oltás bejegyzései

Jubileumi bejegyzéseim tartalma az öncélú örömködés szokott lenni, meg némi mazsolázás a statgép adatai közül. Asszem ez némileg most is így lesz, de azért még beletoldok utána egy kis maradékot, a közelmúltban megírt bejegyzések hiányosságait pótlandó.

Szóval 300. bejegyzés, éljen, éljen, alien, a fő'dön nem él ilyen. A 300 bejegyzésre jut 1071 komment, ami mindjárt 1072 lesz, amikor is visszabeszélek a szkinhedes bejegyzésemhez hozzászóló kedves olvasómnak. Az olvasottságom hétről-hétre nő, azaz minden második hét felülmúlja a kettővel azelőtti hét adatait, minek következtében szinte mindig a legutóbbi hónap olvasottsága a legmagasabb. Keresőkifejezések segítségével összesen 6748 alkalommal jötte(te)k ide, a blog indulása óta pedig közel 40000 volt az összes látogatás (újratöltések nélkül). Köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem, érdekesnek találja az írásaimat vagy csak annak ellenére kattint rá a blogomra egy keresőszó nyomán, hogy sejtheti, egy blogban nem feltétlenül találja meg a választ a kérdésére. Köszönöm a sok kommentet is, és akinek megjegyzése van egy-egy írásomhoz, a továbbiakban se fogja vissza magát, akár pozitív, akár negatív annak tartalma. A tavalyi évet keresések terén vitathatatlanul a "kutya" kifejezés nyerte, aztán jött a "meleg blog", ami érthető is, aztán meg a "Mester Tamás meleg", ami viszont nem, mivel én ilyet sehol nem állítottam. 100 feletti találattal szerepel még a "skinhead" szó is, a "string bugyi" viszont már csak 74-gyel, "Az átok" és a "veszekedés" pedig már ennél is kevesebbel. Persze ez csak nettó módon nézve, mivel ha összeadnám az összes alternatívát (pl. meleg blog + melegblog + blog meleg + stb.), talán változna a sorrend is. Az biztos, hogy a melegek, a melegekre kíváncsiak ÉS a szélsőjobboldali szubkultúrák, jelképek + egyebek iránt érdeklődők látogatnak hozzám a legnagyobb arányban.

Ez utóbbi lassan olyan méreteket ölt, hogy a 2009-ből eltelt alig néhány napban a "skinhead" szóval máris 54-en találtak ide (ez az összes 22%-a!), míg a "kutya" kifejezéssel csak 12-en, holott az a sorban a második. Aztán jön a Mester Tomi melegsége (amit továbbra sem állítok), meg a "meleg blog", de a szkinhedeket erősíti még néhány "vaskereszt", "bomber dzseki" és hasonlók. Valaki egyszer azzal viccelődött nekem, hogy hallottam-e, kiadják az internet teljes tartalmát, ami reklám és pornó nélkül három kötet. Ez nyilván kábé így van, de hogy azért van-e így, mert a netezők pornóra éhesek, és ki kell szolgálni az igényeiket, avagy a pornóval lehet jól keresni, a nép meg él a tálcán kínált lehetőséggel, azt most nem firtatom. Egy biztos, ha a "skinhead" az idei keresések 22%-át teszi ki, a különféle pornográf és ízléstelen tartalmú kifejezések további 50%-ot. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, "közös maszti", "néger pina", "cigány picsa", "meleg tinik" meg még "Tomi fitymája" is, mindezt 6 nap alatt. Nem kicsit perverz a nép. Erről ennyit.

Viszont eszembe jutott még néhány restanciám, ami kimaradt a Nyűgös tennivalók című bejegyzésből.

- bár az utóbbi években nemigen voltam túrázni, vagy ha voltam is, akkor téli időszakban, meg kellene újítanom a kullancs elleni védőoltásom, mivel tavaly járt le a 3 év. Nem tudom, mi van, ha fél évvel elcsúszik az ember. vajon elölről kell kezdeni az egészet, vagy ennyimég belefér?

