra viszont a sok ismerős telecseszi a falamat mindenféle linkekkel meg alkalmazások posztjaival, így nem ártott kiirtani párat. Majd máskor folytatom. (15/27)

22:22 Azt hiszem, ma már maximum csak vasalok, egy film megnézése közben. Holnap innen folytatom, hozzácsapva a maradékhoz még pár, holnapra tervezett dolgot. Nem voltam túl hatékony.

VASÁRNAP

Reggel 7-kor ismét keltett a telefonom, a már ismertetett módszer okán. Fel is ébredtem, de miután futottam egy kört a lakásban, visszafeküdtem aludni. Úgy éreztem, mintha végig fent lennék, forgolódtam, félálomszerű dolgokat éltem meg, aztán negyed óra múlva mégis felkeltem...helyett 9 óra után. Azóta csak lézengek, nézek ki a fejemből, és próbálom megfejteni, miért olyan a gyomrom, mintha egy krátert ütöttek volna bele, miért érzem magam másnaposnak, amikor nem is ittam semmit és miért vagyok kába. Egy-két dolgot már intéztem, de csak tedd ide, tedd oda dolgokat. A tegnapi 27 pont mellé odabiggyesztettem még 4-et, amiket mindenképpen szeretnék megcsinálni. Ha több mindenre jut időm, akkor azokat is kivitelezem, de lehet, hogy inkább a szórakozás valamely formáját választom. Még azt sem tudom, hol vagyok, pedig már 10:28 van. Ideje elkezdeni a napot.

11:00 Megreggeliztem, vagy ez már egy korai ebéd volt? Étvágyam nincs, csak éhségérzetem, most meg már ugye az sem. Két kis szelet(ke) kenyér basszus, én meg hármat pirítottam meg. Mi van velem, hogy ennyire nem megy le a kaja?

----------------------------------------------------

Nos, nem szép tőlem, de úgy itt hagytam ezt a bejegyzést, mint eb a szarát. Elnézést érte. Egyszerűen már ettől is elment a kedvem. Ezt is kötelességnek vettem, egy pontnak a sok közül, és ez annál jobban visszavetette a lelkesedésem (ami nem is nagyon volt). Mivel továbbra is álmos, nyűgös, fáradt, hasfájós, majd fejfájós is voltam, nem is nagyon teljesítettem semmit az összeírt teendők közül. De azért teljesen hatékonytalan sem voltam. Kipróbáltam például az új vasalómat, ami gőzölős funkcióval is bír. Tudom, ez nem egy új találmány, és az előző (még öröklött) vasalóm is tudott ilyet elvileg, de az olyan ramaty állapotban volt, hogy nem mertem már vizet locsolni bele. Még a végén agyonvágott volna. De most már megtapasztalhattam, milyen gőzölve, sokkal gyorsabban és szebben vasalni. Gyakorolhattam is, szombat éjfélig, majd vasárnap délután. Közben megnéztem egy filmet, amit szarnak jósoltam, de aztán annyira nem is volt szar. Aztán port is töröltem, ami egy szélmalomharc, a macskaszőr feltakarításával együtt, meg megvarrtam a paplanomat, amiben több helyen elengedett a varrás, ezért a vatelin elkezdett a huzatba szivárogni. Szóval teljesen haszontalan nem voltam.

Este 11 után még nekiláttam főzni, megvacsoráztunk az idő közben megérkező Ricsivel, majd éjjel egykor aludtam el. Ismét fitten-frissen indult az új hét...

Jaj, már megint eltelt egy hét, és még blogot írni sem volt időm. Olvasni is csak hétfőn meg ma, de nem baj, mert amíg nem pötyögtem, addig igazán hasznosan töltöttem el 7 napot. Megpróbálom most röviden összefoglalni.

Szombat:
Ricsivel végre volt egy kis időnk egymásra, igaz, nem az egész nap. Én nem tudtam olyan sokáig aludni, mint ő, mert a sok teendő kivetett az ágyból, de egy kis közös semmittevés is belefért, kajálással, filmezéssel. Ismét csinosítgattam a már a világhálón látható céges honlapot, aztán a párom hathatós közreműködésével Facebook aloldalt is csináltam magunknak. Azóta oda is bepakolgatok mindenféle híreket. Este aztán elmentünk vacsorázni, és megnéztük a Közösségi hálót, ami szerintem egy korrekt film. Igaz, nem moziban nézős, de kellőképpen leköti az ember figyelmét, lelkesítő hatású, és nem mondható rá, hogy elpocsékolna az ember idejéből 120 percet.

