msn bejegyzései

Március elején foglalkozni azzal, hogy mi mindent kéne tenni az Úr 2011. évében  éppen két hónap csúszás a normálishoz képest. De ha máshogy nézzük a dolgot, akkor már január elején is elhatároztam, hogy végre — finomabban: egy év csúszással — befejezem az egyetemi tanulmányaimat, lehetőleg diplomával a kezemben, csak éppen mostanában annyira csúszok mindenemmel, hogy nem volt időm megírni.

Az elhatározás egyrészt onnan jött, hogy öt év kemény munkájának és kb. 2 millió forintnak értelmet kellene adni, hiszen mi értelme volt mindennek, ha ennyi idő elteltével semmivel sem érek többet a munkaerőpiacon, másrészt meg onnan, hogy ez a befejezetlen dolog sokkal jobban frusztrál bármi másnál, ami szintén befejezetlen. Ilyenből mostanában egyre több van. Van egy harmadik ok is: a bolognai rendszerre való átálláskor meghatároztak egy átmeneti időszakot, és aki ezen idő letelte után sem diplomázik/oklevelezik (van ilyen szó?) le, az bukta. Hogy mennyire bukta, azt nem tudom, de nem is akarom megtudni. Állítólag ez az utolsó évtől számított második év, de nálunk (szintén állítólag) az egyetem csak egy évet adott erre, nekem pedig ez most jár le. Ha valaki tájékozottabb nálam, kérem az információt tartsa magában, és ne üssön ki a kezemből egy ilyen erős ösztönzőt, nekem ugyanis szükségem van a rettegésre, hogy tényleg tutira, biztosan, visszavonhatatlanul és fenntartások nélkül a határidőre koncentrálhassak. Párszor összeomlok közben, talán egyszer el is bőgöm magam, szidom magam, hogy miért vagyok ennyire hülye, de azért remélhetőleg végül minden helyre kerül, és egy Urulu méretű szikla esik le a lelkemről. Hogy mi a határidő, azt mondjuk nem is tudom, de semmi akadálya, hogy megtudjam, ez már igazán nem nagy kunszt.

Idén (tavasszal) tehát végezni tervezek, és ehhez mindössze
- el kell küldenem egy tanárnak egy már egy éve megírt és már akkor is elküldött házi dolgozatot, hogy megkapjam rá azt a jegyet, amit már anno is megkaptam, csak valahogy nem tűnt fel a Neptunban
- meg kell írjak kétszerkét, azaz összesen kettő darab gyakorlati beszámolót, darabonként 15 oldal terjedelemben, amihez előtte persze darabonként 30 órát el is kellene töltenem a gyakorlati helyeken
- meg kell írjam a diplomamunkámat, ami minimum 40 oldal terjedelmű, és amiből eleddig csak 8-at sikerült bepötyögnöm, jó hír viszont, hogy ez még mindig nem szól semmiről, csak amolyan bevezetőféle. Hiszen ismertek... De megvan a tartalomjegyzék (a nyolc oldalhoz...), a lábjegyzetek helye, stb. stb. szóval több technikai kérdés is letudva.

Tehát a feladat adott, az idő kevés, a stressz nagy, és ezennel ismét a segítségeteket kell kérnem, ugyanis még csak 9 interjú van kész (pontosabban 8,5, mert az egyiknek elveszett a fele, de majd pótolom), amihez még készítenem kellene legalább még egyszer ennyit vagy valamivel többet. Az interjúkat msn-en keresztül készítem, személytelenül, anonim módon. Hivatkozásként becenév vagy fantázianév szerepel, az alanyoknak pedig az LMBT közösségből kell kikerülnie. A téma a költözési szokás/hajlandóság/szándék, vidékre vagy Budapestre, esetleg külföldre. Ennél fogva bárki jelentkezhet, mert bárki költözhetett már egyikről a másikra, a többi bárki meg akarhatna. De ha nem akar, az is jó, sőt. Még el kell olvasnom a már kész munkát, meg az elkészült interjúkat, és jövő hét közepétől, esténként már online is leszek, és várom a jelentkezőket, mint pók a legyet. Aki anno jelentkezett, de nem került sorra, azt kérem szépen, hogy jelentkezzen megint, aki pedig azóta olvas, és szívesen részt venne benne, annak már előre meg is köszönöm a részvételt.

Ezen kívül ha bárkinek ötlete, tippje, segítsége lenne azzal kapcsolatban, hogy a melegek (és a többiek) miért költöznek vidékről a fővárosba és/vagy külföldre, költöznek-e egyáltalán, mitől függ ez, stb.stb. olvasott valami könyvet ezekkel kapcsolatban vagy bármi, az igazán ne fogja vissza magát, mert bár a szakdoga felépítése fejben (és előzetes, írott tervben) megvan, minden ötlet jól jöhet.

Aki e-mailt akarna küldeni (ha lenne ilyen), az a qwert979 kukac freemail pont hu, aki pedig részt venne egy online interjúban, az a szakdoga979 kukac freemail pont hu címen teheti ezt meg. Az interjúkat szerdától, este 9 és 10 között készíteném, de egyéb (főleg hétvégi) időpontok is jók lehetnek. Ha online vagyok, akkor jó.

