pizza bejegyzései

1. Kezdjük megint blogos témával, sőt rögtön kettővel is. Egyrészt régen volt olyan hét, hogy 3 bejegyzést is írtam, másrészt büszkén jelentem, hogy Captain tekintetében is bepótoltam a lemaradást. Olyan vagyok a blog terén, mint aki teljesen összeomlik, és csak hosszú idő alatt, lassú felépüléssel tudja rehabilitálni magát. De azért haladok.

2. A zöm már tudja, de azért itt is rögzítem, hogy a szakdolgozatomra a konzulens is és az opponens is jelest adott. A konzulensem szemmel láthatóan nem olvasta el a végső verziót, és csak emlékezetből dolgozva, pár (szinte olvashatatlan) szóval tudta le az értékelést, az opponensem viszont nyilvánvalóan elolvasta, mert a megfogalmazott kritika abszolút stimmel. Pontosan tudtam, főleg az időhiány miatt hol érheti majd vád a megfogalmazottakat, az opponens pedig meg is találta ezeket a pontokat. A megfogalmazása viszont kifejezetten kedves, amolyan nagypapás hangvételű, ami jó érzéssel ás bizakodással tölt el.

3. A csütörtöki államvizsgával kapcsolatban: beletörődtem, hogy rosszul emlékeztem a kifogásolt vizsgatárgyra, és inkább úgy döntöttem, hogy kész, passz, megtanulom a másik tárgyat. Fogok itt vitatkozni...

4. Tegnap 11 órát dolgoztam, amivel megdöntöttem a korábbi rekordjaimat is. A sztahanovizmusom oka főleg az volt, hogy az esti program fél 9-kor kezdődött, két saroknyira a munkahelyemtől, meg aztán amikor kiürül az iroda, mindig újult erővel vetem bele magam a munkába. Ilyenkor haladok a legjobban, a csendben és nyugalomban. Igaz, 6 után már nemigen láttam a monitort, csak a program ismerete, a rutin és a klaviatúra magabiztos használata vitt előre. Mondhatni vakon könyveltem.

5. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fél órára azért kiszaladtam, mert idejét láttam már a fodrász meglátogatásának. A frizurám egyszerű, ezért gyorsan megvan, ráadásul most kimondottan jól is sikerült: fiatalos, mégsem extravagáns (az extravagancia és a pozícióm egymást egyre inkább kizárja), ráadásul a kopaszodásom is diszkréten leplezi.

6. Éjjel viszont baromi szarul aludtam. Későn feküdtünk le (hajnali 3 körül), én pedig valami miatt nagyon felületesen aludtam, és közben sokat és hosszan álmodtam. Nem csoda, hogy reggel úgy ébredtem, mint az ázott szar, és a várnyomásom is mintha magas lett volna.

7. Az izgatottságom oka valószínűleg nem az államvizsga (szerintem nincs okom azon izgulni, de csütörtökön biztosan a torkomban dobog majd a szívem), hanem az a 8-céges pali, aki árajánlatot kért. Ha minket választana, az nagyon nagyot dobna a cégen, mert sok gondot megoldana. Januárban felvehetnénk egy új, teljes munkaidős alkalmazottat, akire rápakolhatnánk ezeket a vállalkozásokat, plusz még vagy ugyanennyi vagy kicsit több másikat is, ami engem is, a társamat is jelentősen tehermentesítene, és végre lenne időm menedzserkedni. Továbbá elkezdhetnék végre főnökként viselkedni, átköltözhetnék egy külön szobába, ahol viszonylagos nyugalomban dolgozhatnék, és még a bevételből is maradna fejlesztésre, magáncélra. Mivel viszont ilyen sok múlik a dolgon, tutira nem fog bejönni, ez az életemben eddig mindig így volt.