Vasárnap:
Mivel Ricsi szülei feljöttek Budapestre, ezen a napon nem tudtunk találkozni. Ez abból a szempontból nem volt baj, hogy egész nap volt időm magamra és a lakásra. Mostam, porszívóztam, felmostam, felsöpörtem, szőnyeget keféltem, rámoltam meg ami még belefért. Ha jól emlékszem, 20 teendőt írtam össze magamnak, amiből 14-et teljesítettem is. Estére hulla fáradtan dőltem az ágyba, viszont a komfortérzetem nagyban javult.

Hétfő:
A hétvégét ki sem pihenve vetettem bele magam a munkába. Mivel a bevallások már az előző héten elmentek, most volt idő rendezgetni a dolgokat, lefűzés, nem annyira fontos dolgok elintézése, ilyesmi. Este pedig azt folytattam, amit vasárnap nem sikerült elintézni.

Kedd:
Mivel szerdán egy barátommal adó-konferenciára voltunk hivatalosak, este nála aludtam, hogy másnap együtt mehessünk, kocsival. Elbeszélgettünk, boros kóláztunk,  így megint éjfél után kerültem ágyba. Aludni ráadásul nemigen tudtam, mert zavart a számára az alváshoz szükséges tévé, és valószínűleg a sok kóla is felvitte a vérnyomásomat. Mire igazán jól esett volna a pihenés, addigra kelni kellett, és indulni a Lurdy Házba.

Szerda:
Reggel 9 és du. 16 óra között konferencia. A fő téma a 2011. évi változások voltak, adónemenként. Jövedelemadó, ÁFA, járulékok, magánnyugdíjpénztár, számviteli törvény, adózás rendje, illeték, miegyéb. Meglepő módon végig éber voltam, és lekötött a téma, igaz, a seggem teljesen szétültem. Szinte már fájt. Egy csomó változás lesz, és ezek nagy része kimondottan korrekt. Bezárnak egy csomó kiskaput, szigorítják az ellenőrzést, egyszerűsítik bizonyos adózási eljárások menetét, és csökken egy valag adó. A cafeteria utáni terhek például 25%-ról kb. 20-ra, és kb. 98%-ról kb. 51%-ra csökkennek, nem is beszélve a nyereségadóról és osztalékadóról. Az idei évből kiindulva nekünk kb. 600-650 ezer forinttal kevesebb adót kell majd befizetnünk céges szinten, így lesz pénzünk néhány dolgot lecserélni, beszerezni. Alig várom már, hogy megcsinálhassam a jövő évi pénzügyi tervünket.
Este edzés, aztán irány haza. A Ricsivel összekaptunk, otthon eldurrant az asztali lámpámban az — utolsó — izzóm, vacsora közben pedig letört egy fogamból egy elég nagy darab. Az idegeim ekkorra eléggé tropára mentek.

Csütörtök:
Nem tudom, honnan, de rengeteg energia keletkezett bennem, így egész nap pörögtem. Délelőtt kis írásbeli segítséggel, de lényegében fejből visszamondtam az előző napi oktatás minden momentumát, és nagyon élveztem a többiek rajtam csüngő tekintetét és kérdéseit. Nem véletlenül szerettem volna tanár lenni... Aztán csupa olyan dolgot intéztem, amik kimondottan ügyvezetői feladatok. Utasításokat osztogattam, alám dolgozást kértem, de mind-mind az év végi és a jövő évi ügyfél-cserkészés érdekében tettem. Reklám, szórólap, céges naptár, körlevelek, stb. Hiányzott ugyan a kulimunka, de ezt is nagyon élveztem.Délután egy leendő ügyfél jött tárgyalni, és mivel eleve pörögtem, felszabadultan folytattam le az egészet. Munka után találka a Ricsivel, otthon pedig újabb fogalmazványok készítése.

