olvasmány bejegyzései

1. Sikerült ismét lebetegednem, rövid időn belül harmadszor. Igazából szeptemberben is, decemberben is és március elején is megfáztam, ami azt jelenti, hogy minden (naptári) évszak kezdetén sikerült kicsinálni magam. Semmi különös, csak egy kis torokfájás, orrfolyás, gyengeség és rossz közérzet, de jó lenne, ha ezeket is megúsznám. Mindezt annak ellenére, hogy naponta literszám iszom a citromos teát és esténként kilószám eszem a gyümölcsöt, de hát nyilván már öregszem.

2. Tegnapra a Ricsinek is elkezdett fájni a torka és folyni az orra, aminek — természetesen — csakis én lehetek az oka. Igaz, hogy egy hete egymáshoz sem értünk (szinte), de hát nem kúráltam magam, mindenkivel kezet fogok és nem szellőztetek, tehát máshonnan nem is kaphatta volna el.

3. A kis Desim ma 4 éves, amiről neki valószínűleg semmi fogalma nincsen, de azért majd kap valami ajándék finomságot, esetleg egy játéknak való lófasz-izét, ami úgyis csak pár óráig köti majd le, mert az igazán jó és érdekes játékok azok, amik emberi nézőpontból szemétnek minősülnek. De azért felköszöntöm.

4. Kb. egy héten belül tegnap harmadszor döglött le az 1-es villamos, ami ilyen mennyiségben kezd frusztráló lenni. Én nem vagyok híve az "ilyen szolgáltatásért még nekik kellene fizetni, hogy igénybe vegyem..." kezdetű demagóg dumáknak, de a tegnap a villamospótlót várva magam is valami hasonlón kezdtem el gondolkodni. Ráadásul 20 perc hidegben való ácsorgás után egyetlen villamospótló jött, az is teli volt, és mire a megállóban állók egy része feltömöckölte magát rá, addigra a villamosok is újra megindultak, tehát végül teljesen értelmetlenül szívott mindenki.

5. Visszaugorva a betegséges napokra, megjegyezném, hogy természetesen pihenésre, fekve gyógyulásra semmi lehetőségem nem volt, mert — mint az ismét kiderült — nekem egyszerűen nem lehet hiányozni a munkából. Néha kezd elegem lenni ebből a helyzetből, de reggelenként (miután nagy nehezen észhez tértem) azért még mindig lelkesen vágok bele a napi teendőkbe.

6. Kérdés: meg lehet valahol nézni, hogy melyik utcában mikor lesz lomtalanítás, vagy ilyen nincsen, nehogy csak a csótányoknak legyen programnaptár? Azért lenne jó tudni, mert ágyat kellene vennem, de azt csak akkor tudom meglépni, ha a mostani (szétbaszott) példányt eltüntetem a lakásból. Ám ha mostanában nem lesz lomtalanítás, akkor mégis inkább az adótartozásomat törleszteném, szóval minden összefügg mindennel, és nem tudok lépni, amíg ez az infó nincs a birtokomban.

7. Egy könyvelőirodákat tömörítő oldal most összeolvadt egy másik hasonlóval, és felvett minket is az aktív előfizetők listájára (3 hónapra). Ez egy hete történt, és azóta vagy 12 árajánlat kérést kaptunk, bár még egy sem végződött pozitív eredménnyel, igaz, a nagyja még határidőn belül (döntés előtt) van. Kíváncsi leszek, mennyi hasznunk származik végül ebből, de ha beválik, szívesen fizetek a tényleges tagságért is.

8. Egy ideje Joseph Heller Gold a mennybe megy című regényét olvasom, ami megint egy melléfogás volt. Egyszer már olvastam Hellert (Valami történt), de az is annyira kurva unalmas és terjedelmes volt, hogy végül nem tudtam a végére érni. Kevés ilyen könyv van, és most sem tervezem, hogy leteszem, mielőtt befejezném, de azt megállapítottam, hogy Hellerrel végleg szakítok.

9. Jól gondoltam a Grindr-rel kapcsolatban, hogy csak egy három napos csoda, mivel mostanra már kutyát sem érdeklek. Lényegében ugyanaz az X ember van fenn rajta, azok közül pedig már a nagyja meg akart dugni, és mivel mindig elutasító volt a válaszom, már egy sziát sem kapok. Jó, nem lepődtem meg.

