Van itt egy videó, amit mindenkinek ajánlok, aki érdeklődik a szociológia, a társadalmi problémák, a közélet és/vagy a dokumentumfilmek iránt. 51 perc ugyan, de szerintem megéri megnézni, vagy esetleg csak tevés-vevés közben meghallgatni.Tanulságos.

Kis magyar abszurd megint, merthogy erről a témáról még mindig nem lehet normálisan beszélni, írni, nyilatkozni.

Abszurd, hogy a készítő, az MTVA sőt, az egész társadalom nyomban rasszista, fasiszta, kirekesztő és cigányellenes, de mint tudjuk, az SZDSZ nem szűnt meg, csak átalakult. A prominensek szétfröccsentek, de még mindig erősen kötődnek egymáshoz, és úgy mocskolnak határon belül és kívül mindent és mindenkit, aki nem velük fúj egy követ. Maximum ha visszanyal a fagyi, akkor Kanadáig menekülnek, szintén jó nagy (és hamis) botrányt kerekítve maguk köré.

Abszurd az is, hogy minden rasszistázó tudja, mi a helyzet az országban, mégsem mer legalább csendben maradni, muszáj Brüsszelig sikítani. Ez náluk kényszer, vagy egyfajta automatizmus, motoros funkció. Merthogy egyébként mindenki tudja, mi a nagy büdös helyzet, éppen ezért szoktam mondani, hogy kis hazánkban az emberek a cigányokkal szemben nem előítéletesek, hanem csak tapasztalataik vannak, és azokat fogalmazzák meg. Az előítélet az, amikor mások elmondása alapján, empirikus tapasztalás nélkül viseltetünk negatívan valakikkel szemben, azonban itt aki elmúlt mondjuk 6 éves, van saját tapasztalata, ami alapján ítéletet alkothat. És most sarkítottam.

Abszurd az is, hogy ha egy (vagy több) cigány olyat mond a többi cigányokról, ami ezen halmaz részhalmazának nem tetszik, akkor a halmaz részhalmaza kitagadja a róluk csúnyákat mondó(ka)t, mintha ez csak így menne.

Aztán abszurd, hogy az MTV leadja ezt a dokumentumfilmet, mert nem talál benne előzetesen semmi kivetnivalót, majd az ismétlést mégis letiltja, mert amikor kirobban a balhé, már mégis kifogásolhatónak ítéli a tartalmát. Avagy nem is akarta megismételni (mondják), ami viszont érdekes, hiszen a köztévé műsorának túlnyomó többsége ismétlés. Miért pont ez maradt volna ki?

Végül — de nem utolsó sorban — abszurd, hogy az Egymillióan a sajtószabadságért csoport üdvözli a meg nem ismétlést, majd amikor az üdvözlés és a csoport neve közötti paradoxonra felhívják a figyelmüket, arra hivatkoznak, hogy ez nem cenzúra, hanem a média önszabályozása, holott anno a médiatörvénnyel kapcsolatban az volt az egyik bajuk, hogy a retorzióktól való félelem miatt majd mindenki öncenzúráz (szabályozza magát), ami pedig a sajtószabadságot veszélyezteti. Ennyit róluk is...

Van itt aztán egy másik filmecske is, ami hasonló téma:

Erre mondhatnám, hogy no comment, mindenki értelmezze a látottakat maga, de azért egyetlen dolgot csak megkérdeznék, költőien: miért van az, hogy mindent az államnak kell megoldani? Miért az államnak kell ajtót szerezni, patkányt irtani, a szemetet elvinni, tüzelőt adni, házat építeni (majd odaadni)? Meg a többit. Miért nem lehet ezek egy részét a nagy munkanélküliség melletti szabadidőben elvégezni? Nincs ott pár deszka meg pár szög? Nem lehet a patkányokat módszeresen agyoncsapkodni vagy a szemetet eltüzelni, elvinni, hogy ne szaporodjanak oda? Sorolhatnám. És akkor a fent emlegetettek felháborodnak, hogy ha valaki azt meri nyilatkozni, hogy ha az érintettek nem segítenek magukon, az állam nem tehet semmit.

A filmeket a Mandiner blog nyomán citáltam ide.

Februárban és márciusban annyit ültem a moziban, hogy már kicsit be is sokalltam tőle (persze nem a sötét, hanem a viselkedni képtelen nézőtársak miatt), szóval bőven lenne mit megírni. Meg is fogadtam, hogy amikor nincs semmi említésre méltó írnivalóm, akkor nyomok egy-egy moziélményt, de még ezzel is le vagyok maradva.

Pedig A Vaslady-t szinte még a premier napján (ami nem most volt) láttam, hiszen ez még számomra is várós filmnek ígérkezett. Egyrészt Meryl Streep már olyan sok filmben bizonyított, hogy most sem kellett félnem a csalódástól, másrészt a téma miatt is kíváncsi voltam rá. Nem igénylem én már az állandó lövést, robbanást, az agyatlan, logikátlan baromságokat, sokkal jobban szeretem a filozofikus vagy történelmi témájú filmeket, és ez ugye az utóbbi kategóriába tartozik. Talán azért féltem egy kicsit mégis a csalódástól, mert a Ricsi (aki köztudottan elég alaposan tájékozott a filmek terén) olvasott pár külföldi kritikát, amiben ha nem is lehúzták a filmet, de legalábbis savanyúan nyilatkoztak róla (mert nő rendezte, mert állítólag túl sok benne a fikció, az aránytévesztés, stb.). Akkor még messze nem volt biztos az sem, hogy Oscar lesz a vége, de aztán mindenki nagy örömére mégis csak jó helyre került a legjobb női főszereplőnek járó díj.

Szóval beültünk, és nem kellett csalódni, kritikák ide vagy oda. A film végig érdekes marad, Meryl Streep iszonyú zseniálisan alakítja Margaret Thatchert, de olyannyira, hogy ha behunynám a szemem, nem tudnám eldönteni, melyik felvétel az igazi, és melyik hangzik el a filmben, a Thatcher öregkorára megváltozott világ és a régi idők közti kontraszt is tök jól van ábrázolva (és a hangsúlyok is jó helyre kerültek), és a visszaemlékezések nincsenek beleerőltetve a többi jelenet közé, mert a jelen szinte átúszik a múltba és fordítva. Egy bánatom volt, hogy nekem az egész túl rövid volt, emiatt a miniszterelnök asszony karrierjét csak hatalmas ugrásokkal követhettük végig, pedig én kíváncsi lettem volna a kezdeti sikerekre is. Még elnéztem volna legalább egy órácskát. E kis hiba ellenére is mindenkinek ajánlható film, én 9/10-re értékelem.

És még egy dolog, ami vitát fog generálni, érzem, de akkor is kikívánkozik. Azt nem értem ugyanis, hogy miként fér össze, hogy valaki megállás nélkül ellenzéki kormányellenes propagandát nyomat a Facebookon, közben meg a Vasladyért rajong, de úgy, hogy az nem csak a filmért való lelkesedést, hanem Thatcher pillanatnyi vagy tartós imádatát is sugallja egyben. Hogy fér ez a kettő össze, amikor az orbáni úthenger és a hajdani brit miniszterelnök asszony radikális lépései között nem nehéz (legalább ideológiai) párhuzamokat felfedezni? Amikor az íreket vagy a tüntetőket/sztrájkolókat veri szét a brit rendőrség az oké, menő, meg előre mutató tett, szükséges rossz, de a magyar lépések mind ördögtől valók? Bevallom, nem mélyültem el a thatcherizmusban, és a konkrét eseményekkel sem vagyok kellő alapossággal tisztában, mert csak annyit tudok, amennyi gyerekkoromból megmaradt  (mivel én a Thatcer-Reagan-Gorbacsov időben voltam kis szaros) és ami az idők során rám ragadt, de valamiért mégis párhuzamosságokat vélek felfedezni. Konzervatív, a hatalomkoncentráció híve, borzalmasan EU-ellenes, és nem riad vissza a határozott fellépéstől, hogy csak pár többé-kevésbé párhuzamos dolgot említsek, bár Orbán nem EU-ellenes, ugyanakkor Thatcher a privatizáció és a szabad piac mellett politizált, míg a jelenlegi miniszterelnökünk ennek éppen ellenkezőjét tűzte ki célul. Persze nem feleltethetők meg egymásnak, már csak azért sem, mert más korban, más földrajzi területen élnek, más a népek mentalitása is, és az öröklött problémák súlyossága/számossága sem azonos, de azért nehéz nem észre venni pár dolgot.

De visszatérve a filmre, ha megjelenik majd DVD-n, egy példányt biztosan megveszek belőle.

1. Az utóbbi 3 hétben annyit dolgoztam, mint szerintem még soha, de legalábbis annál régebben, amennyire vissza tudok emlékezni. Heti 50 óra körül toltam a szekeret, és ez a szellemi és idegi állapotomon meg is látszik. Itt az ideje pihenni egy kicsit.

2. Ezt el is kezdtem, mivel ma 14:30-kor úgy felálltam a helyemről és hazajöttem, hogy csak na. Ilyen is jó régen volt.

3. Szerdán lement a BA7 kezelésének újabb fordulója. Dokibácsi már kicsit fáradt és nyűgös lehetett, mert az érzéstelenítés előtt nem gondoskodott (másik) érzéstelenítésről, de felnőtt férfi vagyok, kibírtam egy (helyett két) apró tűszúrást. Volt megint fúrás, az inlay üregének kialakítása címén, aztán az alsó és felső fogsoromról lenyomatot vett, hogy jövő héten beragaszthassa a pótlást. Király lesz!

4. Egy kis adalék az ország (egyesek szerint a miniszterelnök) ekézésével kapcsolatban. Mit is tudnak rólunk azok, akik súlyos állításaikkal feketítenek bennünket a világ különböző országaiban? Kormányelleneseknek, és értékrend nélküli minden-elleneseknek nem ajánlott!

