poén bejegyzései

 

Most ugyan nincs jubileum, viszont egyrészt ígértem még hasonlót, másrészt szerény szabad- és szabad munkaidőmből még nem telik olyan bejegyzésre, amire én a "normális" jelzőt tudnám aggatni, szóval most ismét merítek egy kicsit ebből a kincsesbányából

Bár mostanság annyira fáradt vagyok reggelente, hogy néha még az előző napi statisztikát sem jut eszembe megnézni, azért ha mégis megteszem, minden alkalommal döbbenve tapasztalom, mennyire sokan találnak a blogomra a 'skinhead' kifejezéssel. Mint látható, még mindig kommentelnek a "Skinhead tipolgóia" című, részben gúnyos, részben leíró jellegű bejegyzésemhez, de mivel azok a kommentek általában jól jellemzik az írójuk szellemi szintjét, és arról tanúskodnak, hogy az illetők nem is fogják fel a bejegyzés tartalmát, már nem veszem a fáradságot, hogy válaszoljak rájuk. De a lényeg, hogy az éves összesített kifejezéslistának magasan a topjában szerepel ez a kifejezés, azaz 2196 találattal az első. A következő a 'kutya' (687 találat), holott kutyákról csak vajmi keveset írtam, a harmadik pedig a 'cigány' (462 találat), akikről viszont jóval többet.

De — mint tudjuk — az igazi kincsek az 1-2 találatos kifejezések közül kerülnek ki, úgyhogy most átugrok a statisztika 224. oldalára (azaz a végére), és onnan kezdek bányászni. Rögtön az első (utolsó) egy érdekesség.

 

 

sérült arcú kalóznő film: szar lehet, amikor az ember csak ennyire emlékszik valamiből, és úgy próbál rákeresni. Én például tegnapelőtt azt a színészt próbáltam lenyomozni, aki — szerintem — nemcsak a Horrorra akadva filmben játszott, hanem egy melegpornóban is, de nem jártam sikerrel. Vagy nem is játszott melegpornóban (amit én ugye eleve nem is nézek, mert az erkölcstelen dolog...).

cigány paprika árus: "százé' az édes, az erős, a paradicsom!" Mi lehetett a motiváció?

misehallgatás mp3: és még azt mondják, hogy az egyház le van maradva egy évszázaddal...

magyar meleg néger msn címek: na az itt nincs...meg magyar néger se nagyon.

fiatal srácok nagy farokkal: ó, milyen kedves a google-től, hogy engem dobott ki. Kár, hogy se-se.

szex partnert keresek baszni: szókimondó, szögezzük le.

meleg vagyok nincsenek barátaim: a halmozottan hátrányos...

agy faszban: a genetika ezen csodájáról sem írtam még, de kíváncsi vagyok a jelenségre. Gondolom, erre mondják, hogy a nadrágjában hordja az eszét.

hálózsák alá polifon: ötletes találmány lehet a hálózsákot többszólamú csengőhanggal kombinálni, mert így beépített ébresztő van benne. Vagy az illető a polifoamra gondolt? ("Hálózsák fölé neoprém" még nem volt)

fordított tanga: sziámi ikreknek? Két lyuk felül, egy meg a közös lábnak?

hülye ronda geci: no comment.

erotika és szex fasz meg picsa: szintén

ember szeretkezése állatokkal: ez bezzeg 'szeretkezni' akar. 

Bolgár György meleg?: nem, az az Orosz Józsi. A Bolgár úr az 'drága'.

az útobbi egy évben elhanyagoltam a fogaimat: meg a helyesírásod is.

psichésen labilisban kompenzált: hát ha erre talált valami értelmeset...

boxerwes apsik: kilógó szervű pasit ide, de gyorsan!

szívdobogás érzés éjjel oka: az, hogy még élsz.

mi van a boxerben?: erre komolyan a Netről kell megtudni a választ?

így találtak a blogomra: az enyémre meg így...

emo vagyok nem tagadom: szar lehet.

milyen a felnyírt frizura: felnyírt.

Végül:

milyen sorrendben jó vetkőztetni szeretkezés: nyilván kitéped a bunda alól az alsógatyeszt, aztán jöhet a többi.

