pénz bejegyzései

A hosszas blogszünet után talán nem szerencsés, hogy egy ilyen unalmas bejegyzéssel jelentkezem újra, de telik az idő, és megint el fogok csúszni, mint két évvel ezelőtt. Úgyhogy most gyorsan letudom a vállalt penzumot, aztán reménykedem, hogy lesz időm érdekesebb dolgokról is értekezni (amiket majd jól szét lehet trollkodni).

Mire pocsékolódott el tehát a márciusi fizetésem?

Kaja (19,53%): érdekes módon idén még minden hónapban ugyanakkora arányt tett ki az élelmiszerre költött pénzösszeg, holott abszolút értékben (forintban) más és más összegekről van szó. Ha több a fizetésem, többet eszem? Vagy csak drágábbakat? Inkább utóbbi lehet. Szerintem ha főzök, akkor olcsóbban megúszom a kajálást, mások szerint viszont olyan magasak az alapanyag árak, hogy ezzel sem lehet már sokat spórolni. Szerintetek melyik az igaz?

Cigi (5,36%): mit lehet ehhez hozzátenni? Még mindig dohányzom, és még mindig ugyanannyit, mint eddig. Mondjuk januárban kb. 3 dobozzal többet szívtam el, mint máskor, de nyilván többet is voltam szórakozni, esetleg többet flangáltam a városban. Mivel viszont nyilvános helyekre viszonylag ritkán járok, az április 1-el életbe lépett dohányzásellenes rendelet sem fog a cigipénz mértékén csökkenteni.

Macska (2,72%): most a korábban betárazott száraz kaják és az alom is elfogyott, ezért mindenből venni kellett. Ezért kicsit több, mint máskor.

Rezsi (17,43%): márciusban a legnagyobb fűtésszámla ellenére is csökkent a rezsim, mivel februárban minden halmozódást, elmaradást letörlesztettem, így csak a havi kiadásokat kellett finanszírozni. Meg aztán a víz- és csatornadíj sem ebben a hónapban aktuális, így ennyivel is kevesebb volt a végösszeg.

Szórakozás (7,67%): a januári és februári mozidömping után márciusban jóval kevesebb alkalom fogyasztotta a pénztárcámat, volt viszont pár buli. Ezek leginkább házibulik, de volt egy félresikerült éjszakázás és egy spórolós Madonna-buli is, amik viszont kompenzáltak. Az ilyen célra előirányzott keretet így sem léptem túl.

Szerzemény (0,2%): itt viszont az előirányzat közelébe sem értem. Másra kellett a pénz, így csak a szokásos, heti Magyar Nemzet Képeslapokat vettem meg. Majd pótolom.

Test (8,8%): rendszeresen kondizni továbbra sem sikerült, amiről a pénzhiány mellett legfőképpen az időhiány tehet, de azért két alkalommal elmentünk, csak úgy mutatóba (meg nézőbe). Ezek mellett a havi fodrász és egy újabb fog megcsináltatása még befért.

Háztartás (0,4%): fogkrém, zsepi, szemeteszsák, semmi extra. Majd áprilisban...

Ruha (0.0%): a százalékérték mindent elmond...

Egyéb (37,84%): a március hónap fő anyagi célkitűzése az volt, hogy a még tavalyról hurcibált adótartozásom lehető legnagyobb részét kifizessem végre, mert frusztráló azzal a tudattal élni, hogy tartozásom van. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nem érzem magam szabadnak addig, amíg tudom, hogy a pénzem egy része valójában nem az enyém. A tartozás pedig már jó ideje ott lógott, mivel tavaly sem a magán- sem a céges pénzügyeink nem voltak a legrózsásabb állapotban, éppen ezért kellett az egyéni vállalkozásomból egy nagyobb összeget átszámlázni a cégbe. Ott levontuk az ÁFÁ-t (kis lélegzethez jutottunk), aztán bíztam benne, hogy a nálam keletkező EVA-kötelezettséget is hamarosan be tudom fizetni. Teltek a hónapok, és én csak egyre bizakodtam, de az anyagi helyzetem, nemhogy javult volna, de tovább romlott. Így jött el az idei év, amikor is a volt főnököm kifizetése után már több jutott magunknak, így elkezdhettem befoltozni a 2012-ben ütött lyukakat. Először egyéb sürgős dolgok kerültek sorra, és most végre a NAV felé fennálló tartozásom kb. 90%-át is letudtam. Maradt még az a 10%, meg a Fővárosi Önkormányzat felé egy 10-15%-nyi összeg, ami a május hónap terve, vagy ha az április nagyon megszalad (van erre esély), akkor azé. Ha még a hátralevő fogaim javítgatásának is a végére érek, végre elkezdhetek előre felé nézni, és akkor a stressz szintje is csökkenni fog bennem. Már csak kis türelem kell...

... ahogy egy következő, normális bejegyzéshez is.

Továbbra is lelkesen jegyzetelem minden elköltött forintomat. Még nem unom, de ilyen gyorsan még nem is szoktam feladni dolgokat. Majd év végén, na, akkor már nyűgnek fogom érezni. Szerencsére most nem kell a nyugta nélküli kiadásokat észben tartanom (és egy részét a lejegyzésig elfelejtve, az összképet torzítani), mert az okostelefonomba 3 mp alatt berögzítem. Milyen hasznos jószág...

Nos, mielőtt belemennék az unalmas statisztikába, a februári kép kontúrjait azzal festeném meg, hogy elmondom, nekem ez a hónap a legbővebb a bevételek terén, mivel ilyenkor számlázzuk ki a partnereknek az évzárási díjat, ami +1,5-2 hónap könyvelési díjával egyenlő. Ilyenkor mi is egy kicsit mélyebben nyúlunk a kasszába, főleg a tavalyi, ínséges hónapok után, azonban ami könnyen jön, könnyen is megy, mert ugyanezen hónapok miatt a pénznek bizony számos helye van. A lényeg ebből persze csak annyi, hogy a többi hónaphoz képest a február nem jó hasonlítási alap, mivel sem a bevételi, sem a kiadási oldal nem feleltethető meg a többi hónap azonos adatának (kivéve a kaját, a cigit és a macskát). És akkor most lássuk, merre is folyik el az a fizetés:

Kaja (19,29%): úgy tűnik, az élelmiszer tovább drágult, mivel — bár én többet nem ettem, mint máskor — mégis 20%-kal nőttek a kajára költött kiadásaim. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy elég sok zöldséget és gyümölcsöt pusztítok el (van, hogy egy nap megeszem egy kiló narancsot), azok meg most igencsak borsos áron kaphatók. A ház melletti CBA-ban egy kiló paprika 1000 Ft, egy kiló kígyóuborka 700. Nonszensz!

Cigi (4,6%): a cigi a jövedéki adó emelése miatt kb. a hó közepétől 10%-kal drágább lett, mint korábban. Én kék Multifiltert szívok, ami eddig 640 Ft-ba került, most viszont már 700. Mondjuk úgy kell nekem, minek szívom? Ennek ellenére a februárban dohányzásra kidobott pénz abszolút értékben mégis csökkent, ami talán annak köszönhető, hogy egy csomó helyen már tilos rágyújtani. Vagy csak arról van szó, hogy ez a hónap két nappal rövidebb volt, mint a január (ami önmagában mégsem magyarázat, de ehhez látni kell a számokat).

Macska (1,4%): a kis Desi most sem evett többet, mint máskor, ezért a rá költött havi összeg csak egy zsák alommal kevesebb. Majd a március hónap megint több lesz, mivel almot például mindjárt veszek neki (jó drága, bassza meg), ha ezt a bejegyzést befejeztem.

