részeg bejegyzései

Ekkor volt ugyebár a munkahelyi költözködés második napja (amiről később még be szeretnék számolni). Az első nap után kellően fáradt voltam, amit csak tetézett az esti kondizás, majd az aznapi pakolászás is, ráadásul a macsek miatt nem túl pihentetőek az éjszakáim. Elég ingerült voltam tehát, így találkoztam egy SZJA-bevallásos ügyfelemmel a Határ útnál, ahonnan metróval terveztem a hazaérkezést. A Dózsa György útig szépen el is zakatoltunk, amikor is bemondták a szerelvény hangszórójába, hogy akkor most szálljunk le, mert 'technikai okok miatt' nemigen fogunk továbbmenni. Az ezt megelőző vasárnap ugyanez történt ugyanitt, bár akkor a Rolcsi szívta meg.

Némi zúgolódás kíséretében a sok ember kihömpölygott az aluljáróból, és elindult a felszín felé, a metrópótló busz megállójához. Én is mentem velük, bár fogalmam sem volt, pontosan hova kell majd állnom, de elég volt csak a többiekkel együtt sodródni. 10 percnyi ácsorgás után jött két forgalmi zavar elhárításos pali, olyan jó tenyeres-talpas proli forma. Borosta, fogatlanság, miegyéb. Közölték, hogy a metró egy öngyilkos miatt állt meg, a pótlóbuszok pedig már elindultak, de a nagy forgalomban ki tudja, mikor érnek oda. Aki teheti, menjen át a Lehel térre, és onnan próbáljon meg Újpestre eljutni. Én inkább maradtam.

A várakozó tömegben elindult a telefonálgatás és a beszélgetés. Természetesen rögtön megtalálták az összefüggést a sztrájkok és a jelen helyzet között, és még inkább természetesen volt egy részeges kinézetű ősproli, aki azon nyomban Demszky-zsidózott egy ordasat, a felesége alig bírta csitítani. (Erről jut eszembe: tudtátok, hogy egy kutatás eredménye azt állapította meg, hogy a jelenlegi kormánypártok szavazótáborában magasabb arányú az antiszemitizmus és a rasszizmus, mint a többi pártokéban?). Ennyivel persze nem érte be, és elkezdte egzecíroztatni a fogatlanabbik forgalmizavarost, aki kellően visszaválaszolt, amin ez azon nyomban meg is sértődött. Innentől kezdve folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő vele nem lehet így beszélni, meg, hogy mit képzel ez magáról.

Na, újabb 10 perc után meg is jött az első busz, amire az 5-6 metrónyi tömeg vérre menő küzdelem során tuszkolódott fel. Nekem sikerült a babakocsis részlegbe beállnom, de nyomban a falhoz is szorítottak, majd rögtön kétszer megtaposták a lábamat. Mondanom sem kell, akkori idegállapotomban miként hatott ez rám, ráadásul az MP3-am is lemerült, ami minden hasonló alkalommal bekövetkezik. Csak reménykedhettem, hogy nem indul meg a rágógumik hangos csattogtatása, de ez hiú ábránd volt, hiszen az ilyesmit leginkább az unatkozó és/vagy ideges alakok csinálják a leghevesebben, ez utóbbiak közül pedig most volt bőven. Én pedig azt hittem, nyomban felrobbanok az idegtől, és még ezt is lehetett tetézni, mivel az Árpád hídig tartó 500 méteres utat a busz csak cca. 20 perc alatt volt képes megtenni. Közben alkesz kinézetű barátunk újabb okos megjegyzéseket tett, amikre hangos röhögés volt a válasz. Ezen persze megint megsértődött (mint általában az ilyen alakok), és még jobban mondta a magáét, de ezeknek a mondatoknak már leginkább az utazóközönség volt a célpontja. Hogy egy ilyennek mindig kell lenni...

Na, egy negyed órán belül aztán megérkeztünk Újpest központba, ahol csak úgy sorakoztak a mentők, meg a tűzoltóautók. Igaz volt tehát az elsőre gyanúsnak tűnő indok, valaki valóban a metró alá vetette magát. Ha már neki szar, legyen az egy estére mindenki másnak is, nem igaz? Legalább egy tized hasábnyi hír erejéig ő is híres lehet.

Ez ugyanolyan szenyó dolog, mint amikor valaki magára robbantja a házát, kibaszva így a családjával is, de lehetne még sorolni a példákat. Jó, nem akarok önző kis genya lenni, mert végül is nem volt akkora károm az esetből, de az ilyen jellegű öngyilkosságot akkor is elítélem. Biztosan szar volt neki, hiszen ok nélkül senki nem vet véget önnön életének, de ha kérhetném, akkor ne így, oké?