rádió bejegyzései

Kettő fő jóbarátom megkért, hogy segítsek népszerűsíteni a most hétvégén a Rádiópinken induló műsorukat, amit ezennel meg is teszek:

XANAX - Leépülés Shoshannával és Corinnával!

Radiopink.hu! XANAX... Új műsor a RadioPinken! Legyél részese Te is: szombat este 9-kor debütál Shoshanna Molitórisz és Corinna Tannenbaum bizalomköre: a XANAX!

2 műsorvezető, 2 teljes óra, rengeteg téma és csupa jó zene! Buli előtt pörögnél egyet Madonnára, Britneyre, vagy Lady Gagára? Vagy csak tudni szeretnéd, mivel rukkol elő Dr. Ánusz? Meghallgatnád, mások mit gondolnak az igaz barátságról? Esetleg nem tudod mire való a vaskos CoaXkábel? Ha minderre és még sok-sok másra is kíváncsi vagy, hallgasd a XANAX-ot szombat este 9-től a radiopink.hu műsorán!

Ezen kívül azért is hallgassátok, mert talán még az én hangom is hallható lesz — de a Ricsimé tutira biztosan, — meg mert én már tudom, hogy tök jó rovatok lesznek benne, meg nemcsak komolytalanság meg bulvár, de egy kis komolyság is... és még sorolhatnám.

Az alábbi közleményt olvasták be nemrég a Sláger Rádió műsorában:

"Szomorú nap ez az országnak, a Sláger Rádió hallgatóinak és dolgozóinak!

Ma döntött az ORTT! November 18-ától a határozat szerint másik rádió működik majd a Sláger Rádió helyén. A hírek szerint az eddig megszokott zenei műsor helyett Önök a továbbiakban egy politikai beszélgetős műsort hallgatnak majd!

A híresztelésekkel ellentétben a legnagyobb összegű díj ajánlatot a Sláger Rádió tette. Egy most induló, politikai irányultságú beszélgetős rádió ennek töredékét sem képes kitermelni és befizetni. Az ORTT döntése következtében ezért évi 670.000.000 forinttól esik el a költségvetés.

Mivel politikai döntés született, súlyos kárt szenvedett a demokrácia és sajtószabadság. A döntés súlyosan árt az ország nemzetközi megítélésének, egy olyan helyzetben, amikor Magyarországnak a rendszerváltás óta a legnagyobb szüksége lenne a külvilág rokonszenvére, a politikai befolyástól és a korrupciótól mentes befektetői környezetre. 

A hallgatók és Magyarország érdekében minden törvényes eszközt igénybe veszünk, hogy Önökkel maradhassunk. 

Köszönjük, hogy eddig is és most is bennünket hallgatnak!

 Heal Edina, Sláger Rádió vezérigazgató"

Rögtön az elején két dolgot leszögeznék:

1. valahol bánom, hogy így alakult a dolog, mert zeneileg ez volt az egyetlen rádió, amit huzamosabb ideig képes vagyok/voltam hallgatni,

2. ennél ótvarabb, a kommunista időket idéző trágya szöveget régen hallottam, és most is felkavarta a gyomromat, nem kicsit. 

Mivel hót ideg vagyok tőle, egyrészt elvetettem az eredetileg mára tervezett bejegyzést, és ezt írom meg helyette, másrészt zsigerből fogom írni, ergo fel lehet készülni a szókimondó, gyomorból írt megfogalmazásra. Szóval vegyük csak kissé sorra a dolgokat.