Rezsi (22,86%): mint azt korábban írtam, végre utolértem magam a lakás számlái terén. A téli fűtésszámlán és a közösköltségen felül kifizettem két tv+internet számlát, két villanyszámlát, egy Díjbeszedőt (ami januári volt), és a 23 forintos első mobilszámlámat. Ez kurva sok pénz volt, de végre vége a tartozások miatti lappangó frusztrációnak.

Szórakozás (6,9%): legalább 4 filmet néztünk meg moziban, voltunk színházban, lakásavatón, spontán összejövetelen, és én is visszahívtam pár barátunkat, szóval februárban sem unatkoztunk. Mégis kevesebb ment el minderre, mint januárban. Az élményeket (mozi, színház) meg apránként megírom.

Szerzemény (2,63%): tartom az év elején eltökélt minimum mennyiséget a könyvek, CD-k és DVD-k terén. Ezúttal egy filmet vettem magamnak, egy olcsó PC-s játékot, a szokásos Magyar Nemzet Képeslapokat meg az új mobilhoz egy tokot és egy fülest.

Test (27,9%): ezen rubrika legnagyobb részét a két fogam megcsináltatása tette ki, így fordulhatott elő, hogy februárban többet költöttem a testemre, mint bármi másra ebben a hónapban. Sőt, azt is mondhatnám, hogy többet, mint sok ember havi jövedelme... Viszont voltam még háromszor squasholni, végre a konditerembe is betettem a lábam, meg a szokásos fodrász is ott figyel a részösszegek között.

Háztartás (1,67%): ezt a rovatot sokszor olyan értelmetlennek érzem, mivel a tartalma mindig elenyésző az összes többi másikhoz képest. Lehet, hogy legközelebb (ha csinálok még ilyet) egyszerűen a rezsihez csapom. Pár vicek-vacak dolgon (alufólia, vécépapír) kívül egy habzsák és egy mérőedény szerepel benne, ami utóbbi viszont ge*i drága volt. A Vasedényben vettem, ami köztudottan nem a legolcsóbb hely, de nekem rögtön kellett, mert a vendégváró sütit mindenképpen meg akartam csinálni, az ár meg nem volt rendesen feltüntetve, így csak a pénztárnál ocsúdtam, hogy most fizettem ki 3000 Ft-ot egy darab vonalkás műanyagra. Igen, még felnőtt fejjel is képes vagyok ilyenekre...

Ruha (9,66%): a jövedelmi helyzetem javulásának egyik fokmérője, hogy ebben a rubrikában is van adat. Három alsógatya, egy farmer, egy cipő és egy alkalmi nadrág (nekem munkanadrág) gazdagította a szekrényem tartalmát.

Egyéb (0,3%): ide kerül minden, ami semelyik másik oszlopba nem való. Volt egy utazás anyámékhoz, plusz az ajándék, amit vittem nekik, meg az erkölcsi bizonyítvány igénylésének illetéke (amit még nem hasznosítottam, mivel a kérőlapot nem küldtem el).

Márciusban újra költünk!

Szívesebben írtam volna címnek "Szökőnapi izomláz"-at, de akkor egy tucat kommentet kaptam volna, hogy de hülye vagyok, amikor azt sem tudom, hogy a szökőnap 24-én van és nem 29-én, de egy a lényeg: ez a plusz egy nap nagyon kellett.

Ilyenkor, februárban egy tonna bevallást kell beadni a havi teendőkön túl, és ezek elkészítése mind a rendes munkanapok tennivalóitól veszi el az időt. Így alig marad munkaóra a rengeteg csipcsup dologra, meg a könyvelésre, az e-mailekre, a tanácsadásra áhítozó ügyfelekre és a többire. De hétfőn lezárult a bevallásozás, ma a kötelező kamarai regisztrációk ügyintézése, és a plusz napnak köszönhetően sikerült a könyvelt anyagokat lefűzni, az idei dossziékat megnyitni, a rendezetlen (és kevésbé fontos)e-mailek közül jó párat megválaszolni, szóval örülünk. Holnap meg kezdődik az új hónap a szokásos ügymenettel: számlázás, bérszámfejtés, iparűzési adó előlegek diktálása, könyvelés, havi ÁFA, még könyvelés és talán pár beszámoló. Huhh, már előre félek.

A cég anyagi helyzete februárra vetítve továbbra is stabil, bár a kinnlevőségeink megint nőttek. Jó néhányan nem tudtak most fizetni (tipikus februári dolog), de ezek java része márciusban és áprilisban utoléri magát, így nem izgulunk különösebben. Mi viszont minden aktuális kiadásunkat teljesíteni tudtuk, sőt, néhány régebbit is. Befutott pár tavalyi tartozásunk, így nemcsak beruházásra futotta, de az új hónapot sem nullán kezdjük. Közben az állandó partnereink száma 72-re nőtt, de bízom benne, hogy nem állunk itt meg.

A cég anyagi helyzetének javulásával az enyém is pozitív irányba változott. Utolértem magam a rezsi tekintetében, két újabb fogamat tudtam megcsináltatni (az egyik megint elég drága volt), nem kellett kuporgatnom, és még ruházkodásra is futotta a leértékeléses időszakban. A cég felé fennálló tartozásom harmadát is letudtam, de sajnos az adótartozásom még mindig ott figyel (bár, kb. a felére megvan a keret). Hiába, nincs az a pénz, amit ne tudnék elkölteni...

Ami pedig a legjobb hír, hogy tegnapelőtt végre ismét elkezdtünk kondizni, igaz még csak egyszer voltunk. Holnap elvileg újra megyünk, most azonban másik terembe. Mivel a Ricsi már jó ideje elköltözött a Ráday utcából, semmi nem indokolja, hogy továbbra is az ottani edzőterembe járjunk. Az időm elég szűkös, ezért arra gondoltam, hogy ha sikerül egy olyan helyet találni, ami a munkahely-lakás útvonalra esik, és a Ricsinek sincs messze, akkor át kellene szokni oda, mert alkalmanként 30-40 perc megtakarítás is nagyon jól jön. Első nekifutásra tehát a Duna Plázában levő Aréna Fitnessbe mentünk, mert annak a legkedvezőbb a fekvése. A terem sem volt előttem teljesen ismeretlen, mivel alkalmanként squasholni is oda szoktam járni, de az edzőtermi részét eddig nem próbáltam. Előzetesen többen mondták, hogy elég zsúfolt, mert munkaidő után rengetegen járnak oda, de gondoltam, egy próbát megér. Hát sajnos igaza volt az ismerőseimnek, mert tényleg ge*i sokan vannak, azazhogy a terem viszonylag kis alapterülete miatt érezni a szörnyű zsúfoltságot. A gépek szépek és újak, a kézi súlyok markolatáról sincs lekopva a borítás, ennyi emberre ennyi eszköz azonban kevés. Nem találtunk például olyan padot, amire hanyatt lehetne feküdni, és ha ketten is ugyanazt az izomcsoportot akarják edzeni, amit mi, akkor máris gondok akadnak. Az edzőközönség meg hát nem annyira csábos, ami végül is nem olyan lényeg (elvégre edzeni megyünk, nem dugni), bár pihenés közben hasznos, ha ez ember kellemes megjelenésű fiatalembereken tudja a szemét legeltetni. Kb. egy srácot láttunk, aki magas, jó tartású, és gyönyörű teste van, amiben az a vicces, hogy ezzel a sráccal egy héten háromszor utazom a villamoson. Ruhában látva is feltételeztem róla, hogy lenne mit stírölni alatta, de így, trikóban látva minden várakozásomat felülmúlta.

Mondjuk félő, hogy le kell mondanom a látásáról, mert holnap egy újabb edzőtermet próbálunk ki, ezúttal a Dózsa György úti metró-megállónál, hátha az egy kicsit nagyobb. Csak múljon el addig ez az irgalmatlan, február végi izomláz...