5. A köztársasági elnök úrnak eközben le kellene mondania. Megengedő módon még mindig megadom a lehetőséget a minden kétséget kizáró bizonyításnak, erre viszont kevés esélyt látok. Bárki másról lenne szó, nem lennék olyan szigorú (hiszen jó pár hasonló ügyet találnánk), de az ország első emberéről van szó, és ő nem engedhet meg magának ilyen botrányt. Viszont a lemondással várjon 2-3 hónapot, mert az ország renoméjának ez most nem tenne túl jót (többet ártana mint máskor), akkor majd jöhetnek a családi okok...

6. Ugyanakkor ha én lennék az NBH, a HVG újságíróitól megkérdezném, hogy vajon milyen okok vezettek ahhoz, hogy ezt az ügyet most érezték szükségesnek a nyilvánosság elé tárni, amikor így is nyakig vagyunk a szarban? Nem ért volna rá 2 hónapot? Semmi probléma vele, sőt, helyeselhető is, főleg, hogy egy magát gazdasági lapnak tartó újság kollégái töltötték vele az idejüket, de hát az időzítéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Mellesleg gratulálok nekik, mert sokat tanultak a magyar jobboldal újságíróitól. Ez oknyomozás a javából! (És most ismét parazsat gyűjtöttem a fejemre).

7. A sütőben éppen az egyszerű és gyors kedvenc sül. Tepsibe minimális olaj (kenésnek) + krumpli + fűszerkeverék + lila hagyma + fűszeres sertéskaraj + feta + paradicsom, ezek szeletelve egymásra rétegezve, egy kis tejföllel kevert reszelt sajttal megborítva. Ízorgia.

8. A (rettegő) hajléktalanok a Róna utcai szelektív hulladék szigetnél újabb eljárást fejlesztettek ki az alumínium dobozok megszerzésére. Eddig felborították a tárolókat és az aljukon keresztül szedték ki a pénzzé tehető dolgokat, az FKF viszont körbekerítette azokat egy vas korláttal, hogy csak az emelőeszközzel lehessen kiemelni őket. De sebaj, elég egy hosszú rúd, amivel az alumíniumost kicsit meg lehet dönteni, egy adag karton, amire az esőben is rá lehet térdelni, és egy bot, amivel a résen ki lehet piszkálni a dobozokat. A híres magyar lelemény...

9. Az utóbbi hetek fáradalmai mellett nem nagyon volt időm vasalni, így most a vasalandós fotel támlájának tetejéig áll a póló-ing halom. Mivel ez nem mehet így tovább, a hétvége fő programja lesz a kupac eltüntetése, a 2 hete a szobában álló vasalódeszka elpakolásával együtt.

10. Holnap ugyan egyéb programom van, de erősen gondolkodom rajta, hogy kiszaladok a Kossuth térre, hogy egy mécsest én is elhelyezzek majd a többi között. Aztán megyek is tovább. De lehet, hogy nem fog beleférni.

A Nagy Szovjet Szocialista Gazdasági Világválság egy ideje minden hírműsor velejét adja. Ezzel fekszünk, ezzel kelünk, és közben olyan kifejezéseket tanulunk, mint korábban még soha. Ezeket hozzá is csaphatjuk az olyanokhoz, hogy anthrax, aflatoxin, guargumi és társaik, de most nem ez az érdekes. Nyilatkoznak a kormánytagok, mindenféle közgazdászok, elemzők, brókerek, okos emberek, és ugyanazt a dolgot százféle megközelítésből is előadják, sokszor egymásnak ellentmondásos okokat és következményeket vázolva. Lassan olyan lesz ez a téma, mint a foci, tudniillik, hogy mindenki ért hozzá, és ennek megfelelően mindenki hülyeségeket is beszél.

Én nem is vállalkozom arra, hogy beleártsam magam a makrogazdasági dolgokba, és egy nagy összefoglalót írjak az egészről, esetleg véleményezzem a dolgokat, hiszen míg mikroökonómiát már háromszor is tanultam életemben (és napi szinten alkalmazom), a makroökonómia nekem már túl magas. Azaz biztosan megérteném, ha dolgom is lenne vele. Éppen ezért inkább csak egy műsorrészletet ajánlok, méghozzá az alábbi műsor első 5 percét. Nagyon tanulságos.

Itten van.

Azt hiszem, az illető megfogta ennek az egésznek a velejét. Pár ember — semmit és senkit nem kímélve — nagyot szeretne kaszálni, miközben mások ezt már most is naponta megteszik. Egész országokat képesek tönkretenni, és még csak le sem szarják, mi lesz az állampolgárokkal, mert őket csak a pénz érdekli. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy Magyarország csak a következő préda. A vezetői meggondolatlan lépéseket tettek, magukra haragították a nagyhatalmak képviselőit, így brókeréknek nem kell attól tartaniuk, hogy fejjel rohannak a falnak. Lehet dagonyázni a főleg általuk generált szarban. Naponta elhangzik, hogy a forint-euró árfolyamot kívülről, szándékosan azért növelik minél magasabbra, hogy a kormányt az IMF-fel való megállapodásra kényszerítsék, annak pedig tudjuk, mi lesz a következménye. Akkor nem a 2% ÁFA miatt fogunk rinyálni, hanem olyan brutál dolgok miatt, amiket most még csak a jól értesültek tudnak elképzelni. Most azért szar Orbán, mert kicsináltat minket a nagytőkével, akkor azért lesz szar, mert abban állapodott meg, amiben meg kellett neki. Most monnyon le, mert tönkre tette az országot, akkor azért átkozzák majd, mert — Görögországhoz és Olaszországhoz hasonlóan — a Goldman Sach senki által meg nem választott helytartójának adja át a kormányrudat, szakértői kormányzás címén. És akik ma naponta verik magukat a földhöz, mert szerintük itt nincs demokrácia, azokat a legkevésbé sem fogja zavarni egy választások nélkül hatalomra kerülő, idegen hatalmat kiszolgáló ember uralma. Csak remélni tudom, hogy minderre nem fog nálunk is sor kerülni.

De máris elkalandoztam (és a kifejtés nélküli ide-oda belekapásnak mindig sok dühödt komment lesz a vége), pedig csak a videót akartam felkonferálni. Szóval a műsor további részét nem muszáj megnézni, meghallgatni, mert az már sok mindenről szól, és sokszor kissé patetikus, vagy éppen gyermeteg, de ez az első 5 perc mindenkinek ajánlott. Jó szórakozást hozzá!

Captain blogján kialakult egy komoly vita a melegekkel kapcsolatos politikusi kiszólásokkal, a társadalom (in)toleranciájával, a melegszervezetek tevékenységével, örökbefogadással, házassággal kapcsolatban, amit linkeltem már az előző bejegyzésemben is. Ha esetleg akadna valaki, aki az ő blogját nem olvassa, de az enyémet igen, akkor most sugallnám, hogy az látogasson át oda, addig is álljon itt kedvcsinálónak a felütés utáni első kommentem, ami igencsak terjedelmes, és mivel — szinte — önálló bejegyzésnek is elmegy, úgy gondoltam, hogy ez lesz a mostani bejegyzésem. Néhány megjegyzést tennék, kiegészítésül:

1. Nem az acélom, hogy a Captainhez érkező kommenteket magamhoz szipkázzam (aki hozzá akar szólni, nyugodtan tegye meg ott), viszont a saját blogomon ilyen összefoglalóan még sosem jelent meg a téma, ez pedig egy jó alkalom pótolni a mulasztást.
2. Ez egy komment, aminek van pár előzménye (a bejegyzés, a korábbi kommentem és az arra érkezett reakciók), tehát nem olyan koherens, mintha bejegyzés lenne. Ezt tessék észben tartani!
3. Éppen ezért a véleményezéshez érdemes minden előzményt és a folyományokat is elolvasni, mert azokban számos pluszinformáció van, ami segíti a megértést. Mindenesetre ember legyen a talpán, aki ezt megteszi...

"Elnézést, hogy eltűntem, miközben a kommentek inkább szólnak az én kommentem véleményezéséről, és az én lényem vagy személyiségem címkézéséről, mint az eredeti bejegyzésről magáról. Szerettem volna időben reagálni, de a heti szellemi és testi energiáimat elszipkázta az élet többi területén megkövetelt helytállás. Sajnos pusztán az, hogy meleg vagyok nem jár fizetéssel és jóllakással… De most itt vagyok, és megpróbálok reagálni arra, amire érdemesnek tartok. Nem fogok külön-külön mindenkinek válaszolni, hanem nekifutok másodszor, aztán ezt-azt még hozzátoldok, személyre szólóan.