Péntek:
A pörgés folytatódott, pedig már igen nehezen keltem ki az ágyamból. További utasítgatások és feladat-kiosztások segítségével előkészültem a jövő évi tervezet elkészítésére, majd a dolgaim végzése közben izgatottan vártam az előző napi ügyfél válaszára, ami ebéd után meg is érkezett. Nem idézem be (a Facebookon megtettem), de mintha hájjal kenegettek volna, és szerencsére minket is választottak. Lenyűgöztem őket a készségességemmel és a tudásommal. Azért is nem érintett meg Lakoszt kommentje (az előző bejegyzésemhez), mert a vadidegenekhez képest én tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem menedzselem rosszul ezt a céget. Ez pedig onnan látszik leginkább, hogy amikor átvettem(-tük), konkrétan csődben volt. Ehhez képest még mindig talpon van, az ügyfelek számát nemhogy megtartottuk, de 20%-kal emelni is tudtuk, más kérdés, hogy a bevétel kb. ugyanennyivel (vagy többel) esett vissza. Viszont egyik partner sem miattunk ment el, hanem mert konkrétan csődbe ment, vidékre költözött, nem tetszett neki, hogy a korábbi ingyenes könyvelést fizetőssé tettük volna, nem volt hajlandó fizetni, vagy eleve alkalmatlan volt egy vállalkozás vezetésére. Mindennek ellenére nincs sem adó-, sem bér-, sem egyéb tartozásunk, mindig mindent határidőben kifizettünk, és bár a karácsony szűkös lesz, megteremtettük az alapokat a jövő februári talpon maradáshoz, amikor is egy nagyobb adag bevételünk keletkezik, ami az év végi tulajdon-átrendezésig gondtalan hónapokat ígér. 2012-ben pedig elvileg hawaii, persze csak akkor, ha nem történik közben katasztrófa. Állítom, hogy a legmélyebb mélyponton túl vagyunk, és mivel a napokban az operatív teendők elvégzése után — avagy a háttérbe szorításukkal — konkrét lépéseket teszek az új partnerek toborzásához, talán vége a sodródásnak is. Nem várjuk, hogy maguktól keressenek, aztán vagy jöjjenek vagy nem, hanem mi keressük meg őket. Szerintem lesz még erről egy külön bejegyzés, de azért itt is leszögezném, hogy eddig is az volt a fő probléma, hogy az erőforrások mozdíthatatlanul szűkösek voltak, azaz tudtam én, mit kell csinálni, de bármerre indultam volna el, egy elháríthatatlan külső ok mindig korlátozott. Nem volt időm, új alkalmazotthoz nem volt pénz (hogy legyen időm), és ki kellett várnom, amíg a napi teendők mellett elkészülök azokkal az alapokkal, amire marketinget lehet építeni. Most sem rózsás a helyzet, de a szép új felépítmény első téglái már a helyükre kerültek, csak habarcs kell, és újabb sor építőkövek.

Most pedig haladunk tovább. Este társasági élet, hétvégén kis lassítással egybekötött tervezgetés és alkotás, aztán meglátjuk. Majd pihenek eleget a sírban.

...az, hogy mostanában ennyire leült a blogom, és ha már magyarázkodom, egy kis bepillantást is engedek a mindennapjaimba. Jó, ha mostanában egy héten két bejegyzés van, ami szerintem is kevés, de több egyszerűen nem fér bele. Vagy az energia, vagy az igény, esetleg az idő hiányzik, és mindnek megvan az oka.