1. Ha már Hamar megtapasztaltam az okostelefon egy nagy hátrányát: naponta kell tölteni, mert a nap végére lemerül. Sőt, ha kicsit nagyobb a tervezett igénybevétel, töltő nélkül nem is szabad elindulni otthonról. Viszont jó volt megnézni rajta a Volán-menetrendet, üzeneteket váltani a buszon ülve, ránézni a FB-profilra, élvezni a bepróbálkozásokat a Grindr-en, meg ilyenek. Valamit valamiért...

2. Ha már Grindr, már vagy öten a második mondatban rákérdeztek, nem szexelnék-e velük, volt vagy egy tucat "szia" meg "hi", pár "hű, de közel vagy", néhány "sexy guy", egy pedig lábtartónak és cipőnyalogatónak ajánlkozott (arcképes profillal)...

3. Ha már okostelefon és Grindr, jól tettem, hogy anyámékhoz látogatva átmenetileg lekaptam a készülékről, mert biztos voltam benne, hogy anyám férje rögtön végigmutogattatja az összes funkciót, letöltést és menüt. Eddig 'mire jó az?' volt, de láttam a szemében a csillogást, ami a hasonló kütyük láttán szokott megjelenni benne. Állítom, hogy mire legközelebb megyek, már neki is lesz egy...

4. Ha már anyámék, megint megállapítottam, hogy a csak úgy vitt ajándékok mindig nagyobb sikert aratnak, mint az alkalmakra vásároltak. Most vittem egy tortaformát, amit a Matchban való vásárlásokért kapott pontokból lehet olcsóért megvenni, meg egy üveg bolti pálinkát, ami anyám szerint a lehető legjobb választás volt. Előbbi azért volt jó, mert a szűkös keretek és anyám férjének világnézete eredőjeként sosem futja konyhai eszközökre, így szegénynek mindig valami ütött-kopott vacakkal kell boldogulnia, utóbbi meg azért, mert bár éppen pálinkafőzés ment ezerrel (és ilyen értelemben Dunára vizet volt a vétel), anyu férje mégis baromi kíváncsi, hogy a saját 'főztje' és a bolti között vajon milyen különbség van, DE sosem adna pénzt a boltiért. Szombaton vittem, és mire vasárnap felszálltam a buszra, már alig volt az üveg alján...

5. Ha már busz, milyen dolog már, hogy megint fél órát késett a járat, miután legutóbb még ki is maradt egy, egy az egyben? Azt hittem már, hogy nem is jön, aztán mégis befutott, de csak engem vett föl (teli volt), meg egy megállóval később egyetlen embert, a három várakozóból. Ez is milyen dolog már, hogy bejelenti a sofőr, hogy csak egy utast hajlandó felvenni, holott mindhárom felfért volna a buszra? Ezt megteheti? Még szerencse, hogy nem volt olyan cefet hideg az idő, mint karácsonykor...

6. Ha már időjárás, végre fellélegezhetünk egy kicsit, a 16 fokban élő anyámékkal egyetemben. Szombaton napsütés, tavaszi szellő, és még ma is 8 fok volt Zuglóban. Szépen el is olvadt a hó...

7. Ha már olvadás, megfigyeltem, hogy a nagy hóban gyalogolva sokan inkább hajlamosak eldobni a szemetüket, mint máskor, melynek tárgyi bizonyítéka olvadás után tárulhat a szemünk elé. De vajon honnan bukkan elő ilyenkor az a temérdek kutyaszar...?

8. Ha már szar, akkor átköthetek a munkára is, ami ma mondjuk pont nem volt szar, mert egy nap alatt kettőt haladtam. Nem tudom, mi ütött belém, de nagyon belelendültem, és megcsináltam vagy 15 bevallást (is), merthogy most annak van szezonja. Meg aztán dolgozni is kell, ha az ember költeni akar...

9. Ha már költés, akkor költöttem egy verset elmesélem, hogy ma elköltöttem némi pénzt, elmentem ugyanis az Aréna Plázába, élni a leértékelések lehetőségével. A Pull&Bear-ben vettem egy farmert, az egyik elnyűtt helyére, a Zarában egy nadrágot, hogy variálhassam az alkalmi viseletet, a Berskában pedig egy pár cipőt, ami leértékelés nélkül sem volt rossz árban, de a pénztárnál kiderült, hogy még annál is olcsóbb. Ne mindig csak a rezsire menjen el a pénzem...

10. És ha már rezsi, februárban végre nemcsak az előző havi számlákat tudtam kifizetni, de az aktuálisakat is. Igaz, a UPC-re pont nincs elég pénz a számlámon, de majd fizetek be, ezt is átutalom, aztán képletesen leporolom a tenyeremet.

Mint korábban azt már említettem, idén januártól ismét vezetem az összes (vagy legalábbis minél több) pénzmozgásomat, akárcsak két évvel ezelőtt. Ha valahol valamit veszek, azt vagy megjegyzem, vagy optimális esetben elteszem a blokkot, és a nap végén egy szép kis táblázatba felvezetem a megfelelő rubrikába. Hó végén összesítem, tudomásul veszem, aztán megosztom veletek.

Most viszont nem lesz grafikon, meg mélyreható elemzés, csak egy arányszám, és néhány kiemelt tétel. Mindezt persze forint összegek nélkül. Ami különbség még, az az, hogy a kategóriák nem minden esetben megfeleltethetőek a két évvel korábbiaknak, például nincs külön lottó sor, van ugyanakkor egy "szerzemény" nevezetű (plusz külön egy "ruha") kategória, amibe az olyan dolgok kerülnek, amiket hosszú távra vettem, nem használódnak el, és ideig-óráig örömet okoz a birtoklásuk. Na, akkor lássuk:

Kaja (20,5%): na, erre nem sokat lehet írni, max. annyit, hogy az összes kiadásom ötöde megy el a kajára. Ennek fele kb. az én nap közbeni fogyasztásom, másik fele pedig a kettőnk vacsorája, plusz a hétvégi kajálásunk. Drágaság van kérem, meg aztán idén még nem kaptam kajajegyet (amit ingyennek veszek a táblázatban).

Macska (6,9%): szerencsére pár hónapja nyílt egy kutya-macska eledeles üzlet a közelben, aminek a vonzereje az olcsóság. Whiskas és Royal Canin tápokat is 60%-on lehet ott venni, így pl. egy 4-es alutasakos macskakaja 375 Ft, míg mindössze 30 méterre onnan, a Matchban ugyanaz 525. Nem mindegy. Így aztán a minőségi cicaeledeleket is viszonylag olcsón tudom megvenni, ergo nem sajnálom őket a Desitől.

Rezsi (24,1%): ez a második legnagyobb tétel az év első hónapjában, pedig még mindig csak az előző havi számlákat fizetem (azaz még mindig nem jutottam odáig, hogy az előző és az aktuális havi számlákat IS egyszerre kifizessem). UPC, fűtés, villany, víz, bankköltség, bérlet, kb. ezek szerepelnek a listán. A bérletet idén elvileg téríti a cég, de tavalyról nálam maradt egy 10-es, így én most azt nem adtam vissza a bérletért cserébe.

Szórakozás (12,6%): ez az egyik, amiért érdemes dolgozni és élni. Januárban volt 3 mozizás, minimum két házibuli, blogtalálkozó, és még előre ki is fizettem egy szállásdíj előleget meg két színházjegyet. Holnapután 'váltom be' ezek közül az egyiket, a L'art pour l'art Társulat jubileumi előadására. A bulik költsége egyrészt a fogyasztás, másrészt a taxizás. Fene a kényelmes valagam...