Szóval én alapvetően abból indulok ki (és ez alapján szemlélem a melegfelvonulást és a melegszervezetek ténykedését is), hogy a melegeknek Magyarországon (!) semmivel sincs kevesebb joga, mint másoknak. Ugyanúgy megillet minket a szabad helyváltoztatás, a szólás, a gyülekezés szabadsága, továbbá minden más emberi és állampolgári jog, mint bármely más magyar állampolgárt. Tudom, ez szarul hangzik, és a szélsőjobbnak/homofóboknak tulajdonított retorika (és fel vagyok készülve arra, hogy a skizofrén címke máris öngyűlölő buzira módosul), de jogfilozófiailag házasodni és örökbe fogadni is pontosan ugyanannyi jogunk van, mint másoknak, csak éppen mi nem úgy akarjuk azt, ahogy azt a törvények lehetővé teszik. Mi azt akarjuk, hogy “lehessen nekünk ezt is”, tehát valójában többletjogokat akarunk. Nem vitatom a mögöttes szándékot (hiszen valahol én is érintett vagyok), és természetesen egyetértek vele, hogy a melegek is összeköthessék az életüket, és ha úgy alakul, akkor a társuk örökölhesse a közös vagyon rá jutó részét, ne prédálják azt szét a rokonok, pusztán jogi hivatkozással, de ez többletjog. Ugyanakkor én éppen azt tartom skizofrénnek, aki egyszerre akar melegházasságot és egyenlő jogokat, meg az állítólagos másodrendűség felszámolását. Kérem, akkor azt akarjuk, hogy töröljék el a regisztrált élettársi kapcsolat lehetőségét (ami kizárólag egynemű párokra vonatkozik, és számos törvénybe (pl. SZJA tv., illeték tv.) beépült, töröljük el, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhassunk, töröljük el a rendezett munkaügyi kapcsolatokról szóló törvényből azt, hogy a szexuális orientáció miatt nem bocsátható el munkavállaló, ahogy az álláshirdetés elnyerésekor sem lehet ugyanez kizáró tényező, és a Btk-ból (/egyéb helyekről) is vegyünk ki minden olyan kitételt, ami a kisebbségek ellen irányuló erőszakos cselekmények vagy felbujtás/uszítás magasabb büntetési tételét szabályozza. Én nem hiszem, hogy bárki valóban ezt akarná.
Hálátlannak tartom azt a magatartást is, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat törvénybe iktatása után röviddel máris a fanyalgás kezdődött meg, és az újabb lépés követelése, természetesen erőszakosan, politikai hangulatkeltéssel egybekötött módon (ne felejtsük el, hogy a melegszervezetek nyilvánvalóan továbbra is ezer szállal kötődnek a különféle politikai ideológiákhoz, szervezetekhez és személyekhez). Semmi hála vagy egy kis türelmi idő a következő lépés előtt (amihez természetesen még a nemzetközi porondon is csak alig-alig érkezett el az idő), hanem máris az offenzíva. Ez ugyan külön téma, de én más blogokon (és a sajátomon is – természetesen) is azt hirdetem, hogy a fontolva haladás sokkal előbbre juttat, mint a nyomulás, hiszen én minél jobban akarok valamit a másiktól, amit ő nem akar, vagy nem érdekli, ő annál jobban fog ellenkezni. Képzeljük csak el azt a szituációt, amikor valaki be akar szervezni bennünket egy MLM-rendszerbe, vagy meg akar téríteni bennünket az újdonsült vallására. Nem vagy kitérünk előle vagy (ha kevésbé vagyunk konformisták) nem egyre cinikusabban és durvábban próbáljuk lebeszélni a szándékáról? Ugyanígy működnek a politikusok és a társadalom is, és a szavazóbázisnak szóló mondatok mellett ugyanez motiválhat egyes politikusi kiszólásokat is, amiket nem kellene rögtön koncentrációs táborokra meg jogfosztottságra fordítani. Az előbb említettem a hálátlanságot, ezért még zárójelben megjegyezném, hogy az utóbbi évekhez képest kimondottan profin biztosított melegfelvonulással kapcsolatban is csak azt hallani, hogy mi volt benne mégis egy kicsit béna vagy visszás, és nem azt, hogy mennyivel másabb volt, mint az ezt megelőző néhány. Úgy akar egy társadalmi réteg újabb és újabb kéréseket megfogalmazni a hatalom felé, hogy amit kap, azért sosem mond egy jó szót sem? Ez aztán igazán felnőtt viselkedés, és igazán ügyes érdekérvényesítő képesség…
Én rendszerint kárhoztatni szoktam a melegszervezetek erőszakosságát, most is ezt teszem, de azért teszem, mert bár vitatkozhatunk arról, hogy az erőszakosság az előremutatóbb vagy a világon tapasztalható tendenciákkal való sodródás és a fontolva haladás, a vita mindaddig öncélú marad, amíg csak az előbbire van példa. Meg lehetne próbálni esetleg valami olyasmit, ami J.F.Kennedy híres mondásának teljesítése lehetne (ti. “Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért.”), azaz kompromisszumra törekedni a pártokkal, és feltenni nekik a kérdést, hogy itt vagyunk mi, sokan, szavazópolgárok, dolgozó, adózó emberek, miben segíthetünk? Ez így persze romantikusan hangzik, de aki érteni akarja, az megérti, mire gondolok e sarkos megfogalmazással. Ha korábban már volt erre példa, és a válasz(ok) esetleg elutasító(ak) volt(ak), akkor is eltelt azóta X év, újra meg lehet próbálni. Ha már mindenáron erőszakosnak kell lenni (mert esetleg tényleg az a célravezetőbb), akkor is lehetne pozitív céllal tenni ezt és nem negatív céllal.
Mert ha azt mondjuk, hogy mi különbek vagyunk melegségünk okán, és erre való felhatalmazással akarunk többletjogokat (vagy a többségi szemszögből nézve: egyenlőséget), akkor meg kellene mutatni, hogy valóban különbek vagyunk. Sajnos azonban sokan úgy tekintenek a melegségükre, mintha az valami kiváltság lenne, amiről ráadásul fűt-fát tájékoztatni kellene, provokatív vagy kihívó céllal. Direkt úgy viselkednek, hogy ez nyilvánvaló legyen róluk, állandóan a szexről beszélnek, célozgatnak, utalgatnak, a pasikat úgy megszólják az utcán, mint az általuk mélyen elítélt heterók a nőket, mindent (fél)meztelen pasikkal plakátolnak ki, és MINDENT önnön melegségük szűrőjén keresztül szemlélnek (erre szoktam írni, hogy szivárványszín szemüvegen keresztül), amit a semleges szemlélők ugyanúgy rossz szemmel néznek, mintha egy nem meleg csinálna hasonlókat. Egy pár éve filozofálgattam arról egy közös melegblogon, hogy a coming out valahol egy önző dolog, hiszen azért tesszük, hogy nekünk könnyebb legyen az élet, de közben a minket sújtó terhet (vagy annak egy részét) áttesszük azokra, akiknek előbújunk, ezt is hozzácsaphatjuk az imént leírtakhoz. Az embereknek megvan a maguk baja, és nem kíváncsiak a mi melegségünkre, valójában a többséget kurvára nem érdekli, hogy ki buzi és ki nem, és pont az lenne számunkra az üdvös, ha ez így is maradna, akkor tudnánk ugyanis nyugodtan és normálisan élni az életünket. Ilyenkor persze vissza lehet vágni, hogy de a kutatások szerint a társadalomban milyen magas a homofóbia mértéke, de én erre meg azt mondom, hogy ez a pirézek esete pepitában. Azt sem tudjuk, hogy kik azok, de (éppen) azért ne költözzenek a szomszédba, vagyis egyébként egy szélsőséges réteget leszámítva (akinek a homofóbia és az ellenségkép-képzés éppen úgy az önmeghatározásukhoz szükséges, mint a szélsőséges melegeknek önnön melegségük), senkit nem érdekelne, ki meleg, ki nem, de ha már így megkérdezik őket, akkor inkább elutasítóak.
Ha nem sértett kisgyerekként vagy sarokba szorított patkányként viselkednénk, észre vehetnénk, hogy a társadalom vélt vagy valós homofóbiája koránt sem olyan magas, mint azt gondoljuk. Olyan ez, mint amikor alapvetően cigányellenes valaki (félelem okán), és amikor találkozik egy olyan cigánnyal, aki kimondottan rendes vele, akkor azt mondja, hogy “ez nem olyan, mint a többi, de a többi azért olyan”. Magyarországon korántsem olyan rossz a helyzet, mint azt egyesek pont emiatt a nézőpont miatt vélelmezik (és a (sorssal szembeni) hálátlanság egy újabb szintje, nem észre venni, nem tudomásul venni, hogy az országok és államok többségében sokkal rosszabb körülmények vannak, mint nálunk), ezért mindig a világra csodálkozó kisgyerek módjára mesélik, hogy láttak egy kézen fogva sétáló vagy éppen csókolózó férfipárt az utcán, akiknek (képzeljétek!) semmi baja nem esett. Ha viszont esett, akkor igazolva látják az elméletüket. Természetesen nem állítom, hogy Magyarországon melegkánaán van, mert ez nem igaz, és igenis számos homofób megnyilatkozás és bántalmazás történik, amiket a megfelelő törvényi erővel kezelni is kell (a törvényeink kezelik is, a törvények betartatása pedig nem csak ezen a területen hagy maga után kívánnivalót (ami nem a törvényt minősíti, hanem a végrehajtóit)). Aki ilyen, magát a melegség okán a többség fölé helyező módon szemléli a világot, és a meg nem értett zseni sértettségével véleményez minden politikusi megszólalást és társadalmi visszajelzést, az ne csodálkozzon, ha gyomorfekéllyel fektetik a szivárványszín koporsójába. Aki így látja a világot, az pont azt a hibát követi el, amivel az összes többi embert vádolja: nem fogadja el önmagát (őt). Én is megkaptam már, hogy azért nem bújok elő a családomnak, a heteró barátaimnak és a szüleimnek, mert még nem fogadtam el önmagam (ami talán igaz is lehet, de én utilitarista és nem az elfogadással kapcsolatos pszichés okokat vélek inkább felfedezni benne). Szerintem az (ön)elfogadás lényege pont az lenne, hogy a melegség ne legyen az összes többi tulajdonság felett álló attribútum, se kifelé, se befelé. Mert ha az, akkor befelé agressziót és oktalan sértődést produkál, kifelé pedig ugyanúgy haszontalan, mert nem az alapján fogják az illetőt megítélni, hogy milyen kolléga, beszélgetőpartner, lakótárs vagy mennyire segítőkész, empatikus tájékozott és intelligens, hanem hogy egy fartúró köcsög. Ha mindig a melegséget toljuk az arcukba, ne várjuk el, hogy ezt figyelmen kívül hagyva vélekedjenek rólunk, hiszen ezt írjuk neonfényű reklámtáblára. És ez nemcsak egyénileg működik így, hanem közösségi szinten is, (lásd a fenti okfejtésemet/véleményemet a melegszervezetekről és a melegekről általában), mert az ‘engem mindenki utál’-t könnyen fel tudja váltani a ‘minket mindenki utál, ezért mi meg őket utáljuk’ állapot is.
Az eredeti kommentem is arról szól, hogy a melegségnek nem kellene minden más tulajdonságunk felet állónak lennie, és akkor rájöhetnénk, hogy nem is olyan nehéz az élet, és nem is utálnak minket olyan sokan. Az én önelfogadásommal kapcsolatban is hozzátenném még, hogy bár eleinte rettegtem attól, hogy a házban lakók megtudják vagy kitalálják, hogy az a srác, akivel reggel együtt megyünk el otthonról, és akivel este együtt érkezünk, az nem unokatestvér és nem albérlőtárs (főleg, hogy a sajátom a lakás), de mostanra rájöttem, hogy nincs mitől félnem. A dolog magától is kiderült (a hülyének nézés szintén agressziót szül!), azaz nyilván a lakók többsége tökéletesen tisztában van vele, de mégsem hozza szóba, nem offenzív, és ha abban a liftben kinyögött heti három mondatban nem lehet megkerülni a téma súrolását, akkor is nagyon diszkrétek. Sőt, van olyan pár ismerősöm (azaz nagyon jó barátaim), akik az albérletükbe költözésükkor jó szomszédok módjára végiglátogatták a lakókat, bemutatkoztak, és természetesen azt is közölték, hogy ők egy pár. És semmi bajuk nem esett azóta sem, ráadásul egyes esetekben egyes lakók velük példálóznak.