10. Mostanában egyre többször jut eszembe a kínzó gondolat, hogy ezt a blogolás dolgot ideje lenne befejezni, mert időm sincs rá, a kényszer is csak frusztrál, és már csak csupa olyan olvas, aki akár személyesen, akár mindenféle kommunikációs módokon egyébként is meg tudná kérdezni tőlem, hogy mi van velem. Persze nyilván többen olvasnak, mint ahányan kommentelnek, de róluk nemigen tudok. Mindenesetre ha a jövőben egy bejegyzésemben megpillantjátok Wass Alberttől a Záróverset, akkor szövegkörnyezet nélkül is tudhatjátok, hogy ott a blog vége, merthogy az az egyik kedvenc versem, és szerintem — a blogom szellemisége okán — kimondottan ideális végszó lenne.

Még az államvizsga környékén olvastam ezt a könyvet, és már akkor írni akartam róla, de ez azóta sem sikerült, úgyhogy csak most pótolom be. Ez amolyan fürdőkádas könyv volt, viszont a vizsgát követő viszontagságok miatt a második felét egyhuzamban olvastam el, gyakorlatilag néhány óra alatt.

Akkor azért is volt olyan jó ilyesmit olvasni, mert eleve a szociológia töltötte ki minden szabad percemet (na jó, ez azért túlzás), így nem okozott nagy törést az egyik pillanatban szukcesszióról és filtrációról tanulni, a másikban meg valami tök másra koncentrálni. A sztori ugyanis arról szól, hogy a világban elterjed egy halálos betegség (encephalitis-16), ami csak a férfiakat támadja meg, azok közül is csak azokat, akik még és már ivarérettek (azaz működik náluk a spermatogenezis). Néhány hónap alatt sikerül is a Föld férfilakosságának átlényegülni a másvilágra, így viszont egyéb súlyos problémák is elterjednek, például gazdasági összeomlás, munkaerőhiány, politikushiány és a többi. Néhány fontos személyt sikerül azonban megmenteni és ún. PZ-kbe (protected zone) menekíteni, hogy fontos tudományos kutatásokat végezzenek, főleg az újdonsült betegséggel kapcsolatban. Ezek közé tartozik a könyv főhőse is, aki egyébként már előre figyelmeztette a vezető politikusokat, hogy mi fog történni, de persze azok szartak a fejére. Hogy a védett zónában levő tengődés valóban kimenekítés-e vagy sokkal inkább amolyan koncentrációs táborba zárás, az már más kérdés, főhősünk (és társai) legalábbis sokkal inkább éli azt meg az utóbbiként. Már csak azért is, mert az USA elnöke a sajnálatos események következtében egy férfigyűlölő leszbikus lesz, aki nem is annyira akarja, hogy felfedezzék a vírus ellenszerét. Na vajon miért nem? Azt viszont jobban szeretné, ha sikerülne egyrészt a klónozás technikáját másrészt a férfi meddőséget okozó szer suttyomban történő elterjesztését feltalálni.

A férfiak ugyanis nem pusztulnak ki egytől-egyig. Egy részük ugye PM, azaz védett férfi lesz, más részük önként kasztráltatja magát, hogy életben maradjon, vagy sebészeti úton vagy egy növénykivonattal, és persze ott vannak még az öregek meg a gyerekek, akik valamilyen módon mind az elnök asszony riválisává válhatnak. Ezt pedig ő nem annyira szeretné. A sztorinak nem is annyira az összeesküvéses politikai szála az érdekes, sokkal inkább az elképzelt új világ folyamatainak leírása, ezt utaltam az előbb a szociológia témakörébe. Milyen az, amikor az évezredeken keresztül elnyomott női nem egyszer csak kiszabadul a rabigából, hogy a férfiak fejére nőjön? Milyenek a női katonák? Hogyan reagálnak a vallások? Milyen az új hierarchia? Az elnöknő hatalmának megdöntése és a vírus ellenszerének felfedezése után milyenné válik az új világrend? (Utóbbira egy egyszavas tipp valakitől? Két helyes választ is elfogadok.) Merle ezeket mind zseniálisan vezeti le.

Szóval aki szereti az ilyesmit, annak a Védett férfiak kimondottan ajánlott.