 

 

 

A különféle testi szükségletek kielégítése örömet okoz, még ha azok többsége nem is akkorát, mint az orgazmus. Ha éhesek vagyunk, baromi jó enni, szomjasan sokszor azt mondjuk, hogy "képes lennék még a Dunát is kiinni", és milyen jól esik, ha ezt néhány deci erejéig meg is próbáljuk. Nem csoda hát, ha ezeket az örömforrásokat sokan kombinálni próbálják. Most nem a pisi- és/vagy kakiszexre gondolok (bár némelyeknek az is ide tartozik), de az evést és a szexet egyáltalán nem aberrált dolog összevonni valamilyen szinten. 

Már az ókori rómaiakról is lejegyezték, hogy a hatalmas orgiáikon a szőlőzgetés és a borozás mellett jól megfértek más gyönyörök is, igaz, ennek (is) szépen véget vetett a kereszténység terjedése, mivel annak tanai a földi élvezetek megtagadását hirdették. Hogy a későbbi korokban mennyire fért meg egymás mellett a szex és a kukoricakása, azt nem tudom, de hogy napjainkban semmi nem tiltja a kettőt együtt, az biztos. Közismert kép, amikor meztelen nők testéről esznek a menők, én pedig már vagy 20 évvel ezelőtt láttam olyan hetero pornófilmet, amiben az asztal körül falatozó (bajszos, szőrös, göndör hajú) fiatalokat egy pucér néni kényeztette szájon által, egy fél szinttel lejjebb (az asztal alatt). Mi ebben a rossz (hacsak nem az, hogy a körömpörkölt — vagy mi — szaftja a szőke hajába ragadt)? 

Hogyan lehet, hogyan érdemes, hogyan célszerű az ételt-italt bevinni a hálószobába? Mikre figyeljünk és milyen lehetőségeink vannak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a bejegyzés, amit egyben ötletbörzének is szánok.

Nagyon fontos először is a helyszín. Nyilván a McDonald's-ban nem áll neki az ember sültkrumplikat dugdosni a partnere valagába, ahogy egy előkelő étteremben sem célszerű a citromos mártást lenyalogatni a másik mellbimbójáról, de említhetném a különféle arab, török vagy perzsa éttermeket, ahol viszont eleve nem célszerű homoerotikus tevékenységet folytatni, mert esetleg le találunk fejeződni. Marad a négy fal közti intim nokedliben dagonyázás. Otthon viszont nyilván igyekszünk vigyázni az enteriőrre, ezért ha ilyesfajta huncutkodásba kezdünk, célszerű előtte biztonsági óvintézkedéseket tenni. Hogy a különféle szószok és szaftok ne kenjék össze az ágyneműt, szőnyeget, bútorokat, takarjuk le a helyszínt valamilyen koszolható anyaggal. Ez lehet egy pótlepedő, festők által használatos takarófólia, vékony pénztárcájúaknak szétszaggatott reklámszatyrok garmadája vagy — stílusosan — piros kockás abrosz, tulipán mintával szegélyezve. Figyeljünk oda arra, hogy a takarásra használt anyag ne legyen értékesebb, mint a védeni kívánt felület, kár lenne ugyanis azért az eredeti perzsaszőnyegért vagy az ükmamától örökölt kéziszőttesért. Könnyen áthidalható a probléma, ha eleve a fürdőszobában, esetleg a kádban locsoljuk kedvesünk testére a direkt erre a célra készített lebbencslevest, bár vitathatatlan, hogy kellemetlenséget okozhat, egy hátunkba nyomódó zuhanyrózsa, esetleg ha utóbb értékes perceket kell tölteni azzal, hogy megtaláljuk valakiben a hentergés közepette nyomtalanul eltűnt káddugót. A takarófóliára visszatérve: ha ezt használjuk, már előre gondolhatunk a maradékok hasznosítására, hiszen a nejlont könnyedén összehajthatjuk, és kis árkot képezve önthetjük belőle a szánkba a fel nem használt főzelék- és/vagy levesfolyamokat. Kár lenne azokért a finom falatokért. (Előtte azért gondosan pöcköljük ki belőle a sokak számára nem kívánatos ejakulátum-csimbókokat.)

