poltitika bejegyzései

Ma átéltem a rendszerváltást követő első olyan sztrájkot (vagy ahogy az öregek mondják: sztrejkot), ami engem is érintett. A vasutasok, kórházi alkalmazottak, tanárok, buszsofőrök és egyebek eddigi munkabeszüntetései eddig valahogy sosem voltak rám közvetlen hatással, mindig megúsztam őket. Ez a mostani sem hatott meg különösebben, mivel a munkahelyem rugalmas, csak a munka várt rám, azt meg úgyis elvégzem időre. Cserébe aludtam egy jót, aztán mivel Roland is nálam aludt, bepótoltunk némi hétvégi elmaradást, jól megreggeliztünk és még egy kis szórakozásra is jutott idő.

Fél 1-kor indultam útnak, mert még bérletet is kellett vennem. Kis naiv, azt hittem, hogy bár a metró nem közlekedik, a bérletpénztár mégis nyitva van. Tényleg nem is értem, hogy nem jutott eszembe, hogy a pénztáros is BKV-s alkalmazott... Emiatt 20 percet kellett ácsorognom az ajtó előtt, és el kellett viselnem az unatkozó kis fruskák rágózását, meg azt a néhány rosszalló megjegyzést, amit ilyenkor tenni szoktak. Azért nem volt teljesen haszontalan ennyivel előbb elindulni, mivel a pénztár elé hirtelen odateremtődő sorban így előkelő helyen indulhattam. Addig meg figyeltem, hogy a szépen felszaporodó embertömeg az ajtó kinyitásakor hogyan aljasul le állati szintre, csak hogy mielőbb az első szerelvény padlóját érinthesse a talpa. És még ezek sértődtek meg, amikor le lettek panelprolizva.

Az első busz viszonylag hamar jött, és még le is tudtam rajta ülni, a 25-ös azonban a sztrájk vége után fél órával sem volt sehol, holott 6 percnyi menetidő után érkezik a Hubay Jenő térre. Ennek megfelelően néhány megálló utasait felhalmozva hirtelen a reggeli 7-esen érezhettem magam. Az MP3-am persze lemerült , merthogy mindig olyankor kell lemerülnie, amikor fennforgás van. Nem baj, nem voltam ideges (tényleg). Mondjuk ha szakadt volna az eső (mint ahogy most szakad), nem lennék ilyen megértő.

Mert egyébként nem haragszom a munkabeszüntetőkre. Kivételesen értünk (is) sztrájkoltak, és nem csak magukért (és semmiképpen sem ellenünk). Még mindig jobb fél napig szívni, mint a leendő járatritkítások után állandóan, persze ezt nem érti meg mindenki. A metró végállomásánál is hallottam ilyen hangokat, de hát miért is ne hallottam volna, amikor a csapból is az uszító propaganda folyik.

Jön a ballib megmondóemberek hada, és elkezdi a szokásos gyűlöletáradatát. Divide et impera — tartják, és egy pillanatig sem restek tartani magukat ehhez. Orvosokat a betegek ellen, gyermekorvosokat a többi orvos ellen, szülőket a tanárok ellen, gyerekes szülőket a gyerektelenek ellen, vásárlókat a pékek ellen, utast a MÁV ellen, nyugdíjasokat a fiatalok ellen. Ehhez aztán értenek, ami nem is meglepő, hiszen ezt csinálják már 100 éve. Hergelni, hangulatot kelteni, uszítani, és a szart mindig a másikra kenni. Ugyebár minden, ami rossz, az Orbán Viktor hibája, ha Orbánra nem lehet ráfogni, akkor a FIDESZ-é, ha arra sem, akkor az EU tehet róla.

Ezek a fél napos sztrájk miatt persze most is kataklizmát vízionálnak. Már előre azon sápítoztak, hogy most majd hány embert rúgnak ki a munkahelyéről, hányan halnak meg a kórházakban stb. stb. Érdekes módon ugyanezek az emberek azt nem számolták, hogy a bávatag arcú Ágnes asszony intézkedései következtében hányan haltak meg (akiknek nem feltétlenül kellett volna). Az az elvtársak nagy szerencséje, hogy most egy kis levegőhöz jutottak, és egységesen, újult erővel mocskolhatják a BKV-sokat. Az utóbbi két hétben ugyanis egy kissé szarban voltak. Amíg egységesen, pusztán csak intenzitásában és stílusában eltérően lehetett az ellenzéket támadni, addig semmi probléma nem volt. Igaz, hogy az ellenzék már 6 éve ellenzék, az elvtársaknak mégis mindig velük van baja, és sosem a kormánnyal. A Drága Bolgár úr, Friderikusz, a vöröslő fejű Aczél Endre (fedőnevén: Acsády), Avar János és a többi elvtárs (akiket nem óhajtok tovább sorolni), már rutinból intézi a dolgot. Mostanában azonban szarban vannak, hiszen a védenceik elkezdték egymást marni. Még ha a java csak színjáték is, van néhány önjáró nyilatkozó, aki maradandó károkat okoz ebben a nagy összeborulásban. Az elvtársak meg nem tudják eldönteni, ki mellé álljanak. Jól össze vannak zavarodva — nekem úgy tűnik, a java az MSZP-t választotta védencének —  és most azt magyarázzák, miért nem jó mégsem az, amit eddig az egekig magasztaltak, és egyetlen járható útnak neveztek. Persze túl nagy gondot ez sem jelent, hiszen ebben is van már 100 évnyi gyakorlatuk. Anno ugyebár azt magyarázták, miért kell államosítani, aztán azt, hogy miért kell privatizálni. Részben ugyanazok, ami talán hihetetlenül hangzik, de sajnos így van. A Fletó ezen a téren jól meg is dolgoztatja őket, mivel három havonta új irányt, új programot vagy új politikát hirdet, persze úgy, hogy az előzőben sem történt semmi. És akkor jönnek a Drága Bolgár úr félék, és szépen megmagyarázzák, hogy ez miért lesz majd nekünk fantasztikusan jó, mi meg csak azt látjuk, hogy mégis napról napra nehezebb (igaz, hogy erről az Orbán tehet).

Szóval gondban voltak a ballib megmondóemberek, de most itt a sztrájk, újra össze lehet zárni a sorokat, és össztüzet zúdítani az aktuális ellenségre. Meg el lehet mondani, miért lesz sokkal racionálisabb minden, ha megszüntetnek néhány járatot, a többit meg ritkábban közlekedtetik. A BKV vezetősége nyilván zsenikből áll, akik úgy oldják majd meg a problémát, hogy egyszerre javítanak a szolgáltatás színvonalán ÉS spórolnak meg 6 Mrd forintot. Talán nem kellett volna 4-5 Mrd-ért tanácsokat venni, és akkor a most megspórolandó pénzt is a színvonalra lehetne költeni. Az egész nyugat ide járna buszozni meg metrózni, otthon aztán lelkesen mesélnék a rokonoknak, hogy milyen hihetetlen élményük volt a magyaroknál. Valószínűleg bármelyik, fizetését vagy nyugdíját beosztani kényszerülő átlagember tudna racionálisan szelektálni a BKV kiadásaiból. Mint látható, nekem is vannak ötleteim.

Ennyit a sztrájkról, meg ami eszembe jutott ennek kapcsán. Bocsi azoktól, akiknek most jól megugrott a vérnyomása.