Köszönöm mindenkinek, aki segít!

A tegnap esti tetterőm reggelre némileg elpárolgott, mivel nem tudtam annyit aludni, amennyit szerettem volna. Nem volt semmi különösebb oka, egyszerűen csak felébredtem fél 9 körül, és már nem bírtam visszaaludni. Azzal nyugtattam magam, hogy majd délután hunyok egy kicsit, de csak mostanra lettem eléggé álmos ehhez, most meg már kár volna ledőlni, mert akkor éjszaka kukorékolnék.

Ébredés után egy kicsit beültem a gépem elé (csak amíg magamhoz térek), közben msn-eztem egy kicsit, és közben felidegesítettem magam. Mindig az a politika... Vagy talán nem is azzal van a baj, hanem inkább velem, amiért nehezen viselem, ha valaki nem érti, amit írok, és közben engem hülyéz le. Ezért is mondom mindig, hogy msn-en nem érdemes a közéletet boncolgatni, mivel ilyen körülmények között semmit nem lehet elég érthetően, összefüggéseiben kifejteni, következésképp a partner könnyen eltérhet a témától egy-egy szó kiragadásával. Ez pedig sehova sem vezet.

Úgy döntöttem, nem fogja elrontani egy ilyen semmiség a napomat, és inkább nekifogtam a takarításnak. Tényleg ráfért a lakásra. Először elmosogattam néhány edényt, aztán lemostam a mikró tetejét, és elindítottam egy adag mosást. A szekrényemen található dolgok közül jó párat kidobtam, elraktam, letépkedtem a virágokról a száraz leveleket, és meg is locsoltam őket. Néhány ólomkristályt felraktam a szekrény tetejére, a helyükre pedig bepakoltam a szociológia könyveimet, amik eddig a többi könyv tetején gubbasztottak. Nem is tudtam, hogy ilyen pofás kis szakmai könyvtáram jött össze az utóbbi 3 évben... Jöhetett a portörlés, ami a legkomolyabb feladat volt az összes közül. Egyrészt legalább 3 hete nem került rá sor, így a fekete szekrényemen és a füstüveg asztalomon elég jól látható nyomot hagyott az idő. Viszont látványos volt a letörlésük (csak sajnos baromi időigényes is). A múlt pénteki mosásból még jó pár vasalatlan pólóm ott lógott a vállfákon, kínai piachoz hasonlatossá téve a szobát (poros kínai piacról van szó), úgyhogy ezeket is kivasaltam. A hűtőgépen számlák, bankkivonatok álltak szanaszét, ezeket összeszedtem és helyre raktam, az íróasztalomról is lepakoltam mindent, és azt is letörölgettem.

Közben nekiálltam a Csengetett, Mylord? eddig meg nem nézett részeit fogyasztani. Tudtam, hogy ez majd helyrehozza elcseszett hangulatomat, és nem is kellett csalódnom, mivel ez a sorozat azon kevés alkotás között van, amin mindig tudok nevetni, pedig régebben már láttam az egészet (úgy 15 éve...). Akárhányszor látom, mindig meg kell állapítanom, hogy hihetetlenül fantasztikus színészeket sikerült hozzá összeszedni, baromira jól lett megírva a sztori, és a két tucatnyi, szélsőségesen eltérő jellemű karaktert is nagyon eltalálták. Az már csak hab a tortán, hogy 1927. Angliájában játszódik, ugyanis nekem a század eleji korszak nagyon bejön. Viszonylag már modern időszakról van szó, amiből még nem halt ki az udvariasság és az erkölcs (legalábbis a felső osztályokból). Ja, és a magyar szinkron tökéletességéről se feledkezzünk el. Ha valaki még nem látta, szerintem érdemes beszereznie. A pedáns inas, Mr. Twelvetrees, a kapzsi és mindig ügyeskedő komornyik, Alfred Stokes, a rendkívül együgyű szobalány, Ivy (akit a fantasztikusan tehetséges Su Pollard alakít), az alkoholista és szenilis Lady Lavender, a nyomorult sorsú, örökösen lenézett mosogatónő, Mable, Miss Cissy a leszbikus Meldrum-lány, Teddy, a folyton a szobalányok után futkosó öcs vagy Henry, az ironikus beszólásai miatt számtalan tockost begyűjtő kifutófiú kalandjai garantáltan bárkit megnevettetnek (és a többi szereplőt még nem is soroltam). 

Hat részt néztem meg belőle zsinórban, így még a takarítás ellenére is repült az idő. Sajnos túlságosan is, így közel sem tudtam befejezni mindazt, amit a mai napra terveztem. Persze amíg az ember csak felméri a terepet, könnyű mindenre rámondani, hogy "na, ma ezt is megcsinálom". Igazából még porszívózni sem volt időm, mert addigra besötétedett, pedig az nagyon ráférne a szobára (villanynál nagyon szar takarítani). Talán majd kedd este. Könyvelnem is kell még, de már ahhoz sincs idegem, vagyis inkább csak álmos vagyok hozzá.

Hát nem unatkozom, az biztos...