A ruházat nem kevésbé védendő, ha az értékes vagy pótolhatatlan. Oké, hogy anyu úgyis Persillel mos, na de az a pörköltszaftot mégsem biztos, hogy kiveszi a drága pólónkból. Ezért aztán vagy eleve meztelenül lássunk neki a szodómiának vagy használjunk szexi (már akinek) latex cuccokat, mivel azokat könnyű tisztítani. Ezzel ugyan van annyi kis probléma, hogy ha a hagymás rostélyos leve beszorul a bőr és a feszes anyag közé, az egyeseket irritálhat, ezért vagy pótoljuk a latexet szexi, Tesco-s szatyorból varrt öltözettel, vagy mégis inkább maradjunk a meztelenségnél. 

A teljesen spontán egymásba gabalyodásnál maximum akkor kerülhet sor gasztronómiai élvezetek kombinálására, ha a frissen elfogyasztott vacsora edényzetébe beleküzdjük magunkat, hiszen megszakadna a gyönyörök hajszolása, ha egy hirtelen ötlettől vezérelve kiszaladnák a konyhába egy vekni kenyérért vagy egy oldal szalonnáért. Ezért ilyen esetben célszerű már előre odakészíteni a felhasználni kívánt étel- és italféleségeket, hogy ne okozzunk törést az együttlétben. Vigyázzunk a veszélyes eszközökre, hiszen baromi kellemetlen lehet, ha véletlenül belefekszünk egy késbe, húsollóba, dugóhúzóba vagy konzervnyitóba. Viszont külön virtuális élvezetet okozhat számunkra egy ízlésesen összeállított gyümölcstál vagy egy petrezselyemmel díszített fatányéros.

Bár a testszőrzet ízlés kérdése, nem árt, ha ilyenkor egy kicsit kevesebb van rajtunk belőle, hiszen az együttlét után kellemetlen eltávolítani a sűrű mellkasszőrzetbe nyomódott bolognait vagy a fanszőrzet közé vegyült borsófőzeléket. Másrészt már szex közben is megszakadhat a koncentrációnk, ha kedvesünk testének rágott étellel való végignyalását állandóan meg kell szakítanunk azon profán okból, hogy egy marék hónaljszőrt válogassunk ki a fogaink közül.

Még egy fontos dolog: ha a fajtalankodás közepette a különféle testnyílásokat is szeretnénk alkalmazni, célszerű azokat a lehető legtisztább állapotba hozni (egyébként is), hiszen — hacsak nem vagyunk a kakiszex hívei, — nyilván nem szeretnénk a műpéniszként felhasználandó vaníliás piskótarudat csokis verzióban viszontlátni. 

Milyen ételeket érdemes használni? Nos, mindenki tudja, mennyi szexológus ajánlja a hagyományos pároknak a pezsgőt, hiszen ha azt a férfi a szájába veszi, és úgy ingerli kedvese csiklóját, extra gyönyöröket okozhat annak. Ez nyilván nálunk is működik orális szex közben. Ha nincs otthon pezsgő, jó lesz bármilyen szénsavas üdítő (Coca-Cola, Lift, Trombi Dumbi), szörpike szódával vagy ásványvíz is (utóbbiból persze csakis a bubis). Az alkohol jobb, mert az a fejünkbe szállva még fűtheti is a vágyunkat. 

Ha már pezsgő, eszünkbe juthat az eper, amit a magukat arisztokratának képzelő suttyó sznobok együtt fogyasztanak, annak ellenére, hogy a kettő együtt geci szar nem is mindenkinek ízlik. Az eper szexi dolog, lehet például a két végéről kezdve enni, hogy a végén a partnerünk szájához érve csókban forrjunk össze vele. Ki lehet enni aztán a másik köldökéből is, amit sajnos nem mindenki szeret. Ugyanerre a célra megteszi a szőlő vagy a ribizli is, bár miközben előbbi fürtről való fogyasztása egyfajta perverz érzést is garantálhat, utóbbit nem árt előtte gondosan lecsipegetni a szárról, mert amúgy nem jó. Kis probléma lehet az ilyesmivel, hogy a szemek szétgurulnak, aztán meg csak akkor vesszük észre, hova lettek, amikor gyanútlanul beléjük fekszünk.