De ezt mind hagyjuk figyelmen kívül, tudjuk be a fent említett nézőpontnak (azaz nekik szerencséjük volt, de azért attól még a magyar társadalom egy homofób szar), és induljunk ki abból, hogy tényleg borzalmas állapotok uralkodnak, és mindenki ellenünk van. Ez esetben vajon érdemes a jéghegyet öngyújtóval olvasztgatni, vagy hagyatkozzunk inkább a globális felmelegedés segítségére? (Csak hogy konkrét példával éljek, Lady Gaga (akit mindeközben hallgatok) egymaga többet tett értünk világviszonylatban, mint bármely melegszervezet vagy azok összessége ugyanezen idő alatt, és nem (feltétlenül) a többség pocskondiázásával, hanem az önmagunk elfogadására és a világ leszarására való buzdítással.) Ha a melegségem okán többnek tartom magam, olyannak, akivel kivételezni kell, akkor érdemes mindenkinek nekimenni, aki nekem nem tetsző dolgot mond? Ezzel fogom elérni a célom, hogy elfogadjanak és kedvezzenek nekem? Én nem hiszem, ahogy azt sem, hogy a tolakodás és az oroszlán bajszának húzogatása célravezető lenne. Orbán Viktor megszólalása az én elképzelésem szerint a fent már ecsetelt tendenciába illik: kurvára súlyos problémákat kell megoldaniuk iszonyú ellenszélben, és mindeközben kurvára nem érdekli most őket a meleg téma, amikor pedig mégis ezzel basztatják, akkor kifakad, a fen idézett módon. Hogy ez helyes, helytelen, jogos, jogtalan, illő vagy illetlen, az más lapra tartozik, a lényeg csak a pirézes hasonlat.

Na, most jó sok mindent összehordtam, de a kezdeti, zömök kommentem mögött búvó világnézetet próbáltam megvilágítani a magam módján. Teljességében ezt úgysem lennék képes, ahhoz élőszó kellene, és még csak nem is tértem ki arra, hogy a melegség miért csak egy tényező a sok közül, és ennélfogva miért motiválhat sokkal több minden egy párt támogatásakor valakit, mint azt a szivárványos szemüvegesek gondolhatnák.
Végül pedig: sem skizofrén nem vagyok, sem öngyűlölő buzi(bár utóbbit MÉG nem kaptam meg). Nagyon is jól érzem magam a bőrömben.

A külön válaszokat pedig ahogy megígértem, teljesítem is, de most dolgom van. Ha hazaértem bepótolom, és elnézést mindenkitől, akinek ilyen illetlen terjedelmű kommenttel raboltam az idejét (asszem, ezt beteszem magamhoz bejegyzésként, ha valaki nem akarná Captain blogját nem rendeltetésszerűen használni, de azt is majd csak később)."

2006. szeptemberében egy vagy több motoros futár egy politikailag rendkívül izgalmas csomagot hordott szét több televízióadó székházához. A feladó ismeretlen, a futár(ok) neve szintén, ahogy az esetleges futárcég kiléte sem tudható, már amennyiben az egész hivatalos úton zajlott egyáltalán. Az adók természetesen kapva kaptak az alkalmon, és azonnal elkezdték műsorba adni Magyarország akkori miniszterelnökének, Gyurcsány Ferencnek a párttársai körében pár hónappal korábban előadott, zárt körű beszédét, pontosabban annak részleteit. Ha némelyik esetleg hezitált volna, akkor sem volt sok választása, hiszen a címzettek között a HírTV is szerepelt, az pedig tudható volt, hogy ők egy percet sem fognak vesztegetni, és a szokásos műsorrendet felborítva, rendkívüli hírek keretében fogják a citált részeket közre adni.

Az ominózus beszéd ismeretes, a legjellegzetesebb mondatait álmunkból felébredve is idézni tudnánk. Megtudhattuk, hogy a kormány tagjai (a miniszterelnökkel az élen) szándékosan hazudtak, manipulálták a közvéleményt, össze-vissza trükköztek, hogy a szar gazdasági adatokat kozmetikázni tudják, nem csináltak semmit a ciklusukban és az ország mellesleg 'kurva'. Ezen okkal döbbent meg és háborodott fel minden jóérzésű választópolgár, és többen (köztük én is) azonnal a parlament elé sietett tiltakozni és a részleteket megtudni. Mivel a miniszterelnök - bármely nyugati demokráciában bevett szokással ellentétben - egyáltalán nem szándékozott azonnali hatállyal lemondani, a tiltakozók száma a következő napon megsokszorozódott, majd a szélsőjobboldali Toroczkai László közreműködésével sikerült elérni, hogy a spontán tiltakozás rombolásba menjen át. Az ezt követő napokon a szélsőséges elemek és a rendfenntartók napról napra komikusabb, de egyre pusztítóbb harcba bocsátkoztak egymással, 2006. október 23-án pedig a rendőrség az újkori demokrácia legerkölcstelenebb és legvisszataszítóbb módján rontott bele a legnagyobb ellenzéki párt ünnepi megemlékezésébe. Azt hiszem, mindezt a történelemkönyvek is tanítani fogják, hiszen olyan erejű változások indultak el a közvéleményben és az országban, amik még hosszú ideig kihatással lesznek a közéletre. Ebbe most nem megyek bele, hiszen nem ez a lényeg.

Az őszödi beszéd után a miniszterelnök és köre (továbbra sem fontolva meg a távozás kínálkozó lehetőségét) minden erejével azon volt, hogy az elhangzottakat pozitív színben tüntesse fel vagy legalább kisebbítse. Azt mondták, hogy ezek kiragadott részek, és ennek bizonyítására még ki is adták a komplett beszédet, ami a mai napig megvásárolható az MSZP rendezvényein. Azt is mondták, hogy Gyurcsány egy politikai hős, egy igazi államférfi, aki végre szakított az elmúlt 16 év rossz szokásaival, és végre a nagy nyilvánosság előtt vallotta be, hogy hazudott, DE ezzel megteremtette az őszinte politikai jövő alapjait. Mindenki tudja, hogy a politikusok hazudnak, de ő most végre szakít ezzel a hagyománnyal. A másik oldalon például ott van Orbán Viktor, aki a Sváby Andrással készült TV2-s beszélgetésben azt 'hazudta', hogy sosem hazudott (ami kérdésre természetesen nem volt más válasz adható, és ezt ők is tudták). Ezt a fórumozók a mai napig imádják hajtogatni. Gyurcsány persze nem "bevallotta", hanem lebukott, hiszen a felvétel kiszivárgott, nem önként hozták nyilvánosságra, ennek ellenére a párt kijelentette, hogy nem keresik a kiszivárogtatót. Hogy is keresnék, hiszen az nem bűnös, aki ekkora jóságot tett az országgal, különben sem kíváncsiak rá, meg aztán rossz vért is szülne a gyanúsítgatás a párton belül. Ez egy 'igazságbeszéd' volt, és mostantól minden szép és jó lesz, mert új világ van. A másik verzió szerint (merthogy kellett az is) ők egytől egyig összetartó szocialisták, következésképp egyikük sem lehetett a kiszivárogtató, sokkal inkább a FIDESZ áll a háttérben, aki árnyék-titkosszolgálatának segítségével lehallgatta őket. 'Találtak' is egy ilyet, tönkre is tették, Szilvásy, Dávid Ibolya és Herényi pedig most a vádlottak padján ül, nagyon helyesen.

Gondolom, mindezt ők sem hitték el, és az első pillanattól kezdve pontosan tudták, hogy itt nemcsak Gyurcsány, de az egész párt és kormány karrierjének vége, amit egy jól irányzott miniszterelnök-csere sem tudott megmásítani. Szépen is nézne ki az ország, ha mindennek nem lett volna következménye...