- a hasam bal oldalán van egy anyajegy, az ágyékomhoz közel. Sajnos a kitüremkedős fajtából való, sőt, szinte fityeg, mivel a keskenyebbik oldalával csatlakozik a bőrömhöz. Ha bárhol máshol volna, maximum a bőrrák veszélye állna fenn (mint tudjuk), mivel azonban pont az övem alá kerül, ha ülök, gyakran irritálódik, nagy melegben pedig úgymond bepállik. A legkisebb probléma vele az, hogy gyantázáskor ki kell kerülnöm, nehogy letépjem véletlenül, de már ez is elég volna ahhoz, hogy elmenjek levetetni. A beavatkozás asszem csak minimális fájdalommal jár, és maximum 5 perc. Csak el kéne már mennem.

- le kell cseréltetnem a lakásban a vízórákat, mivel egy ideje már lejárt a 'szavatosságuk'. A vízművek bármikor úgy dönthet, hogy nem fogadja el a leolvasott mennyiséget, és elkezd nekem össze-vissza számlázni, amit azért elkerülnél.

- a baráti köröm néhány tagja egy pár évvel ezelőtt alapított egy betéti társaságot, és nyitott egy boltot, ami működött is egy ideig, de aztán befuccsolt. Természetesen én könyveltem a céget, ami (szintén természetesen) a csődhöz közelítve egyre nagyobb adósságot halmozott fel, főleg az APEH felé, így hát a barátaim elhatározták a végelszámolást. Csakhogy a végelszámolást nem lehet addig befejezni, amíg minden tartozás ki nincs egyenlítve, tehát az ügy azóta is áll. A tulajdonosok elköltöztek a régi címükről (én persze tartom velük a kapcsolatot), így a bankszámlakivonatokat és egyéb papírokat sem kapják meg. Patthelyzet, amiben én sem nagyon tudok haladni, pedig a bevallásokat folyamatosan be kell adni, és a végelszámolás is max. 3 évig tarthat, utána felszámolás lesz belőle (és még több kiadás). Ráadásul engem is mulasztási bírsággal sújthatnak. A barátaim részéről a fizetési szándék már éledezni látszik, de szeretném az idén letudni ezt az egész témát.

Végül a fogadalmaim közül is kimaradt egy: idén szeretnék megtanulni németül. Na nem azért, mert annyira tetszik ez a nyelv (mert nem tetszik), nem is azért, mert angolból már nincs hova fejlődnöm (pedig hajjaj), hanem mert kell még egy alapfokú nyelvvizsga a diplomához, lováriból, eszperantóból vagy a latin nyelvek valamelyikéből pedig nem óhajtok ilyet letenni. 

UPDATE #1: a könyves bejegyzésből is kimaradt, hogy Laár András: Laár pour l'art-ját is olvastam, amiről sokat nem lehet mondani. Vicces, néhol elgondolkodtató, a magamfajtára ihletdömpinget zúdító, könnyed olvasmány.

UPDATE #2: reggel eszembe jutott valami, amit valahonnan még kifelejtettem, és le akartam ide írni. De azóta megint kiment a fejemből.

UPDATE #3: a jubileumi bejegyzés tiszteletére kicsit csinosítgattam a linkfalat. Kikerült a 6 legolvasottabb bejegyzés, a legtöbb kommentet kapottaknál is 5 helyett 6 van, a bloglinkeket pedig az átláthatóság kedvéért tovább bontogattam. A bejegyzések végén ismét ott figyel a "Főoldalra ajánlom" lehetőség, ami egyébként szerintem ismét nem működik, pedig hátha néha írnék valami oda valót. 

Vasárnap, amikor pihenés helyett bejöttem dolgozni, és amikor idebent munka helyett pl. blogot írtam, a bejegyzés megírása után nem indultam ám egyből haza. Egyrészt igyekeztem menteni a menthetőt, és nekiláttam ténylegesen is dolgozni, hogy ha hétfőn megkérdezik tőlem, haladtam-e valamit, akkor fel tudjak mutatni egy kisebb kupac könyvelt anyagot. Másrészt pedig megbeszéltük a Rolanddal, hogy mivel a munkahelyemtől 50 méterre levő állatorvos éppen vasárnap délután rendel, ő szépen összeszedi a cicát, elhozza ide, aztán majd jól letudjuk az oltások egyikét.