Az eperről rögtön asszociálhatunk a tejszínhabra, ami valóban izgató felhasználási lehetőségekkel bír. Lehet nyomni például a legintimebb testtájékokra, majd lenyalogatni azokról. Mmmmm... Ötletesebbek egyéb helyekre is pakolhatják ezen tej-masszát, például megtehetik azt, hogy belenyomják a partnerük szájába, majd vákuumos hatással kiszívják annak orrán keresztül (minden egyébbel együtt). Fülbe is lapátolható, csak aztán az otológián győzzük megmagyarázni a szakorvosnak, mit keres fél deci tejszínhab a hallójáratainkban. Javaslat: "elestem a szülinapi tortával a kezemben", "politikus vagyok, és arcon dobtak". Tejszínhabból van a szifonos meg a nyomós. Az előbbi tartósabb habot készít, de kell hozzá patron, utóbbi viszont instant, csak hamar összeesik, úgyhogy sietni kell a felhörpölésével.

Ott van aztán a csokoládé, ami közismerten szexi dolog. Használjuk nyugodtan, korlátlanul. Laár András Csoki-nász az avaron című versétől ihletetten megtehetjük, hogy egy (vagy több) tábla csokoládét a partner testére helyezünk, majd ráfeküdve addig csókolózunk, amíg az édesipar ezen gyönyörűsége el nem olvad közöttünk. Akkor aztán mehet a menet! Csak arra figyeljünk, hogy 1. az anális interakciók esetén elaltathatja az éberségünket, és esetleg olyan dolog juthat a szánkba álcázottan, amit egyébként nem szerettünk volna, 2. az egész mogyorós, mogyoródarabos (stb.) cuccok a felolvadás után karcolhatnak, külsérelmi nyomokat okozhatnak, a robbanós cukros megoldással kapcsolatban viszont lásd a pezsgős bekezdést.

 

A tésztafélék használata esetén leginkább a hosszú, egyenes típusokat javaslom, mert azokkal lehet igazán incselkedni. Biztosan jó a lebbencs is, meg a kagylócska, de például a spagetti vagy a makaróni az, amivel ügyes kis köröket lehet kígyózni a másik hasán, figyelve ahogy az apró mákszemek rákenődnek annak szexi bőrére. Ugyanezek a típusok alkalmasak a Suzy és Tekergőben látható 'két végén szívjuk a tésztát' metódusokhoz is (a csapkodó szaft ellen javasolt pepita kockás keretű védőszemüveg!).

 

A szaftok, folyadékok alkalmasak arra, hogy azokkal feltöltsünk mindenféle mélyedéseket, például a köldök környékét. Használjunk nyugodtan olvadt fagylaltot, csokoládét, pudingot, tejet, süteménykrémet, esetleg szűrt zöldborsó levest. Kellő védelem híján azonban ezek fokozott veszélyt jelentenek a bútorzatra, ezt végig tartsuk szem előtt.

Hideg-meleg. Ki ne próbálta volna már milyen az, amikor egy darab jégkockát csiszatol párja erotikától felhevült testén, és közben azt figyeli, ahogy az olvadék-patakok szétfolynak annak tájékain? Vagy amikor egy másik jégkockával (az előző elolvadt), illeti sikongató párja hímtagját, majd a libabőrös testrészt forró ajkai közé szorítva okoz annak földöntúli boldogságot? Jégkrémevéstől lehűlt nyelvünkkel hasonló örömökben részesíthetjük a másikat, csak éppen vica-versa. Jó dolog a hideg-meleg huncutkodás, de azért itt is érdemes észnél lenni, hiszen azt sem kívánhatjuk, hogy egy pár perces aktus kedvéért felfázzunk vagy veseelégtelenséget kapjunk, és azt sem, hogy a baleseti sebészeten kössünk ki, a sütőből frissen kikapott hurka miatt. 

Nos, a lehetőségek tárháza végtelen, és még arra is lehetőségünk van, hogy az ételekkel segédeszközöket helyettesítsünk. Egy kis fantáziával a hűtő vagy a spájz elé állva számtalan trükkös megoldást alkalmazhatunk az egyébként a szexshopokban is csak feszengve-égve vásárolható alkalmatosságok kiváltására. Csak néhány példa:

— ajzószernek közismerten alkalmas a zeller, és ha nem akarunk nagyon direktek lenni, kifejezhetjük partnerünk iránti vágyunkat egy marék dughagyma meglengetésével.