8. A mai program (a délutáni alvásbepótláson túl) a településszociológia volt. Slum, szuburbia, gettó, alulintegrált zónák, szukcesszió, filtráció, szegregáció, invázió, urbanizáció, relatív dekoncentráció, humánökológia, szektorelmélet, koncentrikus körök elmélete, meg a többi. Ezek baromi szarul hangozhatnak így, de a településszociológia az egyik legkézzelfoghatóbb szakszociológia, szóval nem nehéz, és még érdekes is.

9. Valamiért egész nap fáztam a lakásban, pedig szerintem nincs (nem volt) hidegebb, mint az utóbbi napokban. A tippem az okokra, hogy kimerültem, és megint elhanyagoltam az evést, mint oly sokszor, mert amikor végre betápláltam az arcomba három szelet pizzát, mindjárt elkezdhettem kitakarózni. Ja, a tanulás okán ugye nem akartam nekilátni főzni.

10. Ha már pizza, a kedvencem a 4-sajtos, az is a Speedy-től (Netpincéren rendelve). Olcsó, nagy és baromi finom, bár tőlük még nem rendeltem szar pizzát. Ráadásul mindegyikhez választhatsz négyféle alapból, ami általában a sajtos szokott lenni, viszont ebben az esetben az egy kicsit hülyén venné ki magát, szóval a paradicsomos alapot választottam inkább. A kéksajtos részek a kedvenceim benne, mivel én a penészes sajtokat is szeretem. Nem volt ez mindig így, mivel a márványsajthoz (és társaihoz) bizony fel kell nőni, ez viszont egy pár éve már megtörtént nálam.

Este ülök otthon, ahogy szoktam, rakosgatok, dolgozgatok, tévézek, stb. Rolcsi nem volt, mert a főbérlője arra kérte, hogy intézzen el neki pár dolgot, és emiatt (is) haza kellett mennie. Szóval ülök otthon, amikor csörög a kaputelefon. Felveszem, mire egy idegen hang beleszól: Meghoztam a pizzát. Mondom, én nem rendeltem semmit, de hát hozza fel. Amíg a lift felért, felmerült bennem pár eshetőség:

1. valaki szívat, és pizzát rendelt a nevemben

2. valaki a házban rendelt, és összekeverték a címét az enyémmel

3. Rolcsi rendelt magának otthonra, de ezt a számot az én címemmel passzintották össze, és hozzám hozták Keresztúr helyett

4. a Rolcsi hülyül

Utóbbi bizonyosodott be, de mégis ez volt a legrosszabb eshetőség.

Ugyanis 10 évig dohányoztam (8+1+1), de elvileg leszoktam róla (részben a párom kedvéért). Mostanában azonban egyszer-egyszer rágyújtok, persze szigorúan akkor, amikor nem látja, nem tud róla. Most ez egy ilyen alkalom volt. Amikor megjelent az ajtóban, azt sem tudtam, hova rohanjak, a konyhába, eltüntetni a csikket, a szobába, ahol a doboz cigi az asztalomon volt, vagy a fürdőszobába, hogy a leheletemmel kezdjek valamit. Végül megoldottam a dolgot (nem kicsit voltam zavarban), és semmit nem vett észre az egészből. Bár a cigisdobozt elvileg láthatta, nem szólt. Szerintem nagyon el volt gondolkodva, és azért nem tűnt fel neki.

Szóval nem röhögtem túl nagyot a tréfán, főleg, mert egyébként is csak fél órára jött, amiből 25 percet a számítógép előtt töltött. A kolléganői javasoltak valami erős idegzetűeknek szóló oldalt, amit rögtön meg is kellett tekintenie. Kicsit lettünk rosszul tőle, úgyhogy én nem is néztem sokat, bezzeg Rolcsikának minden filmecskét meg kellett tekintenie. Mondjuk láttam rajta az iszonyatot. Hát csak nézze.

Bezzeg annak idején, amikor megmutattam neki egy felvételt, amin egy élő embert fejeznek le a kamera előtt, nem volt ilyen virgonc... (nem vagyok aberrált, de sajnos az ilyenek is a világ részét képezik).