 

Biztos, ami biztos, már előző este elővettük Desiré szállítókosarát, hadd szokja a közelségét. Ki tudja? Legutóbb, amikor kapcsolata volt ezzel a kék-szürke, műanyag dobozzal, nem volt túl örömteli számára a szituáció. Mondjuk én sem örülnék ha egy 1,5 x 1,5 méteres szobában himbálnának egy idegen környezetben, csupa ijesztő és félelmetes dolog között. Úgy tűnik azonban, hogy vagy az emlékek voltak halványak, vagy csak érezte, hogy ezúttal nincs mitől tartani, mert nyomban belemászott, aztán ott hentergett benne újra meg újra. Mellesleg mindenbe belemászik, legyen az nejlonszatyor, lepedő, takaró vagy akár az iparűzési adó bevallás A/4-es borítékja.

De attól, hogy este nem volt mitől tartania, másnap még komoly megpróbáltatás várt rá. Rolcsi út közben hívott, hogy mikor érnek ide, én pedig rögtön meg is kérdeztem, hogy bírja a cica az ideutat. Azt mondta, fél, de ha a dobozba benyúlva simogatja, akkor nem remeg annyira. Amikor ideértek, beléptünk a rendelőbe, ahol ezúttal nem két fiatal orvos fogadott bennünket, hanem egy vénember, meg egy harmadik fiatalember. A procedúra gyorsan ment, inkább csak az adminisztrációval telt el az idő. A fiatal kezelte a cicát, az öreg meg a papírmunkát. Sorra kérdezgetett, én pedig néha kabaréba illően válaszoltam.

- Neve?

- 979

- Nem a magáé, hanem a cicáé...

- Desiré.

- Desiréééé? Közben a hátam mögül a fiatal orvos:

- Kislány.

Roli meg én: - Kislááány? Kandúrnak tudtuk.

- Ja, tényleg, kandúr. Itt a kukija, csak elbújt. Nézze csak?

- Dehogy nézem!

- Volt mostanában levertség vagy hányás?

- Nekem vagy a cicának?

- A cicának.

- Nem.

- Akkor most lehet, hogy lesz.

- Nekem vagy a cicának?

- A cicának.

- Ja, jó.

Desiré aztán kapott a szájába valami féreghajtó hatású löttyöt, és amíg ezen meglepődött, a fiatalabbik doki a szurit is beadta neki suttyomban. Készen is voltunk. 5000 Ft, de ezért kaptunk még egy eboltási igazolványt, pontosabban kettőt, mivel a vénember az egyiknek a címlapját írta meg, de egy másik belsejébe írta bele az adatokat, és a bélyeget is oda ragasztotta. Gondolom, nem vett észre, hogy összefogott kettőt.

Na, hazafelé jött a tortúra második felvonása. Rolinak dolga volt, ezért ez az etap nekem jutott. Szegény cica már így is ki lehetett idegileg, én pedig minden zajra úgy reagáltam magamban, mintha szerepet cseréltünk volna a kis kedvencemmel. Minden kamionra, mentőautóra, sportkipufogóra káromkodásözön hagyta el ajkaimat, de ezúttal a metró ajtajának csukódása bebaszódása is sokkal hangosabbnak tűnt. Szegénykém úgy reszketett, hogy abba az egész doboz beleremegett.

Végül azért hazaértünk, és néhány bátortalan lépés után Desiré újra a régi, jól ismert szőnyegre toppanhatott. Ez után egy hosszú, elbújással kombinált alvás következett, de ébredés után már minden úgy ment, mint régen: pörgés 100 km/h-val.

Még nem is sejti, hogy 2 hét múlva jön az ismétlés...