— ha elfogyott a gumióvszer, használjunk helyette káposztalevelet vagy hurkabőrt, bár kétségtelen, hogy ezek alkalmazása némi óvatosságot igényel, mert könnyen átszakadnak. Ha minden kötél szakad, az óvatosan lefejtett hagymaburok is beválhat.

— síkosítónak, masszázsolajnak ott az étolaj, a margarin vagy a disznózsír (körömpörkölt szaftja, stb.). Rafináltabbak megtehetik, hogy a közeli piacon vásárolt tehéntejet beöntésként alkalmazva vajat köpülnek a párjuk segítségével.

— a műpéniszt számtalan eszközzel válthatjuk ki. A klasszikus répa-banán-uborka triumvirátus hatalmát a különféle kolbászok és szalámik segítségével dönthetjük meg, utóbbiak használatához ráadásul még síkosító sem kell, hiszen a 36,5 fokos test hatására kioldódó narancssárga zsírlé kiváltja azt. A cserkészkolbász és a virsli az ujjazást váltja ki, a többi pedig a különféle igényeknek megfelelő méretben kapható: a kolbász a szűkre szabottaknak, a fasza szafaládé vagy a téliszalámi pedig a használtabbaknak. Akinek még a legvastagabb szalámi sem elég, az se essen kétségbe, ha van a spájzban az a nem-kerek fajta sütőtök.

— a gésagolyók kínos vásárlását is megúszhatjuk egy kis kézügyességgel, ha egy tű és némi cérna segítségével összefűzünk egy pár közel azonos méretű retket vagy apró hagymát.

— végül — de nem utolsó sorban — a sütőipari termékek között az aktívabbak is találhatnak maguknak tömni valót. Ott van például a nyers tészta, croissant, egy vekni kenyér, vagy ahogy I. Edward angol király mondhatta volna, "akinek nincs kenyere, vegyen kalácsot". Az Amerikai pite című film megtekintése szintén megihlethet bennünket, ha a saját kútfő kevésnek bizonyul.

Nos, rövid kis ötlet-orgiánk végére értünk, nem is maradt más hátra, minthogy elsüssük az ősi bölcsességet: "A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út".

Jó étvágyat!

Még mindig veszélyes...

Én pedig még mindig hibbant vagyok...

(És még indig helytelen az angolom, de már nem javítom át)

Szóváltást követően megszúrta egy 60 éves férfi 29 éves ismerősét szerdán Újpesten; a fiatalember súlyosan megsérült, a szurkálót elfogták - közölte a rendőrség az MTI-vel.

Szűz Mária, édesanyám, csak nem nekem esett valami bajom?!

Azt hiszem, ez az antibiotikum teljesen lenullázza nemcsak a bacilusaim, de az agysejtjeim számát is, aminek a legnyilvánvalóbb tünete, hogy már megint kipattant belőlem egy ilyen lírai gyöngyszem:

Miért barna?

^{(Írta 979 verse)}

Miért barna mindig a kaki?

Ezt árulja már el nekem valaki!

Ha pirosat, kéket, zöldet tolok a belembe,

(Még ha jól megrágcsálva is nyelem le)

Mily' mechanizmus gondos segedelme

Kell, hogy bebarnuljon segged eleme?

 

Miért van, hogy mikor e tárgy landol alattam,

Mindig ilyen snassz árnyalatban köt ki a fajanszban?

Mért nem a szivárvány csíkjainak pazar,

Hat féle színében pompázik a szar?

S miért nem türkiz, hupi, pepita vagy csíkos?

(Persze csak a szilárd, nem pedig a híg fos...)

 

Miért barna hát mindig az a kaki?

Ki tudja a választ, nyomban nyomja ki!

Ne tartsa magában ismeretanyagát!

(Előtte azért törölje ki a valagát...)

S ha végül tényleg választ ad valaki,

Ígérem, a következő kérdésem már alaki.