Először is szögezzük le azt is, hogy a Sláger Rádió — bár zeneileg olyan, amilyen — politikailag nagyon messze áll az elfogulatlan és objektív tájékoztatástól. Konkrétan a jelenlegi kormánypárt(oka)t szolgálja nagyon rég óta, és nagyon hatékonyan. Ha esetleg valakinek ezzel vitatkozni támadna kedve, akkor közlöm, hogy a 2004-es EP-választáson György Gábor, a rádió akkori vezérigazgatója az MSZP listájának 13. helyén szerepelt (és ha jól emlékszem, éppen nem jutott be). Ugye senki nem gondolja, hogy ennek sem előzménye, sem következménye nem volt, és párt vezetői csak úgy kinéztek egy nevet a telefonkönyvből? Így aztán nem volt meglepő, miért állandóan csak a "szélsőséges", "neonáci", "antiszemita", "radikális" és hasonló szavak szűrődtek át a szomszéd szobából, amikor a híreket mondták be. Talán azért, mert a SR hírszerkesztői olyanok, mint valami SZDSZ-MSZP-esszencia, mindig mindenben csak ez számít nekik. A Boros-Bochkor párosról meg éppen nemrég írtam. Folytatólagos normasértés, ízléstelenkedés, megalázás és ingerküszöb-tologatás volt az ő műsoruk lényege, na meg persze a liberális irányba való befolyásolás. Őket persze nem kell félteni, majd mennek máshova. 

Ilyen körülmények között egyáltalán nem meglepő ez a moslék közlemény, hiszen amikor a ballib oldal valahol ütközetet veszít, rögtön a demokrácia halálát vizionálja, esetünkben pedig még a sajtószabadság végét is. A Népszabadság újságírójának megverése is a sajtószabadság vége volt, a Magyar Nemzeté meg a "minek ment oda?" kategória, ezt ismerjük. Amikor meg az őszödi beszéd kiderült, és ezen felháborodott a nép még — el nem slágerrádiósított, — jóérzésű része, majd védekezni mert a rendőrök ellen, akkor meg persze rögtön a külföldi befektetőket kezdték el félteni, plusz az ország jó hírét. Érted, nem attól menekültek a befektetők, hogy kiderült, a miniszterelnök éveken keresztül átbaszta őket, és nem ugyanez sértette az ország jó hírnevét, hanem az a 200 ember, akik sátrat vertek a Parlament előtt.

Értem én, hogy szomorú nap ez a Sláger hallgatóinak, és főleg a dolgozóinak, de azért az országot hagyjuk már ki belőle. Jó hogy nem egész Európa gyászba borul, amiért nem sikerült haveri alapon meghosszabbítani még pár évvel a frekvencia-engedélyt, és nem sikerül majd zavartalanul és megállás nélkül szapulni Orbán Viktort meg az ellenzéket. Persze kereskedelmi rádió, teheti. Csakhogy a törvény rájuk is vonatkozik, és miután Sólyom László felvetésére az Alkotmánybíróság is úgy döntött, sérti a versenyt az ilyesfajta szoci-módi eljárás, újra meg kellett pályázniuk a frekvenciákat. Az új pályázatot viszont nem ők nyerték, méghozzá egyhangú döntés alapján. Az ORTT, mint tudjuk, politikai szereplőkből áll, ilyen értelemben a Parlamenti erőviszonyokhoz igazodik. A SR dolgozóinak viszont az az igazi arculcsapás, hogy a bizottság egyhangúlag döntött. Bizony, még a szocik is így szavaztak, amit viszont nem értek. Tényleg nem értem, mi volt a mozgatórugó, hacsak ez az egész nem valami nagyobb játszma részét képezi. Eldobni az adu-ászt?

A másik arculcsapás, hogy a helyére valószínűleg a Lánchíd Rádió fog költözni (ezért utaltak politikai beszélgetős műsorokra), hiszen a nyertes cég egyharmad tulajdona a Lánchíd Rádiót is üzemeltető cég tulajdonában van, azaz a Magyar Nemzet - HírTV-Heti Válasz vonulatba tartozik. Nem az a bajuk, hogy az ő csodás adójuk helyett egy vacak politikai műsorokkal teli gagyiság szól majd, hanem, hogy megint csatát vesztett az oldaluk. Éppen most vizsgázom majd médiaszociológiából, és egy előadáson azt mondta a tanár, hogy a rendszerváltás utáni médiaháború már lezárult, és sajnos nem volt lehetőségem vitába szállni vele (majd a vizsgán), hiszen aki nem vak, maga is láthatja, micsoda ütközetek zajlanak még most is (lásd Magyar Hírlap esete Szombathy Pállal és Széles Gáborral, Napkelte esete, stb.). Csak éppen az egyensúly irányába dőlnek el a csaták, és nem a még nyomasztóbb túlsúly felé.