Szerzemény (2,8%): itt most a szokásos Magyar Nemzet Képeslapokon túl 4 könyv szerepel, amiből kettőt (utalványok beváltásával) gyakorlatilag ingyen vettem, a másik kettő meg jó drága volt. A Dragonlance-sorozat egy újabb trilógiájának 2 kötetéről van szó, amit a közeljövőben egy újabb trilógia fog követni (a tervek szerint).

Test (28%): fodrász, néhány kozmetikum, meg a bazi drága fogam.

Háztartás (0,9%): ez anno is elég soványka volt, és az oszlop ezúttal is csak egy új fogkefét, papírzsepit meg némi vécépapírt tartalmaz.

Ruha (0%): erre most nem futotta...

Egyéb (0,7%): csak egy bélyegzőgumi, amit azért kellett csináltatnom, mert idén kiléptem az EVÁ-ból, így változott az adószámom.

Ennyit a januárról...

UPDATE: aha, a cigi meg kimaradt. Ez 6,9% volt ebben a hónapban, ami sajna arányában is és abszolút értékben is sok. Pedig nap közben nem is dohányzom, csak este meg reggel (leszámítva persze a hétvégéket).

1. Hú. Az utóbbi egy hét úgy elröpült, hogy szinte észre sem vettem. Ez abból a szempontból jó, hogy már megint hétvége van, másrészt viszont így hamar eltelik az életem, megöregszem és kimúlok. Blogot olvasni egyáltalán nem volt időm, és sajnos írni még annyi sem. Most pótolom.

2. Odabent megint baromira felszaporodott a munka, ami jó, mert unalmas lenne, ha csak ülnénk és várnánk, hogy betoppanjon végre egy ügyfél, de most már nemcsak érzem, hanem hangot is adtam neki, hogy ezen a szinten már kezdem nem bírni. Komolyan. Megint négy új ügyfelünk van, meg egy alkalmi, de elég munkás megbízásunk, plusz indul a bérszámfejtés (az új törvényekkel), az éves ÁFA, a szakképzési hozzájárulás bevallása, az egyéni vállalkozók SZJA-bevallása, és egyéb dolgokat is intézni kellene. Hol enerváltan, hol aktívan küzdök, hogy naprakészek legyünk, de már mindent az eddig megszokottnál csak kb. 2 nappal később tudok megcsinálni (persze még mindig határidőn belül), és egyre kevésbé tudom garantálni azt a minőséget, amit eddig megszoktak tőlünk. Minden kész és hibátlan, de a gondos odafigyelésre nem marad idő.

3. Így ha még 4-5 valamire való ügyfelet sikerül begyűjteni (mondjuk őszintén szólva annyi új ügyfelünk van, hogy már lassan azt sem tudom, ki kivel van), felveszünk egy új alkalmazottat, de egyelőre csak 4 órában. Az anyagi helyzetünk most stabilnak mondható, és ha az év végéig nem történik valami nagy gebasz, akkor nyugodtak is lehetünk, ez a stabil helyzet azonban ingatag, mivel fluktuáció most is van, és amíg csak kis ügyfelek jönnek (havonta pár számlácska valami kis melóról) nem merünk nagyon virgonckodni. Ezért nem veszünk fel már most valakit, mert ha kiesik egy nagy vagy több kis ügyfelünk, kénytelenek leszünk elküldeni őt, az meg mindenkinek kellemetlen. De hamarosan!

4. A céges anyagiak stabilizálódásával és a hó elejével az én helyzetem is nagyban javulni látszik. Remélhetőleg most egy jó időre (nem merem azt álmodni, hogy örökre) elfelejthetem a számolgatást meg a kuporgatást. Csak bírjam megállni, hogy hirtelen bevásároljak minden "szükséges" dolgot.

5. Megint voltam fogorvosnál. Ezúttal a jobb alsó 7-est tömte be, meg a 6-ost furkálta ki, mert abba is inlay jön majd. Kicsit csúszott az előző pácienssel, ezért nem gondoltam, hogy végül mindkét fognak nekilát, de mégis bevállalta. Ennek nagy előnye, hogy a hosszadalmas fúrás után vettem csak észre, hogy egy nekifutásra rögtön mindkét szenvedést letudtam, és abba lehet hagyni a fájdalomtól való rettegést, mert most nincs több belőle. A tömés viszont most magas lett, és már kezd is tőle fájni a fogsorom, de sajna még másfél hetet várnom kell a korrekcióig.

6. Kaptam egy bírósági idézést, így április végén azt is megtapasztalhatom, milyen adócsalás ügyében tanúnak lenni. Mondjuk kihagytam volna... Egy réges-régi ügyfelünk keveredett (megalapozott?) gyanúba, de jóval azután, hogy elment tőlünk, azaz elküldtük, mert nem fizetett. Valami tőzsdei kavar volt, részvények, ki tudja, mi még, aztán elkapták. Én úgy jövök a képbe, hogy anno én könyveltem (mint csicska kis alkalmazott a cégnél), és a nevem szerepelt a beküldött bevallásokon. Vélhetőleg nem fognak ott fogni.

7. Péntek délután/este senki ne menjen a Tescoba, ha jót akar magának. Én újra és újra elkövetem ezt a hibát, és mindig meg is bánom, de hát mit csináljak, ha megint csak akkor volt erre időm? Nem tudom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye és figyelmetlen, vagy csak a Tescoba járó emberek, de tényleg kurva bosszantó, hogy a sok suttyó miatt ha nem közlekedsz agresszívan, nettó fél órád megy el azzal, hogy mindenkit magad elé engedsz, és/vagy arra vársz, hogy húzzák már végre odébb azt a kurvakibaszott kosarat.

8. A sok üléstől vagy tudomisén, mitől, de múlt hét végén elég csúnyán bedurrant a derekam. Nem emlékszem, hogy nehezet emeltem volna, és topokat sem hordok a mínusz 10-ben, ezért tippeltem az állandó ülés+rossz tartás kombóra. Két napig kicsit előre dőlve közlekedtem, és egyes mozdulatoknál elég nagyokat ugrottam (a fájdalomtól), és bevallom, meg is ijedtem kicsit, de végül szerencsére elmúlt. Mozogni is kéne már, úgyhogy mindjárt indulok squasholni.

9. Nem is tudtam, hogy egyes esetekben a macskák is használhatók időjárás-előrejelzésre, de a sajátom most rádöbbentett erre. Egész ősszel és decemberben is hiányoltam, hogy nem zabál két pofára, merthogy a macsekok télre általában felhizlalják magukat. Gondoltam, biztosan csak nekem nem tűnik fel, vagy a mindig megrakott tálkái biztonságában elszunnyadt az ösztöne (ha van ilyen), de aztán csak kiderült, hogy nem érezte a zabálás alapos okát...egészen a múlt hétig. Akkor aztán napokig mindenből duplán kért, és lőn, meg is jöttek a kemény fagyok. Ilyenek ez a cicák, már csak az a kérdés, hogy honnan a szarból tudják, mikor lesz kemény a tél?

10. Hétfőn és kedden nem indult túl jól a napom, mivel az egyik reggel a metró döglött meg, a másik reggel meg az 1-es villamos. Jól fel is kúrtam az agyam ezen, és ez jól megalapozta mindkét napomat. Aztán már előre rettegtem, hogy a hidegek miatt ez egy darabig sztenderd állapot lesz (hol ez robban le, hol az nem indul), de nekem legalábbis nem volt ilyennel több gondom a héten. Maradjon is így a jövőre nézvést is! (Nem fog...)