Óda a gennyhez

Ó, te felfekvéses hát alatti vászonlepedőt foltosra barnító,

te hajléktalanok közszemlére tett lábán fénylőn patakzó,

 rühes kart lágyan pettyező,

legyeket vonzó holt lötty,

te üszkös ujj feketéjét borostyán fénnyel túlcsillogó sátáni szubsztancia,

te mártír fehérjék folyékony temetője,

kórokozók miazmás bölcsője,

férgeknek éltet adó nemes anyaméh,

te mosatlan fityma alatt felgyűlt kéthetes smegma

rothadt parizer szagát túlszárnyaló,

fekély falát tágító,

lágy kelést kitöltő ótvaros trágyalé,

te pattanásos arcot dekoráló,

 nyomástól tükörre fröccsenő furunkulus-tartalom,

te idegen testek szelíd eltávolítója,

te pestis felebarátja,

te kesernyés fém ízű,

halált osztó,

kocsonyás löttyenet,

te torokmandulán csüngő,

arcüreget elborító, fülbe mászó csimbókos nyálka ,

hát miért kellett a bal felső négyes fogam gyökerének csúcsán is tanyát verned?

 

^{Nagy Bandó András Trabant-vers című költeményének ihletésére (szó ne érje a ház elejét...)}

Munka közben azon elmélkedtem, hogy vajon hogyan nézhet ki a gyomrom és a bélrendszerem mostanában. Antibiotikumot kell szednem, az pedig köztudomásúlag pusztítja a barátságos bélbaktériumokat is.

Tehát ha én is baktérium lennék, és mondjuk egy valaki által korábban lehányt kilincsről egy mosatlan kézen utazva bekerülnék egy tüszős mandulagyulladás miatt antibiotikumos kezelésen átesett ember gyomrába, akkor mit látnék e rokonlátogatás során? Vajon gyanút fognék-e már a mandula közelében, miután megpillantottam a saját maguk által okozott gennykupacokba belefulladt kórokozó rokonokat, vagy amikor a nyelőcsövön lefelé liftezve sehol nem látnám a szomszédokat, kollégákat, ellenségeket? És leérkezve lehet, hogy olyan lenne, mint amikor a Kaptár végén a Milla Jovovich felébred a kórházban és sehol nem talál semmi élőt? Lelki szemeimmel szinte látom, ahogy a szolgálati helyemre érkezve holdbéli táj fogad. Mint Orwell 1984-ében, minden szürke, romos és lerobbant. Lactobacillus acidophilus tetemek hevernek szanaszét, némelyik még halkan hörög, meg-megrándul, segítségért rimánkodik, a sok candida albicans meg csak azt várja, hogy a lactobacillusok körül kifolyt enzimkupacok elpárologjanak, hogy aztán nyugodtan nekiláthassanak szaporodni. Némelyik türelmetlen példány már az előjátékhoz is hozzákezdett. A tetemhalmok között egy-egy lefejezett mikrokokkusz, sérült védőburkú helicobacter piroli, kifolyt belű klosztridium és szarszagú kólibaktérium teteme hever, de értük nem kár, mivel máskor éppen tőlük kell rettegni. Most jól megkapták a kis g*cik — gondolhatnám baktériumként, de tévednék, mert azok néhány szövetnyivel odébb továbbra is vidáman ficánkolnak. Vajon teljes-e a pusztulás vagy maradtak túlélők, akik menekülttáborokba tömörülve tengetik életüket amerikai kollégáik, a lactobacillus sanfranciscensisek segítségére utalva? 

De vajon mi történik akkor, amikor megérkezik az erősítés, mert az illető megiszik 5 ml színtelen, szagtalan, enyhén opaleszkáló szuszpenziót, ami 2 milliárd többszörösen antibiotikum-rezisztens bacillus clausii spórát tartalmaz? Amikor leérkeznek a bélbe, akkor búskormoran lapátot és talicskát fognak, hogy eltakarítsák a romokat, vagy mintha csak egy vidámparkba érkeznének, kacagva, sikongatva vetik magukat a környezetre, olyanokat kiabálva, hogy "Stipistop, ez a bélbolyh az enyém"? Esetleg az asszonyok egymás mitokondriumait cibálják és durva endoplazmatikus retikulumaikat pörgetve csépelik egymás fejét, mert valamelyikük előbb látta meg azt a sötét sarkot vagy azt a gyomorsavtól ázott, pepszinben tocsogó cérnametélt-kupacot?