A pökhendi, 'magas ló'-hangvételű közlemény újabb ocsmány momentuma az az utalás, hogy most a költségvetés is mennyi pénztől elesik (ami persze egyben az ORTT bizottságát is hozzá nem értőnek, dilettánsnak tünteti fel). A Sláger nem azért termelt annyit a költségvetésnek, mert olyan fasza volt, hanem mert kiemelt frekvencián sugározták, azaz a cégek hirdetései nagyon sok emberhez eljuthattak. Nyilván a műsorkészítőknek és a zenei választéknak is volt ehhez köze, de erőlködhettek volna valami gagyi rádió színvonalán, ha nincs ilyen kedvező fekvésük. Ráadásul — hozzátenném, — hogy míg az indulásukkor még a bevételük 56 %-át fizették be az államkasszába, addigra mostanra csak az 5%-át. Hogy jönnek ahhoz, hogy azt állítsák, csak ők képesek ennyi pénzt termelni? Nem gondolják, hogy egy abszolúte jobbra tolódott politikai hangulatú országban egy jobbos rádiónak szintén rengeteg hallgatója és szintén rengeteg reklámbevétele lenne? Hogy merik már előre megmondani — bármilyen rádióról, — hogy az nem tudja végigcsinálni azt, amire ők (iszonyú nagy politikai hátszéllel) képesek voltak? Megmondom: a tipikus ballib világnézet nyilvánul meg itt is: mindenki hülye, csak mi tudjuk a tutit, ÉS nincs alternatívánk. De van, meglátjátok.

Súlyos csatát vesztettetek, gyerekek. Ennek a dolognak sokkal nagyobb a hordereje, mint azt sokan gondolnák, és ez akkor csapás a (magyar) baloldalnak, hogy azt talán még ők sem fogják fel elsőre (ezért is nem értem, hogy szavazhatták meg a szoci delegáltak). Hiába az aláírás gyűjtés, hiába a nyakló nélküli reklámhadjárat, a gyomorforgató hallgatói vallomások a rádióban ('az esküvőnkön is a Sláger szólt' és hasonlók). Vesztettetek...

...egyelőre. Mert persze — ahogy az egyik hozzáértő is mondta — a botrány csak most kezdődik. Nem matt a helyzet, csak sakk. Most jön a fellebbezés, a bírósági fordulók, a sok nyilatkozat, a médiahadjárat és össztűz a jobboldalra, a gáttalan diktatúrázás és Orbánozás (mert persze ennek a hátterében is ő áll, személyesen), meg a nemzetközhöz való rohangálás. Ha a Quo Vadist valamiért érdemes elolvasni, akkor a augustianusok közti hatalmi helyezkedés miatt mindenképpen. Mivel még ma is úgy áll a világ e tekintetben, mint akkoriban, talán az elkövetkező napok során mi is megfigyelhetjük, miként fordulnak el a kegyvesztettektől az igazán befolyásos szereplők. A süllyedő hajón mindenki magát menti. Márpedig a hajó nagggyon süllyed, lehet készíteni az útleveleket.

Ezt az eredményt mellesleg éppen a napokban tartottam kívánatosnak, és lám. Kívánjak még ilyeneket? 

Kis extra olvasnivaló:Szalai Annamária, az ORTT tagja párhuzamos indoklása 

Kis extra olvasnivaló 2.: cikk az Indexről

UPDATE: 2009. október 28-án, szerdán est 6 után Orosz József Bochkor Gáborral, a Bumeráng műsorvezetőjével beszélget a Klub Rádión. Helyben vagyunk...