1. Végre kész az új fogam. Jobb, mint újkorában, ami azt jelenti, hogy ránézésre senki nem mondaná meg, hogy valaha is kezelték, még a tömés színe is stimmel, a maradék foganyaghoz és a szomszédos fogakhoz viszonyítva. Egy kicsit ugyan még magas, de azon lehet javítani, és végre úgy ehetek a bal oldalon, mint régen. Vigyáznom sem kell, mert az 55 ezer forintos kezelés után nem kell tartani töréstől vagy egyéb rongálódástól. Még jó...

2. Mostanában egyébként nemcsak nekem van problémám a fogakkal, hanem a titkárnőnknek is, ami egyrészt azt jelentette, hogy ma ugyanabban az időben, a város két különböző pontján tátottunk, másrészt meg azt, hogy az utolsó egy órában csak egyetlen kolléga tartotta a frontot az irodában (a társam egész napos továbbképzésen ült).

3. És még fog, akkor is, ha már unalmas. Jövő héten ugyanis újabb forduló, ezúttal magasabb sebességen: a JA6 és JA7 egyszerre lesz szétfurkálva. Egyikben töméscsere, a másik pedig a mostani sorsára jut majd. Remélhetőleg, mert a gyökérkezelés is képben van...

4. Ismét 300 Ft alatt van az euró. Egyrészt most nem hallom a károgókat (ilyenkor biztosan bosszúsan lapítanak), másrészt azon gondolkodtam, hogy ha lenne pár — mondjuk 6 — millió szabadon felhasználható pénzem, vennék belőle 10-20 ezer EUR-t, aztán kb. két hét múlva eladnám mindet az akkori árfolyamon, és ezzel keresnék is pár százezer forintot, munka nélkül. Így megy ez manapság a megfelelő körökben...

5. Viszont sajnos nemhogy pár millióm, de pár tízezrem sincs, mivel — valljuk be — ebben a hónapban túlköltekeztem. A januári fizetésem több volt ugyan, mint az utóbbi két évben bármelyik hónapban, de egyrészt kifizettem egy csomó rezsit, másrészt a fogam (már megint...) kezelésének költsége sem volt elhanyagolható. Plusz blogtali, mozizások, szállás-foglaló áprilisra, színházjegy februárra és márciusra...szóval elment. Most meg jöhet az egy hetes számolgatás, mint a — nem is olyan — régi szép időkben. Pedig úgy elszoknék már ettől...

6. De legalább a céges pénzügyek a legnagyobb rendben vannak, hiszen minden kifizetve, és még várunk pár tartozó ügyfelet. Ha ezek közül 2-3 még ebben a hónapban betoppan, a 2012-es kinnlevőségeink a nulla felé fognak konvergálni. A megelőző két évben felhalmozottak persze attól még ott vannak...

7. A kilátások sem rosszak, mivel az elmúlt 1 hónapban (úgy december közepétől) kb. 22-25 ügyfél jelentkezett könyvelésre vagy kért árajánlatot, és ezek egy töredéke — úgy néz ki — nálunk is köt majd ki. Sajnos csak töredéke, és ha kicsit tapasztaltabb lennék, vagy marketing irányba képezném magam, talán azt is meg tudnám mondani, a többi miért nem, vagy mi kellene ahhoz, hogy mégis de...

8. Ja, azt nem is említettem (ugrálok kicsit), hogy a hónap elejétől ismét számolom a kiadásaimat, kategóriákra bontva, mint tavalyelőtt. Kíváncsi vagyok, az idén mire megy el a pénzem...

9. Hétfőn megnéztük a Martha Marcy May Marlene című filmet, ami megint csak nem tetszett. Egy lányról szól, aki bekerül egy amolyan szekta-kommuna társaságba, majd két év múlva megszökik onnan. A kommunától pár órányira lakó nővérénél és annak férjénél köt ki, akik megpróbálnak valami kis életet verni belé, ez azonban kevésbé sikerül nekik. A lány nem tudja, mit akar, furcsán viselkedik, és folyamatosan retteg, hogy rátalálnak a volt társai. Kb. erről is szól az egész. Nekem megint kevés volt az info: miért kötött ki ott, miért jött el, hogyan éltek azok, hogyan él a testvére (a férjével), miért nem szedi össze magát a csaj? Azzal nincs bajom, ha egy történetből hiányoznak egyes infók, azzal viszont igen, ha szinte semmilyen infót nem kap a néző, hogy legalább valami minimális alapja legyen a látottak értelmezéséhez. Azért meg lehetett nézni...

10. Most meg Columbo megy az AXN Crime-on, ami az egyik kedvenc krimi-sorozatom, és már évek óta nem láttam egy részt sem belőle. Most (blogírás közben) pótolom.

Na, tegnap máris bekövetkezett, hogy a fáradtságtól nem tudtam írni, bármennyire is szerettem volna, és bármennyire is szerettem volna tartani a napi egy bejegyzés ütemet. Gyorsan ment...

A fáradtság oka pedig főleg az volt, hogy még kevesebbet aludtam, mint a héten bármikor (és az sem volt sok), utána meg továbbképzésre mentem. Utálom, mert egy egész nap kiesik a munkából, végül pedig borzalmasan leszív agyilag, így semmire nem marad energiám. Ez egy ötalkalmas előadássorozat, és felváltva járunk rá a társammal, mert okosodni, vagy legalább szinten tartani a tudásunkat mindenképpen elengedhetetlen. Nagyon hasznos dolgok hangzanak el, és nagyon jó az előadó (csak a hangja borzalmas), ráadásul az ára is megfelelő, ezért sosem hagyjuk ki. Idén ez volt az első ilyen előadás, az SZJA témakörében: 5 órányi jövedelemadó(-változás), és további 2,5 óra egyéb téma (kérdések alapján), mindössze egyetlen ebédszünettel, szóval mondanom sem kell, mennyire izgalmas...majdnem elaludtam egy párszor.

Minden viszontagság ellenére azért szeretem ezeket a továbbképzéseket, mert ilyenkor mindig megállapítom, hogy van jövőm a szakmában. Az átlagéletkor ugyanis minimum 40, de az is lehet, hogy 45, ergo évről-évre kihullik a konkurencia jó pár tagja, persze nem (feltétlenül) elhalálozás, hanem inkább nyugdíjazás okán. A mostani fiatalokról meg elég rossz véleménnyel vagyok, és bizony nem feltételezem, hogy sokan tudnák közülük megállni a helyüket egy olyan szakmában, ahol folyamatosan tanulni kell, és ahol az elvégzett munkáért ezen a szinten kell felelősséget vállalni, szóval szerintem egyik irányból sem kell féltenem a céget. Nem akarom persze felmagasztalni a kollégákat, mivel — legnagyobb döbbenetemre — itt is akadt viselkedni képtelen egyed, egyértelműen mind az én közelemben. Az egyik rágógumit fújkál felnőtt fejjel, a másik 20 percig zörget egy extra-zörgős szatyrot, mert a szendvicsét keresi benne, a harmadik meg végigpofázza az előadást, és ha megkéred, hogy hagyja abba, fel van háborodva, és pofákat vág. A vége felé emiatt már eléggé baszott az ideg, és csak az derített fel, amikor a hazafelé szállingózó varjak elhaladtak mellettem. Volt olyan, hogy egyszerre 3-4 kolléga indult el, és ezek egymás mögött vonagolva (koruk és egészségi állapotuk okán) úgy néztek ki, mint a vándorló pingvinek. Gonosz vagyok, ehe-ehe.