Az idő két dologból ered.
Egyrészt amióta a húgom hozzám költözött, a párommal együtt töltött, együtt tölthető idő a töredékére zuhant. Macska, házimunka és otthoni munka mellett én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy héten többször is házon kívül aludjak, ezért hetente csak egy éjszakát töltök nála, meg maximum egy estét, és ez a korábbi 'minden este' állapothoz képest jelentős visszaesés. Amikor viszont a Ricsinél vagyok, inkább beszélgetünk és együtt elvagyunk, minthogy nekilássak blogolni, és bár amikor együtt voltunk, korábban sem nagyon írtam bejegyzést, de legalább megcsináltam azokat a dolgokat, amik most a maradék időre tolódnak. Elvileg több időm lenne otthon blogot írni (mivel 7 estéből kb. 4-et egyedül töltök), mégis kevesebb van, mert az időt más veszi el.
A másik dolog, hogy a munkahelyemen valahogy nagyon felszaporodott a teendő. Én igazából nem is értem, hiszen az elment cégek után elvileg csökkennie kellett volna a munkának, ez valahogy mégsem történt meg. Vagy csak azt nem veszem észre, hogy bár a könyvelendő papírhalom valóban csökkent, az ügyvezetéssel kapcsolatos teendők  felszaporodtak, ezek azonban nem fogynak olyan látványosan, mint egy 10-15 centis iratkupac. Mivel az ügyfelek egyre nagyobb hányada keres direkt engem (és nem a társamat), több e-mailre kell válaszolnom, és több telefont kell nekem intéznem. Kifelé is több hívást kell indítanom, még úgy is, hogy a titkárnőnk nagyon agilis és szorgos, és több dolgot is le tudok neki passzolni. Ennek ellenére — a könyvelésen és a bevallás készítésen túl — ma is 5 e-mail és 3 kimenő telefon várt rám.

Bár egy külön bejegyzést is szentelni kéne neki, ide kívánkozik, hogy kezdek nagyon bepipulni az egész irodára. Mostanában itt senki nem dolgozik, csak én. Ez túlzás is és nagyképűnek is hangzik, de egyre-másra azon kapom őket, hogy amikor 9-re bejövök, még senki nem csinál semmit, a vezető könyvelő máskor a saját cégét könyveli a mi óradíjunkon itt ücsörögve, aztán 2 órára eltűnik 'ebédelni'. A könyvelő 40 perceket beszélget szintén a vezető könyvelővel, aztán 20 perceket tölt a vécén, miközben a társam 2 órát traccsol egy olyan ügyféllel, akitől fél éve nem láttunk egy fillért sem, és most is csak panaszkodni jött. Ha végül elment, jöhet a Skypeolás, a következő heti ebédek nézegetése és megrendelése, majd a korábbi hazamenés, mert aerobicra kell menni, és ha mégis csinál valamit, ahhoz mindig az én segítségem kell, mert önállóan képtelen bármire is. Nem szoktam számon tartani, ki mivel tölti az idejét, de most annyira sikerült túlzásokba esniük, hogy felfigyeltem a lógásokra, és elkezdtem finoman szóvá tenni őket. Ha észbe kapnak, oké, ha nem, akkor botrány lesz. Ja, és persze a saját portámon is lehet(ne) sepregetni, HA az utóbbi hetekben-hónapokban nem azzal töltöttem volna el a szabadidőm jelentős részét, hogy a honlapunkat fabrikáljam, tervezzek és kalkuláljak, stb. Azt hiszem, ez is az ügyvezetés része, és nincs már munkaidő meg szabadidő, de akkor ne csak nekem legyen így, hanem a társamnak is...aki viszont semmiben nem segít és még csak nem is támogat, cserébe viszont lekönyvel 8 céget egy hónapban (én 28-at könyvelek, jelenleg). Na, de most nem ez a téma.

Az energia kérdése ezek után azt hiszem, nem igényel bővebb kifejtést. De ha már...
Szóval a húgom az utóbbi 2,5 hónapban nemigen vette a fáradságot, hogy akár egy szem homokot is felszedjen maga után a padlóról, ezért az anyáméknál tett hétvégi látogatásom során 'viccesen' megemlítettem ezt, hátha változik a helyzet. Változott, de ideje is volt, mert kezdett rohadtul idegesíteni, hogy nem elég, hogy kettő után fizetek mindent, hallgatom a hülye metál zenéit, felébredek miatta, amikor még aludhatnék, nem tudok nyugodtan magamhoz nyúlni, ha rám törne a késztetés, és mellesleg lassan potenciálisan rámegy a párkapcsolatom meg az egész életem is, de még söpörjek, felmossak, törölgessek, mosogassak is utána. Lófaszt! Ha nem lennék olyan konfliktuskerülő, már rég kiosztottam volna, de a konfliktuskerülés és a megfelelő módszer együttese sikeresen kiváltotta ezt. Egy gond megoldva, kíváncsi vagyok, meddig...
Ha meg mégsem lenne éppen annyi dolgom (mindig van, de ha nincs, hát kitalálok), akkor egyszerűen túl fáradt vagyok a blogoláshoz. Bármely hét vége felé, esténként már csak annyit szeretnék, hogy beüljek a gép elé, és halomra lőjek egy halom szörcsögő zombit, feldaraboljak pár beteg kinézetű digitális szörnyet vagy éppen ókori várost menedzseljek, szóval szeretnék kicsit kikapcsolni. Nem azt a köbméter mosott pólót vasalni (mondjuk), amit ma kellene, és ami valószínűleg ennek ellenére is szombatra marad... Nem ragozom.