Ma nem az a bejegyzés következik, amit eredetileg szerettem volna, mert baszott hosszú lesz (de érdekes), és nem jutottam a végére. Inkább felemelem a szavam egy dolog ellen, ami ma esett meg.

Az edzőteremben a Rádió 1 szól, amit eleve nem szeretek, de hát mit lehet tenni. A markolattal ellátott nehezékek emelgetése közben különben sem arra koncentrálok, hanem az önként vállalt szenvedésre. Ennek ellenére azért eljutnak a fülemig az elhangzottak, mint ahogy eljutott a rádió reggeli műsorának egy 'különösen vicces' momentuma is, amit éppen akkor ismételtek meg (gondolom, kedvcsinálónak a másnapi műsorhoz).

Azt a hírt idézték fel, miszerint XVI. Benedek pápa a minap elesett a fürdőkádban, és eltörte a csuklóját. Túl azon, hogy valami hülye kurva jót röhögött magán a híren is, a másik barom viccesen újságolta, hogy birtokukba jutott egy hangfelvétel, ami az esetet örökítette meg. Ezt be is játszották. Hallhattuk, amint egy férfi a zuhany alatt dúdol, majd néhány másodperc múlva csörömpölés hallatszik, jajdulás, majd a csörömpölés harangozásba megy át. A 'felvétel' nyilvánvalóan mű (nem is gondoltam, hogy eredeti), tehát valaki vette magának a fáradságot, hogy összerakja, gondolom a rádió szintén baromi intelligens hallgatóinak vélelmezett örömére.  

Én nem vagyok vallásos, Istenben sem hiszek. Ennek ellenére tiszteletben tartom mások hitbéli meggyőződését, úgy a keresztényekét, mint a zsidókét (UFÓ-hívőkét, stb.), hiszen én is elvárom másoktól, hogy tartsák tiszteletben az én világnézetemet és szexuális orientációmat. Pontosan ezért tartom mélységesen felháborítónak az ilyen fokú blaszfémiát és kárörvendést. Vannak határok, amiket nem illik átlépni, egy médiumnak pedig végképp nem, ilyen például a legfőbb vallási vezetőkön való bármiféle élcelődés. Talán még ha valamilyen visszásságról van szó, de jó érzésű emberek között egy hétköznapi ember balesete sem lehetne röhögcsélés alapja. Itt nem pusztán ez esett meg, de a vihogással és ezzel a felvétellel együtt egy kimondottan durva támadást intéztek a katolikus hívők meggyőződése ellen. Csodálom, hogy nem harsog már most ettől a teljes magyar sajtó (ha érdekelne, szívesen olvasnám a felháborodást a Hetekben vagy a Szombatban). 

 

Csak elméleti szinten vetem fel a kérdést, hogy vajon mi történne, ha egy rádióban azon viccelődnének, hogy Yuna Metzger lábára tolatott egy autó vagy azt ecsetelnék, miként raknák seggbe Salamon Berkovitzot a börtönben, mármint ha bekerülne oda a Traubival kapcsolatos visszásságok miatt? Belegondolni sem merek, pedig utóbbi még csak nem is olyan nagy ember, mint Izrael főrabbija. Azt tudom, hogy mi történne, ha a legfőbb iszlám vezetőn (esetleg Allahon) élcelődne egy maréknyi seggagyú, kinyírnák őket. (Mellesleg a zsidó vezetőkön való nyekegés után egy életre elfelejthetnék, hogy mikrofon elé kerülnek on-air). Egyik sem nagyobb ember a másiknál, egyenlő rangú emberek, de világvallások híveinek vallási vezetői. Éppen ezért nem illik röhögcsélni a balesetükön, semmilyen szinten sem. A katolikus pápán, Magyarországon végképp nem.

Tartsuk már tiszteletben egymás hitét, és ha már nem sikerül, részesüljön egyenlő elbírálásban minden hasonló eset. Kíváncsian várom a sajtó és az értelmiség reakcióját.