Én fél ötkor szabadultam, de mielőtt elindultam volna haza (a Lurdy-házból) még beszaladtam az Alexandra könyvesboltba, ahol vettem 4 könyvet. Kettő a kedvelt fantasy-sorozatomból van (egy trilógia második és harmadik része), kettő pedig ilyen kis tematikus szakácskönyv, szép, színes képekkel, kemény borítóval és jó sok recepttel. Az egyik a burgonyaételekről szól (abba még nem néztem bele, de biztosan jó), a másikban meg vagy száz partiétel található. Kurva jó kis falatkák, szendvicsecskék, sütemény-gombócocskák, csupa olyan kaja, amit egy falással el lehet tüntetni, más kérdés, hogy az elkészítésükhöz jellemzően olyan dolgok kellenek, amik egy átlag magyar háztartásban nem találhatók meg. De tutira kipróbálok majd párat közülük, és amelyik jól sikerül, abból vinni fogok majd a társas összejövetelekre is, persze csak a nem-nyilvános helyeken megrendezettekre. Hülyén nézne ki, ha beállítanék a Café&-be vagy az Alterba egy tálcányi húsgolyóval. Karácsonyra a vezető könyvelőnk könyvutalványt kapott a cégtől, ehhez adtak 4 db 500 Ft-os kupont, amiket csak ebben a hónapban lehet levásárolni, csak könyvekre, és könyvenként csak egyet. Mivel a két kis szakácskönyv darabja 1000 Ft, a másik kettőt meg egyébként is megvettem volna magamnak, direkt úgy kombináltam össze őket, hogy a szakácskönyvek végül ingyen jussanak a birtokomba. Ügyes vagyok?

Otthon még mosni is akartam, de elháríthatatlan külső okok miatt erre záros határidőn belül nem került sor, később meg már túl fáradt voltam, hogy nekilássak, így végül nem csináltam semmi mást sem. Csak vacsora meg fürdés, aztán alvás (11-kor).

Ma meg olyan álmosan keltem, hogy igazából azóta sem ébredtem fel rendesen. De nemcsak én, a kollégák is panaszkodtak, hogy mennyire nyomottak és álmosak. Meg is állapodtunk benne, hogy az időjárás tréfálhat meg bennünket, merthogy az mostanában nem igazán normális. Ment a munka és még pár blogbejegyzést is elolvastam (de tényleg csak párat), és úgy terveztem 7-ig bennmaradok. Most 18:05 van, de már látom, hogy ezen bejegyzés megírása után mégis indulok inkább haza, pedig még mindig sehol sem tartok.

A cég anyagi helyzete egyébként máris sokkal stabilabb, mint az utóbbi két évben, ami még ezen az álmatag állapotomon is átragyogja a fényét. Minden alkalmazottunk máris megkapta minden pénzét, megvan a keret a havi adók jelentős részére és az egyéb havi kiadásaink egy részét is kifizettük már (aminek a hó elején van a fizetési határideje). Nem akarom elkiabálni, de ha ez így menne egész évben, nagyon felszabadult lehetnék.

Már én is meg a társam is ki tudtunk venni egy, a tavalyiakhoz képest jelentős összeget (ami nem sok, de azokhoz képest...), amiből elkezdhetjük tömködni a magánéleti lyukakat. Én például máris felhívtam a fogorvost, hogy időpontot kérjek tőle a leggyalázatosabb állapotú fogam helyzetének javítására, azaz legalább egy lyuk betömésére. Ha nem inlay kell bele, hanem csak tömés, akkor még egy másikat is beiktatok ebben a hónapban. Szerdán megyek hozzá...

...most meg haza, mert vár a szennyes.

Amióta csak ilyen hétköznapi, naplószerű bejegyzéseket írok, gondban vagyok egy kissé a címadással, mert hát mindenről írok, miközben meg semmiről sem igazán. SPF a múltkori mini-blogtalin meg is jegyezte ezt, mire visszakérdeztem, hogy "Legyenek olyanok a bejegyzéscímek, mint a tieid?". Kóla, puska, sült krumpli? Most akkor olyan lett, de ha még a mostani bejegyzés után is ugyanazokról fogok írni, akkor megint gondban leszek, ezzel a módszerrel is, merthogy az utóbbi időben megszokott témák vannak ismét napirenden, hiszen van pár folyomány. De ne tessék már most ásítozni!

Kezdjük a Budapest Bankkal, és a hitelkártyájuk tukmálásával. Amikor legutóbb úgy elhajtottam őket, magam sem gondoltam, hogy itt vége van a sztorinak. Nem is lett, mivel ma ismét felhívott egy ügyintéző, aki azonban már valami szintet lépett csajszi lehetett, amolyan ügyintéző-mufti (esetleg főmufti), és megkérdezte, hogy mi az oka annak, hogy visszautasítottam a lehetőséget. Mivel ő maga kérdezte, egy kicsit bővebb lére eresztve meséltem el neki a sztorit, az elejétől kezdve (amit már nektek is leírtam), mire röhögve azt válaszolta, hogy ez így teljesen érthető, és minden jót kívánva elköszönt tőlem. Na, itt azt hiszem, tényleg vége a történetnek. Érdekes volt egyébként, hogy az elején TESCO-partnerkártyát emlegetett, én meg értetlenkedtem egy jót, mivel én olyat nem kértem (nincs is miből ott vásárolnom), nem is kérek, de aztán leesett, hogy a bank valószínűleg több partnerrel is szerződött, és ebből adódhatott a félreértés.

A magán-nyugdíjpénztári pénzemet továbbra sem kaptam meg, pedig egy újabb hét eltelt. Most már kezd kimondottan idegesíteni a dolog, amikor napról-napra egyre növekvő izgatottsággal nyitom ki a postaládát, és ajánlott küldeményről szóló értesítő helyett szórólapot, ELMŰ- és Díjbeszedő-számlát, FIDESZ taggyűlési értesítőt, IKEA-katalógust vagy helyi újságot találok benne. Oké, így legalább spórol nekem a sors, de őszintén szólva kezd a tököm tele lenni azzal, hogy az ügyfeleken keresztül mindenki úgy segít nekem spórolni, hogy visszatartja tőlem azt, ami járna, amiért megdolgoztam vagy amit vissza kellene fizetni. Ilyen körülmények között pedig tovább zajlik a lélekromboló, az önmegtartóztatás és a pszeudo-'nincs baj' közötti lavírozás. Itt a nyár vége, mindjárt indul a szakdolgozás már most stresszelő újabb fordulója, én meg azzal vagyok elfoglalva, miként mondjak le és utasítsak vissza szinte minden adódó szórakozási lehetőséget, pénzhiányra hivatkozva. Ha nem lenne a Ricsi, aki már harmadik hónapja ugyanazzal a nem túl nagy, de életmentő összeggel segít ki, akkor nem tudom, hol tartanék. A szörnyű, hogy egyébként - bár a mértéke miatt ez csak kevésbé látványos - ebben a három hónapban mind jobban csúsztam lefelé.