Végül az igény (mert mint említettem, egy csomó dolgom van, és azokkal is haladni kéne): hát igen, a honlap készítése nem pusztán abból áll(t), hogy kiválasszam a betűtípust meg a háttérszínt, hanem kontetot is kreálni kellett hozzá, jó sokat (és még így is milyen tar az egész...), az meg ugye olyan mint a blogolás, csak egy kicsit munkásabb. Így már ezzel kiblogolom magam, és az igazihoz kicsit kevesebb lendület marad. Most jut eszembe: nem írtam én a közelmúltban egy ugyanilyen bejegyzést, ugyanezekkel az érvekkel (nem olvasok vissza)? Vagy már teljesen meg vagyok hibbanva?

Na mindegy, a lényeg, hogy írok én, írok, szándék is van hozzá (egyébként), csak kicsit ritkábban, kevesebbet és unalmasabbat. Lesz ez másként is, nyugi.

Már megint alig látok ki a fejemből, mert sikerült ezen a héten is felhalmozni a kialvatlanságot. Mindig ezt csinálom. A november eleji hosszú hétvégén és az azt követő szabadnapon egészen jól kipihentem magam, de hol van az már...

Múlt hét vasárnap, Gaga után ugye későn értem haza. A fellépés időben elkezdődött, nem kellett 3 órát ácsorogni, mint Madonnánál, és még az utolsó metrókkal haza is értem. Attól persze még fél 12 is elmúlt, de legalább nem az éjszaka kellős közepén kellett buszozgatnom (amitől előzetesen tartottam egy kicsit). Rögtön bevetődés a gép elé, élmények elmesélése a húgomnak, zuhanyzás, ágyazás, és máris háromnegyed egy. Reggel persze ugyanúgy 7-kor kellett kelni, így a hétvégi, viszonylag pihent állapotom máris az enyészeté lett, rögtön hétfőn. Este megint későn feküdtem le, mert mindig későn fekszem le, ezúttal éppen azért, mert a céges honlapon el kellett végeznem az utolsó simításokat, és a szövegek irkálása sokáig tart, pont mint egy tartalmas blogbejegyzés begépelése. Sokkal alaposabban kell azonban fogalmazni, turkálni kell a neten, linkelgetni ide-oda, szóval hosszadalmas és macerás. Kedden ehhez képest csak úgy 30 percre aludtam vissza az ébredés után, viszont az esti kondit követően igencsak elálmosodtam. Ettől függetlenül kénytelen voltam tovább fennmaradni, mert elkészült végre a honlap már vállalható verziója, és azt fel kellett lőni a világhálóra (milyen szó már ez...). Persze a leglényegesebb funkciót nem sikerült működőképessé tennem, viszont jó sokáig babráltam vele, és ismét azon kaptam magam, hogy elmúlt éjfél. A kondi okozta fizikai fáradtság, és három ellopott alvásidő együttes hatására úgy éreztem magam, mint aki nem az ágyában, hanem egy nagy kád törökmézben ébredt, alig bírtam lekászálódni a fekvőhelyemről. De azért a szerdát is végigcsináltam valahogy. Akkor este baráti társaságba mentünk a Ricsivel, és bár előre elterveztem, hogy este 10-kor indulás haza, mégis az utolsó metró lett belőle. A program kb. mint vasárnap, a koncert után. A csütörtök reggelt már nem is tudom hova ragozni, de nap közben mégis helytálltam.