Az utóbbi időben hihetetlen módon és mindenre kiterjedően terjed a gagyi. Igénytelen, tehetségtelen sztárocskákat tukmálnak ránk mint nagy sztárokat, a show- és szórakoztató műsorok megjátszottak, a humorosnak szánt produkciók erőtlenek, és csak az ováció-gép röhög nagyokat a poénokon. A tv-csatornák húsz-harminc éves sorozatokat és filmeket szednek elő, a bulvárlapok a semmiből csinálnak címlapsztorit. De a közszolgálati médiumok sem sokkal jobbak. Az m1-en az elvtársak csinálnak maguknak/egymásnak kis költségvetésű, "beülünk egy stúdióba azt' beszélgetünk" műsorokat, az m2-n meg megismételjük az m1 műsorait, megfűszerezve néhány olyan antikvitással, amit már az m1-en sincs pofánk leadni.

A közszolgálati rádiók közül a Bartókot sosem hallgattam, a Petőfit meg csak csütörtökönként, amikor a hihetetlenül elfogult, az ocsmányságokat kiválogatva azonban gyakran szórakoztató Rádiókabaré volt adásban. A Kossuth híreit azonban gyakran meghallgattam, de Such elvtárs hatalmora kerülése óta az is gyakran öklendezésre késztet. Nem firtatom, miért, mert nem akarok erősen politikai hangvételű bejegyzést írni (pedig már így is arra hajazok...). A lényeg, hogy az új igazgató beiktatása után jól kirugdalták a jobboldali munkatársakat, Szilvay Balázst, Papp Endrét, Jónás Istvánt (Lovas Istvánt...), és állítólag a baloldaliak közül is többeket, bár azt nem tudom biztosan, meg nem is érdekel, mert úgyis mindehol fürtökben lógnak. Ennek viszont az volt a következménye, hogy elfogyott a beszédképes szakember, helyettük jellegtelen hangú, olvasni képtelen újoncokat állítottak üzembe.

És itt térek vissza az alap felvetésemhez, azaz a gagyihoz. Miért nem követelik meg a hírolvasóktól, hogy tudjanak beszélni? Elvégre az a szakmájuk. Az, hogy a kisebb televíziókban mekegnek, makognak, hörögnek, raccsolnak, nem érdekel, az RTLKlub és a TV2 hírműsorai sem érintenek, mert nem nézem őket (fenti okokból), bár itt már a Sváby már egy jó példa a beszédképtelenségre. De hogy az adófizetők pénzéből vegetáltatott közszolgálati médiumokban alkalmatlan emberek kapnak hírolvasói munkát anélkül, hogy a legalapvetőbb képességük meglenne ehhez, az felháborít.

Na de a hírszerkesztőket sem kell ám félteni. Imádom, amikor azt hallom Magyarországra, hogy "Közép-Kelet-Európa", holott ez kábé akkora bunkóság, mint Sidney-re azt hinni, hogy Ausztrália fővárosa. Ugyanakkor imádják Nagy-Britanniát Albionnak, Olaszországot Itáliának nevezni, holott egyik sem létezik már előbbi az ókor, utóbbi Garibaldi munkásságának tetőpontja óta. Ennyi erővel minket is hívhatnának Pannóniának (vagy Hungáriának, amennyiben az összefüggés az Italy-Itália párhuzamon alapszik). Ahelyett, hogy valóban választékosan állítanák össze a hírek szövegét, rendszeresen kedvenc szavakat használnak, amik egy ideje a könyökömön jönnek ki, de már inkább gyűlölni kezdem őket. Például az Alkotmánybírósággal kapcsolatban egyszer sem képesek kihagyni a taláros testület kifejezést, Debrecen rendszeresen Cívisváros, a választás meg örökké referendum. Azt a szót, hogy szökőár, nyugodtan elfelejthetjük, ma már csak cunami létezik, és üstökös sincs többé, csak kométa. Hallotta már valaki azt a szót, hogy grémium? Nem, rosszul kérdeztem: hallotta már MA valaki azt a szót, hogy grémium? Akkor ma még nem nézett hírműsort. A halál faszáért nem képesek ugyanis kimondani, hogy testület (vagy tanács vagy tudomisén).