Akárhogy is van, nem lehet egy könnyű világ.

Legutóbb elfelejtettem megemlíteni bécsi tartózkodásunk egy mulatságos momentumát. Most pótolom.

Sissi kastélyának parkjában zabáldákkal elegy karácsonyi vásár volt, amit mi is meglátogattunk (itt bántottam meg szegény Rolcsimat). Az egyik bódénál olyan ételt lehetett venni, aminek a lényege, hogy egy bazi nagy krumplit megsütnek, behasogatnak, és az így kapott kehelyszerű alkalmatosságra mindenféle önteteket, sajtreszeléket, ilyesmit öntenek (kérésre). Mi is vettünk, majd az egyetlen akkor üres talponállós asztalhoz vonultunk megenni. Kisvártatva odajött egy bécsi bácsi, meg egy néni, ugyanolyan krumplikkal, és megkérdezték németül, hogy szabad-e. Mondtuk igen, majd ettünk tovább. Ők is beszélgettek, meg mi is, például minősítgettük a krumplis micsodát, dehonesztáló megjegyzést tettem a német nyelvre, majd azt mondtam, hogy be kéne cserélni a magyar szendvicsspecialitásainkat még egy adagra. A bácsi elment, hogy inni vegyen maguknak, közben a néni németül kérdezett valamit a szendvicsekre vonatkozóan. Mondom nikhtferstén, mire ő kristály tiszta magyarsággal megismételte: mi van abban a szendvicsspecialitásban? Hát őőő, izé, — mondom — semmi extra, csak tarja, meg sajt. Szerencsére éppen végeztünk, úgyhogy 20 mp-en belül távoztunk, majd 20 méterrel odébb kitört belőlünk a röhögés.

Nem kicsit égtünk.

 

Mai munkanapom egyik "élvezetes" momentuma az volt, amikor a vasárnapi óraátállítás kapcsán indult téma tárgyalásakor fél órán keresztül kellett Hajnalkát győzködnöm arról, hogy óra ide, óra oda, ugyanaddig van sötét. Mondom, az idő, az csak az emberek által kreált fogalom, amitől az égitestek a legnagyobb lelki nyugalommal ugyanúgy közlekednek, beleértve a napot is, tehát az órák bármennyit is mutatnak, a földi sötétség Budapesten pontosan ugyanaddig tart. Persze ahelyett, hogy felfogta volna, amit mondok, inkább felidegesedett, még jó, hogy kiabálni nem kezdett velem.  

A másik valami irdatlan kificamodott módon EGYENKÉNT fűzte le a lefűzendő számlákat, majd hangosan gondolkodva megkérdezte, hogy vajon hova tűnnek a konfettidarabok, hiszen az asztalán csak négy van, holott már több száznak kéne lennie. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megrázogatta az eszközt, és gyönyörűséggel eltelve ébredt rá, hogy azok bizony a lyukasztó alján levő kis edénykébe hullanak. Ez komoly. Amikor az arcomra kiült a megdöbbenés, akkor meg azzal védekezett, hogy ő még csak pályakezdő. (Ez olyan, mint amikor az Oktogonnál megkérdeztek járókelőket, tudják-e, miért ez a neve annak a helynek, mire néhányan arra hivatkozva hárították el a kérdést, hogy ők nem odavalósiak).

A lyukasztógép egyébként egy nagyon bonyolult találmány. Szintén az irodában történt meg, hogy az egyik kolléganőm miután kiürítette azt a kis konfetti tároló részét, fordítva tette azt vissza, így a méretező léc is fordítva állt. Valami dolga keletkezett, és amikor visszatért a lefűzéshez, rajtunk kezdte el keresni a lyukasztóját, holott az pont ott volt, mint előtte, senki sem nyúlt hozzá. Ezt meg is mondtuk neki, mire ő: "De hát ez nem az enyém, mert ez balkezes!"

Aztán ott van a vezető könyvelő, aki ráírta az egyik leellenőrzött számlámra, hogy a számla lekönyvelése előtt miért nem kérdeztem meg az ügyféltől a partnere vállalkozói igazolvány számát. Nem is az a lényeg, hanem, hogy a számlán baszott nagy betűkkel ott virít a számsor. Ezt kibírni idegekkel...