És akkor eljutottunk napjainkig. A menetrend szerinti ünnepi gyújtogatások véget értek, a FIDESZ jóval a papírforma felett nyerte a választásokat, a szocialisták támogatottsága pedig egy évnyi fasisztázás és diktatúrázás után sem nőtt egy jottányit sem, elkezdtek tehát pangani. Gyurcsány egy ideig elvonult, hogy erőt gyűjtsön, és most úgy döntött, hogy Orbán Viktort a saját pártjának szétverése után lesz képes csak legyőzni, neki is látott tehát ezen — általam rendkívül nemesnek tekintett — cél megvalósításának. Ez persze az áldozatoknak marhára nem tetszik, így elindult az oda-vissza vádaskodás és mocskolódás, aminek egyik közelmúltbeli mozzanata szépszavú Szanyi Tibor azon kijelentése volt, miszerint az őszödi beszédet maga Gyurcsány szivárogtatta ki, politikai haszonszerzés céljából. A jobboldalon ezt már évekkel korábban is megírták, egyben Gerő Ernőnek a forradalom kirobbanásához vezető beszédjével párhuzamba állítva (és valljuk be, az eseményekben is volt némi hasonlóság), úgyhogy Szanyi most sem találta fel a spanyolviaszt. Fletó erre visszaválaszolt, hogy a "Tibor téved", mert nem ő volt, viszont sejti, hogy melyik három szoci közül lehetett valamelyik, amit meg is írt egy levélben, és azt elküldte a szocialisták jelenlegi elnökének. Mesterházy Attila (ex-Athos) erre kiállt a kamerák elé, és egy röpke, technikai levélbontás után az egészet ledarálta olvasatlanul, majd felszólította a jelenlegi belügyminisztert, hogy az rögvest hozza nyilvánosságra, amit a titkosszolgálat eddig kiderített az ügyről, továbbpasszolva ezzel a labdát a kormányoldalnak. Ott viszont pályán kívülre rúgták a lasztit, és közölték, hogy elmúltak azok az idők, amikor a titkosszolgálatokat belpolitikai célokra használják.

A folytatásból talán megtudhatjuk, hogy:

- ha akkor ez a beszéd oly nemes és előremutató volt, ami csupa jóságot tett az országnak, Gyurcsányt pedig az államférfiak sorába emelte, akkor most miért kell egymásra mutogatni, és úgy tenni, mintha valami bűnöst kéne nyakon csípni?

- ha anno azt mondták, nem érdekli őket a kiszivárogtató léte, akkor most mégis miért kutatnak utána? Kutatnak egyáltalán utána? Vagy csak azért megy ez a passzolgatás, mert pontosan tudják, hogy ki volt (nem Gyurcsány), de nem akarják megmondani?

- ha volt 5 évük a - most már - bűnöst felderíteni, miért nem éltek a lehetőséggel? Miért most kell a titkosszolgálatokat felszólítani a nyomozásra vagy a megszerzett információk közzétételére, amikor nekik aztán igazán nem kellett a szomszédba menni a politikai jellegű megbízások/utasítások tekintetében?

- miért hazudja Szanyi Tibor a HírTV beszélgetős műsorában, hogy a párton belül minden a legnagyobb rendben, csak könnyed vitáik vannak (mert ők az egyetlen párt Magyarországon, ahol vita van egymás közt is, bezzeg a FIDESZ-nél aki ellenkezni mer, az röpül is a pártból)?

- meddig szórakozhatunk jókat ezen a vergődésen, és mikor kisgazdásodnak el teljesen és végleg?

Más kérdések is felmerültek bennem, de most indulnom kell a maratoni blogtalira. Azért továbbra is figyelem a híreket, hiszen egy ilyen izgalmas eseménysor egyetlen epizódjáról sem érdemes lemaradni. Folytatása következik.

A jövőben valószínűleg többször is lesz ilyen bejegyzés, azaz visszatérően fogom azt a témát firtatni, hogy a sajtószabadság és demokrácia halála ellenére hányan és hányféle módon, milyen körmönfont vagy akár nyílt megfogalmazásokkal ócsárolják a saját nemzetüket, és milyen álokoskodásokkal, csúsztatásokkal, szelektív észleléssel vagy ocsmány hazugsággal manipulálják az (internetes) olvasóikat. Az első adag alig több mint egy hét termése, és a merítés sem túl mély (csak a tetején úszó legnagyobb darabokat halásztam le), de kezdetben megteszi.

Bede Márton: Eurovíziós Dalfesztivál = MENŐ (Index 2011.05.14)

"(...)Emlékezetes volt például a 2007-es év, amikor az őt futtató keresekedelmi csatorna és a hülye magyar bulvár közreműködésével Rúzsa Magdi, pályázata gyakorlatilag nemzeti ügy lett.(...)

Ha Wolf Kati belenevet a fogadóirodák képébe, és esetleg nyerni talál, vagy legalább a dobogóig jut, minden bizonnyal nemzeti hős lesz belőle. Pedig popszempontból kifejezetten konzervatív, a kettővel ezelőtti Madonnát idéző dalocskájával éppen az a baj, hogy még giccsnek sem elég erős.(...)"

Igen, valóban felháborító, hogy akkor is és most is akadtak olyan médiumok (persze csak ilyenkor hülye magyar bulvár), akik 'nemzeti ügyet' csináltak egy hazánkfia (lánya) külföldi szerepléséből. Gondolom, a sportolóinkról is hasonló a szerző véleménye. Másrészt végig 'szép' jelzőkkel illeti Wolf Kati produkcióját, amit én nem láttam, de tök mindegy, hogy milyen, mert nyugodtan írhatta volna, hogy a többieké még szarabb volt. Vagy valamit, de legalább ne a magyart rugdossa.

Sebők János: Wolf Kati kudarcának igazi okairól (HVG 2011.05.15.)

"Sokan vélekednek úgy, hogy ez az ország az energiáit, az erőforrásait, a szellemi-kulturális innovációit belső marakodásokban éli fel, tékozolja el. S mivel mostanában ezt a „harcoskodást” és a hozzá társuló „arcoskodást” (Merjünk nagynak látszani!) immár külföldre is exportáljuk, eközben nemcsak hogy nem marad erő, idő vonzó önkép kreálására, felmutatására, de a világ számára momentán nincs is olyan említésre méltó teljesítményünk, amit nemcsak mi, de a külvilág is sokra értékelne."

...és a rendszerváltás (előtt) óta szakmányban íródott ilyen jellegű írások jócskán hozzá is járultak ehhez a képhez kívül, belül. Az egész ország hálás lehet, hogy a csalódás után még bele is rúgsz. És ami a kedvencem:

"S ha már politika, akkor a Facebookon miért kellett exponálnia magát Orbán Viktornak is („Hajrá Kati!”), ami utóbb igen kontraproduktívnak bizonyult, s vajon most, hogy elmaradt a remélt siker, lesz vigasztalás a látványos bukás okán?"

Természetesen Orbán Viktor (is) hibás, mint mindig, ha ellenzékben van, ha kormányon, de ezt már megszoktuk. De nem annak kéne a természetesnek lennie, hogy egy ország miniszterelnöke, még ha csak két szóban is, de az általa vezetett ország állampolgára külföldi sikerének szurkol? Szerintem igen, és attól, hogy volt elég időnk elszokni tőle, még ez lenne a normális.

Lévai Júlia: Mocskos fantáziák (Népszava Online 2011.05.17.)

"Miután a gyöngyöspatai helyzet totális kifordításával a kormány is hozzájárult a cigányellenesség szításához, ez tovább bátorította a zsigeri gyűlöletet mindig élvező, primitív lelkű embereket. A helyzet kiváló alkalmat kínált ahhoz, hogy legaljasabb fantáziáikat és ártó szándékukat civilizált köntösbe - megformált írásba - öltöztessék, s úgy tegyenek, mintha ettől bizonyítást nyerne a cigányság biológiailag is alacsonyabb rendű volta, az ő magasabbrendűségükkel szemben(...)."

A szélsőjobb szélsőbalról való fikázásának nem is lehetne más módja, minthogy (1) közben átgyalogoljunk a mérsékelt jobboldali kormányon is, és (2) rögtön, indításból hazugsággal kezdjünk. Népszava-módi. Az írás elsősorban egy levélről szól, amit a gyöngyöspatai evakuáltak (pff...) maguk után hagyott "mocskáról" írt egy névtelen szemtanú, és ami vagy igaz vagy nem igaz, de  engem ez egyébként sem érdekel. Viszont azt fájlalom, hogy a cigányok védelmében, a szélsőjobbon keresztül  magyarozik is egy keveset, természetesen csakis gúnyosan, valamint a kormányt is gyűlöletkeltéssel vádolja. Ha ebben a témában bárkit bármivel vádolni lehetett, akkor az a Jobbik és körei, akik odamentek provokálni, az LMP és a Vöröskereszt, akik a hisztériát keltették, és a partvonalon kívülről sápítozó MSZP (és körei), akik ezt az esetet is felhasználták egy kis határon túli mocskoláshoz. A Fidesznek kb. annyi a bűne, hogy belesétált a "Zámoly II." feliratú csapdába, és a suta nyilatkozatai után nem az azóta bebizonyosodottan ludas* lincselőknek baszott oda kettőt, hanem hozott egy törvényt, amivel megint a Jobbik malmára hajtja a vizet, nem mellesleg pedig elvesztette az összes olyan gyöngyöspatai szavazóját, akik korábban kimondottan örültek a Véderő (és hasonlók) járőrözésének, mert végre volt egy pár nyugodt éjszakájuk. Persze ebből a csapdából nem lehetett jól kijönni, ráadásul valamennyit mindenki vesztett rajta. Valaki viszont szólhatna a kedves újságíró 'hölgynek', hogy olvasson utána a történteknek, mert nyilvánvalóan le van maradva.

Tóta W. Árpád: A világtalan város (2011.05.19)

"(...)Pedig 2011-ben éppen semmi nem történt, ami megváltoztatta volna Moszkva vagy Franklin D. Roosevelt megítélését. Hisztis picsák vagyunk, akik minden közvetlen ok nélkül, a telihold hatására világgá üvöltjük a sérelmeinket. Ha Magyarország nő lenne, Alekosz az elsők között küldené haza. De végül is az megtörtént az Eurovíziós Dalfesztiválon. (...)"