És lehetne még sorolni, biztosan tudtok Ti is jó pár ilyet, úgyhogy nem is folytatom. Tudom én, hogy oktatni akarnak (pl. az utóbbi években milyen jól megtanultuk, hogy mi az anthrax, az aflatoxin, meg a guargumi, nem?), de nem lehetne inkább a választékosságra rámenni?

Mára kizsörtölődtem magam...

 

Elkövettem azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy a vacsora közbeni tévékapcsolgatás során a TV2-t nem ugrottam át. Éppen a Sas-kabaré ment, 40 éves a Mikroszkóp. Nofene — mondom, — hogyhogy a Sas Józsi nem a raboknak tart műsort? Utalgatott is az igazgató elvt úr, hogy az Orbán rájuk küldte az APEH-et (közben gatyára vetkőzött, és 10 millió magyar elé tárta "csodálatos" testét), de még ha így is van, a legjobb helyre küldte (mint tudjuk). Aztán amikor a közönség soraiban megpillantottam Veres Jánost, az APEH-et jelenleg felügyelő minisztert, mindjárt megértettem a magasabb összefüggéseket.

A legérdekesebb, hogy én még nem hallottam embert, aki azt mondta volna, hogy szereti a Sas Józsit meg a társulatát. Bár ez a minta semmi esetre sem reprezentatív, de valami furcsa okból úgy érzem, hogy egy hivatalos felmérés is ezt támasztaná alá. Akkor pedig egy kizárólag a nézettsége maximalizálását szem előtt tartó televízióadó miért tűz műsorra egy ilyen szart? Nem akarok persze álnaiv lenni, hiszen a háttérben húzódó összefonódások ismeretében tökéletesen tisztában vagyok a válasszal.

Mindenesetre Sas és társulata szar. Nagyon szar. A poénok zöme kimerül az Orbán-Orsós párhuzam sugalmazásában, az igazgató elvt úr saját zsidóságának állandó emlegetésében, szőlőbányázásban és néhány Hacsek-Sajó utánérzésben. Na meg persze akárcsak a Szajházy Farkasházy Tivadar féle rádiókabaréban, a fő vonal itt is a szerecsenmosdatás. A saját brancs legordenárébb ügyeit kicsinyítjük, bagatellizáljuk, a másik oldal esetében viszont a feltételezést is tényként adjuk elő. Közben olyan fantasztikusan viccesek, hogy még a közönség is alig-alig nevetgél, cserébe viszont minden egyes mondat után zajosan tapsol. Ilyenkor mindig az HBO hajdani saját gyártású, Mennyi? 30! című műsora jut eszembe, amiben zömében válogatott nyomorultak léptek föl, már amennyire fellépésnek tekinthető, amikor valaki a fejére tesz egy micisapkát, és eltorzított arccal, debil hangon vicceket mesél. Míg én ezt a műsort (1-2 alkalommal megtekintve) egyetlen mosoly nélkül néztem végig, a közönség úgy röhögött, hogy majd' leesett a székről (kb. mint mostanában a Gálvölgyi-Show). Az üdítő kivételt csak Laár András vendégszereplései és Rocker Zsolti kezdeti szárnypróbálgatásai jelentették.

A Magyar Rádió a műsorai közül lemészárolt egy halom olyat, ami leginkább a nyugdíjas korosztálynak szólt, erre a hajdani csigakarikás vagy mosógépes tévé a szombati főműsoridőben ad egy olyat, ami maximum Thürmer Gyula szavazótáborának, esetleg a jelenleg Horn Gyulladással kórházban fekvő ex-miniszterelnök fanjainak szól.

Ki érti ezt? (Én igen...)