Munka után rohanás Ricsihez, mivel este 2010. legnépszerűbb melegbloggerét fogadtuk audiencián, és bár neki 10-kor mennie kellett, mi még sokáig ébren voltunk utána. Szerintem éjfél elmúlt, amikor zuhanyozni mentem, és egy óra volt, mire kijöttemtünk a kabinból, és utána, ahogy befeküdtem az ágyba, abban a pillanatban el is aludtam. A reggel baromi hamar eljött, és én annyira, de ANNYIRA szerettem volna még aludni. Nem lehetett. Így aztán a mai nap végig úgy éreztem magam, mint aki másnapos (kicsit mondjuk az is lehettem): szájszárazság, égő szemek, bántó fény, non-stop álmosság, ingerültség, hőhullámok és étvágytalanság. Majd ma talán kialszom magam.

Ha egyébként nem volna ilyen zsúfolt az életem, többet aludni akkor sem nagyon tudnék, mert este és reggel számtalan támadás éri a pihenésemet. Későn megyek például fürödni, és a forró vizet szeretem, amivel jól felfűtöm az agyam, így hiába voltam előtte esetleg álmos, az mindjárt kiszökik a szememből. A fürdőszobából kijőve  a macskám már az egyik fotel és az asztal között lapul, arra várva, mikor haladok el mellette, és amikor ezt megteszem, rögtön letámad. Akkor aztán megy a dögönyözés meg a kezem heves csócsálása, majd amikor én meguntam (ő nem nagyon szokta), megint beülök a gép elé, elvégre már nem is vagyok álmos. Eddigre általában már elvégeztem a legfontosabb otthoni teendőimet, így ilyenkor csak flangálok a neten. Valahogy feltűnően gyakran ugranak a monitoromra mindenféle twinkek meg hunkok (nem is értem, ez hogy lehet), amitől tovább nő a vérnyomásom, és ezt a lefekvés előtti utolsó cigi sem nagyon csökkenti vissza, szóval amikor ténylegesen leteszem a fejem a párnámra, nem is érzem magam álmosnak. Ilyenkor hanyatt fekve dőlök le, és úgy is maradok egy ideig, de aztán rájövök, hogy úgy nem jó, és ha mégis éppen így aludnék el, akkor általában még félálomban rosszullét jön rám, ami miatt gyorsan hasra fordulok, jobbra fordítom a fejem, és a jobb lábam általában felhúzom. Mivel az utóbbi években otthon is és a munkahelyemen is egy kicsit balra fordulok ülés közben, és ehhez már nagyon hozzászoktam (talán kicsit meg is csavarodott a gerincem), ez a pozitúra kényelmetlen számomra, ezért mégis inkább balra fordítom a fejem, átölelem a párnámat, és végül így alszom el.

A macskám ilyenkor jön rá, hogy ő most éhes (minden áldott nap), kivonul a konyhába, és egy darabig a száraz kajáját ropogtatja, amitől zeng a lakás. Ha nagyon finomat kap, akkor nem is bírja abbahagyni, mígnem annyit eszik, hogy rögtön ki is hányja az egészet, amire én felébredek, és dühtől vöröslő fejjel elindulok takarítani. Utána persze megint enni kell, mert üres a gyomra, de ilyenkor már tanul az esetből... Másik verzió, hogy jól belakik, és az emésztését zavarja az előző adag, ezért elvonul szarni. Jobb esetben ilyenkor az alom túrásával zajong, rosszabb esetben úgy dönt, hogy az már neki nem fekszik, ezért az alomtálca elé végzi a dolgát, és a sikertelen elásási kísérlettel csap zajt. Erre megint kipattanok az ágyból, összeszedem a menekülni próbáló macskát, a művéhez közel nyomom a pofáját, kap pár tockost, aztán jöhet a lapátolás/feltörlés. Éjjel egykor. Szerencsés esetben sem alul, sem felül nem távozik semmi, és nyugodtan aludhatok....