Amennyi mocskot okádott már a magyarságra, Tóta W.-t egyszerűen ignorálni kellene. Sajnos mindig képes olyanokat felböfögni, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Most például két mondatban sikerült neki lehisztispicsázni a magyarokat, azt sugallni, hogy még az aljaműsor legalja résztvevőjénél is lejjebb vagyunk, majd bizonyítékként idecitálni egy sokaknak igen fájó, közelmúltbeli kudarcélményt. És mindezt ezért:

"Sem Orbánra, sem Tarlósra nem fognak többen szavazni azért, mert átnevezték a Moszkvát Széll Kálmánra."

És már megint a hazugság, a megszokott módon. Nem át-, hanem vissza-. VISSZA! A tér neve eredetileg is ez volt (miután lett egyáltalán neve), majd 1951-ben a megszálló hatalom seggét nyaló hazaárulók egy újabb nyelvcsapás céljából elnevezték a megszállók fővárosáról. Tiszteletből — gondolom. Bár a Moszkva nem személynév, csak a túlzó analógia kedvéért: vajon elképzelhetőnek tartunk-e New Yorkban Osama Bin Laden teret? Vagy Hirosimában Enola Gay utcát? Tóta W. szlovák nyelvtörvény párhuzamát inkább nem is firtatom, aki akarja, olvassa el, aztán vonja le a maga következtetését.

Ez a bácsi meg teljesen meghibbant, de legalábbis a legelborultabb demokráciasiratók is megnyalhatják mind a tíz ujjukat, ha ezt képesek végigolvasni. Csak egy pár — egybefüggő — mondat:

Bartus László: Az Unió első fasiszta állama (Amerikai Népszava 2011.05.18)

"Amikor a NENYI-t először megláttuk, azt hittük, csak egy bohózat. Nem gondoltuk, hogy előre megfontolt szándék húzódik mögötte. Ideje komolyan venni, miután januártól nem lesz demokratikus alkotmány, nem lesz független Alkotmánybíróság, bíróság, rendőrség, ügyészség, sajtó, semmi, ahol jogorvoslatra számíthatunk, tilos lesz a sztrájk, nem lehet leváltani a korlátlan hatalommal rendelkező kormányt, ideológiai állam jön létre, megkezdődnek a koncepciós perek, boszorkányüldözések, az elbocsátások folytatódnak, idővel megszűnhet a parlament."

A Hit Gyülekezetének (volt) tagja hosszan dagonyázik az egyházellenességben, és az általa kiböfögött, logikusan felépítettnek tűnő, de teljesen elborult hibbantságból a fenti részlet csak egy sokat mondó darabka. Anélkül, hogy hosszan elemezném, mi az, hogy januártól nem lesz demokratikus alkotmány? Tudtommal demokráciában a hatalmat a nép gyakorolja, az általa választott képviselők útján. Választás volt? Volt. Törvényes? Törvényes. Csalásoktól mentes? Nem volt kifogás. Az új alkotmányt az Országgyűlés hozta? Igen. Akkor legitim, és a világ legkártékonyabb 'lapjának' szerzői is legyenek szívesek elfogadni ezt a négy éves, átmeneti helyzetet. Jól mondta Orbán Viktor Brüsszelben, hogy a legtöbb kifogás abból ered, hogy a népek egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a 2/3 tényével. A többi meg egy egyszerűen minden alapot nélkülöző fantazmagória, amire jelenleg még csak jelek sem mutatnak. Szerintem valójában csak Bartus vágya. Megszűnhet a parlament bazdmeg...

Végül ismét Lévai Júlia, aki úgy tűnik, egy igen termékeny harcos amazon. Kár, hogy a szavait nem teremtő célra, hanem szellemi pusztításra használja.

Lévai Júlia: Hét mondat a miniszterelnöktől (Galamus-csoport 2011.05.22.)

"7. „A szociális konzultáció végeztével, azaz az emberek véleményének megismerése után a kormány készséggel áll a szakszervezetek rendelkezésére, hogy lefolytassák a szükséges egyeztetéseket.”

Ez a mondat Magyarország mai helyzetének tökéletes tükre.

A kormány szembekerül bizonyos szociális problémákkal, ám nem kéri ki a kompetens szakértők véleményét. Kikéri azonban több millió inkompetens, laikus polgár véleményét nem létező vagy hamis alternatívákról, amit konzultációnak nevez. Mivel a levelet vonalkóddal látták el, az akció arra a fölösleges és romboló munkára készteti a polgárokat, hogy a visszakereshetőségük miatt a legkülönfélébb elméleteken és manipulációkon gondolkozzanak a levél adjusztálásával kapcsolatban."

Lévai Júlia hosszasan elemzi Orbán Viktor egy(-két) közelmúltbeli beszédét, és azon igyekszik, hogy egyes mondatokat elemezve súlyos megállapításokra jusson. Aki akarja, olvassa el nyugodtan, ha még nem unja. Kb. olyan ez, mint amikor még jó régen OV ki merte ejteni a száján az "élettér" kifejezést, és a ballib média hetekig azon pörgött, hogy az a lebensraum magyar verziója, tehát OV náci diktátor. Hitler kedvence meg Wagner volt, tehát Wagner is náci... A rasszistázó-diktátorozó rizsából csak az utolsó pontot emeltem ki, amiből jól kitűnik Lévai elitista, magas lóról lenézős világlátása. Manapság nagy divat minden témában elmondani, hogy "nem egyeztettek a szakértőkkel" (vagy az érintettekkel), mert ezzel is a diktatúra látszatát akarják kelteni. Közben persze mindig elfelejtik megemlíteni Gyurcsány klasszikus "el lehet menni"-jét vagy Kóka "A békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat"-ját, de hát ők aztán demokraták... Szóval nem kérdezik meg az érintetteket, akik nyilván a saját kárukra is a kormánnyal értenének egyet, és véletlenül sem tennének meg mindent az ellenállás és az időhúzás érdekében, hogy aztán 4 év huzavona után ne lehessen elmondani, hogy itt megint semmi nem történt, meg akiknek egy jelentős része még a kormányváltás előttről (esetleg a rendszerváltás előttről) ül a székében, tehát nem éppen a mostani hatalom barátja. Bezzeg megkérdezik a választópolgárokat, akik egytől egyig tudatlan suttyók, és fogalmuk sincs az ország dolgairól. Érdekes, amikor 2002-ben vagy 2006-ban megszavazták a szocialistákat, akkor felkészültek és hozzáértők voltak, nem? (Mellesleg nekem is megvan a véleményem az átlag szavazóról, de az én véleményem nem számít, mert messze nem vagyok olyan okos, mint Júlia asszony).

Ragozhatnám oldalakon keresztül ezt a pár idézett mondatot is (hát még az egészet), de nem az a célom, hogy minden érvvel szembeállítsak egy sajátot, csak azt akartam megmutatni, a héten miként bántották (a magyarok) a magyart. (Bartus meg most kakukktojás volt.)

* sajnos az eredeti videót eltávolították, csak a Mandiner.hu-ra feltöltött részletek elérhetőek

Lehet. De most még szinte az ellenkezője...hiszen ismertek.

Viszont felmerült bennem a kérdés, hogy ha az összes korábbi albumuk megvan, a legutóbbi (ez) miért nincsen meg?

Ez a kérdés hangzik el itt is, ott is, én pedig — megszólítottként — hajlok a válaszadásra, persze nem minden jobbos blogger, hanem csak a magam nevében. Bontsuk rögtön két részre a kérdést, egy praktikusra és egy elméletire.

Praktikusan minden rendszeres olvasóm tudja, hogy hova lettem. Dolgozom. Sokat, más helyett is, néha munkaidő után is. Aztán edzésre járok, hogy formálódjak, és a magam módján mozogjak. Aztán próbálok pihenni, szórakozni, háztartást vezetek, vásárolok, stb. stb., és ez mind-mind kifáraszt testileg, lelkileg, elviszi az időmet, és arra már nem marad energiám, hogy rendszeresen vezessem a blogot is. Ez nyilván látható. Egyre ritkábban írok, már illusztrációk sem nagyon vannak, soká válaszolok a kommentekre, soká kommentelek az általam olvasott blogokban, és a többieket is egyre ritkábban olvasom. Nem fér bele. Az eddigiekhez képest annyi a változás, hogy a munkaidőm blogolásra fordítható része csökkent (mondhatni megszűnt), mert a többi az ugye eddig is volt, aztán mégis futotta bejegyzésre. A maradék kis időben pedig inkább olvasgatni próbálok, vagy ha mégis írok, akkor sem szeretnék újra meg újra politikával foglalkozni, mert az olvasók egy része nem kíváncsi mindig csak erre. De ha mégis politika, akkor pedig engedtessék meg nekem, hogy ne fordítsak hátat a világnézetemnek, csak azért, mert most ellenzékinek lenni a trendi, és hogy továbbra is megválogassam a témáimat.

És itt jön képbe az elméleti vonulat, ugyanis a "Hová lettek a jobbos blogerrek?" kérdés már önmagában prekoncepciózus, mivel kiérezhető belőle egy bővítettebb verzió: "Hová lettek a jobbos bloggerek most, amikor a Viktátor felszámolja a demokráciát, amikor államosítják a vállalatokat, amikor einstandolják a megtakarításainkat, amikor veszélyben vannak az emberi jogok és a szólásszabadság, amikor...?". De ez mind nem így van, hiába a hiszti. Ahogy írtam, a kormányváltás óta valami elemi erejű a gúnyáradat, a fikázás, a (mű)rettegés és a többi, de kérdem én, hol voltak ezek a kétségbeesett hangok, amikor az államadósság ennyire a plafonra ugrott, amikor kilendültek az árfolyamok, amikor a kormányfő szénné égetett bennünket külföldön, amikor tömegesen utaltak előzetes letartóztatásba az utcán találomra összefogdosott embereket, amikor az ellenzéki lapokat megpróbáltak ellehetetleníteni, vezetőiket koncepciós eljárásokkal börtönbe csukatni (mielőtt jönne a kérdés: Liszkay Gábor fegyvertartási ügye, Torkos Matild vs. Wekler Ferenc, Bencsik András vs. Mécs Imre), amikor a demokratikus választás pofájába röhögtek az ötéves adócsökkentési programmal, a trükkök százaival, a hazudtunk reggel, éjjel meg estével? Gréczi Zsoltra gondolok meg drága Bolgár úrra, meg az értelmiség balos oldalára, meg a bloggerekre és újságírókra. Oké, ők oda, mi ide. De ha nekik az szép világ volt, akkor nekünk ne kelljen már hirtelen beállni a sorba és versenytszidni a kormányt velük karöltve, most, hogy ők elvesztették a hatalmat. Nagyon elvesztették, és nem is tűnik úgy, hogy hamarosan visszavehetnék (szerencsére, mondom én), nyilván emiatt is ez a vehemencia.