De idézzük ismét a már többször citált (elvileg még élő) nagyanyámat, aki 30 évig ismételgette, hogy "már csak ez a hónap ilyen rossz, de majd elsejétől...". Ezúttal (ismét) őszintén hiszem, hogy a szeptember már egy stabil hónap lesz, annak ellenére, hogy 15-éig egy egész évi iparűzési adót kell majd egyszerre befizetnünk, az egyébként szokásos előleg helyett (az ok számviteli, nem untatlak ezzel benneteket). Optimizmusom, ahogy máskor, most sem alaptalan, más kérdés, hogy a tapasztalatok szerint mindig volt valami előre nem látott dolog, ami miatt később mégis megalapozatlannak bizonyult. De még ha lesz is ilyen, pár dolog miatt hamarosan talán ismét a magasabban fekvő polcok felé emelhetem a tekintetem:
- alapos okunk feltételezni, hogy az augusztusból hátra levő pár napban még érkezik annyi eddig elmaradt bevétel, amiből a szeptembert (is) hátralékmentesen kezdhetjük. Nekünk, tulajdonosoknak ugyan nem marad belőle semmi, de legalább mindenki más megkapja a jussát.
- a vezető könyvelőnk ebben a hónapban csak a szokásos idő felét dolgozta le, így a szeptemberben neki fizetendő összeg is csak a fele lesz. Ez pedig - a jelen körülmények között - nem kevés megtakarítás.
- a legnagyobb tartozást felhalmozó partnerünk végre eladta egy házát, és abból egy "nagyobb összeget" ígért nekünk, és bár ezen nagyobb (egyelőre ismeretlen) összeg kifizetése után is marad egy még nagyobb összegű tartozása, ennek azért örülünk. Minden téren kezdi egyébként összeszedni magát, ebben a hónapban már szinte egy egész havi könyvelési díjat utalt át nekünk, és az üzletét is kezdi kihúzni a szarból. Persze ez is olyan, mint a honvédségnél volt a kimenő (csak akkor biztos, amikor már vissza is jöttél), szóval egyelőre ne igyunk előre semmire. 
- az elmúlt 24 órában két, szinte biztos ügyfél jelentkezett könyvelésre, egy halottnak mutatkozó feltámadt (rögtön lerótta a komplett tartozását is), akiknél pedig hamarosan dolgoznom kell (kedden kezdek) visszajeleztek, tehát az aggodalmam elhamarkodott volt. Külön öröm ráadásul, hogy amikor azt fejtegettem egy levélben, hogy a kezdés elhúzódása miatt akkor szeptemberben nem állítom ki az első számlát (el nem végzett munkáért nem kérünk pénzt), erre azt kaptam válaszul, hogy de igenis állítsam ki, mert végtére is lesz dolgom az augusztussal is, ráadásul a lelkiismeretük nem engedné ezt meg. Az emberi tisztesség rovatba egy újabb strigula.
- az meg már csak a sallang, hogy végre be tudjuk indítani a hosszasan halogatott kiegészítő tevékenységünket is, elkészültek a tuti szórólapjaink, amik útban vannak a megfelelő helyekre, újabb linkcserékben állapodtam meg, az irodánk honlapja ismét előbbre került a bizonyos keresőkifejezések beírásakor generálódott listákon, és megállapodtunk egy egészségügyi szolgáltatóval, aki nagyon jutányos áron és tuti infrastruktúrával végez foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást, így a partnereinkről való gondoskodást is egy magasabb szintre tudjuk emelni.
- ja, azt meg ne felejtsem már el, hogy a volt főnököm felé fennálló tartozásunk törlesztését végre végig tudtam vezetni az első pillanatig visszamenőleg, takaros kis táblázatba foglalva az adatokat, összeggel, dátummal, fennmaradó tartozással, és a vége nagyon szívet gyönyörködtető lett: már csak alig egytizede maradt hátra a komplett vételárnak, így - úgy néz ki - legkésőbb novemberben mehetünk az ügyvédhez, és tényleg miénk az iroda, szőröstül-bőröstül, tehermentesen.

Szóval úgy néz ki, hogy a párkák kezdik nemesebb anyagra cserélni azt a foszladozó szart, amiből az utóbbi fél évben életem fonalát fonták, de azért jegyezzük meg, hogy ugyanezen időszakért nyugodtan kinyalhatják a seggemet.

De az életem azért ebben az elmúlt egy hétben sem csak a szarról szólt, hiszen megvolt a Vacsoracsata idei évadának újabb fordulója (pénteken jön a következő), és a bécsi vidámparkban is megfordultunk, egy rövid kirándulás keretében. A hétvégén talán eljutunk egy strandra, hogy ott vészeljük át a melegrekordokat (persze Budapesten megint pont Újpesten sikerült döntögetni), és még nagyobb szerencsével még a Confettin is kikötünk, ahol én még sosem jártam, és talán most is minek mennék...de ezekre már nem térek ki. Holnap ünneplünk (blogszülinap!), aztán meg majd meglátjuk, de nem hiszem, hogy ezen élményeimről külön bejegyzésben számolnék be.

Persze még az is lehet, hiszen indul 979 blogjának 5. évada!

...de nem tettem, egyrészt mert sosem volt szokásom hivatalos szünetet tartani, másrészt meg, mert ez a kéthetes kihagyás nem egy eldöntött dolog volt, csak így alakult. Jó sok izgalmas és még több unalmas dolog történt ez idő alatt, ezekből mazsolázom most.

Vettem például újabb dinnyéket, amiket továbbra is lelkesen fogyasztok, bár már kezd az idei csömör kialakulni nálam. Kettővel ezelőtt sikerült egy olyat kifogni, ami joggal pályázhat a minden idők legszarabb dinnyéje címre, és természetesen ezzel együtt az idei legrosszabb címet is elnyerte. Ovális volt, csíkos, 2 centi vastag héjjal, tökmag méretű, kőkemény magokkal és a dinnyéére még távolról sem emlékeztető ízzel. A végét kidobtam. Azóta vettem egy sokkal jobbat, és legutóbb egy egész tűrhetőt, ami viszont már 12,4 kg volt, és majd beszartam, mire hazacipeltem (meg a Ricsi is, amikor besegített). Egy hátránya van, hogy valamilyen okból kifolyólag teljesen tönkreteszi az emésztő szervrendszeremet, azaz borzalmasan felfúj, és egy kicsit meg is hajt. Biztos azért, mert néhány órára kénytelen voltam a hűtőn kívül tárolni, egyszer azért, mert nem fért be, tegnap meg azért, mert kénytelen voltam azt leolvasztani.

Ez már elég aktuális volt, lévén a jégtől nem bírtam kinyitni a fagyasztós rész ajtaját, igaz, ez csak akkor derült ki, amikor már eleve nekiláttam az olvasztásnak-takarításnak. Ha egyszer végre lesz annyi pénzem, hogy megfizessek egy takarítónőt, aki egy hónapban 2-3 alkalommal kiganézza a lakásomat, akkor végre ilyenek nem fordulhatnak elő, ahogy az sem, hogy kimondott diszkomfort-érzet kerítsen hatalmába a saját otthonomban. Ez az energia-kedv-idő trió a legszarabb dolog a világon, mert sosem lehet mindegyikből egyformán elég ahhoz, hogy minden fontos és kevésbé fontos dolgomat elvégezhessem. Igaz, ha mindennel készen lennék, úgyis találnék magamnak valamit, amire utóbb aztán megint panaszkodhatnék.

De ha már blogolással (olvasással együtt) mostanában nem 'pocsékoltam' az időmet, legalább a munkámmal haladtam. Nem tudom, mikor kell majd arra a másik munkahelyre is járnom, ahogy azt sem tudom, nekem meddig fog tartani megcsinálni azt, amit eddig másvalaki csinált ott (még nem hívtak), de úgy voltam vele, hogy ha addig mindent elvégzek, amit csak tudok, akkor később a kiesett napokkal együtt sem fogok megszorulni az idővel. Nem is tudom, mikor fordult elő olyan nálam utoljára, hogy a partner délelőtt elhozta a havi anyagát, és délután már készen is voltam vele, persze nem azért, mert határidő volt vagy a véletlen folytán, hanem mert mint könyvelő pók a hálóban, amint megérkezett a munka, már rá is vetettem magam. Így aztán az az állapot is előállt, hogy esztétikai és hónapok óta halogatott apróságokra is futotta az időmből, sőt, elkezdhettem végre előre mutató lépéseket is tenni. Leboltoltam két linkcserét, amiből egy máris viszonzásra talált (a másik - remélem - folyamatban), kivetettem a hálónkat egy újabb leendő partner ügyvédi irodára, Ricsi segítségével szórólapot készítettem, ami már a nyomdában van, és célzottan, a lehető leghatékonyabban lesz kiszórva, megkértem Tigrit, hogy segítsen elhárítani a honlapunk legfontosabb funkciójának működése elé gördülő akadályt (és persze nem leszek hálátlan, ha sikerül neki), és mindezek felett az ecsetemet újra belemártottam a 'szebb jövő' festékbe, már csak neki kell látni a vonásoknak. Kis lépések nekünk, teljesen indifferens mozdulatok az emberiségnek, de az emberiség ebben az esetben le van szarva.