...egészen addig, amíg mondjuk arra nem ébredek, hogy nem érzem valamelyik (vagy mindkét) kezem. Életem első 25 évében sosem aludtam hanyatt fekve, most viszont állandóan azon kapom magam, hogy a karjaimmal a fejem mögött ébredek, és ilyenkor a kettő közül valamelyik rendszerint elzsibbad. Olyan rossz, amikor már mozdítani sem bírom, és a másik kezemmel kell megfogni és magam mellé tenni. Jéghideg, és olyan, mintha egy idegen ember tagját tapogatnám. Brrr. Aztán olyan is van, hogy a lábam zsibbad el, mert a hideg idő érkeztével a macskám a paplanomon alszik, jellemzően valamely alsó régiómon. Örülök neki, mert ritkán fejezi ki a ragaszkodását (kizárólag akkor, amikor úgy gondolja, hogy nem bukik le), és minden ilyen különleges pillanatot megbecsülök, de ő minimum 5 kiló, ami a lábszáramra helyeződve nem segíti a vérkeringésem. Másrészt ha valaki alszik mellettem vagy legalábbis a környékemen, akkor minden mozdulatom előtt felriadok (gondolom, hogy ne pofozzam le véletlenül), és ez a macskám közelsége esetén is így van. Vagy azért ébredek föl, hogy óvatosan húzhassam ki alóla a lábam, vagy ha már kihúztam és fázik, akkor óvatosan csúsztatom vissza a paplan alá, nehogy oldalba rúgjam szegénykémet.

Reggel aztán mindenki mindent elkövet, hogy ne aludhassak nyugodtan. Desi például 6:55-re van felhúzva, ha esik, ha fúj. Ilyenkor felkel, és mivel éjszaka rájár a kajájára, (mint nagyanyám a tortára), az reggelre számára rémisztően kevésre fogy, márpedig egy ilyen tűrhetetlen állapotot gyorsan meg kell szüntetni, ergo szőnyegtépéssel, arcba szagolással, mancsozással vagy bármivel, de fel kell ébreszteni a gazdit. Hát persze ettől még marhára nem kap kaját, de a kitűzött célt félig elérte. Ha felébredtem, akkor már lehet izgalmas dolgokat csinálni, záros határidőn belül úgyis megérkezik a reggeli. Lehet például olyat, hogy felül a tévé tetejére, és a szemközti ház tetején pihengető galambokat stíröli zaklatott nyeffegéssel. Nagyon szeretné őket beharapni, és az izgatottságát azzal vezeti le, hogy az ablak és a tévé között lógó függönyt markolgatja az egyik mellső mancsával. Erre persze megint felébredek, leordítom (Fejezd be!), aztán visszaalszom, de pontban 7 órakor megszólal a telefonom, ami az ágy lábánál levő íróasztalomon hever. Ehhez fel kell ülnöm, az ágy végébe másznom, felmarkolnom a telefont, felpattintanom a tetejét, és megnyomnom azt az egyetlen gombot, ami végleg leállítja az ébresztési mechanizmust. Előfordul, hogy azt sem tudom, hol vagyok (és kicsoda), így mellényúlok, és másik gombbal hallgattatom el. A büntetésem ilyenkor az 5 perc múlva bekövetkező újabb ébresztés. Azt lehetne gondolni, hogy ezek után már nem tudok visszaaludni, pedig dehogynem. Ilyenkor tudok csak igazán! A telefonom magam mellé hajítom az ágyra, és már alszom is tovább. Mit nekem ébresztés! A legtutibb álmok és a legpihentetőbb alvás ekkor jut osztályrészemül, de aztán a kötelességtudat és a lelkiismeret spontán felzaklat. Kezdődhet a nap.

Szerdán és csütörtökön, amikor a húgomnak már 8-ra be kell érnie a suliba, a fentieken túl még arra is felébredek, amikor ő elmegy, és bezárja maga mögött az ajtót. Eleinte mindent végigkövettem (reggelizés, fogmosás, öltözés, stb.) de most már csak a távozására ébredek. Nem állítom, hogy a nappalokkal szemben az éjszakák legalább nyugodtak és/vagy unalmasak...

(A történet kerekségének érdekében megjegyezném, hogy az addig önmagát produkáló és zajongó macsek miután bereggelizett, odakucorodik szépen az ágy sarkára, maga alá húzza a lábait, és egy kompakt kis szőrhalomként nekilát aludni. Engem már kizaklatott az ágyból, jól lakott, tehát bőven van mit kipihennie. Kis szenyó, de azért imádom.)