Most az a módi, hogy mint szorgos méhecskék virágról virágra szállva, úgy kell témáról témára haladni, és minden állomásnál eltemetni az országot vagy annak egy részét, közjogilag, berendezkedésileg, gazdaságilag. Ha a médiatörvény kifulladt, jöhet az alkotmányozás. Ha az is kifulladt, jöhet megint valami más. És hát hol vannak ilyenkor a jobbos bloggerek, akiknek mélyen egyet kellene mindezzel érteni? "Eltűntek, ergo nagyon jól tudják, hogy nekünk van igazunk, de lapítanak, mert nem tudnak mit mondani." Nem kérem, nincs igazuk a sikoltozóknak, éppen ezért nincs is miről vitatkozni. Ha valaki százszor belesikítja az éterbe, hogy itt kérem megszűnik a demokrácia, akkor a jobbos bloggerek mondják azt, hogy "de nem szűnik meg", és a felek álljanak le vitatkozni egymással olyan dologban, aminek eleve semmi alapja? Az eddigi intézkedések alapján lesz legközelebb parlamenti választás? Lesz. Akkor van demokrácia. A jelenlegi kormányt szabad választáson választotta meg az ország szavazásra jogosult polgárainak elegendő mennyisége, csalás nélkül? Igen. Akkor miről beszélünk?

Az országhatárok továbbra is átjárhatóak, el lehet költözni, ide lehet települni, a tisztességgel megkeresett vagyon továbbra is halmozható, befektethető vagy elkölthető, lehet tiltakozni, lehet mindennek elhordani a kormányfőt, szabadon lehet véleményt alkotni, attól, hogy a legutóbb felderített gazemberséget történetesen zsidó származású emberek követték el, még nincs antiszemitizmus, amiért eljárás indul ellenük, lehet buzibárba járni és férfiaknak utcán csókolózni, és sorolhatnám. Attól, hogy valaki úgy érzi, hogy itt a világvége, és itt minden egy csapásra szar lett, még nincs (feltétlenül) igaza, és sem emiatt, sem más miatt nem kötelező a jobbos gondolkodású embereknek egy követ fújni velük. Nekem sem.

A vitának persze helye van, van is vita mindenféle fronton. Még a kormányban is, meg a prominens kormánypárti politikusok között is. Amikor ez kiszivárog, akkor persze nem az van, hogy "nofene!", hanem az, hogy "háhá, nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal...", megint a gúnyolódás. A gazdasági hírekből is csak a szar az érdekes, sosem a jó, pedig abból is van bőven. Én azt IS meglátom, és ha már meglátom, az csökkenti a rossz érzést bennem, amit ráadásul részben ez az elsöprő erejű károgás okoz.

Én itt vagyok, amennyire időm engedi. Nem bujkálok, nem lapítok, hajlandó vagyok vitázni, ha van miről (mindig van persze), de csak azért nem fogok állandóan és magamtól kormányt szapulni, hogy a sikoltozók megerősödjenek igazukban, és elmondhassák, hogy "na tessék, már a jobbosok is". Szeretném élvezni a rám nézve kedvező döntések hatásait, szeretnék örülni, ha az igazságérzetemnek tetsző dolog történik, szeretem látni, ha a kormány kiáll értünk, a mi érdekeinket nézi, és nem fekszik le (egyből) a különféle hatalmaknak a mi kárunkra. Ezt hadd engedjem meg magamnak. A kritikát meghagyom másoknak, arra úgyis van most önként jelentkező bőven.

Ha pedig valami olyat írok, úgyis vita indul itt nálam is, sőt, sokszor olyan is, ami nem volt témája az adott bejegyzésnek, és akkor majd mindenki láthatja, hogy én nem tűntem sehova. Csak éppen elfoglalt vagyok, és szelektálok a témák közül.

Ez a — szándékoltnál kevésbé összeszedettre sikeredett (de péntek délutánra való tekintettel nézzétek el ezt nekem) — válaszom a kérdésre.

Az elmúlt napokban megint kissé behavazódtam, és esélyem sem volt blogot írni, de most egy korty levegő erejéig kidugom a fejem a vízből, és megragadom az alkalmat, hogy a világ eseményeiből egyet kiemelve írjak egy 'gyors' bejegyzést, merthogy a világ nincs tekintettel rám, és zajlik akkor is, amikor én a magam kis bajával vagyok elfoglalva. A West Balkán témát még elemezni szeretném egy kicsit (persze nem magát az esetet, hanem ami körülötte zajlik), most azonban inkább tegnapelőttre ugranék vissza, Orbán Viktor EP-beli szerepléséhez. Ez is egy érdekes dolog.

Ha esetleg valakinek kétségei lennének a politikai és világnézeti beállítódásaimmal kapcsolatban, akkor rögtön az elején leszögezném, hogy én egy kicsit megint büszkének éreztem magam, amiért a hazámnak olyan miniszterelnöke van, amilyen éppen most van. Engedtessék meg nekem ez a szimpátia. Mostanában szar jobbosnak lenni, de nem azért, mert értékválsággal küzdök, mert csalódtam vagy mert elégedetlen lennék, hanem azért, mert az eddig az előző kormány(ok) ténykedéseit kényelmesen hátradőlve szemlélő és támogató emberek tömkelege most aktivizálta magát, és ez azt eredményezi, hogy internethasználó és érdeklődő emberként bárhova megyek, mindenhol a gúnyt, a kritikát és a szart látom. Sőt, mindenki elvárja, hogy én is fújjam ugyanazt a követ, én viszont inkább élvezném a választás általam is kívánt eredményét, ugyanabban a nyugalomban, ami eddig a másik oldalnak adatott meg (legalábbis egy részének). De nem tehetem, mert lépten-nyomon elrontják az örömöm. Erre itt volt ez az EP-s dolog, amire nemcsak a magyarok, de a világ szeme is érdeklődve tekintett, és míg sokan (azok, akikről az imént beszéltem) ebben is csak a szart látták, engem hájjal kenegettek közben. Szerintem egy miniszterelnöknek olyannak kell lennie, amilyen Orbán Viktor volt azon a meghallgatáson (és utána): határozott, 'ő'-zés nélkül kommunikáló, mindenre megválaszoló, de mégsem alpári, stb. stb. Büszke voltam.

Aztán persze elkezdtem a beszámolókat, véleménycikkeket, fórumokat olvasgatni (és itt a -gat valóban csak amolyan felületes végigfutást jelent), és sok érdekes vagy éppen szánalmas állásponttal találkoztam. Ezek között van megfontolandó, teljesen igaz, totál hazug meg mindenféle, és zömüket el is tudom fogadni (még ha esetleg nem is értek velük egyet), de azt nem tudom megérteni, miért lelik kéjes élvezetüket egyesek abban, hogy a saját hazájuk ilyen vagy olyan, szeretett vagy utált miniszterelnöke ellen érveljenek, az idegen (más népek) érdekeit képviselőkkel karöltve. A vitának helye van minden téren, és a belpolitikai játszmákban is sokféle fegyvert használnak fel egymás (és egymás holdudvara) ellen a küzdőfelek, de ez a politika, ez ezzel jár. De nem lehetne, hogy amikor a nagy csihipuhi közben a birkózók átgurulnak az országhatáron, akkor észbe kapjanak, leporolják magukat, és amíg visszahátrálnak a saját területre, addig mosolyogva kommunikálnak a nézőkkel? Mert lehet egymást letartóztatgatni (a hatályos törvények alapján), lehet támogatásokat megvonni, puszipénzeket visszaszedni, törvényeket módosítgatni, mert a politika lényege a hatalom megszerzése/megtartása (mindig és mindenhol), de ha az érdeksérelem olyan nagy és olyan sokakat érint, akkor a rendszer kódjánál fogva a túlkapások okán ezt a hatalmat úgyis elveszi vagy rosszabb esetben visszaveszi az, aki adta (a nép). A hadakozás közben ezért nem lehet elfelejteni az ország, a nemzet érdekeit, mindig és minden körülmények között. Manapság divat azzal kelni és azzal feküdni, hogy itt diktatúra van, sőt, egyesek ezt a szót már szinte SHIFT+INS-tel vetik képernyőre, de attól, hogy nekik ez a fixa ideájuk (vagy a fegyvertáruk része), egészen addig nincs diktatúra, amíg sor kerül demokratikus választásokra. Márpedig jelenleg semmi akadálya ennek, minden más prekoncepciózus, magából kiindulós vagy öncélú találgatás. Magyarországon demokrácia van, médiatörvénnyel, magánnyugdíjpénztáras változással, esetenként visszamenőleges hatályú törvénykezéssel együtt is.