Sajnos egy három hónapja nem fizető ügyfelünkről (pont arról, ahol a Ricsi is dolgozott) is kiderült, hogy többé nem látunk tőle pénzt. Ezzel újabb 150k HUF ragadt be, amiről már lemondhatunk, bár a remény hal meg utoljára (csak előbb még ez a cég). Faszok voltak az első perctől kezdve, ez már akkor is nyilvánvaló volt, a tanácsra meg nem hallgattak eléggé. Amit elértek ezidő alatt, azt is nekünk köszönhetik, de még ezek a tanácsok sem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy előbb jussanak egyről a kettőre, minthogy az összes tőkéjüket felélnék. Ahogy az lenni szokott, jött helyettük pótlás nyomban, 1+1, meg egy potenciális ügyfél, ezek azonban nem termelnek annyi bevételt, amennyi az előbbi esetben kiesik. Az egyik cég ugyanis új, frissen indult, a másik meg már évek óta vegetál, sőt, haldoklik, most is csak a ganajból kell kihúzni. Mondjuk azt szeretem, mert a szakma legizgalmasabb feladata a szarból várat építés, és az ügyfél a végén mindig nagyon hálás. Ez a a nő például bír egy másik céget is, amit remélhetőleg szintén nálunk fog parkoltatni, amíg újra életet nem lehel belé. Pici pénz, (szinte) nulla munkáért, akárhogy is nézzük, akinek ez nem derogál, annak megéri. Az új ügyfelek pedig mindig új szeleket hordoznak magukban (á la Medgyessy), akarom mondani újabb picike kis csápocskák, amiket talán sikerül vagy nagyra növeszteni vagy kinyújtani őket a gazdasági élet távolabbi pontjaihoz.

A céges pénzügyeink egyébként továbbra is elég romos állapotban vannak, de valamilyen bravúros módon az orrunkat még mindig a víz fölött tudtuk tartani. Néha ugyan nyelünk egy kicsit, de még mindig nem fulladtunk meg. Az mindenesetre elég valószínűnek látszik, hogy ez most már tényleg az utolsó ilyen ínséges hónap, és akkor most a rendes olvasóim legyenek szívesek lekopogni ezt. HA valamilyen eddig ismeretlen okból kifolyólag nem lép vissza az a bizonyos cég, akinél kihelyezetten fogok könyvelni, ÉS HA a legrenitensebb tartozónk a közeljövőben tényleg kifizet egy egész hónap könyvelési díjat (a már eddig fizetett fél hónap felett), akkor könnyűszerrel éljük túl azt a 2-3 hónapot, ami még hátravan a volt főnökömmel kötött megállapodásból. Jaj, csak tartanánk már ott...

A céges pénzügyek viszonylagos víz felett tartásának ára azonban - többek között az , - hogy a magán pénzügyeim tényleg tragikus állapotokban legyenek. Nem akarok nagyon belemenni, de lassan már csoda kell ahhoz, hogy azt a hónapot túléljem. Az adótartozásom felett közműtartozásom is van (de magán- még nincs, és nem is szeretnék), és nem egészen tudom, miből veszem meg a héten a BKV-bérletet. Lavírozásból jeles, de zátonyok felé közeledem. A UPC egyik csekkjére kilátásban van egy kisebb összeg hétfőn, a kaját megoldom jegyből, és TALÁN fussa arra a bérletre is. Mindezt azután, hogy bizonyos szórakozási lehetőségeket kénytelen voltam lemondani és, hogy gyakorlatilag a napi megélhetésen és csekkeken felül semmire nem költök (ami persze így nem egészen igaz, mert költök, csak éppen rendkívül minimálisat). Két kiutam van ebből a helyzetből, azonban mindkettő - mondhatni - a szerencsén múlik. Az egyik a magánnyugdíjpénztári reálhozamom, amit a zOrbán ellopott végre (harmadik nekifutásra) sikerült megnéznem a mnyp. honlapján. Ez hivatalosan 80407 Ft, de azért még nem költöm el, mert ki tudja, mennyi lesz végül, és most nem az átutalás költségét értem ezalatt. Na, ez rendbe tenne, igaz az adótartozásra akkor sem futná belőle. A másik pedig az a Budapest Bank hitelkártya, amit annyira tukmáltak rám. A szerződés aláírását követően állítólag 5 nap a kipostázás, ennek ellenére három héttel később rám telefonáltak, hogy "Jaj, még a személyi igazolványa érvényességi oldalát faxolja már át", de azóta is eltelt 1,5 hét, és még mindig semmi. Készpénzfelvételre úgysem használnám, mert annak bazi nagy a költsége és a kamata, én meg nem rontani akarok a helyzetemen, hanem túlélni ezeket a hónapokat, de vásárlásra kimondottan kedvező. 50 napig kamatmentes (na, ki számolta ki, hogy kb. pont ennyi idő kell a stabilizálódáshoz?), ráadásul a vásárlások 2%-át még jóvá is írják a számlámon. Szóval most úgy lesem a postaládát, mint anno, amikor egy levelezős szerepjátékkal játszottam, és vártam a levelet, amiben a legutóbbi cselekedeteim eredményét ecsetelték a készítők. De sehol semmi...pontosabban csekk az jön, bazdmeg.

Mindennek ellenére nem kell félteni, hiszen az előre tervezett összejövetelek és programok nem maradtak ki, de a spontán-de-olcsó összejövetelekre is futotta. Múlt hét végén például Nagyvisnyón voltunk egy 10-fős társasággal, és annak ellenére nagyon jól éreztem magam, hogy a szombatom a másnaposságomra tekintettel nem annyira élveztem a létezést. Volt ott sok röhögés, favágás + vízhólyag a tenyéren, tűzrakás és barkács módon életben tartás, paprikás krumpli bográcsban meg sült hús grillezve, TESCO-zás egerben (2x), sok-sok Fütyülős, részegség, közösségi játékok, kínos beismerések a múltból, üvegezés, meztelenül rohangálás bevállalása maroknyi takarással (sajnos egy marék elégnek bizonyul...), hányás, táncikálás (nekem nem), erőteljes másnaposság, Szilvásvárad, pszeudo-kisvasút, Fátyol-vízesés, parkolóhely keresése, étterem keresése, a teljes kiszáradás szélén táncolás, küzdelem az álommal, elalvás egy sötétben bójócskázás minden zaja közepette, iPad + Angry Birds + Fruit Ninja, csocsó és sok maradandó emlék.

Kedden meg mini-blogtali a Kopaszi gátnál, kedvelt bloggerek társaságában. Aki eddig nem ismerte a stílusom, az most megint nagyokat nézhetett, mert elememben voltam, olyankor pedig nagyon övön aluli vagyok, egészen addig, amíg valakit meg nem bántok (pénteken ez sikerült is, ha minden igaz). Rövid volt, de élménydús, csak ne értünk volna olyan sokára haza... Nekem az a hely a világvége.

Hát ilyenek történnek velem, amíg nem blogolok. Amikor blogolok, akkor meg semmi, pontosabban az éhség egyre nagyobb teret hódít el magának a tudatomból, szóval ideje főzni mennem. Ja, és köszönöm az olvasóknak és rajongóknak a leveleket. Igyekszem mielőbb válaszolni rájuk.