rózsaszín bejegyzései

Tegnap a munkahelyemen rózsaszín napot tartottunk. A könyvelőirodák mindennapjai... Ez egy kis játék, hogy ne legyenek olyan szürkék, monotonok a csütörtökök (meg a többi munkanap se).

Régebben (úgy 3 éve) azzal szórakoztunk, hogy a mindenféle el nem számolható készpénzátutalási megbízások (köznyelven: csekkek) igazolószelvényeit összegyűjtöttük, és ki húzza a rövidebbet? módszerrel eldöntöttük, ki fog ebéd után az egész társaság után elmosogatni. Irdatlan módon lehetett vele szopni. Hehe. Aztán ugyanezzel a módszerrel döntöttünk el még jó pár hasonló dolgot, míg végül addig variáltuk a témát, hogy aztán mindenki megunta az egészet, és felhagytunk vele.

A hajdani papírgalacsin-csaták, repülőgép hajtogatós versenyek, folyosón való kulcsrugdosások és egyéb szórakozási módok után mostanában egy kicsit leült a hangulat. Pár hete azonban néhány kolléganőm véletlenül egyszerre jelent meg rózsaszín felsőben, ekkor merült föl bennük az ötlet, hogy ezt előre bejelentve is meg lehetne játszani. Azóta egyszer meg is tették, de nekem akkor még nem volt ilyen színű ruhadarabom. Nem is vettem volna föl. Aznap elmeséltem ezt Rolandomnak, aki pár nappal később beállított egy rózsaszín pólóval. Röhögtem rajta egy jót, aztán bejelentettem idebent, hogy a legközelebbi alkalommal már én sem fogok kilógni a sorból.

A következő alkalom ugyebár tegnap volt. Reggel magamra húztam a Replay feliratú alkalmatosságot, aztán egy ideig heszitáltam, hogy nem kéne-e egy váltópólót is magammal vinnem, amit az utcára való kilépés előtt mindig átcserélnék. Végül nem vittem, de fülemben csengett anyám szemellenzős megjegyzése, miszerint "rózsaszínt csak a buzik vesznek fel". Erre anno rávágtam, hogy "anyu, ez igaz, a '80-as évekre, de már a XXI. század van, ráadásul éppenhogy divat", de eddig valahogy mégsem tudtam magam  ilyen élénk színben elképzelni.

Na, bent volt aztán meglepődés, meg vigalom, amikor megláttak. Azt hitték, viccelek, hogy beszereztem egy rózsaszín pólót. Felváltva dicsértek, hogy milyen jól áll, vagy szórakoztak a buzizással. Ha tudnák a kis hülyék... Azért én is rátettem egy lapáttal, és közöltem, hogy munka után egy fiatal pasi fog az iroda előtt várni az autójában, ami nem is volt akkora vicc, merthogy tényleg. Egy leendő ügyfelem volt, aki a közelben lakik, ezért a részletek megtárgyalása végett elfurikázott a lakására (de semmi rosszra nem kell gondolni), meg haza is akart vinni, de azt nem engedtem neki.

Ma meg blogtaller, amire én is megyek. Jön még valaki a lelkes olvasóim közül? Talán ez meggyőző erővel hat:

A beszámolót sajna majd csak (talán) hétfőn tudom megírni, mert addig le leszek foglalva a vendégeimmel, meg a túrával. De nem mulasztom el!