Persze tudom, hogy a FIDESZ is élt olyan módszerekkel, hogy egy nagyobb szervezethez fordulva, annak támogatását kérve próbálta meg a hatalmat megszerezni. Mondjuk úgy, hogy följelentette a kormányt az EU-ban. Erre két válaszom van. 1. Mivel engem általában magasabb rendű eszmék igazgatnak a világban, például abban az esetben, amikor egy kormány a választás előtt azt hazudja, hogy minden szép és jó, meg ötéves adócsökkentés jön, majd a választás után két héttel bevallja, hogy az ellenkezője az igaz (miközben az adócsökkentős törvényeket is egy laza mozdulattal törli), ÉS kicsit később kiderül, hogy mindezt már eleve tudta is, akkor én azt mondom, hogy ha önnön erkölcsei nem kényszerítik ezt a társaságot a távozásra, akkor minden eszköz megengedett ennek kikényszerítésére. Mert ez például kurvára sérti a demokráciát, oly módon, hogy csúfot űz belőle. Ez szerintem megengedhetetlen (lett volna, mégis engedtük...). És akkor az ellenzéki megemlékezés szétverését nem hozom fel másik példaként. 2. Oké, feljelentgetünk, legyen ez is módszer, legyen egyik fél rosszabb, mint a másik, de basszus, éppen most, amikor egész Európa (és a világ egy része is) éppen minket figyel? Legyen a károkozás hatványozottabb, ha nem is kicsinyes, de az ország érdeke mellett eltörpülő hatalmi érdekek okán? Egyesek azt mondják, ez a helyzet megúszható lett volna, ha a FIDESZ a médiatörvénnyel nem most rukkol elő, hanem az elnökség után, de ez egyrészt azért sántít, mert bármilyen is az a törvény, a körülötte generált hiszti hihetetlenül eltúlzott (tehát megint csak belföldről szolgáltatják a fegyvert a külföldieknek), másrészt jó, de ha már így alakult, a médiatörvényt támadók is jegelhették volna a témát júliusig, az már így is, úgyis hatályba lépett. Ráadásul akkor talán már konkrét jogesetek is rendelkezésre állnának az érveléshez.

De nem. A lényeg a gúnyolódás, a "felmosták a padlót Orbán Viktorral" (hehe), a saját érdeküket féltő és védő más nemzetek képviselői érveinek átvétele és sztárolása, a minél rosszabb az országnak, annál jobb nekem érvrendszer (bár ezt így senki nem fogalmazza meg, mert amit az illető tesz, az senkinek nem jó, de mindenkinek (neki is) inkább csak rosszat okoz). Sok ilyen van, amelyek közül jó pár nagyon látványos is, de sokan észre sem veszik, hogy az adott érveléssel van némi probléma.

Itt vannak például a "házhoz ment a pofonokért..." és a "felmosták a padlót..." kezdetű szövegek. Aki ezen heherészik, szelektív az észlelése, mert ha nézte a viszonylag kevéssé szerkesztett közvetítések/tudósítások bármelyikét, maga is láthatta, hogy miközben egyesek nagyon hevesen támadták a miniszterelnököt vagy a magyar kormány intézkedéseit, addig mások kiálltak mellette. Például a lengyelek (közül talán ketten is), akik ezek szerint nem felejtették még el, hogy lengyel-magyar két jó barát. Vagy az Európai Néppárt képviselői, akik több alkalommal (asszem hatszor) tapsviharban törtek ki OV beszéde közben, és akik a végén is hosszan tartó tapssal jutalmazták a miniszterelnök felszólalását. Persze, egy pártszövetség, nyilván összetartanak, de ha a médiatörvény annyira antidemokratikus és demokráciaellenes lenne, vajon érdekükben állna ez a nyílt kiállás? Hosszú távon nem ütne rájuk ez vissza? Vagy visszaütne, de nincsenek tisztában a saját érdekeikkel, és most is a puszta véletlen folytán ők a legnagyobb frakció? (Persze, tudom, Sarkozy és Merkel is "megüzente", hogy...)

A másik, hogy az EU-elnökség nem Magyarország belpolitikájáról szól, amit nem kellene elfelejteni. Hogy ezt egyes EP-képviselők figyelmen kívül hagyták, arra alapos okuk volt, de legalább nekünk nem kellene egy követ fújni velük. Talán összeesküvés-elmélet, talán a világot valójában működtető mögöttes mechanizmusok szem elől nem tévesztése, de a nyugat-európai államok egyike-másika jogosan érzi azt, hogy sérelem érte. Nem, nem a médiatörvény miatt, mert azt ők nagy ívben leszarják, némelyiknek ráadásul durvább van, mint amilyen most nekünk lett. Sokkal inkább a banki különadók és a válságadók miatt megy a balhé, ugyanis hiába beszélünk multinacionális cégekről, olyan cég nincs, ami egyszerre több államban is jelen van, a tulajdonosi köre pedig teljesen egyenlően oszlik el a különböző nemzetiségek között. Valamelyik országhoz akkor is kötődnek, mivel pedig gigacégekről van szó, óhatatlan, hogy a nagyon gazdag és befolyásos tulajdonosoknak politikai kapcsolatai is legyenek. Ráadásul az anyacég országában a magyarországi nyereség megkurtítása miatt kevesebb a befizetés, ami így már szinte közvetlenül is hátrányos nekik. Egy józan országvezetés pedig az ilyesmit nem hagyja annyiban (mint mi tavalyig), hanem visszavág. Ez egy egészséges szemlélet a részükről, a mi részünkről pedig az az egészséges, hogy az utóbbi években tízmilliárd-számra adott állami pénzek után, a gazdasági helyzet megváltozása miatt elkezdjük közösen kihozni az országot a szarból. Tudom, amikor kaptak, azt jó volt zsebre tenni meg kiszivattyúzni az országból, de amikor (vissza)adni kell, hogy ne az így is nyomorgó népet kelljen még nagyobb szegénységbe taszítani, az már nem tetszik. Nekem se tetszene, megmondom őszintén. De kimondani ezt gáz volna, ezért kénytelenek máshol bosszút állni, hogy a későbbiekben ilyesmi ne fordulhasson elő, a médiatörvény pedig kézenfekvő megoldás erre. Az ő szemszögükből ez is normális, elsősorban nem is velük van a bajom, hanem azon magyar honfitársaimmal, akik örülnek ennek a bosszúnak, csak azért, hogy a Viktornak szar legyen.

Rohadt hosszú vagyok már így is, pedig még messze a vége. Kettészedni nem volna célszerű, úgyhogy inkább vegyük úgy, hogy most egyben pótlom be a heti kihagyást. Azért most már rövidre fogom...

A beszéd napján, de főleg másnapján a Facebookot szinte kiplakátolták a népek a Danile Cohn-Bendit Orbán Viktorhoz intézett szavairól szóló videóval, természetesen a viszontválasz nélkül (fordított esetben én sem raktam volna ki, de ha a videó készítője azt is legalább belinkeli, ez nem tartott volna vissza). Oké, de miért pont ennek az alaknak az ajnározásával kell kielégíteni ki az Orbán-unszimpátiát / Orbán-gyűlölelet? Először is Daniel Cohn-Benditről normál körülmények között egyetlen jelzőnek kellene egyből eszünkbe jutnia: pedofil. És akkor ezzel le is lehetne zárni a témát, de most ne zárjuk le. Tekintsünk el attól is, hogy Cohn-Bendit múltja és eszmeisége nem éppen demokráciabarát (Marxista eszmék, amik következménye a történelem által igazolva a diktatúra, a Prágai Tavasz vérbefojtásának eszmei támogatása, stb.), mert megengedő vagyok, és neki is megengedem, hogy élete során egyszer rájöhessen, az eddig gondolt dolgai zsákutcába vezettek. De már a felszólalása elején vagy hazudik vagy nevetségessé teszi magát, mert azt mondja, hogy az első tüntetésen '56 mellett, és a szovjetek ellen állt ki. Az egy dolog, hogy 12 évvel később mégis fordult nála a kocka, de ha '45-ben született, akkor ebben az időben 11 éves volt. Na ne... Ez így kábé le is nullázza a továbbiakat (vagy legalábbis nyugodtan odaképzelhetünk egy piros krumpliorrot), de aztán még az is jó, amikor azt mondja, hogy egyetlen demokrácia sem halt meg a túl nagy szabadság miatt. Tudom, egyeseknek a történelem 1939. szeptember 1-én kezdődött, de pont egy francia születésű mond ilyet? (És akkor most jön a lényeget megkerülő vita, hogy a francia forradalomban a monarchiát rögtön diktatúra váltotta-e föl, vagy a kettő között volt-e némi demokratikusnak nevezhető időszak is...).

Végül már csak egy jelenséget emelnék ki, hogy ne legyek olyan k. hosszú, Bokros Lajost, akire nem tudok mást mondani, minthogy ritka ótvar dolgot csinált. Ő ezt az alkalmat és helyet használta ki arra, hogy a médiatörvény felé eleve elcsúszott vitát megtűzdelje a magán-nyugdíjas és válságadós kritikájával is. Külföldön a magyarok ellen, gratulálok. Ki ez egyáltalán jelenleg? Egy megsemmisült párt zárványa, aki az eltérő választási időszakok okán ott ragadt az EP-ben, még mindig a saját nemzete ellen tevékenykedve. Akik őt odaküldték, már nem tényezők a magyar belpolitikában (hiába nevezték át magukat), a formáció korábbi vezetői pedig már gyűjtik a lelkierőt a börtönévek elviseléséhez, kedvezőbb esetben a pénzt gyűjtik a büntetésre. Érdemes mellé állni, arra a platformra, ahova ő helyezte magát, igazán nagy büszkeség. A kritikáit miért nem mondja el a magyar Parlamentben, ahova ez a vita való? Mert nincs joga. Elvesztette. Ehhez pedig erkölcsileg nem volt joga, és én sokakkal ellentétben nem hajtogatnám, hogy "mennyire igaza van".

Most pedig előre elkönyvelem magamban, hogy ezért megkapom a magamét, meg ezzel együtt sok szép kimondott vagy csak gondolt jelzőt is... Mindegy. Aki érteni akarja, amit írtam, az érteni fogja, és vitatkozik, aki nem, annak marad a címkézés.